Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-02-25 / 8. szám
III. évfolyam. 1877. 8-ik szám. Veszprém, február 25. VföÄSKFEEXvf és „Hív. Értesítő“ mtgielen minden vnúrnap. Előfizetési dij : Egész évre . ■ 6 frt - kr- Fél érre ... 3 frt — kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egj'es példánj- ára i lí> li í'. KÖZGAZDASÁGI, HELYI !ers= s ÉRDEKŰ, MIVELŐDSI ÉS r qM VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Kiad ó-h i v a t al: KRAUSZ ARMIN könyvkereskedése Veszprémben, hova minden előfizetés hirdetései ij s postai reklamáczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábospetitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s 1 külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: kegyesr.nagy-gymnaslum.c, ijto= 1 .....em A népkönyvtárak. A kormány kezdi lassacskán belátni, hogy a nép nem pusztán arra való, hogy pénzével és vérével előmozdítsa az államnak szükséges vagy épen nem szükséges czéljait. Kezdi, mondjuk, belátni, mert oly intézkedéseket tesz, melyek a nép lelki tehetségeinek fejlesztését, ismereteinek gyarapítását, szóval szellemi, erkölcsi művelését czélozzák. Ily intézkedésnek tekintjük mi és üdvözöljük a népkönyvtáraknak czélba vett felállítását. Hogy népünknek erre nagy szüksége van és már régóta szüksége volt, azt édes mindnyájan tudjuk, a szegény nép meg sajnosán érzi. Az a tiszta erkölcs, amit eddig a moralisták a népnél hittek, az a közmondás, hogy a nép szava Isten szava, az az idylli egyszerűség, amit a költők annyira magasztaltak a népnél, ma nincs meg többé, vagy csak igen csekély mértékben. A felülről adott rósz példa társulva alant a nyomor szennyes kinövéseivel egy sajnálatra méltó tömeggé gyúrta a szegény népet, mely a javulás, a kibontakozás ösvényére azért talál oly nehezen, mert sem önmaga, sem vezérei iránt nincs semmi bizalommal; de nem is csoda, hisz ezek jóhiszeműségét annyiszor, de annyiszor kizsákmányolták már, hogy ép azon kellene csodálkoznunk, ha a nép még valakiben bízni tudna. De ha dugába dől száz népművelési kísérlet, a százegyediket is meg kell próbálnunk, mert itt nem más, itt saját érdekünkről van szó; amit a népnek teszünk. azt magunknak teszszük, amit a népen segítünk, azt magunkon segítettük. Mi feltétlenül helyesnek találjuk a népkönyvtárak felállításának eszméjét, de tartunk, hogy a gyakorlatban ép úgy eredménytelen marad, mint maradt a felnőttek oktatása, a népnevelési egyletek, népoktatási körök stb. A könyvtárak használása bizonyos előismereteket, olvasási kedvet, némi fokát a szellemi szükségérzetnek tételezi fel; aki ezzel nem rendelkezik, az ép annyi hasznot fog a legrendezettebb könyvtárból is meríteni, mint a mesebeli egér, mely bár dúlta a könyvtárt, mégis soványan jött ki abból! Megvannak c népünknél ezen előfeltételei a könyvtár czélszerű használatának ? Alig biszsziik. Azon szegény ember, ki egy héten át izzasztó munkával foglalkozott, kevés türelmet, még kevesebb kedvet fog mutatni vasár- és ünnepnapokon kötetes könyveket végigolvasni vagy a nélkül is lassú gondolkozását annyira megfeszítni, hogy az olvasottakat egészszé szedve átgondolja és maradandólag- emlékébe vésse. Egy, kettő, nem módjuk, hogy nem akad, ki haszonnal fog olvasni, de a nagyobb részre a népkönyvtárak — népkönyvtárak fognak maradni és megint ott vagyunk,ahonnan kiindúltunk. A népet elő kell tehát készíteni a könyvek olvasására, mit csak is az által lehet megtenni, ha oly' oldalról iparkodunk hozzá férni, mely oldalról leginkább megközelíthető. Megközelíthető pedig még a nép legalantabbi rétege is—az újság ingere által. Gondoskodjék a kormány, gondoskodjanak az egyes felekezetek is jó és olcsó népújságokról, melyek valóban a nép számára legyenek írva és ezek ne vasárnap, hanem, teszszük, csütörtökön jelenjenek meg úgy, hogy vasárnapra még alegtávulabb eső faluba is megérkezhessenek. A nép elöljáróinak mindig lehet, és kell is, hogy legyen annyi tapintatjok, hogy négy öt embert, rábeszéljenek, hogy azok üsszeállva együtt járassanak egy lapot; az újság ingere ezeket bizonynyal össze fogja hozni barátságos beszélgetésre, ha mindjárt a malom alá I is, mindig jobb, mint a csapszékek btíz- liödt levegőjébe. Itt, ezen kis barát- j ságos körökben lehet és kell megvetni a népkönyvtárak sikeres használliatá- sának alapját; itt kell az olvasási kedvet felébreszteni, itt magasabb szellemi szükségérzetet kelteni, szóval, innen a nép művelésében kiindúlni. Óvakodjunk ingyenes hírlapokat kiosztani; a népet nem alamizsnához, nem kegyelemhez kell szoktatni, hanem önérzetes munkálkodáshoz és független birtokélvezéshez. A jótétemény csak bizonyos fokig jótétemény, azon túl demoralizáló eszköz. Ezen néplapok ha ügyesen és a nép valódi érdekét folyton szem előtt tartva lesznek szerkesztve, többet fognak érni, mint a könyvtárak olvasatlan vagy felületesen olvasott kötetei. Adja az ég, hogy kormányunknak ezen jóakaratéi kísérletei a népkönyvtárakkal sikerüljenek; de ha a kívánt siker elmaradna, akkor a népújságok okszerű terjesztését ajánljuk. Az igazságügyminiszter az alantas véd- köteles hivatalnokoknak mozgósítás esetére a katonai szolgálat alól leendő felmentése és jelen alkalmazásukban meghagyása iránt a napokban tett, hír szerint, felterjesztést az uralkodónak, Nyugdíjas államhivatalnokok, akik városi főhivatalnokok. Akit az állam nyugdíjaz, annak nem szabad semmiféle hatóságnál hivatalt vállalni. Ha igen, elveszti nyugdíját. — A belügyőr felszólította a törvényhatóságokat, hogy közöljék vele a nyugdíjas hivatalnokok lajstromát. A zavar nagy volt, mivel az illető hivatalnokok eltitkolták, hogy nyugdíjok is volna. — Budapest törvényhatósága ment elül igen helyes példával, miben az egész ország minden törvényhatósága fontoskodás nélkül követheti: összes hivatalnokainak jegyzékét terjesztette íöl a minisztériumhoz, hol e jegyzéket össze fogják hasonlítani a nyugdíjasok jegyzékével s a két életű urak neveit kitörlik az utóbbiból. —• Ily jegyzéket minden.félévben terjeszt fel ezentúl a főváros újabb hivatalnokairól a belügyérkez. M. H. Heti szemle. — febr. 24. A bankalku meg van kötve; Tisza Kálmán legközelebb meg fog bízatni a minisztérium megalakításával, mely csak annyiban fog különbözni a volt minisztériumtól, amennyiben a kereskedelmi tárcza is, melyet eddig ideiglenesen Trefort Ágoston vezetett, betöltetik. * Az angol képviselőházban a keleti kérdés van szőnyegen; Derby, Salisbury és Bea- consfield egyes nyilatkozatai a vita folyamában sejtetik az angol kormánya jövő politikáját Törökországgal szemben. E szerint az angol kormány törekvése első sorban oda irányul, hogy a porta Szerbia- és Montenegróval lehetőleg gyorsan békét kössön. Salisbury sajnálja, hogy az Anglia és Törökország közti hagyományos szövetség megszűnt, de reményű, hogy a dolgok úgy fognak alakulni, hogy az ismét fel fog éledni. Egy szónok ellen, ki a con- íerentia javaslatainak kényszerítő végrehajtásáról beszélt, BeaconBíield tiltakozólag emelt szót s az osman birodalom függetlenségét és integritását hangsúlyozta. a „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Tengerparti ima. (.San Juste-eröd. 1877. jan. 15.) A fényes csillagok lehúlltak, Az ég sötét világtalan... Ah, hogy a futó csillagoknak Az égnek is csak gyásza van ! Hogy, ami fényes, szép, dicső, mind A semmiségbe tűn.... S hogy szívünk titkos vérezése Elcsüggedése bún! Csak élni, élni! Ali, az élet Koránya fényes kikelet ! Örömbe ring a szív s magasztos, Szent evezéssel ihletett ___ .... Tavaszra ősz! S csak balnak, halnak A virágok, remények------Ab , hogy a múltba visszavágyni, Haláig vágyni vétek! Csak élni, %j j Küzdni kétes Reményű halmot szüntelen! S csak álmadozni új korányról Öröksötét, vak éjjelen ! .... A géniusz vigasztalása Új vágyva újabb álmot ád. ... Ah, hogy a géniusz világa Csak levegő, csak délibáb ! Fölébredék ! Agyam kitisztult S Csak a szívem nehéz, nehéz___ Ho gy ami fényes, szép, dicső, mind A semmiségbe vész ! Hogy a menyország égi álma S szent vágya czéltalan: Szívünkbe’ szerelem legyen, S szívünk az — égbe’ van ! Így élni, óh hagyj, Isten, engem, Imádva, áldva nevedet! S szeretve égi tiszta szerelemmel, Aki Tehozzád vezetett......... Ak i lelkembe szívet csókolt Erénybe’ gazdagon — — Csak Öt áldd meg azért nagy Isten, Hogy ím — imádkozom ! KOMPOLTHY TIVADAR. Emlékek Amerikából. Hatodik közlemény. Minden út Rómába vezet. E közmondást betű szerinti értelmében New-Yorkra így lehetne alkalmazni: Minden út a Broad- way-re vezet; mert ez ama hatalmas visz-ér, melyben a virágzó városnak forgalma legélénkebben mozog, ez nyomja rá legjellemzőbb bélyegét, ez tükrözi vissza legszembeszökőb- ben ama rohamos életmódot, mely az ameri- ; kaiakat annyira jellemzi. — Ha az idegennek I Bécsben első útja a Ring, Berlinben az Unter den Linden, Londonban a parkok, I Párisbau a boulevardok, akkor Nevv-Yorkban bizonyosan a Broadway. Mindenik egyetlen a maga nemében, mindenik, mindenik egy-egy dús forrás a különböző népek jeliemismejéhez. Amerika unicumai közé tartoznak a szállodák, és New-Yorkban, talán az egy Fifth Avenue hotelt leszámítva, ezek legelőkelőbbjei a Broadway-t díszítik, miut a St. Nicholas, Metropolitan, Grand Central, Astor House, melyek több mással együtt példányképei a szállodáknak. New-Yorknak körülbelül kétszáz szállodája között találtatnak 6—8 emeletesek, melyek 1000—1500 vendéget kényelmesen elszállásolhatnak; némelyikük oly pazar fényűzést árul el, minőt nálunk grófok, herczegek palotáiban is csak ritkán találunk, berendezé- sök pedig oly tökéletes, hogy czélszerűbbé talán még maguk az amerikaiak sem képesek tenni. Közülök nem egy finom márványból van építve, és már külseje, építészeti modora által meglep ; úgy hogy Európa legelső szálLapunk mai számához egy fél iv melléklet és egy fél iv „Hiv. értesítő“ van csatolva. lodáival bátrau kiállja a versenyt, mindazáltal a belső, a lényeg az, mi a világ valamennyi szállodája között az amerikainak követeli az elsőséget. Amit valaki kedves otthonján kivül, melyet semmiféle királyi palota nem pótolhat, helyesen kívánhat, azt eme szállodáköan mind feltalálja. A már főnnebb körvonalozott alapra lerajzolok egyet, aztán ítélj magad, szíves olvasó. Amint a szállodába lépsz, mely rendesen külön bejárattal bír a hölgyek es külön a férfiak számára, egy nagyszerű előcsarnok nyílik meg előtted, hol a könyvvezető, pénz- tárnok s egyéb hivatalnokok örökös tevékenységben sürögnek-foroguak, s köteles mosoly- lyai fogadják a seregenként tóduló vendégeket; nem messze tőtök egész szolgahad üldögél, kik közöl minden perez ben egy-egy fölkel, | hogy egyik vagy másik hivatalnoknak pár szóba foglalt parancsát pillanat alatt végrehajtsa. Ezek az örökös futkosást úgy bírják ki, hogy a parancsszót jelző csengetyűhaugra mindig az jelentkezik, ki már legrégebben várakozik ottan; nehogy valemikép viszályt okozható tévedés történjék, az újonnan érkezett mindjárt a sor végére ül. — A szolgák többnyire szerecsenek vagy bevándorolt európaiak, leginkább irhoniak és németek, mert szolgaszerepre valódi amerikai nem termett, ő úrnak született, ki dolgozik ugyan, de csak magának, Érdekes volt látnom, midőn a köuy- nyü munka teljesítéséből kaczkiásan visszatérő koromfekete ember az utolsó ülés elfoglalása közben felduzzadt rózsapiros ajakát eihntorít- ván, kedélyesen vicsorgatta alabastrommal vetélkedő gyöngyfogait, lihegve, izzadva, fáradtan
