Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-12-22 / 51. szám
V. óvfolyam. 1878. 51-ik szám. Veszprém, Deczember 22. smssssmim' ét ,.Hiv. Értesíti!" msgjeUt mindet íaaimp. Előfizetési díj : Egész évré . 5 fri kr. Félévre • ■ ■ 3 frt kr. Kegyedévre . 1 írt 50 kr. l4'f>yex példám' ára o 1 •"» li i*. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM R.Vf = MEGYEI HIVATALOS HE El KÖZLÖNY. ¥>= .... \ S zerkesztéség és kladó- hlvatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli j előfizetéseket is, elfogad és 1 nyugtáz KRAUSZ ÁRMIN künytkeríekeiéie Vestprémbea. HIRDETÉSEK egynasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR ji petitsoronkint 15 kr. s ]| kiilfin minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. §L=- - 6^ A „Veszprém“ t. olvasóihoz! A jövö 1879-ik évvel a „Veszprém“ pályafutásának hatodik évfolyamába lép. Hódolva a közszokásnak, az év közelgő végén magam is számon kérem magamtól, vajon megfeleltem-e tisztelt eló'fizetó'im, tisztelt olvasóim igényeinek és vajon megközelítettem-e azon czélt, melyet a lap átvételekor magam elé tűztem. Az elsőre t. előfizetőim vannak hivatva válaszolni, mint kik ez ügyben a legilletékesebbek. A másodikra csak annyit mondhatok, hogy tekintve a rendkívüli körülményeket, amelyekkel megkíizdenem kellett, öntudatom megnyugtat, miszerint igénytelen működésem még sem volt minden jó hatás nélkül társadalmi közéletünkre — a legszebb siker, amit egy szerény vidéki lap csak óhajthat. Ezen irányt fogom jövőre is követni, miértis tisztelettel fordulok t. olvasóimhoz, ajándékozzanak meg a jövőben is nagybecsű rokonszenvllk- kel és szives pártfogásukkal, hogy a közügyre irányzott törekvéseim csakugyan eredményezzék is azon sikert, amelyet akarok én és velem együtt akar mindenki, a ki a józan haladást szivén hordja. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ előfizetési ára a szokott marad: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre ..........................3 frt — kr. Ne gyedévre . ... 1. frt 50 kr. Veszprém, 1878. decz. 20. LÉVAY IMRE, a „Vewprém“ és „Hivatalos Ér- tasítö“ sserkemtöjs és kiadója. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Karácsonyéj. Az éj sötét palástja földre szállt, S a véghetetlen csendben hallgatom Évszázadoknak szellemzsibaját. Előttem a könyv. Föltárt lapjain Vigyorgó daemonokként kis betűk Gúnyolva hirdetik a törpe ember Eget ostromló títán-harczait. Fáradt fejem, mint szirtre sürü fölleg, Eszmék súlyától nyomva, leborul---— De ah! — a tudvágy héjakörmeit Érzem, miként rázzák föl lelkemet, 8 az mint bilincsre vert rab, újra s újra Kutat az összefolyt sorok között: Hol az igazság dús aranyere? — Oh, mitsem tudni sokkal boldogítóbb, Mint tudni azt, hogy mitsem tudhatunk ! Promethens-kin, soha nem szűnő. Tovább-tovább !-mindegyre csak tovább ! Fordítom a könyv néma lapjait, S miriád parányok áthatlan körében, Nehéz léiekzettel lesem, miként Lesz összefolyva s újra szétszakadva E ködtengerből ember és világ? — Miként gyúrják az ősanyagból a Barátság és gyülölség, kezdet óta Egymás ellen harczolva, ami van? — Majd a határtalannak mérhetetlen Gyors forgásától megragadva, röpköd Lelkem leendő csillagok között, Mig szárnyszegett madárként hull alá Még egy szó a székesfehérvári országos kiállításról. A jövő 1879-ik évben Székes- Fehérvár városában rendezendő országos kiállítás ügye többször volt már e megye lapjaiban tárgya a felszólalásnak, s hogy én mégis szükségesnek látom e tárgyra visszatérni, annak oka részint az, hogy ezen felszólalások vagy általánosak voltak, vagy ha azok a kiállításon képviselendő egyes csoportokra vonatkoztak is, de különösen a közművelődési szakról nem emlékeztek meg • részint pedig az, hogy az általam már a nyár folyamában megindított mozgalom eddig vajmi kevés eredményre vezetett. Kétségtelen, hogy a gazdászati tárgyak nálunk, mint kizárólag gazdasággal foglalkozó népnél természetesen vezérszerepet visznek, nyomban követik őket azonban az ipar termékei, melyek azóta, hogy azon szomorú tapasztalásra kelle jutnunk, miszerint a mezőgazdaság egyedül a mai fokozottabb igényekkel szemben nem képes állami fentmaradásunkat kellőleg biztosítani, kiválólag előtérbe léptek, de az is kétségtelen, hogy a gazdászat észszerű továbbfejlesztése csak a közoktatás fejlesztésével haladhat előre, valamint az sem szenved kétséget, hogy iparunk csak a kellőleg gondozott népoktatás karjain emelkedhetik azon magaslatra, melyen mint hazánk nemtője a jövőben nagyszerű missióját betöltheti. Ezen különben eléggé ismert dolgokat csak annak bizonyítására hozom fel, hogyha megyénket a kiállításon kellő módon akarjuk bemutatni, arra nem elég, hogy a gazdászatunk és iparunk gazdagon képviselve legyen, hanem okvetetlentíl szükséges, miszerint közművelődési állapotunk is az őt megillető figyelemben részesüljön, s ezt annál inkább megtehetjük, mert megyénk közművelődési állapota — tekintettel azon haladásra, melyet az alkotmányos aera kezdete óta tett,— épen nem olyan, hogy az a kiállításon az ország többi részeivel a versenyt ki nem állhatná, s hogy az szégyenünkre válhatnék ; — s épen azért, mert ez igy van, bátran merem a megye területén létező minden nemű tan-, nevelő- és ovó-intézet igazgatóihoz, tanáraihoz, s általában minden tanférfiuhoz azon kérést intézni, miszerint a vezetésük alatt álló intézetekből a kiállításra alkalmas kézi munkák, rajzok, tanszerek, iskolai dolgozatok, de különösen ha valamely intézetben a házi ipar egyik vagy másik neme taníttatok, főleg ezen utón termett kézi művek, s az arra vonatkozó tantervek, vagy gyakorlati útmutatásoknak a kiállításra leendő beküldésére magukat minél számosabban elhatározni, s eme becses elhatározásukról enge- met értesíteni szíveskedjenek. Bejelentési ívekkel, úgy a netalán szükséges felvilágosításokkal mindig a leguagyobb készséggel szolgálok. Veszprém, 1878. évi deczeraber hó 14-én. Stdhly György, kir. tanfelügyelő, mint a végre hajtó bizottság tagja. A belügyminiszter körrendeletileg fölhívta a törvényhatóságok figyelmét azon visszaélésekre, melyek a sorsjegyeknek házalás utján való elárusítása körül már nem egy Ízben tapasztaltattak, s melyeknek megszüntetése czéljából már számos jogosult felszólalás történt. Miután a sorsjegyeknek házalás utjáni elárusítása egy helytartótanácsi rendelettel már eltiltatott, a belügyminiszter utasította a törvényhatóságokat, íiogy a tilalom fentartása felett szigorúan őrködjenek, s a sorsjegyeknek házalás utjáni elárusítását minden lehető eszközzel megakadályozzák. Körrendelet. Utóbbi időben ismételve merültek fel panaszok, hogy a kocsipostai küldemények rendeltetésük helyére szakadozott burkolattal érkeznek meg. E sajnos körülmény nemcsax a szolgálatot nehezíti, s akadályozza, hauem a kézbesítés alkalmával a közönség részéről a hivatalok éles megtámadásoknak és gyanúsításoknak is ki vannak téve; a sérülés oka egydíil az, hogy az illető feladókat a kocsipostai tarifa III. czime alatt csomagolásra vonatkozó határozmányok pontos betartására a kir. postahivatalok nem kényszerítik. Az ebből származható kellemetlenségek elejevétele czéljából tájékozás s alkalmazkodás végett a kocsiposta-tarifának a csomaglásra vonatkozó határozmányára a t. ez. közönséget azon hozzáadással figyelmeztetem, miszerint a hi- áuyos csomaglás folytán a küldemények béltartalmában szenvedett károkért a postaintózet felelősséget nem vállal. A kir. postahivtalt pedig felelősség terhe alatt utasítom, miszerint továbbítás végett csakis oly küldeményeket fogadjon el, melyek a fentt idézett utasításnak megfelelőleg vannak csomagolva. Sopron, 1878. deczember 9-én Baudler. Heti szemle. decz. 21. A képviselőház a lefolyt héten több apró törvényjavaslatot intézett el; leghevesebb vitákat az indemnity tárgyalása idézte elő a szélső balról. A ház 74 szótöbbséggel szavazta meg az indemnityt. — Utolsó érdemleges ülése a háznak 23-án lesz. Az ezután való legközelebbi ülés körülbelül jan. 10-ére fog egybehivatni, melyen a pánzügymiuister benyújtja az 1879. évi költségvetést. Mind a két dele- gatiő egyelőre befejezte tanácskozásait, miután teljes megegyezés jött létre. A Ninvána* csöndes, nyugodt ölébe ........... Mi ly jól esik e régvart nyúgalom! — Lehet-e czél jobb, mint midőn a lélek Az istenségben szétoszolva, nem Érezheti mi a bú és öröm, Küzdés, barátság, bosszú, szerelem? — Midőn a lélek megkövül, elfásul, S élő testben nem tudja már, hogy él ?... Mi zajt riaszt nyugtomból újra fel? Az égdörgésnek tompa morajával Kisérve sphaerák halk zenéje által, A csillagok királya közelít; S az égre büszke daczczal néző embert, Mint hitvány barmot a Számum szelétől, Arczára hullva, porban látom itt, S elfiz a tííz-isten dicshymnnsa....... Ho l hát az ember, aki átölelve A mindenséget, érti titkait, S fölolvadottan e harmóniában Hirdetheti a boldogság tanát, Oktatva az örök igazra, jóra? — Szemem fürkészve pillant szerteszét, Keresni a lángihletü prófétát, S úgy érzem, mintha milliók szive Egy szívbe olvadt volna, az enyémbe; És mintha millióknak szenvedése, Keménye, vágya ott összpontosulva, Szétvetni szándékoznék mellkasom: Jajszó tör fel vonagló ajkaimról: „Egy fénysugárt! — megőrjít e homály!“ Évszázadok vonulnak át előttem, Zord századok sötétlő árnyai, *A hinduk mennyországa. S az istenarezra megteremtett embert, Kétségbeesve, önmagát emésztve, Látom leélni kínos napjait....... Em itt egy tántorgó alak közéig, Az égre szögzött lángtalan szemekkel; Márványlap arcza, szive megkövült, S a hindu főidre hullva borzalommal, örvend, ha szent braminja köntösét Érintheti, s ez boldog lenni vágy! — Amott, hullámverdeste szigeten, Vad indiánok lejtik tánezukat, Szüzet áldozva bálvány-isteneknek, S ők boldogok! — Emitt a szüzerény Közös koncz a bujáknak s ménes a Család — S tekintsd e dölyfös, büszke népet, Mely választottnak mondva önmagát, Kedves dolgot vél tenni Istenének, Ha embertársát.... Lenézi, mert nincs véle egy hiten! — — Az isteneszraét sárban megtiporva, Kéj hölgyet istenít meg a tömeg, S ujongva rázza piszkos fő vegét, — Majd arczul ütve hátrál a szemérem Vásárra hordott női báj előtt__ Oh látva mindezt, sírnék, s nem tudok! — Kiáltanék, s nem jő ajkamra szó! Szivem megáll .. kihűl... halott vagyok.... Fekszem zordon sötétben egyedül. ... Sírboltom az idő s födél gyanánt Rá századok rétegje súlyosul. A föld szivének hallom dobbanását, S egy dobbanásban millió panaszt. Oh mennyi átok, mennyi jaj vegyüi Felülről e panaszhangok közé! Tiprott erény boszút esdő imája, Rabszolga népek kinnyögései, Az üldözött jog bús lánczcsörgetése, Népirtó harezok fegyvercsattogása, Hazug próféták csábító igéi, S prédát nyert sátán ajkán a kaczaj.. Egyszerre hab! mily üdvrivalgás, mintha Elnémult volna minden szenvedés ! „Hosanna! üdv neked nagy Messiás! Hosánna néked, Izrael királya! ‘ — Sírom fölött rivalgó néptömeg Dflbörg tova, — majd újra csend leszen, S az árulásnak suttogó szavát Borzadva hallom sírom mélyiben! És nemsokára vérszomjas hadak Ordító hangja zúg le börtönömbe: „Feszítsd! — feszítsd meg őt I * Hideg veríték üt ki homlokomra .. . De most egy szó, mint menydörgés szava, Bejárja a mindenség téréit, S a mérhetlen vak űrből százszorozva Kiált a viszhang: ,Bevégetfetett/* Felhőkbe rejti fényarczát a nap, Útját tévesztve fut az üstökös, A íöld szivében megremeg s a sirok Föltárt öléből százezer halottak Új létre kelve futnak szerteszét ... Velem szemközt — ah szörnyű látni is! — Véres kereszt a véres Golgothán! ... • ....................Fölébredék......................... ............................O h zúgjatok harangok, Világ váltságát büszkén hirdetők! Éjfélt ütött — Karácsony napja vau......... „H osánna! üdv neked, nagy Messiás!“ — P. TÓTH KÁLMÁN. Lapunk mai számához egy félív „Hív. Ért.“ van csatolva.
