Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-10 / 6. szám
hogy a dunai várak átadásától tette függővé Miklós nagyherczek a fegyverszünet engedélyezését. A várak átadása febr. közepéig eszközlendő. Yiddin a románoknak adatik át. * A török kormányzatban fontos változások történtek. A nagyvezéri állás eltöröltetett. Miniszterelnökké Achmed Vefik pasa, a képviselőház elnöke, neveztetett kt, ő fogja a belügyi tárczát is kezelni. Külügyminiszter Server pasa maradt. Namyk pasa a tüzérség főfelügyelője lett. A hadügyi tárcza Reuf pasa, a tengerészeti Sadik s a pénzügyi Kiani pasa birtokában van. * A görög actió véget ért. Alig rontottak be a görög csapatok Thessáliába, máris ki kell onnan takarodniok. A török hajóraj Hobbart pasa vezénylete alatt megjelent a Piraeusban, mire a görög kormány úgy megijedt, hogy késznek nyilatkozott csapatait a török területről visszavonni. * Legújabb hírek szerint az oroszok bevonultak Konstantinápolyba. E hir, melyet az oroszok határozottan tagadnak, nagy izgatottságot keltett Londonban, Bécsben s Budapesten. Ha e hir valónak bizonyul, Anglia hadbalépése alig szenved kétséget. * IX. Pius febr. 7-én d. u. 4 óra és 5 perczkor meghalt. A bibornokok táviratilag Kómába hivattak. A conclave összeülésének ideje még bizonytalan. A közigazgatási bizottság ülése. Veszprém, 1878. febr. 4-én. A bizottság januárhavi ülésének legérdekesebb részét a kir. tanfelügyelőnek jelentése képezte, melyet minthogy lapunk más rovatában egész terjedelmében vesznek t. olvasóink, itt mellőzve áttérünk a még felmerült más nevezetesebb mozzanatok közlésére. Az alispáni iktatóba beérkezett január hóban 953 ügydarab, maradt deczemberről 35; összesen 988 ügydarab, mely óriási számból 9 bizottsági ülésre lett félretéve, 6 nyilvántartásban maradt, a többi, 10 kivételével, elintéztetett, daczára, hogy január hó jó része bizottsági és szakülésekkel volt elfoglalva. A közigazgatási bizottság iktatójába beérkezett 48 ügydarab közül elnökileg elintéztetett 10, a többi ezen ülés napirendjére tűzetett ki. A közbiztonság a lefolyt hóban veszélyeztetve nem volt, nevezetesebb bűntények elő nem fordultak; tűzeset volt 6, 1987 frt kárral, melyből biztosítás által 200 frt fedeztetett. Az alispáni hivatalnál a pénzforgalom tett 3289 frt 92 krt, melyből a vadászati jegyekért befolyt 936 frt az adóhivatalnak átszolgáltatott, 1511 frt 95 kr. a megyei pénztárba beutaltatott, 841 frt 97 kr. pedig különböző helyekre szétküldetett. A megyei tiszti főorvos jelentéséből mint legörvendetesebb tényt kiemeljük, hogy a roncsoló toroklob a megye területén csaknem egészen megszűnt, amennyiben január végén Dudaron már egy beteg sem volt, Zirczen pedig csak 2, sőt Kádártán is vesztve járványos jellegét, csak szórványosan fordult elé 1—2 eset. A kir. főmérnök jelentésének elején jelezvén a múlt hóban dühöngött viharok által okozott közlekedési akadályokat és azok elhárítására tett intézkedéseket, áttér az 1877. évi közmunkaszolgálatok eredményének előadására, mely szerint összeiratott: 61940 két-, 142 egyfogatú és 79380 gyalognap; természetben való leszolgálásra előirányoztatott 48732 y, két-, 122 egyfogatú és 54951 gyalognap; ebből le lett szolgálva 46119Yj két-, 98V, egyfogatú és 49714% gyalognap; hátralékban van; 2346 két-, 22 egyfogatú és 4951 Vj gyalognap; leírandó: 264 két-, 1% egyfogatú és 285 gyalognap. Megváltás alá előirányoztatott 13207% két-, 20 egyfogatú és 24429 gyalognap 22995 frt 10 kr. váltság- összeggel, melyből befolyt 15032 frt, hátralékban van 4780 frt 40 kr, mivel a deve- cseri járásban a jégkár következtében történt adóelengedés arányában 482 frt 70 kr. még leirandó. A természetben teljesített leszolgálás az előirányzatnak az igás erőnél 95, a gyalognál 90 százalékát teszi; a megváltásra előirányzottból eddig 60% folyt be, de minthogy naponkint érkeznek be váltságdíjak, bizton remélhetni, hogy a 90 százalék itt is mielőbb el lesz érve. Még semmi közmunkaváltságot sem fizetett be a veszprémi járásból 9, a pápaiból 13, a devecseriből 6, a zircziből 5 község. A megye összes országút-hálozatán építtetett 1877-ben 2 új kő- és 8 fahíd, kijavíttatott 8 kő- és 7 fahíd, kövezett vízcsatorna készült 7 helyen, továbbá kőalappal ellátott úttest 2410 met. hosszaságban. Az államuta- kon egyéb fentartási munkákon kívül 12 kőhíd lett kijavítva. Emelte az ülés érdekességét a főjegyzőnek nagy gonddal készített jelentése a bizottság félévi működéséről is, melyet azonban, minthogy a benne felhasznált adatok lapunkban elszórva többnyire megjelentek, nagy kiterjedése és lapunk szűk tere miatt, sajnálattal mellőzni vagyunk kénytelenek. A tiszteletbeli tisztségek fontossága az alkotmányos államhoz/ önnállóságra törekvő állami életünk reorganisatiója körül az ellentétes eszmék áramlása sok félszegséget is hordoz felszínén; ezen nem lehet csodálkoznunk, csak az lenne elvégre sajnos, ha a köztudatban az egészséges eszméknek a félszegségektől megtisztulását reménylenünk sem lehetne. Legújabb időben tűnt fel például azon nem közönséges eset, hogy Budapest főváros közigazgatási bizottsága magát fölöslegesnek jelentette ki. Elképzelhető az ország szellemi központját képező főváros tekintélye a vidéken is, az ügy behatóbb vizsgálása nélkül, utánzásra számíthat; a minthogy már e lapnak „potyakorszak“ feliratú czikke hasonló húrokat penget, s a fizetés nélküli hivataloknak általa úgy keresztelt potyarendszerét czél- hoz nem vezetőnek s egy művelt nemzethez nem illőnek tartja. Legyen szabad azért nekem alkalomsze- rüleg épen e lapban a homlokegyenest ellenkező felfogást kifejtenem, s mindenek előtt a tudományos tekintély Gneist Rudolf „A jogi állam* czímű államtudományi művében beható indoklást nyert azon véleményre hivatkoznom, hogy „a felelős államtisztség alkotmányos államban nem külőnözhető el zárt állami kasztként (mely a társadalomnak csak ura vagy szolgája lehetne; hanem a politikai szabadság az állam hivatásszerű hivatalnoksága és a társadalom tiszteletbeli tisztsége közti kölcsönös kiegészítés és szerves összeköttetés mellett állhat fen.“ Tehát Gneist alkotmányos államban a tiszteletbeli tisztségek rendszerét (ha úgy tetszik potyarendszert) a politikai szabadság nélkülözhetlen biztosítékának tartja. És senki ne gondolja, hogy a német tudósnak alapos felfogása hazai viszonyainkra nem alkalmazható. A parlamentáris alkotmány rendszerét, a művelt európai államokhoz emelkedve, hazánk is elfogadta az 1847/8-iki törvényhozással, s elmúlt már azon idő, midőn nemzeti politika volt a kormányhatalom gyöngítése; mindenütt, mint nálunk is, átlátja a társadalom, hogy az osztályérdekek elkeseredett harcza között erős kormányra van szükség; a mostani nagy pártok csak erős kormányt hajlandók támogatni. Létező viszonyaink között ezen szükség érzete hozta magával, hogy a vármegyéknek a felelős miniszteri kormányzást lehetlenítő vetó-joga kellő korlátok közé szoríttassék; s tért foglal már továbbá azon meggyőződés is, hogy a kormány rendeletéinek pontos végrehajtásáért hivatott hivatalnokok ne a vármegyei választástól, hanem a végrehajtásért felelős miniszter kinevezésétől függjenek, hogy így az erős kormányzás postulátumai érvényesüljenek. Az állam érdeke és a társadalom igénye azonban nemcsak erős, hanem igazságos kormányzást követel. ügy de nincs-e okunk átlátni, hogy a gyakorlati életben az a .felelős* miniszteri kormány tulajdonképen pártkormány; hogy hivatalnokai pártszinezet szerint neveztetnek ki, és hogy esetleg a többségben levő pártnak épen párttekintetekből nincs elég akarata a kebléből származó minisztert felelősségre venni. Hói van itt az igazságos kormányzat garantiája ? Erre Gneisttal egy véleményben az a felelet, hogy a tiszteletbeli tisztségek rendszerében. .Lehetetlen a hivatalnokok szokott teendőit mellőzni, de lehetséges a hivatalnokság zárt körét az irányadó állomásokon a társadalom azon osztályaival egészíteni ki, melyek vagyonilag azon helyzetben vannak, hogy e teendőket magukra vállalják. Épen e helyen van szükség társadalmi hatalommal és önállósággal biró személyzetre, mely a hivatásszerű hivatalnokságnak felfelé ellensúlyúi szolgáljon, melyet minden pártkormány tisztelet- teljes figyelembe kelljen vennie ........ ..........Ellentétben a fizetéses hivatalnokkal, kinek sorsa mindig pártszempontból történő kinevezés lesz, a tiszteletbeli titszt- ség sem a kinevezés, sem kezelés, sem elbocsátás tekintetében nem eshetik pártszerinti elbánás alá. Versenyezve és összeköttetésben a hivatásszerű hivatalnoksággal, a fizetéses hivatalnok önállóságára és becsületességére tesz szert, ennek támaszul szolgál a puszta praefektséggé lealacsonyítás ellen, és egyúttal visszaszerzi praktikus gyakorlatban az önkormányzatot gyakorló osztályok számára az állami kötelességeknek és a jognak tudatát.“ Galamb István, ki r. járásbiró. (Vége küv.) •Sziveoeu adunk helyt lapunkban az ellenkező nézetet vallóknak is, a nagyérdemű olvazó közönségen van ilyenkor Ítéletet mondani. Szerk A tanfelügyelő jelentése a múlt hétfői közigazgatási bizottságban. Tekintetes közigazgatási bizottság! Midőn Veszprémmegye népoktatási viszonyairól készített s a hol csak lehetséges, statistikai adatokkal támogatott jelentésemet a lefolyt 1877-ik évről előterjesztem, czélom az, hogy a tekintetes bizottságnak, a tényleges állapotról, a mennyire a körülmények engedték, hű tükröt mutathassak be, melyből a t. bizottság egy részt a népoktatás és ezzel kapcsolatosan a népmívelődés terén észlelt haladást láthassa, s arra, mint alig egy éves működésének örvendetes eredményére megelégedéssel tekinthessen; de más részt a még észlelhető hiányokat is megismervén azoknak eltávolítása iránt hatáskörében a szükséges intézkedéseket megtehesse. A megye területén, az elmúlt évben, 2 rendezett tanácsú városban, 190 községben és 244 pusztán összesen 295 iskola létezett. Ezek közül 143 rom. kath., 69 helvét, 39 evang., 21 izr. és 9 pusztai iskola volt. Az összes tankötelesek száma volt 34789. Ezek között 6—12 éves 25369, 12-15 éves 9420. Ezek közül mindennapi iskolába járt 12703 fiú, 11177 leány, ismélő iskolába 4045 fiú, 3563 leány, polgári leányiskolába 67, középtanodába 358. Összesen tehát a 34789 tanköteles közül iskolába járt 31913, iskolába nem járt 1699 fiú, 1177 leány, összesen 2876. Az iskolába járók százaléka a lefolyt tanévben e szerint 92% volt. Mi az 1876. év eredményéhez képest, midőn a tankötelesek 93%-a járt iskolába 1% csökkenést tanúsít. Ezen csökkenést az ismétlő iskolák hiánya idézte elő, eléggé kitűnik ez abból, hogy az iskolába nem járók 8%-ából mintegy 5% az ismétlő tankötelesekre esik. — Beszüntettetek pedig az ismétlő oktatás több községben azért, mert a megye egy rendeletében a számvevőséget utasította, hogy a községi költségvetésekből iskolai czélokra, s ezek között az ismétlő oktatás díjazására felvett összegeket törölje. Minthogy azonban ezen előbb idézett rendelet, a t. bizottságnak közbenjárása folytán a m. évi november 5-iki megyei közgyűlésen hozott határozattal hatályon kívül helyeztetett, reménylhető, hogy az ismétlő oktatás jövőre a kívánt fejlődésnek fog indulni. Előidézte továbbá részint a gyermekek ruhátlansága, részint a községek részéről a tankötelezettség végrehajtása körül — daczára aj szigorú rendeletnek — tanúsított lanyhaság. Mit eléggé tanúsít azon körülmény, hogy a fentebb kimutatott jelentékeny számú iskolába nem járók és lefolyt tanévben előfordult 11742 okadatolatlan mulasztási eset ellenében csak 125 büntetés alkalmaztatott, melyből összesen 43 frt birság hajtatott be. — Ezen, bár csekély eredmény is B.-Főkajár, Berhida, Dégh, Euying, Mező-Komárom, Olaszfalu, Polány, Szilas-Balhás, Lepsény és Litér községek buzgó elöljáróinak tulajdonítható. A lefolyt tanév, a közigazgatási bizottságnak első működési éve lévén, reménylhető, hogy további bölcs és erélyes intézkedései a tankötelezettség végrehajtása körül is kedvezőbb eredményre fognak vezetni. A gyermekek közt uralgott járványok is akadályozták időnként az iskolába járást, a mennyiben közegészségügyi szempontból az iskolák bezárattak. — Ilyen járványok voltak a roncsoló toroklob, mely öskü, Csernye, Dudar, Suúr, Kádárta és Zircz, továbbá a kanyaró, mely Vaszar, Gecse, Bársonyos, Aka, Lókut, Városlőd, Ráde, Szent-Gál, 8zt.-Kir.- Szabadja, Bánd és Vörős-Berény községekben dühöngött. Különben, ha összehasonlítjuk a tauügyi viszonyainkat a nálunknál előbbre haladott osztrák örökös tartományokéival, még most sincs okunk magunkat szégyenleni, a mennyiben azok közül a legelsőkben u. m. Felső- Ausztria és Vorarlbergben is 92% jár iskolába. Vallásra nézve a tényleg iskolába járók között volt 19736 rom. kath., 6642 helvét, 3625 ágost., és 1910 izraelita. Nyelvre nézve 26315 magyar, 5155 német és 443 tót. A megyében 68 magyar-német és 3 magyar-tót tannyelvű iskola van. — Olyan iskola tehát, melyben a magyarnyelv nem taníttatnék, nem létezik, s így reménylhető, hogy a megye közönségének azon tapintatos és egyedüli helyes intézkedése folytán, melylyel a magyar nyel7 terjesztése körül leginkább kitűnt néptanítókat jutalomban részesíti, — a magyarnyelv mindinkább tért fog nyerni az idegen ajkú községekben is. Időtartalomra nézve iskolába járt télen nyáron 23548, csak télen 8365. Tankönyvvel birt 21982, nem birt 9931. Az iskolából kilépettek közül jól megtanult írni olvasni 2804, csupán olvasni 5414. Ha az eddig felsorolt adatok nyomán a megye műveltségi állapotának jelen állására, melynek az írni olvasni tudás szokott a zsinórmértéke lenni — következtetést vonunk, annak mindenesetre igen megnyugtatónak kel lenni, mert feltehető, hogy az iskolába járók fenntebb kimutatott 92%-a meg is tanul írni s olvasni, s így biztosan állítható, miszerint az 1870. évben tartott népszámlálás alkalmával kitüntetett azon nem épen kedvező arány, mely szerint Veszprémmegye népességének még 41%-a nem tudott írni olvasni, — azóta lényeges és pedig örvendetes változást szenvedett. A tanítók száma a lefolyt tanévben 384 volt, tehát az előbbi évhez képest 2-vel sza- prodott. Ezek közül rendes volt 343, segéd 41, tanképesített 315, nem képesített 69. Rendes tanító hiányzott az ádász-teveli, kis- jenői, tornai rom. kath., és a kis-berzsenyi községi iskolában. De lehet-e azon csudál- kozni, hogy a tanító-hiány mindinkább érezhetővé válik, ha az ember tekintetbe veszi a rendkívül silány fizetéseket, melyek a megyében némely helyen most is léteznek, így például a következő iskoláknál nem megy a tanítói fizetés 100 írtra, u. m. a derecskéi rom. kath. iskolában 70 frt, a kéttornyulaki ref. iskolában 96 frt, a gyepesi r. k. iskolában 80 frt, a vecsei r. k. iskolában 83 frt, a nemesvidi r. k. iskolában 92 frt a tanítói fizetés; a következő iskolákban pedig nem haladja meg a 150 frtot: az ádász-teveli izr. tanító fizetése 120 frt, a b.-főkajári r. k. tanítóé 132 frt, az eörsi evang. tanítóé 127 frt, a faiszi r. k. tanítóé 118 frt, a h.-bödögei helv. hitv. tanítóé 150 frt, a nyőgéri r. k. tanítóé 150 frt, az oroszi r. k. 150 frt, a pölöskei r. k. 133 frt, a szent-gáli r. k. 135 frt, a szt.-kir.-szabadjai izr. tanítóé 150 frt, a tornai r. k. 112 frt, a vecsei hely, 140 frt, végre a 200 frtot meg nem üti a tanítói fizetés a következő iskolákban: u. m. az ádászteveli r. k. iskolában, hol 160 frt, az ajkai r. k. iskolában 157 frt, a csernyei r. k. iskolában 160 frt, a csehbányái r. k. iskolában 160 frt, a csetényi r. k. iskolában 160 frt, a döbröntei r. k. iskolában 155 frt, az eöcsi r. k. iskolában 165 frt, az izr. iskolában 175 frt, az eplényi r. k. iskolában 167 frt, a farkas-gyepüi r. k. iskolában 167 frt, a gannai r. k. iskolában 164 frt, a k.-szörcsöki r. k. és evang. iskolában 166 frt, a vámosi r. k. iskolában 192 frt, a vecsei evang. iskolában 197 frt, a vőrös-berényi r. k. iskolában 190 frt. Azou kívül van még 91 olyan tanítói állomás, melynek évi fizetése 200 és 300 frt között foglal helyet, s így összesen 123 olyan rendszeresített tanító állomás van, melynek díjazása a törvényben minimumként meghatározott 300 frtot el nem éri. — Ilyen fizetésekért pedig olyan egyéneket, kik hivataluk betöltésénél képességet jó kedvvel párosítsanak — a mi pedig a haladásnak főemeltyüje, — a tanítói pályának megnyerni nem lehet. Ez az egyik ok, a mi a népoktatás előre haladását akadályozza. A legsajnosabb a dolognál az, hogy a jelen nyomasztó anyagi viszonyok mellett, a községek nagyobb részétől a tekintetben áldozatot, legalább méltányosan, követelni nem is lehet, — s így csak idővel a viszonyok kedvezőbb alakulásától lehet a javulást várni. Az állam részéről a lefolyt tanévben egy tanító kapott 50 frtnyi, négy 30 frtnyi s kettő 25 frtnyi segélyt. — De ez sokkal kevesebb, semhogy a fentebb ecsetelt hiányokat csak némileg is pótolhatná. Stáhly György, kir. tanfelügyelő. (Vége köv.) A VIDÉK. Vár Palota, 1878. február 4-én. A vár-palotai jótékony nő-egylet folyó 1878. évi febr. 2-án tulajdon alapja javára rendezett zártkörű tánczvigalmának tiszta jövedelme leszámítva a kiadásokat a 140 frtot meghaladja. E szép jövedelmet tek. dr. Hercz Adolfué szül. Berger Mari úrnő lankadhatlan buzgalma- és tevékenységének köszönhetjük. Elismerést érdemel a rendezőség is, mely a rendelkezésére állott rövid idő, alig egy hét alatt, valóban minden várakozáson felül oldotta meg szép feladatát. A jelen volt úrhölgyek közül tek. dr. Hercz Adolfnó, tek. Vimmer Károlyné és tek. Bernstein Adolfné szül. Lusztig Katalin tűntek ki; kik páratlan szeretetre méltóságuk, szellemdús modoruk és bájos megjelenésükkel besugározták az egész tánczestélyt. Ragyogott ugyan mellettük több csillag is, melyeknek fényétől valóban káprázhatott a szem. Ezek között megemlítjük Themleitner Etelka, Goldsmid Háni, Bernstein Berta, Magyari Róza, Utseszaneczk Auguszta, és Böhm N. kisasszonyokat; kik egyszerű, ízléses és fényűzést nélkülöző öltözékük, barátságos modoruk, jó kedélyük és bájos szépségükkel, mindenki elismerését és dicséretét méltán megnyerték. Ezeken kívül voltak jelen még számosán a város hölgykoszorújából, kiket megneveznünk nem engedi a tér szűke. Az egybegyűltek nagy számát nem volt képes a tánczterem befogadni, azért szükségessé vált a mellektermet is tánczhe- i lyiséggó Átalakítani, a mi arról tanúskodik,
