Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-05-27 / 21. szám
Melléklet a VESZPRÉM“ 21-ik számához. ifjúság szintén kötelezettséggel tartozik munkaadói irányában, az inakból idővel önálló iparosok lesznek, szükséges tehát, hogy érdekeik a munkaadókéival összeegyeztethetők legyenek, mert nem lehet czélja önállóságát megnehezíteni, jövőjét aláásni. Végre még nyugodt és higgadt tanácskozást ajánlva mindenekelőtt a tisztviselők megválasztatását kéri. Megválasztattak: Alelnököknek: Rainer Ferencz (Szegedről) és Benkő István (Veszprémből). Előadónak: Gelléri Mór. (Szeged). Jegyzőknek: Véghelyi Dezső és Zwikker Ferencz (Veszprém). Ezután fölolvastatott a szegedi országos ipar-gyűlés jegyzőkönyve, mely irányadóúl szolgáljon a teendőkre nézve. A napirendre kitűzött tanácskozmányi tárgyakra vonatkozólag az előkészítő bizottság pontonkint tüzetesen indokolt javaslatokat készített, melyeket Gelléri Mór előadó olvasott föl, s melyek higgadt megvitatás után a gyűlés túlnyomó többsége által el is fogadtattak. Az I. pont két részből állott, a) az iparos ifjúság társulása önképzés, betegsegélyezés stb. tekintetéből. A határozati javaslat kellő indokolás után kimondatni kéri, hogy az összes hazai nevezetesebb iparos testületeket szólítsa föl a vándor-gyülés iparos ifjak önképző és betegsegélyző egyletek alakításának kezdeményezésére, b) Hogy ezen az ország különböző vidékein alakult egyletek egymással kölcsönösségi viszonyba lépjenek, hogy a lakhelyüket vagy alkalmaztatásukat változtató tagok az egyik helyen megkezdett önképzést a másik helyen mintegy folytassák és a segélyezés alapszabályszerű előnyeiben ott és itt részesüljenek anélkül, hogy ezen lakhely változtatás miatt új fölvételi kötelezettségeket teljesítenének. E két pont átalá- nosságban elfogadtatott Gelléri és Szabó Sándor (Egerből) hozzászólása után. II. Az önképző- és segélyegyletek köte- íeztetnek tagjaiknak tovább képeztetése czél- jából az üzletükhöz szükséges tantárgyakból szakemberek által rendszeres előadásokat tartatni és ezen oktatási rendszert mielőbb életbeléptetni. Hozzászólás nélkül a határozati javaslat fogadtatott el. III. A betegsegélyezés. E pont körül leghevesebb vita fejlődött lei Első volt, ki hozzá szólt Kürschner Budapestről, ő a be- tegsegelyezést az önképzéstől elválasztatni véleményezi és indítványozza, hogy határoz- tassék el a budapesti munkás-betegsegélyző egyletek fiókjainak terjesztése. Hasonló értelemben szólották Kaczander Budapestről, Szabó Sándor (Eger), Door István (Nagy- Kanizsa) Benkő Mihály (Budapest). Indítványukat írásban is benyújtották, de pártolókra nem találtak, mert szavazáskor az öt indítványozón kívül senki sem szavazott velők. A határozati javaslat mellett és az említett indítvány ellensúlyozására hatalmas argumentumokkal harczoltak: Gelléri Mór, Véghelyi Dezső, Bakay Nándor, Brader (Pápa), Rubin (Szeged) és különösen Juhász József fiatal iparos Debreczenből, kinek nyugodt és szép higgadt beszédét többször megéljenezték, végül pedig megtapsolták. A hosszas minden heveskedéstől ment vita eredménye lett, hogy az önképzés és segélyezés egyesítése kimondatott és a segélyezésre nézve elfogadtattak a szegedi iparos ifjúság egylete szabályzatának következő pontjai: a) Azon egyleti rendes tag, ki három hónapnál rövidebb ideig tagja az egyletnek, betegsége esetén csupán orvosi segélyre tarthat igényi, b) Azon egyleti rendes tag, ki legalább három hónapig rendesen fizette az egyleti járulékokat, betegsége esetén az egylettől orvosi segélyt és nyolez napon át gyógyszert nyer, ha pedig kórházban kívánná magát gyógykezeltetni, az egylet nyolez napon át födözi a kórházi illetményeket. c) Azon egyleti rendes tag, ki legalább hat hóuapig rendesen fizette az egyleti járulékokat, betegsége esetén az egylettől orvosi segélyt, tizenöt napon át gyógyszert és ezentúl tizenöt napon át huszonöt krajezárnyi pénzsegélyt nyer; ha pedig kórházban kívánná magát gyógykezeltetni, az egylet tizenöt napon át födözi a kórházi illetményeket. d) Az 1., 2. és 3. pontok alatti segély minden egyleti rendes tag által félévenkint csak egyszer vétethetik igénybe. e) Országos járványos betegségek esetében a 2. és 3. pontok alatti segély megszűnik, az egylet választmányi, esetleg közgyűlési határozat útján gondoskodhatik a beteg egyleti rendes tagok segélyezéséről. f) A bujakórban szenvedő rendes egyleti tagok csupán orvosi segélyre tarthatnak igényt. IV. Kis takarékpénztárak. Az iparos- ifjúsági egyletek alakítsanak kebelökben az iskolai takarékpénztárak mintájára kis takarékpénztárakat, melyek az egyleti tagoknak alkalmat nyújtanak kisebb összegeket is megtakarítani és nélkülözhető filléreiket kamatozó tőkévé nevelni, szóval a takarékosság elvét megvalósítani, terjeszteni. A vita ismét megkezdődött, de nem oly névvel, ezúttal ellene szóltak: Szabó Sándor, Hentz Antal, Krausz József (Veszprém,), Fekete (Kolozsvár). Mellette: Gelléri, Husvéth, Brader. Végre a gyűlés kimondja, hogy a penny-bankokról szóló javaslatot elfogadja, azoknak felállítására azonban a vidéki iparos-egyletek nem köte- leztetnek, csak tanácsoltatik- A gyűlés 12% órakor véget ért, folytatása azonban délután 4 órára halasztatott, A kö\ebéd. Délután 2 órakor vette kezdetét a közebéd, melyre legnagyobb számmal jelentek meg a vidéki küldöttek. Az elnöki széket itt is Ráth K. orsz. képviselő úr foglalta el, ki amily bölcs tapintattal vezette délelőtt a komoly tanácskozást, ép oly finomul tudta mérsékelni az áradozó toastok talán végtelen hosszú sorát. Brenner Lőrincz emelt először poharat, éltetvén a vándor-gyűlés azon tagjait, kiket az ügy iránti buzgalom a legtávolabbi vidékekről is ide vezetett. Véghelyi Dezső az iparos-ifjúság együttes közreműködése-, egyetértéséért ürített poharat. Dukovics Ráth Károlyt éltette, Ráth a főispánt, alispánt és polgármestert, Eötvös Károly hazánk egyik legderekabb iparosára, Bakay Nándorra köszöntött poharat, Bakay az iparos-ifjúság önképző- és segélyzŐ egyletének mielőbbi életbeléptettésére, Gelléri az iparosok összetartására az intelligentiaval. Poharat köszöntöttek még Duust F. Benkőre, Husvéth Ráthra, Bakayra, Lévayra stb. Gelléri M. a különböző vidékekről érkezett és a vándorgyűlést üdvözlő táviratokat olvasta fel. Ezekkel kapcsolatban Ráth K. köszönő táviratot indítványoz Szabóky Adolfnak, Gelléri Nigréuyi Pálnak Szegeden indítványoz hasonló táviratot, mindkettő elfogadtatott és a végrehajtással Gelléri Mór bízatott meg. A kedélyes ebéd %4-kor ért véget. A délutáni ünnepélyek és a vándorgyűlés folytatása. Az ebéd végeztével, mi körtil-belül '/24-kor volt, vendégeink zászló alatt vonultak a tűzoltói gyakorlatra kitűzött helyhez, a hosszú-utezai kanonoki lakáshoz. Itt .tűzoltóinknak bő terök nyílt ügyességük kimutatására; de a várakozásnak derekasan meg is feleltek, és mi szívesen gyönyörködtünk volna tovább is bennök, ha a 4 óra távozásra nem int, hogy a „Korona“ egyik kisebb termében folytatandó gyűlésen jelen lehessünk. A délutáni gyűlésen a leghiggadtabb eszmecsere után következő határozatok hozattak : A verseny előnyeinek idejekorán való fölismerésére, a szorgalom és tehetség buzdításra és ösztönzésére koronkint munkakiállítások és pályaversenyek rendezendők. Az iparos ifjúság érdekeinek előmozdítására, a szakkérdések tárgyalására és esetleg elintézésére, nem különben az iparos ifjúságot közvetlenül érdeklő ügyek tárgyalására és megbeszélésére, valamint a szakegyletek kölcsönös számadására ezen szakegyletek koronkint vándorgyűléseket tartanak, valamely iparos ifjúsági egylet székhelyén. A munkanélküli segédek elhelyezése, és a munkásokat kereső iparosok érdekében minden egylet a saját kebelében munkaközvetítési intézeteket szervezni köteles és a segédek elhelyezése tárgyában a szakegyletek kölcsönös összeköttetésbe lépnek. A vándorló utasok részére minden egylet saját kebelében tisztességes utasfogadót állít föl, melyben az utazó segédek 10 krnyi díj mellett éjjelenkint és fejenkint elhelyeztetnek. A szakképzett és tehetséges segédeknek időnként külföldre, az ottani iparviszonyok tanulmányozása és ezen viszonyoknak hazánkban való alkalmazhatása tárgyában való kiküldetésére nézve az iparos ifjúsági egyletek az orsz. magyar iparegyesület útján a kormány illető szakközegeit meg fogják keresni. Az iparos-segédek közötti általános rend szervezése érdekében az ifjúság elkerülhetlenül szükségesnek tartja a munkakönyvek behozatalát és e czélból megkeresi az orsz. magyar iparegyesületet, hogy az iparossegédek ezen kívánságára az ipartörvény módosításánál tekintettel legyen és ezen kívánságának a kormánynál lehetőleg érvényt szerezni szíveskedjék. Az összes cartellviszonybau levő egyletek hivatalos közlönyéül az „Alföldi Iparlap“ választatott. Ezen határozatok végrehajtása, foganatosítására és a szakegyleteknek az országban való szervezesésére és vezetésére a legközelebbi vándorgyűlésig vezér-egyletül az eddig is mintaszerű szegedi iparos-ifjúsági egylet lett megválasztva. Már-már azt hittük, hogy az öt tagú kisebbség teljesen megelégelve délelőtti vereségét, átlátja, hogy a vándorgyűlés nem azon hely, hol elveik termékeny talajra találhatnak, midőn Kürschner feláll, köszönetét mond a kéut hajlik a gyönge az erőshöz. Hat alakot látsz két sorban ; az alsó sorban a bátor és \ itéz katona példányképének két oldalán szende női alakok remélnek védelmet és méltán; a felsőben az ipar és munka karezosának két oldalán két honleáuyi szív látja a hazának emelkedését. Ha az ifjú szorgalom zsengéjét akarod látni, mely hazád fölvirágozásának édes reményét önti lelkedbe, nézz az előtted elterülő rajzolatokra s ne kicsinyeid azokat, mert minden nagy kicsinyből eredett. Látsz itt különféle emberi alakokat, ékítményeket, melyek házad homlokzatát díszessé tennék, de kivált törekvést, mely kebledet örömérzettel tölti el. Szemed végre még több csinosan és ízléssel kiállított könyvre esik s ezeken túl egy kis épületkére, a nyitott ajtón betekintve koporsót fogsz észrevenni; azt kérded, mi az s mit jelent a koporsó belül? Mausoleum, a nagy Deák Ferencz leepdő síremléke, a koporsó a drága halottat jelzi, kinek elhúnytát minden igaz magyar szív mindig siratni fogja. Itt néhány perczig gondolatokba mé- lyedsz s azután lassan kifelé intézed lépteidet. Nos, kedves olvasónőm, meg vagy-e elégedve a leírással ? Weis\barth Károly. Lilla. Rajz, írta Andre Gyuláné. (Vége.) Ön dicsér engemet, hogy önmegadással viselem sorsomat; ki mondja azt, hogy az kell viseléséhez? — Panaszkodom én? — Nem! kegyed büszke és zárkozott mint ritka nő. De árulója külseje, — s az a gyáva férfi, ki dicsekedni tud nejének lealázása és bántalmazásával, — oh ne nézzen rám komoly, szigorú tekintetével, én nem akarok bizalmába tolakodni, s nem akarok gyengédtelen kezekkel beleavatkozni életükbe, — de kérem, önmagáért, gyermekéért, ne titkolja családja előtt, — kegyedet megöli ez ! Lilla gúnyt akart hangjába vegyíteni, de ez oly reszketeg volt, kezével a támlány- hoz támaszkodott s sápadt arcza elfordult volt a lelkészétől. — Miért, minek köszönhetem az ön nagy részvétét? — Minek ? — kiáltott fel elveszítve önuralmát a lelkész, — milyen szenvedélyes, meleg modulatiókban csengett most gyönyörű hangja, s karjait Lilla felé terjeszté mintha közelebb akarná vonni. Hogy az életem sem más, mint súlyos kötelesség teljesítés, naponkinti lemondás és önmegtagadás. — Hogy még ifjú vagyok, lázas, ábrándozó fő és szívvel, és a sivár, örömtelen valóba nem mindig tudok belenyugodni, hogy------- imádom kegyedet! — Ki ne mondja! ki ne mondja! sikol- tott a szegény asszony, — de akkor már elreppent a szó. A fiatal férfi homlokát verte kezével: Isten! Isten! jajdult fel, — hát ellehet ezt viselni, hogy mindketten ily nyomorultak legyünk ?! Nem bírtam tovább, arczom lángolt a szégyenítő gondolattól, hogy hallgatódzónak hihetnek, — siettem ki, s leküldám a szobaleányt uzsonát készítendő. Azután iparkodtam haza is, .— alig bírtam többé itt nyíltan az arezukba nézni. Ismét eltelt talán egy év; egy esős délután magamban varrogattam, midőn férjem szokatlanul komolyan jött haza. — Kedvesem, meg ne ijedj, kezdé, — valami szomorú újságot kell tudatnom. — Az ilyen bekezdés épen olyan megnyugtató, hogy az embernek szívverése is eláll. — Hozzám jött, karjaiba vett; de ne sírj, ne sírj, — rnondá, látván, hogy szemem már tele könnyel; --ne légy szomorú, — s ő maga is az volt, — a kedves, szép Tar- nóczy Lilla meghalt, — itt a gyászjelentés. Elkezdtem zokogni keservesen, — visszaemlékeztem mindenre, — kedvessége, irán- tami szeretetére, — ilyen ifjan meghalni, — és én soha, soha többé nem cseveghetek vele, nem láthatom fényes szemeit. A gyászjelentés röviden csak azt közölte: meghalt 22 éves korában. A bővebb részleteket később tudtam meg, otthonn, ismerőseim és családomtól. — Kötelességemnek tartottam meglátogatni szegény szüleit. Édes auyja, a még oly friss és üde kinézésű nő, megőszült erősen, — amint meglátott sírva zárt karjaiba — és én nem találtam szavakat vigasztalására. Ugy-e édes jó Serenám, az nem lehet, kegyed sem hiszi, kezdé midőn szóhoz'tudott jönni, — nem gondolja, amit a rósz emberek beszélnek ? Az én gyermekem nem tehette azt nekünk s kis gyermekének! — Azt beszéli a dajka, már egész délután roszul nézett ki, [ lelkes fogadtatásért és egyszersmind interpellálja a vándorgyűlést, vagyis inkább tiltakozik az előkészítő bizottság által kibocsátott felhívás azon állítása ellen, mintha nálunk a munkás mozgalmak élén a külföldi socialis- ták közül bevándorolt idegenek állanának, mert hisz ők, mit. nem ártott volna nemzetünk érdekében elhallgatnia, mindnyájan született magyarok; továbbá mintha a socialista „tehát tisztán nemzetgazdasági“, mozgalmak veszélyes irányúak lennének. A felelettel Gelléri Mór nem sokáig maradt adós; a felhívás fogalmazásáért a felelősséget önérzettel magára vállalia és határozottan kimondja, hogy abban semmi változtatni valót sem talál, azt pedig mindenkor dicsőségének tartja, hogy rámutatott némely urak veszélyes üzelmeire, hogy pedig csakugyan igaza volt, meggyőződhetik mindenki, ha a socialista párt „Áíunkás He- tikróuika“ czimfí hivatalos közlönyének bármely tetszésszerinti számát átolvassa, mely a társadalmi osztályok közötti gyülölség és a munkás osztály elégiiletleuségének szítását tekinti főfeladatának. Gelléri szavai, mint mindig, jjtkor is fején találták a szeget és az ellenfei teljes elnémulását eredményezték. A vihart, mint mindig, mély csend váltotta fel és Czvikker Ferencz a veszprémi ifjúsági kör jegyzője felolvassa a kör működését feltüntető emlékiratának egy részét, mire a jövő vándorgyűlés helyéül Békés-Csaba tűzetik ki és Ráth Károly el-nök meleg szavakban mond köszönetét Veszprém város közönségének és hatóságának a lelkes fogadtatásért, nem különben Benkő István, Brenner Lőrincz, Gel- léry Mór uraknak és Lévay Imre a „Veszprém“ szerkesztőjének, valamint a gyűlési alelnök és jegyző uraknak, hazánk iparos ifjúsági köreinek buzgalmukért, ruelylyel a nemes eszmét felkarolták. Végre Benkő István emel szót, megköszöni az elnöknek a tapintatos vezetést, valamint a jelenlevőknek, kiknek jó része tetemes áldozatokkal fáradt körünkbe, azon férfias, higgadt, magatartást, melyet az egész gyűlés folyama alatt tanúsítottak. A szűnni nem akaró éljenzés után vendégeink egy része a zászlókkal díszített polgári és honvédségi lövöldébe ment, hol tiszteletökre a megnyitással kapcsolatban dis/Jövészet volt rendezve, — Itt azonban csak rövid ideig maradhattak, minthogy az idő igen előrehaladt és mindenki sietett haza készülni a nap koronájához, a bálhoz, mely a Győre-kertbe volt tervezve, de a nem egészen kedvező időjárás miatt a „Korona“ nagy termében tartatott meg. — írjunk e erről bővebben? Fölösleges. Este 9 órakor a terem egészen megtelt; a fesztelen mulatság, mely az elágazó véleményeket az élvezet legszebb harmóniájába egyesítette, reggeli 5 óráig tartott, mikor kiki fáradtan haza tért. Fővárosi levél. május 17-én. Végre valahára a borús napok után hozzánk is beköszöntött a tavasz s mit oly sokáig hiába vártunk, mégis megkaptuk — a jó időt. Meg is látszik hatása az egész városon. A város liget és sétányok kizöldült fasorjai közt a sétálók tarka tömege sütkérezik a verőfényben; falainkon óriási falragaszok hirdetik a nőegyleti, patvarista, bölcsőde stb. ezekhez hasonló ezégek majálisait. erős fejfájásáról panaszkodott, — férje nem volt houn. — Este még lefektette, elaltatta fiacskáját, ezt soha másnak nem engedte át, — azután azt moudá a dajkának, hogy nyugodni fog, ne zavarja, — Nem tehetnénk a tens asszonynak semmit, enyhítésül ? kérdá még a hű cseléd. — Majd megteszem Erzsi, válaszolt ő, — megiszom szokott gyógyszerem, majd azután aludni fogok édesen. S elaludt édesen, — nem ébredt fel soha, — másnap reggel ott találták a pam- lagon fehér pongyolájában, — a földön az összetört üvegcse feküdt, melyben chlorofor- mot tartott gyakran megújuló ideges fejfájásai ellen. Gyenge volt, lázas volt a kintól, tovább szívta be a veszedelmes párát mint kellett volna. — Kegyed ismerte Lillát, — felte- heti-e, hogy készakarva tette volna ? — Ki tudja ? talán az Isten! s mit feleljek én ennek a szegény megtört anyáuak, én, ki szintén sirattam a kedves elhunytat és kinek szivében ezer védelmező hang szólalt fel mellette. Én azt hiszem, Isten az ő végtelen irgalmasságában megszánt egy szegény küzdő lelket és véget vetett szenvedéseinek.
