Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-04-22 / 16. szám
16-ik szám. III. évfolyam. 1877. Veszprém, április 22. r" és „Hív. Értesítő“ nigjelci m'.sles mírup. Előfizetési díj : Egész évre . ■ 6 írt - kr Fél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre ■ 1 frt 50 kr. Egyes példány ára o If» lív. —- - --—=- ------- oß KÖZGAZDASÁGI, HELYI r «se? EUDEKÜ, MIVELÜDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Kiad ó-h 1 v a t a 1: KRAUSZ ARMIN könyvkereskedése Veszprémben, hova minden előfizetés híréé* tésdij s postai reklamáczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasúbos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s kiilön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: kegyeer.nagy gymnasium.^ • aft* Mimkakiállításunk előtt. A nevelésnek van egy titka, melyet ha valaki elles és alkalmaz, lehetetlen, hogy sikert ne arasson. Ezen j titok abban áll, hogy, ha valakit a valódi jóhoz hozzászoktattunk, az a roszat önként elutasítja magától, aki a valódi szépet megkedveli, az undorodik a rúttól. Ugyanez alkalmazható az emberi haladás és fejlődés bármely nemére, alkalmazható tehát az ipar tökéletesbítésére is. Piros pünkösd napja közeleg és vele a munkakiállítással egy bekötött ván- j dorgyfílés, mely vendégeket gyűjt sze- j réuy városunkba, vendégeket, kik hívatva lesznek zsenge iparunk felett ítéletet mondani, vendégeket, kik elvekről tanácskoznak, melyek a magyar ipar jövőjére döntők lesznek. Nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy a magyar ipar jövő fejlődésének csírái a mostani iparossegédekben vannak elrejtve és ha e csírák kedvező talaj- ban pihennek, nyugodtak lehetünk, J jövőnk sok tekintetben biztosítva van; de ha iparossegédeink el vannak vagy el lesznek telve korunk egyik szembeszökő fogyatkozásával, a szédelgő felületességgel, akkor egy gyei szaporí- ; tottuk azon táblás felhőket, melyek hazánk egén már úgyis oly aggasztóan összetornyosodtak. A vándorgyűlés napirendjének pontjait mai számunkban olvashatja kiki; elvek azok, melyek komoly meg- hányást, megbeszélést igényelnek, de, j melyek ha keresztülvitetnek és mennél több embernek, különösen iparos embernek válnak vérévé, meggyőződésévé, horderejűk a magyar iparra ki- számíthatlanúl óriási leend. Iparosainkat valóban komoly veszély fenyegeti a külföld communistikus mozgalmai felől, mely mozgalmak csáberővel ingerlik a társadalmi rend vak felforgatására anélkül, hogy egyszersmind biztosítékot nyújtanának egy jobb rend meg- teremthetésére; felkorbácsolják a szenvedélyeket, anélkül, hogy kiszámíthatnák, melyik mederben fognak azok csendre, nyugalomra vergődni. Ilyesféle támadásokkal szemben oda keli művelni iparosainkat, hogy se Ígéretekkel, se hízelgésekkel, se üres hitegetésekkel el ne hagyják magokat tántoríttatni, hanem „a becsületes munka“, melyet századunk az emberi ténykedés legelső és legdíszesebb helyére illesztett és mely előtt háttérbe szorul ma minden álnagyság és mohos előítélet, a becsületes munka, — mondjuk, — ez legyen egyedüli irányadójuk és amit ezzel kivívni nem képesek, azt más eszközökkel meg se kísértsék szentül meg lévén győződve, hogy czélt úgy sem érnek. A vándorgyűlés muukakiállítá- sunkat is magában foglalja. Meg vagyunk győződve, hogy a közel- és távol-vidék, de különösen városunk mindent elkövet, hogy a kiállítást tárgydússá és díszessé tegye. Ez évi első számunkban felhívtuk városunk és megyénk nőit, hogy vetélkedve seregeljenek a kibontott zászló köré és tegyék le a honi ipar oltárára azon áldozatokat, melyet tőlük e perczben városunk és megyénk hírneve és büszkesége kíván; ma sem mondhatunk egyebet. Se gyáva félelem, se álszemérem, se bűnös közöny ne tartson tehát vissza senkit, hanem kiki tehetsége és módja szerint tárja a világ elé munkásságának, tevékenységének eredményét. Senki se gondolja, hogy tárgyával talán fölösleges lesz; az a porszem, mely a napsugárban szemeink előtt úszkál, ép oly létjoggal bír, mint a legóriásabb égitest, az a fűszál, melyet letapostunk, ép oly szükséges a világ mindenségéhez, mint a Libanon czedrusa, hasonlólag a legcsekélyebb kiállítási tárgy is ép úgy hivatva lesz hírnevünket és a honi ipart emelni, mint a legnagyobb, vagy a legdrágább. Mindazok, kik kiállításunkat ro- konszenvökkel kísérve tárgyaikkal körünkbe fáradnak, legyenek tehát általunk előre is üdvözölve és biztosítva, hogy a régi magyar vendégszeretetet, mely a sok viszontagság daczára sem halt még ki az igazi magyar kebelből, igénytelen körünkben bizonynyal fel fogják találni! A delegácziók egy cseh lap híre szerint már az első nyári hónapokban fognak egybe hivatni. A képviselőház egyik legközelebbi ülésén — a .Nemz. H.‘ értesülése szerint — be fog terjeszteni Trefort, ideigl. kereskedelemügyi miniszter, egy törvényjavaslatot a párisi közkiállításon leendő részvételhez szükséges pót-hitelről. A pénzügyminiszter megrendelte az állami pénztáraknak, hogy nagyobb összegű pénzküldeménynél oly esetben, midőn az faládában küldetik el, a láda mindenütt, hol pecsét alkalmaztat!k, megfelelő vastagságú kivésett mélyedéssel láttassák el, nehogy a postai szállításnál elkerülhetlen fel- és lerakodás közben a pecsétek megsérüljenek, illetőleg a pecsétrepedések sikkasztásokra adjanak alkalmat. Az osztrák-magyar külügyminisztérium — fölszólította a spanyol kormányt, hogy küldjön ki egy szakértőkből álló bizottságot a törökországi és persa pestis tanulmányozására. A közegészségügy szempontjából csak is üdvözölnünk kell külügyi hivatalunk eme lépését, de vajon alkalmas-e a jelen válságos helyzet a keleti pestis tanulmányozására? Jobb volna ezt a hadjárat utáni időre halasztani, akkor legalább az ázsiai ckolerával is foglal- kozkatik majd a kiküldendő bizottság. (Budapesti Napilap.) Heti szemle. — apr. 21. Sándor czár a legújabb hírek szerint tegnap indult el a főhadiszállásra Kisenewbe, hová hétfőn fog megérkezni; kíséretében van a trónörökös is. E hírnek hitelt adva a hadüzenet keddre várható. Különben az orosz hadoszlopok már megkezdték előnyomulásukat s a Pruth átlépése a hadüzenet napján bizonyosnak mondható. * Anglia roppant hajóhadi készülődéseket rendelt el; három hajórajt szerel fel, melyek közöl az egyik a görög vizekre, a másik Gibraltárhoz s a harmadik a középtengerre megy. Fontos a legújabb hír, mely szerint Anglia el van határozva azon esetre, ha a porta ellen actióba lépne Görögország, ezt katonailag megszállani. E körülmények folytán Anglia és Oroszország közt feszültség állott be, ennek tudható be, hogy Suvalow gróf londoni orosz nagykövet haza utazott. * A román kormány egészen Oroszország karjaiba vetette magát, minek folytán az egész hadsereg mozgósíttatni fog. * Montenegróval már megkezdődött a harcz, mely Niksics körül vivatott. Kimeneteléről még nincsenek biztosb hírek. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. A magányban. — Lenau után németből. — Sűrű fenyves mély ölében Lassan folydogál az ér... Fájó szív, neked való hely, Lemondani ide térj! Kis madárka, fenn a lombon, Egyedül zeng bús danád, És panaszos zengzetére Yiszhangot a lomb sem ád. Ha nem ád is, zengedezz csak, Zengedezz csak szüntelen, Lesz, ki hallja és megértse, Van még igaz szerelem. Zengedezz csak, kis madárka, Zengedezz csak; majd felel Fájó-édes panaszidra E reményvesztett kebel... DENGI JÁNOS. A nyelvtudományról. (Felolvasás a veszpr. iparos ifjak képző és eegélyzö körében 1877. jan. 2-áno (Vége.) A gyermekek beszédéből általában sokat lanul a nyelvtudomány. Van nekem egy kedves kis leány ismerősöm, ki f helyett rendesen h-t mond; azt mondja pl. háj a hejem (fáj a fejem). Mi az oka ennek ? Ha f-et mondunk, akkor fölső fogainkat alsó ajkunkhoz értetjük, s úgy bocsátjuk ki a leheletet. A kis Linka még nem gyakorolta eléggé ajkát ebben a visszahúzásban, szája nyitva van, mikor f-et akar mondani, azért hangzik az ő f-je h-nak. De nem csak ő könnyíti magának így az í kimondását, hanem egy egész nép is így tesz: a spanyolok a szavak elején h-t mondauak olyau szavakban, melyek azelőtt f-fel kezdődtek: hijo, hója, hacer (latinul filius, folia, facéré). Sőt a székely földön is néhol Ferencz helyett Herenczet mondanak. A legtöbb haugváltozásuak az az oka, hogy a beszélő mennél kevesebb erőfeszítéssel akarja kiejteni a szót. Nem mondjuk pl. késvei, virágval, hanem késsel, virággal. Az iskolábau azt tanultuk, hogy itt a v s-sé vagy g-vé stb változik és csodálkoztunk ezen a boszorkányságon vagy szemfényvesztésen. Pedig ez csak látszat. A késvei, virágval szókban a v-t öntudatlan hanyagsággal elhagyjuk, s a helyett az s és g stb. hangokat kissé erősebben ejtjük ki. Azt mondjuk kertben, s ez a ben rag nem egyéb, mint a benn szó, molyét magányosan is használunk. De már nem mondjuk vasben, hanem vasban, azon ismeretes törvény szerint, hogy vastaghangú szóhoz vastaghangú, vékonyhaugúhoz vékonyh. rag járul- A ben szócskának e-jét a vas szó a-ja után mintegy restek vagyunk kiejteni s könnyebben esik, hogy ott is a-t mondunk. így mondják nepestig e h. napestig, mert a második szóI tagban e van. így a mozsarat néhol böstörő- | nek nevezik, azaz borstörő-nek. A 4vánkost néhol fejel-nek mondják, de régi könyvekben így is tatáljuk: főal; tehát fejel a m fej-al, azaz fej alja, csakhogy a második szótagban az a h. e-t mondauak, mert az elsőben is az van. Ugyanez történt a kengyel szóban. Be lehet bizonyítani más adatokból, hogy volt egyszer egy keugy szó, mely csizmát jelentett és kengyel nem egyéb, mint kengy-al azaz csizma alja. Nem aüarom figyelmüket tovább is ilyeu aprólékos dolgokkal fárasztani; csak még azt mondom el röviden, micsoda eszközökkel rendelkezik a nyelvtudomány czéljai elérésére. Először is szükséges, hogy pl. a magyar nyelvész magát a magyar nyelvet mennél teljesebben ismerje. S ez nem olyau magától értődő dolog, mint az ember első tekintetre hinné. (A magyar nyelvet ép úgy, mint minden más nyelvet, egyik helyen máskép beszélik, mint a másikon; egyes hangokat, szavakat, sőt mondat-fűzéseket egészen máskép mondanak ki Somogybán, mint Deb- reezeuben vagy Erdélyben vagy a palóczoknál Nógrádban. A nyelvésznek az ilyeu eltéréseket mind számba kell venni, mert minde- nikből tanulhat valamit. A főbb magyar nyelvjárások ezek: a dunamelléki, a dunántúli (különösen a göcseji Zalamegyében), a székely, csángó és a paíócz. A német nyelvjárások, mint tudják, még sokkal jobban eltérnek egymástól, mint a mieink, úgy hogy a porosz paraszt alig értené meg a svajczit vagy az osztrák a hamburgit. A latin nyelvnek is voltak nyelvjárásai: máskép beszéltek PH0T Lapunk mai számához egy feliv melléklet és felív „Hív. értesítő“ van csatolva. latinul Olaszországban, máskép Francziaor- szágban, Spanyolországban, Oláhországban. S mindenhol máskép annyira elváltozott lassau- kint a nyelv, hogy nem lehetett többé latinnak nevezni, s így keletkezett a külön olasz, franczia, spanyol, oláh nyelv. így keletkeznek általában a különféle nyelvek. A melyek így egy nyelvből keletkeztek, azokat testvérnyelveknek vagy rokon nyelveknek szokás nevezni s ezek is mindig kölcsönösen fölvilágosítják és magyarázzák egymást. A magyar nyelv az úgy nevezett ugor nyelvek közé tartozik és rokonai közöl legismeretesebb — legalább híréből — a finek és a lappok nyelve- Távolabbi rokonai a török és szamojéd nyelvek. Dr. Simonyi Zsigmond. Lilla. Rajz, írta Andre Gyulánó. (Folytatás.) A társalgásban mindig csak addig vett részt, míg az a mindennapiságon felül nem emelkedett, azután volt annyi esze, hogy hallgasson és akit már megvesztegetett szép külsejével, azt is hozzá képzelhette, hogy a férfias komolyság, a lángész önbizalma és magába zárkózottsága. — Engem nem vesztegetett meg, daczára, hogy én is hő imádója voltam a szépnek; nem tudom, minek nevezzem, micsoda sejtelmek, de még soha sem csalódtam, ha valaki iránt ellenszenvet éreztem, — mindig megérdemelte; azt gondoltam néha, hogy minden iparkodása mellett ki-kirí egy -egy durva vonás jelleméből és már is zsaruokos-
