Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-07-14 / 28. szám
teriuramal lehetőleg 14 nap leforgása alatt oly czélból közölni szíveskedjenek, hogy az igy nyert adatokból és másoldalu tanulmányozásokból összeállított útmutatás a gazdaközönséggel még a vetés ideje előtt közöltethetvén, a jövő évi termést fenyegető veszély lehetőleg elhárittathassék. (M. H.) Heti szemle.- jul. 13. A congressus a görög ügyet úgy intézte el, hogy azt külön török-görög egyezménynek tartá fenn. — Batum kérdését illetőleg abban történt megállapodás, hogy Batum Oroszországé lesz, azonban szabad kikötővé teszi, a fennálló erősségeket lerombolja, újat pedig nem épít. Ezzel a congressus befejezte materiális munkáját s tegnap és tegnapelőtt véglegesen szövegeztetett a berlini béke, melyet a meghatalmazottak ma írnak alá. A congressus feloszlása után a kiküldendő bizottságok azonnal megkezdik működésüket. * A lefolyt héten a diplomatiai helyzetet a nyilvánosságra került angol-török egyezmény uralta. Ez egyezményt illetőleg álljon itt Salisburynak május 30-án Layardhoz intézett sürgönye, mely így szól: .Világos, hogy Oroszország nem lép vissza a san-ste- fanói szerződésnek Batumra és az Araxestől éjszakra eső erődítésekre vonatkozó pontjaitól. Lehetetlen, hogy az angol kormány ezen változást közönyösen tekintse, még ha Anglia meg is volna győződve arról, hogy Batum, Ardahán és Karsz nem lennének cselszövé- uyek emissariusainak kiinduló pontjaivá, kiket azután betörő hadsereg követne; ezen helyeknek orosz birtokban létele hatalmas beíolyást gyakorolna az ázsiai Törökország szétdarabo- lására. Az ázsiai ottoman uralom állandóságának valódi biztosítására az egyetlen eszköz, mely még akkor is lényeges volna, ha az Oroszország által annectált részek visszahó- dítattnának, mostantól fogva csak egy eléggé erős hatalom azon lekötelezettsége, hogy minden orosz támadás a török terület ellen fegyverrel fog megakadályoztatni. Tisztek, s ha kell, brit csapatok közelsége a legjobb biztosság volna erre nézve s Cyprus szigete a legalkalmasabb helynek látszik.“ Lord Salisbury coustatálja ezután, hogy Cyprus továbbra is az ottomáu birodalomnak részét fogja képezni, s hogy a bevétel fölöslege a szultán kincstárának fog kiadatni. Végül felszólítja Layardott, hogy ajánlja töl a portának a conventiót. Layard junius 5 én jelenti hogy a conventiót ő és Szavfet pasa aláírta. A nevelésről. in. Szinte hallom a másik ellenvetést. — A kép, mely itt a különböző egyének nevelési nézeteiről nyújtani szándékoltatott, oly tökéletlen, hogy ha nem az író tájékozatlanságának tanú jele, akkor szinte azon czélból állíttatott így oda, hogy lerontása annál köny- nyebb legyen. Hisz azon nézetek tökéletlen volta — még azé is, mely a fontosság igényével állíttatott oda — első tekintetre szembeötlő. Ilyesminek czáfolata mi haszonnal járhat ? — Tökéletlen a kép, kezdetlegesek a nézetek, megengedem, de léteznek s azért említtettek fel. Tekintsünk körül, hány az a földműves nemzetek szellemi termékeit gyümölcsözővé tennie annélkül, hogy önfajához hűtlen legyen. A józan demokratia elveit Orczy csepegtető Bacsányi keblébe, mely e mestere buzdításaira szólalt meg először. Ennek lelkesítése szülte s táplálta azon érzelmeket, melyeket költőnk „A magyaroknak vitézsége régiek példáival megvilágositva“ (Pest 1785) c. első művében lerakott. Latin eredeti után dolgozta Bacsányi e történelmi paraenesist; benne, hogy az ősök példáját kövessék az utódok, lelkesen támasztja fel ama harczok és hőstettek emlékét, melyek egyedül adák meg a nemzet létjogát. Ez első munkájával megkezdette költőnk ama nagy hatású munkásságát, mely tulajdonképi újjászülője nemzeti szépirodalmunknak. Mert jóllehet olvasóközönsége a magyar írónak mind ez ideig nem volt, könnyen teremt vala olyant, ha a helyes irányt eltalálja, melyen a nemzet ép egészségnek örvendő közép- osztályára hat vala. Bacsányi előzői ilyennek létesítésére már csak azon oknál fogva sem hivatvák, minthogy — Orczy kivételével, kinek munkái különben is csak jóval később jelentek meg nyomatva s mindaddig kéziratban valának ismerősök — a nemzetitől egészen idegen légkörben mozogva a nemzeti érzelemmel, a magyar önérzet szentesítette kedélyhangulattal mitsem törődnek, sőt azt szándékosan mellőzik vala. Ha Orczy családja tevékenységének irányát adá, úgy az azt ugyanezen esztendőben ért csapás súlya alatt meghasadt Bacsányi némaságát fedező kéreg, mely alól nemes szive száz között, ki nem olyan, mint a példában felhozott, s azok közt, kik többé kevésbbé méltán intelligens embereknek tartatnak, s nézeteik és eljárásuk másoknak követendő példa szokott lenni, kik elvből úgy mint gyermekeik iránti kötelességből érdeklődnek tárgyunk iránt, s ezért áldozni is készek — hány van, ki nem úgy gondolkodik, mint a földműves ellentétéül felemlített? Nincsenek-e akárhányan azon nézet követői, hogy gyermekeik nevelésének vezérletét életfoglalatossá guk miatt nem teljesíthetik — mert ez nézet s téves nézet és semmi más, mi épen ebbeli netáni működésüket bénítja meg, — s nem-e nagy azok száma, kik a kérdést kissé tüzetesebben taglalni szakszerű foglalkozásnak tartják? — Ha valaki némi tanulmányokkal egyet-mást elsajátított, másokkali érintkezéseiben tőlük némelyeket ellesett, s bír azon ügyességgel, a közönségnek mindezt tetszetős formában mutatni be, e mellett fellépése önbizalmat tanúsít, mely sokakra meggyőzőbben hat, mint hatnak érvei, nem tartatik-e tekintélynek? Hányadik gondolkodik e felett, mi az tulajdonképen, amit elfogadható nézetül sőt olyanul hallott, amit követni a közügy iránti kötelessége? Nem találunk-e rá akárhány példát; hogy még az intéző körök is, a kiknél a kellő képességet, a kiválasztandók tehetségeit megbírálni, s csak a valódilag hivatottakat venni igénybe a közügy szolgálátában — feltételezzük, alig emelkednek túl egy felületes szemlélő látkörén? E szólam egyik előtt merényletnek, másik előtt, mert a felsőbbek ellen irányul, népszerűnek látszható, pedig csak a valóságot törekszik kimutatni. Felsőbb helyről el vagyuuk árasztva minden téren az intézkedések özöne által, melyek a való életben tökéletleneknek s félszegeknek bizonyulnak, új és új változtatásokat igényelnek s vonnak is maguk után, a nélkül, hogy az új ismét másnemű hibában szűkölködve alkalmazásában czélra vezetőbb lenne az előbbinél, végtelenül panaszkodunk is e miatt, s veszszük észre, hogy végelemzésben magunk vagyunk a hibás állapot okai, hiszen tekintélyeink működéseinek eredménye. Egynek hozsannájára száz ajak zendül meg, a valódinak képzelt lelkesedés pillanatában hányadiknak jut eszébe felvetni maga előtt a kérdést: mi az tulajdonképen, amiről szó van ? — Ép oly félszeg eljárás, mint konokul elzárni fülünket minden vélemény előtt, kárhoztatni, elvetni, becsmérelni mindent a nélkül, hogy észszerű gondolkodás útján meggyőződést szereztünk volna, vajon kárhoztatni való-e, amit kárhoztatunk. A hívek száma mindkét táborban nagy, szegénységi bizonyítvány részünkre, de kevesen vannak, kik arra törekednek, annak vcuul f oiaiuil, auii vaiuuau, uem umsOiLÍri, feltűnni vágyást a közügyért odaadás gyanánt, s túlhajtás által meg nem fosztani a jóindulatú törekvést a szemlélőre jótékonyhatásától. A nőben a tiszta lelket, szende szemérmet, a hű feleséget, önfeláldozó anyát tiszteljük és csodáljuk. Hajoljunk meg előtte. Ilyen legyen a nő. De azért, hogy nevelésének első sorban erre irányultnak kell lennie, meg szabad-e elégednünk ennyivel? S a férfinál a lélek tisztaságára nem kell-e hasonló súlyt fektetnünk? — Fejlődésünknek alig van egyben nagyobb akadálya, mint midőn előttünk tetszetős, s az igazság mezében jelentkező nézeteket igazságnak fogadunk el, mi bírálat tárgyát sem képezheti, a valóságban nem is képezi, s megszokjuk következtetéseinket ezen igazságokra mint alapra építeni. S annál nagyobb a baj, minél általánosabb az ily nézet. Ilyen az is, mely a férfinak nem csak állásában, de tetteiben, sőt erkölcseiben előnyt és fölényt követel a nő felett, mely a férfit erkölcstelenségében nem tartja ép úgy kárhoztatan- dónak, mint a nőt. Nem e mellé társul-e, hogy a nő értelmét nem tartjuk oly fogékonynak, oly mélynek, mint a férfiét, nem tartjuk őt a kimiveltetésre úgy képesnek és hivatottnak mint a férfit. Sőt annyira megyünk, hogy az okos nőtől félünk. Egyik másik ismét e viszás állapot megszüntetésére irányult kezdeményezést áradozó dicsérettel halmozza el, mi azt szinte nem illeti meg. Ily kezdeményezésekben a harmadik a nő emanczipáczió valósultát látja bekövetkezendőuek, s ép úgy fél tőle, a nélkül, hogy tudná mi az, amint a negyedik mert divatos eszme, vallójául szegődik a nélkül, hogy értené. Abban, hogy a nő értelmileg is a lehető legnagyobb mérvben kiképeztessék, boldogulásunk legnagyobb biztosítékát látom, de nem habozom kimondani, hogy ezen állapottól végetlen messze állunk. Kinek és minek kárával járna az, ha a nő szelleme az előítéletek s öröklött szokások igája alól csak annyira is felszabadulna mint a magunké, s így a nő igazán segítő élettárssá válnék ? Egy pillantás a nép alsóbb rétegére, hol a két nem jóformán egyforma kiképez- tetésben részesül, s értelmi fejlettsége épen ezért jóformán ugyanazon fokon áll, s a mi feltűnik előttünk: a nő nem csak szükségét érzi, de természetesnek találja, hogy a férfit működésében gyámolítsa, benne az a természetes törekvés, a férfi terheiben osztozni s azok felét viselni még akkor fs, ha nem csak napi munkája keresményéből él, s nem csak állásához vagy vagyonához mérten rendezni be az életet, de a szerzésben versenyezni a férfival vagy felülmúlni azt. Ha egy földműves tönkre megy, tíz eset közül egyszer oka a nő, kilenczszer a férfi, ha magasabb osztályokból való, a viszony fordított. (Folyi. kily.) . Barcsa Kálmán. Nyilatkozat a ,,magyar kisbirtokosok országos földhitel- egyesülete“ ügyében. Az országgyűlés berekesztetvén, mielőtt a ,kisbirtokosok földhitel-egyesülete“ részére a kormány által — néhány föltétel kikötése mellett — leiratilag biztosított előjogokra vonatkozó törvényt megalkothatta volna, ezen intézetet életbe léptetnünk a jövő országgyűlés egybegyűlte előtt már csak azért sem lehet, de nem lehetne még azért sem, mert daczára hogy az egyesületnek létrejötte or- Síácns kívánat, a hogy lótaoításe érdekében liazanfc nagy avv annak ha táráin kívül is szép lelkesedés mutatkozott; még azon minimális összeg teljesen jegyezve niucs, melyet a végrehajtó bizottság az egyesület megalakúlására okvetlen szükségesnek tart. Ily körülmények között kötelességünknek tartjuk tájékozni a hazát eddigi működésünknek eredményéről, minden irányban, röviden. Ő Felsége legmagasb buzdító példáját követve a belügy- és vallásügyi miniszterek hálára kötelező meleg köriratban ajánlották e fontos, humanisticus hazai ügyet alantas tes- tületeik pártfogásába. Készint küldöttségek, részint levelek által részvétre felszólítottunk erkölcsi testületet és egyes személyt 2350-et. Eddig a kezünknél lévő hivatalos adatok szerint jegyzett csak 465, tehát a felszólítottaknak mintegy % része. ömlengései az őszinte barátság és tisztelet hangján bugyogtak elő. Orczy Lőrincz fia a nemes keblű István 1785-ben meghalt, ez ifjú, kinek vezérlése ő reá volt bízva, többé nincsen; a hiv barát, ki örömmel s tudásszomjasán hallgatta ifjú mestere vezérlő szózatát, többé már nem él; az elaggott apa családja támaszát, a szerető anya utolsó reményét s ő maga kedvelt tanítványát veszté benne. De ezek fájdalma kicsiny azéhoz képest, ki most rohan az elhült tetemek felé, hogy mellettök összeroskadjon a kinok terhe alatt; hiszen árva s a jobb hazába költözött volt egyedüli vigsága. Ez érzelmek járták Bacsányi szivét s ezek hatása alatt szólamlott meg ajaka, hogy a »Barátság oszlopa“ czimű kifej ezés-dús költeményében maradandó emléket állítson e szeretett ifjúnak. — Maradandó emléket az elköltözött iljuuak, de még szebbet a testvéri szeretetnek. A hű testvér hasztalan édesgeti vissza, hogy »szánja meg árváját méltó fájdalmában !■* — minden könyörgése hiába való; mert oda távozott, a hova a lélek nyugodni megtér s kivetköződve minden emberiből, csak a hivséget őrzi meg, hogy egykoron dicső koronáját oszsza meg kedvelőével. — De nem csak e kis családi kört érte a kemény csapás, a hon nagyobb keservvel telik meg nemes fia vesztén; azért a ,koporsóirás“-ban hamvai fölött megállítja a honfiút, hogy kérje a menuy urát »szánja meg már egyszer veszni tért ha zánkat.“ E gyászeset volt ama külső behatás, melyet igényelt az érzelmek dúlta kebel, hogy bilincseit elhányja s szabad röptére bocsássa a lelket. A sújtott család fájdalmas s önlelke keservei szülék első dalát, melytől sem az érzelmet, sem a költői ihlettséget, sem pedig a nyelvi kifejezés tökélyét jogosan nem tagadhatjuk meg. Ez volt első lépése azon pályán, melyen nemzetiségünk felvirágzásának ügyében oly hathatósan működni volt hivatott, melyen kifejtett törekvései jutalmául börtönt, gyalázatot s végül teljes mellőzést aratott. Ez első kísérlet után nem sokára ifjúi elke egész hevében rátért a tevékenység addig arlagon hevert mezejére. — S hogy öntudatra bredt feladata s rendeltetési czélja iránt, nnak a „Báróczi Sándorhoz“ czimü töredék yilván való bizonyítéka. Áitallátja, hogy haiti kötelességét csak úgy teljesítheti, ha Bá- czi példájára »elűzi népünk előbbi vakságát“ >gy meglássa »hazája saját gazdagságát.“ i volna ez egyéb az öntudatossá vált tevé- nység jelölésénél?! Ebben egyúttal azon bárokra is mutat, melyek elérésére tör. — >gy ez áldás-dús munkásságát megkezdje, ián közvetve Orczy Lőrincz volt segítségére, háladatosságból veje báró Wécsey Miklós tfogásába ajánlá, kinek révén a kassai ka- rális közigazgatáshoz tiszteletbeli Írnoknak ezték ki, ahol nem sokára fizetéses lett. érkezett 1787-ben Bacsányi Kassára, ahol piölcsöző fáradozásait a pozsonyi magyar ísában (1787 559—77 1) a »torditásról* é értekezésével kezdette meg. Főpap és papi testület jegyzett 17, Törvényhatóság 20. Község 90. Pénzintézet 70. A hivatalosan bejelentett jegyzések ö8z. szege a kormány által megajánlott kamatmentes 500,000 írton kívül ma 880,000 fit' Ebből már rendes alapítási okirattal is biztosítva van 566,000 frt. Egyesek között gr. Károlyi Alajos jegv. zett legtöbbet, 50,000 frtot, és Podhrágyi Popper Lipót lovag, 25 ezeret (kamatmentes teljes befizetési!); testületek közt: Budapest fővárosa 25 ezeret, Csaba városa 20 ezeret. Többen jegyeztek, mint pl. gr. Csekonics Endre 20 ezer frtot; továbbá 10 ezeret, 5 ezer frtot, s ettől lefelé igen különböző ösz- szegeket egész 100 írtig. Meg kell jegyeznünk, hogy oly összegek is vannak a jegyzettek közt, melyek 15 év alatt lesznek befizetendők; ezeknek csak tényleg befizetett 20°/o-a számíttathatik az intézet első alapját képező millióhoz. Ha még megemlítjük, miszerint a kormány kivánataihoz idomított s ahoz így beterjesztett alapszabályokra minden órán várjuk a kormány leiratát; az, ki ezen adatokon elfogúlatlanúl végigtekint, beláthatja, hogy végrehajtó bizottságunk a hazának oly drága időt nem fecsérelte el. Elérve a czél még teljesen niucs, az igaz, de szerintünk igaz az is, hogy már nagyon megközelítettük, s ha hazánkfiai közül azok, kik még e czélra nem Írtak alá, ezt megteszik; ha a még kiányzó megyék, községek jegyzésükkel kiegészítik az egyesületünket már eddig támogatók díszes sorozatát; ha főuraink közül azok, kik aláírásukat még nem tették meg, teljesítik ez iránt részben már adott Ígéretüket; ha a hazafiasán áldozatkész főpapság megfelel a vallásügyminiszter lelkes felszólításának, úgy, mint azt tőle reményleni jogunk van; ha e hazának szegényebb sorsú fiai sem késlekednek meghozni ez ügyhöz filléreiket, mint ezt már oly sokan eddig is dicséretesen tevék, akkor a még hiányzó összeg csakhamar jegyezve lesz. Erre használja fel minden buzgó hazafi anyagi ereje arányában az országgyűlés egybe- gyültéig való időt; írjon, írasson alá alapító leveleket, mert hiszen Isten is csak annak segít, ki maga is igyekszik magán segíteni; hisz a segélynyújtás végett alakúló egyesület létrejöttének is főfeltétele a hazafiak önsegélyvágya, mely őket az egyesület megalapításában való buzgó részvétre ösztönzi. A végrehajtó bizottság nem vesztegette az időt; de nyakrafőre sem haladt. Ezen min-, den más, bármiféle s nevű már létező int rtiggettenfli alkotandó s egyikkel is semminemű dologi viszonyba nem hozott egyesületet inkább pár hóval később, de teljesen biztos alapokon életképessé óhajtja megalkotni, s e czélból fordúl újra a nemzethez azon hazafias kéréssel, hogy a jövő országgyűlés egybe- jöttéig egyesület létesültét minél tetemesb összegek jelzésével előmozdítani s igr annak mennél nagyobb mértékben való hatásképességét biztosítani méltóztassék. A végrehajtó bizottságnak 1878. junius 30-án tartott gyűlése határozatából s nevében Gróf Jestetics 'Pál, biz. elütik. A gazdasági egylet küldöttei gróf Nádasdy Ferencz őmétóságánál. A gazdasági egyletnek legközelebbi köz' gyűlésén választott küldöttei f. hó 5-éu délutál csaknem teljes számmal indultak Veszprémbő gróf Eszterházy Móricz Öméltóságának, min az egylet első alelnökének vezetése alatt, Ná- dasd-Ladáuyba, hogy a közgyűlés határozaté ból Öméltóságát felkérjék az, elnökség szives elfogadására. — Az estét Ősiben töltötték hol az egylet iránt élénk rokonszenvet tanúsító megyés püspök úr őnagyméltósága magyai vendégszeretetét élvezték. — Innen másnap reggel indultak kitűzött czéljukhoz. Midőn a fényes palotához megérkeztek, a szívélyes házigazda a küldötteket már a díszes tor- náczban várta, hol gróf Eszterházy Mór Öméltósága előadta küldetésük czélját és az egylet nevében felkérte Öméltóságát az elnökség elfogadására. Öméltósága megköszönte az egylet részéről jött megtiszteltetést, mit annál nagyobbra vesz, mert a szó szoros érteményében nem is a megye lakója; de Veszprémmegye iránt mindig különös előszeretettel viseltetik és politikai jogait is ezen megyében gyakorolja. — ígérte, hogy az egylet felvirágoztatására minden tőle kitelhetőt megtesz, kérte az egylet jelen- és távollevő tagjainak támogatását, mint, melylyel egyedül lehet az óhajtott czélt elérni. Ezután nem sokára megtekintették, Öméltósága kalauzolása mellett a palotát, s melléképületeit. A nagyúri kényelem é3 elegáncziával berendezett kastély minden legkisebb része fényes bizonyságot tesz az európai műveltségű házigazda fiuom ízléséről; a rendezés alatt álló nagyértékű könyv- és képtár mint a tudományok és művészetek lelkes pártfogója- és
