Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-28 / 17. szám
IV. évfolyam. 1878. 17-ik szám. Veszprém, Április 28. r ==c\a és „Hív. Értesítő“ ■•gj.l.i Blai» TMiratg. Előfizetési díj : Egész évre . . 6 írt — kr. Félévre ... 3 írt - kr. Negyedévre . 1 írt 60 kr. Egyes példány ára IS kr. T-SS KÖZGAZDASÁGI, HELYI WMS[ ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. fcSzerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kínyykereikedése Vsstprémben. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Yeszprémmegye 1877-ben. Bezerédy Gyula, megyei alispán úr jelentése Veszprém vármegye állapotáról az 1877-ik évre már megjelent 42 lapra terjedő füzetben. A terjedelmes munka fölött ítéletet mondani nem érezzük magunkat hivatottaknak és jogosultaknak, hanem a gazdag tartalmú jelentést legalább fo'bb vonásaiban ismertetni kötelességünk, annyival is inkább, mert az érdekes jelentés teljes fényt vet megyei állapotainkra s leplezetlen képét nyújtja megyei életünk minden mozzanatának. Az egész mü a következő részleti tételekből van összeállítva; I. Népesedési mozgalom. II. Megyei számadás. III. Költség- vetés. IV. Egészségügy. V. A népnevelés ügye. VI. Adóügy. VII. A megyei közbiztonság. VIH. A termés. IX. Katonattgy. X. A közmunkaügy. XI. Vegyes ' ügyek. XII. Az ügyforgalom. E tizenkét tétel mindenike gazdag statistikai hivatalos, tehát hiteles adatokat tartalmaz, melyek közöl némelyekről örömmel konstatálhatjuk, hogy az előző évekhez képest kedvezőbb eredményekről tanúskodnak. A jelentés elején fájdalommal emlékezik meg az alispán úr Veszprém vármegye két legjelesebb fiának s a közügyek fáradhatlan hajnokának el- hunytáról. E két férfi: gróf Eszterházy Pál s gróf Zichy Manó. A jelentés további folyamában fel vannak említve azon törvények, melyek a törvényhozás terén a lefolyt évben alkottattak s melyek a törvény- hatóság belső életében fontosabb mozzanatot képeztek. Ilyenek: az 1868. évi XXXI. t. czikknek módosítása az 1877. VIII. t. ez. által, mely szerint a kölcsönök után járó kamatláb tör- vényszertíleg 8%-ban állapíttatott meg; — 1877. XX. t. ez. a gyámsági és gondnoksági ügyeket rendezi; az 1877. XXII. t. ez. a kisebb polgári peres ügyekben való eljárást állapítja meg; — az 1877. XIV. t. ez. a megyei mérnöki hivatalokat szüntette meg s ezek teendőit az államépítészeti közegekre bízza. Ezen általános előterjesztések után a jelentés a fennemlített 12 tétel részletezését tartalmazza. I. Népesedési mozgalom. Az 1877. évben a népesedés a megye területén örvendetes szaporulatot mutat. II. A megyei számadás. Veszprém megyének az 1877. évi költségvetése állott 10 tételből, melyekre a megyei bizottság által előirányoztatott: 79129 frt 28% kr.; a nagymélt. belügyminisztérium által megállapíttatott: 77976 frt 91 kr.; a valódi kiadás pedig tett: 76533 frt 8869/io# krt. E kiadások fedezésére befolyt összesen: 79660 frt 5013/10o kr., melyből a kiadást levonva kitűnik, hogy a házi pénztár bevétele több 3126 frt 9844/10« kr. Ezen bevételi többlet eléggé tanúskodik arról, hogy a közigazgatás terén czélszeríí gazdálkodás vezettetik és lehető túl nem hajtott megtakarítások is történtek ott, hol általa a közügy érdeke nem szenvedett. III. Költségvetés. Veszprém vármegyének az 1878. évre megállapított s felsőbb helyen is jóvá hagyott költség- vetése még a múlt évi kiadási összegnél is kevesebb s igy aligha leend elégséges még a legszükségesebb kiadások fedezésére is; annál kevésbbé, mert a bevételi tételek között olyanok is szerepelnek, melyek már teljesen behajt- liatlanokká váltak. IV. A{ egészségügy. A) Közegészségi állapot. Az 1877. év négy negyedében a közegészségi állapot folytonos ingadozásnak volt alávetve. Legkedvezőtlenebb volt a harmadik és negyedik negyedben, midőn a légzési szervek liuruto slobos bántalmain kívül a roncsoló toroklob több községben uralkodott és igen sok áldozatot kívánt. A járványos roncsoló toroklob a megye 6 községében és 1 pusztáján 325 meg- betegült közül 204 áldozatot ragadott el. A kanyaró pedig 11 községben uralgott járványosán. — B) Veszprém megye halálozási viszonya. A halálozás maximuma: születéstől egy hónapos korig és 60-on felül — közép mérve: 50 és 60 éveseknél; minimuma 5 éves kortól 50 éves korig. C) Állategészségi viszonyok. Az 1877ik évben az állategészségi viszonyok a megye területén általában véve kedvezők voltak. V. A népnevelés ügye. A nép- nevelés állapota megyénkben, daczára az óriási hiányoknak, kedvezőnek mondható. A megye területén létezett 1877- ben összesen 295 iskola 385 tanítóval. Az összes tankötelesek száma 34789; ezek közül iskolába járt J31913, tehát 92%, mely eredmény önmagában véve, vagy hazánk többi megyéivel összehasonlítva igen kedvezőnek mondható; azonban az 1876-ikival szemben, midőn 93% járt iskolába 1% csökkenést mutat; okozta pedig e csökkenést az ismétlő iskolák hiánya, a gyermekek rubátlansága, a községek részéről a tankötelezettség végrehajtása körül tanúsított lanybaság, — akadályozta még időnként az iskolába járást a gyermekek között uralgott járvány is. Örömmel kell felemlíteni, bogy a megye területén oly iskola, melyben a magyarnyelv nem taníttatnék nem létezik. A magyarnyelv még az idegen ajkú községekben is mind nagyobb tért nyer, mire kedvező befolyással volt a megye közönségének azon tapintatos eljárása, hogy a magyarnyelv terjesztése körül leginkább kitűnt tanítókat jutalomban részesíti. A népnevelés ügyének előhaladá- sát gátolja megyénkben a napról-napra mutatkozó tanító-hiány, mely azonban nem keltheti fel csodálkozásunkat, ha tekintetbe veszszük azon rendkívüli silány fizetéseket, melyekben a néptanítók megyénkben részesülnek, igy például van több tanítói állomás, melyen a tanítói fizetés nem éri el a 100 frtot, az egész megyében pedig van 123 olyan rendszeresített tanítói állomás, melyeknek díjazása a törvényben minimumként meghatározott 300 frtot el nem éri. — Daczára azonban a sok nehézségnek, hiánynak, tökélytelenségnek stb. a népnevelés állapotában Veszprém A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Két szív. Mondsza, édes angyalocskám, Tudni vágyom szerfelett, Boldog-e az, a ki senkit E világon nem szeret? Csak két összeforrott szívnek Érzemónye boldogít, Minden más az ég alatt csak Tünde álom s balga hit. Szíveinket összefűzte Nefelejts és rózsaszál, Így hát minket boldogoknak Lát az élet és halál. BARÓCZY FERENCZ. Párbaj vége. Elbeszélés. — (Folytatás.) Kértük, hogy üljön le közénk s ne vesse meg a társaságot, melynek egykoron ő is rendes tagja volt; le is ült s midőn már a viszontlátás öröméről tárgyunk kimerült, egyőnk kebléből mély fohász s e szavak törtek elő: — Hej, de rég nem láttalak, Ferke?! — Fiúk, hadd lám, — szólt s gondolkodók, — épen ma egy éve, hogy utoljára itt voltam; de sok történt velem azóta!! — Sok-e Ferke ? S nem osztanád meg velünk múltad emlékeiben rejlő örömedet azzal, hogy elbeszélnéd azt nekünk? — Ah pajtás, azt mind elmondani igen is sok volna, hanem hogy mégis bebizonyítsam irántatok való barátságomat, egyet elmondok a sok közül, ha nem leszen unalmatokra. — Éljen a Ferke! Halljuk! — halljuk! I. — Koczintsunk Zenginé egészségére, mert arról kell először is beszélnem. Öukényteleuül is ajkainkhoz emelők a poharat s egy jót húztunk abból, mondva Zenginé, — de betudva saját egészségünkre. — Azt hiszem, — kezdé a szét Ferke, — ismeritek öt; jellemeznem távollétében az illem nem engedi, de annyit még is dicséretére elmondhatok, hogy nyájas, vendégszerető; arcz- kifejezése tett-erőre mutat, szemeiben a kiváncs ütött tanyát; ő magában szebb, mint egész családja, melyhez egy selypes fiú, meg egy leány tartozik. Ezekkel úgy sem sok bajunk leszen, azért hagyjuk őket; elég róluk ennyit is tudnunk. — Emlékezzünk meg inkább Denginéről; barátim, reményiem, nem sért titeket az, hogy mindenütt csak az asszonyokat szedem elő. — Korántsem, csak halljuk! — Ejnye Ferke, talán csak nem nézesz oly gyávának, hogy —! — No mondom, ennek is megvan az oka. Amaz már özvegy, hát férjét nem bolygathattam, mig ennek ura él ugyan, de oly körülmények között, hogy az oly életből osztályrészül még halála után sem kívánna az ember, lévén élete kaloda, papucskormány! — Denginé magas, szikár, meglehetős húsban van, arcza csakúgy ragyog az örömtől, az élettől; szemei bogárszínűek, melyekből gyakorta löveli haragjának fullánkjait; orra Mátyásénak rokona, talán a legközelebbi ágról; tekintete parancsoló, szemmeregetése tekintélyt szülő, — szóval oly alak, minő elég erős arra, hogy „vitéz szabó“ szerepére teremtett férjét ránezba szedhesse, ki alacsony termete, duzzadt fejével, vékony lábszáraival, nagy szemeivel csakugyan képes lett volna az embert első pillanatban bámulatra ragadni, de arra, miut elég önző volt önmagának hízelegni, hogy|az embert czérnaszál hangjával el is ijeszsze, soha! — Házasságuk két leánygyermekkel álda- tott meg, ezek: Fani és Háni. Nem ismeritek őket? Oly igen hasonlítanak egymáshoz, hogy majdnem összetéveszti őket az ember. Szépek az istenadták; gyönyörű kék szempár s az élettől nevető eperajkakon ülő mosoly díszíti arezukat, melyhez a halvány arezra a természet által varázsolt pir s a gazdag fonatokban lelóggó hollófürtök oly remekül illenek; sudár, karcsú termetük mellett csak az a hibájok, hogy járásuk vontatott, esetlen, de hangra már megkülönböztethetjük őket, mert mig Fáni orgonabangokkal halmoz el, örökös náthában szenvedvén; addig Háni, mindenkit siketnek képzelvén, kajdács módra rikácsol; no azt hiszem, e kétféle hang közt már van egy kis különbség, s megkülönböztető jelül csakugyan szolgálhatnak. Miután járós voltam a házhoz, nem tudtam, hogy melyikbe bolonduljak belé, persze szívem egyikhez sem vonzott; végre abban állapodtam meg, hogy inkább Fáni orgonáljon a fülem alatt, legalább ilyenkor áhítatra buzdulok, mintsem Hánitólfolyton rettegnem kelljen, hogy valahogy be ne szakítsa dobhártyámat. Azt hittem, Fánit szeretem, s alig ábrándoztunk pár napig, csakugyan éreztem némi vonzalmat iránta, oh mikor a csillagok myriadjai közt büszkén lépdelő éjkirály, halvány fénye mellett elméláztunk s egymás szemeiben melengettük fői a hideg folytán »meghűlt“ szívünket s midőn ajkaink oly mézes csókra egygyé forrtak, oh mily hevesen öleltem ilyenkor érzeményektől áradozó keblemre a kicsinyt! — Ejnye csak most veszem észre, hogy még nem kaptam belé tulajdonképeni tárgyamba, no de ezt okvetlenül szükséges tudnunk, hogy később malmunk kereke viz hiány miatt el ne akadjon. Ámhát a dologra. — Istenem, beh sok édes emlék újul föl lelkemben, ha tavalyi évem e napjára gondolok, akkor tűnt föl éltem egén valólag szerelmem hajnalcsillaga; akkor kezdtem igazán szeretni, akkor szorítá először szívemet a szerelem édes görcse, oh akkor-------akkor tanultam megis merni az életnek boldog, de komoly oldalát, Bárhányszor gondolok e napra, örömemben sírni tudnék, hogy Isten e szép napot nekem is meghagyta érnem, sőt kegyelméből ma már háromszáz hatvanötször láttam kelni és tűnni azóta a napot. Szeretni és szeretni — mind e napnak óráiban bírja gyökerét. — Makárius napján Gyulával azt határoztuk, hogy az évenként e napon szokásosan tar„ BHF" Lapunk mai számához egy félív „Hív. Ért.“ van csatolva. é
