Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-06-02 / 22. szám
IY. évfolyam. 1878. 22-ik szám. Veszprém, Junius 2. yro • =®» 6 A és „Hív. Értesítő“ aígjele» alaiis mini). Előfizetési díj: Egész évre • - 6 frt — kr. Félévre . • • 3 frt — kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes példány ára g 15 lír. Wio—------—...... qA KÖ ZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, »VELŐDÉ» ÉS VESZPRÉM i MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. s |i«3----------—===G^ Sz erkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, ralamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN Uijrtinitiiiii VesiprímtM. HIRDETÉSEK egynasábospetitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. —Sflí Néhány szó közigazgatásunk hiányairól. ii. Az újonnan választott tudott volna valamit, de szokása volt hetekig a városba oda csavarogni, hol is egyik korcsmából a másikba menve, néha menettetve, hívei látták őt oly állapotban, mely az után következik, mikor a fő nehezebb, mintsem a test képes lenne megbirni — tudta és akarata ellenére az utczára kitétetni. Másként meg sem tudták volna, hol van. Hanem ilyesmiért semmi szó nem érte. Nem akadt, aki feljelentse, s a szolga- biró, ha a szomszédos faluban lakik is, csak nem minden tudó, hogy ilyesminek — habár rendes állapot — nyomára jöjjön? És ha nyomára jött? Ugyan ki törődnék ezzel?! Hogy az elősoroltak több mint puszta esetek, kitűnik onnét, hogy valamennyi ugyanazon járásban s egy időben adta elő magát, — ugyanazon járásban, melynek első tisztviselőjéről oly jól volt gondoskodva, mint fentebb említettem. Ilyen állapotok fordulnak elő nálunk, s ezek elől kitérnünk nem lehet, ezekkel számolnunk kell. Népünk műveltségi állapota mellett a községi jegyzőkre tett dús, sok oldalú és tisztes szerep vár. A községi jegyző kormányzója, vezetője, ügyvédje, igazságos bírája népének. Hogy állása örökössé tétetett, ezzel csak az első lépés lett megtéve arra, hogy tisztelt és tiszteletre méltó tisztviselővé váljék. Úgy látszik, a vizsgálat, mit a jelölttől kívánnak, nem elég óvszer arra, hogy érdemetlenek ne juthassanak jegyzői állásra. A választás szinte nem képes ezt megakadályozni. Hogy a választás esélyei minő csalékonyak, kitűnik onnét, hogy adott esetben e jelleme- sebb és képesebb mellett, a selejtes javára üt ki a választás eredménye, a mi felett nem is lehet csudálkozni, midőn a választók a jelöltek egyikét sem ismerik, s mint egyszerű emberek közönséges kortesfogásokkal, melyek a selejtesnek inkább rendelkezésére állanak — lekenyerezhetők. Pedig a dolog tisztán közigazgatási szempontból is figyelemre méltó. Tehetséges és jellemes jegyző mellett árvapénzek, adópéuzek pontosan kezeltetnek, a község ügyei rendbe vannak, ily községekből álló járást könnyebb igazgatni, s jól igazgatott járások központi igazgatása kitűnő lehet. A gépezet minden egyes része összevág. Van mód e szabály ellenes állapotok megszüntetésére. Nagyobbá kell tenni a qualifikatiót, s ez által is tiszteltebbé az állást, melynek fontossága tiszteletre méltóvá tételére úgy is kiválóan alkalmas. A társadalom is működjék közre. Vétessék tel a társaságba a lenézett községi jegyző, s ez áltál hajlandóvá lesz az igazán tisztességes intelligens elem arra, hogy a jegyzői állás után pályázzon. Ez állásnak a hivatottak által elfoglalása annál valószínűbb, mivel tisztességes megélhetést biztosít. S hogy meglegyen a legsarkalatosabb biztosítéka annak, hogy a tisztességes ember előtt ne olyan részesüljön előnyben, ki mindenünnen kikopott, testének lelkének nincs hova lenni, s egy hitvány élet megszokott mesterkedéseinek tovább folytatha tására van szüksége arra, hogy községi jegyző — a lakósság nyűge — lehessen, a községi jegyző neveztessék ki. Bármily szabadelvüség nélkülinek lássék is ezen nézet, tán megfontolásra érdemes. Elvek feletti vita a kóros állapotot nem enyészteti el. A bajnak megfelelő óvszert kell alkalmazni, Tisztelet a jó községi jegyzőknek, de számuk épen nem túlságosan nagy. Milyen legyen a tisztviselő quali- fikatiója, ennek analógiáját megtaláljuk a törvényben, mely a bírói qualifikatiót állapítja meg. Mellőzve a kort, szólok csupán azon rendelkezésről, mely fedhetetlen jellem mellett diplomával igazolt szakképzettséget, s gyakorlatot követel. Ily tisztviselőknél a közigazgatás ügye biztos kezekben lesz, s meglesz a jó közigazgatás legelső feltétele. De ez nem minden. Igaz, hogy írott malaszt a jó törvény, ha nincs képzett és tevékeny végrehajtója, s jeles tisztviselő működése pótolhatja a törvény hiányait, de hogy a tisztviselőtől jeles tulajdonai mellett egyedül a közügynek szentelt, ernyedetlen munkásságot követelhessünk, meg kell neki adnunk erre a lehetőséget állása biztosításában nemcsak, de abban is, hogy fáradozásai jutalmául fokozatosan elő- léptettetni fog. A hat évenként való újra választás mindezt kizárja. A tisztviselő állása biztosításának, ezzel függetlenítésének, a fokozatos s elma- radhatlan előmenetelnek egyedüli vagy legalább is leghatékonyabb módja: az időnkénti újra választások elejtésével, tétessék állása örökössé, s a tisztviselő ne választassák de neveztessék ki. Ha mindentől eltekintve összehasonlítjuk tényleges állapotainkat más előre haladottabb népek állapotával, a következtetés — mire jutunk, reánk nem igen lesz örvendetes. Nagyobb munkásság alig vár másutt a tisztviselőre miut nálunk. Hogy hivatásának megfelelhessen, máshol gondoskodva van biztosítékokról nem csak arra nézve, hogy képesített s tevékeny ember legyen a tisztviselő, de arra nézve is, hogy munkássága viszonyai által ne legyen megbénítva, működésében melléktekintetek által ne korlátoltassék, s biztos reménye legyen törekvésének a fokozatos előléptetés s ezzel járó előnyök által való elismertetésére. Másutt igen helyesen úgy gondolkodnak, hogy a tisztviselő is mindenek előtt ember, hibákkal, gyengeségekkel. Hogy idegen befolyás munkásságában ne legyen akadály, állását függetlenné kell tenni. Hogy szorgalma ne lankadjon, kilátást kell neki nyújtani jutalomra törekvéseinek és képességének megfelelő magasabb állás, ezzel összekötött fontosabb teendők, nagyobb felelősség, s a mi ezekkel jár: nagyobb bizalom, 8 előnyösebb anyagi helyzet által. Hogy nálunk a tisztviselő feladatának megfelelhessen, az odaadás, az önfeláldozás, az önzetlenség mintaképének kellene lennie. Mintha csak arról lenne gondoskodva, hogy a tisztviselő utalva legyen arra, hogy működése sikert csak igy arasson. S elismerést is? Igen, ha ez mások önzésével összefér. — De ne feledjük, hogy átmeneti fejlődési stádiumban vagyunk, s e szerint ítéljünk. A fejlődésnek oda kell kimenni, hogy elérjük a magaslatot, a melyre más cultur népek hatoltak, sőt meghaladjuk őket közéletünk minden egyes izében a valódi alkotmányos érzület nyilvánulása által. Nálunk a tisztviselők választása politikai rendszer, alkotmányunk kiegészítő része. Van e rá szükség, hogy az maradjon? Megszüntetni egy intézményt, mely közéletünkből századok folytán fejlődött, alkotmányos szabadságunknak az idők viharai között erőteljes, a legnagyobb nyomásnak szilárdan ellenálló biztosítékát képezte, s nemzeti múltúnk nagyságával dicsőségével összeforrott! De arról van-e szó? Talán, — ha megyei életünk tevékenységét a tisztviselők választásával azonosítjuk. Azonban igy téve. ítéletünk nem felel meg a valónak. A tisztviselők választása s a mi ezzel összefügg, törvényhatósági életünknek a legfontosabb, tevékenysé gének legjellemzőbb joga s majdnem összes tevékenységét felöleli. Törvényhatósági intézményünk oly jogokkal s működési körrel mint 1848- ig fenállott, megszűnt politikai szükség lenni akkor, midőn a népképviselet alapján alkotott parlament, s a parlamentáris felelős kormány törvénynyel és valóságban megalakult. A hatalom, a legfontosabb jogok, melyeket előbb a megye közvetlenül vagy közvetve gyakorolt, a népképviselet alapján alakult országgyűlés s az ennek felelős minisztériumra szálltak át. Miután ezen időtől fogva a megyei kormányzat öröklött hatáskörebeli működésében szükségkép oly térre lépett, mely a törvénynél, mint a dolgok rendjénél fogva a felelős kormányt illette meg, ily nemű tevékenységének a kormányéval való összeütközésben kelle nyilvánulnia. Mit tett a törvényhozás az 1870. 42. t. ez. megalkotása által? A megalkotáskor a körül forgott-e a kérdés: rendezni a parlamenti felelős kormány s a törvényhatóságok közti viszonyt elvi alapon, megadva mindegyiknek a mi őt megilleti, — rendezni a viszonyt az alkotmányosság kára nélkül, de a parlamenti felelős kormányrendszernek, s a fejlődött közigazgatási viszonyoknak megfelelőleg? — Az ellenzék a megyék — törvényhatóságok — ellenállási jogának csorbítatlan fentar- tását követelte. Ennek a régi formában törlése mellett maradt az uj politikai és társadalmi viszonyok között egészben a régi rendszer. A mennyiben változott, negatiója az ugyan azon törvény által elfogadott és szentesített jognak, a nélkül, bog}’- a folytonos szükségnek megfelelne. Értem ez alatt a kormány képviselő azon jogát, melynél fogva egyes esetben a kormány rendelet végrehajtását megtagadó tisztviselőt állásától felfüggesztheti. Mit, ha ismét a törvény által elfogadott rendszer érvényében, az alkotmányosság szempontjából tekintünk, kielégítő-e az eredmény, mire következtetéseinknél jutnunk kell? Hol a biztosíték a törvényhatóság törvény által szentesített választási jogának illusoriussá tétele meggátlására ? — Semmit sem tartok helytelenebbnek, mint felületesen pál- czát törni valami felett. Hat éve múlt, mióta az 1870. 42. t. ez. életbe lépett, elég idő arra, hogy a tapasztalás után is megbiráltassék. Lehet, hogy a törvényhozás e t. ez. megalkotásával akkor a hozzá kötött várakozásnak megfelelt, de nem vélek tévedni, ha azt állítom, hogy a nélkül, hogy az alkotmányosság szigorú elvét ne mellőzte volna, nem nyújtott annyit, amennyit a tényleges viszonyok követelnek. A kielégítőnek épen nem mondható intézkedés eredménye a törvény- hatóságok tevékenységén is észrevehető. Miután önkormányzat testületeink a parlamenti felelős kormány rendszer életbe lépte által hagyományos jogaiktól, miknek gyakorlatában tevékenységűk nyilvánult, legalább a régi formában elestek, tevékenységük ellankadt. Ez egyik oka, hogy napjainkban egészséges erőtől duzzadó megyei életet aligha találunk. A másik az, hogy viszonyaink nem voltak oly fejlettek, hogy az öttkormányzat tevékenységének az elvesztett működési tér helyett uj tért keresett volna, a melyen életképességét, ható erejét, magokban véve csekélyebb, de összesé- gökben páratlanul fontos eredményekben mutathatá meg. Értem ez alatt a helyi érdekek helyes képviseletét, az anyagi és szellemi vagyonosodás fejlesztését társulás és hatékony együttműködés által, s ez által egy emelkedett s felpezsdülő közérzület teremtését. B. A lókiviteli tilalom, melynek hosszas fen- állása a hazai tenyésztőkre oly súlyos teherként nehezedett, legközelebb enyhittetni fog, felmentetvén alóla az oly lovak, melyek katonai ezé- lokra nem szükségeseknek, vagy nem alkalmasoknak foguak találtatni. A belügyminiszter a pénzügyminiszter megkeresésére elrendelte, hogy az árvaszókek a hagyatéki leltározásoknál kiküldött közegeikkel necsak a becsértéket vétessék fel, hanem a mennyiben a hagyatéki tömeghez ingatlan javak is tartoznak, becsértéken kívül az adószerinti érték megállapításához szükséges adatok kitüntetésére is gondjuk legyen. Nevezetesen csatoltassák a leltárhoz az épületeknek házosztályára vagy házbéradójára, a külsőségeknek pedig katasteri tiszta jövedelmére, évi adójára vonatkozó s a helyrajzi számok szerint részletezett bizonyítványokat, mert csak így lesz minden esetben kellő időre megállapítható, biztosítható és behajtható az öröksógi illeték. 6 JUP Lapunk mai számához egy félív „Hív. Ért.“ vau csatolva."'^(|g
