Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-22 / 38. szám
A magyar cserkéreg kivitelének érdekében a kölni osztrák-magyar főconsulatus figyelmezteti az érdekelt köröket a Rajnavidék nagy cserfogyasztására, illetve az ottani nagy bőrgyártásra. A rajnai osztrák-magyar pályák kötelék-tarifája a cserkéreg diját tetemesen leszállította, s most már kereskedőinktől függ, hogy e fontos fogyasztó piaczot a hazánkban oly tömegesen előállítható cserkéreg számára megnyerjék. Heti szemle. — szept. 21. Bihácsot 18-án szállották meg az osztrákmagyar hadak. A vár kapitulált. Ezzel meg van törve Bosznia északnyugati részében a felkelők ereje. — Szapáry tábornok seregének zömével öracsaniczába érkezett. A felkelők Tuzslánál összpontosulnak, hol már a legközelebbi napokban meg lesz az összetűzés. * A hatalmak közös fellépése a berlini szerződés végrehajtása érdekében megbukott. Németország volt az indítványozó, kinek javaslatához Ausztria Magyarország, Franczia- ország és Oroszország hozzájárultak. Olaszország Angliához csatlakozott. Salisbury Németországhoz intézett válaszjegyzékében kijelenti, hogy a szerződés megkötése óta lefolyt idő sokkal rövidebb, hogysera ebből következtetést lehetne vonni arra, vajon hajlandó-e a porta kötelezettségeit telyesíteni? — Németország egyelőre semmi lépést nem fog tenni ez ügyben, mert — mint a Nordd. Zeitung mondja — Bátum átadásával a helyzet is megváltozott. * Savfet pasa jegyzékében elhárítja a török kormányról afelelőséget a b osznia eseményekért. — A porta fontolgatja a monarhi- ánkkal kötendő conventiót. Állítólag a rainis- tertanács határozata már szept. 7-ike óta fekszik a szultán asztalán. — A törők kormány határozottan kijelentette, hogy semmi területet sem enged át Görögországnak. — Gorcsokoff herczeg hir szerint lemondott, s lemondását a czár elfogadta. — A német birodalmi gyűlésen a sosialisták ellen hozandó törvényjavaslatot élénk vita után egy bizottsághoz utsították, melynek kezei közül, ki tudja mikor fog ismét a birodalmi gyűlés elé kerülni. T a n ü g y. Megyénk k. tanfelügyelője tek. Stáhly György úr a vallás- és közoktatási minisztériumtól 517. ein. sz. a. ezen rendeletet vette e hó 8-án: A cs. és kir. közös hadügyminiszter 1877-ik évi deczember 11-éről 6898. sz. a. kelt átiratában, hivatkozva a katonai szolgálati viszonyok körüli utasítás 33-ik szakaszának 8-ik pontjára, mely szerint az időszaki fegyvergyakorlatok alóli felmentés, az érdekeltek részére kizárólag magán személyi viszonyok alapján engedélyezhető: az iránti intézkedésre hivott föl, hogy a vezetésem s főfelügyeletem alatt álló nyilvános hatóságok a náluk alkalmazásban levő tartalékos vagy szabadságos katonai minőségű egyéneknek a fegyvergyakorlatok alól leendő fölmentése iránt, a hadkiegészítési kerületi, vagy katonai csapatparancsnokságokhoz jövőben ne intézzenek megkeresést, miután az említett katonai ha— Uram !. . . — Hallgasson ki nyugodtan.Nehogy azonban a szeretetre méltó rokonok, halála után megtámadják a gyönge gyermeket, azt gondolta ki, hogy önt összeházasítja unokaöcscsével Gusztávval, kit szenvedélyesen szeret, Ella megrázkódott és elfogultan tekintett a sajátságos idegenre. Ezt az unokaöcst — folytatta az — ki, magunk közt legyen mondva, egy haszontalan faragatlan tuskó, -s ki kéjvágygyal tekint a fiatal áldozatra 3 a gazdag örökségre... ön nem szereti. — Gyűlölöm, szólt undorral Ella. — Tudom, de meg fogja szeretni. — Uram! ön szemtelen kezd lenni. — Bizonyos vagyok róla hogy meg fogja szeretni. Nem telik bele 24 óra s ön keblére dőlve, boldognak fogja magát mondani, hogy Gusztáv az ön férje lehet. — Soha . . . — Mondtam már, hogy bizonyos vagyok róla s úgy lesz. Lássuk csak miért nem szereti ön vőlegényét — engedje meg hogy igy mondhassam-; azért mert Gusztáv nem szép legalább nem olyan, mint amiuőt ön ábránd- képeiben teremtett magának. Mert önt áb- rándozóvá tették a regények, melyeknek megvalósulta soha be nem következik. — Hazudik. — Kisasszony, felelt az idegen fájó sóhajtással — én soha nem hazudom. Amit mondtam, az mind igaz s ezt önt magában igen jól beismeri. Nem szereti Gusztávot mert nem szép, mert ön szebbet, ideálisabbat keres sé vár; milyen például . .. milyen ... tóságok nincsenek arra feljogosítva, hogy a nyilvános szolgálatban való alkalmaztatás czime alatt az érdekeltek részére fegyver- gyakorlat alóli fölmentést engedélyezzenek. Ámbár az idézett szabályrendeletnek a kérdéses fölmeutésre vonatkozó czimei között, a nyilvános hatósági szolgálatban való alkalmaztatás nem foglaltatik, mindaz által a m. kir. honvédelmi miniszter úr f. évi április hó 24-én 51182. sz. a. kelt átiratában a közös hadügyminiszter úr hivatkozott iratának nem tulajdonít oly irányt, mintha az alárendelt katonai parancsnokságoknak a fegyvergyakorlatok alóli fölmentésre nézve korlátolt hatásköre feltétlenül kizárná annak lehetőségét, hogy valamely közhivatalnok, a szolgálat érdekéből kivételes fölmentésben ne részesít- tessék; ennélfogva szükségesnek véli az említett fölmrntési kedvezményt, a kizárólag magán személyi viszonyok körén kívül is, azon határig kiterjeszteni, melyet kivételes sürgős esetekben az állami közkormányzat érdeke kijelel. Ez okból felkérem tek. uraságodat, hogy oly kivételes esetekben, midőn a vezetése alatti intézetben alkalmazott valamely hadköteles tisztviselőnek az időszaki fegyvergyakorlat alól leendő felmentését a szolgálat érdeke mulhatlanul követelné, ezen körülményt esetről esetre az illető egyén katonai igazol- ványi könyvének s behivó-jegyének beküldése mellett a fegyvergyakorlatok megkezdése előtt 14 nappal kellően indokolt jelentése kíséretében, ezen minisztériumhoz oly czélból jelentse be, hogy ennek alapján azután a m. kir. honvédelmi miniszter, a kérdésben levő felmentési eset indokolt voltát a közös hadügyminiszter úrral tudatva, a körülményekhez képest lehetséges fölmentés kieszközlése végett közbeujárhasson. Budapesten, 1878. évi augusztus hó 30-án. — A miniszter úr helyett: Tanárky Gedeon, államtitkár. IX. íme egy férfi, ki függetlenül gondolkodik. Elméje, ítélőképessége a leghatározottabban ki van fejlődre. Következtet, s nem fogad el semmit, mire nem következtetései utján jutott, de elvet mindent, ami előtte tévesnek bizonyul. Elfogulatlan szemlélő minden irányban. Gondolkodik a lélek rejtélyei felett. Mindennek ami kívüle történik, oka után kutat. Nem elégszik meg azzal, hogy valamely csak egyeseket érdeklő, vagy nyilvánosan véghez vitt s közérdekre tartozó cselekvényre helyest kiáltson, de szigorú bírálója a cse- lekvények indokainak is. Hol van hát az eredetiség, miáltal tőlünk külömbözik? Ha nézeteid helyesek, a szellem függetlenségének egyéniségére, lelkületére, jellemére megkülöm- böztető befolyással kellene lenni, s ime ő a közönséges életben csak olyan mint mi, azt cselekszi amit mi, ugyanazok vagy hasonlók szokásai, s velünk azonos légkörben mozog. Lépjünk a gyülésterembe. — Valaki szónokol. Hévvel, elragadón. Nagy eszmék hangz nak ajkairól, melyek hallatára kitörő lelkesedés fog el. S mily bátor fellépése! Mily kíméletlen és határozott támadása a hatalom ellen, mely azon eszméket lábbal tapodni merészelte ! Látod a hatást mit e fellépése előidézett ? Visszatükrözik az minden arczon. — Nos ? ... — Milyen például.. én vagyok. Ella mint kígyótól csípett úgrott fel e szóra ülőhelyéből. — Megtiltom önnek tovább beszélni. Ön vagy őrült vagy a vakmerőségig szemtelen. — Lehet hogy mindakettő. De állításaimban biztos vagyok. — Én tudom hogy szép, nagyon szép vagyok. Egészen az ön ideáll- képének megfelelő .... Kisasszony akar-e ön egyszer igazán őszinte lenni V Tegye meg most az egyszer kedvemért s feleljen őszintén kérdésemre. — ígérem. — Vallja meg hogy midőn engem megpillantott, megmozdult a szive egy perezre és eszébe jutottak képei, melyeket alkotott magának és úgy gondolkozott: hogy ezt az embert tudnám szeretni. Legyen ön őszinte és mondjon igazat. Élte boldogsága függ ettől kisasszony — folytatá kérő pillantást vetve a fiatal leányra. Ella zavarodva süté le szemeit s szavához híven, őszintén válaszolt. — Talán . .. — No lássa kegyed, hogy igazat moud- tam... Most pedig az ön élettörténetének vége. Megengedi, hogy elmondjam az enyimét ? Hosszú lesz talán, de nem érdektelen. — Beszéljen . . . S most az idegen elbocsájtá Ella kezét s vele szemközt foglalt helyet. Modora egészen megváltozott. A különcz, kihívó s tolakodó viselet eltűnt s helyét méla bu 3 önmegadás foglalta el. Tekintete kérő, mondhatni könyőr- gővé vált s fájón tekintett a fiatal leányra, Mekkora a tolongás körűié. Aki nem is fér- i hét hozzá, gondolatban vagy szóval csak őt dicsőíti. De ime más szónok emelkedik fel. Fellépésén nem találunk semmi rendkívülit. Nem abból amit mond, nem is abból a miként mondja, de mégis úgy tetszik, mintha e szónok nem volna annyira annak tudatával eltelve, hogy a felséges nép színe előtt áll, mint az előbbi. Mintha nem a jelenlevőkkel törődnék legtöbbet. Csak olyannak látjuk őt, a minők magunk vagyunk, az élet közönséges viszonyai között, a hasonlóink bizalmas körében. Nem azon mondatok gördülnek ajkairól, melyek mindegyike egy-egy jelszó, s melyek mindegyike bennünket ez imént oly lelkesedésre ragadott. Ily mondásokat előadásában egyetlen-egyet sem találunk. Élőadásából Ítélve arra sem igen látszik súlyt fektetni, hogy tetszésünkre legyen amit mond. Mintha véleményünkkel nem sokat gondolna. Tárgyalási módja is egészen szokatlan. Okos embernek kell lennie. Ez róla nézetünk. Beszédéből ugyan nem sokat tartottunk meg. Mi több, a hatalom védelmére emelt szót. Bennünket ugyan meg nem győzött. Úgy látszik, nagyon rendén levő' dolognak találja, hogy beszédét nem követi fal rengető éljen, s nem tapsolunk neki. Nem állhatunk ellen a vágynak, hogy azon ragyogó szónoklatot a hírlapokból el ne olvassuk újra, hogy azon nagyszerű jelenetet, melyet előidézett, újra átélhessük. Tapasztaljuk, hogy a beszédnek olvasva egészen más hatása van. Hiába hozzuk fel csak azért, mert az előadás közvetlensége hiányzik, mely az eszméknek életet adott, több az, mi itt hiányzik. Mi több a beszéd hatása, s vele a szónok személyisége egészen elmosódik személyünkben A beszédet pongyolának találjuk. S minő tartalmú? Hiába keresünk benne vezér eszmét, sőt hiába eszmét Azon nagy szavak, mik lelkesedésre bírtak, frázisoknak tűnnek fel, üres mondások olyanok, mint a rongyos ruhán az aranyozás. S a másik? Minő gondolatteljes. S egyik érv a másikból foly, egyik gondolat a másikat bivja életre. Minden mondata az öntudatos gondolkodót árulja el, minden gondolatában egy-egy eszme rejlik. Nem mondja, hogy jogaiuk nem sértettek meg, de kimutatja ezt. S nekünk nincs ellenérvünk. Nem a hatalmat védi, azt bizonyítja be, hogy amit tett, kötelessége volt. Előadása oly tömött, hogy teljes megértése ismételt átolvasást igényel. S minő keresetlenség a szavakban. Inkább kerüli mint keresi a hatást. Külső ékítményt hiába keresünk a beszéden, de felhívni látszik, hogy magunk folytassuk a fejtegetést. S amint a beszédet ismételve végig olvassuk, kidomborodik előttünk a szónok egyszerűen nemes alakja. Meg kell hajolnunk előtte. Kisóijük csak figyelemmel ez embert. Nála minden magától jő. Oly egyszerű, oly keresetlen rajta, minden. Minden tettén egy erős egyéniség kinyomata. Ez az mi által feltűnik. Szelleme nyomot hagy minden tettén. Bámuljuk, tiszteljük, társasága éltető meleg ránk nézve, s nem tuduuk hozzá jutni, hogy szelleme főlénye feletti hódolatunknak kifejezést adjunk előtte. S minő biztos a társaságban. Mi másnál betanult forma, nála öntudatos mozdulat. Egyszeri kézmozdulata nem hasonló a mienkhez. És a hatalmasok ellenében ? Úgy látszik nincs felette álló. Egyszerűen nemes a miniszter előtt, mint a népgyülésen. S mi kik csak csodálni tudjuk, de hozzá hasonlók lenni nem, elragadtatva kiáltunk fel: ,Ime egy ember!* Harcba Kálmán. ki e változás okát megmagyarázni nem bírta. — Lássa kisasszony — kezdte az idegen búsan és mély sóhajjal — ön bennem az ideált tudta volna csak szeretui s nem az embert. Csak a külsőt s nem a szivet. Pedig én kisasszony folytatta fájó mosolylyal — nem vagyok szép. Ella bámulva nézett reá. — Nemde bámul szavaimon, de úgy van. Én nem vagyok szép, sőt mondhatni rút vagyok. Rút mint aminőnek azon fiatal embert találta, kit tegnap nygybátyja szobájában látott. Nem vagyok szeretetreméltó, legalább külsőleg nem, miről önt azonnal meg fogom győzni, ha életem hullámzó mozzanatait kegyes lesz végig hallgatni. — Hallgatom. Az ifjú végig simította kezével homlokát, mintha futó emlékeit akarná összeszedni s mély sóhaj után, rokonszenves hangon a következőket beszélte: — Vagyontalan de azért tisztességes állású, szülék gyermeke valék s egyedüli a családban, mert testvérein, számszerint hárman, mind a halálnak lőnek áldozatai. Atyám tősgyökeres angol, kiben az ős angolok forró vére folyt. Egyetlen fiú lévén; atyám magasb képzettségű tudományos pályára szánt mely ép azért, hogy magam valék, nem sok áldozatába került. Öndicsekvés nélkül mondhatom, hogy jó tehetséggel valék megáldva s igy pályámat megfutni nem sok küzdelmembe került. 22 éves koromban a jogtudórság koszorúja övezte homlokomat. Az iQu érzelmek mérhetlen boldog özönével sietIRODALOM. Megrendelési felhívás ily czíuafí munkára: „A Keresztény Mőarchaeologia Encyclopaedi- ája.u Kiváló tekintettel a hazai műemlékekre. Irta dr. Czobor Béla M. N. Múzeumi segédőr, a kér. Műarchaeologia és Symbolika magántanára a budapesti kir. tudomány-egyetemen. A középkori mürégészeti tanulmányok a szakférfiak szűk köréből kijutva, a műveltebb közönség által oly lelkesedéssel karoltattak föl, hogy ma már úgy a magasabb vallásos érzület és kegyelet, mint az emelkedettebb nemzeti öntudat s magasabb fokú műveltség követelményei gyanánt tekinthetők. Ezen indok vezetett már 1875-ben „A középkori egyházi művészet kézikönyve* czímű munkám közzétételére, s vezet ma, a példányok elkeltével, e mű teljesen átdolgozott és kibővített újabb kiadására. E 2. kiadás, mint czime is mutatja, tá- gabb kört van hivatva beölelni az első kiadásnál, a mennyiben a kér. műarchaeologia összes ágaira kiterjedvén, a különféle korszakokból föumaradt hazai és külföldi nevezetesb műemlékek készletét fogja tárgyalni, a mire nézve nemzeti múzeumunk gyűjteményeiben dús tárgysorozat áll rendólkezésemre. Előadásomban a művelt közönség igényeit kiválólag szem előtt tartva, történeti sorrendben fogom megismertetni az őskeresztény római stb. katakombákat, azok berendezését és emlékeit; a bazilikái, byzanti, román-, átmeneti és csúcsíves építmények (templomok, kápolnák és kolostorok) fejlődését, méltatui a középkori szobrászat és festészet érdekes példányait; bemutatni a templomi bútorzatok, mint az oltár, szószék, szentélyszékek, keresztelő kút, orgona stb. korszakok szerinti alakjait, végül jellemezni az egyházi szerek, edények, liturgicus öltönyök s egyéb parameutu- mok fejlődését, figyelemre méltó hazai és külföldi példányait. Egy szóval oly encyclopaedias segédkönyvet óhajtok nyújtani az egye temi és lyceumi ifjúság, lelkészkedő papság s hazai emlékeink iránt érdeklődő világi művelt közönség kezébe, melynek kalauzolása mellett megtanulhatják a középkori műveket megérteni és becsülni, esetleges hiányaikat pótolni, végül a valódi egyházi műizlés szellemében uj tárgyak készítését vezetni és ellenőrizni. A körülbelül 20—22 Ívnyi, díszes kiállítású s mintegy 250 ábrával illustrált, nagy 8-ad rét alakú kötet árát meleg pártolás reményében 2 frt o. é. szabtam. Hogy pedig a nyomatandó példányok száma iránt magamat eleve tájékozhassam: a megrendelések szives bejelentését — legczél- szerübb, levelezési lapou, a név, állás, lakás és utolsó pósta pontos megjelölésével — folyó hó végéig hozzám kérem beküldeni. Á mű jövő évi januárius hóban fog megjelenni s az igen tisztelt megrendelőknek utánvéttel megküldetni, mely okból az előfizetési árak beküldését mellőzni kérem. Tíz megrendelt példány után szives gyűjtőimnek egy tiszteletpéldánynyal kedveskedem. Budapesten (M. N. Muzeum), 1878. szeptember 18. Dr. C\obor Béla. tem szülőföldemre, hogy ott állandó lakást és megnyugvást vegyek, — midőn a köztársasági, és angolok elleni szabadságharcz kiütött. Atyám ekkor 60 éves volt, ifjú agg, kiben a forradalmi eszmék iránti lelkesültség tüze forrott. Belátva a zsarnok elnyomatást, melylyel az ó Anglia, amerikai fiai iránt viseltetett, szakított az ős országgal s testtel lélekkel a köztársaságiak sorába állt. Azonban hirtelen megbetegedett, mielőtt a szent ügy, melyet magáévá tett, diadalra vergődhetett volna. Halálos ágyán megesküdtetett, hogy folytatni fogom eszméit és az uj .Angolország felállításáért fogok életre — halálra harczolni. Megesküdtem s esküm után saját kezemmal fogtam be agg nemzőm szemeit az örök útra, honnan többé nincs visszatérés. Az idegen mély sóhajjal szakítá meg elbeszélését s letörlé izzó homlokát. — Atyám halála után szomorú sors várakozott reánk. Anyám vagyontalan lévén, csekély nyugdíjból volt kénytelen tengetni életét engem pedig vitt magával az ár, s rövid idő múlva a köztársaságiak rorába harczolék azon ügyért, melyre haldokló atyámnak esküt tettem. Távozásom előtt anyám szent kötelességre szólított fel. — Volt egy gazdag, igen gazdag testvére, kivel évek óta raeghasoulott viszonyban élt, férje miatt, kihez az ő beleegyezése nélkül ment nőül. Hozzá kellett elmennem és kérnem őt, hogy szerencsétlen testvére számára kieszközöljem a kibékülést és bocsánatot. (Folyt, kör.) V. Sárffy Igndc{. A nevelésről.
