Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-01 / 48. szám

V. óvfolvain. 1878.

48-ik szám.

Veszprém, Deczember 1.

Wo6

II

=Gf*

e>

.»«sjbe'sjm*

é» „Hív. Értesítő"

megjeleli mltde« rajíríap. j

Előfizetési díj: Egész évre . • 6 frt kr. || Félérre • • . 3 frt kr, ií Negyedévre . lfrtőOkr..

” _ jil\gj~es példány ára ■ 1 - > li I*. oj-=-===-==q4I

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

ÉRDEKŰ, M1VELÖDÉSI ÉS

fceVC -MEGYEI HIVATALOS HE 11 KÖZLÖNY.

tr~——®s

j Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Vár, 4. sz.

Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz

KRAUSZ ARMIN

kínyvkereskeiéie Vejiprímle«.

HIRDETÉSEK egyhasábospetltsor 6kr.

NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. » külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg.

1^9= 0*

A merényletek.

Az oktalan állatot féken tartja ösztöne, az okosnak nevezett embert rendesen cserben hagyja az esze.

Napjaink oly jelenségeket tárnak elénk, amelyek épen nem válnak az emberi észnek becsületére. Egyik ön- gyilkosság a másikat követi, mintha az az élet olyan dirib-darab ruha volna, melyet akkor dobunk le magunkról, amikor nekünk tetszik. Na de elvégre, aki számot vetett önmagával és azt találta, hogy nem életrevaló, ha az ilyen öngyilkossá lesz, megrendülünk ugyan, de nem érezzük az undornak azon nemét, melyet érezünk az iránt, aki ártatlanra emeli kezét és kioltja életét annak, akinek esze ágában sem volt soha neki útjában lenni. Az ily százszorta undokabb, mint bármely öngyilkos, mert ártatlanra, védtelenre tör ép akkor, mikor az magát nem védheti.

Beteges és forrongó elemmel kevert társadalmunk ép napjainkban kezdi azon szörnyeket szülni, akik sem ösztön, sem ész által nem, hanem bizonyos neki- vadúlt rögeszmék által vezettetve azt hiszik, hogy óriási reformot idézhetnek elő' és egyszerre más mederbe terelhetik az események folyamát, ha a kormány- formának egy-egy megszemélyesítőjét, egy fejedelmet, egy királyt, egy császárt leszúrnak vagy lelőnek. Mintha bizony az emberiség, a társadalom évezredek óta meggytílemlett bajai egy-két koronás főben összpontosulnának, hogy azok láb alól eltételével el lehetne a

bajokat is tenni. Éretlen hit, balga önámítás! Ha egy házat építünk, fun- damentomon kezdjük, ha egy házat elbontunk, tetőn kezdjük. Ez áll a társadalomnál is, melyet tehát az akar megsemmisíteni, aki megbontását felül kezdi, felbontani pedig teljesen a társadalmat csak eszeveszettek akarhatják.

A jelenségek azt mutatják, hogy közvetlen közelünkben is van ily elem, mely romboló szándékával nem akar addig nyugodni, míg vagy maga meg nem semmisül, vagy mást meg nem semmisít. A társadalom keletkezése óta napjainkig, mindig a nép volt az, mely az ily felforgató elemet vagy diadalra segítette, vagy összezúzta. Ma is így van. Ha a nép bármi oknál fogva fogékony a felforgató elemek iránt, azok miudig, habár csak rövid időre is, diadalt arattak és dúltak, ameddig dúlhattak. Ha azonban a felforgatok nem találtak kedvező talajt a népben, szedték, vették sátorfájokat és odább állottak a nélkül, hogy csak azt mondták volna, beföllegzett. Ez az oka, hogy magyar népünknél eddig oly kevésre mehettek a külföldi világ- bolon .... akarjuk mondani világboldogító eszmék. De ami eddig nem sikerült, az sikerülhet ezután. A magyar nép is csak úgy húsból és vérből áll, mint azok a külföldi munkások, akiknek mindegyike szentül hiszi, hogy ő van hivatva a szenvedő emberiséget a boldogság révpartjához vezetni — és így a magyar nép is előbb utóbb a felforgatok zászlajához szegődhetik, ha nemzetünk józanabbjai nem gondoskodnak arról, hogy a nép belássa, miszerint igen könnyű egy házat felgyújtani, de nehéz azt eloltani, igen könnyű lázadást szítani, de nehéz azt elfojtani.

Valljuk meg őszintén, mi magyarok mindent túlhajtunk. Ha ellenzékieske- dünk, ellenzékieskedésünk nem áll meg a hatalom kezelőinek tévedéseinél vagy hibáinál, hanem magával rántja úgy a személyt, mint azon állást is, melyet az betölt, aki ellen esetleg síkra szálltunk. Ajkainkon hordjuk ugyan, hogy mi nem az állást, nem a személyt, nem a törvényt támadjuk meg, nem azok iránt tanúsítunk tiszteletlenséget, — de azért tetteink legtöbbször mégis az ellenkezőt mivelik és így lesz a népbe becsepegtetve a törvény iránti tiszteletlenség, hej pedig a rósz törvény is jobb, mint a törvény-nélküliség. Ne csodálkozzunk tehát, ha tapasztaljuk, hogy a nép előtt maholnap semmi sem lesz szent és így sem Istent, sem embert nem ismerve, oly tettekre vetemedik, amelyek mind önmagára, mind másokra végzetesek. A hiba azokban van, akik rósz példát adnak a népnek és meggondolatlan tetteik és szavaik által összezavarják annak fogalmait törvény-, rend-, hatalom- és féktelenségről. Nem jó a tűzzel játszani, egy szikra — és a gyúanyag-tüzet fog s azokat is hamvai alá fojtja, akik okozói voltak a lángnak. A magyar népet még meg lehet menteni, de egészen más eljárás kell, mint amelyet eddig követtek azok, akik vele érintkeztek. Bizalmat kell benne ébreszteni,

mert az van belőle kiölve, kiölve törvény, kiölve minden hatalom, minden felebbvaló iránt. Hitet egy jobb jövő iránt kell keblében kelteni, mert a kétségbeesés rósz tanácsadó. Tiszteletet a törvények iránt kell belé csöpög- tetni, mert törvény nélkül társadalmi rend nincs, nem képzelhető; társadalmi rend nélkül pedig jobb vadállatnak lenni, mint embernek. Szóval, a külföld vad eszméi ellen akkor küzdünk legsikeresebben, ha a népet anyagi és szellemi pártfogásunk alá veszszük. Ha ezt megtettük, se merényletektől, se petárdáktól ne féljük, mert maga a hálás nép fog bennünket ilyenektől meg- védni, hisz mi bennünk saját magát védi meg ő maga.

Az eziist-árkelet-pótlék f. é. deczember havára a vasúti és hajózási k. felügyelőség által 1 százalékkal állapíttatott meg.

A Boszniában s Herczegovinában maradt csapatok létszámának további csökkentése — a P. Lloyd értesülése szerint — elhatározott tény. Egészben mindössze öt hadosztály fog ott maradni magas békelétszámban; csak a műszaki csapatok nem kevesbíttetnek. Összesen 65—70 ezer főnyi sereg fogná e szerint a telet az okkupáit tartományokban tölteni. Egyelőre azonban ez elhatározás pusztán „elvileges', mert a jelenlegi nyomorúságos közlekedési viszonyok mellett a csapatok és trainjeiksem ki — sem be nem mozoghatnak; magán utazó is alig mozdulhat helyéből; rendes mars pedig, már mint a Száva felé, valóságos lehetetlenség.

Heti szemle.

nov. 30.

A felirati vita 27-én véget ért. Névszerinti szavazásban a 21-es bizottság felirati javaslatára szavazott 202, ellene 180, távol volt 48. A mai ülésben a kérvényeket tárA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA.

Együtt születtem ...

Együtt születtem a viharral én,

Felhők méhében villámtűz fogant;

A földre zöld angyal-szárnyon jővén,

Átkom lett a múlandóság, a hant.

A csillagos mennyboltnak tiszta fényét Kerestem itt is s oh nem lelhetém ;

Mert a világ, az ember oly sötét volt! ... Együtt születtem a viharral én.

Szív, érzelemmel, lángokkal teli;

Szív, mely csapong, túlárad és szeret;

Szív, mely álmával álmom’ öleli:

Volt első vágyam mindenek felett.

Az elpuhult hiúság selyem ágyán Ily szív nem élhet, nem dobog felém;

A szenvedések utján megtalálom...

Együtt születtem a viharral én.

Lomb közt a dal csengőbb, az ibolya A mély erdő árnyába rejtve szebb ; Bánatban a hű kedves mosolya Mint éjjel a csillagfény, teljesebb, így várt egyedül, elhagyatva, árván,

Az édes lány ily búsan jött elém,

És összeforrt szivem az ő szivével... Együtt születtem a viharral én.

A szenvedély hatalmas ereje Véremben ég s hívem keblére von ;

Együtt sovárgok s könyezem vele,

Küzdők, mélázom, bolygok, álmodom.

A végzeté a kétséges jövendő;

De a leány szerelme az enyém!

[ Ha büszkén, diadallal el nem érem :

Együtt születtem a viharral én.

RUDNYÁNSZKY GYULA.

A tölgy árnyékában.

(Folytatás.)

„Már fél évet töltött ezen állomáson, a nélkül, hogy kivéve tiszttársait, valakivel közelebbi ismeretségbe jött volna, mi fölött nem is lehet csodálkozni, mert bennük a hon lakói szabadságuk megfékezőit látván, ha nem is gyülölék, de az idegenkedés némi érzetével kerülék nemcsak őt, de a többi tiszteket is. Ő ugyan barátságos természeténél fogva érzé ennek hátrányát, de mégis méltányolta a nép hazafias érzeményéből származó idegenkedést, s szánta e népet, melynek jogait egyenkint látta miudig több és több erőszakoskodás által megsemmisülni.

„Ámde nemsokára nagy változások történtek Európa egén, a nyomás végre is ellenhatást szült. A bécsi minisztérium oda irányozta minden törekvéseit, hogy a király által megígért nemzeti alkotmányt nemhogy a többi nemzeteknek megadja, hanem a magyaroktól is, kiknek már egyszer megigérte, elvonja, s a magyar hazát mint örökös tartományt csatolja Áusztriához.

„A sértés, s e válság, vajúdása a nemzet fiainak érzeményét közelebb hozta egymáshoz, mert most már kezdőnek meggyőződni lelkűkben, hogy hazájuk sorsa egyforma leend, s egyenlő erővel kell küzdeni a két testvérhon érdekeiért, midőn a lét és nemlét forog kérdésben.

„A válaszfal kezdett szétomlani, az ösz- szekötő láucz pedig szorosabban fűződni a két nemzet fiai közt, s nemcsak a főurak kezdték a magyarokat, különösen a tiszteket magukhoz édesgetni, de az alsóbb néposztály is iparkodott a magyar katonaságnak rokon- szenvét kinyerni.

„N. városban különösen jó alkalom kínálkozott a művelt lakosságnak meggyőződni, hogy a magyarok nem oly ellenségek, mint legtöbben gondolák.

„Egyik éjjel, midőn már mindenki éji álomra hajtá fejét, hirtelen harangzúgás és vész-kiáltások zavarák föl a szendergőket az álom karjaiból. Egyszerre óriási tüz-oszlopok emelkednek ki egyik utczából s hamuvá sü- lyesztik a legszebb épületeket. Az álmából fölriasztott nép alig tudott mást tenni, mint jajveszékelni szemben a bősz elemmel.

„Mindenki elveszteni látszott lélekjelenlétét, csak a magyar katonaság az, ki bátor elszántsággal küzd az elemmel, élükön a kedves kapitány, biztatja embereit megmenteni a még menthetőket, akadályozni az elem tovább terjedését. Különösen maga jár elő tettekben. Nem sokára megjelennek a szomszéd falukból is, és a rémületből kiocsudott lakóssággal végre féket vetettek a veszedelemnek.

„Másnap ő képező a beszéd tárgyát, mindenki a tisztelet és becsület hangján nyilatkozott felőle, de Kinek is ne tűnt volna föl a magyarok készsége, különösen Gáspár Lászlónak, a fiatal kapitánynak tapintatossága. A városi hatóság köszönetét fejezé ki gyors készségéért a magyar katonaságnak, különösen a kapitánynak.

„A város egyik legtekintélyesebb birtokosa Ráczky, látva a magyar katonaság eme készségét, s a tisztek szeretetét szemben a lakóssággal, hálás akarván lenni irányukban, különösen László, a kapitány irányában, kit nemcsak jelen készsége miatt, de megnyerő modoráért már előbb is kegyelt, meghivá őket magához ebédre, mit ők már magában a jő viszony megalapításáért is elfogadtak.

„A kitűzött napon megjelentek Ráczky- éknál. A kölcsönös bemutatások után ebédhez ültek. A házi ur mindenki iránt a legnagyobb előzékenységet tanúsított, de különösen Lászlóval látszott rokonszenvezni, kit teljes bizalmával megajándékozva, sajnálatát fejezé ki, hogy már előbb meg nem ismerkedhetett vele, annál is inkább, mert már jó ideje egy városban laknak.

„Az ebédet vendégszeretet fűszerezte, melyben a házi gazdával versenyzett ennek bájos leánya Hedvig. Bájainak leírásába hiába is bocsátkoznám; elég azt mondanom, hogy

y^*Lapuuk mai számához egy félív „Hív. Ért.“ vau csatolva.-^®