Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-21 / 29. szám

ségét és mennyiségét koczkáztatják megszabaduljak, meghatároztam a termesztendő növényeket s azon sorrendet, melyben azokat egymásután vetni fogom, úgy, hogy nem csak folytonosan búza, árpa, hanem gazirtó takarmány és kapás vetemény is foglaljon helyet kis gazdaságomban. A búza vetőmag egy részét mérőnként 40 krért kézzel megválogattattam s azóta is évről évre mindig a legszebb búzát vetem el és mondhatom, hogy se magválasztó ma- schinára, se búza kapálóra nincs szükségem; termésem páczolás nélkül is oly szép tiszta tökéletes, üszögmentes, hogy mások vetőmagnak keresik.

Én tehát azt állítom, hogy az üszög nem rejlik az egészséges magban, hogy az egészséges magról, ha ritkábban is, de támadhat üszögös termés, hogy üszögös magról üszögös termés lesz, hogy páczolás által megölhetjük ugyan a csira képességet, de az Uszögösödést, mivel az fejlődés közben támad, pá- czolás által meg nem akadályozhatjuk; mert az üszög megszüntetésének legfőbb akadálya az, hogy senki sem tudja bizonyosan fejlődésének mely szakában indul romlásnak a kalász, s mi idézi elő a romlást. Ezt kell nekünk gazdáknak pontosan meglesni s csak azután jöhetnek segítségünkre orvosszerekkel a természettudósok; addig is iparkodjunk szántóföldjeink termőképességét teljes erejében fen- tartani, hogy minden sarjat erőben, egészségben megnevelhessen s kellően müveit szántóföldjeinkbe egészséges erőteljes magot vessünk; úgy is utóvégre még ez lehet azon mentőszer, mely bennünket az üszögtől megszabadít.

Miklós János.

Heti szemle.

— jul. 20.

A fő figyelem az olaszok ellen irányul, kiknek, úgy latszik, viszket a hátuk. Az .Italia lrridenta* bizottsága gyűlésében Nápolyban 14-én több szónok forró kívánságát fejezte ki a még most is idegen uralom alá vetett provinciák felszabadítására. A minisztérium távirati utón kérte fel Umberto királyt, hogy térjen vissza Turinból, mert Cyprus szigete miatt Kómában és egész Olaszországban nagyon terjed az izgatottság. Tehát Cyprus is fáj, Tren- tino is. Olaszország fiódus szigetére vágyik. A cabinetválság alig lesz kikerülhető.

*

csak meg kellene tőle válni. — Ez az érzelem több volt a hálánál, több a vonzalomnál; a Gyurka gyerek — talán ő maga nem is vette észre — nagyon szerelmes lett Juczi- kába. S ezt a forró szerelmet olyan mélyen keüett elrejtenie az alá a szennyes, foltos kabát alá. Mit is szóltak volna ahhoz, hogy a szurtos czipészinas a majsztram szép leányába szerelmes ? Ki is sejthette volna, üogy az a szegény gyerek mikor semmi dolga nem volt már, miről gondolkozhatott olyan komolyan a kapu előtt? Pedig az ilyen pillanatokban érezte ő magát boldognak; ilyenkor tudott magának új kört alkotni, ahol aztán szép fellegvárakat épített, persze csupa merő édes reményekből, melyeknek teljesülése ugyan nagyon messze volt, — de hat mire való a türelem v Ehhez pedig inaskodása óta ugyan hozzászokhatott.

Csakhogy a szép merengésekbe sokszor beleszisszentect egy-egy átkos kígyó, — a féltékenység. Az a varróműhely, az a hazakisér- getés, az a finom beszéd, meg aztán a behi- vogatás, mikor a majsztram nincs otthon, hej ezek voltak az ő reményeinek halálos ellenségei. Ezen a dolgon nem tudott segíteni. Megmondja a majsztramuak? Huj, minő gondolat! Összeveszíteni az apát leányával, megkeseríteni azt a jó szivet, akinek aunyit köszönhet, s magára haragítani azt, akit csak látnia is boldogság — inkább a kútba ugrik, mint ezt tegye...

tízegény Gyurka régen czipelgette már keblében azt az édes terhet, de könnyíteni a világért sem mert rajta; majd is kapott volna melléje olyan másikat, hogy czipelhette volna magával iniudakettőt a nagy világbal

Thesszáliában és Macedóniában szaporodnak a felkelő bandák, és ezt Görögország befolyásának tulajdonítják. Nem lehet ez igaz, bár tény, hogy Törökország csak egy kis körszeletet akar átengedni Görögországnak határigazítás fejében, és Ozmán pasával ijeszti a görögöket, ha ennyivel meg nem elégszenek. A porta már küldi is csapatait a görög határra.

A török meghatalmazottak Karatheodory és Mehemed Ali pasák Bécsbe érkeztével megindultak a tárgyalások Bosznia és Her- czegovina megszállásának részletes feltételei fölött. Állítólag a porta ragaszkodik azon eszméhez, hogy Bosznia és Herczegovina fejében épen úgy mint Anglia Cyprusért Kis-Ázsiát, biztosítsa Ausztria-Magyarország a fényes porta európai birtokait.

*

Anglia lelkesen üdvözölte hazatért megbízottait, de főleg Beaconsfieldet, ki most kényelmesen tervezi a kis-ázsiai vasutakat s még a perzsiai öbölben is állást akar foglalni az Eufrates völgyének biztosítására. — A hadikárpótlást illetőleg Salisbury nyilatkozata szerint az orosz államférfiak kijelentették, hogy várni fognak pénzökre, mig Törökország eddigi adósságait ki nem fizeti. — A lefolyt héten beszéltek angol-franczia szövetségről, de ez eddig még mindig csak üres hir és semmi egyéb.

A nevelésről.

ív.

Egész az unottá léteiig hallottunk s halljuk hangoztatni, hogy az oktatás ügyének emelése a legfontosabb közérdek. De azon eszmével már nem akarunk annyira megbarátkozni, hogy abban a tekintetben is az, hogy csak akkor bír kielégítő eredménynyel, ha mindnyájan mint saját ügyünk iránt, érdeklődünk iránta, mert hatása csak így válik általánossá. — A műveltebb körökben nem vita tárgya többé, hogy az államnak joga is kötelessége is az oktatás ügyéről akként gondoskodni, hogy az oktatásban minden gyermek részesüljön, s joga van e végett a szülők ellen kényszerítő rendszabályokkal fellépni, — azok között, kik összeségökben a közönséges elelfogadott értelemben e névvel szoktak jelel- tetni: „nép“ szinte nem vita tárgya ez, any- nyira nem, hogy nem is gondolkodnak róla, mert értelmük nem ér fel odáig. Országgyűlés és kormány egy szabad alkotmányos nemzethez méltó azon törekvéstől lévén áthatva, hogy ezen kitünőleg közügy intézésében maga a nemzet tevékeny részt vegyen, midőn az oktatási kényszert törvény által állandósította, a törvény végrehajtása feletti felügyeletet első sorban maguk az érdekeltek t. i. a szülők gondjaira bízta.

A szabadság legében kifejlődött néphez illő intézkedés, de eredménye nem felel meg a várakozásnak. Mi okból? Mert sem a nép, sem a felügyelettel s ellenőrzéssel megbízott választottai nincsenek áthatva szükség-érzetétől. így a törvény kényszerítő intézkedései épen azok ellen nem hajtatnak végre, kik ellen alkalmaztatásukra ok van, s a kik ellen alkalmaztatásuk irányul. S ezen legszigorúbb törvény a képzelhető legkiterjesztettebb ellenőrködés sem képes egymagán segíteni. Nem mondom, hogy nem érhet el dicséretes eredményeket, nem vagyok hajlandó a tényleg elért sikereket kissebbíteni, de aki némileg is

Nagyokat sóhajtozott tehát — ez volt minden, amit tehetett — valahányszor Juczi- kát mosolyogni, kedélyesen beszélgetni látta egyik-másik olyan hazakisérgető lovag-félével. Bedig egy idő óta nagyon bőven lehetett erre alkalma. Juczikával néhány nap óta egy csinosan öltözött fiatal ember szokott hazajönni, ki úgylátszik, már nagyon otthoniasnak érezheti magát Juczika érzelmeivel szemben, mert a kezét is szorongatja, a szemébe is mosolyog, aztán meg olyan halkan sugdosnak együtt odabenn, üogy még a beszéd-morgás sem hallik ki, mint máskor. Sehogy sem tetszik a dolog Gyurkának; ez a finom úr nem lehet olyanféle, mint aki kézi munkával keresi kenyerét, ez nem mesterember, s ez a dolog nehezen lesz így rendén.

Szép júniusi délután volt; a nap nem régen húzódott csak a főváros palotái mögé, az utczaöntözők által fölvert por lomhán (ülepedett le a kifáradt járó-kelők tüdejére. Ki esti sétára indult, ki meg napi munkájából tért haza.

Tóbiás majsztram már fél óra óta a „Szőlőfürt“-ben szíjjá pipadohányát, Gyurka meg otthon egymagában, gondolatokba merülve puczolja a holnap hazaszállítandó láb- tyüket; aztán előveszi a Juczika olvasnivalóit, s folytatja az érdekfeszítő históriát. — De mi ez? Az idő múlik, a rendes óra eljárt, s Juczika még most siocs itthon a varróból. Az idő is homályosodik, olvasui nem lát már, de ha látna is, letenué a könyvet.

P. K.

(Vége kör.)

• i viszonyainkat, távol van attól,

dlei teljesítve vannak, minden gyermek ren^MellTeliáUión^üLég-ér7.etetI;^n

Nem könnyű dolog. Nincs kevesebbről szó, minthogy a nép lényegileg egy ™ivelts<W fokkal beljebb emeltessék. Nem hibáznak : kik azt állítják, hogy a szükség-érzet felkolS..I el»5 »orba» aa 411 Am berek nagy része viszonyai között érdekének Zdo? S a m felfogásuk szerint érdekük is, Cgyermekeik a munkában a keresetben segédkezzenek, a miben gátolja okét az iskola. Azon miveltségi fokot vizsgálva, melyen ezen emberek állnak, tagadhatlan hogy azori műveltségi fokhoz mérve erősen kifejlett erkölcsi érzület kell hozzá, hogy ezen reájok nézve elvitathatlanul fontos érdeket egy másikért felcseréljék, még akkor is, ha szemók nyílni kezd, s látják, hogy amaz érdek, a az övékét feláldoznak kell, mert amaz érdek betöltésének előttük nem oly kézzel foghatók, s nem oly közvetlenül hatók eredményei. s hány van közöttük, ki az államhatalmat csak annyiból ismeri, hogy adót kell fizetnie. E kötelezettségének eleget tesz, azután visszavonul munkáját végezni, mely neki életlentartását adja meg. Óhaja a jó időjárás, s ennek folytán beálló jó termés, hogy félre is tehessen valamit, s a legegyszerűbb életmód és ruházat mellett más nem érdekli őt. Mit fogsz ellenébe tenni ? De megkisértesz-e egyáltalán ellenében tenni valamit, mikor annak, a minek felügyeletével meg vagy bízva, magad se tulajdonítasz túlságos fontosságot? A felügyeletet feletted meg néha hatónak tapasztalod, néha nem, s bizonynyal nem fordul meg fejedben, hogy azon közegeknek, kik feletted felügyeletet gyakorolni hivatvák, sok más hivatalos teendőik miatt nincs idejök arra, hogy a te dolgaiddal is, vagy épen a tieddel törődtörténik igy.

Szerencsére azon egyetemesség, mely korunk fejlődési irányát jellemzi, száz és száz féleképen hat arra észrevétlenül, hogy azon rejtőzködőket elzárkózottságukból kivonja, szuny- nyadó vágyaikat s eszméiket felköltse. Haladunk a jelzett állapot felé, de nem elég, hogy vitessünk előre, menjünk is előre. Szép tere nyílik itt az intelligent a, az egyesek a testületek működésének. Egy kiválólag közügy, melynél az önérdeknek nincs szava, melynél minden cselekvés a mások javát mozdítja elő, s melynél csak ebben lehet versenyezni, ebben lehet egymást felülmúlni.

Csak ha ezen túl vagyunk, irányozzuk magasabbra figyelmünket. Előbb kell éreznünk az oktatás szükségét, miut arra gondolunk, miként állítsuk fel tanintézeteinket.

Uj, nevezetes kérdéshez jutottunk el. Csak az állam által felállított, annak közvetlen felügyelete alá helyezett tanintézeteink legyenek e, vagy meghagyjuk az oktatást a vallás telekezetek kezében is, s szabadságára hagyjuk egyeseknek is tanintézetek felállítását? Melyik czélszerűbb, melyik biztosít nagyobb eredményt?

Kik azt mondják, hogy az állam joga és kötelessége a jövő nemzedék kiképeztetése felett őrködni, csak helyesen következtetnek, midőn e jog gyakorlása e kötelesség teljesítése szempontjából a tanintézetek felállítása s vezetése jogát kizárólag az állam részére vitatják. Csak ily tanintézetekben gyakorolható teljesen az állam felügyeleti s ellenőrzési joga, a mi korántsem csekély dolog nem csak a kiképeztetés fokára, de arra való tekintettel sem, hogy az államra nem lehet közömbös, minő szellemben neveltetik az a nemzedék, mely az állam mint szerves egész egységes működésének s nemzeti létének folytatására s tovább fejlesztésére, az alkotmányos jogok megőrzésére s kiterjesztésére van hivatva.

Eszembe sincs kétségbe vonni e következtetések, mint az érvelés helyességét, s ha többről nincs szó, el is fogadom, de itt többről is van szó.

‘Barcsa Kálmán.

A VIDÉK.

Siófok, 1878. julius 15-én.

T. szerkesztő úr! A siófoki uj fürdőház építése immár — teljesen befejeztetvéu, folyó hó 14-én vétetett a tulajdonos t. ifj. Végh Ignácz ur részéről által; és ugyané napon adatott át használatnak is; ami a kényelmes berendezés és szilárd építésnél fogva a legmelegebben ajánlható. Ezen fürdő-épület mintegy 25 ezer forintba került és solidan megerősített pilótákra alkalmazott vas síneken nyugszik; melyen a vas kerekek segélyével az épület körülbelül 3 szakaszban mozgósítható; czélja pedig ennek az, hogy ősz idején a szárazra kihuzattatván a télen előfordulni szokott romboló jégtoriatoktól megóvatik és tavaszszal újból a vízre helyeztetik. A fürdőház 80 kabint számlál, elől egy fényesen berendezett tágas teremmel ezelőtt pedig egy imposans stylben emelt torony áll; mely a terem előszobáját képezi s fenn órával és egy hálószobával van ellátva; teteje pedig kártyázásra stb szánt gyönyördét képez. A teremben több rendbeli lapokat olvashatni. Szóval fiirdőháznnk oly szakavatottan, kényelmesen, aesthetikailag oly kitünően van építve, hogy ilyennel hazánkban tán egy hidegfürdő sem dicsekedhetik.

A személyzet létszáma is emelődött; amennyibeii jelenben 2 nő és 2 férfi lürdő- szolga áll a vendégek rendelkezésére. A pénztárnoki teendőket pedig egy „cassirnő* végzi. Fürdővendégeink már szép számmal vannak: s arai az ifjú világra nézve fő, ezek jelentékeny részét szebbnél szebb nőkből álló hölgykoszorú képezi akik pláne üdeségökből következtetve, nem kizárólag a Balaton jótékony gyógyhatása miatt jöttek fürdőbe, hanem azon elvet tartják szem előtt: hogy kellemesebb a fürdőt egészségesen használni. Számosán vannak Székes-Fehérvárról; kik is helyes tapintattal a siófoki fürdőnek adák az előnyt választásukban.

Továbbá haladásunkat jelzi más oldalról az is, hogy a róm. kath. templom tornyának újjá készítése folyamatban van; és a főtéren a vallási kegyelet egy díszes kőkeresztet emelt, melynek ünnepélyes vallási szertartással végbe ment beszentelése és a torony kereszt feltétele folyó hó 7-én történt meg. A torony gömbjébe egy emlék úgy helyeztetett; ami Siófoknak ez idő szerinti nevezeteségeit és egyébb helyi viszonyait foglalja magában.

Fogadja t. szerkeztő úr üdvözletem kifejezését

alázatos szolgája:

r. /.

Szolnok, 1878. julius hó.

T. szerkesztő úr! Igazán szólok, mikor azt mondom, hogy a római költőnek e gondolatával : „Beatus ille, qui procul negotiis...* nem egészen tudok megbarátkozni. Ha egyszer az ember beleizzadta magát valamibe, s egyszer csak arra virrad fel, hogy nem parancsol neki senki, s két hónapra kiszabott munkája sem több, sem kevesebb, mint az édes semmittevés, megtoldva egykis unatkozással: eleintón örvendetes jelenségnek tiiuik ez föl, hanem aztán beljebb hatolva az új „munkakör--be, olyformán érzi magát, mintha nem is ő volna ő. Mert az olyan munka, amit magunk szabunk ki magunknak, bizony nem megy úgy, mint az, aminek az a mottója, hogy — „muszáj.* Önmagának kiki nagyon jószivü ura s nagyon kegyelmes paraucsolója. — Mi tagadás benue, egy rakás könyv, meg egy halom papír daczára biz én egy-egy kicsit — unatkozom... Szerencsém, hogy ebből is hasznot tudok húzni. Ily állapotban ugyanis a gondolat ide-oda kalandozván, sok oly körülmény fölött pihenőt tart, melyet máskor figyelemre sem méltatott, s ha ezt a gondolatot megragadom s megörökíteni óhajtom, két hónapi tétlenségre kárhoztatott munka utáni sóvárgásomtól ki venné rossz néven! Eféle „kétlakiak“-nak pedig, mint én is, aki itthon is itthon van, meg „otthon“ is otthon érzi magát, goudolatmüködése épen e théma körül fordul meg először, s a gondolatmenetből aztán csakhamar párhuzam válik az „itthon* meg az „otthon* közt. Az egyensúly ritkán jő létre, egyik vagy másik részre mindig több jut.

Bár hazaérkezésemkor egy sor veszekedés a túlbuzgó, de kissé arczátlau tiakkere- sekkel, — szakadó zápor egész hazáig s feneketlen sár voltak fogadóim; bár ez első benyomásra nem hederítve, másnap meg azután is elvitázhatlanul győződtem meg, hogy a Tisza nem Balaton, s a partján elszórt fűzfa- bokrok sem emlékeztetnek a Bakonyra: lelkemben még sem tántorodtam el, hű maradva Alföldemhez, melyet szeretni gyermekkoromban, — s érte lelkesedni Petőfi után tanultam meg. Hogy nem az önzés szól belőlem, s hogy sokban igazat adok a költő e szavainak: „Alföld sem oly szép, mint Petőfi festé,* legyen elég annyit mondanom, hogy annak a görbe vidéknek a bájai annyira behízelegték magukat lelkembe s úgy magukhoz szoktattak már, hogy az egyensúlyt hasztalan iparkodom visszaállítani. Furcsa egy vallomás, érzem is a vádját, de nem tehetek róla. E levelet szántam erte elégtételül, hogy belé a vonzalom ecsetével fessek egy kis képét drága Alföldem e hires városáról, melynek csak ez a hibája, hogy nagyon barátságos fekete földje van.

Jól ismerve s fontolóra véve a „Veszprém* takarékosságát, hasztalan próbálnék az itteni társas életről, elohaladásról, iparról, mezőgazdaságról, időjárásról stb. valami sokat firkán tani; pedig lehetne ám többet is a soknál. — Niűcs ugyan itt közelben sem B.-Fflred, sem Aimádi, de még csak olyan kellemes <ekvésü „Betekints*-féle hely sem, mégis úgy el tudnak mulatni ezek a szolnokiak, hol a „Kis liget“-ben, hol a „Kert*-ben, hol itt, l' ux ’ a. veszprémiek is megirigyelnék. E hó 14-én is juliálist tartott az izr. nőegylet. | Jul. 6-án meg a színkörben (mert az is van)