Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-06 / 1. szám
IV. évfolyam. 1878. 1-ső szám. Veszprém, Január 6. r és „Hív. Értesítő1' siaiei Tuinip. Előfizetési dij : Egész évre ■ . 6 írt - kr Félévre ... 3 írt - kr. Negyedévre • 1 írt 50 kr. *oEgj'es példán)' ára IS kr. KÖZGAZDASÁGI, helyi ls/o= ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM * MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. L Szerkesztőség és kiadóhivatal ; Vár, 4. 8z. j Hirdetéseket, valamint helybeli ! előfizetéseket is, elfogad és nyugtán KRAUSZ ARMIN könyTkereskedése Veszprémben. HIRDETÉSEK egyhasábospetitsor 6 kr. NYILTTÉR jietitsoroukint 15 kr. s j külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Az új tisztikar. Megvolt a nagy nap, január har- madika, mely megyénket hat évre új tisztviselőkkel ellátta. Dicséretükre legyen mondva a megyei bizottsági tagoknak, oly szép számmal jelentek meg közelről távúiról, hogy a közöny- vagy részvétlenségnek még árnyékával sem illethetjük azon csekélyszá- múakat sem, akiket elodázhatlan teendők vagy el nem hárítható akadályok távultartottak. Amit óhajtottunk és a minek múlt számunkban kifejezést is adtunk, hogy az, ami határozatba megy, a megye képviseleti többségének legyen a kifolyása és így a megye szava, a megye határozata —• az teljesedésbe ment. Kevés közgyűlés tanúsított ily férfias önállóságot meggyőződésének tetteivel is kifejezést adni, mint a január harmadiki. Több volt ez puszta gyűlésnél, ez morális itélőszék is volt, mely Ítélt erkölcsileg felemelő leg, Ítélt erkölcsileg lesújtólag. Az új tisztikar oly egyénekből áll, kikben megyénknek közvéleménye meg- nyugodhatik. Bezerédy Gyula, alispán, erélyes és kötelességérzet es a hivatalban, hol nem ismer senkit, csak kötelességét, a kivatalszobán kívül pedig ember a szó legszebb jelentményében. Véghely Dezső, főjegyző, munkabiró; sokoldalú ismeretei párosúlva ügyszeretetével, támogatva határozottsága által, egy kissé nyíltabb modora mel lett is, nagy előnyére lesznek a megyének. Kenessey Károly, tisztiügyész, a közbizalom embere. Kopácsy Viktor, árvaszéki elnök, jószívéről ismeretes és így az árváknak valódi atyja lehet, ha ép ezen szívjóságának határt fog szabni azon tudat, hogy a jóság is csak bizonyos határig jóság, azon túl ok az erély- telenségre, mely gyávaságot, az alat- tosokban kötelességiszonyt és magától érthető, teljes Ugyelhanyagolást von maga után. Az első árvaszéki ülnök Kőrössy Imre mint megyei tőjegyző munkás ember volt; hiszszük, ezen ernyedetlen munkásságot átviszi az árvaszékhez is. Töttössy Mihály, második ülnök, nem mai ember már és így bő tapasztalat áll rendelkezésére, melyet szokott higgadtságával érvényesíthet. Szentes István, harmadik ül nőknek ellenfelei voltak, mi őt bizonynyal körültekintővé kell, hogy tegye, mi lehetett az, ami által az egyhangú megválasztatás kitüntetésében nem részesülhetett. Kopácsy Árpád, árvaszéki jegyző, kedves társalgási modorát, bisz- szük, iparkodni fog új jegyzői állásának férfias betöltése által még kedvesebbé tenni. Kasenczki János, árvaszéki közgyám, mint eddig, úgy ezután is állását öntudatos ügyértelemmel fogja betölteni. Kolosváry József, első aljegyző, az egyhangú előléptetést ernyedetlen munkássága és megnyerő szelíd müveit modora által vívta ki. Ujjmutatás, hogy ezen az úton magasra fog emelkedni. Kemény An dor, másod-aljegyző, fiatal ember, ki szerencsésnek érezheti magát, hogy Bezerédy és Véghely mellett kezdheti meg nyilvános pályáját. Peczek Gyula, megyei pénztárnok, maga a megtestesült műveltség és becsületesség. Bó- day József, főszámvevőt az ellene megindított hírlapi erős támadás daczára pártfogásába vette a többség, intőjeltíl, hogy ezután még az árnyékától is jó óvakodni mindannak, ami alapos vagy alaptalan gyanúsításra okot adhat. Kovács Antal akzámvevő, munkás tisztviselő. Kerény i Károly, főorvos, szerencsés csillagzat alatt született; a közbizalomnak, mely oly váratlanúl és tüntetőleg feléje fordúlt, szakmájában való tökélyesülés, eddig tanúsított ügyszeretet és művelt bánásmód által fog megfelelni. A járási tisztviselők közöl csak a veszprémi járáséit vagyunk szerencsések közelebbről ismerni, ezek Kleczár Ferencz, szolgabiró, ki ügyszerető jóakarattal ritka tevékenységet és igazságos erélyt fejtett ki eddig és ezek folytán a közbizalmat meghódította; Sándorffy Miksa, járási orvos, buzgó fiatal ember, kiben a közegészség ügye sokat nyert; Becsák Ferencz, állatorvos, megfelelt kötelességének. így ismerjük mi az újonnan megválasztott tisztikart és ennek, mint Ígértük, kifejezést is adunk azon hozzáadással, hogy miután most már átvették a megye ügyeit, legyenek is azoknak liü sáfárjai, kik nem pusztán kényszerből, nem pusztán, mert kötelességük, hanem, mert meggyőződésük, teszik azt, amit tesznek, a lehető leg jobban, a lehető legbüvebben. Gondolják meg, hogy kötelességüknek pontos és lelkiismeretes teljesítése után százakra meg százakra hoznak anyagi és szellemi áldást, míg ellenkezőleg egy előttük alig figyelemre méltónak látszó kötelesség mulasztás talán százakra hozhat végveszélyt. Mi tiszta szívből üdvözöljük megyénk új tisztikarát és kívánjuk, hogy egytől egyig sokáig éljenek ! A magyar kisbirtokosok országos föld- liitelegyesületét létesítő bizottság által kiküldött albizottság körében az előmunkálatok élénken folynak és befejezésük legközelebb várható, hogy a létesítő bizottság már jövő hó közepe táján fogja az egyesület megalakítása czéljából az alapítvány gyűjtési mozgalmakat országszerte megindítani. Az állami számvevőszéknek a pénzügyminisztériumhoz intézett közlése szerint a pénzügyi hivatalok a nyugdij-táblázatokban előforduló rovatokat gyakran nem töltik ki szabályszerüleg, s e hiányos eljárás nem egyszer hosszabb levelezést és tárgyalást tesz szükségessé A pénzügyminiszter e közlés folytán alattas hatóságait arra utasítá, hogy a nyugdíj-táblázatokat jövőre a szabályrendeletek által e czélra meghatározott nyomtatványokon kimerítőleg és megbízhatóan, a megszerzett és csatolt okmányok alapján szer- keszszék. Az. ezüst árkelet-pótlék 1878 január havára 6% -kai lett a vasúti és hajózási m. k. főfelügyelőség által megállapítva. Heti szemle. — jan. 5. A török fővárosban a békepárt kerekedett felül. Mahmud Damad pasa a helyzet ura, ki titokteljes kirándulása alkalmával az orosz főhadiszállással tényleges érintkezésbe jött. Érdekes a nagy vezérnek a békefeltételekről tett ezen nyilatkozata: Törökország szabad kikötővé teszi Batumot. A Dardanellák megnyitása inkább érdekli és érinti Angliát, mint Törökországot Montenegrónak régóta hajlandó a porta kikötőt adni, de e szándékát némely hatalmak gátolák. Szerbiának azonban A „VESZPRÉM11 TÁRCZÁJA. Az álomhoz. Köszöntlek, néma hallgató éj, Borítsd rám kétes fátyolod, Ne lássam a titkolt könyüt, mely Fáradt pilláimon ragyog. Csókold izzó arczom, hideg lég öld meg az égő vágyakat, S fagyasztó sóhajoddal űzd el Az engem gyötrő árnyakat. Kerülsz még mindig édes álom, Oly rég várlak, jövel, jövel! Daczolsz talán, mert egykor régeu Elűzött gyakran e kebel ? Ne félj többé, megtörve szívem ! Jöjj, zárd le pillám csöndesen, S bágyadt lelkem nem bánja azt sem, Ha végső álma ez leszen ! Vay Sarolta. Hűért maradtam agglegény ? — Víg* beszélyke. — Porjamarossi Marossi Bálint uram igen derék, szellemdús öreg ember volt. Szerette mindenki, bámulta mindenki, hanem egy nagy hibája volt: rettentően gyűlölte az asszonyokat. Soha meg nem nősült, — bárha pedig volt miből eltartani egy feleséget, — soha aszszonyok társaságába száudékosau nem elegyedett, s ha azok közül mégis valamelyik érintkezett vele, menten eltiporta a slepjét, csupa boszuságból gyűlöletből. Sokáig nem tudták barátai e gyűlölet okát Egyszer aztán kedélyes férfitársaságban elmesélte a íátumos történetet, mely őt a nősűléstől örök időkre visszariasztá. »Olyan tizeunyolcz éves suhanez voltam — kezdte elbeszélését Bálint úr — midőn az első szerelem szikrája kezdett bennem lángra kapni. Imádottam lehetett szintén ennyi. Gyönyörű szőke szépség volt. Szemei kékek voltak, mint az ég boltozat, sőt még kékebbek, mint a búzavirág, de sőt még ennél is kékebbek, mint.. mint.. mint az ultramarin festék. Haja meg olyan gyönyörű lenszínű volt, hogy bátran a rokkára lehetett volna csavarni s tonni belőle valami szép fehér vásznat, olyan fehéret, mint az ő arcza volt. Irtóztatóan szerettem én azt a kék szemet, azt a szép szőke hajat, meg azt a fehér arczot. Épen az érettségi vizsgálatokra készültem hanem nekem sehogyansem akart menni a tanulás. Szüntelen Neilike mellett ültem, ki a szomszédunkban lakott. Felolvasója voltam neki. Olyan érzékenyen senki sem tudta volna neki felolvasni a »Szegény ifjú történetét“ meg a »Szomorú napokat“, mint a hogy én olvastam. Szinte megríkattam szegénykét. — Ha láttam, hogy sír, becsaptam a könyvet, oda ültem a lábaihoz s elkezdtem vigasztalni, úgy, ahogy az én tizennyolcz éves lázangó szívem diktálta. Megsimogattam szőke fejecskéjét s m'gcsókoltam a — kezét. Egy ízben arra a vakmerőségre vetemedtem, hogy meg Lapunk mai számához egy mertem csókolni az ajakát is. Neilike nem haragudott meg érte, hanem ilyenkor elkezdett rejtélyesen, szánakozóan mosolyogni. Soha sem bírtam megfejteni magamnak, mit jelent ez a mosoly. Fúrta a fejemet sokáig. Egyszer aztán megkérdeztem tőle. —■ Neilike, mondja csak, mért mosolyog ön mindig, ha megcsókolom? Neilike sokáig nem felelt, hanem újra mosolygott s a szemeim közé nézett merően. — Maga kis szamár! Ebből ugyau nem sokat értettem, hanem azért szentül meg voltam győződve, hogy szeret. Odahaza az atyus keményen rám för- medt, hogy miért csavargók annyit »odaát“ ? Jobb ha tanulok, mert ha megbukom, jaj lesz akkor nekem! Ilyenkor el-elpirultam, hanem az vigasztalt az egészben, hogy nem magamért, Neliikéért kapok ki, érte pedig akár a kínpadra is huzatnám magam. Apám bizonyára jól tudta, hogy szeretem Nellikét. Soha sem mondtam ugyan neki, hanem azért tudta. Soha sem gátolta, hogy hová járhassak, hanem előbb mindig fel kellett mondanom a leczkémet. Borzasztó megszorítás! Én örültem, hogy apám belenyugszik szerelmembe, csak az nem tetszett, hogy ő is olyan rejtélyesen mosolygott, mikor Nellikéhez mentem, vagy visszajöttem. Ez a gyanús mosolygás engem rettentően bo- szautott. Közvetlen az érettségi vizsgák előtt újra Nellikónél voltam. Nem volt olyan jó kedvem, mint egyébkor. Hiába! kezdett elővenni a holnapi nap »drukkja“, mint a kezdő színészt iv „Hív. Ért.“ van csatolva. a lámpaláz, mikor először lép a deszkára. Neilike bátorított, én meg összecsókoltam érte. Olyan jól esett ez a bátorítás. Meg voltam győződve, hogy szerencsésen átesem a vizsgán; Nelli szerelmét oly biztos talizmánnak tekintettem. Hm! szerelmét! De hát tulajdonképen, szeret-e ő engem valóban? Hiszen soha sem mondta nekem, én se neki. Ez a kérdés most először életemben kezdett nyugtalanítani. Elhatároztam, hogy megkérdem tőle. Ép a »Szegény ifjú történetét* fejeztem be, midőn merész lépéssel oda álltam elébe. — Neilike! — No mi baj, akar valamit mondani? — igen! hanem telek.. . — No ne féljen ... ne szakgassa le a kabátja gombját. Ilyedten kaptam le a kezemet és elpirultam. — Hanem ígérje meg Neilike, hogy igazat mond. — ígérem, mondja hát,... felelt s újra megjelent ajkán az a gyanús mosolygás. — Mondja csak Neilike, de igazáu mondja, szeret őn engem ? Neilike egyidejig meglepetve nézett rám s aztáu újra elkezdett ajkán mutatkozni az a nekem sehogy sem tetsző gyanús mosoly. — Mindenesetre szeretem. — Hát akkor csókoljon meg engem Neilike, úgy sem tette még soha. Neilike még miudig mosolyogva vonta eperajkához fejemet s megcsókolt. Én majd szétpattantam örömemben. — Most pedig menjen haza tanulni kedves Bálint, hogy holnap meg ne bukjék, mert a papa haragudni fog.