Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-05-20 / 20. szám
III. évfolyam. 1877. 20-ik szám. Veszprém, május 20. äfo-<J'Ü ,^S2H£80&* és „Hív. Értesítő“ »egjelen minies vasárnap. Előfizetési dij : Egész érre • ■ 6 írt — kr. Fél évre ... 3 írt — kr. Negyedévre . lfrtöOkr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELODÉSI ÉS P . Egyes példány ára 15 lii-. W3-Kiad ó-h Iratai: KRAUSZ ARMIN I könyvkereskedése Veszprémben, j| hova minden előfizetés hirde* lj tésdij s postai reklamáczió IriiIRpnRn. VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: rokegyesr.nagy gymnasium. »te== A vándorgyűlésre. A szerényen megindult mozgalmat a serény cselekvés napján szívből üdvözöljük. Üdvözöljük lelkünk hevével, szívunk melegével. Üdvözöljük a hazai szaktestületek küldötteit, kik Veszprémbe egybegyíílve, az ifjú iparos-nemzedék önképzésének és korszerű haladásának ösvényét megnyitják, és kijelölik a civilisatíó irányát. Üdv és béke velük, áldás munkálkodásukra ! A magyar ipar barátai az öröm érzetével tekinthetnek e vándorgyűlésre, mely a hazai iparnak eddig alig számhavett fontos tényezőjének emelkedésére irányúi. Az ipartörténet nem nyújt nekünk bizonyítékot arra nézve, hogy az iparos-segédek művelődése, szakképzése és önsegélyes működése érdekében hazánkban említésre méltó nagyobbmérvű mozgalmak keletkeztek volna. Az iparfejlődés processusa önkénytelenül hozta napirendre a kérdést, amint fölveti gyakran a suhanó babok árja a fenékről fölragadott drága- gyöngyöt. A segédek képezik az iparos-osztály jövő nemzedékét és rájuk háramlik az iparfejlesztés nagy munkájának folytatása iránti kötelesség. A mai nemzedék — amennyiben a közmunkálkodás és ipari állammá való alakulás árja hazánkat is végre magával ragadta — hozzáfogott az ipari szervezkedés nagy munkájához, de a teendők bámulatos sorozata oly hosszú, hogy azoknak teljesítését egy nemzem. i'!"iiMawMWWMMiii mim iiwmi»mwr«rai«iraiiriniMuuflnimwiiiwi imiiji iii.h.ii A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. A munkásokhoz. Csepreghy Fereneztöl. Köszöntlek, munkás ifjak társasága! Ti lesztek énekemnek tárgya ma, Mivel hogy munka, munkás, s nem hiába, Korunknak messze hangzó jelszava. Higyjétek el pedig, hogy a magyarban Nem oly hálás dalolni rólatok, Mint a betyárról . . . Hangzanék e dalban ? — Ifjú barátim, csak dolgozzatok! A régi írók feljegyezték híven: Az első embert hogy ki ölte meg, 3 megénekeltek hőst és harczot szépen, Nem azt: az első szűrt ki varrta meg ? Sok régi emlék s város létezését Onnan tudjuk, hogy elpusztíttatott; Az építőt, a munkást elfeledték... — hju barátim, csak dolgozzatok! Meddig tartott csak az, a mig kimondta A régi kaszt-világnak szelleme: Hogy nem szégyen tovább a kézi munka Annak, ki épen kénytelen vele. Kimondta, ámde senki el nem hitte, — Mint ti, ha kisértetről hallotok — Hogy munkás kéz még tiszta is lehetne.. — Hju barátim, csak dolgozzatok! Mikor szabad tulajdon lett a munka, Látszott: biz’ ez még pénzhez is segít; dék nem képes eszközölni. Izrael népe is hosszú ideig barangolt a pusztában és nem azok jutottak az Ígéret földére, akik a barangolást megkezdették, hanem az azokat követő új nemzedék. Ha pedig a hazai ipar újabb nemzedékétől ily fontos föladatok teljesítését követeljük, azt már most kell nevelni kezdenünk, hogy a tett idején már képes legyen helyzetét fölfogni és a közmunkálkodás irányában fölemelt fővel, határozott szándékkal, kitartással haladni. Nevelnünk kell az uj nemzedéket, mert annak eddigi neveltetése hiányos, nagyon sok kívánni valót hagy főn. Nem látjuk benne kellőleg a műveltséget, a tettvágyat, a szakképzést kifejtve, nincs meg benne az osztálya, az önmaga és társadalma iránti becsülés, nincs meg benne a képesség azon hiányok fölismerésére, melyeknek elhárítása után lehet csak függetlenül előretörnie. Ezen bajoknak akarja elejét venni vándorgyűlésünk. E gyűlés iránya békés, hasznos és korszerű. Az iparos-segédek társulatát kívánja előmozdítani, hozzászoktatni őket a kölcsönös érdekközösség felismeréséhez, az egymás és önmagunk iránti kötelesség teljesítéséhez. Meg akarja őket győzni azon teendők fontosságáról, melyeknek teljesítését a társadalom tőlük várja. Az egymás iránti barátságra és testvéries életre ösztönzi az iparos ifjú nemzedéket, melynek józan irányban való vezetésétől függ az ipar-fejlődés békés menete. Kezet szorítottak vele titokban, És hirdették: a munka nemesít! De sok henyélő — s ilyenek ma is vannak —■ Ha czímhez csak munkával juthatott: Inkább pipázott és maradt parasztnak.... — Ifjú barátim, csak dolgozzatok! Nem rég volt, hogy a zsarnok győzelmének A nép dicső zsolozsmát énekelt; Ma öt világrész munkatermekének Becs, Páris, London csarnokot emelt! Királyok kelnek útra, hogy láthassák, A mit a műipar felhalmozott, A koszorút munkásnak osztogatják . .. — Ifjú barátim, csak dolgozzatok! Nem festenek a segédeknek vérmes reményeket a jövőről. Nem követik az internationale-hoz közel álló sociáldemokrata munkáspárt elveit, melyek kommunisztikus irányban vezetik a tudatlan munkás sereget. Ami segédeinknek egészen más a czéljuk. Korán meg kell tudniok, hogy kiki csak annyit ér a társadalom munkásságának mértéke szerint, amennyit és amilyent termelni képes. Tisztelet a törvény, a munkaadó és a társadalom iránt, kötelességérzet, tudvágy és szakképzés, ezek az alapvonalok, melyek a vándorgyűlés czél- jait elemezhetnék. Éhez járúl a közmunkássági élet leghatalmasabb tényezőjének : az önsegély elvének megismerése, fölkarolása, melynek törzsökén a haladás és cselekvésnek messzeterjedő ágazatai nyugosznak. Ezek nyugalmas hősében kell ma mindazoknak megpihenni, kik a komoly cselekvés terén működvén, működésüknek eredményt és sikert kivánnak. És midőn a veszprémi vándor- gyűlés ezen nagy mozgalom megindítására úttörőként vállalkozott, a hazai iparos-osztálynak fontos szolgálatot tett. Egy élénken érzett hiányon segített, melynek orvoslása ugyan az állami tevékenység hatáskörébe vág, de ez most annyira túl van halmozva a politikai és magasabb nemzetgazdasági kérdésekkel, hogy ily- talán első pillanatra, de csakis első pillanatra kisebb fontosságúnak látszó, de eredményeiben megmérbetlen előnyökkel összekötött iparügyi kérdés megfejtésével még — Jobb fegyverünk van ma az iskolában, — Tudatlanság az ellenség neve. Egy czérnaszállal, egy jobb gombostűvel Megvernek, hogy ha nem tanultatok... Előre hát a rohanó idővel, — Ifjú barátim, csak dolgozzatok! Ha visszaemlékeznétek szavamra; — Majd igazolni fogja a jövő — A tudatlanra és dologtalanra Következik a súlyos, rósz idő! Klió nem tölti csak harczokkal könyvét, A munka hőse is nyer egy lapot, Hogy messze századokra tündököljék.. — Ifjú barátim, csak dolgozzatok! évek múlva sem foglalkozhatott volna. Tisztelet becsület az ifjú iparosnemzedéknek, mely az önsegély elvén kívánja azon törekvéseket érvényesíteni, melyek jövő boldogulásának al- pháját képezik, melyek nemcsak az ő, hanem az egész iparos-osztály, tehát az állam érdekeit is hasznosan előmozdítani vannak hivatva. Üdvözöljük e mozgalmat bölcsőjében és kívánjuk, hogy fejlődésének további stádiumában is megtartsa azon jelleget, melyet neki megteremtői a lét első kifejlésében adtak. így czélra fog vezetni a hasznos kezdet és csupán így lesz hasznos folytatása is. A részletekről a gyűlés után bővebben. Rokonszenvvel kisérjük azt és midőn annak fontossága iránt e rövid tájékozást adtuk, és a közönség jó akaró figyelmét reája fölhívtuk, ismételjük jó kívánságainkat, melyeket e gyűlés sikere érdekében mindannyian táplálunk. Gelléri Mór. Heti szemle. — máj. 10. A törökök Batum mellett jelentékeny győzelmet vívtak ki az ellenségen. E győzelem sok időre visszavetette az oroszok előnyomulását Batum ellen. — A Feketetenger partjain a török páuczélos hajóhad szintén fényes sikerrel működik, s a törökök Schum-Kaleh orosz erődöt hatalmukba kerítek. E vár meghódítása annyiban fontos, mert ez által a törökök utat nyitottak maguknak a Kaukázusba s hogy az Abchazok lázadását most a cserkeszek közé átvihetik. * A Duna mentén az oroszok a macsini ágig nyomultak. E ponton a nagyobb harczok Beletettem a Schubert dalok közé, felkeltem s bezártam a zongorát. Kerestem, kerestem Lillát a házbau, a fák alatt s megtaláltam a gyümölcsösben egy vén árnyas fa alatt szenvedélyesen zokogva. Ne mondd el senkinek, hogy így láttál! szólt letörölve könnyeit. Átöleltem, simogattam fényes fürtéit s nedves arczát, mint mikor gyermeket akarunk megnyugtatni, — s tapasztalatlau leány szívem és eszemmel nem tudtam megérteni ezt a talányt. Istenem! abban még nem találtam olyan nagyot, ha valaki szétfoszlott ábrándjait siratja, — megsirattuk mi egy elhervadt virágunkat is; és ábrándoztunk annyit, hogy saját józan itélőtebetségünk is azt mondta rá, miszerint nem fogják kiállni a való élet perzselő napsugárait. — Mélyebben nem gondolkoztam rajta. Ismét nem láttam azután Lillát soká, nem is igen hallottunk egymásról, mert bármily kimeríthetlenek voltunk a csevegésben együtt, a levelezést nagyon hanyagul vittük. A tél vége felé találkoztam anyjával egy kereskedésben; a kedves jó asszony mindenféle apróságokat vásárolt és igen szívesen üdvözölt. Kedves Serena kisasszony, szólt nyájas szemrehányással, minket többé fel sem keres, persze az ilyen öreg asszony társaságában uem sok élvezetet talál; de most velem kell jönni! Kedves néni bókot akar, — s tudjai Elmúlt az is, mikor a vad kalandor Egy vívókarddal bárhol is megélt; Kedvesebb vendég ma a munkás vándor, S egy vésű nyújt ma biztosabb keuyért. Czipész, szabó vet sarczot ma az urra, Ha szorgalommal szép mintát szabott.... Nem ismételhetném elégszer újra: — Ifjú barátim, csak dolgozzatok ! Becsült a munka embere, ha józan, E kéz szívből szorít kezet vele; Csak egyről mondják: — úgy van-o valóban? A pénz, a tőke barczol ellene! Hódolni fog a tőke, ha szívósan — Ha értelemmel összetartotok; A társulásban végtelen erő van..: — Ifjú barátim, csak dolgozzatok! Egy ellensége van csak; — hajdanában Az istenek se győztek ellene: Lilla. Rajz, írta André Gyuláné. (Folytatás.) Délután zongorához ültem, — felakartam idézni kedves emlékeinket s Schubert gyönyörű dalait vettem elő. — Az első accor- doknál Lilla kiment, de azután pár perez múlva mosolyogva bebajolt az ablakon, s leült a virágos akáczfák alá. — Egy perezre ismét bebajolt az ablaknál s egy papír szeletke hullott ölembe; megzavart a játékban, tehát felvettem, irónnal, sebtében volt Írva: Hallgass ... hallgass... bűbájos zenéddel, Ne ébrezd fel alvó lelkemet, Ne keltsd fel a fájdalom tusáját Széjjel foszlott ábrándok felett. HÜ” Lapunk mai számához egy féliv „Hív. értesítő“ van csatolva.-^!
