Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-04 / 31. szám

zetesebb — a Ferdinand-, a Gizella- és Ru- dolf-forrás, - a Waldquelle a Plnto-forrás, - n tét első leginkább használtatok.

Fürdőket csak meleg kád- es gőzfürdőket hideg zuhanynyal meg az úgy nevezet mór- fíírdőt, mór-iszapból készítve használják.

Lakások úgy a vendéglőkben mint minden magan házban is kaphatók, — s az igényhez képest mérsékelt arakon is, — 'annaik magán-szobák melyektől egy hetre 6-15 frt, de vaunak ismét az elsőrendű szállodákban hol egy hétre 20-60 frtot is elkérnek; - s megfizetnek azok kik nagyoknak szeretnek látszani, vagy kik a fürdőben is a nagy kényeimet keresik.

Az étkezés nagyon sok helyütt történik, - a reggelire a közönség legnagyobb része a Bellevue-be megy, mint hol minden reggel legalább 900—1000 kávé fogy el, — ezután legtöbben mennek a Waldmühlebe, mely a közönségnek a délutáni órákbani gyűlhelye, a Cursalon- a Dianenhof- a panorámában az Eremitageban a Sennhof-, a Ferdinandsbrunnál szintén sokan reggeliznek. — A déli étkezésre legtöbben mennek Kiingerhez hol 12-, 1- és 3 órakor külön tálalnak, ezenkívül sokan járnak a Cursalonba aWaldmühlé be a Hotel-\\ arschau, Neptun, Englische-hofhoz, — hol a terem ugyan szűk, de a legizletesb étkek kaphatók.

Zene reggeli 6 órától 7 ‘/2 óráig a sétatér mindkét végén játszik felváltva, — déli 11 y2 órától 12 V2 óráig a Waldquellenél az egyesült összes kar, úgy este 6 órától 7-ig szintén az egyesült kar a Kreutzbrunnál — hol e szép időben az egész közönség, nők különösen, teljes toiletbeu jön össze.

Este 9 órakor mindenki haza tér, 10 órakor már csak az utczai lámpák világítnak, de ellenben már reggeli 5 óra után népes a sétány, s hat óra után a gyógyforráshoz menők három sorban állanak fel, - s egy egy sorba legalább is 300.

Gyógydíj- s a zenéért oly vendég ki 8 napon túl időz, az első osztályú 9, a másod- osztályú a 6 forintot, tanárok, orvosok, katona tisztek csak másod osztályú díjt fizetnek, vagyontalanok díjmentesek.

A vendégek száma ez évben már túlhaladja a 8 ezeret s e számba csak azok vétetnek fel, kik a gyógydíjat megfizették, — átutazók vagy rövidebb ideig tartózkodók e számba nincsenek felvéve.

Az idei fürdővendégek közül nevezetesebbek a Badeni nagyherczegnő a szász-inei- ningeni herczeguő, mindkettő kamarása-sud varhölgyeivel, — Schvarzenberg herczeg, Fürstenberg herczeg, az olmützi érsek, — Lobko- vitz herczeg, Wimpfen, Vrbna, Thun, Nostiz grófok, — a magyarok közül tizamassa az egri érsek, — Vodianer Móricz, — gróf Nemes, gróf Széchényi, — báró Bornemisszák Kolosvárról, — a művész világból. Öonnen- thal, udvari szinész, Fanner az udvari operaszínház, Tevele a Carl-szinház igazgatója, Gei- stinger és Mayerhof, énekesnők. — Noel kisasszony, Saurett, kik concerteket adtak, az első zongora művésznő, a másik hires franczia hegedű-művész.

Itt van külömben dr. Ágai is a .Borsszem Jankó“ s .Magyarország és Nagyvilág“ szerkesztője.

Múlt év óta megépült a városház igen szép palota szerű épülete, ebben van jelenleg minden hivatal; a polgármesteri, a pósta, távírda, takarékpénztár, kölcsönsegélyző egyletek, a cseudórség, a tűzoltók. — A terem, mely díszére válnék bármily nagy városnak, bálok és hangversenyekhez liasznaltatik, ezen kívül a Clubb-helyiség, mely olvasó-terem is, hol a világ minden részéből olvashatók hírlapok, hetenkint 1 frt befizetés mellett.

Épült egy nagy vendéglő is a „Viktoria“, hol hetenkint kétszer katonai zene van; — s mint fentebb is említettem vagy 8 csaknem palotaszerű új villa.

Hogy Marienbad mennyire világ-fürdő, abból tűnik ki leginkább, hogy az ember mint Babel tornya építésénél a világ minden nyelvén hall beszélni, van itt jelenleg igen sok angol, nehány amerikai, sok franczia, — legtöbb német, — magyarok ezúttal nem sokan vannak, de lengyelek annál többen, oroszok szintén nem nagy számmal, néhány spanyol, olasz, svéd, hollandi, szóval ha az ember a vendégek névsorát végig olvassa, alig van európai ország melyből vendég ne volna, de a. többi világrészből is vannak néhányan, csak török nincs, ez mintha már is száműzve volna Európából, egészen hiányzik.

A jövő napokban Königsvarthra rándulok újabban s figyelmesebben megtekinteni hrg Metternich ezen nevezetes és érdekes múzeumát, — mely kirándulásról ha elfogadja a szerkesztőség, értesítést küld hű tisztelője

B. G.

hűti és megtisztítja a levegőt; de ha napokon keresztül szakad bizony még Párisban sem óhajtott valami, nem különösen azoknak kiknek nemes foglalkozásuk, akár hivatásból’ akár privat-passióból a járdakoptatás. — Hát még nekünk, kiket a végzet meg önmagunk ideiglenesen falúba, még pedig olyanba plántált át, melyet akkor keresünk legjobban, hogy hol van már, mikor kellő közepétől nézzük az egykor kék eget.

Bizony sajátságos valami teremtés ez az Almádi, sokszor és nem „futó-vendég“- ként időztem már benne, de annyira csak az idén vetemedtem, hogy mivoltáról felvilágo- síttassam magam. Hej az unalom ép úgy mint a szükség sok mindenre ráviszi az embert. Az eső két nap óta szakad, fürdeni nem lehet, hacsak valóságos kocsonyává nem akar valaki dermedni; az öngyilkos eszmékkel foglalkozók próbálják bár meg; sétára gondolni, még valóságos kofa-esernyő alatt is a megismert igazság elleni vakmerő tusakodás lenne itt, hol a járda még ma is csaknem azon eredeti állapotban van, mint mikor a tengerek, tehát a Balaton is, először hagyták el a szárazföldet; kiültem tehát az eresz alá. Hogy énemnek lehetőleg kevés része ázzék meg vagy el, — mindegy, mert egyiktől úgy irtózom mint a másiktól, — önmagam alá gyürköz- tem és miután mellem alá szorított felső végtagjaim hüvelyújjának forgatásába belefáradtam, hogy legyen némi szellemi foglalkozásom, megszámláltam, hány dió van egy vén diófának felém fordított oldalán. Ez sikerült, legalább én szentül meg vagyok győződve, hogy még egy férges szemet sem hibáztam. De mi ez egy hosszú napra, átadtam magamat az édes merengésnek, elgondoltam az időket, midőn Almádiban a vetkező bódé teteje az ég, oldala pedig valamely szeréuy bokrocska, legtekintélyesebb, mert legjobban dédelgetett fürdővendóg-társaiuk a lovak és más hasonló műveltségű jószágok voltak. Meg kell vallanom, ennek sem hiányzottak jó oldalai ; de ma mégis csak jobban vagyunk. Minthogy azonban a jobbnál is lehet még jobb, megkísértem, mert az időmből, hála az időnek, kitelik, elmondani t. szerkesstő úr szíves engedőmével a jövő, nem század, csak év, reformjaira vonatkozó szerénytelen nézeteimet.

A rend lelke mindennek; itt sem ártana a fürdésben némi rendet állapítani meg, t. i. külön időt tűzni ki a nőknek, különt a férfiaknak. A kis korlátozást a nők önmagukért, a férfiak a nők kedvéért szívesen tűrnék. Vagy, ha akadna olyan, ki a lovagiasság és udvariasság iskolában még ennyire sem haladt, annak betegségét a Balaton gyógyítsa/, mert csak testi bajokban használ, nem képes-, szórakozást pedig nem érdemel. Tehát abzug neki....

Az indokolást azt hiszem szívesen elengedi t. szerkesztő úr és t. olvasóim sem kívánják, azt sem igen bánnák, ha a második projectumoinat is elhallgatnám; de nem oda Buda, betettem a garast, szót kérek, akár hallgatnak meg, akár sem, de ezen utóbbi esetben .... megharagszom!

Ha az első indítványom el nem fogadtatnék, mire nem számítok mig olyan udvarias ember a fürdőtulajdonos mint Brenner Lőriucz úr, kinek, ha almádi egykor nagy lesz, emléke ott is élni fog; ajánlanék egy másikat; azt t. i. hogy a fürdő-épület és vele a Balaton egy kis része osztassák egy deszkafal által két részre, egyik legyen a nőké a másik a férfiaké, és csak akkor legyen a víz közös birtok, ha bizonyos mélységet elért.

Vau még egy indítványom a jelenre, mely röviden abból áll, hogy a nem fürdő közönséget ne tűrjék meg az épületben akkor mikor ott mások, különösen nők, fürdenek. Rzen vendégurak czélzatai kevés kivétellel, a nők előtt ismeretesek, nem csoda tehát ha ezekre nézve ott a zuhany ép oly luxus-tárgy mint akár a^padlózott szoba (már t. i. Almádiban.)

Ha szóbeszéd után akarnék indulni, kimondanám még azt is, hogy a felügyelő személyzet szaporítása éppen nem lenne fölösleges; de erről nem szólok, mert indokolni nem tudnám, mivel, fogadom sem magam nem károsultam sem senkit meg nem károsítottam.

Végezetre engedje meg t. Szerkesztő ur, hogy egy „éljen“-t kiáltsak, — tessék elhinni, valósággal meg is teszem, — Brenner úrra, ki annyi szakértelem-, buzgóság- és áldozattal létesített annyit Almádiban, mennyit egy évtized előtt még álmodni sem mertünk volna.

—s,—e;—s.

híreink.

oldalú kifejlődésére, a mi folytonos haladás biztosítéka. Nem osztom azon véleményt, ügy vizsgálva a kérdést, a mint az tisztán az oktatásügyre tartozik, nem látom a szellemi el- satnyulás, az egyoldalú fejlődés veszélyét abban, ha az oktatásügy kizárólag az állam rendelkezése alá bocsáttatik, valamint nem látom a szellem folytonos előre és előre törését azon intézkedéssel biztosítva, ha az oktatás az állami tanintézetek mellett vallás felekezetek, társulatok vagy egyesek tanintézeteiben is gyako- roltatik. Végtére is azt és annyit tanítanak, a mi és a mennyi követeltetik, s az állami főfelügyelet gyakorlása és érvényesítése mellett az eredmény legfeljebb abban fog különbözni, hogy egyik tanintézetben jobb tanerők alkalmazása mellet nagyobb eredményt érnek el- mint a másikban, a minek még nem szükség- képeni kövketezménye, hogy a szellemi fejlődés, a miveltség sokoldalúsága megóva és biztosítva legyen. Részemről lehetőnek tartom a sokoldalúság a tartós és általános fejlődés folytonosságát az összes tanintézeteknek kizárólagos állami jellege esetén is, valamint az egyoldalúság, és tespedés bekövetkeztét akkor is, ha az oktatás az állami tanintézetek mellet, a vallás felekezetek vagy egyesek tanintézeteiben is miveltetik. Ha mégis az utóbbit helyesebbnek tartom, az azon érvek alapján történik, a melyeket fentebb röviden jeleztem, s melyeket úgy igazságuk, mint az általuk képviselt jogok tekintetében azon érvekkel, miket az oktatásügy kizárólagos államivá tétele mellett felhozni lehet, egyforma fontosságuak- nak tartok. Az egyén joga, működési szabadsága ép úgy elismerést követel, mint egy testületé, mint az államé, ha ez által mások érdeke — értve a szellemieket s különösen a szellem kifejlődését is — nem sértetik. Nem is ebben fekszik a kérdés súlypontja, hanem abban: az oktatás hogyan történik, értve ez alatt a módszert, mely a szellem kimivelésé- nél alkalmazást nyer.

Lépjünk a tanterembe. Latin, magyar, német nyelvtant tanítanak. A tanár magyaráz, Elolvassa a jövő leczke feladványt. Az után a tanulók felelnek. Kisérjük figyelemmel a tankönyvben, ügy mondják el a mint nyomtatva van, egy jottát el nem véve, vagy nem téve hozzá. Tehát ennyiből áll ? Napról napra, évről évre 10 hónapon keresztül. De hiszen ez az elme éJesbítése, felfogási képességének erősbítése végett történik. Hány tanuló látogatja átlag évenként az osztályt? Negyven.

— Íme egy vonás némely középiskolai oktatásából. — Vizsgáljunk csak tovább. Ugyanazon tanintézet. Pár osztálylyal feljebb. Épen történelmet tanítanak. A tanár magyaráz, a tanulók jegyeznek. A tankönyv mellett megkívántatok. Helyesen! Jöjjünk ismét, midőn ugyanezen magyarázat tárgya feladványt képez, s felelnek. Mintha a tanuló által feleletében használt kifejezéseket már hallottuk volna. Most egy hadi esemény elmondása következik, melynél — emlékezhetünk — midőn a tanár magyarázott, feltűnt előttünk nem csak különös modora, a hanghordozás sajátossága, de az élénkség a kifejezésekben is. A tanuló feleletében ide ér. A kifejezéseket nem adja híven. A tanár kiigazítja. Tehát az egyes kifejezések a magyarázat szerinti hűséggel meg- követeltetnek. — Hát a szintakszist, hogy tanítják? A mint a könyvben áll, szóról szóra.

— Látogassuk a felsőbb osztályokat. Lógikát hallgatunk. Itt is szóról szóra a könyv szerint felelnek. Gondolkodnak-e ezek ? Hiszen itt már

T1 1

— Nem én, drága rnajsztram szólt Gyurka, sejtve, hogy a dolog Juczikától indul ki — nem hagyom én el magukat, itt dolgozom díj nélkül!

— Mit beszélsz, édes fiam, nem egészen értelek? kérdé Tóbiás bámulva.

— Hát azt, édes rnajsztram, hogy én Juczika nélkül nem tudok élni; adja nekem feleségül, új műhelyt nyitunk, s boldogan élüuk tovább is együtt.

— Hogy lehet az, Gyurka fiam, nagyon fiatal vagy még te?

— Nem 13 mindjárt rnajsztram, várok én szívesen, csak ígérje meg!

„ — Hm. hm. No bízzuk hát az időre.

— Őszintén szólva, Geiger Tóbiás uram egy kissé jobb parthiet óhajtott volna Juczikájának.

Harmadfél esztendő aztán szépen elrepült a család fölött, de Juczikának csak nem akadt kérője, Gyurka meg a világért sem hagyta el a házat, ki sem tudták volna kergetni. Végre aztán az atyus is, meg a leánya is kezdették belátni, hogy jobb most, mint soha; aztán meg, úgylátszik, Gyurkából szorgalmas, ügyes ember lesz.

Egy szép reggelen aztán Gyurka meg Juczika férj és feleség lettek.

— Nem hiába tűrtem, várokoztam én ennyi ideig — kiáltott fel Gyurka, Juczikáját keblére ölelve — tudtam én azt, hogy a türelem rózsát terem! Te vagy az én rózsám, Juczikám, töviseiddel együtt, melyekhez szívesen hozzászokom. Csak annak örülök még nagyon, hogy megtanultál szépen varrni, legalább ha kis leányaink lesznek, nem kell őket majd — a varróiskolába járatni.

P. K.

az elme élesbítésére szolgáló módszernek eredményt kell felmutatni, s az eredménynek ha valahol úgy épen itt fel kell tűnnie. — Gondolkozók is vannak itt. íme oly feleletet hallunk, mely nem betanult szavak halmaza. A ki elmondta, saját nyilatkozata szerint a tanóra kezdete előtt egy-kétszeri átolvasással a tárgygyal készen volt. Negyvennyolcz óra múlva kérdezzük meg tudja-e még? Bizalmasan azt feleli, hogy már nem. Tehát nem öntudatos következtetések utján gyarapította tudását, ügy látszik látunk is eredményt. — Nem elégedhetünk meg ennyivel. Olvastátok a görög remekeket? Homer, Herodot, Sophokles stb. művei feküsznek előttünk. Ez aztán magyarázat. A tanár tárgya szelleme mélyére hatolt, s az ügy és tárgy szeretet s meggyőződés lelkesedésével szónokol. Igen, előadása szónoklati remek is egyszersmind. Nincs hallgatói közt, ki ne figyelne. Hevülésüket arczaik pírja, szemeik ragyogása mutatja. Nem vették észre, hogy az idő mutató szerint a tanórának vége, s az előadást a következő tantárgyat előadó másik tanár belépte szakítja meg. S mi maradt meg azon előadásból a tanulók elméjében? Bevallja mind, hogy az előadás alatt szive hevesebben dobogott, de abból nem maradt meg elméjében semmi.

'Barcsa Kálmán.

Marienbad, 1878. jul. 26-án.

T. szerkesztő úr! Marienbad a fürdőiről hires Csehországnak, ha nem is legnagyobb- szerű, de mindenesetre legkíesebb s bájosb fürdőhelye. — Ismerem Karlsbadot, Franzens- badot is, az első sokkal nagyobbszerű, |Jran- zensbad is igen kies, de egyiknél se lehet a természet alkotta szépséget oly mérvben feltalálni mint Marienbadban, mely helyet az ég jó kedvében alkotott fürdőhelynek. Magas dús fenyőfákkal biró hegyek övedzte kellemes völgyben patkó alakulag fekszik e kis városka, —• s valóban igaza volt egy legközelebb elhunyt leghiresb pesti orvosnak midőn az állítá, hogy Marienbadban minden megvan mi egy fürdőhelynek szükséges: 1-ször, kényelem, 2-szor, kellő árnyék, 3-szor a mi legfőbb a jó lég. A kellő kényelem tekintetéből évről évre uj palotaszerű villák emelkednek, — melyek által a lakások ára mindinkább mérsékelve lesz, — az árnyék talán egy fürdőben sincs oly Mérvben mint itt, hol ez évben már 10 mért- földnyire terjedő kényelmes gyalogutak vannak a sétáló közönség kényelmére készen, -- a lég pedig üde és mérsékelt úgy hogy a hőség csak névről ismeretes.

S ha már a fürdő közönség a közelben levő szebbnél szebb .sétahelyeket, minők a hegyek ormán a Vilhelmshőhe, — az öreg német császár egykori kedves időző helye, — a mécseri templom, a Csehország egykori magyar kormányzójának emlékére emelt legszebb kilátást nyújtó pavilion, — a Pásztor nyughelye, — a Frigyes volt szász király nyughelye nagyszerű szikla csoportozatból álló s természet alkotta vad regényes nyughely, — a hohendorfi magaslat, — a panorama, — Göthe nyughelye, — az Eremitage, — az ellenkező részen Alexandra és Karola herczegnők nyughelye, — Otto király halma, — a vadászlak, — s a vadas kertben a vadász gúny hója, mely a legszebb kilátások egyikét képezi, megjárta, alant a völgybe a Waldmühle s innét a Max-völgye, — a kis tíweiz a Waldschlucht a Ferdinand-malom a Kiselhof mind mind oly remek sétahelyek, — hol a lélek és test egyaránt üdülést nyer, főkép tekintettel azon körülményre, hogy a séták mind fenyőerdők árnyai alatt s ezek ugyan dús erdei növényzet közepette történnek, — hol úgy a fák mint a most teljes virányba lévő flora egyaránt kellemes illatot lehelnek s alig van sétahely melynek közelében erdei patak legtisztább kristály vizével ne csörgedezne, — s ha mindezt bárki együvé képzeli, alig hiszem, hogy akadna ki fenti állításom valódiságát kétségbe vonni akarná.

Távolabbi kirándulásokra alkalmas helyek a Podhorn, melynek szikla-tetőzetéről egy felől Csehország óriás hegyei Szász- és Bajorország egy része, — sőt tiszta időben a pil- seni nagy torony és a karlsbadi hegyek is láthatók, — Éger város, — s ennek közelében a frauzeusbadi fürdő, — sőt a legközelebb fekvő Tepli kolostor úgy a königsvarti vadaskert, fürdőhely, Metternich herczeg kastélya, hires múzeummal mind olyan kirándulási helyek, melyek kevés költséggel megszemiélhetők, — s igen sok érdekest tartalmaznak miért is ezeket kevés fürdővendég mulasztja el megtekinteni. — Kinek ideje engedi vasúton át- ráudulhat Karlsbadba, mely a három fürdőhely közt mindenesetre a iegnagyobbszerű, — s hol egy pár napot a legkellemesebben lehet eltölteni a nélkül, hogy a gyógymód zavarva lenne mert a marienbadi gyógyvizek mindegyike ott is kapható; — Karlsoadból ismét kirándulhatni a közelben levő porczelán-gyárakba s Mattoni tulajdonát képező gieshübeii savauyú- víz-forráshoz, — mely rövid idő alatt híres helyiyé fog emelkedni.

Manenbaduak gyógyforrásai a következők •• a Kreuczbruuu mindenesetre a legneveA VIDÉK,

Almádi, 1878. auj. I.

T. szerkesztő úr!

Az eső, mely rövid ideig tart, forró nyarou már csak azért is kellemes, mert lePíebános kinevezés. - A lemondás által megüresedett fokszabadii r. kath. lelkészi állomásra, a városunkban évek óta működő és mindenki által igazán tisztelt Bossányi Ferencz, segedlelkész úr neveztetett ki és állomását e hét folytán foglalja el. — Szívből gratulálunk mind néki mind a fokszabadiaknak.