Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-12-15 / 50. szám
V. évfolyam. 1878. 50-ik szám. Veszprém, Deczember 15. W-'Jp' ,«&&F28;gíM‘ es „Hív. Értesítő“ »**j*l« slsiu Ttiirmp Előfizetési dij : Égést érre • . 6 írt - kr. Félévre ... 3 írt - kr. Negyedévre . 1 írt 50 kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS Egyes példán)- ára 15 kr. VESZPRÉM *'< J MEGYEI HIVA TALOS HE I I KÖZLÖNY. V°- .........°f Si erkesztöség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, v.l.mlnt helybeli előfizetéseket ia, elfogad 4a nyugtáz KRAUSZ ARMIN UtrilnilkiUii TiiiplílH. HIRDETÉSEK eayna«ábospetit8or 6kr. NVILTTÉR petitsoronkint 15 kr. a külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. A furfang. Minden bajnak, minden szerencsétlenségnek, minden rosznak, ami az embert éri, megvan az a jó oldala, hogy megtanítja öt óvatosnak lenni, megtanítja, hogy sohase adja a maga eszét a máséért, hanem legyen gondolkodásában és cselekvésében önálló, legyen független, amennyire természetesen ezt mások hasonló jogköre józanul megengedi. Amióta a tudományok felszabadultak, amióta az emberi elme szabadon fürkész, szabadon kutat, azóta nagyon sok oly eszközt adott az emberiségnek rendelkezésére, amelyekkel ép úgy lehet jót, mint roszat tenni, ép úgy lehet használni, mint ártani, önmagának és másoknak. Még élénk emlékezetünkben van a furfangnak azon bámulatosan ügyes neme, amely szerint ajánlott levelek adattak fel a postára, melyek rövid nehány óra alatt annyira szét- mállottak a többi levél közt, hogy még hamvuk sem volt látható. Természetes, hogy az elveszett ajánlott levelekért az államnak addig, míg a csalás fel nem deríttetett, meg kellett térítenie a törvényszabta illetéket, a furfang diadalmaskodott, mert a czél nem is volt más, mint hogy azon levelek csakugyan veszszenek is el, és azokért okkal-móddal felvehető legyen a pénz. A vegytan itt nagyonis kezére játszott a furfangnak, mert folyadékvagy porokban csakugyan állítható elő oly szer, melybe mártva, vagy melylyel behintve a papír rövid idő múlva annyira megemésztetik, hogy hamva sem marad. Ebből következtetve, mily könnyen fordúlhat elő eset, hogy adóslevelek, váltók, végrendeletek, nyugták stb. egy-egy furfangos gazlélek keze által úgy praeparáltatnak, hogy mire azokat az illetők érvényesíteni akarják, már azoknak a jól őrzött szekrényben is hűlt helye lesz, pedig sem a zár feltörve nem volt, sem emberi kéz hozzá nem nyúlt, eltűntek 5 voltak, nincsenek. Nagy szerepet játszik a furfangos pénzszerzésnél az altató szer is, melyet különösen vasútakou szoktak alkalmazni, midőn az áldozatra kiszemeltnek a legnagyobb udvariassággal szivart ajánlanak, mely már altató szerrel van itatva. Ha a szivar hatott és a jámbor áldozat alvásra dőlt, egy perez műve, azt pénzétől megfosztani és a legközelebbi állomáson leszállni, és mire az álomnak vége, hegyen völgyön túllenni. Dívik és pedig nem ritkán az a különös szokás is, hogy szülék, kiknek fiai oda vanuak katonáknak, kapnak fiaik nevében levelet, hogy ekkor és ekkor itt vagy ott jelenjenek meg pénzzel. Ha a szülék elég együgyüek erre hajtani és a kitűzött helyen megjelenni, bizonynyal fognak ott akadni valakire, aki szép szavakkal előadja, hogy fiaiknak ép most akadt hivatalos teendőjök, nem jöhettek el, őt bízták meg az összegecske átvételével. A czél rendesen el van érve, a szegény szülék egy csalatással gazdagabbak. De könyvet lehetne írni, ha az ember a furfangnak ezer meg ezer nemét fel akarná mind sorolni; nem is ez a czélunk, hanem az, hogy különösen a kevésbbé művelt osztály tagjait figyelmeztessük, hogy minden körülmények közt résen legyenek, nehogy akár könnyenhivőségüknek, akár figyelmetlenségüknek keservesen megfizessék az árát. A világ folyását megakasztani senkinek sem áll hatalmában ; amily óriási lesz annak haladása a jóban, ép oly óriási lesz a roszban is. A tudomány szívtelen, lelketlen; az egykedvűen adja vívmányát rendelkezésére a becsületes embernek ép úgy, mint a gaz-latornak, a ki a jövő perezben százakat akar és talán fog is azzal koldusbotra juttatni. Egy sikeres mód van a rósz emberek furfangját kijátszani, és ez az — egyéni önállóság. Amely" ember résen van és tud józanul gondolkodni és számítani, azt nem egykönnyen fogja valaki megcsalni; de aki mindig a más fejével gondolkodott, mindig a más lábán járt, az olyan azután ne csodálkozzék, ha, míg egyet fordúl, tízszer is megcsalják. Magyar népünkben nagyon benne van az a rósz szokás, hogy idegeneknek mindig többet hisz, mint saját honosainak, innen van azután, hogy any- nyiszor jégre kerül. Fel kell rázni a magyar embert abból a szörnyű közönyéből, melyben már az is jól esik neki, ha jól — megcsalják. Csak gondolkodási és cselekvési önállóság, csak lelki éberség, csak fürge körültekintés az, amivel a furfanggal megktizdhettink; aki ezen fegyvereket nem tudja vagy nem akarja használni, az eljátszotta a jogot a világ roszasága felett — ítéletet mondani. Az önálló vámtarifa életbeléptetésére vonatkozólag az alsó-ausztriai kereskedelmi és iparkamara a kereskedelmi minisztérium meghagyásából a következő értesítést teszi közzé: A kereskedelmi minisztérium rendelete értelmében az általános osztrák-magyar vámtarifa 1879. jan. 1-éu, kétségtelenül életbe lép, s csak az Olaszországgal tárgyalás alatt levő szerződés létrejöttétől függ, hogy az olasz forgalmi czikkekre nézve az általános vámtarifa némely kevés vámtételénél esetleg változás fog beállani. Az orsz. m. iparegyesület kézműipari szakosztálya decz. 10-én ülést tartott Dr. Szabóky elnöklete alatt, melyen az igazgatóság jelentést tett a honvédelmi ministerium által 60,000 pár bakancsnak szállítása iránt kiirt pályázatra vonatkozólag tett intézkedésekről. Az egyesület közölte a pályázati feltételeket, melyek a magyar iparosok részére a lehető legelőnyösebbek, az összes czipész szövetkezetekkel a fővárosban s vagy 12 egylettel a vidéken, pályázatra buzdítá az érdekletteket s a fogadtatás nyomán remélni lehet, hogy a vállalkozók iparunknak megfelelő számban foguak megjelenni. Ezután a szakosztály az alapszabályok értelmében újjá alakult: a volt tisztikar újból megválasztatott. Heti szemle. — decz. 14. A képviselőház 9-én tartott ülésében nyújtotta be a kormány az indemuityre vonatkozó törvényjavaslatokat; továbbá a 83 hon- véddandáruak a határon túl való alkalmazásáról szóló miniszteri jelentést. A 11-iki ülésben egy kis vitát idézett elő azon kérdés, miként jussanak a horvátul elmondott beszédek a képviselőház naplójába. A döntés egy hétre elhalasztatott. A magyar delegátióban 11-én indult meg a nagy külügyi vita, melyet megelőzött Andrássy Gyula gr. külügyminiszter válasza arhodopei ügyben hozzá intézett interpellátióra. A vita folyik. A „VESZPRÉM“ TÁROZÁJA. Jutok-e még eszedbe én? Ha majd egykor távol tőled Járom én a messze földet, S édes lesz az emlékezet, Hogy ha majd a honvágy epeszt, Keblemben csak e kérdés él: Jutok-e még eszedbe én? Hogy ha majd a sors csapása Testemnek sírját megássa, Sivár rónán a hant alatt Leszek, hol virág sem fakad S ha keblemben lélek sem él: Jutok-e még eszedbe én? BESENYŐI. Párisból Londonba. „Szegény, ember szándékát boldog Isten bírja“; mi tervevünk, más végez, ígéreteket teszünk, de ritkán tudjuk pontosan beváltani, különösen, ha tárgyukat olyas képezi, mi sok minden eshetőségtől függ. Rég volt biz az már, hogy én Londonban jártam és megígértem, hogy utazásom emlékeit pár karczolattal, ha nem is megörökítem, mert ilyen ambitio távol van tőlem, hauem legalább azok elé tárom, kik azt tőlem talán szívesen veszik. De bizony nem mindennap kolbász; alig jöttem haza, megszólalt a családi boldogság or- gooasipjainak teljes skálája: egyik ilyen, a másik amolyan hangon követelte azt, mit köznapi nyelven kenyérnek szokás nevezni; magam is megtanulhattam Parisban, ha már előbb nem tudtam volna, hogy felnőtt ember tintalevessel, ha nincs, nem belé, hanem mellé aprítni való, nem élhet meg. Hozzá láttam tehát mindenekelőtt ahhoz, miből élünk, az iródiák mesterségét pedig akkorra hagytam, mikor majd fagy és hó lesz nagy. Ez is bekövetkezett; most akarva, nem akarva Írnom keü; lássák azok, kik elolvassák, én nem tehetek róla. Augusztus 15-én este felé indultam Szilágyi barátommal, több honfitársam kíséretében, kikkel nem régiben ismerkedtem meg, azon indóházhoz, honnan a dippei kikötőbe voltam menendő. Az időből kifutotta, a kettőnk előtt levő hosszú út és a tengernek elképzelt borzalmai pedig igenis megkívántak egy kis szíverősítőt. Itthon ezen czélra megjárja ugyan a jó zavaros murczi is, de Párisban más húrok pengetéséhez szoktunk és jól megfontolva azt, hogy egyszer él az ember, — köztünk ne legyen mondva, a mérleg egyik serpenyőjében laposodó tárczánk szerénykedett, — bordeauxit rendeltünk; rágyújtottunk ezután egypár siralmas pohárköszöntésre, mintha soha sem szándékoztunk volna egymást viszontlátni; — de az idő haladtával, mint minden, ami bordeauxink is elfogyott, megváltottuk jegyeinket Londonig és vissza személyenkint 38 francon, mi ami pénzünk szerint 17 frt 50 krt tesz, és a második csengetés után nagy búsan behelyezkedtünk egy coupé ablakának két oldalán a sarokba. Daczára, hogy a vonat sokkal gyorsabban haladt, mint a mieink szoktak, még sem vártam soha türelmetlenebbül az út végét. Mint a gyermek, ki minden perezben kifút a kis kapuba és lesi a búcsúról jövő atyját és kíváncsian találgatja, mit hozott neki, szivet, órát, bábút vagy épen hosszú kardú katonát-e: kukucsáltam én is ki és alkottam magamban a kikötőről, különösen pedig a tengerről, mint később meggyőződtem, a valóságtól nagyon is távol eső képet. Végre hajnali 3 órakor megérkeztünk a nagyszerűen világított kikötőbe, hol azon hírrel fogadtak, hogy az épen beállott apály miatt azonnal nem indulhatunk. Nem maradt tehát más, mint tovább búslakodni és a várakozás izgatottságát a tenger sima tükrén pihenő óriási hajók szemléletével csillapítani. Mikor a kikötőbe érkeztünk, a hajók alatt még 7 m. viz volt, mely azonban reggeli 7 órára annyira megfogyott, hogy még annyit is csak nagy bajjal lehetett volna összeszürcsölgetni, ameny- nyit egy jóravaló korcsmáros egy rövidke nap alatt fel tud használni. Megérkezésünkkor a hajók még egész büszkeségökben pompáztak, 7 órakor pedig féloldalt dűlve hevertek, mint kinek feje annyira megnehezedik, >hogy lába többé eltartani nem bírja. Ez az apály. Délelőtt 10 órára a tenger vize annyira emelkedett, hogy hajónk ismét saját lábára állhatott és bennünket kebelére fogadva, tova lenghetett. Amint a franczia partoktól búcsút vettem, első pillantásomat is azon táj felé irányoztam, honnan annyi mesésen nagyszerű és sok tekintetben talán nem is igaz hír szállong át ami vén Európánkba. Sok. igen sok és talán nem egy életrevaló dolgot is gondoltam volna merengésemben ki, ha képzeletem szárnyait mindúutalan nem nyesegeti meg azon szörny, mely tengeri betegség név alatt szokta magát bemutatni. Sokszor hallottam, hogy van az embernél oly állapot, melyben még a verés is jól esik, így éreztem én is magam és egyelőre főbb óhajom nem volt, mint az egyszeri suszterinasnak, kit talán a komakútra küldtek vízért és a korsót eltörte. A nem épen bájos teremtés nem sokáig váratott magára, beköszöntött egész valóságában. A többiről jobb lesz hallgatni, legyen elég annyi, hogy az angol partok mészkő sziklájánál, melyre d. u. 4 óra tájban szállottunk ki, kedvesebb tárgy ez idő szerint előttem nem volt. Innen még 2 óráig kellett, hogy nagyon el ne vessem a sulykot, — repülnünk a gyors vonattal Londonig, hova megérkezve, azonnal ajánlott szállásunkra vitettük magunkat. Szállásadónk, egy sehweizi születésű német, ki az utóbbi nem igen ajánlatos tulajdonsága daczára a magyarokkal annyira rokonszenvez, hogy én mindenkinek bátran ajánlhatom. (Czime: Madame Báhr, 119. Charlotte Street Fitzroy Square. W.) Gazdánk volt egyszersmind vezetőnk és tolmácsunk is. Az ő kalauzolása mellett látogattuk meg London nevezetességeit, mind t. i. mit öt nap alatt megnézni lehetett, melyek leírásával azonban t. olvasóimat, ha ilyenek akadnak, nem untatom. Ki többet és alaposabban akar tudni, mint egyes útleírásokból megtudhat, ne sajnálja azt a nehány forintot és menjen el személyesen. A pénz Lapunk mai számához a „Magyar Lapok“ előfizetési felhívása és egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.
