Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-24 / 12. szám

Melléklet a „VESZPRÉM“ 12. számához.

tűz színhelyén keresztül ne huzassanak; azon esetben, ha egyik fecskendő ellátására hordókban elegendő víz szállíttatik, akkor egyik fecskendő külön önállólag működjék, ha a vizemelő gép képes bőven a vizet hajtani, alkalmaztassák a vizvezető csőre az osztó vella, melynek egyik ágával a kis fecskendő láttassák el vízzel, a másik ágára pedig alkalmaztassák a fecskendezésre szolgáló sugár cső, hogy így bárom oldalról lehessen a tűz pusztításait gátolni, oltani.

Az elhelyezett fecskendezőkhöz csak is a betanult csővezető alnalmaztassék, e végből szükséges, hogy a csővezető magát a mászásba is begyakorolja, és fő teendőjének ismerje, a tetőre, vagy csucsfalra mászni, vagy, ha az már a tűz fokozottsága miatt lehetetlenné vált, a tűzoltó létrák segélyével törekedjék oly magas pontot elfoglalni, hogy a vizzel való oltás mindig felülről lefelé eszközöltessék, mert uj szerkezetű fecskendőink úgy vannak alkotva, hogy felülről lefelé kellő erővel, és mindig élégséges vizzel oltanak, míg azoknak alulról felfelé való alkalmazása czélszerűtlenné válik, a viz lefelé való rohamában elnyomja a tüzet, elzárja a legvonatot, míg az alulról felfelé való fecskendezés lyukakat csinálván a tetőben, a légvonatot s ez által a tűz fokozódását elősegíti, s különösen szeles időben a tűz nagyobb erőre élesztetik, a felszaggatott égő kanóczokat könnyebben elsodorja a szél, míg a felülről alkalmazott oltás lenyomván a tetőt, végig rohan a tűzön, elnyomja annak éledését, gátolja a tetőnek a szél általi felszaggattatását.

És. hogy a csővezetők között is ösz- szeütközés ne történjék, szükséges azokat a fecskendőhöz beosztani, hogy mindegyik a maga fecskendezője mellett maradjon és működjék, csak is akkor képes a szivatyúparancs- nok csővezetőjét utasítani, de a csővezető is akkor tudja, kinek rendeletéit kell teljesítenie és miként végrehajtania, míg, ha a csővezetők átalánosságban hagyatva a rendeletet, hol egyik, hol másik szivatyú tiszttől kapja, fejét veszti s nem képes rendeltetésének kellő pontossággal, kiggadtsággal, erélylyel megfelelni, pedig igen sok esetben a csővezető ügyességétől, gyakorlottságától függ a tűz terjedésének gátlása, azért azoknak leginkább szükséges a gyakorlat, a tűzoltás mesterségéveli megismerkedés, amott tudnia kell mikor al- kalmaztassék a bővebb, mikor a szűkebb sugár cső, mit csupán a gyakorlat által sajátíthat el.

Midőn a vezénylő tisztek a főparancsnoktól kapott utasítások értelmében kiadják altiszteiknek rendeleteiket, felügyelnek arra, hogy azok a lehető gyorsasággal, ponto3ággal és csendben végrehajtassanak, felügyelnek arra, hogy a munkára csak is annyi erőt fordítsanak, a mennyi annak végrehajtására elégséges, gondoskodnak arról, hogy csapataikból mindig egy bizonyos szám tartalékban maradjon, hogy azokkal a kifáradtakat időközön- kint felváltassa, a munkában levőket erejükből ki ne fogyaszsza, szóval minden igyekezetét oda fordítsa, hogy a főparancsnoktól kapott utasításokat végrehajtassa, s miután a tűzeseteknél való intézkedésért egyenesen a főparancsnok felelős, múlhatatlanul szükséges, hogy annak rendeletéi feltétlen engedelmességgel hajtassanak végre, ott a vezénylő tiszt ne birálgasson, ne okoskodjék, hanem engeA mi meg Európát illeti, ha Obermül- ler nagyon is bizonytalan alapon nyugvó kelta szófejtegetéseinek hitelt adhatnánk, akkor any- nyit kellene az alatt értenünk, mint — nyu- goti tartomány. — De úgy látszik, hogy tárgyunkra vonatkozólag még jellemzőbb valami az, a mit a régi görögök hagyománya mondott világrészünkről, vagyis hogy az nevét egy phoeniciai kiiálynak elrablóit leányától Európától nyerte. Mert ha e nevet nem mint ennek vagy annak az egyednek a nevét tekintjük, hanem általában mint emberi nevet, úgy megtaláltuk a két egymással szemközt állított világrész szellemének is a sarkpontját, melyen azután a többi ott szülemlett dolog is önként forog. Szerves fejlődést tüntetnek föl az emberi dolgok is, melyek épen úgy valami szellemi gyökérből szívják éltető ned- vöket, mint a növények a föld gyomrából. Nem is biruók e két világrésznek élményeit vagy tettekben nyilatkozó gondolkodását máskép kimagyarázni, hacsak mint szónyomozásunk is mutatta, nem tuduók, hogy Ázsiában minden tevékenység az Isten eszméjéből indúlt ki, míg Európában minden az emberiség

gondolatából.

isten mint önmagától való legtökéletesebb valóság létezik az ő örökkévalóságában anélkül, hogy az emberi értelem őt csak megközelíteni is képes volna. Létének tudata bele van írva mindenkinek szívébe, honnét azt napvilágra hozni már a legrégibb idők embereinek is törekvése vala. Ebből világos, hogy az Istennek, mint örök lénynek nincs törté- nete de igen is azon visszfénynek, melyet e legfőbb eszme az emberi szivekre vet. Ez már

delmeskedjék, s a kapott rendelet végrehajtását eszközölje.

Hogy pedig a tűzoltó vállalatának, rendeltetésének megfelelni képes legyen, szükséges mindenek felett, hogy a működés tere szabad legyen s a tűzoltó mozdulataiban, mun káiban a mitsem tevő bámész közönség által ne akadályoztassák; erre vannak hivatva a rendőrök, a tűzoltósági rendőrök láttassanak el kötéllel, hogy a tűz színhelyére érve, köteleikkel azonnal zárják el a bámész közönséget a működés terétől, s azok elzárásával biztosítsák a tűzoltók szabad és rendszeres működését, de ha a tűzoltó a bámész közönség oda tolakodásával munkájában, mozdulataiban akadályozva van, akkor nem várhatjuk, hogy az szabatosan működjék, mert legtöbb- nyire a tűzoltó figyelmét az veszi igénybe, hogy a közönség egyike, vagy másika megne sértessék, ez pedig a gyors munkát lehetetleníti.

(Vége köv.)

Egy obsitos tűzoltó.

Fővárosi levél.

Márcz. 20-án.

Metsző szél süvöltött végig a kerepesi úton s a szálinkozó hópehelyheket szilajúl vágta arczunkba, mikor hosszú, ünnepélyes menetben a temetőbe vonultunk, hogy vértanúink sírjánál lerójuk kegyeletünk adóját. Márcizus 15 Ünnepnap nemzetünk életében. Harmincz éve mennyi reménynyel tekintettek a jövőbe, — mily riadó lelkesültséggel fogadták a régi dicsőség napjának felkeltét. Ragyogott is dicsőén, fényesen — de nem soká, s követte egy hosszú, két évtizednyi mély éjszaka. Most, hogy ismét borúi a láthatár, hogy nemzetünk ismét nagy napok előestéjét éli, az idegeinket elfogó izgatottság a múlt emlékei iránt is fogékonyabbá tett bennünket. Az előtt is kijártunk nagyaink sírjához évenként kétszer, de őszintén szólva az egészben több volt a szokás, mint a kegyelet. Elénekeltük jól-rosszúl dalainkat, meghallgattuk szónokainkat — s aztán haza mentünk s elfeledtük. Az idén első sorban állt a kegyelet. Szónokaink szavát nem csupán fülünkkel, de lelkűnkkel is éreztük, s mi máskor nem történt : érzelmünk időnként elfojtott morajban vagy fel-felhangzó éljenben tört ki S láttam arczot, melyen a Hymnus:

„Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt*

sorainál a megihletődés könyje rezgett végig.

A nagy napok emlékén csüngő lelkűnknek szinte jól esik, hogy láthatjuk azok arcz- képeit, kik szereplői valának. Hét teremben állítá ki a képzőművészeti társulat Barabás Miklós félszázados festői működésének termékeit. Nem nagyszerű festmények ezek, melynek vásznára egy teremtő lángész rakta fel, mit ihletése perczeiben látott; nem Mackart. vagy Piloti óriási tableaui, mikre lebüvölten tapad szemünk. Legtöbbnyire egyszerű kőnyomatok, s azért ha nem is bámulattal, de meleg érdeklődéssel nézzük az arczokat, kiknek lelkét ismerjük, a kik miénk voltak az életben, mienk maradt haláluk után emlékök. Ott vannak a negyvenes évek politikai óriásai: Wesselényi, széles, domború homlokával, da- czos, átható tekintetével, — a szegény Deslegeslegrégebben is bizonyos külső tettek, ké- ■őbb bizonyos elvek útján mutatkozott, melyeknek magára az emberi életre is következményei voltak. Az ilyen elvek és tettek ősz- szege képezte azután azt a fogalmat, a mit régebben religiónak, mostanában vallásnak szoktunk nevezni.

Minthogy minden vallásnak alapja az emberi szívbe beirott Isten eszméjében rejlik, Ázsiának pedig e gondolat, mint maga a megnevezése is mutatta, már úgyszólván földében és levegőjében élt, következnie kellett azon történelmileg igazolt ténynek, hogy Ázsia valamint az Isten eszméjének, úgy az abból folyó mindennemű vallásnak is a hazája. A Bráma, Buddha, Zoroaszter, Mohamed vallásának, vagy a keresztéuységnek egyformán Ázsia a szülője. Ha ezek bár ugyanazon eszmének a visszatükröződései, mégis külömböző módok és tettek által nyilatkoznak, oka ugyanaz, hogy a tárgyakat is egymástól elütő szavakkal nevezik a külömböző nemzetek. Korunk nyelvészei, kik az emberiség vallásait a nyelvekkel együttesen tanulmányozták e téren is a szellemi életnek sok szép titkát derítették föl, s ha épen tárgyunkhoz tartoznék, bővebben is fejtegethetnék mindezt, de nekünk, hogy fölvett eszménk mellett maradjunk, azt kell kimutatni, vájjon az ázsiai népek életében miféle oly jelenséget idézett elő az Isten és a vallás eszméje, a melyet mindannyin észrevehetőnk. Mert bár az előázsiai népek a tüzet tekintették Isten látható képviselőjének, az egyiptomiak ellenben a vizet, mégis a következmény, mely az emberi életre és társadalomra háromlott, ugyauegy vala.

sewfy Aurel, finom szellemes arczával; a két nagy ellenfél Széchenyi és Kossuth. A forradalmi napok férfiai: a szőke Vasváry, kinek szende női arczán egyetlen vonás sincs a forradalmárból, úgy nem illik hozzá az a kard s a tollas barette, mely azóta történetivé lett. Ott van Petőfi is. Egyik képe 1845-ből, a másik három évvel későbbről. Amott egy nyúlánk, pelyhedző bajszú ifjucska, derült tekintetében még nincs nyoma a dacznak, mely a másik képen annyira látható. Itt mellette van neje is gömbölyű arcza, rövid hajával, ragyogó szemével megfelel a képnek, mit férje versei után alkottunk róla magunknak. Egy keretben a véletlen összehozta Horváth Istvánt Czakéval. Amannak gömbölyű arczán, mélyen fekvő szemeiben s gondatlan öltözetében a nemzetiségnek egy lelkesedésében elfogult apostola, emennek férfiasán szép, s a lelki fájdalom fellegével árnyalt arczában egy ön magával meghasonlott ember áll előttünk. Sokáig elmerengtem ez arczon, aztán elmentem a szegény Ferenczy Terézt is megnézni, mindketten oly iíjan, mindketten önkezilk által haltak meg a várakozások s remények egy hosszú betöltetlen rovatát hagyván hátra.

A háromszáz kilenczvennyolcz számból álló sorozatból még hányat lehetne felhozni. Hisz alig van egy-kettő, kinek ténykedése mélyebb nyomot ne hagyott volna hátra társadalmi, politikai vagy társadalmi életünkben. S mindez egyetlen ember munkája, ki hosszú félszázad alatt zaj nélkül csendesen dolgozott, jó s balsorsban híven osztozott velünk, meg- hazudtolá a tételt, hogy a művész hazája szé les e világ. Nem akart lenni nap, mely fényével világot tölt el, hanem maradt egyszerű lámpa, melynek fénye mienk, melynek emlékét nem fogják pyramisok hirdetni az utókornak, de a melynek maradandóbb emléke marad a kegyeletben, mit félszázados munkássága által érdemelt ki.

Csetneki Jelenik Elek.

A VIDÉK.

Pápa, márczius 18 án 1878.

Városunk országgyűlési képviselője Ráth Károly úr, a kisbirtokosok országos földhitelintézete végrehajtó bizottságának választó kerületében alapitó tagok toborzása czéljából hozzá intézett felhívását. — miután ő országos ügyekkel elfoglaltatása miatt annak eleget nem tehetett, — városunk köztiszteletben álló és a közügyek iránti buzgalmáról ismert polgára Pap János kir. tanácsos úrhoz tette át, fölkérve őt az ügyben való közbenjárásra — Pap János úr evégből f. hó 17-én számos meghívott részvételével értekezletet tartott, melyen az egyesület üdvös czéljának, a kisbirtokosok anyagi érdekeire és úgy a haza közjavára jótékony hatásának kifejtése után felhívta a jelen voltakat az intézet alapitó sorába lépésre, és az aláírásokat 500 frtos alapítványnyal megnyitotta, mit többen 100, 100 frtos részalapítványok aláj egy zésé vei követtek, — továbbá az intézet támogatása mások figyelmébe is ajánlandónak kimondatván, további aláírások megtehetése czéljából az aláírási ivek a polgármesteri hivatalban fel- táratni rendeltettek. — Végül örömmel vette

Azt mindnyájan tapasztaljuk, hogy midőn a legfőbb lénynyel, Istennel szembesítjük magunkat, okvetlenül saját törpeségünk érzetére kell gerjednünk. Ez, midőn tisztán mint erkölcsi érzet szerepel, midőn Istennek lélekben és igazságban való imádására gerjeszt, oly jelenség, mely bármely világrészbeli embernek lelki életében megállja a maga helyét. E lelki állapotnak szükségképen elő kell állni, mihelyt végetlen Isten és véges ember létezik, de Ázsia lakója ez érzetnek ön emberi léte elnyomásával, vagy épen tönkre- tevésével adott kifejezést. Mint az általános emberi vonások mellett ázsiai járulók a bőrnek sárga vagy barna színe, úgy az emberiség általános vallásos érzetének ázsiai fölfogás szerinti idomulása volt az emberi létnek különféle anyagi eszközökkel való sanyargat- tatása. Az ázsiai fölfogás szerint az Isten nem is azon eszme volt, mely tölmagasztosította volna az ember lelkét, üanem olyas valami, mely nyomta és fölemésztette az emberből azt, a mi emberi. Az ázsiai lélek nem volt képes az Isten szellemét máskép élvezui, mint ön emberiségének úgyszólván töukretevóse utján. Az ilyen gondolkodás benyúlt még a kereszténység századaiba is, s ezért találkozunk Syria földén még ekkor is eml&rekkel, kik hosszabb időt oszloptetőn töltöttek, kitéve az idő miudennemü viszontagságának.

Ilyenféle jelenségekben mutatkozott Ázsia földén az emberi egyed az Isten eszmével szemközt, mig társodalmilag véve meg a nemzet a papság mellett. Ázsiában az egyes embernek majd minden tevékenysége vallásos volt, társodalmának általános színezete pedig

tudomásul az értekezlet a pápai takarékpénztár elnökének azon bejelentését, miszerint a vezetése alatti intézet 500 írttal belépett a kisbirtokosok földhitelintézetének alapitói közé.

•Színészeink gyarló pártolásban részesülnek. A múlt vasárnapi előadás 1 frt és néhány krajczárt jövedelmezett, a másnapi előadást pedig közönség hiányában nem is lehetett megtartani. Most azonban a szinügy néhány barátja részint a közönség hazafisá- gára hivatkozás, részint műkedvelők felléptetésével az előadások érdekesebbé tétele által igyekszik a hátralevő előadásokra a közönség pártolását biztosítani.

Tűzoltó-egyletünknek alapszabályszerű alakulási időköre lejárván, pártoló és alapitó tagok újból toborzására indult meg a mozgalom, mely a kibocsátott aláírási ivek gyors betöltésével kedvező sikerre vezetett, és az egylet alakuló közgyűlését már e hó 24-éu meg fogja tartani. — Ez alkalommal az egy let nemcsak tagjainak kötelezettsége, hanem hivatalnokainak személye tekintetében is — előre láthatólag — újjá születni fog; mert két legfőbb tisztviselője u. m. elnöke Vághi János és főparancsnoka Szelestey Lajos, kik közül az első 7, az utóbbi 4 évig vezette búzgón az egylet ügyeit, állásuktól végleg visszaléptek, és ezzel kapcsolatban más változások is várhatók. — Nem tudjuk kire esik a többség bizalma, de őszintén kívánjuk, áldja meg az ég régtől fogva üdvösen működő, jótékony egyletünket munkabíró és feladatuk magasztosságának tudatára emelkedett vezérekkel !

S\entgyörgy völgyi.

B.-Füred, 1878. márcz. 21.

A b.-füredi ref. elemi iskolában f. hó 17-én tartattak meg a szülék és érdeklődő közönség tömeges részvéte mellett a téli félévi vizsgálatok Már a múlt évi nyári vizsgáról elösmeréssel és dicsérettel emlékeztem meg e lap hasábjain, mint a mely az előbbiekhez képest nagy haladást mutatott. Még nagyobb és különös elösmeréssel kell most nyilatkoznom a tanítók roppant szorgalmáról és ügyességéről. Nem azért, mintha a tanítási módszer és az eredméuy teljesen kifogástalan volna, hanem azért, mert a volt tanítók által felmutatottakhoz képest a haladás óriásinak mondható. A tanítással és neveléssel foglalkozók és ösmerösök jól tudják, hogy Sisyphus munkájánál nem sokkal könnyebb dolgot végez azon tanító, ki egy rósz iskolát vesz át elődétől és abból jót akar alakítani. Ezeknek a tanítóknak pedig ez a sorsuk. Csak egyre figyelmeztettem és figyelmeztetem őket. Az értelem fejlesztésére fordítsák a legtöbb gondot és a gépiességből csak annyit alkalmazzanak, amennyi elkerülhetlenül szükséges. Ne törődjenek azzal, ha az oskolai neveléssel teljesen ösmeretlen és csak a külsőségeknek örvendő szülék dicséretéből kevesebbet kapnak is. — A múltkori megrovás és az oskolaszék nagyobb szigora úgy látszik, hatott a szülék nagy részére. Mind a mellett azok némelyikét most is kemény megrovás illeti, s ajánlom ezeket az oskolaszék és tan- felügyelő ur figyelmébe s ha szükséges, drasztikus szigorába. A gyülekezet elöljárósága, úgy látszik, kezdi megérteni a kor intő szavát.

papias. A mi csak fönmaradt a perzsák, syriak, egyptomiak vagy zsidók társodalmi életéből, mind ezt igazolja. E népeknél a papot illette a legfőbb tisztelet, legnagyobb jog, szóval miuden, csupán azou oknál fogva, mert pap, mert az Isten eszméjének mintegy társodalmi képviselője vala. Már Homérosz is említi egy phrygiai papról Dáresz-ről. ki a tüz-isteunek szolgája volt, hogy a nép úgy tisztelte, mint az Istent. Az ázsiai gondolkodás, mely egyedileg képes volt öulétét az Isten eszmével szemközt tönkre tenni, nem igen ütközhetett meg azon sem, ha a társodalmi téren oly korlátok húzódtak, melyek az emberek egész nagy mennyiségének tevékenységét vagy azoknak szabad mozoghatását megakadályozták. Ha egyes fakir képes volt az önlétét tönkre tevő töredelraezésre, miért ne tehette volna ugyanazt a nagy sokaság a társodalmi jogokkal szembeu. Nem is inas az, a mi az ázsiai emberiséget társodalmi mivoltában különösen jellemzi, mint valami sajátságos fakirszerüség.

Csalódnék, a ki ezen társodalmi állapotokat emberi számítás szüleményének, vagy más efféle indoknak tulajdonítaná. A papság jogait, a uemzet nagy részének pedig a kaszt válaszfalai általi elszorittatását épen úgy maga a föld, a világrész termelte, mint az elefántot vagy a pálmafát. Moutesquieu, a ki bosszú tanulmányozás után irta a törvények szelleméről Írott munkáját, ugyané művében mondja, hogy a despotismus Ázsia népeiuek kormányrendszerében már épen olyan természetes valami, mint erkölcsi és társodalmi világában a soknejüség. így tehát mindazon vonások, a melyeket Ázsiáról, mint világrészről elmoa-