Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-05-13 / 19. szám
tárgyilagos komolysággal hozzászólni, s azután mély belátásuk szerint bölcsen határozni. Napirend előtt Véghelyi Dezső szólal fel s azon hitben, hogy a bizottsági tagok közt senki sincsen, ki az árvaügyek iránt meleg érdeklődéssel ne viseltessék, azon kérdést intézi az árvaszék elnökéhez, tett-e intézkedést az iránt, hogy az évenkint letárgyalt hagyatékok száma- s az ezen hagyatékokban érdekelt árváknak nyilván tartása lehető legyen s ha tett, van-e szándékában ez érdemben a közgyűlésnek kellő felvilágosítást adni; ha pedig esetleg e tekintetben semmi intézkedést nem tett volna az árvaszék elnöke, kérdi szóló, fog-e a jövőben ily szellemben részletes jelentést a közgyűlésnek benyújtani? Kőrössy Lajos, árvaszéki elnök, interpel- lálót az árvaszéknek 1876. évi működéséről szóló — általa szerkesztett s a tárgyalás alá kerülendő sorozatba felvett jelentésére utalja. Véghelyi Dezső megnyugszik a válaszban azon kijelentéssel, hogy fentartja magának a jogot, esetleges megjegyzéseit e jelentésre annak tárgyalása alkalmával őszintén elmondani. Ugyancsak Véghelyi Dezső azon kérdést intézi az árvaszék elnökéhez, mi annak az oka, hogy a még 1875. évi febr. hó 3-áu Küngös községben elhunyt Kenessey Elek hagyatéka csak f. évi apr. hó 14-én intéztetett el, daczára, hogy a leltározás már az 1875. év végén be volt fejezve, a közjegyző az ügyet múlt évi febr. 2-án elintézte s azonnal áttette azt az árvaszékhez? Szóló e hagyaték lassú megoldásánál nagy mulasztást lát az árvaszék részéről annyival inkább, mert csekélyebb jelentőségű s későbben beterjesztett ügyek is előbb intéztettek el. Kőrössy Lajos szerint a késedelem oka abban volt, hogy ő, mint elnök, a szóba hozott hagyatékot egyrészt nem tartotta sürgősnek, másrészt az árvák vagyonát teljesen biztosítottnak hitte. A közgyűlés e választ tudomásul vette. Olvastatott Bezerédy Gyula, alispán, jelentése a megye állapotáról és statisztikai viszonyairól az 1876. évet illetőleg. E nagy figyelemmel hallgatott s több ízben lelkesen megéljenzett jelentést lesz szerencsénk lapunk egyik közelebbi számában t. olvasóinkkal részletesebben megismertetni. A jelentés felolvasása után Sárkány Miklós szólalt fel; Az elénk terjesztett alispáni jelentés — úgymond — nagy gonddal, pihenést nem ismerő fáradsággal, minden tárgyra kiterjedő mély alapossággal s ügybuzgalommal van egybeállítva, s hogy maradandó becse lesz, a t. alispán úr érdeme. Előadja e jelentés az egyes hazafiak működését, munkásságát s híven szolgál az országos elismerés dicsőítésére; meglátszik e jelentésből a megye terhe — a haza oltárára tett sokféle áldozata; s világosan előtünteti, mennyit szenteltünk a tanügy felvirágzására, ügy lehet e jelentést tekinteni, mint egy tükröt, mely a megye beléletét a leghivebben adja vissza s ha betekintünk e tükörbe, semmi okunk sincs elpirulni. Kívánatosnak tartom, hogy e tükörrel ismerkedjenek meg a szomszéd-megyék is, lássák megyénk esetleges hiányait, erejét, haladását, s tanuljanak belőle üdvösen munkálkodni a szeretett haza javán. Az elmondottak alapján indítványozza szóló, hogy a bizottság az alispánnak jegyzőkönyvi elismerést szavazzon kitünően szerkesztett jelentéséért s egyúttal indítványozza, hogy e jelentés nyomassák ki s pedig annyi példányban, hogy ne csak a bizottsági tagoknak s a megyéknek jusson egy-egy példány, hanem könyvárusi utón a nagy közönség is hozzá férhessen e becses jelentéshez. Eötvös Károly az indítvány első részét a legszívesebben teszi magáévá, az indítvány vendégszerepeltetési eljárás, melynek az az egy nagyon nyomós haszna megvan, hogy telt házat és telt pénztárt csinál, hanem köny- nyen megtörténhetik, hogy ha idővel majd kifogyunk a vendégszerepeltetendő művészekből és művésznőkből s azután meg kell elégednünk a mi régi ismerőseinkkel, — az a közönség, melynek müizlését a folytonos vendégszereplések által ugyancsak magasra csi- gázták, hogy fog megelégedni velők és nem hagyja-e üresen a házat. Sokkal okosabban jár el Rákossy, ő nem művészeket, hanem egyes felkapott darabokat hozat s azután elöadatja a mi embereinkkel mindaddig, mígnem észreveszi a közönség érdekeltségének csökkenését. Ilyenkor azután skartba csapja az egészet és hozat egy másik új darabot. Ilyenek voltak azok Locoque féle látványos operettek, ilyenek a Verne féle dramatisált elbeszélések, ilyen legújabban a „Kosiki.“ Nem folytatom tovább, meghozták az esti lapot, megnézem, de meg nem irom, mi van benne, miután a politikát mellőzni ígértem. Megnézem, milyen felvonása jön annak a drámának, mit keleti kérdésnek hívunk, azután elgondolkodom a felett, hogy mit csinálunk, ha majd jön a muszka, midőn én is ; „Más adjusztérungban állok egész nap.“ Addig is jó béketűrést kívánok. Csetneki Elek. második részét illetőleg azonban megjegyzi, hogy czélszerűbb eljárás volna, ha az alispáni jelentés évenkint a közgyűlés előtt legalább két héttel kinyomatnék s a bizottsági tagok közt szétosztatnék, hogy mindenkinek bő alkalom adatnék a jelentés lelkiismeretes tanulmányozására annyival inkább, mert egy hallásra ily terjedelmes műről ítéletet alkotni nem lehet. Különben szóló igen ajánlja az alispán figyelmébe, hogy jövőre e jelentésben azon ügyek, melyek a megye hatósági körébe tartoznak, elkülönítve adassanak elő azoktól, melyek a hatóság körét túllépik s csak harmad sorban soroltassanak el a statisztikára fontos egyéb dolgok. Ily módon lehetne — végíi szóló — behatóbb áttekintést nyerni a megyei ügyek vezetését illetőleg. Bezerédy Gyula, alispán, felszólalása után, hogy már e jelentés az Eötvös Károly által ajánlott szellemben van szerkesztve, a közgyűlés egyhangúlag elfogadja Sárkány Miklós indítványait, az alispánnak jegyzőkönyvileg köszönetét szavaz s jelentését 600 példányban kinyomatni rendeli. Elfogadta a közgyűlés Eötvös Károly azon indítványát is, hogy jövőben az alispáni jelentés már a közgyűlés előtt legalább két héttel kinyomassék s a bizottsági tagoknak kiadassák. Rozsos István felemlítvén, mily nagy összeggel áldozott a megye népnevelési — főleg kisdedóvodai czélokra, megjegyzi, hogy a többi közt a nagyvázsonyi kisdedóvoda annak idején a megyétől 300 frt adományban részesült; sajnálattal hallotta szóló, hogy az említett óvoda bizonyos körülmények folytán működni megszűnik, indítványozza tehát, követelje vissza a megye a fenti adományt, mire nézve legczélszerűbb mód lesz szóló szerint az óvoda szerelvényeit 300 frt erejéig lefoglalni, illetőleg átvenni. Bezerédy Gyula megnyugvással jelenti, hogy a szolgabirói hivatal már utasítva van behajtani a szóban forgó összeget s pedig azon módon, melyet indítványozó is ajánlott. Megjegyzi még az alispán, hogy e szerelvényeket Veszprém városa hajlandó átvenni s miután a megye bizottsága e városnak óvodai czélokra 1000 forintot szavazott meg, Veszprém városa készpénzben csak 700 forintot kap. Ugyancsak Rozsos István beterjeszti a megyei magánpénztárak kezelésével megbízott választmánynak jegyzőkönyvét azon sürgős indítványával egyetemben, hogy a felszapoio- dott ösztöndíjalapból még egy ösztöndíj rend- szeresíttessék, mely 6 darab aranyból álljon s e díj már ma kiadassák. Meg kell említenünk, hogy az érintett ösztöndíjalapból jutalomban részesülnek a jó erkölcsű és szorgalmas tanítók, főleg kik a nemzeti nyelv terjesztése körül szép érdemeket szereztek maguknak. A közgyűlés a beterjesztett jegyzőkönyvet tudomásul veszi s Rozsos István indítványát örömmel s egyhangúlag elfogadja. A főispán erre a következő szavak kíséretében osztja ki a díjakat: vegyék e díjakat úgy, mint e megye bizottságának halvány elismerését azon hazafias kötelességük buzgó teljesítéséért, hogy szeretett honunknak üdvére munkálni szívesek voltak. E jutalom buzdítsa önöket a munkára a jövőben is. Isten éltesse Önöket! Jutalmat nyertek: Kovács Ferencz n.- vázsonyi, Tömör Lukács rátóti, Bittmaun Antal szűcsi, Kielbinger Alajos jásdi, Macher Endre lajoskomáromi és Szám Lőrincz (lapunk külmunkatársa) ajka-csingervölgyi-kő- szénbányai néptanítók: s pedig az első 6, minden következő egy-egy aranynyal kevesebbet. A jutalmazottak nevében Kovács Ferencz mondott érzékeny szavakban őszinte köszönetét a megye bizottságának a kitüntető elismerésért. Most következett a napirend legérdekesb tárgya, — Pest vármegye felirata az önálló vám és bank felállítása érdemében. Lapunk szűk tere nem engedi meg, hogy e pontnál kifejlett vitát részletesebben adjuk elő; mindössze csak halvány vázlatát adhatjuk a közgyűlés első napja további folyamának. A vitát Eötvös Károly nyitotta meg kimutatni igyekezvén, hogy a megyei állandó választmány véleménye Pest megye feliratára nem áll, mert ma egészen más a viszony, mint volt a múlt évben, midőn a vám- és bankügy első Ízben került a megye termében szőnyegre — akkor még Ausztria — ezek szóló szavai — nem tiporta szét perfid lábbal a májusi stipulatiókat. Elmondja ezután szóló Ausztria czélját — német vámszövetséget alkotni s e szövetségbe belevonni a magyar nemzetet is. E czél dugába dőlt. Ausztria azután oly szerződéseket kötött, melyek csak neki váltak javára. 67-ben nem lehetett a vámügyet rendezni, akadályul szolgáltak a jogérvényes szerződések, Deák Ferencz tehát kénytelen volt e szerződések alapján kötni meg az egyezményt s megkötötte nem 10 évre, mint most tervezik, hanem csak 5 évre s ezen egyezmény tárgyalása alkalmával kimondta Deák Ferencz, hogy e szerződés csak próba s ha a nemzetre nem leend előnyös, 5 év múlva felállítjuk a külön vámterületet. Beszéde további folyamában statisztikai adatokkal törekszik szóló megmutatni, hogy még a 67. egyezmény is, mely pedig felette súlyosnak bizonyult be, jobb volt a mostaninál. Szóló a szerződés elfogadását a törvényhozás részéről öngyilkosságnak nevezi. Ez indokok folytán szóló pártolja Pest megye feliratát s ez érdemben indítványt ad be. Pap János a rósz pénzügyi kezelés ellen szólal fel. Anyagi romlás szélén áll a nemzet, melyet nem sokára követni fog a politikai is. Az önálló vámügyet egyetlen eszköznek tartja a bukás elkerülésére. Amerika a vámsorompók felállítása által mentetett meg a végbukástól, jó részben Francziaország is. Beszédét azzal végzi, ha ez egyezmény törvénynyé fog válni, elmondhatjuk, hogy: finis Hungáriáé. Rozsos István aggódva szól a kérdéshez, kiemeli annak kényes oldalát s megjegyzi, hogy anyagi romlásunk oka abban áll, hogy túlbecsülve erőnket százados mulasztást rögtön helyrehozni s az előre haladt külföldet elérni akartuk. Szóló haladást lát e szerződésben a 67. alkuhoz képest, azért az egyszerű tudomásvételre szavaz. Csapó Kálmán szerint a deficit eltüntetése a budgetből adófelememelés által eszközölhető nem lesz, a nemzet görnyed az adó súlya alatt; más mód nincs, mint vámsorompók falállítása által jutni a nemzetnek jövedelmi forráshoz s statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy önálló vám mellett nemcsak elttumék a deficit, de még az adó is tetemesen leszállítható volna. Kijelenti szóló, hogy az Ausztria által netán fogauatba veendő repressáliáktól nem fél s pártolja a feliratot. Sárkány Miklós védi Eötvös ellen az állandó választmány véleményét s azon kijelentéssel, hogy jelen körülmények közt, meglehet, rászorulhatunk Ausztria támogatására is, nem czélszerű tehát szítani az izgalmat Magyarország és Ausztria közt, a feliratot nem pártolja. Yéghely Dezső a veszélyt festi, mely hazánkat környezi, e veszély mellett szóló szerint el kell némulnia a párttekinteteknek s egyeknek kell lennünk a hazaszeretetben. Különben az állandó választmány véleményét pártolja s a felirat ellen nyilatkozik. Végül a főispán szólalt fel, ki bízik a kormány hazaszeretetében, mely a nemzetnek csak a javát akarhatja s kéri a közgyűlést, fogadja el a tudomásvételt. Szavazás előtt Eötvös Károly, mint indítványozó, mondta el röviden megjegyzéseit az egyes szónokok állításaira s ajánlta indítványát a tagok figyelmébe. Névszerinti szavazás kéretvén 49 szavazott a felirat ellen és 28 a felirat mellett. Ekkép Veszprém vármegye bizottsága Pest megye feliratát 21 szavazat többséggel egyszerűeu tudomásul vette. (Vége. köv.) Veszprém, 1877. május 8 T. szerkesztő űr! Dr. Sáudorfy Miksa ügyfelem a „Veszprém“ f. é. május hó 6-i számában hivatkozva Esztergommegye orvosaira, — kik az egyesülés korszerű eszméjét felkarolva egyletet alakítottak, melyből — mi kétséget nem szenved a tudományra, az egész orvosi testület életviszonyaira, úgy egyes tagjaira, de különösen a közönségre kiszámíthat- lan haszon háramlik; — egy megyénkben alakítandó orvosegylet eszméjét volt szíves tüzetes megvitatás végett a nyilvánosság elé bocsátani. Ennek folytán egy régóta táplált de visz- szatartott hő óhajom kifejezhetésére nyílt mezőt látván, kérem t. szerkesztő úrat, szíveskednék alábbi soraimat becses lapjába felvenni és mélyen tisztelt ügyfeleim elé eszmecserére bocsátani. Napjainkban, midőn az élet terhei a haza minden polgárára oly nagy súlylyal nehezednek, mindenkinek az életmód aggasztólag terhes ügye vált mint legnehezebb és szükség- képeni életczél legfőbb feladatává: Az önfen- tartás czéljára fordítandó szellemi és anyagi erők különbözőségei osztályozzák az egyéneket különféle állásokba. Az egy osztályhoz tartozó egyének önmagukra hagyatva legtöbbnyire elenyésznek, üdvös fáradozásukat semmi vagy csak csekély eredmény koronázza; arra van tehát mindenki a kor követelményei által utalva, hogy születés, rang, tudomány, művészet, birtok, ipar, szóval életpályája szerint oly testülethez tartozzék, mely szellemi és anyagi életmódjának megfelel, s melynek a törvény korlátái közt létező alapszabályai társadalmi és honpolgári kötelességének teljesítésében jótékonyan gyámolítják. Ha valaki ily testületen kívül él, úgy képzelem, ott él vele együtt az önzés is, mely egyike a legfőbb társadalom ellenes bűnöknek. A haza ugyanis minden gyermekétől joggal megkívánja, hogy élete a társadalomra hasznos legyen; ki ezen czélt nem hordja szeme előtt, a társadalom pártfogására, elismerésére, nem számíthat. Pedig vajmi jól esik azon meggyőződésben élnünk és az élet végórájában a leélt napokra visszagondolva lelkiismeretünket megnyugtatva éreznünk, hogy használtunk az emberiségnek és tiszta öntudatunk szerint polgártársaink javára éltünk, s így társadalmi kötelmeink hű teljesítésének öntudatában mint hasznos honpolgárok állunk honfitársaink szemei előtt. Ha valaki választott életpályáján már önállóságra is jutott, vetélytársai között azonnal vezérszerepet vinni még sem lehet hivatva; igazi bölcsnek ritka ember születik! Az igazi tudományt az elmélet mellett a gyakorlat adja meg; ki az iskolák porát lerázta magáról, tudományos könyveinek halmazában egy óriási labyrinthusban találja magát, ha a tapasztalat élő veteránjait mellőzi. Aki önnön kárán tanúi, saját jövőjén ejt csorbát, ezt elhomályosítja; vajmi nehéz pedig és vajmi ritkán sikerűi az ejtett csorbát kiköszörülni, az elhomályosúlt jövő fényét ismét visszavarázsolni. A maga kárán való tanúlásból kettős kár származik; az egyiket az elbizakodott önző, a másikat a közönség viseli. Kötelessége tehát mindenkinek életpályája gyakorlati oldalát is tanulmánya tárgyává tenni, a hibákat és kinövéseket mások tapasztalatai nyomán kiköszörülni, hogy a társas élet keretébe ő is beváljék, az itt kifejtett tevékenység által jövőjét megalapítsa, s egykoron mint tapasztalatokban gazdag viszontszolgálatképen a jövő nemzedéknek bölcs tanácsadója legyen. Az egyleteknek, mint morális testületeknek, feladatuk ezen elvet követni, ezen szépet gyakorolni a pályatársak irányában. Az egyletek feladata oda hatni, hogy az életmód helytelenül felfogott érdekei által netalán téves útra terelt kartársak a helyes útra visszatéríttessenek; ha egyik-másik kebelbeli tag szerencsétlenség vagy a sors különféle csapásai által sujtatnék, ha őszinte jó tanácsra vagy támogatásra szorúlna: baját a körülményekhez képest megorvosolni, neki mindenben segítségére lenni; szóval az egyletnek olyasminek kell lenni, melyben minden tag betegségében, tehetetlen aggkorában és az élet egyéb viszontagságaiban egy résztvevő, lehető segély- lyel atyailag támogató, baráti jó akaratú tanácsadót s jóltevőt találjon. Az orvosi egyleteknek ezeken kívül még más, igen fontos tudományos irányú czéljuk is van; amennyiben az összejövetelek alkalmával a fontosabb kóresetek lefolyásáról való előadások- vagy tudományos felolvasásokra és ezek fölötti vitatkozásokra tág tér nyílik. Ily alkalmakkor előadhatja kiki saját tapasztalatai után a gyógykezelés terén elért eredményeket. Mennyi haszon háramlik ily eszmecserékből az egylet egyes tagjaira s közvetve a közönségre, úgy hiszem, fölösleges bővebben kifejtenem. Ez nézetem szerint az egyletnek czélja; így fogom én fel és velem, hiszem, mindenki egy alakítandó egylet eszméjét, s ebből kiin- dúlva lelkem mélyéből pártolom a megpedí- tett és megyénkben eddig oly sajnosán nélkülözött orvosegylet ügyét. Ennél fogva midőn a veszprémmegyei orvosegylet mielőbbi létrejövetele iránt őszinte óhajomat nyilvánítani szerencsém van, üdvözlöm az Esztergommegyében legközelebb megalakúit orvosegyletet, egyszersmind bátorkodom azon óhajomnak adni kifejezést, vajha mélyen tisztelt ügytársaim közöl többen felszólalnának az ügy érdekében, a megyebeli orvos és gyógyszerész urak az egylet alapszabályainak kidolgozása czéljából mielőbb értekezletre Összejővén a rég óhajtott és sajnosán nélkülözött megyei orvos-gyógysze- részegyletet megalakítanák. Mindenek előtt szükségesnek tartanám azonban, hogy megyénk két érdemteljes főorvosa, az egyik Veszpém, a másik Pápa városába- a megyebeli orvos és gyógyszerész urakat leendő megalakúlás szempontjából előleges értekezletre összehívni, megállapodásaikról egymást valamint a megyei összes orvosi és gyógyszerészi kart értesíteni szíveskednének. Fogadja t. szerkesztő úr kiváló tiszteletem nyilvánítását és ezzel maradok őszinte tisztelője Dr. Kerényi Károly járási orvos. A VIDÉK. Török vendégeink N.-Kanizsán. Nem lehet hazánkban honfikebel, melyben viszhangra nem talált volna a rokon töröknemzet küldöttsége s ennek kapcsán az egész török nép iránt érzett rokonszenv s a legutóbbi napokban ismét kitüntetett vendég- szeretet. A lelkesedés villámként járta át az országot, s ennek fiai szívében a rokon nép iránt már úgy is régtől táplált testvéri szeretet lángra gyújtá, vagy e szeretet aranykapcsát egygyé olvasztó, melyet nincs hatalom, mely elválaszthatna. így nagyon természetes, hogy N.-Kanizs, város lelkes polgársága sem lehetett tétlen a rokonszenv nyilvánításánál; nem lehetett, a nem is lehet oly város e tekintetben hátras
