Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-04 / 31. szám

31-ik szám.

V. évfolyam. 1878.

Veszprém, Augusztus L

%:0=

es „Hív. Értesítő“

míg) elet mindet rtiírnap.

Előfizetési díj : Egész évre . - S frt kr. Félévre ... 3 frt kr. Negyedévre . 1 frt SO kr.

Fgj'es példány ára ls> Ifi*.

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

VÉS

ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS

5tO=

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Szerkesztőség és kladé- hivatal;

Vär, 4. sz.

Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz

KRÄUSZ ARMIN

UirliniteUn Veupréaben.

HIRDETÉSEK egylusibospetltior 6kr.

NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatAsért 30 kr. bélyeg.

A meggyőződés jogosultsága.

Budapest, 1878. jut. 24-én.

Nem hetek, csak napok választanak el minket azon percztöl, melyben kiki alkotmányos jogát gyakorolva szavazatát jobbra vagy balra a szavazó urnába veti. Korteskedéseket a szó közönséges érteményében tilt úgy a józan ész, mint a törvény; mert misem méltatlanabb egy emberhez, mint bármely oldalról jövő erőszaknak engedve lelkiismeretével, meggyőződésével ellenkezőleg szavazni és lelkét mintegy áruba bocsátani. Azonban nemcsak megengedett, de sőt szükséges is, hogy észokokkal és természetes érvekkel másokat a helyzetről felvilágosítsunk és segítsünk helyes meggyőződést alkotni, mert nem foglalkozhatik mindenki minden időben azzal, vajon hogy és mint alakulnak a körülmények minden perczben és mi jót vagy mi roszat rejt számunkra a jövő.

Midőn ez utóbbit nemcsak helyeseljük, de óhajtjuk is, nem tehetjük, hogy egy közönséges és ez alkalommal, fájdalom vajmi sokszor előforduló visszélésre ne híjuk fel népünk figyelmét. E visszaélés nem más, mint midőn a gyűlöletet és ellenszenvet azok iránt, kik esetleg nincsenek velünk egy politikai nézeten átviszszük a magánéletbe is annak minden rósz és veszélyes következményével együtt. Eltekintve mindentől egy jellemes ember ép az által válik jellemes emberré, hogy meggyőződését meg tudja a maga miségében őrizni és tud is, akar is, és

józanul mer is ahhoz tetteiben alkalmazkodni, éppen nem törődve azzal semmit, vajon mit mondanak vagy tesznek ellenfelei. Ezt nevezzük a meggyőződés jogosultságának.

Vajon hogy állunk mi a meggyőződés jogosultságával? A lehető leg- roszabban. — Ismerünk egyéneket, ismerünk családokat, akik egy-egy tiszt- újítás, egy-egy képviselőválasztás előtt a legszebb egyetértésben a legbarát- ságosadb viszonyban éltek egymással, mig most esküdt ellenségek, akik egymást egy kanál vízben megfojtanák ha úgy könnyű szerrel megtehetnék. Társás élete a magyarnak nagyot hanyatlott, semmi kétség benn, hogy e hanyatlást nagy mérvben a mondott visszaélésben kell keresnünk. De még ez hagyján, ha pusztán csak a társasélet szenved általa, a baj még nem oly nagy, hogy nagyobb nem lehetne, hanem mikor egyes egyének, sőt egész családok existentiájá tétetik általa tönkre, akkor csakugyan szent kötelességünk síkra szállni és minden lehető eszközzel és móddal a bajon segíteni. Vajon ki nem látja be, hogy csak törpe jellem-, csak göröngyhöz tapadt gondolkozású embertől telhetik ki a politikai nézeteket a magánéletbe is átvinni és azt, kivel a szavazó urnánál szemközt állott, nem csak ellen- nézetűnek, de ellenségének is tekinteni, vele hatalmát egész súlyával éreztetni, tőle segélyét, ha megszorul, könyörtelenül megvonni.

Vagy nem undok biin-e a legnagyobb vész közepette, mikor az

elemek romboló hatalma pusztít, ösz- szetett kezekkel kárörvendve ácso- rogni, mint szép hazánk nem egyT helyén megtörtént, csak azért, mert a kárvalló nem arra éljenzett, akire mi.

Nem egy, de ezer esetet tudnánk felsorolni, melyekben emberi természetünk ezen sötét oldala szokta pokoli jogait érvényesíteni, ha sem szivünk sem eszünk nincs a maga helyén. — Ezek' és ezekhez hasonló visszásságok teszik azután az emberek nagy részét oly talpnyaló szolgalelküvé, mint úton- iitfélen tapasztaljuk, teszik a választási mozgalmak és evvel összefüggő alkotmányunk, ezen nemzeti kincsünk iránt, közönyösökké nem egy polgártársunkat.

Erős bennünk a hit, hogy megyénk választó polgárai amint szilárdan ragaszkodni fognak politikai elvük- és meggyőződésükhöz és attól magukat semmi által nem fogják elrettenteni hagyni, ép úgy tisztelni fogják ellenfeleiknek meggyőződését és a magánéletbe semmi útógoudolatot, semmi ellenszenvet, vagy épen ellenségeskedést és boszúállást át nem visznek. Ha ezt teszik, akkor mutatják meg, hogy érettek az alkotmáryos jog gyakorolására, ellenkezőleg politikai kiskorúságuknak adják szomorú jelét, lemondanak, melyet tetteikkel másoktól is megtagadni elég vakmerők, emberi méltóságukról.

Heti szemle.

aug. 3.

A magyar-osztrák csapatok julius 29-én vonultak be Boszniába rendben és zavartalanúl; — ellenállásra sehol sem találtak, a helyőrségek visszavonultak, a lakósok mindenütt önkényt meghódoltak. A kibocsátott proclamatio mindenki jogai- és szabadságának megvédését biztosítja, a lakósokat engedelmességre és az elhagyott munkához való visszatérésre hívja fel. — A Dalmátiába küldött 18. számú hadosztály aug. 1-én szintén átkelt a herczegovinai határon.

*

A Romániában táborzó 11. orosz hadtest Besszarábián át megkezte a hazatérést. — A bolgárországi és romániai etappe-parancsnok- ságok utasítást kaptak, hogy készületeket tegyenek az orosz hadsereg egy részének haza vonulására.

*

Görögország, úgy látszik, jobb pártfogót keres, mint amilyen Anglia, Delijannis ugyanis

a czár meghívására Pétervárra utazott.

*

Az olaszországi tüntetések és izgatások egyre folynak; úgyszólván nyilvánosan toborozzák az önkényteseket.

*

A szerb szkuptsina felhatalmazta a kormányt a belgrád-nis-konstantinápolyi vasút kiépítésére és a kereskedelmi szerződés megkötésére.

*

Az »Ellenőr* egy kissingeni távirata szerint Masella nuntius jul. 29-én Kissingenbe érkezett és % óráig értekezett Bismarck her- czeggel. Másnap fogadta a herczeget és azután

ismét ennek lakásán értekezett egy óráig.

*

A németországi választások végeredménye még nincs tudva, az eddigiek szerint, a képviselők a különféle pártok között igen megoszlanak.

A nevelésről.

VI.

Szokás a kizárólagos állami oktatás rendszere felett az annak ellentétéül vázoltnak azon okból is előnyt adni, hogy a különböző nevelési irányok nagyban befolynak a*’szellem sokA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA.

Hajósdal.

Az árbocz fönn áll már a hajón Vitorlánk duzzad feszül A kapitány parancsszavára Hajónk a parttól elrepül.

A horgonyok felszedve vannak Hajónk a sík tengerre kel Zsolozsmánk száll az égbe hozzád Urunk segíts czélunkhoz el.

Oly szép a tenger sima tükre Az áldozó nap rá ha süt.

Csillog mint gyémánt minden cseppje Ragyog mint tűzfény mindenütt.

Oly borzasztó a terger vésze Ha felkorbácsolja a szél De a hajós a bősz csatában Bízik az útban és remél.

Hullám ha csapkod ádáz dühhel Villám ha sújtja árboczát,

Fedetlen fővel térdre hull és Elzengi a hajós — imát:

„A vész fölöttünk egyre zug Hozzád emeljük fel szemünk;

A tenger nagy, hajónk kicsiny Urunk segíts, mert elveszünk!“

_____ V. SÁRFFY IGNÁCZ.

A türelem rózsája.

— Életkép. —

(Vége.)

Volt Juczikának egy kedves nagykendője, melyet csak ritka alkalomkor használt. Ez a nagykendő most Gyurkára volt bízva, ő maga kérte el Juczikától, hogy gondját viselhesse, s hogy a táncz által fölvert por be ne lepje, gondosan összehajtogatta, s elrejté szorosan kabátja alá.

Késő este volt már, tizenegy óra felé járhatott az idő. Tóbiás uram derült hangulatban ivogatott a kompániával, s nem jutott eszébe haza készülni; Juczika meg egyre tán- czolt. Egyszerre azt vette észre Gyurka, hogy Juczika a gavallér karján halványan, félig alél- tan közeledik felé. Gyurka rögtön előttük termett.

— Öcsém — szólt a gavallér — szaladjon oly gyorsan, amint tud, s reudeljen egy bérkocsit akijárathoz; Juczi kisasszony rosszul lett. Gyurkának két lépés volt a tér, s Juczi- káékra már ott várt a bérkocsi. A leány remegve foglalt helyet.

— Maga meg öcsém, siessen most Geiger űrért, itt a pénz, fizessék ki a számlát s jöjjenek rögtön.

— Igen, de a kisasszony nagykendője a tánczhelyeu maradt — felelt Gyurka.

— Tesz is az valamit, majd lesz helyette más, most nem érünk rá.

— Istenem — sóhajtott Juczika — nagykendőmet nem hagyhatom el, édes anyámtól rám maradt egyetlen emlék; kérem hozza el.

Gyurka megmagyarázta a fiatalembernek, hol találja meg a kendőt, s aztán mindketten elsiettek, egyik erre, másik amarra. Hold nem világított, az est egészen sötét volt.

Néhány másodpercz múlva egy alak rohant a kocsihoz, hirtelen beugrott, s a kocsi gyorsan robogott tova... Sokáig nem szóltak egymáshoz a bennülők. Végre a fiatal ember hevesen megragadta a Juczika kezét, magához szorította s így susogott fülébe: Szeretsz-e oly igazán — édes Juczikám, hogy megbocsáthasd, amért ennyire vittelek? Oh én vádolom magam mert tudom, hogy nagyon messze mentem szerelmemben megfosztottalak jó atyádtól, fásulttá tettem szivedet minden iránt csak azért, hogy egyedül engem szeress, hogy értem elfelejtsd azt is, ami legszentebb előtted. De úgy-e, megbocsátod ezt?

— istenem — zokogott a leány — most látom át, mit tettem! Oh miért nem beszéltél előbb is így velem, az édes szavak közé miért nem keverted azokat miket elébb mondottál? Én szeretlek, nagyon — de atyám, édes, szegény, jó atyám!...

— Atyádat újra látni fogjuk; csak kis időre szerzesz neki bánatot, aztán majd megbocsát ő is.

— Én úgy szeretnék visszatérni hozzá ...

— Mit gondolsz, édesem, ez lenne a legrosszabb most. A koczka már el van vetve, én leszek most mindened a világon.

A leány aléltan borult a fiatalemer keblére. A kocsi jó ideig ment még, végre megállóit.

— Itthon vagyunk — szólt a fiatalember s Juczikát kiemelte a kocsiból.

— Hah — Gyurka! — sikoltott a leány, s ájultan rogyott a boldogságtól remegő inas karjaiba. Gyurka csengetett a kapusnak s felkapva az áléit leányt, gyorsan levitte a pin- czelakásba, lefektette s az ajtót rázárva, visz- szasietett a bérkocsiba Geiger Tóbiást hazahozni. — Juczika másnap, meg azután is egy ideig az ágyat őrizte; a lelki rázkódás erőt vett rajta, de még így is kellett tennie, hogy Tóbiás uram előtt titok maradjon a dolog. Gyurkát most már mi sem akadályozta; alig várta, hogy Tóbiás uram a „Szőlőfürt‘-be menjen. Letérdelt a beteg leány ágyához s elmondta neki mindazt, ami olyan régen nyomja a szivét. Juczika nem szólt, csak arra kérte Gyurkát, hagyja el őket, nincs nyugalma szivének, mig Őt látja. De Gyurka máskép gondolkozott; ha eddig várt, ezután még inkább fog várni.

Juczikát ezentúl a varróból nem igen kisérgette haza senki; az a csinos gavallér meg végkép eltűnt. A nyár vége felé kimentek mindhárman a városligetbe. Juczika távolról megpillantott valakit, aki egy fiatal leánynyal sétálgatott. Önkénytelen megragadta a mellette menő Gyurka karját. Az inas tudta, mit jelent ez, s olyan boldog volt abban a perczben!

Fél év múlva Geiger Tóbiás egy komoly szóra hivta Gyurkát.

— Édes fiam, elég sokáig inaskodtál, most már itt az ideje, hogy felszabadítsalak. Jól viselted magad, nehezen válók el tőled, de így kell lenni; az én műhelyem szegény, nem tarthatok segédet, menj olyan helyre, ahol jobban boldogulhatsz.

Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.