Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-12 / 19. szám

IV. évfolyam. 1878.

19-ik szám.

Veszprém, Május 12.

r

==e«

e)

3KM*

és „Hív. Értesítő“

megjelen minden Ttilrnap.

Előfizetési dij: Egész évre • . 6 frt - kr- Félévre ... 3 frt - kr. Negyedévre . Ifrt50kr.

Egyes példány ára

MSti

IS kr

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

6

ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS

Ji

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. k

Szerkesztőség és kiadé- hivatal:

Vár, 4. sz.

Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz

KRAUSZ ARMIN

könyvkereikedéie Veatprémben.

HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr.

NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg.

— ■ —al

tevékenységre buzdítana bennünket és henye erőnket jótékonyan munkára rázná; de itt meg a szalmatűz állja utunkat és majdnem örökös stagnation kárhoztat, amennyiben, mint a mókus a forgó kalitkában, mindig azt hiszszük, hogy előre megyünk, pedig mindig egy helyben maradunk Nincs senki, aki a gazdasági egyletek jótékony hatását be nem látná és mégis, mit kell tapasztalnunk, gazdasági egyleteink sinlődnek, mint a beteg, kinek a hosszas nyavalya vérét apasztotta.

A veszprémmegyei gazdasági egylet is ezen sorsra jutott volt, pedig huszonöt egész huszonhét ezer forint értékkel rendelkezik még ma is.

Azt még értjük, hogy egy egylet megbukik, hol a nervus rerum gerendarum, a pénz hiányzik, de az egészen megfoghatatlan előttünk, hogy ily alappal rendelkező egyesület, mint a mienk, hogyan volt képes működését az évek elég hosszú során át felfüggeszteni és szántszándékkal magát tetszhalottá tenni. De vessünk fátyolt a múltra, ne szaggassuk fel a sebeket, melyeket a szerencsétlen politikai pártoskodás és családi meghasonlások ütöttek s melyeket az idő és a sanyarú- évek már-már behegesztettek, ragadjuk meg inkább a szép kilátásokkal kecsegtető jelent és üdvözöljük megyénk gazdasági egyletének újraébredését, mely csillag, fényes csillag lehet a sötét éjben, habár még nagy sokára fog csak utána meghasadni anyagi jólétünknek hajnala.

A veszprémi gazdasági egylet

tekintélyes tagjai múlt hétfőn, mint lapunk más helyén olvashatni, előcon- ferentiát tartottak, melyen komoly elhatározásba ment az egylet működését hatékonyan megindítani és a rendelkezés alatt levő pénz- és birtokalapot üdvös forgalomba hozni. A jelen volt tagok férfias elhatározása, több nagy birtokosnak, mint megyés püspökünknek, és a fiatal, lelkes gr. Nádasdy Ferencznek és másoknak Ígérete az egylet támogatását illetőleg a legszebb reményekre jogosít minket, hogy az egylet nem fog továbbra is a tétlenség párnáján vagy a tetszhalott szánandó ravatalán pihenni, hanem kezébe veszi azon szerepet, mely azt megyénk gazdasági ügyeinek vezetésében joggal megilleti.

Ez alkalommal, midőn egyletünk újraébredését jelezzük, kötelességet is teljesítünk, felhíván megyénk közbirtokosait és egyéb lakóit, hogy az egyletet pártfogásukba vegyék és ez által megyénk gazdasági haladását elősegíteni törekedjenek. Lapunk figyelemmel fogja az egyletnek minden mozzanatát kisérni és arról tárgyilagos értesítést fog időről időre közölni.

A lelkes tagok pedig, kik bírtak elég bátorsággal és ügyszeretettel az egylet életét folyamatba hozni, ne csüggedjenek el, se a kezdet nehézségei, se egyéb akadályok el ne rettentsék, gondolják meg, hogy a nagy és szép czél, mely előttük lebeg, megérdemli még a legnagyobb fáradságot és erőfeszítést is.

A veszprémmegyei gazdasági egylet.

Jól esik közölhetnünk, hogy megyénk gazdasági egylete, mely annyi idő óta szunnyadóit, újra felébredt és tevékenységét rövid idő múlva ismét meg fogja kezdeni. Hazánk még mindig és talán jó sokáig főjövedelemforrását a földmivelésbol fogja nyerni, kell tehát, hogy a földnek gondozására kiváló gondot fordítson. Eddig, valljuk meg őszintén, vajmi keveset tettünk e tekintetben és azt is, amit tettünk, nem tettük úgy, amint azt tennünk lehetett és kellett volna. Amint apáink ránk hagyták, úgy műveljük nagy részben még ma is a földet és hogy mégsem boldogúlunk úgy, mint apáink, annak az a főoka, mert gazdálkodásunkból kifeledjük azt, amit őseink nagyonis szem előtt tartottak t. i. a takarékosságot, innen van, hogy mi már birtokunknak vagy csak nevét, vagy legjobb esetben adóssággal terhelt részét hagyjuk fiainkra örökségül. Pedig, bármint sipítsunk is, mégsem vagyunk mi szegény ország és hogy nyomorgunk, kényeim es természetünk és gondatlanságunk az oka, semmi más. Mi azt szeretnők, ha az a föld minden munka nélkül buján teremné meg mindazt, amit elverhetnénk ; hogy annak a földnek a termő erejét mesterséges úton is elősegítsük, arra már restek vagyunk és így visz- szafelé megyünk.

Ily körülmények közt két kézzel kellene mindent megragadnunk, ami

A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA.

Tavaszi kép.

Csillogó regg tündökölt a tájon,

Illatár közt ünnepelt a béke:

Ragyogó csepp mindenik virágon,

S mindenikben tiszta égnek képe.

A kelő nap reszkető sugára Vidoran egy rózsabimbón játszott,

S szenderébe a nyíló virágnak Szőtt mosolygó szép reményről — álmot.

Mozdulatlan fák hegyén a szellő Meglegyinté csendesen a lombot És susogva a kelő madárnak Új örömről szép regéket mondott.

Halk nyögésü méla csattogány dal Félve zendült a sűrű bokorban,

És beszélt egy titkos, édes vágyról — Egyre jobban, egyre hangosabban.

Lányka mellett ült az ifjú némán;

Egy remény élt mindkettő szívében. Mindakettő boldogan tűnődött A mosolygó, andalító képen.

És a nyíló rózsabimbó álma,

Röpke szellő megsúgott regéje, Csattogánydal titkos édes vágya Lett a két szív érthető beszéde.

PINTÉR KÁLMÁN.

Párbaj vége.

— Elbeszélés. —

(Vége.)

— Ejnye Ferke, hol a manóban jártatok eddig ? Már fél órája várok itt rátok; szolgám is elment hazulról, ti sem voltatok, biz’ azt hittem, hogy rászedtetek. Ezt nem szeretem, biz’ Isten, mondom, nem kedvelem az ily tréfát.

— Barátom bocsáss meg, de akaratunk ellenére történt; ha elmondom rövid kalandunkat, bizony megbocsátasz!

— Hát mondtam én egy szóval is hogy haragszom? Csak rosszalásomat fejeztem ki tettetek fölött: azért ne értsetek félre.

— Lám mily jó fiú volt az Istenadta, hamar megbékélt s feledte botlásunkat, melyért ugyan más tombolt volna.

— Csak látta volna Bekecsi úr, — szólt tűzzel Gyula — mily gyönyörű két teremtést láttunk; főleg az egyik valóságos őzkarcsu Venus ; rá illik ám az a nóta:

„Fekete haj, karcsú termet, barna szem:

Összes bája, minden éke mely engem

Ö hozzá vonz, ő hozzá köt egyedül,

Egy szó mint száz : szeretem ó't szivemből!“

— Ah hát csakugyan oly kedvesek voltak-e, hogy Gyula úr rögtön beléjök szeret, vagy is inkább beléje? De hagyjuk ezt; inkább ismételjék kérem az indokot, mely önöket utánam űzte még a templomba is; nemde párbaj-ügy ?

— Ah, ah, hagyjuk azt; régen volt, Fámért volt, — pedig annak kedvéért meg nem veLapunk mai számához egy

rekszem ám. Vagy haragszol tán Feri ? Ha igen, hát bocsáss meg mert én — én —

— Ugyebár, hát még sem szeretted Fánit, csak gyermekes hév volt az egész ? Csupán ezt akartam fejedből kiverni s azért színleltem előtted Fani iránt forró szerelmet; de mivel ez megtörtént és Fánit én sem szeretem sob’ sem is szerettem s nyugalmad helyre állt, hát én feledek minden sértést, s szent köztünk a béke.

— Köszönöm Feri, köszönöm, te mindig jó fiú voltál! — mondá s amúgy istenigazából megrázta kezemet, majd kiszakadt. E szerint békénk biztosítva volt, nem is vettük igénybe Bekecsi közvetítését, annyira kibékíte bennünket a két ismeretlen szűznek látása. Ki örült ennek jobban papunknál? Bár talentumát a pro és contránál nem igen folytathatta, még is oly elégedett volt, akár ha valamely tévelygő bölcsészt sikerült volua kapaczitáluia; örömét fejezte ki békessége» egyezésünk fölött s váltig marasztalt, de láttam, hogy Gyula akár ha tűkön állna, folyton az ajtó felé kacsintgat s később már sétálni kezdett a szobában és mindig az ajtót kereste, hát elbúcsúztunk a jó embertől s azon ígérettel, hogy legközelebb meglátogatjuk, el- válánk.

Gyula rohant az utczába, hol a kedves ismeretlenek laktak s elérve a házig, megállt, nézett, majd kidültek szemei s aztán mintha megsebezték volua, lebajtá fejét, szomorú tekintettel vált meg e helytől. Én csak nevettem a bohókás fiút, mert azt hittem, most is csak hév az, mi őt némajátékra bírja, s nem szerelem.

* *

Körülbelül három hét telt el ezután, ív „Hív. Ért.“ van csatolva.

Mérsékelt menettérti jegyek Vichnyére. A m. kir. államvasutak Budapest, Hatvan, Gyöngyös, Éger, Rimaszombat, Rozsnyó, Jászberény, Szolnok, Ruttka, Miskolcz és Losoncz állomásain f. évi május 15-től kezdve szeptember hó 15-ig 33%%-kal mérsékelt 45 napi érvénynyel biró menettérti jegyek Vichnye fürdőhelyre (Garam-Berzencze állomás) is fognak kiadatni.

A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 7280. Az 1868. évi t. ez. 1. §-ának értelmében minden szülő vagy gyám köteles gyermekeit, illetőleg gyámoltjait nyilvános iskolába járatni életidejük 6-ik évének betöltésétől egész a 12-ik, illetőleg 15-ik betöltéséig az esetre, ha azok a háznál, vagy magán intézetekben nem oktattatnának. Jóllehet a törvény fenebbi határozata világosan azt ezé- lozza, mikép az állampolgárok gyermekei, a mennyiben magasabb kiképeztetésük nem szán- dékoltatik, a népoktatási törvény 48 §.-ában foglaltakhoz képest legalább az elemi iskola hat évi mindennapi és három évi ismétlő tanfolyamot teljesen bevégezzék, mindazonáltal tapasztaltam, hogy a jelzett t. ez. fenuebbi §- ának végrehajtása alkalmával több hatóság a tankötelezettséget úgy értelmezi, hogy a miatt a törvény említett intentiója nem csekély mérvben illusoriussá tétetik. Hogy tehát az e tekintetben mutatkozó szabálytalanságoknak eleje vétessék, illetőleg azok orvosoltassanak, szükségesnek látom az 1808. évi 38. t. ez. 1. §-a értelmezésére nézve a következők kijelentését: 1) A gyermekek tankötelezettsége idejének megszabásánál mindig az iskolai, és nem a polgári év tartandó szem előtt. 2) A tankötelezettség tartalmának első éve az, melyben a növendék élte 8-ik évébe lép, utolsó pedig az, melyben 15-ik évét betölti. 3) A tankötelesek összeírásánál figyelembe veendő, mikép csak azok tekinthetők tanköteleseknek, kik a 6-ik illetőleg 14-ik évöket az összeírás alkalmával polgári év szeptember haváig betöltik, önként értetvén a közbeeső évek. 4) Azok, kik a mindennapi iskolában 12-ik s az ismétlő iskolában 15 évöket a tanév folyama alatt töltik be, a mindennapi iskolából az ismétlő iskolába a tanév befejezése előtt át nem léphetnek, illetőleg a tanév folyama alatt tartoznak a téli hónapokon át ismétlő iskolába járni. — Miről is a közoktatási bizottságot tudomás és miheztartás végett ezennel értesítem. Budapest, 1878. márcz. 31-én. — Trefort.

Egy ünnepnap délutánján, midőn már meguntam a sok otthonülést, a sok pipálást, olvasást, eszembe jut, hogy jó volna Zenginét meglátogatni.

Mint fog majd örülni, hogy valahára .nekem is támadt egy jó gondolatom“; minthizeleg önmagának, hogy valószínűleg Mimijét láttam meg valahol gálába s az gyakorolja rám delejes hatását, mert — mellesleg mondva, — talán tudjátok, hogy az a megszokott gyengéje, hogy látogatóit oly bolygóknak képzeli, melyek központja a rövid hajú, köpezös Mimiké, kinek ellenállhatatlan bájai között foglal helyet az a jó .szemérmes“ szokás is, hogy kegyes mosolyok osztogatásában nem igen személyválogató, — de e mellett nem felejtkezik meg arról sem, hogy kecseit szemboszantó pukkedlikben is gyakorolja.-------Tessék! — hangzók belülről Zenginé

hangja; oly éles, erőteljes az és mégis annyi gyengédség ömlik el rajt, hogy bízvást beillenék leánya helyére.

Benyitok, hát — egek mily látvány!

— Ah Kertes úr,honnét e szerencse ? Való • ban már azt hittem, hogy barát lett; bocsánat, majd feledém:

Szenvelgi Paula és Kesergi Angyal kisasz- szonyok: Kertes Ferencz úr.

— Örülök a szerencsének; — részemről is —

— Angyal, ab igen angyal!

Tudjátok-e, kik voltak ők? Az én ismeretlen barátnőim!

— Kimondbatatlanúl örülök, — kezdé Zenginé — hogy egyszer már Kertes úr is sze- rencséltet. Vajon minek tulajdonítsam e szeren-