Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-06 / 1. szám

IV. évfolyam. 1878. 1-ső szám. Veszprém, Január 6. r és „Hív. Értesítő1' siaiei Tuinip. Előfizetési dij : Egész évre ■ . 6 írt - kr Félévre ... 3 írt - kr. Negyedévre • 1 írt 50 kr. *o­Egj'es példán)' ára IS kr. KÖZGAZDASÁGI, helyi ls/o= ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM * MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. L Szerkesztőség és kiadó­hivatal ; Vár, 4. 8z. j Hirdetéseket, valamint helybeli ! előfizetéseket is, elfogad és nyugtán KRAUSZ ARMIN könyTkereskedése Veszprémben. HIRDETÉSEK egyhasábospetitsor 6 kr. NYILTTÉR jietitsoroukint 15 kr. s j külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Az új tisztikar. Megvolt a nagy nap, január har- madika, mely megyénket hat évre új tisztviselőkkel ellátta. Dicséretükre le­gyen mondva a megyei bizottsági ta­goknak, oly szép számmal jelentek meg közelről távúiról, hogy a közöny- vagy részvétlenségnek még árnyéká­val sem illethetjük azon csekélyszá- múakat sem, akiket elodázhatlan teen­dők vagy el nem hárítható akadályok távultartottak. Amit óhajtottunk és a minek múlt számunkban kifejezést is adtunk, hogy az, ami határozatba megy, a megye képviseleti többségének legyen a kifolyása és így a megye szava, a megye határozata —• az teljesedésbe ment. Kevés közgyűlés tanúsított ily férfias önállóságot meggyőződésének tetteivel is kifejezést adni, mint a ja­nuár harmadiki. Több volt ez puszta gyűlésnél, ez morális itélőszék is volt, mely Ítélt erkölcsileg felemelő leg, Ítélt erkölcsileg lesújtólag. Az új tisztikar oly egyénekből áll, kikben megyénknek közvéleménye meg- nyugodhatik. Bezerédy Gyula, alispán, erélyes és kötelességérzet es a hivatal­ban, hol nem ismer senkit, csak köte­lességét, a kivatalszobán kívül pedig ember a szó legszebb jelentményében. Véghely Dezső, főjegyző, munkabiró; sokoldalú ismeretei párosúlva ügysze­retetével, támogatva határozottsága ál­tal, egy kissé nyíltabb modora mel lett is, nagy előnyére lesznek a me­gyének. Kenessey Károly, tisztiügyész, a közbizalom embere. Kopácsy Viktor, árvaszéki elnök, jószívéről ismeretes és így az árváknak valódi atyja lehet, ha ép ezen szívjóságának határt fog szabni azon tudat, hogy a jóság is csak bizo­nyos határig jóság, azon túl ok az erély- telenségre, mely gyávaságot, az alat- tosokban kötelességiszonyt és magától érthető, teljes Ugyelhanyagolást von maga után. Az első árvaszéki ülnök Kőrössy Imre mint megyei tőjegyző munkás ember volt; hiszszük, ezen ernyedetlen munkásságot átviszi az árvaszékhez is. Töttössy Mihály, má­sodik ülnök, nem mai ember már és így bő tapasztalat áll rendelkezésére, melyet szokott higgadtságával érvé­nyesíthet. Szentes István, harmadik ül nőknek ellenfelei voltak, mi őt bizony­nyal körültekintővé kell, hogy tegye, mi lehetett az, ami által az egyhangú megválasztatás kitüntetésében nem ré­szesülhetett. Kopácsy Árpád, árvaszéki jegyző, kedves társalgási modorát, bisz- szük, iparkodni fog új jegyzői állásá­nak férfias betöltése által még kedve­sebbé tenni. Kasenczki János, árva­széki közgyám, mint eddig, úgy ez­után is állását öntudatos ügyértelem­mel fogja betölteni. Kolosváry József, első aljegyző, az egyhangú előlép­tetést ernyedetlen munkássága és meg­nyerő szelíd müveit modora által vívta ki. Ujjmutatás, hogy ezen az úton magasra fog emelkedni. Kemény An dor, másod-aljegyző, fiatal ember, ki szerencsésnek érezheti magát, hogy Bezerédy és Véghely mellett kezdheti meg nyilvános pályáját. Peczek Gyula, megyei pénztárnok, maga a megteste­sült műveltség és becsületesség. Bó- day József, főszámvevőt az ellene meg­indított hírlapi erős támadás daczára pártfogásába vette a többség, intőjeltíl, hogy ezután még az árnyékától is jó óvakodni mindannak, ami alapos vagy alaptalan gyanúsításra okot adhat. Ko­vács Antal akzámvevő, munkás tisztvi­selő. Kerény i Károly, főorvos, szerencsés csillagzat alatt született; a közbiza­lomnak, mely oly váratlanúl és tün­tetőleg feléje fordúlt, szakmájában való tökélyesülés, eddig tanúsított ügysze­retet és művelt bánásmód által fog megfelelni. A járási tisztviselők közöl csak a veszprémi járáséit vagyunk szerencsések közelebbről ismerni, ezek Kleczár Ferencz, szolgabiró, ki ügy­szerető jóakarattal ritka tevékenysé­get és igazságos erélyt fejtett ki ed­dig és ezek folytán a közbizalmat meg­hódította; Sándorffy Miksa, járási or­vos, buzgó fiatal ember, kiben a köz­egészség ügye sokat nyert; Becsák Ferencz, állatorvos, megfelelt köteles­ségének. így ismerjük mi az újonnan meg­választott tisztikart és ennek, mint Ígértük, kifejezést is adunk azon hoz­záadással, hogy miután most már át­vették a megye ügyeit, legyenek is azoknak liü sáfárjai, kik nem pusztán kényszerből, nem pusztán, mert köte­lességük, hanem, mert meggyőződésük, teszik azt, amit tesznek, a lehető leg jobban, a lehető legbüvebben. Gondol­ják meg, hogy kötelességüknek pon­tos és lelkiismeretes teljesítése után százakra meg százakra hoznak anyagi és szellemi áldást, míg ellenkezőleg egy előttük alig figyelemre méltónak látszó kötelesség mulasztás talán szá­zakra hozhat végveszélyt. Mi tiszta szívből üdvözöljük megyénk új tiszti­karát és kívánjuk, hogy egytől egyig sokáig éljenek ! A magyar kisbirtokosok országos föld- liitelegyesületét létesítő bizottság által kikül­dött albizottság körében az előmunkálatok élénken folynak és befejezésük legközelebb várható, hogy a létesítő bizottság már jövő hó közepe táján fogja az egyesület megalakítása czéljából az alapítvány gyűjtési mozgalmakat országszerte megindítani. Az állami számvevőszéknek a pénzügy­minisztériumhoz intézett közlése szerint a pénzügyi hivatalok a nyugdij-táblázatokban előforduló rovatokat gyakran nem töltik ki szabályszerüleg, s e hiányos eljárás nem egy­szer hosszabb levelezést és tárgyalást tesz szükségessé A pénzügyminiszter e közlés folytán alattas hatóságait arra utasítá, hogy a nyugdíj-táblázatokat jövőre a szabály­rendeletek által e czélra meghatározott nyom­tatványokon kimerítőleg és megbízhatóan, a megszerzett és csatolt okmányok alapján szer- keszszék. Az. ezüst árkelet-pótlék 1878 január ha­vára 6% -kai lett a vasúti és hajózási m. k. főfelügyelőség által megállapítva. Heti szemle. — jan. 5. A török fővárosban a békepárt kere­kedett felül. Mahmud Damad pasa a helyzet ura, ki titokteljes kirándulása alkalmával az orosz főhadiszállással tényleges érintkezés­be jött. Érdekes a nagy vezérnek a békefelté­telekről tett ezen nyilatkozata: Törökország szabad kikötővé teszi Batumot. A Dardanellák megnyitása inkább érdekli és érinti Angliát, mint Törökországot Montenegrónak régóta hajlandó a porta kikötőt adni, de e szándékát némely hatalmak gátolák. Szerbiának azonban A „VESZPRÉM11 TÁRCZÁJA. Az álomhoz. Köszöntlek, néma hallgató éj, Borítsd rám kétes fátyolod, Ne lássam a titkolt könyüt, mely Fáradt pilláimon ragyog. Csókold izzó arczom, hideg lég öld meg az égő vágyakat, S fagyasztó sóhajoddal űzd el Az engem gyötrő árnyakat. Kerülsz még mindig édes álom, Oly rég várlak, jövel, jövel! Daczolsz talán, mert egykor régeu Elűzött gyakran e kebel ? Ne félj többé, megtörve szívem ! Jöjj, zárd le pillám csöndesen, S bágyadt lelkem nem bánja azt sem, Ha végső álma ez leszen ! Vay Sarolta. Hűért maradtam agglegény ? — Víg* beszélyke. — Porjamarossi Marossi Bálint uram igen derék, szellemdús öreg ember volt. Szerette mindenki, bámulta mindenki, hanem egy nagy hibája volt: rettentően gyűlölte az asszonyokat. Soha meg nem nősült, — bárha pedig volt miből eltartani egy feleséget, — soha asz­szonyok társaságába száudékosau nem ele­gyedett, s ha azok közül mégis valamelyik érintkezett vele, menten eltiporta a slepjét, csupa boszuságból gyűlöletből. Sokáig nem tudták barátai e gyűlölet okát Egyszer aztán kedélyes férfitársaságban elmesélte a íátumos történetet, mely őt a nősűléstől örök időkre visszariasztá. »Olyan tizeunyolcz éves suhanez voltam — kezdte elbeszélését Bálint úr — midőn az első szerelem szikrája kezdett bennem lángra kapni. Imádottam lehetett szintén ennyi. Gyönyörű szőke szépség volt. Szemei kékek voltak, mint az ég boltozat, sőt még kékebbek, mint a búzavirág, de sőt még ennél is kékebbek, mint.. mint.. mint az ultramarin festék. Haja meg olyan gyönyörű lenszínű volt, hogy bátran a rokkára lehetett volna csavarni s tonni belőle valami szép fehér vásznat, olyan fehéret, mint az ő arcza volt. Irtóztatóan szerettem én azt a kék szemet, azt a szép szőke hajat, meg azt a fehér arczot. Épen az érettségi vizsgálatokra készül­tem hanem nekem sehogyansem akart menni a tanulás. Szüntelen Neilike mellett ültem, ki a szomszédunkban lakott. Felolvasója voltam neki. Olyan érzékenyen senki sem tudta volna neki felolvasni a »Szegény ifjú történetét“ meg a »Szomorú napokat“, mint a hogy én olvastam. Szinte megríkattam szegénykét. — Ha láttam, hogy sír, becsaptam a könyvet, oda ültem a lábaihoz s elkezdtem vigasztalni, úgy, ahogy az én tizennyolcz éves lázangó szívem diktálta. Megsimogattam szőke fejecs­kéjét s m'gcsókoltam a — kezét. Egy ízben arra a vakmerőségre vetemedtem, hogy meg Lapunk mai számához egy mertem csókolni az ajakát is. Neilike nem haragudott meg érte, hanem ilyenkor elkez­dett rejtélyesen, szánakozóan mosolyogni. Soha sem bírtam megfejteni magamnak, mit jelent ez a mosoly. Fúrta a fejemet sokáig. Egyszer aztán megkérdeztem tőle. —■ Neilike, mondja csak, mért mosolyog ön mindig, ha megcsókolom? Neilike sokáig nem felelt, hanem újra mosolygott s a szemeim közé nézett merően. — Maga kis szamár! Ebből ugyau nem sokat értettem, hanem azért szentül meg voltam győződve, hogy szeret. Odahaza az atyus keményen rám för- medt, hogy miért csavargók annyit »odaát“ ? Jobb ha tanulok, mert ha megbukom, jaj lesz akkor nekem! Ilyenkor el-elpirultam, hanem az vigasztalt az egészben, hogy nem magamért, Neliikéért kapok ki, érte pedig akár a kínpadra is huzatnám magam. Apám bizonyára jól tudta, hogy sze­retem Nellikét. Soha sem mondtam ugyan neki, hanem azért tudta. Soha sem gátolta, hogy hová járhassak, hanem előbb mindig fel kellett mondanom a leczkémet. Borzasztó megszorítás! Én örültem, hogy apám bele­nyugszik szerelmembe, csak az nem tetszett, hogy ő is olyan rejtélyesen mosolygott, mikor Nellikéhez mentem, vagy visszajöttem. Ez a gyanús mosolygás engem rettentően bo- szautott. Közvetlen az érettségi vizsgák előtt újra Nellikónél voltam. Nem volt olyan jó kedvem, mint egyébkor. Hiába! kezdett elővenni a holnapi nap »drukkja“, mint a kezdő színészt iv „Hív. Ért.“ van csatolva. a lámpaláz, mikor először lép a deszkára. Neilike bátorított, én meg összecsókoltam érte. Olyan jól esett ez a bátorítás. Meg voltam győződve, hogy szerencsésen átesem a vizsgán; Nelli szerelmét oly biztos taliz­mánnak tekintettem. Hm! szerelmét! De hát tulajdonképen, szeret-e ő engem valóban? Hiszen soha sem mondta nekem, én se neki. Ez a kérdés most először életemben kezdett nyugtalanítani. Elhatároztam, hogy megkérdem tőle. Ép a »Szegény ifjú történetét* fejeztem be, midőn merész lépéssel oda álltam elébe. — Neilike! — No mi baj, akar valamit mondani? — igen! hanem telek.. . — No ne féljen ... ne szakgassa le a kabátja gombját. Ilyedten kaptam le a kezemet és elpirultam. — Hanem ígérje meg Neilike, hogy igazat mond. — ígérem, mondja hát,... felelt s újra megjelent ajkán az a gyanús mosolygás. — Mondja csak Neilike, de igazáu mondja, szeret őn engem ? Neilike egyidejig meglepetve nézett rám s aztáu újra elkezdett ajkán mutatkozni az a nekem sehogy sem tetsző gyanús mosoly. — Mindenesetre szeretem. — Hát akkor csókoljon meg engem Neilike, úgy sem tette még soha. Neilike még miudig mosolyogva vonta eperajkához fejemet s megcsókolt. Én majd szétpattantam örömemben. — Most pedig menjen haza tanulni kedves Bálint, hogy holnap meg ne bukjék, mert a papa haragudni fog.

Next

/
Thumbnails
Contents