Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-21 / 3. szám
III. évfolyam. 1877. 3-ik szám. Veszprém, január 21. *0= ==G« és „Hív. Értesítő“ megöleti aiid.n vuinap. Előfizetési dij: ji Egész érre . . 6 írt - kr.: Fél évre ... 3 írt - kr. j[ Negyedévre . lfrtőOkr.1 Egyes példány ára 15 ki KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELODÉSI ÉS VESZPRÉM wro= 6 Kiad ó-hivatal: KRAUSZ ARMIN könyvkereskedése Vesiprémken, hova minden előfizetés hirdetésdíj s postai reklamáczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg.-J MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. £ Szerkesztőség: kegyesr.nagy gymnasium. ÓM Az uzsoratörvény. A szabadságra nem születnünk, arra érnünk kell; addig, míg arra meg nem értünk, kétélű kard az, melylyel ép úgy sebezhetjük elleneinket, mint min- magunkat. Az újabb kor lerázván magáról a múltnak hagyományos nyűgeit, minden téren a szabadság gyújtó eszméjét tűzte zászlajára, úgy az ipar, mint a pénztőke-kereskedelem terén és figyelmen kivül hagyta, vajon annak a szép szabadságnak van-e biztosítéka, van-e létalapja és létjoga a népek gondolkozás- és cselekvésmódjában. Az uzsora az 1868-ik évi 31-dik törvényczikk által eltöröltetett és a kamatláb eddigi törvényes megszabása a szerződő felek tetszésére bízatott. Minden még a legszebb elméletnek is csak a gyakorlat a tűzpróbája, így történt azután, hogy az élet a kamatlábnak tetszés szerinti meghatározásánál oly társadalmi visszásságokat, sőt erkölcsi fogyatkozásokat vetett fel, melyek már az intéző körök figyelmét is lekötötték, pedig ezek vajmi későn szoktak a szegény nyomorgó nép jajaira figyelmesek lenni, lekötötték, mondjuk, melyek ma már gondolkodnak és pedig komolyan, hogy az uzsoratörvényt visszaállítsák és így legalább a bajnak elviselését ameny- nyire-aunyira ttírhetővé tegyék. Nem tartozunk azok közé, kik már mindent megnyertnek, mindent el- intézettnek tekintenek, ha azt a törvény- czikkek között láthatják és arra mint paragraphúsra hivatkozhatnak. Mi az uzsoratörvénytől sem várjuk azt, hogy a hajmeresztő visszaéléseket egy csapásra megsemmisítse, távolról sem; hanem igenis várjuk és hiszszük, hogy j az az eddig nem korlátolt rögtöni és természetellenes meggazdagodás szédelgő vágyát visszaszorítja azon mederbe, melyben az, ugrás nélkül, a becsületes társadalmi morállal párosulva, nem mások rovására, józan valósulása felé haladhat. És ha ezt eredményezi, sokat, igen sokat eredményezett. Hogy a hozandó uzsoratörvényeket ki fogják játszani, hagyján. Van-e valami oly szent, amivel visszaélés nem történt volna. Meg fog történni bizony, hogy a megszorúltnak helyzetét kizsákmányolandó egyik-másik hitelező ezután is száz forintot fog adni a kérelmezőnek a törvényes kamatra és írat az adóslevélre két-háromszázat szintén — törvényes kamatra; de ezt meggátolni nem az állami törvények vannak hivatva, melyek elégtelenek és mindig elégtelenek fognak lenni, hanem a népnevelés, a műveltség, mely körültekintővé teszi az embert, hogy nyomban keresztüllásson azon a hálón, melyet a gonosz szándék utána kivetett. Az a gondolat, hogy az állam csak bizonyos kamatnagyság erejéig j véd, emelő a becsületes, lesújtó a becstelen emberre és így csak nyeremény magára a társadalomra. Mi tehát határozottan a mellett vagyunk, hogy az uzsoratörvény visz- szaállíttassék és miut egyik laptársunk is óhajtja, ne nyolcz, hanem nyolcz egész tizenkettőig emelje az állam a kamatlábat, hogy így a pénztőke kereskedelme is lendületet nyerjen és mennél kevesebbeknek jusson eszökbe, törvényellenesen cselekedve a törvényt kijátszani, másokat pedig megkárosítani. Végre nézetünknek leplezetlenül kifejezést adunk, midőn azt mondjuk, hogy mi nem pusztán az uzsorások szívtelenségét tartjuk kárhoztatandónak, hanem azon könnyelműséget is, melylyel napjainkban az adósságok csináltatnak. Ez gyökere, ez kútforrása az uzsora-visszaélések ezer meg ezer nemének. Ha még productiv beruházásokra vétetnének fel kölcsöneink, szót sem tennénk; de midőn a leginproduc- tívabb, mondhatnók, puszta luxus-kiadásaink vannak az adósságoknál főleg és első sorban számításba véve, akkor ne csodálkozzunk, ha az az uzsorás a bizonytalanra adott pénzét még a becsület és lelkiismeret árán is búsásan megdrágítja. Tegyük kezeinket a keblünkre és valljuk be, annak, hogy az uzsorások annyira ránk szoktak és hogy oly szívtelenségekre vetemedhetnek, annak — mi magunk vagyunk az okai. A belügyminiszter hamis pénzjegyek tárgyában körrendeletét intézett az összes hazai törvényhatóságokhoz, melyben fölhívja azokat, miszerint utasítsák a területükön levő köz- és magánpénzintézeteket, hogy a náluk bemutatott hamis pénzjegyeket, a beszolgáló fél nevének és lakhelyének megjelölése mellett a legközelebbi királyi bíróság- vagy királyi ügyészséghez mindenkor azonnal megküldjék. Háború esetén a katonai állatorvosokban beálló szükséglet a háború tartamára önkénytes polgári állatorvosok felvétele által fedezendő. A főldmivelési minisztérium rendeletileg értesíti a thatóságokat, hogy a szükséghez képest oly polgári állatorvosok is felvétetnek, kik nem mint katonai, hanem mint polgári állatorvosok hajlandók a cs. kir. hadseregben szolgálni. A háború tartamára a belépő állatorvosok illetményei következők: 50 frt havi fizetés, a IX. osztálynak megfelelő .természetbeni“ lakás, es szálláspénz, egyszer s mindenkorra 60 .. runázati átalány. Mozgósított hadcsapathoz való beosztáskor 80 írt felszerelési pótlék, 120 frt egy ló beszerzésére, vagy e helyett egy ló a kincstártól, és szerszám beszerzésére 45 frt. Naponkénti hadipótlék 1 frt 50 kr. A kilépésnél 100 frt végkielégítés. A háború tartamára polgári állatorvos katonai állatorvosi teendők ellátására jelentkezése esetén kap 20 db. loállomáuyig napi 2 frtct, 20 darabot meghaladónál 3 frto*. A vállalkozók által a belépéskor kötelező levél állítandó ki. A főváros területén f. hó 26-ig d. e. 10—12 óra közt a fővárosi tiszti főorvosnál okmányokkal ellátva (uj városház I. em.j lehet jelentkezni. Az egyévi önkénytesekre vonatkozólag a .Verordnungsblatt“ körrendeletét tesz közzé, melynek főbb pontjai a következők: Király ö Felsége helybenhagyta, hogy a lovasságnál, tüzérségnél, műszaki csapatoknál, utászezre- deknél s az egészségi csapatoknál az egyévi önkénytesekre nézve is a hadiiskolák számára előirt instructiókban foglalt elvek alkalmaztassanak, s ezektől csak annyiban történhet eltérés, amennyiben az egyes fegyvernemek, csapatok és hadtestek szervezési sajátságai, alkalmazási és elhelyezési viszonyai szükségessé teszik. Az idekívánkozó részletes határozatok uj kiadásban küldetnek meg kihirdetés végett a hadiiskolákhoz, de már a jelen évben életbe lépnek a következő határozatok: I. Az egyévi önkénytesek intézményére való tekintettel valamennyi egyévi önkénytes, kik az összes fegyvernemekre vonatkozó határozatok által nincsenek kizárva a tiszti rang-- bél, kötelesek tartaléktiszti vizsgára készülni, s jövőre nem lesz szabad az egyévi önkéuyte- seknek csak altiszti rangfokozat elérésére törekedni. A H. és III. előadják a tantervet, a vizsgatárgyakat, a vizsgálóbizottság összeállí- tását és az egyes fegyvernemekre vonatkozó A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Vágyégve várom... Vágyégve várom a Viruló szép tavaszt, Tán hoz sebemre irt, Talán majd hoz vigaszt. Virágot ültetek, Virágfüzért kötök, Hisz’ úgyis végtavasz Lesz ez e szív fölött. S te eljösz, hű leány, És ez leend a kor, Hol még egyszer szívem Szíveddel összeforr. Végbúcsu-csókot adsz, És én viszont neked, S a kis virágfüzért — Siromra főiteszed. Ha már virágtalan Volt életem: legyen Egy kis virágfüzér Bús sírkeresztemen ! e. Zápolya látogatása I. Szolimán osmani császárnál. Köztudomású dolog, hogy a magyar ifjúság küldöttsége napok óta a musulman fővárosban Konstantinápolyban időz, hol a győző Abdul K e r i m n e k, a szerbek és oroszok főlett kivívott fényes diadalok örök emlékéül a most már történeti nevezetességű pompás díszkardot átnyújtotta. Magyar ifjúságunk személyes látogatása s tisztelgése az osmani fővárosban fájó-édes emlékezéssel vezet vissza a múltra, s midőn a hadviselő felek közti fegyverszünet közelgő zárideje lejár s valószínűleg az eddigieknél még dühösb lángokban törend ki az irtózatos véres háború, épen akkorára .esik majd a 311-ik évfordulója azon történeti ténynek, a mikor Zápolya János Zsigmoud, Erdélyország fejedelme, látogatást tett I. Szolimán osmani császárnál, nem ugyan Konstantinápolyban, hanem Nándorfehérvárott, az ország határszélén. Amily fejedelmi fényes volt az minden részleteiben, oly egyszerű s közpolgári ez, mindkettő lovagias nemes önérzetben s igazi meleg rokonszenvben egyaránt gazdag, ez utóbbi esetleg tán még — jelentőségteljes is! Elbeszélésemben szándékosan kerültem a .török“ szó kifejezést, mely magában véve is helytelen és csúfondáros, annyit jelentvén mint ,p araszt, vad, goromba'1 már pedig a tőrök maga sem szereti e néven neveztetni magát s a magas porta is magát osmani udvarnak, osmani császárnak szokta nevezni. Emlékezzünk tehát meg egy kissé a múltakról s vonuljunk hazafias érzülettel Nán- dorvár közelébe, melynek ormai ma is gyászolják nagy Hunyadynkat, s hol szőke Danánk zajló hullámai egykor annyi nagyságot hordtak hátukon s annyi nemzeti büszkeséget s bukást éltek át. Épen 1566-ik évi márcziushó 31«én történt, hogy I. Szolimán Zápolya János Zsig- mond Erdély fejedelméhez egy követet menesztett, ki által annak egy kitűnő jó lovat s egy igazi drága keleti gyöngyökkel kirakott nehéz kardot, s egy aranylemezekkel s hím- ze'sekkel gazdagon ékített öltönyt küldött azon üzenettel: hogy a császár azon napon egész táborával Magyarország felé megindult s a fejedelem immár bizton számíthat arra, hogy amiket idáig elvesztett, azokat most szépszerűén visszanyerheti, mivel iránta! gyűlölete teljesen megszűnt s irányában a legjobb indulatokat táplálja keblében. Ezzel egyidejűleg több basától is hasontartalmú leveleket kapott azon tanácslással: hogy annyival is inkább iparkodjék a császárt mentül előbb meglátogatni, mivel ő a látogatást nem csupán önmagáért, hanem egyenesen a fejedelem személye, híre s dicsősége kedvéért venné szívesen. Amint a fejedelem junius 16-án megtudta, bogy Szolimán a Dunán átkelt, Károly- várról Nándorfehérvár irányában Pancsova felé megindítá seregét s ott tábort ütött. A császár a Duna innenső mentében a várostól egy mértföld távolságban táborozott, honnét az osmani tisztek sűrűn átlátogattak Zápolyához, s előkészítették a bekövetkezendő udvarlás alkalmával miként leendő magatartására és viseletére; sőt megtanították még arra is, hogy mikép kellessék s mit beszélnie a nagy- úrral? Junius 27-én a császár saját hajóját azon megjegyzéssel küldte a fejedelem elé: hogy kíséretét hagyná hátra s csak az előkelőbb országuagyokkal jönne hozzá, mert szórakoztató mulatságokról, kedvtöltő látványosságokról, sátrakról s kényelemről bőven van gondoskodva, azért is fölösleges volna, ha személyén kivül bármit is hozna magával. A fejedelem 400 főrangú nemessel, lovakkal s ami kíséretéhez szükségkép tartozott, lépett a hajóra s átkelvén a Dunán, mozsarak s ágyúk mennydörgő üdvlövéseivel fogadtatott s midőn partra kiszállt, az egész osmani tábort, mely egy vakító fényben fel- csillámló sátorvároshoz hasonlított, teljes díszben felállítva találta, miközben az összes udvari személyzettel elejbe jött császár által szívélyesen üdvözöltetek. Hogy szabad szemmel a messze síkságon s lépcsőzetesen emelkedő fenlapályon elterülő tábor tengerfényben úszó pompája áttekinthető legyen, Szolimán aranyszínű sawlokkal, melyeket Persia termett s hullámos selyemszövetekkel gazdagon feldíszített sátrát emelkedettebb ponton flttetó fel kényelmes láttávolban egy erőd omolvá- nyaiuál, mely letűnt kajdaui dicsőségét berovátkolt oszlopain is még főnnen hirdetni látszott. A császár megparancsolta, hogy a fejedelemnek, kit fiának nevezett, bevonulásakor mindazon tisztelet szorosan megadassák, mely kizárólag saját nagyúri személyét szokta megilletni. A díszmenet méltóságteljesen s zavartalan mély csendben vonult végig
