Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-08-26 / 34. szám
kir. posahivatalt, hogy ha az ily eset tudomásomra fog jutni, az illetőt 5 frtig terjedő bírságban fogom elmarasztalni. Egyúttal utasítom a mozgó postahivatalokat, valamint az átrovatolást eszközlő postahivatalokat is, hogy ha a hozzájok beérkező hírlapok valamelyikén legcsekélyebb jelét is látják annak, hogy a hírlap fel lett volna bontva, átolvasva, vagy bepiszkolva, azon póstahivatal megnevezése mellett — melytől a hírlap ily állapotban érkezett be, — rögtön jelentést tegyenek. A feljelentés elmulasztása által az átrovatoló ugyan azon bírságot vonja magára, mely a vétkesre van kiszabva. Végre figyelmeztetem a kir. postahivatalokat, hogy az előfizetési utalványoknál mindenkor kisérjék fiigyelemmel, hogy az előfizető lakelyét és az utolsó póstát, vagy az irányításra vonatkozó adatokat elég pontosan jegyzték-e fel, mivel ezen hiányos | adatok is lényegesen hatnak a téves irányításra. Budapest, 1877. augusztus hó 9-én a kir. postaigazgató. Pét hő s. k. A belügyminisztérium a közős hadügyminisztériummal egyetértve augusztus 12-ki ieiratában elreedelte, hogy mozgósítás esetén mindazon szolgabirói segédhivatalnok és köz- ségi jegyző, a kinek hivatalban maradása a mozgósítás erélyes keresztülviteléhez nem múlhatatlanul szükséges, a mozgósítás napjától számítva tizenöt nap alatt ezredénél megjelenjék. A törvényhatóságok a nélkűlözhetlen tisztviselőkről kimutatást készíteni s ezt a belügyminiszterhez felterjeszteni kötelesek. Postaügy. Minthogy a m. k. postahivatalok azon utasításnak, hogy a küldönczkocsik záros tartálylyal legyenek ellátva, nem mindig tesznek eleget, és annak folytán gyakran érzékeny károknak teszik ki magukat, utasította a ra. kir. kereskedelmi miniszter valamennyi a ko- csiküldöncz szállítást gondozó postahivatalokat, hogy saját érdekükben a szállított küldemények elhelyezésére vaslemezzel bélelt s pántolt ládát alkalmazzanak, mely rendszerint i olyan legyen, hogy a postalegény üléséül szolgálhasson s a kocsira ugv erősíttethessék rá, hogy levehető ne legyen. Heti szemle. — aug. 25. A harczmezőn közeledik az eldöntés uapja. Az orosz íőhadiszálláson hosszú tanácskozások után elhatározták, hogy a megakadt hadműveleteket mielőbb s a legerélyesebben újra megkezdik, s hogy többé egyetlen katonailag megszállott hadállást sem fognak ki- üríteni. Ennek folytán minden perczben várhatók a döntő küzdelmek annál is inkább mert a küzdő felek igen közel állanak egymáshoz. Jelenleg a Sipka-szorosban foly a harcz, melynek eredménye még bizonytalan, de valószínűleg az oroszok kiverésével fog végződni, ami magánhirek szerint már meg történt volna. * Az oroszok roppant megerőltetéssel készülnek a téli háborúra. Számtalan szerződést kötnek fűtőanyagra, vágó marhára s mindenféle élelmiszerre. A téli hadjárat esélyével — Hogy mondta ön Uram? kórdé hévvel a magát károsultnak vallott hölgy, bizalmat helyezve a nyílt tekintetű ifjúba. — Nagysádtok a szarkát üldözik ? — Ön látta? — Oh igen, cserénk is volt együtt. — Gyűrűm . . . — Ujjamon van Nagysád, szólt meg- nyugtatólag az ifjú s kisujját a hölgy télé mutatá. A köszőnetek s örömnyilvánítások egész sora következett az érdeklett hölgy részéről, melyekre fiatal emberünk a legudvariasabb hangon felelt. — Hálával tartozom önnek Uram, akará a társalgást a hölgy befejezni s kicsinyke kezét nyujtá az ifjúnak. — Szabad becses nevét tudnom kegyednek? tévé hozzá szívélyesen. — Nagysád e kívánsága boldoggá tesz; én Váry Zsigmond vagyok, orvos T.-ról. — Örvendünk a szerencsének, telelt a hölgy mindkettőjük helyett. — A szerencse enyim hölgyeim, de hogy teljes legyen, engedje meg Nagysád, miszerint kedves gyűrűjét holnap magam vihessera Nagysád lakára. — Kegyed megtisztel Uram, hozta Isten; szállásunk Új-ház, 2-ik emelet, 54 ik lakosztály. Anyám szivesen látandja önt, én pedig örülni fogok. Törvényszéket tartunk a tolvaj felett is, ugy-e bár? Szokásos üdvözlések után elváltak. A hölgyek vissza az intézet főtere felé, Zsigmond előbb elhagyott helyére iudult. Ott ismét megkezdte merengéseit, nem is gondolva, hogy újabb álmai megtörténendő valónak legyenek előképei. Másnap, a déli órákban Zsigmsnd kivált a sétálók közöl s könnyeden lejtett fel az Uj-ház széles lépcsőzetén. Látogatására ment szemben az orosz fővezénylet nagy súlyt fektet a románok cooperatiójára, s az ide vonatkozó egyezmény igen kedvező feltételek mellett megköttetett. * Az ázsiai csatatéren 18-án nagy vereséget szenvedtek az oroszok, melylyel e hadjárat sorsa végleg eldíílt az idénre. * Szerbia a mozgósításról intézkedik — Crétában kitört a lázadás. — Görögország valószínűleg véd- és daczazövetséget köt Oroszországgal. A VIDÉK. B.-Füred, 1877. aug. 22. Tapasztalatom szerint az emberek vonzalmát, és jó indulatát csak a valódi érdem szerezheti meg. Ennek kell tulajdonítanom azon hazaszerte átalános érdeklődést, mely szeretetházunk iránt folytonos gyarapodásban és élénkülésben mutatkozik. Ezen érdeklődésnek és meleg részvétnek különösen a folyó évben nem egy példáját jegyezték föl e lap hasábjai, s nem maradhat feljegyzés nélkül ez intézet történetéből fi hó 20-ika sem. Az ezen és megelőzte napra, főképen Budapestről de hazánk más vidékeitől is rendezett kéjkirándulás egyik czélpontja a szeretetház megtekintése volt. Azért, midőn a fürdő-intézeti díszes templomban a tihanyi apát főmüködé- sével megtartott nagy mise végeztével az egyházi ájtatosságra hejött intézeti növendékek saját zászlóik alatt szép katonai rendben, dobszó és honfiúi indulók és dalok zengése közt intézetük felé haza indulónak: a kirándulók magukhoz véve a budapesti vakok intézetének szintén kirándult kitűnő zenekarát, utánuk indultak tarka csoportokban, s a gyönyörű fák és díszes épületekkel tarkázott szőlő-öv ezte utakon, az általuk otthon nem élvezhető üde és éltető lég nem győzött magasztalása mellett megérkezének a szeretetház udvarába, hol az akkorra már szép rendbe felállított apró növendékek háromszoros „éljen“-ben kitörő öröm-riadása fogadta őket. Majd a nagy terembe vonult fel az egész csapat, hol a fogadás és körültekintés után lelkesítőleg zendfilt meg a szerencsétlen vakok zenekara, ezután a gyermekek öszhangzó éneke, s utóbb a kettő egymást váltogatva. A felzajlott öröm uem hagyhatta medreikben vesztegelni a tiszta kö- nyeket, nem engedte nérnáu nyugodni az ajkakat, Lelkes szavakban fejezte ki a látogató társaság öröméta szép eredmény fölött, háláját az intézet alapításán és fentartásán fáradozott s fáradozó nemes keblű honfiak és honleányok iránt, óhajtását az intézet gyarapodása fölött, s köszönetét az ügybuzgó igazgató s tanítói kar szorgalma- és kitartásáért. Vég Ignácz urnák a kirándulás főrendezőjének és Tóth István rákos-palotai községi bírónak, egy egyszerű földművesnek, keresetlen, de szívből és lélekből fakadt szavait, melyek bármely magasabb tudományos kiképeztetést nyert egyénnek is díszére válhatandottak volna, harsogó „éljen* követte. Sok szépnek és nemesnek nevével dicsekedik e napról a szeretetház venismeretlen hölgyének, kivel a végzet ily különös módon hozta össze. A második emeleti szobaleánynyal talál- j kozott. *— Az ő4-ik lakosztályt keresem szólt ahoz. — Hozzánk a 3-ik ajtó balról; keresni méltóztatik Nagyságodnak Kadosayékat? — Igen, őket — felelt az orvos határozottan, bár most hallá e nevet először. — Méltóztassék, hon vannak. — Vigye be jegyemet lelkem, szólt s ezzel tárczájából névjegyet, a leánynak pedig egy bankjegyet vett elő, ki egy közeli ajtón át eltűnt. Nehány másodpercz alatt ünnepélyesen nyilt ki Kadosayék elfogadó termének ajtaja, honnan gyermekded arczu leány (hihetőleg az ifjú hölgy 9zobacziczusa) illemes „tessék“ kel fogadta az ifjút. Egy ily első látogatás feszének leírásával nem fogyasztom türelmedet nyájas olvasó, gondolj vissza magadra, mikor ilyeket személyesen volt alkalmad tanulmányozni s ismerni fogod a társalgás menetét, mely a tisztelgő s a megtiszteltek közt folyt, s melyhez bő anyagot nyújtott a tegnapi estély. Zsigmond egész ott léte alatt benső érdeklődéssel fürkészte a szép Hermint (igy hívták a Kadosay urhölgyet), kinek kedves modoráról s szelleméről előtte való nap meggyőződnie sikerült. Pár perezre egyedül maradván vele, gyengéden megközelíté őt s szólt érzéssel a hirtelen elfogult leányhoz: — Mielőtt e gyűrűt visszaadnám Nagysád, engedje meg nekem ama szerénytelen kérdést, vajon uem menyasszonyi jelvény-e ez, vagy nincs-e Nagysád részéről egy boldog jegyesnek szánva? Hermint zavarba hozták az ifjú merész kérdései s arcza mint rózsa, piros lett. Bocsásson meg Nagysád, esenge az dég-könyve, kik közül egy sem távozott el anélkül, hogy a pártfogásra érdemes intézet gyarapításához tehetsége szerint több vagy kevesebb összeggel ne járult volna, úgy, hogy ezen látogatás, ha jól emlékezem, 41 írt 82 krral szaporította az intézet pénztárát. Köszönet érte a nemeskeblü adakozóknak. Hasonló köszönettel tartozunk a n.-kanizsai kirándulóknak is, kik ugyanezen kirándulást ugyan- ! ezen napon, megelőzőleg, hasonló szép eredménynyel tették meg és végezték be. Nem hangzottak el a pusztában az egyházi szónok lelkesítő szavai a kirándulást megelőzőleg: .legyünk hívek a hithez és valláshoz, melyet István első királyunk Magyarországon megalapított, — legyünk hívek a koronához, melyet a szent király viselt.“ A szent valláshoz és a szent korona által képviselt magyar hazához és nemzetiséghez való hűségnek és ragaszkodásnak ékes kifejezése volt ez. S ha mindenkor így ünnepeljük meg István király napját, akkor büszkén nézhet le ránk égi trónusából a szent király, s bátran vehet oltalmába a mindenható Atya előtt. A szeretetházról emlékezvén, nem hagyhatom megérintetlenül, hogy az itt működő szintársulat ezen intézet javára f. hó 14-én előadást rendezett. Ajánljuk ezt az összes hazai színtársulatok figyelmébe, mivel az igazgatóság czélúl tűzte ki magának, hogy ily módon az elhalt színészek árváinak folvehe- tésére külön alapot teremtsen, hogy tehát e czél minél nagyobb terjedelemben valósulhas- | son, magukon a színtársulatokon függ, legnagyobb mértékben. Első thémámra visszatérve, megemlítem még, hogy a kéjkirándulásban részt vett vendégeink még édesebb emlékkel térhettek volna vissza, ha a rendezés körül némi hiányok elő nem fovdulnak. —r— A deáktartók. Most, midőn alig pár nap választ el ben- , nüuket egy új tanév kezdetétől, igen időszerű- ! nek tartjuk a közönség, különösen pedig a vidéki szülők figyelmét egy oly visszaélésre hívni fel, mely mint társadalmi rákfene évről- évre nagyobb mérveket ölt; értjük azon aljas üzelmeket, melyek városunkban a deáktartás körül csaknem napi renden vaunak. Sok szülő, ki ha kocsist vagy bérest fogad barmaihoz, a világért sem mulasztaná el az ajánlkozó múltját, jelenét, természetét és viszonyait tövéről hegyére kipuhatolni: minden aggodalom nélkül adja át legdrágább kincsét az első legkevesebbet kérő- és legtöbbet Ígérőnek; szülői legszentebb jogait nyugodt lélekkel ruházza át oly egyénekre, kik azok gyakorlására sem nem méltók, sem nem képesek, a kötelességekből pedig a havi nehány forint kényelmes zsebre rakásán kivül mást alig akarnak ismerni. Távol legyen tőlünk szigorú ítéletünkkel azon nem csekély uzámú deáktartókat is sújtani, kik hivatásuk teljes tudatában a gondjaikba fogadott ifjú körül a jó szülő kötelességeit a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesítik. Ezeket annál nagyobb tisztelet illeti meg, minél nagyobb számmal vannak, kik a deáktartást valóságos kofaüzletté alacsonyítják le; kereskedést űznek a nemzet legdrágább kincsével, az ifjúsággal. Ezeket a | ifjú, észrevevén a hölgyön szavai hatását; érzelmektől indítatva, minők bennem e pillanatban élnek, nem oly vakmerők kérdéseim, mint volnának különben. Bocsásson meg és feleljen kérem; az ég szerelmére kérem Nagysádat, feleljen. E szavakat lázasan mondta el az orvos s reszketve. — Egyik sem. felelt Hermin; csupán annyiból kedves az nekem, mert a zárdafőnöknő, kinek intézetében gyermekéveimet töltém — I ajándékozá. — Úgy hát engedje megtartanom Nagysád! — Hogy érti kegyed? — Mint jegygyűrűt, válaszolt az ifjú, gyengéden illetve ajkaivá Hermin kezét. A szép hölgy nem szólt, de egy hosszú tekintet szelíd szemeiből magában hordta az „igen“-t. Zsigmond megértette. — Remélhetek? kiálta boldog áldozással. — Beszéljen anyámmal — Ion a felelet, s a tegnap még álmáknak élő ifjú hinni kezdé, miszerint üdvöt csak a való s nem az ábránd képes teremteni. — — —■ — — — A gyűrű Zsigmondé maradt. Mint boldog vőlegény hagyta el pár hét múlva Kadosayékkal Füredet s azóta mint férj s feleség emlékeznek meg Herminnel a szarkáról, mely egybekelésük egyedüli tényezője volt. Végszó: Fiatal barátim, kik nősülni akartok, menjetek — jöjjetek nyáron Füredre, gyűrűt s feleséget számatokra is vihet a szarka. | szülőknek üzelmeikkel együtt bemutatni, feladata jelen czikknek. Amint a beiratások kezdetüket veszik, a deákkofák egész raja lepi el az útezákat, kora hajnalban kimennek az utakra, ki az indóház- hoz, megállítanak minden kocsit, amelyen csak tanuló-féle ifjút látnak; az alkú azonnal kezdetét veszi és a szegény szülő a fényesebbnél I fényesebb Ígéretek között nem tudván magát : kiismerni, rendesen avval köti meg a szerződést, ki legtöbbet igér és legkevesebbet kér. Az első pillanat ugyan, melyet a jóhiszemű szülő a deákszobára vet, «lég lehetne arra, hogy az összes ígéreteket kellő értékökre szállíthassa le; de a jó koszt, a gazdasszony szorgos körültekintése, a biztosítások, hogy más lakásba mennek, hol minden másképen lesz, könnyen lekeuyerezik őt; marad adott szavánál, lefizeti a tartási díjat egy vagy több hónapra és azon tudatban, hogy gyermekét jó háznál, s ami még több, olcsón is, helyezte el, nyugodtan megy haza dolgai után. — A fiú helyzete azonban rohamosan változik; a szülő által adott nehány forint hamar elfogy s a gazda, ha még némi jó szándéka is lenne, sem képes ígéretét teljesíteni; az ifjú kosztot kap, de enni vajmi keveset, legalább nem oly tápláló szereket, amilyenekre koránál fogva szüksége i lenne. — Az egészséges lakásról, tisztaságról, az iskola czéljának előmozdítása körüli észszerű tevékenységről hogy ne is szóljunk; ezekről a kosztadók legnagyobb részének még fogalma sincs. De annál jobban értik azt a titkos mesterséget, miképen lehet az ifjúval helyét minden hiányok és nélkülözések mellett is megkedvéltetni. Megengedik neki a csavargást, tanulásra nem sürgetik és ha a tanuló hibe- hóba kifakadna, vagy avval fenyegetőznék, hogy más szállást fogad, avval rémítik, hogy egyes kisebbszerü botlásaiért, melyekben a tanulói élet oly gazdag, bevádolják, természeti kellőleg kisallangozva, a tanárnál. Nem ritka eset azonban az sem, hogy „a tanúié kedvéért,* különösen farsangban, egy kis házi mulatságot is rendeznek harmonikával vagy két szál hegedűvel és tánczczal. Nagyban tévedne azonban ki azt hinné, hogy ez a jó háziúrnak égy fityiugjóbe is kerül. Értik ők jól a mesterséget, miképen lehet a szomszéd- meg komám- és sógorasszony Juczika meg Mariska leányait kiadás nélkül is megbáloztatni; meghívnak a mulatságra jó nagy számmal deákokat, és még nagyobbal másokat; az ezek által befizetett 50—60 krnyi belépti díj bőven fedezi a kia- ; dásokat. Ezek és más hasonló eszközökkel sikerül is nekiek a tanulót nemcsak az év folytán megtartani, hanem legtöbb esetben évről-évre is biztosítani a konezot. Ha a tanuló a sok csavargás eredményéül nem visz haza fényes bizonyítványt, vagy deák-műnyelven szólva megbukik, nem tesz semmit; készletben van mindig a biztos villámhárító: a tanár haragja, bosszúállása, igazságtalansága stb. melyet száz szülő közöl 99 bizonyosan készpénz gyanáut el is fogad. Ezek után talán fölösleges is minden vidéki szülőt óva inteni, hogy tartózkodjanak I olyan kosztadóktól, kik magukat útón-útfélen kinálgatják; a jó bornak uem kell ezégér. í Mielőtt az ígéreteknek hitelt adnának, vessenek számot, vajon észszerűen teljesíthetők-e azok j a kívánt díjért; vegyék jól szemügyre a családi és egyéb viszonyokat, el ne hamarkodják a szállásfogadást még azon esetre sem, ha fiúk igen igen ajánlana valyamely helyet; ezen meleg ajánlások néha igen gyanúsak. Mint j szabály álljon szemeik előtt, mit a jó háziasz- ! szonyról szokás mondani, hogy t. i. az a legjobb, kiről legkevesebbet beszélnek. Philalethes. Veszpróm-füredi vasút. (Vége) A Veszprém városa s állomása közti közlekedés megítélésére nézve következő hiteles adatokat közölhetem.elutazott személy érk. személy 1873- ban 31553 32573 1874- ben 23447 24131 1875- ben 20082 20984 1876- ban __ 17159^ 17886 4 év alatt összesen 92241 105574 Egyáltalában elutazott s érkezett: 1873- ban 1874- ben 1875- ben 1876- ban 4 év alatt összeseu Egy évi átlag Egy napi átlag 64126 személy 47578 41066 35045 187815 46954 129 Fentebbi számok igen világosan mutatják, mennyivel apadt a személyforgalom a pénzügyi nagyválság ideje óta; reméljük, hogy ezen apadás nem fog tovább tartani. Ha felteszszük, hogy a napi átlag 40%-ja gya log vagy saját fogatján jár ki az állomásra, a többi utas pedig 20 krt fizetne a kivitelért, úgy 77 személy naponként 15 frt 40 krt jövedelmezne.
