Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-21 / 3. szám
vizsgák módját. A IV. azt mondja, hogy az utó- és kiegészítő-vizsgákra vonatkozólag a hadiiskolákra nézve fennálló határozatok hasonló alkalmazást nyernek. Heti szemle. — jan. 20. A conferentia valószínűleg ma tartja utolsó ülését. A nagy díván, melyben 150 személy vett részt, köztük a keresztény patri- archák is, egyhangúlag elvetette az európai értekezlet javaslatait s egyúttal kimondotta a keresztény és musulman elem testvéresülését. Ignatieff utasíttatott, hogy szombaton lépjen ki az értekezletből s menjen haza. A többi nagykövetek szintén útra kelnek s nagy részük búcsúlátogatást tesz a szultánnál. A porta belenyugodott ezen elhatározásba s nem hiszi, hogy annak Oroszországot kivéve más hatalom részéről veszélyes következményei lennének. Gorcsakoff Oroszország külköveleihez utasítást küldött, melyből azt sejthetni, hogy a czár csak azon esetben fog hadat üzenni, ha ezt Európa nevében, vagy egyik-másik hatalom tettleges részvételével teheti. Mindemellett erélyesen lolynak a hadi készülődések. Különben az angol hadi készülődések sem szünetelnek. Hír szerint egy angol hadtest 3 hadosztálya már teljesen csatakészen áll. Egyelőre Anglia figyelő hadtestet állít fel Kréta szigetén, Konstantinápoly védelmét pedig pánczélos hajóhadára bízza. * Nemcsak Gorcsakoíf, de a porta is küldött utasítást külképviselőihez, melyben meghagyja nekik, hogy panaszkodjanak a confe- rentia ellenséges magatartása miatt s jelentsék ki, hogy Törökország minden erővel megvédi területi épségét s reményű, hogy a conlerentia balsikere daczára a barátságos viszony a nagy hatalmakhoz nem fog megzavartatni. E jegyzék folytán Ausztria-Alagyarország utasította Zichy grófot, jelentse ki a szultánnak, hogy monarchiánk Törökország ellen nem viseltetik ellenséges érzülettel. * Törökország és Szerbia egyezményt kötöttek a hadifoglyok kölcsönös kicserélése tárgyában. Felhívás. A veszprémi kereskedelmi társulatnak sikerült a helybeli kereskedő növendékek kiképeztetése érdekében olyannyira kívánatos kereskedelmi iskolát újból szervezve, újból felállítani. Az iskola helyisége a városházban lévő Ill-ik elemi iskola helyisége. Az előadások ideje a vasárnapok délutánján %2-től %4-ig, 4-től 6 óra. Tanár: Schön Lipót okleveles tanár úr. A most már teljes szigorral hatályba léptetett iskolatörvények szerint kötelezve lévén minden növendék az ismétlő iskolát helyettesítő szakiskola látogatására, alulirt elnökség tisztelettel fela bámulatra ragadtatott katonai sorfalak közt. melyet Tsaus ok és Szandra bégek vezettek, kik után következtek az országuagyok, aztán pedig a fejedelem maga délczeg járású tüzes paripán, ki azt környezve megszamlál- hatlan lovasok által bezárta. Amint a fejedelem tüszkülő s toporzékoló harczi ménén a domb lábához fellovagolva elérkezett, a melyen a császár biüorszíuíí sátra kupolás aranygombjaival s télholdjelvényeivel, melyeken a napsugarak is meg-megtörtek, a többiek közül messze kimagaslott, a Tsaus-Basi, — főszertármester — neki legottau tudtul adta, hogy a sátor nyitva vau s benn a császár készen várja s megtanította egyszersmind arra is: miszerint a nagyúr felé arczczal fordulva fejét hajtsa meg, minthogy ős osmani szokás szerint lóhátról igy keilend őt üdvözölnie. Zápolya kevélység nélkül fejedelmi önérzettel villogó kardjáuak a császári nyílt sátor felé irányzott hódolatos meghajtásával a szabály- szerű üdvtisztelgést sikerültén megtevén, a sátorpalota előtt bámuló csoportokban álló magasrangú tömeguek annyira megtetszett, hogy „Allah!“ kiáltásokban hangosan tört ki, mit aztán a roppant tábor levegőt rnegráz- kódtatólag háromszorosan viszonzott. A következő nap, az arra esett osmani ünnep végett, a nyugalomnak lett szentelve, melyet közben-közben taraczkok és kurtányok visszhangzatos döbörgései szakítának félbe. A császár e nap ajándékokat osztatott ki, a basáknak egyenkint 100.OuO-, beglerbéguek 50 000-, a többi tiszteknek részint 10.000-, részint 5.000 aspert. Egy asper egy krajczár. — A táborban volt 2.000 ágyú, megszáinlál| hívja a helybeli kereskedőket, — meg- j killönböztetés nélkül, tagjai vagy nem tagjai a társulatnak, — hogy a hatóság rendelete szerint már összeírva í lévő tanonczaikat és gyakornokaikat e hó 21-én délután V22 órára a jelzett helyiségbe az iskola megnyitására mindannyit okvetlen beküldeni, továbbá őket a megnyitást követő rendes elő- adásokbani megjelenésben elősegíteni, | sőt az idézett törvények mulasztás esetében a főnökökre is kiható szigorú intézkedései tekintetbe vételével az iskola látogatásában ellenőrizni is szí- j veskedjenek. A felvételi módozatok s a tanterv legközelebb közzé tétetnek. Veszprém, január 19-kén 1877. — A veszprémi kereskedelmi társulat elnök- I sége: Ruttner Sándor. A kereskedelmi bál utóhangja. T. szerkesztő úr! Engedje meg, hogy a f. hó 6-án rendezett kereskedelmi tánczestélyről, jövedelmét megemlítve, bővebben megemlékezzem. A bál a kereskedelmi betegsegélyző-egylet javára, mint azt az egyleti pénztárnok is birlapilag nyugtázni fogja, felültizetés útján 69 írt és három ezüst húszast jövedelmezett. A »Veszprém“ farsangi htr írója annak tulajdonítja, hogy kevesen voltak a tánczestélyen, minthogy ez volt a farsang úttörője. Van benne valami, de mégis a főok az, hogy nálunk a társadalmi élet hiányzik, mindernd többnek akar látszani, mint amennyi, csak az kár, hogy az ily akarat érvényre nem emelkedik. A kereskedőktől vártuk el első sorban, hogy számosán fognak az estélyen részt venni, de sajnosán csalódtunk, ők szegénységi bizonyítványt állítottak ki saját részükre akkor — tisztelet a kivételeknek — midőn távollétük által kívántak ragyogni, de legalább a nemes és jótékony czéi iránti támogatásból megtehették volna azt, mit több nemes érzelmű Kereskedőtől láttunk — de más osztályuaktol nem — hogy belépti-jegyüket, felülfizetéssel vagy anélkül legalább megváltották volna, de mindenfelől a részvétlenség kapott lábra. Keméltük, hogy az iparos osztályból is számosabban lógnak megjelenni, az ügyvéd és gazdász urakat, a hivatalnoki kart sem ala- csonyította volna le, ha nem húzódtak volna annyira vissza; azon sem tudunk eleget csodálkozni, hogy a városi hatóság nem volt képviselve, a kapitány úr pedig a tisztelet- jegyet nem tekintette tiszteletnek, mert ö otthon maradt. Azt hittük, hogy mindez már a múlt szám báli kritikájában meg lesz írva, de mai nap, inkább hízelegni, mint igazat mondani szokás, az előbbi pedig gyilkosa az utóbbinak. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül azon jó, humánus és példás nagylelkű indulatot, melyet Kuttner S. úr az egylet iránt ismét kifejtett, midón 2Ü forint feiűlfizetést tett; az ily tett maga-magát dicséri, értesülve, mily nagy a deficit, Wurda úrat kérte meg, hogy habár nem rendező, engedjék meg neki a deficit-pótlók közé lépni és 20 irtot ajánlt e czélra, mi ez utóbbit annyiból nem merjük dicsérni, nehogy az olvasó azt gondolja, hogy a bizottsági tagok megmentett garasaiért dicsérjük e szép tettet; Wurda Adolf úr mint a bizottság elnöke 15 forintot ajánlt még fel kárpótlásul, mely szintén dicséretet érdemel, ugyszinte Nay úr is ki 5 frtot pótolt, a többi bizottsági tagok egyenlő összegben pótolták a. deficitet. A bizottság a felajánlt kárpótlást nem is fogadta volna el, ha oly készséggel önkényt nem ajánlkoztak volna az illető urak. — Egyúttal bátorkodom, f. h. 14-ikén kelt becses lapjában tett felhívása következtében, a hunyadmegyei eloláhosodott magyarság részére, (nemcsak szerény de) kevés összeget, egy forintot beküldeni. Maradtam honfiúi tisztelettel. r. T. czikkíró „utóhangjá“-t szó szerint közöltük, hogy lássák, mint gondolkozik ő és talán vele sok ember, ha egy-egy tánczmu- latság nem sikerül. Nincs könnyebb, mint a közönségre ilyenkor kígyót- békát kiáltani, mintha bizony arra a közönségre rá lehetne erőszakolni, hogy most ide tartozol menni. Mi, kik a közönség érdekeit védeni első sor- | bau hivatva vagyunk, mi tiltakozunk minden I a közönség szabad elhatározását korlátozni vágyó szándék ellen; tiltakozunk maguknak a korlátozóknak érdekében is, mert ily nyilatkozattal a közönségnek kedve szegetik, és méltán, későbbi hasonló mulatság tömeges felkarolása iránt és így ki mások a vesztő felek, mint épen azok, kik most duzzognak, jövő ilyenkorra pedig ismét a t. közönségnek részvételéért esenguek. T. czikkíró epés nyilaiból nekünk is juttat, hogy „mai nap inkább hízelegni, mint igazat mondani szokás.“ ügy hiszszük legalább, hogy ezt ő is mi ránk érti. Legyen arról megyőzódve a t. czikkíró ár, hogy a bizelgós és művelt módor között óriási különbség van; ha e különbséget a t. czikkíró még nem fedezte volna fel, csak sajnálatunkra méltó. ' Szerk. A VIDÉK. Fokszabadi. 1877. jan. 15. A nagy mozgás után beállított a meghunyászkodó csend s azt hiszi az ember, hogy neki közönyösnek kell lenni már csak azért is — mert törekvésében meggátlá a nemes vármegye. Balga hit biz ez, de hát a jelen korszakban mit is tenne mást az elkeseredett, mint kezébe hajtani fejét s egy borús s fájdalmas sóhaj közt, sokszor a kegyetlen csalódással korbácsolt reményét ismét arczul ütui. Különös valaminek tűnik az fel, hogy egy tevékeny községnek rég óhajtott s most már a kivitel küszöbén álló szándékát és határozatát éretlen, vagy talán nagyon is fontosnak találta nemes Veszprémmegye bizottsága akkor, amidőn aj község körorvost akart magáuak közegészségügye őrzőjeként ! pályázat útján keresni, hogy kezébe kapta a gyeplőt s Hűbele Balázs módjára, mert hát lovat ád isten — 300 forint évi fizetést mél- tóztatott kegyesen kipuskázui azon vakmerő orvos számára és pedig a községek rovására, hatlan sok sátor, tenger hadikészülék, ámbár az egész haderő még ekkor együtt nem volt. Juuius 29-én Szolimán a fejedelmet magához hivatá. Ez és 400 nemesei, a/, arany és ezüst csillámlásaitól ragyogó csillagokkint tündököltek, mely tündéri látványosság bűbája kellemes hatást gyakorolt a szemlélőre. 1 menetrend következő volt: 1) 50 Tschaus előörskép. 2) Ismét egy Tschaus-osztály. 3) A jancsárkapitány és aga. 4) Kagyogó egyenruhája három lovasszertárnok. 5) A fejedelem legfőbb tanácsnokai. 6) Az ország 6 főtisztviselői. 7) Ősi szokás szerint osmani ruhába öltözködött nehány gyermek, kik gyalog lépdeltek a fejedelem előtt. 8) Végre a fejedelem I maga egyedül, himbáló büszke ménen, némi j láttávolbau az előtte menőktől. Kengyeivasát ékes öltözetű gyorsíutók tárták kezökben, kik mellett 12 Surbadsjk s Battadsik szerkeczésen mendegélt. A fejedelem felette értékes rnházatkan csodaszerű pompát fejtett ki s ékszerei az ! osmauokat rendkívüli bámulatra ragadták. — ! Állott pedig díszöitözéke e következőkből: 1) | egy magas, tömör, fekete, rókaprétnes kalpag- j bői, melynek forgója alján egy diónagyságú | ceyloni rubint fenylett, fölötte pedig ssép | lenge kócsagtoll ringott. 2) Mellén egy lOO.GuO aranyat érő brillant s karbunkulus kövekkel ékített nehéz aranykereszt díszlett. 3) Nyika körül egy kagylókkal s gyöngyökkel változatosan kirakott vert széles aranyláncz lengett alá, újjain pedig nagyértékű drágaköves araky- gytírűk csillogtak. 4) Karcsú derekát, a császártól nemrég ajándékba kapott nehézkes aranykard s gyilok, melyek a keletiesen kigyöngyözött széles aranylemezű övről alá- csüugtek, övedzte. 5) Tiszta aranyból készült nyerge értékes gyöngysorokkal s ragyogó pikkelyekkel annyira kirakva, hogy azok láttára szinte káprázott az ember szeme s 24.000 db arany értéket meghaladt. 6) Lova fejszerszáma s kantárszára_szintén kagylók és gyöngyök tömör kirakatától tükör gyanánt fénylett. — Az egész menetet a kiséretbeli magyar főurak zárták be, kik a fejedelmet környezték. Spahik és jancsárok képeztek sorfalat a császár sátráig, mely előtt ő, tüzes vérű délczeg lováról, magát kissé kipihenendő, leszállt, mi alatt 100 idroglan és Amaroglán sürögve hordta fel a nagyúr számára hozott gazdag fejedelmi ajándékokat. Állott pedig az ajáudék következő tárgyakból: 1) Egy aranypogácsa, abban egy brillantkő, bárom kar- buukulus, közepén egy 6 000 aranyat érő egyptomi smaragd. 2) Egy nagy aranytál, benne egy széles aranykarika-gyűrű, melybe egy ütő aranyóra volt illesztve, mely az órák számát s negyedeket, valamint a hold és planéták járását jelezte. 3) 50 db vastagon aranyozott ezüst serleg. 4) 16 db aranyozott nagy ezüst tányér. 5) 12 db kisebb. 6) Illatszerek s jószagú vizek. Végre 7) Néhány válogatott sólyommadár. A kegyteljesen elfogadott fényes ajándékok, a császárban a legrokonszenvesb érzelmeket költötték fel a fejedelem irányában, kit tüstént maga elé vezettetni parancsolt. Zápolya kisérve a legfőbb rangviselőktől, azonnal belépett a császári sátorba, amelyben Szolimán egy gyöngyök s kagylóktól ragyogó aranytrónszéken ült, négy basa előtte közeiben ki merészel megátalkodottan az emberiség egészsége felett őrködni. Hiszen kérem Eokszabadi körorvosi kép- viselő-testülete igen jól tudta azt, hogy nem kocsis-fizetést kell adni egy oly egyénnek, kire élete legdrágább kincse: egészsége bizatik s épen ezért 600 forint évi fizetést s természetbeni fuvart akart s akar adni leendő orvosáuak, mégis azon hozzátevéssel, hogy a látogatási díj meghatározása, illetve mennyisége a képviselő és orvos között történendő egy esség útján leend megállapítva. Igaz, hogy az is csekély fizetés egy annyi küzdelemmel és fáradságos^ működéssel összekötött pályáhez, de hát egyelőre, mint oly állomás, mely még újszülöttje Fokszabadi és Siómaros községnek — talán elfogadható. De hát különben miért nem engedte meg a nemes megye e buzgó körorvosi képviselő testületnek, hogy ő maga nyisson pályázati hirdetményt, holott e tekintetben, ha jól tudjuk, jelentését, valamint e tárgybani jegyzőkönyvét jó eleve beadta. Bizony nagyon kár a magasból, csakúgy dictandó pressiót gyakorolni a községek tevékenységére, mikor tudjuk, mily nehéz az ilyesmi létrehozása. Különben — ha meg is van a nagy lehangoltság — Fokszabadi és Siómaros községek derék polgáraiban e megyei eljárást illetőleg, mégis hiszem, hogy orvos nélkül nem fogja magát hagyni. Hiszen nem is lehet uraim! hát mit tegyen azon szerencsétlen családfő, kinek egyik családtagja fájdalmasan beteg és segítni nem akar rajta s kínjait enyhítni; más messze levő községben vagy városban keresse a segélyt, hol igen gyakran megtörténhetik, hogy a keresett orvos hon nincsen s mire az illető visszatér, a beteg már jobblétre szenderült; de meg törés-, zúzás-, vagy más rögtöni gyógykezelést kivánó szerencsétlen eseteknél, hol a segély — távol, nagyon távol. Azután meg, kérem, az az orvos olyan igéző lény, hogy a halandó s gyönge idegzetű embernek már a látása is gyógyszer. De meg megsatnyult s zilált közegészségügyi viszonyaink okvetlen megkívánják különösen nálunk, hogy legyen egy őr, aki éber figyelemmel s gyöugéd gondozással ápolja egészségünk fentartását. E szerint igen óhajtandó lenne, hogy ha a körorvosi képviselő-testület, mely úgyis ismeri már magasztos s oly annyira életkérdésbe vágó feladatát, minél előbb pályázati hirdetményt bocsátana ki a kőrorvosi állomás betöltésére, nehogy a község jó egészségi viszonyának reménye maholuap a keserű csalódásnak legyen áldozatja. Búvár. Nagy-Vázsony, 1877. jan. 17. T. szerkesztő úr! 2-ik számú becses lapja „Vidék“ czímfí rovatában, a nag_y-vázsonyi reform, egyház, nem templom-, hanem lelkész-lakra kiküldött „szerény gyűjt ő“-je, úgy van egy lepsényi forrás szerint a t. olvasó-publikum előtt föi- tüntetve, mint ki, küldetésével visszaélve, megfeledkezett arról, hogy egy segélykérőnek csakis az alázatosság ékes ruháját felöltve, kell a kegyes adakozók hajlékaiba beköszönnie. S ha netán mégis találkozik olyan, ki ezzel Folytatás a melléklapon. foglalván helyet. Miután a fejedelem Szolimán előtt térdet hajtott, alegfőbb basa kézcsőkölásra a császárhoz karon fogva vezette. A császár a hódoló fejedelmet átkarolta s igy szólt: „Kedves fiam, legyen üdvöz s áldott idejöveteled!“ s leüléssel megkínálta, de midőn leülni vonakodott, még egyszer igy szólt hozzá: „Ülj le, szerelmes fiam!“ mire a fejedelem a császár jobbja felől leült, a basák pedig lábai előtt állapodtak meg. Ezekután a fejedelem kíséretéhez csatlakozott főurakat mutattatta be magának, kik ős osmani szokás szerint mindnyájan magukat földszínig hajtották meg, mintha a császárt imádók lettek volna. A szertartásos udvarlás bevégeztével a kiséret egy másik sátorba vonulván, a fejedelem ülőhelyéről felkelt s rövid szólam közt egy írott kérvényt nyújtott át a császárnak, ki azt nemcsak kegyteljesen fogadta, hanem igy nyilatkozott: „Kedvesb dolgot fiam! nem cselekedhettél volna, mint mikor látogatásoddal megtiszteltél s ennél jobbat nem is tanácsolhatott volna senki. Hódolatod ne csak a jövőben, hanem már most is hozza meg számodra a kívánt gyümölcsöket, mert kész vagyok jelen pillanatban is teljesíteni minden kívánságodat!“ Ezek hallatára Zápolya a császár lábaihoz borult, ez azonban rögtön fölemelte s így szólt: „Légy jó reménynyel, meg fogom mutatni a világnak, hogy Isten mindenkor a legalkalmasb időben szokta küldeni segélyét az elhagyottaknak!“ A fejedelem kimondhatatlan boldognak jelentvén ki magát, hogy oly hatalmas pártfogóra talált s miután üdvöt s szerencsét kívánt volna a császárnak, ugyan
