Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-01 / 48. szám

gyalták. — Az osztrák delegátió 24-én tartott ülésében 14 szóval 6 ellenében elfogadta Herbst indítványát, mely szerint a reichsráth delegá- tiója napirendre tér a közös minisztérium ja­vaslata fölött, melyet az 1878. évre megsza­vazott rendkívüli hitel utólagos hitelének megszavazása czéljából terjesztett elő. Erre a 28-án tartott ülésben a közös kormány kije­lentette, hogy a 60 millióhoz kért póthitelről szóló előterjesztését visszavonja. Ugyanezen átirat közöltetett a magyar delegátióva. is, mely hétfőn kezdi meg a jelentések tárgya­lását. Először a pénzügyi, azután a zárszáma­dási, tengerészeti, hadseregi, végül pedig a külügyi bizottság jelentését fogják tárgyalni. * A novibazári kerület megszállására vo­natkozólag az a hir keringett, hogy a porta csak oly feltétel alatt egyezik bele,§ha ő tart­hat három fontos helyet megszállva; Bosznia- és Herczegovinára nézve is engedményeket kíván — a szultán felségi jogának elismeré­sét, meg talán az európai Törökország bizto­sítását is. * Románia birtokba vette Dobrudsát, miután Oroszország elállt ama fontos követe­léstől, hogy Románia biztosítson számára állandó katonai utat. Ezen eredmény kiválóan külügyi kormányunk actiójának sikere gyanánt tekinthető, mely actiót tevékenyen előmozdí­totta Anglia. * A porta Muktár pasát Athénbe küldi, hogy rávegye a görög kormányt a porta által ajánlott határigazítás elfogadására; ez azonban alig fog sikerülni. Török- és Oroszország közt a viszony egyre feszültebb lesz. Legújabban Szavfet pasa azt kérdezte, miért összpontosít az orosz kormány a Balkán félszigeten oly nagy hadsereget. Erre Lobanoíf azt felelte, hogy ez katonai kérdés, melybe neki nincs beleszólása. — A bolgár fejedelmet jan. 1-én fogják megválasztani. A jelöltek: Ignatiefftá­bornok, VaszilcsikofF Sándor herczeg, Reuss herczeg és Battenberg Sándor herczeg. A székesfehérvári országos ipar-, termény- és állatkiállítás végrehajtó bizottságától. Az ő cs. kir. Fensége József főherczeg magas védnöksége alatt 1879-ik év tavaszán Székesfehérvárott tartandó országos kiállítás — tekintve az iránta eddig mutatkozó általá­nos érdeklődést — a hozzá csatolt várakozá­sokat messze túlhaladni Ígérkezik. Miért is már ma biztosnak vehető, hogy teljesen meg fog felelni czéljának: „mináannak hű képét adni, mit szeretett hazánk s társországai a közmivelődés terén, természeti kincsekben, ipar- és műtermékek tekintetében általában előállítani képesek, valamint feltüntetni azok fejlődését, fokozatos előhaladását és növekvő versenyképességet .“ De, hogy e tekintetben valóban jelenté­kenyet és tökéleteset érhessünk el, félúton megállanunk nem szabad. Az országszerte nyilvánuló érdeklődés nem tesz elhízottakká, sőt abból merítünk ösztönt: mentül nagyobb- szerü eredmény érdekében továbbra is lanka­datlan erélylyel közreműködni. Minél több oldalú é3 tökéletesb leend a kiállítás, annál nagyobb s jelentősebb az eredmény; s ez ered­mény elérésében segédkezet nyújtani minden honpolgárnak egyenlően szép feladat. szép volt, szép mint a korány lilioma, mely­nek kelyhét először nyitja ki a fölkelő nap; a női erényekkel ép úgy, mint szellemi mű­veltséggel egyaránt ékeskedék. Nem csoda, hogy kapitányunk szive is mint villany-ütésre az első pillanat után lángra gyűlt iránta. Ebéd alatt különböző dolgokról folyt a társalgás, áttértek katonai és politikai viszo­nyokra, hazáik kölcsönös sorsára, lassankint hevültek a kedélyek és megkezdődtek a föl­köszöntések. László a ház urára és ennek családjára emelé poharát, és midőn a társaság nevében köszönetét fejezé ki a szives barátság és sze- retetárt, éltetvén ennek családját, tekintete vélet­lenül vagy akarva Hedvigével találkozott, ki bájos mosolyával köszöné ezt meg, mi elég volt, hogy a már előbb lángra gyűlt érzemény ébresztessék. László lelkében nagy változást idézett elő ez esemény; érezte, hogy nem közönséges a vonzalom, mely lelkét hevité a nő iránt, de szerelemnek nem meré nevezni, mert nem volt reménye őt bírhatni, nem tudta talál- kozik-e viszonzással. Ez érzet bár lehangolá, szórakozottá tévé, de nem katonai kötelessé­gének rovására. László látogatásai igen gyakoriak lettek Ráczky-éknál; bár mindig szives fogadtatásban részesült, de Hedvig tartózkodása meginagya- rázhatlannak tűnt fel előtte, s így egyik ol­dalról fölcsillámló reményét más felöl kétség váltá föl. Oh ha tudta volna, hogy Hedvig is e titkot rejtegető kebelében. A nő tartózkodása azonban nem csök­kenté László vonzalmát, sőt éleszté szive lán­A czél, melyet kitűztünk, kettős. Egyrészt: feltüntetni haladásunkat a közmivelődés terén, továbbá gazdaságunk és ipartermelésünk fokozatos haladását és emel­kedő versenyképességét; másrészt: közrehatni a hazai forgalom, kereskedés s fogyasztás élénkítésére, tehát úgy az egyesek, mint az összesség jólétének emelésére. Nem egyedül közvetlen anyagi érdekeink­ről van tehát szó, hanem egyúttal hazafias érzületünkről is, melynek az által adjuk leg­inkább bizonyítékát, ha minden egyes, e hazá­ban egy 'vagy más téren működve, kicsinyt vagy nagyot felmutatva, az 1879-ik évi székesfehérvári országos kiállításban részt veend. S erre annálinkább vélünk számíthatni, mivel — tekintve a czél nemes voltát és hasznosságát — a kiállítással járó költségek csak igen csekély mérvűek. A térdíj — a mint az a mellékelt sza­bályzatból kitűnik — lehetőleg mérsékelt. Alólirt bizottság gondoskodni fog, hogy a kiállítási tárgyak a vasúti igazgatóságok által szállítási árkedvezményben részeltessenek, sőt kívánatra kész a kiállításra küldött tárgyak biztosítását is, valamint — ha ez iránt külö­nösen megkerestetnék — azok lehető leg­kedvezőbb eladását eszközölni. Végül késznek nyilatkozik a tisztelt kiállítók érdekében a czélnak legmegfelelőbb jutányos czímtáblák, kiállítási szekrények vagy asztalok beszerzésé­ről is gondoskodni. E mellett arra is bátrak vagyunk felhívni a t. kiállítók figyelmét, külö­nösen pedig azokét, kik Párisban is állítottak ki tárgyakat, hogy azoknak egyenesen Székes- fehérvárra leendő küldése által tetemes szállí­tási költségek kiméltetnének meg; alólirt bizottság gondoskodand, hogy a beérkező tár­gyak a kiállítás megnyíltáig jó és biztos őrizet alatt legyenek. Noha a bejelentési határidő 1879-ik évi márczius hó 1-jéig terjed s a kiállítás csak 1879. május 10-én nyittatik meg, mégis azon kérést intézzük a tisztelt kiállítókhoz, hogy bejelentéseiket ne halogassák, mivel számuk előreláthatólag igen nagy lesz s igy minél koraibb bejelentés által juthatunk csak azon helyzetbe, hogy a térbeosztásnál minden tárgy­nak a legmegfelelőbb és legelőnyösebb helyet jelölhetjük ki. Végül azon eljárás, melyet a bíráló bizottság összeállításánál követni szándékozunk — a bírálók az ország különböző kereskedelmi és iparkamarái által küldetvén ki — kétség­kívül a legjobb biztosítékot nyujtandja az iránt, hogy a díjazások a legszigorúbb tárgyilagosság­gal fognak eszközöltetni. Jelen sorok kiegészítéséül még csak azt említjük fel, hogy a magas kormány, úgy mint Székesfehérvár város és Fejórmegye törvény- hatósága a kiállítást minden irányban támo­gatják és előmozdítják, hogy az ország összes mezőgazdasági és iparegyletei a legélénkebb rokonszenvvel kisérik működésünket s végre, hogy a fejérmegyei gazd. egyesület kezde­ményezése folytán az első vándorgyűlésre a gazda- és erdész-közönséget meghivandja. Mindezeknél fogva, tekintettel városunk kedvező fekvésére a főváros és nevezetesb városok közelében, a kiállítás éléuk látogatott­ságára s ezzel kapcsolatban nagyszámú idege­nekre annál biztosabban számíthatni, mivel számos honfi az ország legkülönbözőbb vidékei­ről bennünket már eleve biztosított megjele­néséről s alólirott bizottságnak egyik főfeladatát már ma szeretett vendégeinek méltó elszállá- solhatása képezi. golását, s ez annyira fokozódott az ifjú kapi­tány szivében, hogy csak az alkalomra várt, melyben a nő előtt szerelmének mélységét föltárhassa. A körülmények ezt is meghozták. Egy napon, ép midőn a nap bágyadt sugaraival búcsúzni látszék a földtől s nap nyugtával üde levegő tölté el a lombos kertet, a család nő-tagjai a kertben sétálgattak; ekkor kardcsörgés zaja hallatszék hozzájuk. A zaj felé tekintenek, s Lászlót látják feléjük köze­ledni. Hedvig arczát örömpir boritá el, ezt palás­tolni akarván, élénkebben folytatta a társal­gást, de az örömtelt meglepetést mégis el­árulta hangja és modora. Találkoztak, a kölcsönös üdvözlések után a társaság többi tagjai folytatták a sétát, ki­ket, kissé iiátra maradva, követett László és Hedvig. A beszélgetés édesen folyt; de egy­szerre elhallgatnak és szótlanul sétálnak egy ideig. Majd véletlenül egymásra tekintenek, mintha kölcsönösen egymás arczárói akarnák leolvasni a mély ballgatagság okát. — Kapitány ur gondolatában tán honába szállt; oly üallgatag lett. — Nem. Sőt igen közel oly közel, s oly gon- dolatokkal-akadozott László szavaiban, hogy ke­gyed arczomrói leolvashatta volna gondola­taimat. — Ha tudnám, meg is tenném, de tán nem érdekelnének. — Attól félek éu is. — De már kiváncsivá tesz kapitány ur, most már igazán szeretném tudni. — Drága kisasszony 1 Kegyed jogosított föl, hogy gondolataimat elmondhassam, szólt Az itt előadottak alapján a reánk vára­kozó nem könnyű feladat megoldásánál t. czim jóakaró támogatására is vélünk számíthatni s legyen szabad azon reményünknek kifejezést adnunk, hogy a hatáskörébe tartozó s azt feltüntető egy vagy más tárgygyal kiállításunk­ban t. czím is részt veend, a mire ezennel tisztelettel felkérni is bátorkodunk. Kiállítható minden hazánkban előállított termelvény és gyártmány, akár czélirányos volta vagy olcsósága, jóminősége vagy finom­sága, gyakorlati alkalmazhatósága vagy egy­szerű kivitele, vagy bármi egyéb különös sajátsága által tűnjék az ki; kiállítható továbbá külföldi gyártmány is, ez azonban kiállítási jutalmakra igényt nem tarthat. De egyúttal azon kérelmet is koczkáz- tatjuk, hogy a közel álló köröket a kiállításban való részvételre buzdítani szíveskedjék s meg­említjük, hogy kisebb kiállítókra nézve a kiállítás jelentékenyen megkönnyíttetik azáltal, ha valamely vidék kiállítói a kiállítani szándé­kolt tárgyakat u. n. gyűjteményes kiállítás alakjában jelentik be, mely eljárás az egyesekre nézve jelentékeny költségkíméléssel járna. Legyen szabad a czímnek szíves támo­gatása- és közreműködéséért már előre is köszönetét nyilvánítanunk s arra kérnünk, hogy velünk mennél előbb tudatni szíveskedjék, hány bejelentési ívet bocsássunk saját és ismerősei számára rendelkezésére. Tekintettel az előadottakra, a bejelentéseknek mielőbbi megtételét kérve, maradunk ennek biztos reményben. Székesfehérvárott, 1878. évi nov. havában hazafiui üdvözlettel Mankóid Antal, gr. Zichy Jenő, kiállítási titkár. kiállítási elnök. Kivonat a székesfehérvári 1879-iki or­szágos kiállítás általános szabályzatából. 1. A székesfehérvári 1879-iki országos ipar-,„ter­mény- és állatkiállítás József főherczeg 0 cs. kir. Fenségének fővédnöksége s Fejérmegye és Székesfehérvár köztörvényhatóságának párt­fogása alatt áll. 2. A kiállítás szellemi részére, nevezetesen az intéző és vezénylő közegek közti érintkezésre vouatkozó levelezések: „Az országos kiállítási végrehajtó-bizottság elnök­ségéhez Székesfehérvárott“ intézendők. 3. A kiállítás Székesfehérvár területén a polgári lövölde és méntelep helyiségeiben s ezek szom­szédságában levő szabadtéren rendeztetik. A kiállításra rendelkezés alatt áll 4284 négyszög méter fedél alatti tér — és pedig a méntelep helyiségeiben 3813 négyszög méter, a lövöldéi helyiségekben 471 négyszög méter; — továbbá 40748 négyszög szabadtér — és pedig a mén- telep udvaraiban 19611, a méutelep udvarain kívül 17526, a polgári lövöldében 3611 négy­szög méter. Szükség esetén a szabadtérekeu ideiglenes épületek emeltetnek. 4. A kiállítás 1879-ik évi május hó 10-én nyittatik meg s tart bezárólag junius hó 15-ig. — Az állat­kiállítás junius hó 1-én nyittatik meg s tart a kiállítás bezártáig. 5. Kiállíthatók Magyar- hon és kapcsolt részeinek erre méltó mű- és terméuyczikkei, szépművészeti és régészeti tárgyai, tanszerei és iskolai munkálatai, állatai, gép- és gazdasági eszközei; kizárva csak a robbanó és tűzveszélyes tárgyak vannak. Elfo­gadtatnak külföldi gyártmányok is, de ezek kiállítási díjra igónyuyel nem bírnak. 6. A be­jelentések 1878-ik évi julius hó elejétől egész 1879-ik évi márczius hó 1-jéig fogadtatnak el; az ezen határidőn túl bejelentett tárgyak elfogadása iránt — a mennyiben a tér engedi végre László. Ha szabad e kifejezést használ­nom „Édes Hedvig!*, mi alatt bársony kezeit ajkaihoz emelé, hallgasson meg kegyed.-, én., kegyedet az első pillauat óta, melyben láttam, lelnem legtisztább érzetével szere.... ké­rem .. . kérem életemre boldogító válaszát, vajon remélhetem-e kegyedtől jövő boldogsá­gomat? Hedviget a váratlan meglepetés és öröm nem engedék szóhoz jutni. László szavai nem hagyhaták érintetlenül szive érzületét, s mi­dőn kebleiket a kölcsönös szeretet bubája foná át, még csak a „szeretlek“ — »igen* szavak hiányoztak, hogy a két kebel, mint két iker virág, egymásra boruljon. Nem áll hatalmamban érzelmeim fölött uralkodni, miért megvallom . . . szólt Hedvig, hogy szivem csak önért lángol. Boldog vagyok, monda László magasztos érzelemmel, mert kegyed nemes szivében visz- hangra találtak érzelmeim, melyek nekem kimondhatatlanul kedvesek. . Meg vagyok győződve, — folytatá Hed­vig — kedves László, szivem mélyéből tiszta szerelméről és hiszem, hogy velem foglalkozik egyedül lelke vágya, óhajtása, — s most meg­erednek könnyül; de fájdalommal kell azt is megvallanom, hogy engem egy balsejtelem gyötör, mely azt súgja, hogy én mindezek daczára sem boldogíthatom. László érezte, hogy Hedvig a katonai pályára s a mozgalmas időkre czéloz, de az egész valóján elömlő öröm-mámor s a tudat, hogy viszont szerettetik, megnyugtató válasz volt a szép hölgy aggodalmas vallomására. Ne féljen drága hölgyem, elosztanak — a végrehajtó bizottság esetről-esetre ha­tároz. 7. A kellő időben bejelentett tárgyak 1879-ik évi április hó 20-ig küldendők be. 8. A kiállítás tiszta jövedelme országos, megyei és városi jótékony czélokra fog fordíttatni. 9. A kiállítóknak a szokásos bejelentési ív meg­küldetik. A haza összes vasúti vonalainál nye­rendő szállítási árkedvezmény a kiállítókkal annak idején közöltetni fog. 10. A térdíj fele a tárgyak bejelentésekor, a másik fele a tár­gyak beküldésekor fizetendő; és pedig a ki­állításra rendelt termekben és szobákban : 1. a) szabadon álló tér négyszög méterenként 4 frt, b) fal mellett egy folyó méterért iy2 méter magasságig 2 írt, c) ugyanaz 1% mé­ternél magasabb, a 2 írton kívül még 1 frt, 2. Folyosókon 1 folyó méter: a) iy2 méter magasságig 1 frt, b) annál magasabb még 50 kr. ideiglenes épületekben négyszög méter 2 frt. 4. Szabadtéren négyszög méter 1 frt. Asztalokat a bizottság díj nélkül ád, a kiál­lító csak az elfoglalt térséget fizeti. Kívánatra a bejelentő terhére állványok is készíttetnek. 11. A kiállítóknak jogukban áll, czégjük vagy nevök után azon bárminemű segédmunkások neveit felírni, kik a kiállított tárgyak készíté­sénél kitűntek. 12. A kiállítás 17 csoportra osztatik, a következő osztályozással: 1. Erdő- termények és félkészítmények — nehezebb fa­ipar. II. Bányatermények és félkészítmények — nehezebb érczipar. Nemkülönben üveg-, gyurma-, agyag- és kő-ipar. 111. Mezőgazda- sági termények és féikészítmények, kerc-ipar. IV. Malom-ipar és élelmi czikkek. V. Szesz­ipar, borok és egyéb szeszes itaiok. VI. Fonó-, szövő-ipar, ruházati tárgyak. VII. Háztartási és butor-ipar. Vili. Vas-ipar. IX. Nemes érez, nemes kő- és fém-ipar. X. Bőr,- csont- és kaucsuktárgyak. XI. Műipar és zenészeti tár­gyak. XII. Közmívelődési tárgyak, tanszerek, tudományi és szépművészeti tárgyak. XIII. Gazdasági eszközök, iparos szerszámok és kézi gépek. XIV. Gépek, gőz-, viz- és lóerőre. XV. Halászati, hajózási és vizépítészeti tárgyak. XVI. Állattenyésztés, állat-kiállítás. XVII. Régészeti tárgyak és műemlék-kiállítás. 13. Minden kiállítónak joga van külön képviselőt tartani. Egyébiránt a kiállítás minden mozza­natáról a „Székesfejérvár“ czímű lap, mint a kiállítás hivatalos közlönye, gyors és hiteles tudósítást adand. 14. Az orsz. magy. ipar­egyesület javaslatkép bírálati szabályokat dol­gozott ki a bírálati rendszer és a kiosztandó érmek, illetőleg okmányok tárgyában. 15. A kiállítók s ezek munkásai, valamint a rende­zésnél közreműködő tagok állandó szabad-je­gyet nyernek. — A látogató közönség részére érvényes 50 kros bemeneti-jegyek adatnak. Beigazolt munkások és 14 éven alóli gyer­mekek, ipartanonezok és szolgálatban levő katonák (őrmestertől lefelé) féláru jegyeket nyernek. Ünnepélyes alkalmakkor a belépti-díj 1 frt. 16. A kiállítók, ha kötelezettségeiknek eleget tettek, tartoznak tárgyaik eltávolításá­ról a bezárási naptól számítandó 20 nap alatt intézkedni; ezen időn túl el nem vitt tárgyak a kiállító terhére beraktároztatnak. 17. A ki­állított tárgyak tűz elleni biztosítását — a kiállító terhére — a végrehajtó bizottság eszközli. Az 1879-ik évi székesfehérvári országos kiállítás végrehajtó bizottságának 1878-ik évi április hó 3-án tartott üléséből. Manhold Antal, gr. Zichy Jenő, kiállítási titkár. kiállítási elnök. Havranek József, kiállítási h. elnök. majd gondolatainak képzelt borús fellegei, én kegyedet, mint szabad haza szabad leányát fogom hazámba vinui, hol boldogságunkban egyedül egymásnak fogunk élni. A szép hölgy a jósszavakra megnyugodott. A társaság azonban már várt reájuk, a beszélgetés félbe lön szakítva, más tárgyra tér­tek át. Nem sokára pedig, miután egészen be­sötétedett, László a kastélyig kiséré a társa­ságot, még egyszer egy bucsu-mosoly s elvál­tak. Melyik volt boldogabb, nehéz volna meg­határozni. A viszony nem sokáig maradhatott ti­tok a házi ur előtt sem. u menten, minden mellékes czél nélkül, egyedül rajongva leánya boldogságáért, nem hogy nem ellenzó e vi­szonyt, sőt örömmel fogadta, mert úgy gon­dolkozott, hogy ki hazáját oly hőn szereti, s ki oly szép tulajdonokkal bir, mint László, nem lehet érdemtelen egy nő kezére. Örömmel szemlélvén » két fiatal szív boldogságát, többször ezélzó kérdést is tett Lászlónak, hogy nem volna-e kedve Galicziá- bau megtelepedni, de midőn László honfiúi kötelmével válaszolt, méltáuyolá ennek férfias ellenvetését, mert maga is forrón szerette hazáját. Nemes Antal. (Fulyt. köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents