Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-08-18 / 33. szám
Teplitz város lakoságának a részemre legújabban készített szives fogadtatásért. Megbízom önt, hogy ezt hozza köztudomásra.“ Heti szemle. — aug. 17. Bosznia megszállása mégsem oly könnyű a valóságban, mint azt eleinte képzelte az ember. Seregeinknek, melyek különben a legvitézebbül viselik magukat, nemcsak a felbuj- togatott és így ellenséges bennlakóktól kell minden talpalatnyi földet vérrel meghódítani, hanem még az elemekkel is sokat kell küz- deniök. A nem eléggé jó karban levő utakon feneketlen sarat teremt a folytonos felhőszakadáshoz hosonló esőzés, mi miatt úgy az előrehaladás, mint az élelmi szerek utánszállí- tása majdnem lehetetlenné lesz. A felkelők több oldalról segélyezve makacs ellenállást tanúsítanak, különösen szorítják a Szapáry altábornagy vezetése alatt levő 20 hadosztályt, mely e miatt és még munilio hiánya miatt aug. 14-én még visszavonult Dobojba. — Az occupáló sereg többi része diadalmasan vonul a bosnyák főváros Serajevo felé, mely előtt még, úgy látszik, a fólkelőkkel meg fog küzdeni. Történnek a felkelők részéről békülési kísérletek, így Hafiz pasa Philippovics táborszernagyot felkérte, állítsa meg seregét, mire ez azt válaszolta, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása a nagyhatalmak és így Törökország beleegyezésével is történik. Különben magával a portával folytat Ausztria-Magyarország tárgyalásokat, melyek a napokban kedvező fordulatot vettek. * Hogy Bátum kiürítésének elhatározása oly gyorsan megtörtént, az nagyrészt a német kormány határozott felszólalásának köszönhető, mely kijelentette a portán, hogy a berlini szerződés határozatainak tekintetbe nem vétele vagy végrehajtásuknak halogatása döntő hatást fog gyakorolni a török birodalom létezésére vagy nem létezésére. A német kormány és a többi kabinetek is hasonló erőfeszítéseket tettek a portának Bosznia megszállásával szemben követett kétes magatartását illetőleg. * Az eddig megválasztott orsz. képviselők közt 136 #új képviselő van. Ezek közöl 18 már volt képviselő, de nem a múlt országgyűlésen, míg 123 most választatott először. — Trefort Ágoston vallás- és közokt. m. k. miniszter f. évi aug. 14-én 833 ein. sz. a. Pozsony vármegye főispánjához intézett levelében azon komoly elhatározásának ad kifejezést, hogy Pozsonyban tudomány-egyetem létesíttessék. Megyei tanügyünk a közigazgatási bizottságban. (Vége.) « A jelentést tevő k. tanfelügyelő űr az általa meglátogatott iskolák belviszonyaira térvén át, következőleg folytatja jelentését. A törvényben előirt tantárgyak az egyházi főhatóságok által kiadott tanterv útmutatása szerint előadattak az iskolák legnagyobb részében; kivételt csak azon iskolák képeznek, melyekben a tanító csekély képességénél fogva arra nem alkalmas. — Amennyire dicséretes egy részről a tanítóknak azon buzgósága, melylyel a törvény és felsőbbségeik rendeletéinek eleget tenni igyekeznek, úgy más részről ez gyakran az alapos oktatás rovására történik, mert ha a tanító a megszabott tananyag mennyiségével arányban épen nem álló szorgalmi idő alatt, minden tantárgyból csak némi eredményt is akar felmutatni, akkor az oktatás elemeire, u. m. irás-, olvasásra és számolásra nem fordíthat elég gondot, ami ezután igen könuyen azon, népnevelésre, de más tekintetben sem éppen kívánatos eredményt idézheti elő, mely azzal szokott jelez- tetui, hogy mindenből valami, az egészből semmi. A tornászat és a gyakorlati útmutatás a fatenyésztésből több iskolában azért nem taníttatott, mert nem voltak tornászati eszközök, továbbá mert vagy nincsenek faiskolák, vagy, ha vannak, a közegek azokat az oktatás ózdijainak, megfelelő gondozásban nem fecsérlik, vagy végre a tanító nem lévén jártas a fatenyésztésben a községek azokat mások kezelésére bízzák. Hogy az előirt tantárgyak gyakran a megszabott terjedelemben nem tauítt thatnak s hogy általában véve a népiskolák a törvény- hozás által kijelölt nagy horderejű hivatásuknak teljes mérvben még mindig nem képesek megfelolni, — azon, tekintetes bizottság, nem lehet csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy eltekintve attól, miszerint a silány díjazások miatt képesített tanítókban hiány van, a tanköteles gyermekek a törvényben előirt 8 havi szorgalmi idő helyett tényleg csak 5—6 hónapot, — s azt is gyakran hanyagul töltenek az iskolában, s így azt, amit a rövid szorgalmi idő alatt tanultak, — a hosszú szünidő alatt bizonyára el is felejtik. S ha az okát kutatjuk ezen sajnos viszonyoknak, azt csak abban lelhetjük fel, hogy a népoktatási törvény, legalább annak a tankötelezettségre vonatkozó része, még ma sincsen végre hajtva, sőt, mi több, annak végrehajtása az arra hivatott közegek által még meg sem kisértetett, — mely állításomat éléggé igazolja azon körülmény, hogy iskolamulasztásukért büntetési eset úgy szólván nem is fordult elő. — Ha figyelemmel kisérjük azon okokat, melyeket a községi elöljáróságok a tankötelezettség végrehajtása körüli tétlenségüknek mentségére felhoznak, többnyire a népnek az oktatás iránti közönyét, annak szegénységét és kiválólag fóldmiveléssel való foglalkozását halljuk emlegetni. Nézzük már most, mennyire alaposak ezen mentségek. A szülők közönyét alig lehet mentségnek elfogadni, mert szerény nézetem szerint törvénynek, mihelyt azzá lett, tartozik minden ember engedelmeskedni, — s a ki ezt közönyből vagy bármi más okból elmulasztja tenni, — a törvényszegés következésének teszi ki magát, s ha ez a szabály általában áll, a minthogy kell is állnia, nem tudnám okada- tolni, hogy miért szolgálhatna a közöny a népoktatási törvény meg nem tartására nézve mentségül. Ami népünk szegénységét illeti, kétségbe nem vonható, hogy lehet minden községben néhány olyan szegény szülő, ki csakugyan ruha hiánya miatt nem járathatja gyermekét iskolába, s hogy az ilyen szomorú anyagi viszonyok felmentik az illetőket a mulasztás vádja alól, azt felesleges állítanom, — de hogy a hanyag szülők között egy sem találkoznék, a kitől a különben is igen szelídül kiszabott 50 krtól 4 írtig terjedő pénzbírságot ne lehetne behajtani, ezt már bajos lenne állítani, de még bajosabb elhinui, véleményem szerint olyan szülőktől, kik csakugyan hanyagság vagy más ok miatt gyermekeiket az iskolába fel nem járatják, a büntetéspénzeket már csak azért is szigorúan be kellene hajtani, hogy ezen pénzből a csakugyan szegény gyer- meKeket fel lehessen ruházni. Végre a harmadik vagyis azon mentség, hogy népünk nagyrészt földművelőkből állván, gyermekeit ezen foglalkozásánál nem nélkülözheti, a legtöbb alapossággal látszik bírni, de ha az ember tekintetbe veszi, hogy a 10 éven aluli gyermeket mezei munkára alig lehet használni, a népoktatási törvény 53 §-a szerint pedig az iskolaszék megengedheti, hogy a 10 évesnél idősb gyermekek a legnagyobb munkaidőben csak vasárnapi iskolába járjanak, továbbá, ha tekintetbe veszi az ember, hogy 10 évesnél fiatalabb gyermekekre nézve, kik, pásztorkodásra használtathatnak, az iskolaszék oly módon intézkedhetik, hogy a kora reggeli vagy déli órákban részesüljenek oktatásban, midőn az őrizéssel nincsenek elfoglalva, ezen mentség is sokat veszt jelentőségéből. De volt alkalmam körutamban személyes meggyőződést szerezni arról, hogy inig a községi elöljárók az iskola szünetelését a gyermekeknek gazdasági elfoglaltságával igyekeztek előttem indokolni, az alatt az atczákou csoportosan voltak a játszó gyermekek láthatók, kiknek az iskolába való berendelése csak annyi fáradságukba került volna ezen elöljáróknak, hogy az uczán végig kellett volna menniök. De ha általában véve valamely törvény végre nem hajtását ilyen okokkal lehetne menteni, kérdem, mi történnék akkor az adó- és hadkötelezettséggel? — pedig ha a had- és adókötelezettség előtt az állam feutartása tekintetéből meg kell hajolnunk, azt hiszem, a tankötelezettség végrehajtásához fokozott készséggel kellene hozzájárulnunk, meg lehetvén győződve arról, hogy a népoktatás ügyének meleg felkarolása egyedül biztos út, mely népünket szellemi s annak folytán anyagi jobblétre segítheti, s így állami fenmaradásunkat biztosíthatja. Ha tehát nincsen komolyan számbave- hető nehézség, mely a tankötelezettség végrehajtását akadályozza, akkor, tekintetes bizottság, én őszintén megvallom, a jelen állapotot, melyben népoktatási törvényünk a végrehajtás hiánya miatt teng, nem csak sajnosnak tartom, mert a népben a törvény iránti, úgysem valami szilárdnak nevezhető tiszteletet, még inkább megingatja. Én, tekintetes bizottság, ezen szomorú állapotokkal szemben igen korlátolt hatáskörömben nem tehetek egyebet, minthogy reá mutatok a bajra, elmondom annak mikénti orvosolhatására nézve szerény véleményemet, az orvoslást magát pedig csak a tekintetes bizottságtól várhatom, mint olyantól, mely a végrehajtás hatalmával rendelkezik. Nem lennék méltányos eljárásomban, ha egész készséggel el nem ismerném, hogy a tekintetes bizottság engem hivatalos működésemben eddig bölcs intézkedéseivel mindenkor a legnagyobb előzékenységgel támogatott, nem is itt rejlik a hiba, hanem abban, hogy ezen intézkedések épen azon mostoha sorsban részesültek, mint a törvény maga, amennyiben végrehajtva nem lettek. És én most is meg vagyok győződve arról, hogy a tekintetes bizottság jelen felszólalásomat sem fogja pusztán elhangzani engedni, hanem komolyan • meghagyja a járási szolgabiráknak, miszerint a községi bíráknak a tankötelezettség végrehajtásában követett eljárását minden alkalommal, valahányszor a községekben megjelennek, de különösen őszszel a szorgalmi idő kezdetekor és tavaszszal, midőn a gyermekek az iskolából kezdenek ma- radozui, lelkiismeretesen ellenőrizzék, a mulasztókat annál inkább szigorúan megbüntessék, mert lüilömben az általuk mellőzött szigor ellenük fog minden tekintet nélkül alkalmaztatni; végre szigorú kötelességévé te- endi a községbiráknak, hogy az iskolaszékektől bekövetelt mulasztók ellen alkalmazott büntetésekre, azoknak behajtására és az iskolai pénztárba lett beszolgáltatására vonatkozó jelentésüket is minden évnegyed végén beter- jeszszék. És hogy a tekintetes bizottságnak erre nézve hozott határozatai necsak a papíron legyenek meg, hanem a gyakorlati téren is érvényesíttessenek, azok végrehajtásának következetes szigorral leendő ellenőrzését nem csak az oktatásügy érdekében, de a tekintetes bizottság tekintélyének megóvása végett is tiszteletteljesen kérem. Felhívás a hazai iparosokhoz! A hazai ipart pártoló és terjesztő egyesület közgyülésileg elhatározta, hogy kitűzött czéljának minél sikeresb elérésére Budapesten közvetítő irodát nyit. Ezen közvetítő iroda f. évi augusztus 1-én kezdi meg működését, ideiglenesen a fővárosi iparosok körének helyiségében (IV. kerület (belváros) a ferencziek bazárában I. emelet ) Minden hazafinak szivében szilárd azon elhatározás, hogy a hazai ipar pártolása által közvetlen az iparos osztálynak, közvetve az egész haza jólétét előmozdítsa. Az országgyii lés határozottan utasította a kormányt, Budapest főváros közgyűlése meghagyta a tanácsnak, egyes törvényhatóságok, társulatok, egyesületek el vannak határozva, a fölmerülő szükségletek fedezésénél a hazai iparczikkeknek, a mennyiben versenyképesség szempontjából már mostlehet- séges, minden esetre elsőbbséget nyújtani, a lelkes sajtó meleg szavakban nyilatkozik, hogy mindannyiban családi és egyéni szükségeinket hazai iparterrael vényekkel fedezzük. E nemes elhatározás, a hazai ipar védelmének ezen jeles szándoka nem lehet mulékony! Hogy azonban a pártolásra joggal igényt tartó kézmü-iparosokat és gyárosokat felkereshessük, hogy őket megismertetni, illetőleg készítményeiket ajánlani lehessen mindenekelőtt szükséges tudnunk: a) kik azon hazai kézmfí-és gyáriparosok, akik jóság, ízlés, tartósság és olcsóság tekintetéből méltán ajánlhatók? b) melyek az áltatok készített iparczikkek, milyáron és hol rendelhetők meg és vásárolhatók ? Felhívjuk ennélfogva a hazai kézmií-és gyáriparosokat, szíveskedjenek az augusztus 1-én megnyitandó „Közvetítő irodádhoz bérmentve beküldeni: a czégczimet, az általok készített iparczikkek, tárgy-és árjegyzékét, azon lakhelyet vagy bolthelységet, melyben az iparczikkeket megtekinthetni, a vásárlásokat eszközölni vagy esetleg megrendeléseket tenni lehessen. A közvetítő iroda ezen ipar-adatokat készségesen fogja a vevőkkel és megrendelőkkel tudatni. A beérkezendő adatok „Hazai iparközle- mények„czim alatt sajtó utján is közzé fognak tétetni. Ha a kézmű- és gyáriparosok árumintákat küldenek, azok czélszerü helyen (bolti kirakatokban) közszemlére kítétetnak. A levelezések „A hazai ipart pártoló és terjesztő egyesület közvetítő irodája, Budapest, IV., Ferencziek hazára, I. emelet“ czímmel történnek — bérmentve. Az áruminták ugyanoda küldendők. A hivatalos idő egyelőre naponkint reggel 8—12 óra között leend, a midőn bárminemű fölvilágosítással egész készséggel szolgálunk. Budapest, 1878. julius 22. A ha\ai ipart pártoló és terjesztő egyesület közvetítő irodája. A VIDÉK. Almádi, 1878. aug ll-én. Almádi már állandó rovatot tudott magának e lap hasábjain kivívni. Az ivad vége felé járunk, s e rovat még mindig újabb fürdői élvezetekről szólhat. Nem vagyok túlságos ábrándokkal telve — azért nem is képzelődöm róla, hogy Al- mádi egykor világiürdővé lehessen — ne is legyen; ne vetkőztessék ki természet adta szépségeiből. Hova lennénk akkor mi, hol találnánk a Balaton mentén egy új kis Almádit, kik megunva a város egyhangú zaját, otthoniasan, ismerőseink körében akarjuk tölteni pár üdülésre száut napunkat. Hiszem azonban, hogy már most is s később még inkább, ha a szükséges újítások foganatba vétettek, igen kedves fürdő- és kirándulóhely lesz- Előnyt biztosítván számára mások felett természetes szépségei és különösen kedélyes fesztelen társas élete. Aki üdülést keresett Almádiban, többet mint a mennyit a felséges Balaton adhat — az megtalálhatta azt is mindig az itt nem csekély számban jelenlevő szép hölgyek kedves társaságában. Jó kedv Almádiban soha sem hiányzott! Kevés kellett ahhoz, hogy a jókedv meglevő szikrája ma is lángra lobbanjon. A vendégszerető Fehér család hajlékánál kedélyes társaság volt egy- begyülve, mikor véletlenül Veszprémből nehány jókedvű fiatal ember érkezett felfegyverkezve hegedűkkel, de meg tánczra kész lábakkal is. A fiatalság egyrésze felváltva, — mint gyors tánczos szerepelt; mindkét szerepben ugyancsak derekasan helyt állva. Vacsora után az összegyűlt közönség jó ideig gyönyörködött Schönfeld és Dukavics urak hegedűn előadott gyújtó magyar népdalaiban úgy szintén Langer és Matauschek urak művészettel előadott darabjaikon, mig azután újra tánczra perdült a fiatalság. A hajnal pirkadó sugárainál von búcsút csak a fiatalság a veű- dégszerető kedves háziaktól, úgy az összegyűlt szép hölgyközönségtől és — édes emléket vive magukkal haza. — Az utón elmerengve sok ábrándos sóhajt hallottunk röppeni Almádi felé, ami azt bizonyítja, hogy szép szemek sugarábani fürdés néha a szívre veszi magát s hamarébb bajt okoz, mint a Balatonon fürdés Lőrincz nap után. A fürdő-élet különben elég élénk; különösen az volt ma vasárnap; a fürdőház környéke tele volt kirándulókkal, s a hegy is víg daltól hangzott. Többen, mint értesültem, a hét folyama alatt elhagyják Almádit, de helyettük még nehányan, kiket a múlt hetek zordsága visszatartott, fognak érkezni. A távozók tiszta szívből kiáltják •. a viszontlátásra! Cs. HÍREINK. ff Apostoli királyunk O Felsége ma üli magas születése napját. Tisztelt olvasóink érzeményeit fejezzük ki, midőn azt kívánjuk, hogy a Mindenható adjon O Felségének testi és lelki erőt, hogy népeit a mostani válságos körülmények közt úgy ! kormányozhassa, hogy azok anyagi és szellemi jólétüket megvalósíthassák. ♦Gyászhirek. - Kovács János és neje So mogyi Agues, úgyszintén leányuk Terézia, valamint a többi rokonok és Krausz Ármin nyomdaszemélyzete nevében szomorú szívvel tudatják szeretett fiuk, testvér, rokon és collegájuk Kovács Dáuiel betűszedőnek f. 1878. évi augusztus hó 15-én reggeli 2 órakor, rövid szenvedés után, életéuek 19-ik évében történt gyászos elhuuy- tát. A boldoguljak hűlt tetemei a helvét hitvallás szertartásai szerint pénteken, augusztus hó 16-án délután 5 órakor fognak örök nyugalomra tétetni. Keit Veszpérémben, 1878. évi augusztus hó 15-én. Áldás poraira! — A kegyes tanítórend nyitrai társházának tagjai szomorodott szívvel jelentik szeretett rendtársuk nagy tiszteletű Dezső kér. János kegyes-tanítórendi áldozár s házi lelkiatyának í. hó 14-én reggeli 2 órakor életének 74-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után végelgyengülésben történt csendes kimultát. A boldogulnak földi maradványai folyó hó 15-én délután fognak a köztemetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő sz. miseáldozat ugyan e hó 16-án reggeli 9 órakor a kegyesrendiek templomában fog a Mindenhatónak bemutattatni. Nyitrán augustus 14-én, 1878. Az örökvilágosság fényeskedjék neki! ♦Hymen. — Molnár Sándor, kir. aljá- rásbiró úr, múlt vasárnap, aug. ll-én tartotta kézfogóját Palotay Ferencz kananok úr ő nagyságának kedves nővérével, Emilia kisasszonynyal. Áldást és boldogságot kívánunk a szép frigyre! ♦Kérelem. — Fájdalom, a körülmények úgy alakultak, hogy ismét kérelemmel kell varosunk és megyénk tisztelt hölgyeihez fordulni, készítsenek tépést, most már nem a szegény török, hanem a mi saját sebesültjeink részére. Szerkesztőségünk mint eddig, úgy ezután is a legnagyobb készséggel elfogadja és rendeltetése helyére juttatja a beküldött tépéseket. Aki azonban egyenesen akarja küldeményét Budapestre juttatni, az Chorin Zsig- tnond, a. Magyar Híradó* szerkesztőjéhez küldje Budapestre váczi-utcza 13 sz. alá. ♦Képviselőválasztás. — Pápán aug. 10-én képviselővé választatott a ritka tevékenységéről és az iparügy iránti lelkes buzgáságáról országszerte ismert Káfch Károly. Adjon az ég hazánknak több ily lelkes és buzgó képviselőt. ♦Köszönet - Más alkalom hiányában, t. szerkesztő úr eugedeimóvel elmulasztbatlan szomorú kötelességünknek tartjuk forró kö- szönetünket nyilvánítani mindazoknak, kik elhalt felejthetlen fiunk Kovács Dániel betűszedő
