Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-07 / 14. szám

Melléklet a „VESZPRÉM“ 14. számához.

papi funktiók (sic!) a rabbi kötelességek közé tartoznak. Hogy ez mennyiben áll, mennyiben indokolja ezt „a hamisíthatatlan* történelmi igazság, a folytatásban leszek bátor kifejteni.----------------- —r.

Néhány őszinte szó városunk tűzoltó egyletéről.

(Vége.)

Harmadik sorban szükséges a tűzoltáshoz a közönség segédkezése, mert bárminő gyorsan jeleztessék is a tűzeset, bárminő gyakoroltak legyenek is a tűzoltók, bárminő gyorsasággal iparkodjanak is azok a vész színhelyén megjelenni, ha a közönság irányukban idegenséget, részvétlenséget tanúsít, sőt visszavonultságával ellenükbe tüntetőleg viseli magát, önfeláldozásával párosult munkálkodásához segédkezet nem nyújt, minden lelkesedése, minden áldozatkészsége a leggyakorol- tabb tűzoltónak is dugába dől. meghiúsíttatik.

Fájdalom, — de igaz, — hogy közönségünk nagy része azon téves nézetben van, hogy ha tűzoltóink vannak, felesleges a közönség segédkezése, sokan azt hiszik, hogy a tűzoltónak kötelessége emberi erőt meghaladó műveleteket teljesíteni, kötelessége a tűzet bárminő nagy mérvet öltött is, önerejéből eloltani, ruháját, egészségét élete koczkázta- tásával is áldozatul hozni, családját koldusbotra juttatni, s nem képes belátni azt, hogy a tűzoltó nem azért vállalkozott önkéntesen, hogy mindenét áldozatul hozza, hanem azért, hogy a tűzoltás mesterségének rendszeres betanulásával, begyakorlásával, és e szakmában szerzett képzettségével szerencsétlen embertársain segítsen, a tűz tovább terjedését, na- gyobbmérvű pusztításait megakadályozva a körülötte segédkezük készségét czéljai kivitelére észszerűleg felhasználja.

Vessünk egy pár pillanatot a közelmúltak eseményeire, s meg fogunk győződni arról, hogy a begyakorolt tűzoltók mellett a közönség segédkezése nélkülözhetetlen, vegyük azt a gyakorlati életből. A vészharang és a kürtösök vészjelzése esetében főkötelessége a tűzoltónak, tűzoltó szereit felövedzeni, a lehető gyorsasággal az őrtanyán, vagy, ha a tűz lakása közelében van, a vész helyén, egész felszereléssel megjelenni, a fecskendőket, csőkocsikat, szerkocsit, és minden tűzoltószereket a tűz színhelyére juttatni. Az őrtanyára, vagy a tűz színhelyére való futással, de különösen az oltáshoz szükséges sze- rek-fecskendőknek a tűzhöz való vivésével már kimerül az a tűzoltó annyira, hogy kimerültsége miatt nem képes az első segedelem nyújtásra, tehát kötelessége a közönséglek azon lenni, hogy a tűzoltó már a kéziéikor megkiméltessék a kimerültségtől, hogy répes legyen a tűzhöz érve közreműködését, gyakorlottságát azonnal érvényesíteni.

Leginkább szükséges, hogy az előfogat mlajdonosok, két három fogattal, a vész jelzésekor azonnal az őrtanyára hajtassanak, és i fecskendőket, szereket, szerkocsit, a vezénylő iszt rendelete folytán kijelölendő helyre vonassák, a helyszínére érve, az együttesen oda izállított tűzoltók már tudni fogják teendőiket i képesítve vannak a kellő intézkedések kivi- elére, már ekkor lehetővé van téve az első legédkezés, különösen az oltásra való víznek ryors szolgáltatása.

Elfogultak volnánk, ha azt állítanők, logy ez építményeknek a részletei, a kidolgo- ;ás minéműségei s más effélék fölülmúlják iorunknak ugyan világias, de idevágó képes- légét. Tudjuk mi azt, hogy a középkornak oűvei egyátalán, s így építményei is darabo- ak, sőt némileg durvák, de határozottan tabáni merjük, hogy az a vallásnak kifolyása olna. Ha a középkori építmények durvák oltak, nem azért történt, mert vallásosak oltak, hanem mert kezdetleges idők szülték két; viszont korunk művei sem azért fino- labbak, m ért világiasok, hanem mivel előha- idott és kifejlett időnek a termékei. Sőt ha á kell mutatnunk egyenesen azon következ- léuyre, melyet a világiasság az építészeten lőidézett, úgy az nem más, mint a lélek- melő magasztosság színezetének az eltűnése.

Általános a művészettörténetiróknak azon szrevétele, hogy az új-kor elején a művésze- ek világiasodásának megtörténtével, azok a ondolat mélységében sokat vesztettek. Mint- ogy a vallásnak már természeténél fogva atalmasabb eszméi vannak mint a közélet ármely lármás mozzanatának, természetes, ogy valami nagyobbszerű gondolatoknak is eile kisugározni a vallásos épület köveiből, tintegy lehetetlen volt, hogy az óriási al- atú templomok, s az égbe meredő boltívek ilami megfoghatlan befolyást ne gyakoroltnak a kedélyre. Ezt már nem eredmónyez- ette oly épület, melyhez akár a benne lakás öznapi gondolata fűződött, mint p. o. a ha- dmasok palotáihoz akár a merő érzéki élve- ís, mint p. o. a színházakhoz stb. A tizen- atodik század óta keletkezett emlékszerűbb

Továbbá szükséges, hogy addig is míg a vizemelő gép elhelyeztetik és működését megkezdi, a közönség a kádak, bocskák elhelyezésében, a csövek lerakásában segédkezet nyújtson, a fogatokkal bírók a tűzhöz hordókban vizet szállítsanak, mert bár a vizemelő gép képes két kis fecskendőt egyszerre elegendő vizzel ellátni, azon esetben, ha a két kis fecskendő a lajtosok által láttatik el vizzel, a vizemelő gép csöveire is alkalmazhatók su- gárcsövek az oltásra, s így az oltás egyszerre négy ponton eszközölhető.

Ha a birtokos osztály fogataival vizet szállít, és a szállítás rendszeresen felhasznál- tatik, a tűz pusztítása egyszerre négy oldalról akadályoztathatok, kivált akkor, ha a közönség segédkezet nyújt a rend fentartásához a a vizvezető csövek felügyelésében és úgy a vizemelő gép, mint a kis fecskendők hajtásában, ez a legfőbb segédkezós a közönség részéről, ha van segítsége a betanult tűzoltónak a fecskendező hajtásában, úgy képesítve van a folytonosan hajtott vizet ott használni, hol az leginkább szükséges, képes a gépezetet úgy értékesíteni, a mint a czélnak leginkább megfelel.

Sajnosau kell azonban tapasztalnunk, hogy találkoznak a közönség körében olyanok, kik kezeiket összedugják, a barátságos felhívásokat durva gorombasággal utasítják vissza, kicsinylőleg sőt gyakran sértőleg és lázítólag teszik a tűzoltók műveletei ellen megjegyzéseiket, nem gondolva meg azt, hogy a tűzoltó is ember, s a lehetetlenséggel határos csudákat műveld nem képes, míg ellenben, ha a közönség segítségére van, rendelkezéseinek magát aláveti, és készséggel nyújt akár a rend fentartásában, akár a viz hajtásában segítséget, nagyban előmozdítja a rendszeresített munkája kivitelében.

Nem ritkán hallhatók tüzeseteknél az éktelen kiabálások, utasitgatások, pedig éppen ez az egyik fő akadálya annak, hogy a tűzoltó nem képes rendeltetésének megfelelni, miután az éktelen lármában nem hallhatja közvetlen vezénylője rendeletét.

Méltán, és jogosan megvárhatják tűzoltóink, hogy a mig ők áldozatkészséggel tőrekesznek értékesíteni a közönség javára a gyakorlat által szerzett tudományaikat, segítségüket, — addig a közönség avatatlanul ne akadályozza, ne uehezitse eljárásait, — de joggal követelheti, hogy a inig ő a közönség irányában kész volt minden tehetségét áldozatul hozni, a közönség is áldozzon némi közreműködéssel a fárasztó munka kivitelében, ne akadályozza különösen a csoportosulás által a szabad közlekedést, tartsa fenn, — de másokkal is tartassa fenn a rendet, hagyja nyitva a hordós kocsik közlekedési útját, s tartózkodjék az éktelen lármától, utasitgatásoktól.

Azon esetben, ha mégis találkoznak oly elfogultak, kik a barátságos figyelmeztetést megvetik, kik meggondolatlanul ellenszegülnek a felhívásnak, iparkodjék a közönség józan gondolkodású része a hatósági rendőrség közbe lépését alkalmazni, s a rakonczátlanko- dókat engedetleneket eltávolítani, mert sokszor a rósz akarat időbeni meggátlása, a rendfen- tartásának biztosítása.

Végre fő feltétel a hatósági közreműködés, czélirányos előintézkedés mi leginkább abban áll, hogy a fogattulajdonosok kivétel nélkül köteleztessenek, és pedig meghatároépületek, milyenek p. o. az Escurial palota, a windsori kastély, a versailles-i nyaraló, a tuileriák, vagy más effélék kápráztathatják ugyan szemeinket külső ragyogványaikkál, de azon eszmei vagy gondolati mélységet, mely egy kölni, vagy milánói székesegyháznak, egy Notre-dame-nak a szemléletéből háromlik a lélekre, távolról sem közelíthetik meg. Ez újkori kőtömegek már nemcsak azt az eszményi mélységet nélkülözik, melyet a vallás kölcsönzött a vele szellemi összeköttetésben levő épületeknek, hanem egyátalán elerőtlenedtek minden eszményibb dolognak a visszatükrö- zésére. Ennek az eredménye azután az, hogy az új, vagy épen legújabb kor építészetének nincs többé stylje, nincs még az a színezet rajta, mely' azon a nemzetiség eszményéről verődnék vissza.

Styl, vagy magyarúl mondva építészeti ízlés, oly sajátság, mely az épületek kövein mintegy kézzelfoghatóvá teszi azon szellemet, mely valamely népnek különösen birtoka. Mivel a nemzetek szellemei külömbözők, természetesen külömbözőknek kell lenni azon sty- leknek is, melyek akkor jöttek létre, midőn a nemzeties érzés az emberek leikéiben olyszerü volt, a milyenről nekünk már fogalmunk is alig van. Innét a renaissance modor, mely szerint a tizenhetedik század emlékszerűbb épületei készültek, alig is érdemli meg a styl nevet, mert mindössze is a régibb styleknek építészeti vegyülete az, s mutatja az újabb időkuek a nemzetiség eszménye körüli fogyat kozottságát. Az ó- vagy középkor folyamában e dolgot illetőleg még más világ volt. A nemzetiség még akkor oly erőteljében levő eszme

zott büntetési összeg fizetése mellett, a vízszállításra. — Tegye kötelességévé a bérkocsi-tulajdonosoknak, hogy a tűzjelzés esetében, legkevesebb két fogattal iparkodjanak az őrtanyára a tűzoltó szereknek a tűz szinhelyéhezi vontatására, lajtokkal iparkodjanak a viz szállítására, — tűzzön ki jutalmat az első megjelenő viz-szállitókuak, hajtsa végre a meghatározott büntetést kímélet nélkül az elmaradottak ellenében, abból bőven lesz fedezhető a kiosztandó jutalom.

Elmondva itt őszintén szerény nézeteimet, a nélkül, hogy általa valakit találni, kihíni, vagy bántani csak távolról is akartam volna, — bárha azon czélt élhetném el, hogy a közérdekeltséget felébreszszem, s tűzoltó-ügyünk tökéletesbitését előmozdíthassam.

Egy obsitos tűzoltó.

A VIDÉK.

Balaton-FUred, 1878. ápril 3-án.

Azon hitetlen Tamások, kik még most is azt hiszik, hogy B.-Füreden nem építenek, — nem kevéssé lesznek majd a nyáron meglepetve, ha a régi színháznak, s hat felkiáltó oszlopán nyugvó .Hazafiság a nemzetiségnek* czímű feliratának még csak nyomait sem látják. Ama roskadozó korhadt bódék, melyek egy félszázadon át képezték a nemzeti kofák raktárait, a romboló s mindent újító sorskeze által irgalom nélkül elpusztíttattak. Egy félszázad petrifikált lomtárából már is kezd kibontakozni, egy az újkor szellemében lera- kodt alapjain, nagyszerű gyógyterem, födött sétahely, díszes kávécsarnok, tetején a gyönyörűé nagyításával. Ha még a borticultura gyönyörű díszítményeivel ellátjuk B.-Füredet, úgy a legkorholóbb nyelveknek is el kell né- mulniok; s ama 43 éven által zaklatott szegény directornak végre valahára szemrehányások helyett elismerő gratulatiókkal fognak kezet szorítani. A tihanyi apátság pedig s annak mindenkor nemesen gondolkozó apátja, Nagyságos Simon Zsigmond úr, megmutatja azt, ha Füreden valamit csináltat, úgy nem fukarkodik s nem üzérkedik, hanem az emberiség javára s a haza díszére, saját méltóságához képest a kor szellemének megfelelőleg a szilárdság és a szépészet magaslatán teljes tökélylyel fejti ki azt. A méltányosság s a jóakarat megkívánja, hogy e zordon társadalmi és politikai viszonyok közt ezeket felemlítsem.

Az idény megnyitásával a kávécsarnok, a nagyobbitott gyönyörűé s a födött sétahelyiségei át lesznek adva közhasználatra; a nagy gyógyterem két mellék-termével és bazárjaival csak az 1879 idényre készülnek el. A fedett séta a nagy vendégfogadó és kávé- csarnoknál veszi kezdetét, összeköti a gyógy- termet az összes apátsági épületekkel, úgy, hogy bármely rósz időben megvédve szárazon sétálhatnak a vendégek. A gyógyterem előtt szép szőnyeg pártik ugrókultal díszítik majd a hajdani országutat, mely ezelőtt a bér- és egyéb kocsik rendes állóhelye volt. Ezen szépítés a kellemetlen portól is megóvja a betegeket. Az új liget-utcza szép fasoraival új ligete- és fenyvesével bizonyára mindenkinek

volt, mely kihatott a nyelven kivül a ruházatra, a táplálékra, szokásokra, a tárgyak fölfogására, szóval nagyon sok dologra.

Lett is ennek következtében a görögöknél az ióni és a dóri styl, az araboknál az arab, az európai népek román és góth faja szerint pedig a hasonnevű építészeti styl. Megengedjük, hogy a stylek képződésére egyéb tényezők is befolynak, de mégis a nemzetiségűek keile mindig oda a legnagyobb adagot szolgáltatni, mert különben aligha nevezték volna azokat oly különböző népek és korszakok emberei a nemzet nevéről. A mi tehát nagyon a vérében volt valamely nemzetnek, az vált kővé épületeiben is. Némely nemzetnél az építészeti stylt megalkotó képesség csak a nemzetben, mint egészben volt meg, mig annak egyes része azt kifejteni képtelen volt. A régi görögök, valamint sok egyéb dolgot illetőleg, úgy e tekintetben is fölülmúltak minden más népet. Nálok a nemzetet alkotó egyes törzsek nem csak külön tájnyelvet, hanem szellemüknek még több oldalú kifejezésére külön építészeti stylt is birtok létrehozni. Ha az ióni építészetről a kellemnek és lágyságnak valami csodás nimbusa verődött vissza, az kifolyása vala a szokásai- és gondolkodásában finomabb ugyanily nevű görög törzsnek. Ellenben a dór építészet épen rideg egyszerűsége s alakulásának hatalmassága által valamint a nagyszerűség gondolatából szülemlett, úgy a szemlélőben is azt élesztette föl. Amazt még romjaiból is elmondja az Athénében levő Erechtheum, emezt pedig az ugyanott roskadozó Parthenón.

Ebből láthattuk, hogy van a nemzetek

kedves sétáló helye lesz. Ezen újítások és szépítések következtében, mely az apátságnak bizonyára nem kevés költségébe kerül, bizton azon reményre jogosítja a fürdőintézetet, hogy a vendégek száma tetemesen szaporodni fog. A kíváncsiság már is sok nézőt hoz az építkezés színhelyére, s a folyton sürgő direktor szíves készséggel magyarázza az építészeti tömkelegeket. Még megemlítésre méltónak találom a Balaton partján lévő apátsági nádas kiirtását.

Az idény mindenesetre a vendégekre nézve sok élvezetest fog nyújtani. Dankó kedvelt zenetársulata fogja szép dallamait hangoztatni — s a sz.-fehérvári jól rendezett színtársulat fogja Thalia templomában mulattatni a közönséget. Az új vendéglős és kávés bizonyára minden igyekezetét fogja kifejteni, hogy nemcsak az igényeknek megfeleljen, hanem a sok idegenek dicséretét is kiérdemelje. A fürdészeti gyógyászat rendszeres kezelési, s a közegészségi ügy rendőri tekintetben is sok üdvösét fog bemutatni — úgy hogy B.-Füred bármely külföldi fürdőnek méltó vetélytársa lesz.

Ezek után méltán remélhető, hogy B.- Füred felvirágzása nem a messze távolban nyugszik még, hanem már a legközelebbi jövőnek néz elé. (??)

Berhida, 1878. márczius 24.

T. szerkesztő úr! Ha a becses „Veszprém* hetilapban ős Várpalota a megye ez innenső vidékéről olykor-olykor nem emlékeznék meg, úgy e táj, melyről hallgat a krónika is, ,terra incognita* volna, — de hát a derék Vár-Palota az e részben mutatkozó hiányt dicséretesen pótolja s ez joggal is várható tőle, mert királynéja lévén vidékünknek, illő, hogy legyen képviselőnk, zászlóvivőnk is, hisz bir fejlődöttebb cultur és társadalmi élettel, van városias ipara, kereskedelme, vasútja. vannak jól berendezett virágzó köziskolái s több humanisticus czélú intézetei, — sőt kell: legyen vidékünknek azon központi tűz- oszlop, melynek világító fényénél rideg dermedésünkből felmelegüljünk s előre törőleg a jóban, szépben és hasznosban fejlődve haladjunk.

A hely, honnét feltételezett szíves engedőimével ez úttal beszédes levelezőnek csapok fel, Berhidának hivatik, róm. kath. hittartozá3 tekintetében fiókkép anya Peremartonhoz lévén csatolva, — egykor a régi alkotmányos aerá- ban, a mikor még a regényekben megörökített .Régi jó táblabirák* és .Régi jó idők* dívtak, — vulgo: .Berhida vármegyének“ hívták. S tessék meghinni, nem is oknélkül, mert e különben most szerényke hely, bölcsője több jeles férfinak, kiket tisztviselőiül adott e megyének, s kik közül még ma is néhányan élnek előkelő rangállást foglalva, s közelismerés, becsülés és tisztelet nimbusától környezve. — De ma már sok minden meg van változva itt, — elmúltak régi vidám jó napjai, az ős kor lelke — szelleme eltűnt fölötte, s egykori dicsőségének csak fájó emléke van még fenn. — így van az a természet megváltozhatatlan törvényénél fogva, mert áll az: hogy .változnak az idők s mi az idővel.* Örömest változnánk mi is, s újulnánk phőnix- ként mindnyájan, kivált most a kecsegtető remény virúló színében változékony arczczal

és törzsek lelkében valami oly éles vonás, a mely műveleteikbe, talán ha meg akarnák tagadni, még akkor is átmegy. Hyen volt a lágyság az ióniságnál, ilyen a keménység a dórságnál: ilyes valami talán a szervetlen- ség iránti hajlandóság meg a középkori araboknál.

A törzs, mely Kr. u. hetedik és nyolczadik század alatt egyik kezében az alkoránnal, másikban pedig a karddal Afrika északi részén át egész Spanyolországig özönlött, nem ugyan ezen ténye, hanem más egyéb által az általános műveltségtörténetben nem csekély jelentőségű helyet foglalt el. Az alkorán és annak tanitmánya a százados tapasztalatok után olyannak bizonyult be, melyből sem emberiségi eszméket, sem tudománybeli irányzatokat meríteni nem lehet. De az arab nép, mint nemzet, oly nagyobb mennyiségű emberiségnek egyesülése vala, melynek mint a tényekből, kitűnik vonzalma és képessége volt azon téren, a hová a reál tudományok tartoznak. A csillagászat-, a mennyiség- és vegytanban az arabok kétség kivül elévülhetlen nevet vívtak ki maguknak. S épen a léleknek az ilyenfóle dolgok körüli tevékenységéből származtathatjuk az arab építészetnek azon sajátságos szervetlenségét, az egészből és a részletből az olyan elemek hiányzását, a melyek nem a 3zámitó hideg értelemnek, hanem az érzelemnek kifolyásai lettek volna. Az arab emlékszerü épületek nem egyebek, mint kővé vált mértanok, a hol a kör és négyszög idomnak ábrándszerü vegyülékére ismerünk. A köridom, mely már ősi nemzeti hajlandóságnál fogva oly kedvelt alakja vala a pusztai