Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-03-31 / 13. szám
Másodszor a működő tűzoltót az éktelen lárma, a száz- meg száz féle utasítás, okoskodás kiabállás nem zavarja teendőiben, sőt képes lesz vezénylő tisztjét megérteni, az attól kapott utasítást végrehajtani, a segélyt ott, a hol kell, alkalmazni, és ami a legfőbb, nincs elzárva a főparancsnokkali folytonos és gyors közlekedéstől, sőt azáltal képesítve van a fő- parancsnok is az egész működést figyelemmel kisérni és segédtisztjei által rendeletéit, utasításait a vezénylő tisztekkel közvetíteni, de nem lesz a lárma által a kürtös általi jelzés sem túl kiabálva. Számtalanszor megtörténik az is, hogy míg a mentő osztálybeli tűzoltók az égő házakból a menthető tárgyakat saját életük veszélyeztetésével kihordják, azokat a bámész tömegen keresztül, biztos helyre szállítani nem képesek, vagy nagy erőfeszítéssel képesek maguknak utat törni, s mire másodszor sietnének a tárgyak mentésére, már akkor lehetetlen a tűzhöz közeledniök, oly nagy mérvet öltött már az, hogy a további mentés lehetetlenné vált, míg a szabad közlekedéssel, gyorsasággal a szerencsétlenségre jutottnak mindene menthető volna. Nem ritkán történik az is, hogy a megmentett tárgyak a roszlelktí bámulók által elidegeníttetnek, mert találkoznak oly elvetemedett jelleműek. kik a szerencsétlenségre jutottakat a tűztől megmentett tulajdonaiktól is megfosztják. Ha hát a mitsem tevő, lármázó, okoskodó közönség a tűz színhelyétől elzáratik, az itt elősorolt akadályok már el vannak hárítva s a tűzoltás rendszeres kivitele bizto- sittatik, megkönyíttetik, azért a tétlen közönségnek a tűz szinhelyérőli elzáratását soha sem kell akadályozni, mert a tűzoltás rendszerének az, egyik fő fő alapját képezi. Van még ezenkívül a tűzoltó rendőrségnek egy másik uélkülőzhetlen leiadata is, s ez, a vizet szállító hordós kocsik szabad, és rendszeres közlekedésének eszközlése, a lerakott vizvezető csövek biztosítása, épségének megóvása. Erre nézve is mulhatlanul szükséges a rend és csend fentartása, mert tapasztalásból tudjuk, hogy a csoportosulás miatt a lovat vezető kocsis akadalytalanul, kellő gyorsasággal lovait a helyszínére hajtani, gyakran megtörténik az is, hogy a lárma, kiabálás miatt a ló megbokrosodik, a megfélemlített, megbokrosodott lovat előrehajtani nem lehetvén, az kitör, a szerszámot összeszaggatja, a rudat, kocsit összetöri, s nem ritkán veszélyeztetve van az által a ló a kocsi a kocsis és a közönség élete is. Azért a rendőri osztály főfigyelmét fordítsa arra, hogy a közlekedés ne akadályoztassék, mind a bejárat, mind a kimenetel szabadon tartassék, s ott, hol a szép szóvali figyelmeztetés nem használ, a hatósági közegekkel iparkodjék a rendet fenntartani, s azok által a szigort almazni. De, hogy tűzoltóink az előforduló tűzesetekben, rendeltetéseiknek megfelelni a várakozásnak eleget tenni képesek lehessenek, főleg szükséges az összhangzatos munkának a gyakorlatok általi betanulása, és a feltétlen engedelmesség elsajátítása, ezért szükséges a gyakorlatokon való pontos megjelenés, ott a szigor alkalmazása, az ok nélküli elmaradók megbüntetése, vagy az egyletbőli kizárása. 50—60 begyakorolt, ősszetanult tűzoltó csodákkal határos oltási műtéteket képes kivinni, míg a gyakorlatlan tűzoltók százakra menő számokkal sem képesek kellő sikert, kellő eredményt felmutatni, a bennük helyezett bizalomnak várakozásnak, megfelelni. És, ha a tanulatlanság miatt a tűzoltók eredményt nem képesek felmutatni, lohadni fog az irányukba tanúsított bizalom, áldozatkészség, pártolás, míg ellenben a folytonos gyakorlat, folytonos tanulás erősbíteni fogja a bizalmat, fokozni fogja a pártolást, meggyőződést szerez a közönségbe a felöl, hogy a tűzoltóság^ intézmény egyik a legemberiebb és nélkülőzhetle- nebb intézmény! Fel tehát a gyakorlatra tűzoltók mindannyiszor, valahányszor a gyakorlatra hívó kürt megszólal! Midőn a tűzoltás körüli teendőkre vonatkozó nézeteimet itt előadni törekedtem, beismerem azt, hogy az itt elmondottakon felül még sok, igen sok megbeszélni és tanulni való maradt, és hiszem is, hogy lelkes tűzoltóink törekedni fognak a jelenlegi hiányokon részint tapasztalatszerzés, részint a szorgalmas gyakorlat által segíteni, az egylet összhangzatos működését tökéletesbíteni, de, mert a legjobb akarat is megtörik a részvétlenség a pártoláshiány zátonyán, szükségesnek tartom nézeteimet harmadrendben a közönségre vonatkozólag is előadni, a közönség segédkezéséről is pár szóval megemlékezni. (Vége kövü Egy obsitos tűzoltó. A VIDÉK. Vámos, 1878. márcz. 28-án. A vámosi odiosus tagosztályos ügy, úgy hisszük — egész Veszprémmegye területén ismeretes. Annak bővebb ismertetése és részletezésébe tehát ezúttal bocsátkozni nem akarunk midőn jelen felszólalásunkat a nyilvánosság terére bocsátjuk; de igen is, elő akarjuk adni sérelmeinket, és pedig igénybe véve a sajtót, mint a nyilvánosság közegét, hogy egyszer valahára e sérelmek orvosolva és ez odiosus j ! ügyben az akadályok elhárítva legyenek. A vámosi tagositási és illetőleg arányo- sítási perben Veszprémmegye törvényszéke, mint első folyamodásu bíróság részünkre a tagosítást itéletileg kimondotta; ez ítélet ellen az alperes birtokosság törvényszerű jogorvoslattal nem élvén — az Ítélet jogerőre emelkedett, — s ezen jogerejü Ítélet alapján a tagosítás és illetőleg arányosítás tettleg végre is hajtatván, í. évi márczius bó 13 án mind a felperes mind pedig az alperes birtokosság a részökre kihasított és illetőleg kijelelt birtokokba biróilag be is vezetetett. A veszprémi törvényszék által kiküldött j végrehajtó biró úr által a tényleg kijelelt bir- tokba való bírói bevezetés ekkép ténynyé válván, az ítéletnek végrehajtását .fait accompli-“ nek tekinthetjük, s ebből folyólag jogosan vártuk — hogy a törvény pajzsa alatt állva : — törvényesen kijelelt jogainkba a törvény által meg is védelmeztetünk. Ámde sajnosán kell tapasztalnunk, hogy nálunk a törvény csak Írott malaszt, s annak hatalmát csak az respectálja, a kibe a társa- ! dalmi rend és a törvény iránti tisztelet gyö- [ keret vert, míg egy nagy tömeg azt semmibe sem véve, ellene szegül a törvényhatározatainak, s oly tettekre vetemedik, melyek felforgatják a társadalmi rendet, s veszélyeztetik | a jog és vagyon biztonságot, és még sem találunk biztos és gyors segélyt arra nézve, hogy „U Felsége a király“ nevében hozott és kihirdetett, s ennek alapján végre is hajtőt ítéletnek tisztelet parancsoltassék. Az alpere zésére. A küldöttség mindenütt a legszívesebben fogadtatott és megígérték, különösen ő cs. kir. fensége Albrecht főherczeg, továbbá Rothschild báró, Festetich György gróf és többen, hogy ezen, a nemzeti jóléthez elvitázhatlanuí oly szükséges és jelentékeny egyesület fontosságát tekintetbe véve, jelentékenyebb alapítás összegekkel fognak hozzájárulni. (T. L.) Heti szemle. — márcz. 30. A képviselőház elfogadta a főrendiháznak a büntető törvényjavaslatra vonatkozó módosításait, s tegnap tárgyalás alá vette a 80 milliós banlcadósságra vonatkozó bizottsági javaslatot. Ugyanezen ülésben felelt Tisza Kálmán miniszterelnök úr a gyülekezeti jog megszorítását czélzó miniszteri rendeletet illetőleg beadott két rendbeli interpellatióra. A congressusból nem lesz semmi. Oroszország egyedül akarja meghatározni, hogy a congres8iis miféle pontok felett határozhasson ; s ezzel vége van minden reménynek, melyet a congressus létrejövetele iránt a kormányok tápláltak. Ignatieff tábornok Bécsben van. Czélja a hírhedt diplomatának a congressus helyett más kiegyezési módot eszközölni; Angliát elszigetelni s a san-stefanói szerződés pontoza- tait az osztrák-magyar érdekekkel összhang- zólag módosítani. — Más részről tudni akarják, hogy az Ignatieífel való alkudozások tárgyát nem orosz ajánlatok, hanem az osztrákmagyar követelések teszik, melyek a monarchia befolyásának a Balkán-félsziget nyugoti felén való biztosítását képezik. A türelem fonala végkép megszakadt Angliában. Miután Oroszország vonakodik további discussiőba bocsátkozni: az angol kormány elrendelte az összes tartalék egybehi- vását. Az angol-orosz háború kitörését ezen intézkedéstől csak egy lépés választja el. Oroszország minden áron véd- és dacz- szövetséget akar kötni Törökországgal, mi úgy látszik, sikerülni fog. A szultán, kinek Niko- láj nagyherczeg vendége, beleéli magát a muszka barátságba. — Románia a san-stefanói szerződést, mely reá nézve sérelmes, semmisnek nyilatkoztaid ki s tiltakozni fog ellene a hatalmak előtt. — XIII. Leo megtartotta allocutióját, mely általában kedvező benyomást tett. Néhány őszinte szó városunk tűzoltó egyletéről. (Folytatás.) Ez által, hogy félre ne értessem, nem azt akarom mondani, hogy aki nem egyleti tag, az a segédkezéstől elzárassék, de azt, hogy a mitsem tevő bámulók csoportosulása akadályoztassék, mert fájdalom, — de igaz — hogy a tűzeseteknél mindig több a mitsem tevő, okoskodó, kiabáló bámész nép, mint a segíteni törekvő jó akarat. De, ha a tűzoltásnál a munkát akadályozó bámulók, lármázók, okoskodók tömege háttérbe szoríttatik, azáltal kettős czél vau elérve, először az, hogy a munka tere szabad lévén, a vezénylő tiszt mindig képes emberei munkásságát figyelemmel kisérni, a lankadó erőt újabbal pótolni, a nagyobb erőt adás, hol az inkább szükséges, fordítani, a tűzoltó is képesítve van a kapott rendeleteket akadály nélkül pontosan és gyorsan végrehajtani. ———■II ——■— lagzatos kialakítására, a mennyiben oszlopokkal találkozunk, melyek az egészet alkotó eszmének tagjai gyanánt tűnnek föl, de oly nyomottak, nehézkesek és vaskosak ez oszlopok, mintha épen azon társodalmi viszonyok közt lettek volna, melyek közt az emberek. Az indus oszlopoknak az a gomba formájú kinézése, az egyiptomiaknak pedig lótusz levelekből alkotott fejezete épen oly esetlenül, mint ízléstelenül veszi ki magát, kivált oly szemlélő előtt, a ki, mint mi is, e színezetet épen az európai építészet színezete mellé állítja. Már az imént láttuk egy mellékpillantással, hogy az európai s illetőleg görög építészet, az alakbeli kisebbségben is föltűnteti azon befolyást; melyet a világrész földje akár az emberre, akár annak készítményeire gyakorol. Görögországnak hegyei, folyói, vagy síkságai mind tetemesen kisebbek voltak, mint a nekik megfelelő keleti dolgok; a környező tengernek öblei pedig bőséges tagzatosságot kölcsönöztek az egész országnak. Ez a sajátság az, a melyet mindennél világosabban kifejezett a görögök társodalmi élete, ki azoknak építészete. Soha nem volt még nemzet, melynek gondolkodása kifejezésteljesebben vált volna kővé, mint a görögöké. Nálok ugyanis főtársodalmi elv volt, hogy az állam létének határai közt az egyednek sajátságai szabadon és és akadály nélkül kifejlődhessenek. Ha ez elvről más Írott adatok nem szólnának is, azt a görögök épületeiről lehetne leolvasni. Az általános gerenda alá foglalt egyforma nagyságú oszlopok, melyek az épület falával nem egygyé olvadva, hanem attól különválva és teljesen kialakulva körítettek az egészet, jellemző tulajdonság volt, melyet egyik görög műépületen úgy, mint a másikon föl lehetett ismerni. Mikor a görög építészeti tevékenység hanyatlani kezdett, annak egyik szembeszökő jelét az is képezte, hogy az akkori épületeken már az oszlopok egyedisége egygyé kezdett olvadni a falnak általánosságával. Ilyen volt már a kósőkori Athénében a — szelek tornya—, továbbá a Theron síremléke Agrigentben, míg az athenei Parthenón, vagy Erechtheum tag- zatosan kifejlődött dóriai és ióniai oszlopokkal ékeskedett. Vájjon ki merné tagadni, hogy nem oly nagyobb mérvű tagzatosságnak tekinthetjük-e a görögök építészeti tevékenységnek azon mi- néműségét, melynél fogva több oldalúlag volt képes nyilatkozni; több irányban mutatkozni, mint keleten. Mint az élő törzsből a faágak, oly szervesen fejlődtek ki a polgáriasság, illetőleg a világiasság eszméjéből a különféle építmények, melyek különösen a görög szellemi tevékenységnek központjában Athénében születtek. Fönebb mondtuk, hogy a görögöknél a vallás nem volt fölényt gyakorló valami, s így az imént említett, bár vallási épületeknél is nem a vallás, hanem a művészet elvei voltak az irányadók, melyekhez a köveknek alkalmazkodniok kellett. Annál inkább úgy volt ez egyéb olynemű épületeknél, melyek az erősen kifejlett műízlésnél fogva a polgári élet különféle jelenségeiből kifolyólag jöttek létre. A műveletlen vagy ős emberiségnél még sok oly dolog szokott a szabad ég alatt végbemenni, a mi az előhaladottabb népeknél már okvetlenül épületet igényel. Ez az igény volt az, melynek következtében Athene is oly sok jeles építménynyel ékeskedett, milyen p. o. a pireusi kikötő, a fellegvárba vezető propylaeumok, a színház, a gymnasium, az odeum stb. Mindaz ilyen részletek, midőn azokat oly magas pontból nézzük, a milyenből két egymás melletti világrész szellemét lehet és kell, úgy egybefolynak, hogy a messze levő hegységek módjára csak egy általános szint mutatnak. De ereszkedjünk csak valamivel alább azon világrész felé, melybe eszmemenetünk fonala már úgy is bevezetett, vagyis Európába, s akkor az általános színnek elemei egyre kivehetőbbek leszuek, s épen oly egymástól külömböző szint kezdenek játszani, mint az üveghasábon keresztül bocsátott világosság sugár. A vallásosság és világosság színezete csak ilyenkor lesz egész mivoltában kivehető, s oly különös fordulatot vesz, hogy míg a világiasság mint világrészi színezet előnyben állott a vallásosság fölött, addig mint egy világrész belkeretében szereplő sajátság hátrányosabb minómüségünek bizonyúl be. Azt látjuk, hogy korunk a világiasság és evvel egyetemben a polgárság eszméjét nagyobb fölkaroltatásban részesíti, mint a vallásét, s így e tény mintegy meghazudtolni látszik állításunkat, de ha ezt mint világrészünk szellemének kifolyását, s mint egy a korszak divatánál mélyebben gyökerező erkölcsi meggyőződést lógjuk föl, részünkön lesz az igazság. (Folyt, köv.) Vary Gellért. sek ugyanis, nem respectálva a törvényt, a íelperességuek biróilag átadott tagbirtokába bele mennek szántani s azt el is vetik, a felperes biróilag bevezetett birtokos pedig marháival együtt onnét önhatalmúlag kiutasítják s bántalmazták, s annak daczára, hogy a bán- talmazók feljelentettek, azoknak megbüntetésére nézve a kellő szigor nem alkalmaztatik, holott, ha kell valahol a gyors és erélyes intézkedés, annak foganatba vétele itt volna elodázhatatlan; mert az ily gyengéd cziróga- tás mellett a rakonczátlankodás okvetlenül anarchiává fajul. S mi lesz ennek a vége, s ki lesz a következményekért felelős? Minden esetre a hatóság, a ki a saját maga által hozott Ítéletnek tiszteletben tartását nem érvényesítteti a kellő erély és szigorral. Az állampolgártól megkívánja a törvény, hogy az állam iránti tartozásait lerója, s kérlelhetetlen szigort alkalmaz annak végrehajtásánál, nem kérdezve: telik-e, és miből telik? fizetnünk kell; de kérdjük: mikép fogunk az állam iránti kötelezettségünknek eleget tehetni, ha nem szánthatunk nem vethetünk, s következőleg nem is arathatunk? őszi gabonát nem vethetünk, s most a tavaszi vetés beálltával sem fogunk vethetni; mit fogunk tehát learatni, miből fogunk élni és adót fizetni? ez a kérdések kérdése, a melyre a törvényszéknek kell megadni gyorsan és határozottan a feleletet. Ne csak az adó-behajtásoknál parancsoljanak tiszteletet a törvénynek, hanem érvényesítsék ott is az államhatalom jogait, a hol a honpolgárok, s az egyes adófizetők életérdekei vannak koczkáratéve és veszélyeztetve ! A törvényt nem lehet játékszerül odadobni, hogy azt egy rakonczátlan tömeg lábbal tiporja; a törvény szent és sérthetetlen, s a ki az ellen vét, kell, hogy annak súlyát is érezze, mert különben vége a társadalmi rendnek, vége a jog-biztonságnak, vége a törvény s annak közegei iránt tartozó tiszteletnek ! Az ilyen állapot nem tűrhető rendezett államban, ha csak Magyarországon nem, a hol lassacskán mindenről megfelejtkeznek, csak avval nem: hogyan kell az adót túlcsigázni, azt behajtani, és elkölteni. x y. Lajos-Komárom, 1878. márcz. 20. A koldús nem követelheti azt, hogy az adakozó a neki szánt alamizsnát a törvényben megállapított méter mérték szerént mérje, el kell vennie, amit adnak, akármiben adják. — Lajos-Komárom község elöljárósága a községi takarék magtárt önkéntes adakrzás útján kívánta létre hozni, tehát koldulnia kellett, nem követelhette azt, hogy métermázsa, hektoliter, kilo- vagy literrel mérjenek az adakozók, hanem vették úgy, amint adták, voltak, akik köténynyel, szakasztó-kosárral, vékával, marokkal, lapáttal adtak, mi vettük azt úgy, amint adták, nagy köszönettel; hogy azt hirlapilag közzétettük, nem kérkedésből, hanem azon való örömünkben történt, hogy az oly igen hasznos takarék-magtár eszméje testté vált. Községünk 1876. elején már megszerezte volt az összes új mértékeket — 1875. november és deczember havában; úgy 1876. első negyedében minden héten kétszer szakértő egyének által előadások tartattak esti 7 órától 8-ig 40—50 hallgató előtt az újmértékek miképpeni használatáról, úgy átszámításokról, biztosan állíthatom, hogy községemben embert, üzérkedők az újmértékbeni járatlansága miatt megcsalni nem fognak. — Mindezeket nem kérkedésből, hauem feleletül irom nagyon tisztelt Bolla Sándor úrnak, ki t. szerkesztő úr becses lapjának f. évi 4-ik számában szíves volt rólunk megemlékezni; egyúttal bátor vagyok takarék-magtárunk f. évi márczius 20-iki állásáról kimutatást mellékelni, melyből fent kitett úr láthatja, hogy számadásunkat nem mérő és itcze, hanem az újmérték szeréut vezetjük. Mély tisztelettel maradtam alázatos szolgája S\einerey Sándor, bíró. * Kimutatás a takarék-magtár 1878. márczius hó 20-iki állásáról. Bevétel: 11 méter mázsa 43 kiló búza, 2 méter mázsa 80 kiló árpa, 2 méter mázsa 11 kiló árpa. Kiadás: 7 méter mázsa 77 kiló búza, 2 méter mázsa 80 kiló rozs, 2 méter mázsa 11 kiló árpa. Marad 1878. márczius hó 20-án: 3 méter mázsa 65 kiló búza. A kiadásba tett mennyiség, 16 szűkölködő közt lett jótállás mellett kiosztva, szeptember 29-én leendő visszafizetéssel. Kelt Lajos-Komáromban, 1878. márczius 20-án. Varga József, S^emerey Sándor, jegyző. bíró. (Adjon az ég megyénknek mennél több ily derék községet, mint amilyen Lajos-Komárom. Szert.)
