Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-12-08 / 49. szám
V. évfolyam. 1878. 49-ik szám. Veszprém, Deczember8. r 8 s ,¥38*^58»' ét „Hív. Értesítő“ ■**)»W* Bilin Ttiiru;. Előfizetési dij : Egén érre ■ . 6 írt - kr Félévre . - . 3 írt - kr. j Negyedévre . lfrtSOkr. Egyes példány ára IS kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI i|M' ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM i MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli I előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kitrikimkiliii Twirlibn, HIRDETÉSEK etltsor 6 kr. NYILTTER petitaoronkint 15 kr. a külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. '"'<Á Az iskolai takarékpénztárak.*) Az iskolai takarékpénztárak eszméjét némely tanintézet a gyakorlati térre vitte át; az eddig elért eredmény meglepő ugyan, de mégsem bir oly bizonyító erővel, hogy minden tanférfiút zászlója alá gyűjtene. — Nálunk — Magyarországban — az utolsó tanévben, 36 iskolában, 3682 gyermek megtakarított 30416 írt 7 krt, ami tesz egy-egy gyermekre átlag mintegy 8 frt 26 kr. Ha már most fölveszsziik, hogy a takarékpénztárak minden iskolában főlállíttatnának, bizonyára nagy mennyiségre rúgna a megtakarított összeg: s mi ennek daczára sem vagyunk ez intézménynek barátjai. Való, hogy az iskolai takarék- pénztárak fejlesztik az ifjúságban a takarékossági hajlamot, — mely a gyermekek révén a szülőkre is át- származhatik, mint ezt a szabadkai községi iskola takarékpénztára bizonyítja, melynek kimutatása szerint 20564 frt 49 kr. gyűlvén össze, ez összegből minden tanulóra átlag 29 frt 63 kr. esik; jele, hogy a szülők is fölhasználják e takarékpénztárt. — De való az is, bármint berzenkednek ellene az eszme barátjai, hogy e pénz-meg- takarítási viszketeg a gyermeket kapzsiságra szoktathatja, otthon követelő föllépésre, sőt „csenés“-re is bírhatja, s ilyenkor aztán lehet-e ezt menteni *) Vonatkozáisal „A* isk. takarékpénztárak Magyarországban“ irta Weitz Bernét Ferencz, czíraii statisztikai füzetkáre. azzal, hogy hiszen a takarékpénztárba tette, ami jobb, mintha elnyalánkodta volna! — Azt Írják a jelentésttevő igazgatók és tanárok, hogy ilyen eset még nem fordult elő. Sajnos volna, ha már az intézmény embryo-korában, midőn még az újság ingerével hat, e tapasztalattal is gazdagabbak volnának tanférfiaink. Napjainkban rendesen hallhatjuk a panaszt, hogy a tanulók túl vannak terhelve tantárgyakkal és annyi mindenfélét össze-vissza tanúinak, hogy szinte gőzölög bele a fejők. Már most még szaporítni egy-egy is kola teendőit egy egészen idegen elemmel, az iskolai takarékpénztárakkal, melyeknek lelkiismeretes kezelése és folyton evidentiában tartása rendszeres gondot igényel, előttünk legalább, nem látszik a tanoda körébe tartozónak. Az iskola nem pénzintézet. Az iskolának czélja az ifjakat igenis szellemi, de nem közvetlen anyagi kincsek gyűjtésére vezetni, ez az iskola körén kívül a család és az élet feladata, melyre az iskola csak tanácsokat, elveket ad. És mi jogon avatkozik az iskola a család dolgába ? — vagy nem a szülők kötelessége gyermekeiket józanul nevelni, különösen takarékosságra szoktatni, részint oktatás, részint példaadás által. — Higyék el uraim, ha otthon nem szokja vagy szokta meg az ifjú a takarékosságot, a takarékpénztárak nem fogják őt rátanítani. Igaz, hogy kezdetben berakják filléreiket, de később beleúnnak, s amely gyermeknek elnézték a nyalakodáat, meggondolatlan pénzfecsérlést otthon, csakhamar ismét rá fog térni kedvencz költekezéseire. Azonban legyen, ismerjük el, hogy az iskolai takarékpénztárak az említettük kinövésekre nem adnak alkalmat; még ez esetben is ellenök vagyunk, mind az ifjakat, mind a kezelő tanárokat illetőleg. — Tehát mi gyermekeinket már serdülő korukban arra akarjuk vezetni, hogy gyönyörködjenek a pénz csengésében, a fölszaporodott összeg nagyságában ? oly korán állítjuk eléje az arany borjút s érleljük meg benne a meggyőződést, hogy a pénz, a vagyon, az anyag — főrugója boldogságunknak? Neveljük a gyermeket józan irányban, ne hirdessük a tanszékről a socialistikus és materiali- stikus tanokat, képezzük a gyermekben az embert és a jellemet; nagyobb szellemi tőkét bocsátunk ezáltal rendelkezésére, mintha lelkét a vastag anyagiasság felé irányozzuk. — És mi a kezelő-tanárokat illeti, mi megbízunk mindenki jellemében, de nem lelietséges-e, bogy korunkban, midőn a pénz a jellem próbaköve, akad oly ember, ki nem tud az általa kezelt pénzről számot adni, s ki mossa le az illető tantestületről a szégyent? — Maradjon meg az iskola a maga feladatánál, a többit pedig bízza a családra! Csak egy neme van az iskolai takarékpénztáraknak, melyet mi is ajánlunk, s mely a takarékosságot szintúgy — ha nem jobban, de azon fölül az emberbaráti szeretetet, a nagylelkűséget, a jellemet is fejleszti. — Ezek a deák-segélyző egyletek! — Igen, midőn az ifjú megtakarított garasait átadja, nem azért, hogy magának egy kis tőkét szerezzen, hanem hogy ez által szűkölködő tanuló-társán segítsen, azt pénzzel, könyvekkel, ruhával stb. lássa el, ez nemes czél, ezt ajánljuk a tanintézeteknek, mint jeles tényezőjét az ifjúi kedély fejlesztésének.-th. Vasúti hírek. A folyó év első felében a magyarországi vasutakon következő balesetek fordultak elő: a) kisiklás: 51; b) összeütközés: 8; c) jármű-rongálás: 91; d) emberek meg- azerencsétlenülése: 56, (ezek közül meghalt 26, megsérült 30j; e) állatok és szekerek elgázo- lása: 19; f) elemi események: 54; összesen: 279 baleset, melyek alkalmával megöletett 26 személy, megsérült 38. Á tűz- és szállítási károk ellen a vasutak eddig tudvalevőleg a biztosító intézeteknél biztosították magokat s csupán az első magyar-gácsországi vasút léptette néhány év előtt életbe a szállítási károkra nézve az önbiztosítást olyképen, hogy az esetleges károk fedezéséül kilométerenként bizonyos összeget helyezett évenként tartalékba. — Minthogy az előforduló károk megtérítése igen csekély összeget vett igénybe, a tartalékalap néhány év alatt mintegy 20,000 frtra szaporodott fel, mely örvendetes eredmény, nemkülönben a biztosító intézetek túlmagas praemiumai, egyaránt azon meggyőződést kezdték megérlelni az érdekelt körökben, hogy úgy a szállítási, mint a tűzkárokra nézve az önbiztosítás intézményének behozatala takarékossági szempontból igen indokolt volna. Ez irányban úgy a kormány, mint az érdekelt vállalatok körében évek óta folynak a tanulmányozások, melyek úgy látszik, már a közel jövőben a kérdés végmegoldására fognak vezetni. A közmunka- és közlekedési m. kir. minisztériumban ugyanis folyó évi deczember hó 5-én Ribáry Sándor miniszteri tanácsos ur elnöklete alatt egy bizottság ült össze, mely a vasúti igazgatók részvétele mellett a biztosítási rendszer felett tanácskozott. A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. A tölgy árnyékában. (Folytatás.) Ily idylli boldogságban teltek a hetek, midőn ezt egy nem várt komor véletlen váltá föl. Egyik este, midőn László Ráczky-éktól lakására tért, egy levelet talált asztalán ; mohó kíváncsisággal bontja föl. Meglepé, s a nélkül hogy egész tartalmát figyelmesen elolvasta volna, legényét szólítja. András, ki hozta e levelet? — A hadnagy ur, jelentem alásan, azon meghagyással, hogy minél előbb kapitány urnák adjam. — Jól van — mehetsz. Az irat gondos elolvasásába merült. Tekintete elborult. Az aggasztó gondolatok egymást üzék, majd mindig jobban kipirult arca, szemei élénk tűzben ragyogtak. Föl alá járt szobájában és küzdött ellentétes érzelmeivel. A hazaszeretet azt parancsolja, hogy érette mindenünket feláldozzuk, kívánja, hogy megmentésére minden erőt moz- ásba hozzunk. De mit tegyen szemben imá- ottjával, ő el nem hiszi ezt, csalónak, kalandornak tartja, mint ki visszaélt legszebb és legszentebb titkával, a katonai szigor is azt követeli lovagiasság mellett, hogy állomásán maradjon azon, zászló mellett,melyhez esküdött. így tűnődött, de végre is győzött a haza- szeretet. A haza minden előtt, nekem mennem kell. Hogy az idő rövid ne legyen, tennem kell. Másnap délután az egész század udvarában áll parancskiadáson. A fiatal kapitány középre áll s miután legényein mintegy kém- szemlét tartott, komolyan igy szólt hozzájuk: Fiaim! Honfitársaim! Ti keveset tudtok hazánk sorsáról. Elég ha azt mondom, hogy minden oldalról fenyegetik a villámok, s nem tudni, mikor sujtatik, ha a nemzet végerő- megfeszitésével azt el nem hárítja. De halljátok édes bazánk anyai szózatát, melyet fiaihoz intéz. Ekkor elővevén az asztalán talált levelet mely nem egyéb volt, mint egy titkos röp- irat, melylyel minden honfi, különösen a külföldön lakók fölszólítva vannak a haza védelmére, a magyar kormány nevében. Ecsetelve az ellenségek számát, nagyságát s a veszélyt. Ily dolgokkal szemben minden jé hazafinak készen kell lenni minden áldozatra. Válaszszatok, rabok akartok lenni vagy a hazáért mindent áldozni óhajtotok. Hamar készen lettek a válaszszal: .Követjük, esküszünk — mindenhová, a halálba is... Köszönöm bizalmatok, de ne feledjétek, hogy a katonai törvények halálbüntetés terhe alatt tiltják a zászló elhagyását, a nyilvános visszatérés lehetetlen; ha vesztünk, vagy lakóiunk vagy hazánkat el kell hagynunk, úgy hogy ezt viszout sohasem láthatjuk. .Követjük“ ismétlék újólag lelkesülten. A haza nevében köszönöm még egyszer hüs égtek. Én majd intézkedni fogok. A szó és titoktartás mindenek előtt. Holnapután reggeli három órakor indulunk, hogy mire fölvirad, távol lehessünk e helytől, mindenki teljesen úti és csata készletben legyen, elkészülve minden eshetőségre. A huszárok benső örömmel távoztak tanyáikra. Másnap Lászlót Ráczky-éknál látjuk. A szép ifjú arcza önmagávali küzdelemtől föl van dúlva, a szép hölgy aüg mer rá tekinteni, nem tudja a változás okát. Kedves László, miért vagy olyan szomorú ? Mi az, mi oly sápadtá teszi orczád ? Oh szólj, esdekelt Hedvig és pamlagára ültetó Lászlót. László mélyen sóhajtva: Két ellentétes érzemény küzdött belsőmben; alig tudtam melyikre határozzam el magamat. Hazám szól hozzám, s erőmet kívánva hivatkozik szülöttjére. Ingadoztam, melyiket áldozzam föl, szerelmemet hazámért vagy hazámat szerelmemért s mire jutottam? Lelkem azt súgja, hogy a haza mindennél előbb való. Szivemet égeti a fájdalom, midőn erről szólok s reád tekintek, de a haza hí, távoznom keü. Hedvig szólni akart de zokogása elfojtá hangját, záporként könyezett. Az atya toppan be. Meglátva a könyező leányt, kérdő tekintetet vet Lászlóra, ki sietett őt a történtek felöl értesíteni. Előmutatá a felhívást s közié is vele férfias elhatározását. Ráczky mellére, függeszté fejét, egy ideig gondolatokba merült, de egyszerre fölemelé villámtekintét és hazafias büszkeséggel válaszolt Lászlónak: „Én is igy tettem volna. Én értem s belátom okainak fontosságát, bár sajnálom, hogy körünkből távozni fog, hol mindnyájan szeretjük, de méltánylom egyszersmind elhatározását.* Hedviget lesujtá az atya e nyilatkozata, mely után hiába akará leányát meggyőzni, hogy ez minden honfinak elengedhetlen kötelessége, oly viszonyok közt, mint jelenleg vaunak stb. Hedvig szemrehányólag emlékezteié Lászlót esküjére, mely szerint többször úgy nyilatkozott, hogy kész érte bármely nagy áldozatra, s most ily hirtelen akar megválni. Tán nem is a hazaszeretet a valódi ok, tán csak meg- hídegült irántam vonzalmad, vagy hamisak voltak érzelmeid. Keserűek a szemrehányások, mindezeket nem érdemiem, tán e perczben jobban szeretlek, mint valaha, csak ne feledd kedvesem, hogy én nem csupán a családi életre vágyó férfiú, de hazafi, s mi ennél is több, katona vagyok, szivem maradásra késztet, de hazafiui érzet s katonai hivatás egy íensőbb erővel parancsolja, hogy hazámat a világtusában tétlenül ne szemléljem. De kérdem, megérdemlenóm- e kezedet, egy nagy hazafi lányáét, ennek örökös szeretetét, ha hűtlennek mutatnám magam hazám iránt ily időben, midőn még az utolsó közlegény is halad a hazafiui árral. Mily igazságot tartalmaztak a szavak, Hedvig érezte ezt s egy ideig némán szenvedett, , László ajkaihoz emelé Hedvig kezét. — Én tehát távozom, az Ég Ura egykor ismét visszahoz körödbe, mint győzelmes katonát, mint szabad nemzet fiát, s mi, midőn a haza vészfellegeit láthatárunkról a béke napja elűzi, boldogok leszünk. Nemes Antal. (Folyt, köv.) mPLapunk mai számához Ráth Mór leszállított könyvjegyzéke és egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.-^®