Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-10-06 / 40. szám
28-án vonult be Zvornikba az occupálő sereg. A felkelők eltűntek. Boszniában még Visegrád körül várható magasabb ellenállás. — Herczogvinában Joannovies elfoglalta a felkelők utolsó erős fészkét Klobukot is, még pedig nagyobb áldozatok nélkül. — Politikai mint pénzügyi és katonai szempontból ez évben nem szándékoznak megszállani a noviba- zári szandsákot. * Az indiai angol kormány sietve készül az actióra Afganisztán ellen. Siralai jelentések szerint Indiában a legnagyobb gyorsasággal mozgósítják az ezredeket s teszik meg az előnyomulásra szükséges készületeket. Mig mindezen dolgok Indiában történnek, Európában megindult már a jegyzékháboru az orosz kormány ellen. Ettől azonban nem kell tartanunk, mert Oroszország kijelentette Anglia kérdésére, hogy ő ártatlan, mert Abramoff tábornokot csak az emir üdvözlésére küldötte Kabulba. Központi választmány. A megyei központi választmány az országgyűlési képviselőválasztóknak az 1878-ik évben kiigazított névjegyzékére beérkező felszólalásokat és észrevételeket szept. 30-án, okt. 1-én és 2-án tárgyalta. A központi választmány tagjai oly csekély számmal voltak jelen, hogy órákig kellett várni, mig a törvénykövetelte száma a tagoknak megvolt, hogy érvényes határozatot hozhatott. Igazoltatott mint választó I. Az enyingi kerületben: Enyiug 317, Bozsok 18, Dégli 58, Mezőszentgyörgy 60, Szilasbalhás 157, Mező-Komárom 102, Lajos- Komárom ifj. Reizinger András felvételével 147, Fok-Szabadi 154, Sió-Maros 77, Siófok 171, Balatonfő-Kajár Tóth Ede felvételével 173, Küngös 5, (Jsajágh 97, Kenese 97, yilonya 50, Papkeszi 69, Szent-lstván 42, Ősi 107, Berhida 48, Kiskovácsi 25, Pere- marton 55. II. A veszprémi kerületben: Veszprém város Hets Ferencz, Bezerédy Viktor, Stáhly György, Kovács Ignácz, Steiner Jónás, dr. Sándorffy Miksa és Schon Lipót felvételével 652, Márkó 109, Hajmáskér 91, Kádárta 88, Sóly 42, Öskü 80, Vár-Palota 391, Vörös- beréuy 107, Almádi függőben, Kátót 147 és Litér 55. III. A nagyvázsonyi kerületben: Vámos 132, Faisz 43, Nagy-Hidegkút 33, Kis-Hideg- kút 2, Tóth-Vazsony 100, Nagy-Vázsony Geb- hart Antallal 117, Leányfalu 43, Úrkút 2, Szent-Kir.-Szabadja függőben, Mencshely 108, Vöröstó 37, Német-Barnag 26, Magyar-Bar- nag 19, Eöcs 39, Halimba 38, Padrag 84, Csékút 69, Néwetbáuya 3, Bódé 5, Tósok 47, Ajka 83, Kislőd 74, Bánd 78, Herend 25, Szent-Gál 400, Városlőd 109. IV. A somlyóvásárhelyi kerületben: Vid 17, Kis-Szőllős 52, Nagyalázsony 93, Nagy- Pirith 109, Kis-Pirith 46, Alsó-lszkáz 17, Közép-Iszkáz 61, Felső-Iszkáz 35, Csősz 64, Csögle 188, Egeralja 50, Adorjánháza 113, Vecse 63, Dabrony 69, Mihályháza 114, Békás 12, Mezőlak 85, Nyárád Pista Erdélyi Miklós, ifj. Varga Pál István, ifj. Sülé István, Varga István és Sas István felvételével 110, Nemes-Szalók 68, Pór-Szalók 27, Külső-Vath 36, Gergeli 43, Viuár 23, Kis Ganna 21, Nagy Ganna 54, Dáka 81, Derecske 56, Két- tornyulak 26, Borsosgyőr 25, Salamon 52, — Tied vagyok örökre... szeretlek! — No nem megmondtam, hogy igy fog minden történni, szólt Gusztáv midőn az első csók és ölelésből kibontakozott. — Igaz, szólt mosolyogva Ella.De hát élet- története Gusztáv s igaz amikat nekem beszélt ? — Az mind igaz, az utolsó betűig. — S az alakoskodás? — Azért vettem föl, hogy téged édes szerelmes ábrándozóm fellegváraidból kiábrándítsalak. . • * Az öreg Dondley William csakugyan megérte, hogy unokája maga siettető Gusztáv - vali egybekelését és boldog volt. — Ellát Gusztáv csakhamar oltárhoz vivé s Ella, feledve ábrándképeit boldog volt Gusztáv oldalán, mert benne a legjobb férjet bírta, ki őt imádta s kit ő viszont véghetetlenül szeret. Csalódás az emberi élet, ha ábrándon alapszik! V. Sdrffy Igndc\. Ködfátyolképek a nők történetéből. A bölcseség és a tapasztalat által régen hirdetett állítás az, hogy a mindenségnek nincs egy porszeme sem, melynek bizonyos rendeltetése ne volna. A legapróbb élő vagy élettelen lénytől kezdve a legnagyobb világtestig, minden rendeltetésének betöltése körül forog. A hangya, mely napról napra törhetien szorgalommal sürög zsombékja körül; a sas, mely a föllegek közül csap le prédájára; a rózsa, Dóba 54, Nagy-Szőllős 73, Oroszi 22, Kerta 54, Karakószörc9ök 55, Kis-Kamond 30, Nagy- Kamond 26, Kis- Berzseny 13, Devecser 151, P. Miske 41, Tósok-Berénd 49, Ajka-Rendek 69, Kisjenő 28, Német-Polány 24, Magyar- Polány 81, Gyepes 29, Noszlop 108, Pőlőske 35, Borszörcsök 61, Tüskevár 43, Somlyó- vásárhely 70, Tórna-Pinkócz 6, Torna 22, Kolontár 38. V. Az ugodi kerületben: Lovászpatona 138, Takácsi 170, Ádáz-Tevel 140, Tapolczafő Csomasz Kálmán felvételével 185, Ugod 149, Homok-Bödöge 84, Nagy-Tevel 52, Pápa-Kovácsi 51, Nóráp 34, Kúp 77, Döbrönte 22, Csóth 50, Nagy- Gyimót 71, Yanyola 55, Nyőgér 17, Bakony-Ságh 33, Jákó Fischer József felvételével 127, Iharkút 9, Marczaltő 63, Alsó-Görsöny 48, Felső-Görsöny 60, Acsád 61, Vaszar 86, Gecse 47, Pápa-Teszér 117, Nagy-Dém 25, Bakony-Tamási 69, Szentiván 58, Szűcs 66, Koppán 38, Fenyőfő 35, Béb 42, Bakony-Magyar-Szt-László 59, Bakouy- Német-Szt.-László 34, Gyiróth 41 Gicz 10, Ro- mánd32, Péterd39, Lázi és Varsány függőben. VI. A zirczi kerületben: Szápár 38, Csernye 139, Csatka 46, Aka 55, Suur 100, Ácsteszér 101, Hánta 36, Réde 114, Bakony - Német-Szombathely 27, Bakony-Magyar-Szom- bathely 116, Bársonyos 36, Teleki 15, Bánk 23, Sikátor függőben, Bakony-Német-Szt.- Király 14, Bakony-Magyar-Szt.-Király 60, Oszlop 67, Csesznek 64, Zircz 104, Esztergár 38, Bakonybél 26, Porva 39, Borzavár 53, Lókut 46, Olaszfalu 102, Eplény 14, Jásd 77, Tés függőben, Csetény 89, Bakony-Nána 65, Dudar 97. Azon községeknél, melyeknek választói száma függőben hagyatott, egyes kételyek merültek fel, melyek újabb utánnyomozás által lesznek csak eloszlathatók. A nevelésről. XI. Senki és semmi meg nem győzött annak helyességéről, miért kelljen a növendékeket az úgy nevezett .könyv nélkül* való tanulásra szorítani. S itt nem veszem ki a legklasszikusabb műveket sem. Egy remek költemény, Cicero legjelesebb beszédének hibátlanul elmondása felett előnyt adnék annak, ki a legközönségesebb tárgy felfogásában eredetiséget tanúsít. Nem akarok e kérdéssel ily könnyen végezni. Az elmének a tudás oly anyagát kell összegyűjteni, mely maradandó. Minél nagyobb ezen anyag, annál nagyobb az oktatás sikere. Kétség kívül. Csak a módra nézve — amint ez történjék — nem értek egyet azokkal, kik ezt a könyv nélkül való tanítás által akarják elérni. Mert a tapasztalás azt mutatja, hogy el nem érik. Igaz, hogy azon túlzás között, melyet vázoltam s azon túlzás ellentéte között van egy közép ut, s ezt az uralkodó felfogás abban véli feltalálni, ha remek műveket szóról szóra tanít, de ezen helyesnek állított közép ut előttem épen nem az.* Fontos, még is csak mellékes itt, hogy az önálló működéshez szokott elme előtt az, mit szóról szóra sajátít el, legyen bár erkölcsi igazság, vészit, érdekességben, mondhatnám holttá válik s cselekvényeinkre hatása a helyett hogy fokozódnék, elvesz. — Először is nem látom be, váljon a tudás azon anyagát, melyet az oktatás által maradandólag elsa- játítnunk kell, nem sajátítjuk-e el könnyebben *Nem osztjuk t. czikkíró nézetét. Szerk. mely szagának és színének pompájával köszönti a fölkelő napot; a drága kő, mely a sziklák mélyében lappang, mind öntudatosan, vagy — tudatlanul betölti azt, ami az ő rendeltetése a mindenség egészletében. Ha gyarló és korlátolt nem volna elménk, mily világosan látnók, miért történik az, hogy egy-egy csillag nyári éjen aláhullik az égről; mint töltötte be rendeltetését egy fa, mely bizonyos nagyságot elérve, leveleit lehullatta és kiszáradt; mennyiben érte el végczélját egy madár vagy állat, mely a másiknak prédájává lett stb. Azonbau hol az ember, ki értelme élében bízva megoldaná e titkot, mely naponként végbe megyen előttünk s a tőlünk legtávolabb eső léuyecskének mivoltát is oly világossággal tudná elénk állítani, hogy annak sorsából minden kétséget kizárólag rendeltetésének betöltésére ismerhetnénk. A lények millió és millió mennyisége, azoknak önmagunkon kívül esése, lehetetlenné teszi akár azt fölismerni, hogy minden egyes lénynek mi a rendeltetése, akár azt eldönteni, hogy e rendeltetést azok mennyiben töltötték be. Máskép áll a dolog, ha az emberi nemet tekintjük, mint a melynek egészletébe mindannyian beletartozunk. Az ember igaz, hogy sok tekintetben maga előtt is rejtély marad, de mégis sokkal közelebb áll önmagához, hogysera azon fő elvet, mely körül élményei sorakoznak, észre ne venné. Az emberiségnek tettei és élményei a századok tova haladtával végre bizonyos körvonalokká kezdenek szűrődni, bizonyos eszmét kezdenek napvilágra hozni, melyet az idő kitisztázva és biztosan az elme önálló fejlesztési módszere mellett; aztán meg nem látom be, mitol kellene ezen módszer kizárólagos alkalmazása mellett mint bekövetkezendő rossztól tartanunk. Ám induljunk ki azon feltevésből, miszerint kell lenni egy módszernek, mely a tudás lehető legnagyobb anyagának maradandó elsajátításával az elme és szellem önálló, korlátlan fejlődését összeköti, — mert amaz általam kárhoztatott módszer e követelményeknek nem csak kettejét együtt, de sem elsejét _ sem másodikét magában nem képes elérni — a mit a kétségbe nem vonható tények bizonyítanak —: tehát a nevelés érdekében alkalmazandó oktatási módszer ezen általam kárhoztatott nem lehet. Csak ez és ellentéte között van a választás. Tehát azon ellentétének kell az alkalmasnak lenni. Hát a kettőnek egyesítése azon bizonyos közép ut? Hogy a mit az egyik épített, a másik lerontsa? A mi fejleszti az elmét, szükségkép élesíti is, s nem e kettőtől függ-e, hogy a mit tudunk, elménkben megmaradjon ? ügy is sok van, mit az elmének a bizonyítás alkalmazása nélkül el kell fogadni — mint p. a számtan alaptételei — s a mi ilyen, teljesen elég arra, hogy az oktatásban ama a rendestől eltérő elemet pótolja. Gondolkodás tárgyává tenni mindent, a legkisebbet mint a legnagyobbat, nem ismerni határt a szellem országában való kutatásban, egyiránt bírálni erkölcsi úgy mint pusztán értelmi igazságokat: erre vezessen az oktatás. Kárhoztatandónak tartom azon eljárást, midőn a tanár növendéke előtt az igazság örök s változhatlan eszméi, a gondolkodás örök törvényei s hasonlókról beszél, mikor arra, amit előttük ekkép előzményül felállít, saját következtetéseik utján kellene eljutniok. így csak a lehetőségtől fosztja meg őket, hogy önerejükből jussanak oda, a hova mai fejlettségünkben gondolkodás utján mint legmagasabbra eljutni lehet, s ismeretlen marad előttük annak értéke; mit tesz, önerőnkből jutni el annyira. Vizsgáljuk egy középiskola tantervét a mint azt tárgyunk megengedi, hogy minő helyesnek kell azt beosztása tekintetében az általunk előnyösnek tartott módszerre nézve tartanuuk. Az alsóbb osztályokban a tudományok elemeinek elsajátítása, a felsőbbekben ugyan ezen elemi tanok alkalmazása mellett a tudományoknak magasabb felfogás szerint tovább fejlesztése. A felsőbbekben megújítása az alsóbbakban elsajátított ténybeli ismereteknek, hogy elménk tulajdonai maradjanak, de egyszersmind e tények — értelmi fejlettségünk magasb fokának megfelelő vizsgálat szerinti méltatása. Egy részről oly tudományok, melyek mivelésében az elme önmagából kiindulva fejleszti tovább következtetéseit, mig következménykép az igazságot nyeri, másrészről olyanok, melyeknél a következtetések a közvetlenül személhető tapasztalati tényekre vaunak alapítva, mintha már a tudás anyaga által is felhíva lennénk arra, hogy elménket a gondolkodás különféle módszereiben gyakoroljuk, kimiveljük, az igazságok lehető legtökéletesebb módon való felismerésére képesítsük. Harcba Kálmán. Jegyzetek a párizsi világkiállításról. Alig érkeztem haza a párizsi közkiállításról, midőn azon nem várt megtiszteltetésmint öntudattal követhető rendeltetést állítja elő. Azért ha kérdezzük, hogy tulaj doukép mi is az a történelem, vagy miben áll annak föladata, azt mondhatjuk — emberiségünk rendeltetésének megoldásában. Mint miuden tárgynak megvan az ő rendeltetése, úgy annak fokonkénti megoldásában rejlik az ő története. Az összes emberiség rendeltetése s igy egyszersmind történetére vonatkozólag a hires összehasonlító nyelvész Müller Miksa igy szól: „Az emberiségnek igazi története vallása történetében van, vagyis azon csodás utakban, melyeken emberi nemünk különféle családai azon egy czélra törekedtek, hogy az Istent minél tisztábban megismerhessék s a megismerés és szeretet által hozzá közledhes- senek.* E legfőbb rendeltetés, mely az emberiségre, mint egészre vonatkozik, épen nem zárja ki azt, hogy egyes embereknek, vagy épen egyes nemnek valami más rendeltetése is ne legyen, mely azután valami láthatlan belviszony utján e legfőbb czélba mintegy beleolvadjon. így a nőknek, bár nem esnek kívül az összes emberiséget illető rendeltetésen, nemöknél fogva mégis van egy bizonyos rendeltetésűk, mely épen csak egyedül őket illeti. A természet vagy a biblia a nők rendeltetésére vonatkozólag egyformán azt mondja, hogy az ő hivatásuk az emberi nem föntartása, ápolása, nevelése stb. Az első nő Éva, mint a szentirat mondja, azért kapta e nevet, mivel ő vala az anyja miuden élőnek Ha az emberiség szaporodását mint merően anyagi jelenséget fogjuk föl, úgy azt mondhatjuk, hogy a nőnemnek rendeltetése ben részesültem, hogy az iparos és kereskedelmi kör t. elnöke felszólitott, közölném tapasztalaimat nehány ismertető előadásban a kör helyiségében annak tagjai előtt. Szives örömest tettem volna már eddig is eleget a felszólításnak, mert úgy vélekedem, hogy ez által is az iparügynek szolgáltam volna; de részint körülményeim akadályoztak, részint más jóakaróim és barátim sürgettek, hogy jegyzeteimet a „Veszprém“ hasábjain közöljem. Én t. szerkesztő úr engedelmével több oknál fogva az utóbbira határoztam el magam. Mig az ipar az évezredes előítéletekkel küzdött és viselte a reárakott súlyos bilincseket, mtítárlatokra senki sem gondolt. Az 1789. franczia forradalom azonban szabaddá tette az ipart és vele felszabadította az iparost. Ezóta az ipar óriási léptekkel haladt; Vatt Jakab szellemének örökösei a nyers anyag fölött egyik győzelmet a másik után aratták és minden meghódított talpalatnyi tért az emberiségre dúsan jövedelmezővé tettek. Az első műtárlatot a franczia forradalmi kormány rendezte a köztársaság 6. évében, azaz 1797- ben, mit mások mindig kisebb és kisebb időközökben követtek. Ezeket azonban mellőzve, elég lesz, ha az 1867-iki párizsi, az ezt követő bécsi, és philadelphiairól megemlékezve áttérünk voltaképeni tárgyunkra, a jelenévi párizsi kiállításra. Benkő barátommal már 1867-ben el akartunk menni Párisba, de ekkor legyőzhet- len akadályok állottak utunkban, melyeken azonban most szerencsésen diadalmaskodván, aug. 20-áu Párizsba megérkeztünk és másnap elmentünk a kiállítási helyiségekbe. Ezek Mars mezejének a Szajna két partján elterülő roppant térségeit töltik be. A jobb parton van az úgynevezett Trokadero, a balon az iparpalota büszkélkedik. Tekintsük meg először az utóbbit. Az iparpalota maga óriási négyszöget képez, mely fölött öt inposans kupola emelkedik. A négyszöget a különféle nemzetek fedett kiállítói helyiségei metszik át a leg- czélszerűbb sorrendben. Az épület főanyagát vertvas és üveglapok képezik, melynek czél- szerüsége leginkább abban áll, hogy később minden legkisebb rész újra felhasználható lesz, csak azon 15—20 millió csavarszeget kell kiszedni, mely a festményekkel díszített vas lemezeket összetartja. A főhomlokzat külső részén alul a különböző nemzetek fő foglalkozását előtiin- tető, kitűnő művészek által készített allegorikus szobrok láthatók. Minket legjobban érdekel a mienk. Ez egy koronás királyi alak, kezeiben kormánypálca-és, világgolyóval, jobb lábával egy ökör fejére lép, mellette összekötött búzakéve van. Mindez jelképezi, hogy első sorban földművelő nemzet vagyunk. Mielőtt az iparpalotába lépnénk,tekintsünk szét az udvaron mely a palota körül óriási kertet képez. Mi itt figyelmünket leginkább megragadja és alig enged tovább mennünk: a franczia kertészet, melyben páratlan ízlése egészen ki van merítve. Ha a franczia kertészet nyújtotta nagyszerű panoráma képei közt a főhomlokzattól az udvaron jobbra haladunk, több melléképület közt találjuk a különböző nemzetek vendéglőit, melyek között a leglátogatottabbak: a mi csárdánk, hova Berkes fekete képű bandája miatt, mely a csárda egyes hiányait köny- nyeu feledteti, oly nagy számmal tódulnak az idegenek, hogy csaknem attól kell tartanuuk, már ezredek előtt épen úgy teljesedésbe ment, mint most. Ha az emberiségnek semmi szellemi érteke nincs, úgy az emberiséget főntartó elemnek, a nőiségnek nincs története; úgy nincs meg a tárgy, mely folytonosan bővebb és tisztább megnyilatkozás által történetet alkot. De ha mégis a nőknek mint a nagy mindeuségben rendeltetését betöltő elemuek története van, az onnét származik, mert mindazon járulékok, melyek a szellemibb értelemben vett emberiség föntartására szolgálnak, mindig jobban tisztulnak s maga a nőiség is önmagát, tevékenységét, társadalmi viszonyát, szóval rendeltetését illetőleg egyre jobban kialakul. A történelem egyéb eseményeinél, u. m. holmi háborúknál, békekötéseknél, törvényhozásoknál és más egyebeknél világosan föl szokták jegyezni az időpontot, midőn egy vagy más történik. Tárgyunkra nézve nem igy all a dolog. A nők igazi története nem holmi lim-lom eseményeknek quodlibet-szerü halmaza, hanem szerves fejlődés, mely egy és más pontra nézve akkor tünteti töl a változást, midőn azt hosszabb idő közbejötté után megtekintjük. A rózsabimbó, ha egy nap alatt miuden félórában megnézegetjük, nem tüntet föl szemmel látható változásokat, mig egy hét múlva az alig kifakadt bimbót mint teljesen kinyílt virágot bámuljuk. Egy óv vagy évtized, de sőt néha egy egész század is sokkal rövidebb idő, hogysem oly nagy terjedelmű egészlet, mint a nő-nem, valami jelentékenyebb átalakuláson mehetne keresztül. Vdry Gellért. (Folyt, k iv.,
