Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-04-01 / 13. szám
még a báziási és ó-moldovai, Szőrénymegyében pedig a szviniczai vámhivatalt jelölte ki Szerbia ellenében határszéli belépti állomásoknak és ezen helyeken is határszéli szemlélő bizottságok szervezését rendelte el. Hogy pedig a Szerbiából egészségi igazolványnyal érkező szarvasmarhák az 1875: XXV. törvényczikknek megfelelő marhalevelekkel láttathassanak el, eziránt a miniszter akként intézkedett, hogy a határszéli szemlélő bizottságoknak az illető adóhivatalok által kellő mennyiségű bélyegjegyes marhalevél-űrlap bocsáttassák rendelkezésükre, s egyúttal elrendelte, hogy a határszéli belépti állomásokon a marhalevelek kiállítását a bizottság eszközölje s a marhaleveleket mindkét bizottsági tag aláírja. Heti szemle. A képviselőház, miután márczius 25-én letárgyalta és megzavarta az 1873 33. t. ez. alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltásáról szóló törvényjavaslatot és 26-án még egy rövid ülést tariott, határozatilag kimondta, hogy apr. 21-ig érdemleges ülést nem tart. A német kormány beleegyezését adta, hogy a vámszerződés megújítására az alkudozások Bécsben folytattassanak. A három érdekelt kormány képviselői közt a tárgyalások hír szerint ápr. 15-én kezdődnek. * Ignatieff londoni, bécsi és berlini utazása nem sok sikert eredményezett. — A londoni jegyzőkönyv ügye a lefegyverzés kérdésén akadt meg.— Felvétetnek-e és mikor újból a tárgyalások, bizonytalan. A román fővárosban egy orosz hadtest megérkezését várják, mivel ösz- szefügg, hogy a török hadügyminisztérium márcz. 28-án a bulgáriai népfölkelés mozgósítását elrendelte. — Konstantinápolyban a kamara márcz. 27-diki ülésében a trónbeszédre adandó válaszfeliratot tárgyalta, mely határozottan visszautasít minden idegen befolyást Törökország beliigyeibe. * A Montenegróval folytatott békealkudozások Niksics várának átadásán akadtak meg. A meghatalmazottak hír szerint Konstantinápolyi legközelebb elhagyják. — Vajon hajlandó lesz-e a porta a fegyferszünetnek ápr. 12-én túl való megújítására, bizonytalan. Különben a húsvéti ünnepek közeledtével a diplomatiai actio folyamában némi szünet állott he. Bécs, 1877. márcz. 27. Nemes czélokra törekedni, a tudományért lángolni szép; annál szebb s dicséretre méltóbb, minthogy nem önhaszon az, mi az embert erre ösztönzi, hanem az öntudat, embertársainak e törekvés által hasznára válni. — Nem csoda tehát, ha a fejedelmet közelismerés jutalmazza, ki államában a békét biztosítva, alattvalói szellemi gyarapodásának szenteli életét. Elhagyja dús palotáit, búcsút vesz egy időre anyagi trónusától, hogy szellemi kincsekben gyarapodva, a művelődés alanti fokán álló honfiait, miként az atya fiát, a tudományok- és szépművészetekben kiképezze. A lányka ott ül most is alvó testvére mellett. Hiszen azt mondták neki, hogy csak alszik. Virágokat raknak szemfödelére. Kimegy a kis testvér, leszedi legszebb virágait s — nehogy felébreszsze a hosszú kínok utáu nyugodtan alvót — lélegzetét is visszatartva remegő kezekkel illeszti a hült kebel fölé. Aztán lezárták a koporsó födelét, kivitték a temetőbe; megsiratták, — a kis leány is könyezett, . . . mert édes anyja szemében kényeket látott. Haza mennek. A testvér künn maradt. Azt mondták: visszajön. Várja, várja; de hiába! Derült a nyári éj. A millió csillag között csillagot keres a lányka: testvére csillagát. ... Az a legfényesebb, az lesz az övé; hiszen a jó angyalok között, akik ott fenn vannak, s éjenkint kijőnek megnézni, őrizni, kiket szerettek, a legjobb angyal az ő testvére lehet ___ De mikor jön hát vissza? mikor beszélhet, mikor játszhatók ismét vele ? Majd elmegyünk mi őt felkeresni, és újra látjuk egykor boldogan, — ha majd . . . föltámadunk. * A könyelmtíségek korszaka lejárt. Komoly férfi lett a pajkos ifjúból s gondos háziasz- szouy a hiú lánykából. Férj és feleség szíve együtt dobban, elméjében egy gondolat honol; szeretet, melyet az ajk nem ismer, tettvágy, mely minden erőt igénybe vesz, — se kettő hozza meg részökre, mit élvezni is csak jó lelkek képesek: a földi lét tisztább,igazabb örömét. A brazíliai császár rövid időközben már másodszor teszi körútját a világ civilizáltabb államaiban. Múlt héten érkezett Bécshe. Szerényen, minden pompás kiséret vagy egyéb feltűnést okozó, fejedelemhez illő modor nélkül, programm- é3 katalógussal kezében járta végig Bécs összes tudományos és műiutézeteit, hol is mindenütt szakértőnek mutatkozott; mint az orvostan tudora, e szakma iránt különösen érdeklődött. — De vele egyidejűleg érkezett az északi kolosz harsonása, Ignatieff nejével íme az ellentét; nem a szerénység, az önhittség mintaképe ő. — Amaz a békét óhajtja államában nemes czélokkal, szilárd megdönthetien alapra helyezni; emez dúl-fúl a diplomatia tágas és sikamlós terén, melyen már néhányszor majd elsíklott, s törekszik az egyetértés fonalát elszakítani. Nem hiába alkotott ő győzve hátráló Tschernajeffet, nem hiába gyűjtött száz meg százezernyi Kontuszowka-imádót az európai egyensúly megrendítésére amit egyszer megkezdett, azt fel nem adja. Eddig audientiát még nem kapott, mert ő Felsége Gödingben van vadászaton, úgy hiszem, nem arat valami sok hatást itt sem. De azért csak jól mulat az öreg; már mindegy neki, ha árpalé, ha kon- tuszowska, csak jár bálokra, mik tiszteletére adatnak, természetesen nem osztrákoktól. — Most van is az osztráknak mindene, csak — pénze nincs. A^ 73-ki év nyomai még mindig elég mélyek. És mégis minő csoda, a régi mammontemplom az iszonyatos krach színhelye átellenében a „Schottenringen“ épült fel az új tőzsde, mely a város valódi díszére válik. Ott emelkedik márvány oszlopai- és falazataival,^ mint egy görög templom az olym- puson. Ő Felsége volt az épület első vendége, és a tőzsde elnöke, b. Wodianer jó ómennek magyarázta, hogy a legmagasabb vendég az első, kit üdvözölhet, de nem titkolhatta el fájdalmát sem, hogy az épület még nincs kifizetve. Bementem azután magam is, megnéztem belsejét; szép az igaz, de a kis háromlábú székeken, melyeken egy sovány jour- nalista is alig férne el, hogy férhet meg egy köpezös hízott Schay és, más Börsianer, fel nem foghatom; avagy talán intőjel az uraknak, hogy ne alkossanak maguknak fellegvárakat, vagy mi vele egyértelmű: „Bau-Actiákat“. T. Szerkesztő úr. Ismerve t. szerkesztő úrnak az ipar- és az iparos osztály iránti jó indulatát, kérem becses lapjába soraimat felvenni, hogy helybeli és vidéki iparosaink rövid vázlatban értesítve legyenek, mi történik körülöttünk; azonkívül a városunkban május hóban rendezendő kiállításra is némi érdekkel van közleményem. Becses lapja 12-ik számában közölt tudósítása szerint márczius 25-én egy orsz. ipartanácskozmány (congressus) előértekezlete tartatott meg; e gyűlésen Szeged, Kecskemét, Orosháza, B. Csaba, Békés, Veszprém, Mis- kolcz, Mosony, Érsekújvár, Esztergom, Vácz, Gyöngyös, Alberti, Monor stb. városok iparosai és ipartársulatai voltak képviselve; ez értekezlet elnökévé Ráth Károly, a pesti iparoskor elnöke, jegyzőjévé Gelléri Mór, a szegedi ipartársulat titkára választatott; az értekezlet megállapította, az iparügyek előmozdítása és a függőben levő sürgős iparkér- dések megoldása tárgyában congressus, nemkülönben egy nagyobb szabású, az eddigi összes hazai kiállításokat fölülmúló ipar-kiálOh, ha e boldogság örökké tartana! ha a szeretet mindenható volna! ha vágyainknak gyarlóságunk nem szabna határt! . . . Egy véletlen csapás, egy hosszú betegség, vagy épen a halál — Oh, Istenem, miért zavarod meg a jóknak örömét? A zsibbadó kéz fölemeli az „írást“, s a bágyadt szem, a csüggedő lélek, azt olvassa belőle, hogy „remélj; az Úr jósága végtelen!“ — De kell-e biztatás ott, hol szeretet és hit uralkodott ? vagy mit reméljen még a felhan- tolt sír fölött, a melybe boldogságát dönté a halál? „Küzdtér az élet; munkálj, remélj!“ Hát, aki ellenállva a kísérteteknek szilárd lelkierővel folyvást becsületesen dolgozik, s pályája közepén a tetterővel egyszerre megszakad reménye is: annak jutalma pusztán az öntudat s az elvesztett jövő fájdalma lesz? Nem, nem! a földi lét nem adhat oly boldogságot, minőt egy becsületes munkás élet érdemel. A lélek, mely áttört a gyarlóság kődén, nem veszhet el; élnie és jutalmat kell nyernie — ha majd — föltámadunk. # „Mily édes az élet! Mily szép a világ!“ S ember, földnek fia, kiben a testiség uralkodásra tör, kit élvek tündérei ölelnek át csábkarokkal, e gyenge nád, melyet a szellő is megingat: önkényt elszakítja magát a földön a földtől, hogy rideg magányban lelke hevének, egy nagy eszmének, vagy talán egy őrült agy káprázatának oltárán feláldozza jelenével múltját jövőjét csupán azért, mert a tökélyesülés ihlete hatotta át: előbbre vinni f Irtásnak 1880-ban a fővárosban leendő megtartását. Azon határozat hozatott ez alkalommal, tekintve, hogy az iparosok zöme az 1874-ik évi szegedi congressus, részint az ipar-szak- testület útján nyilatkozott, hogy a két legfontosabb kérdést t. i. a bank- és vám-kérdés vita alá ne kerüljön, illetőleg ennek illetékes helyen történt letárgyalása után tartassák meg, mely javaslat azon alapos oknál fogva fogadtatott el, minthogy a bank- és vámügyben csak a választó kerületek útján lehet a képviselőkre hatni, és csupán oly iparszakkérdések felett tanácskoztak, melyek megoldása az ipar-fejlesztés ügyében égetően szükséges, minek következtében a következő 10 pont került napirendre u. m. 1. Az ipar-törvény módosítása tárgyában a m. kormányhoz beterjesztett javalatoknak mikénti érvényesítése. 2. Az ipar-szervezet ügye. 3. Az ipar-szakoktatás ügye. 4. A hadfelszerelés kérdése, tekintettel a hazai iparra. 5. A vásárügy szabályozása. 6. A szövetkezeti intézmény életbeléptetése, tekintettel a kézműiparra. 7. Egyes iparágak fejlesztésére vonatkozó javaslatok. 8. Az 1880. évi orsz kiállítás kérdése. 9. A fegyencz-ipar rendezése. 10, Központi végreh. bizottság választása és netáni indítványok. Az előkészítési munkálatok keresztülvitelére, s az összes ügyek vezetésére egy bizottság lesz alakítva, mely az orsz. magy. ipar egyesület, a fővárosi iparoskor, az 1872. évi iparos congressus köp. bizottság küldöttei és következő vidéki tagokból áll: Bakay Nándor, Gelléri Mór (Szeged), Radványi István (Miskolcz), Benkő István (Veszprém), Nagy István (Mosony), Dóczy Péter ^Esztergom), Negyedes Domokos (Vácz), Lichtenstein József (Orosháza), Csató. Gábor (Békés) és Lengyel Antal (Szolnok). E nagy congressus f. évi aug. 19-én és 20-án fog megtartatni. Ezzel az előértekezlet befejeztetett és az egybegyűlt vidéki iparosok a párisi kiállítás ügye felett értekeztek, mely alkalommal elhatározták, hogy Németh Imre mellé, ki a bécsi világkiállításon kormány- biztos volt és ki e minőségben lesz a párisi kiállításnál is alkalmazva, legyen Bakay Nándor mint szakbiztos kinevezve. — Ezen óhaj elérése végett egy háromtagú bizottság ment azonnal az ipar- és kereskedelmi miniszterhez, mert Németh Imre, mint tudjuk, nem szakember az ipartéren, ha pedig ezen felterjesztett kérelem, a szakbiztost illetőleg, eredmény nélkül maradua, úgy iparosaink a párisi kiállítás iránt elég hideg érdekkel fognak viseltetni. BenkőIstván polgártársunk, ki a fővárosi értekezleten jelen volt és e végett sem költséget, sem fáradságot, sem időt nem sajnált, az ott jelenvolt ipartársm latok és egyes iparosok Ígéretét bírja, hogy májusi kiállításunkra megjönnek, ily ígéretet tett a Budapesti dalkör is. Már most bizony nekünk is teljes erővel az ügyhöz kell látnunk. Mély tisztelettel .. eh. IRODALOM. A múlt évben Németországban megalakúit „Görres-társaság“ elhatározta, hogy időközönként népszerűén tudományos műveket fog kiadni. — Az első füzet már megjelent, melyben Hergenröther sz. Athanázt jellemzi. A legközelebbi füzetben Dr. Kaulen, a tudós egy lépéssel az emberiséget, megoldani rövid életében a talányok egyik óriását, melyet ezredévek nem is igen mertek csak sejteni sem! S mi haszna van belőle? Érzi: még egy mozdulat, egy szó, egy szám — de erre ő is képtelen. Az ember sorsa őt is eléri, —• és a talány megint talány maradt. Nem. Emléke éh Eszméjét átveszik. Egyiknek ajkain szánó mosoly, a másik álbölcs redőkbe vonja homlokát, . . . mig lassankint elfelejtik, s a gúny porral takarja rongyait. Hát érdemes volt élnie? — Igen! — Talán századok vonulnak így fölötte el; de végre is kiválik az ködéből: születni fognak, kik újra kezdik bontani az’ eszmét. Megfejtik a talányt. És a tudós világ dicséneket zeng: „Hallelujah! az eszme sorsa ez!“ — S ki vártain hordta millióknak terhét, annak bére leroskadás és megsemmisülés? Oh, nem. Ez nem lehet. Mert akkor nincsen igazság, való és álom közt nincs különbség, a lét és nemlét azonos volna. Pedig ez nem úgy van. Miként az eszmének úgy bajnokának is föl kert támadnia! * Hallottátok-e ezt a szót: erény? — Ha egy nyomorultat az éhhaláltól megmentettetek, nem éledt-e bennetek valami titkos édes érzet? — Vagy, midőn az eltiprott jogért kitűzték a szabadság zászlaját, s ti lelkesülten rohantatok érette a halálba, és a haldoklónak ké- külo ajkáról ez volt a végszó hozzátok: „Előre! Előre!* * — mit éreztetek akkor?.. , bonni tanár fogja a régi Asszíriát és Babilóniát a legújabb fölfedezések nyomán ismertetni. * Dr. Ebers György, Lipcsében az egyip. tömi régészet tanára, legközelebb egy három kötetes regényt bocsátott közzé, melynek tárgya az ó-egyiptomi történetből van véve s czélja az ó-egyiptomi viszonyoknak az újabb- kori kutatások által nyert ismeretét a nagy közönség között terjeszteni. — Ez okból a II. Ramszesz korában (Kr. e. 1392.—1326) játszó érdekfeszítő cselekvény a legérdekesebb s az apró részletekre is kitérő régészeti anyaggal van átszőve. Hogy a mű mint regény is kiváló helyet foglal az irodalomban, mutatja az, hogy rövid pár hét alatt már második kiadást ért. A tudós szerző legközelebbi műve az egyiptomi régiségtan kézi könyve leend, melynek — tekintve a szerző eddigi eredményes müveit — a legfeszűltebb várakozással nézünk eléje. * A „Hasznos Mulattató“ czímű ifjúsági folyóiratot melegen ajánljuk a magyar ifjúság figyelmébe. Ezen vállalat a serdültebb korú ifjúságnak van szánva, tartalmaz kitűnő elbeszéléseket, költeményeket, magasabb ismeret- terjesztő közleményeket, meséket, regéket és számtalan apróságot, szó-, szám-, betűrejtvényeket. Megjelen könyvalakú füzetekben havonként kétszer. Előfizetési ára negyedévre I frt, félévre 2 frfc, mi Dolinay Gyula szerkesztő czíme alatt Budapest, ősz-uteza 15. sz. a- küldendő. April l-jével új lapszámozással új folyam kezdődik; az ekkor belépő előfizetők önálló egészet képező olvasmányok birtokába jutnak, különben teljes számú példányok az év elejétől is kaphatók. * A „Lányok Lapja“ czímű hézagpótló vállalatot szintén ajánljuk a közönség figyelmébe. Ez nem gyermeklap, hanem a serdülő korú ifjú hölgyek számára szerkesztett komoly irányú folyóirat, melyben e gondosan megválogatott szépirodalmi részen kiviil bő tér jut a gazdasszonykodási és háztartási hasznos tudnivalóknak is. Ezen gondosan szerkesztett s már is nagy népszerűségnek örvendő lapnak egy művelt hölgy asztaláról sem volna szabad hiányozni s a divatlapok, regény-folyóiratok mellett mindenesetre igényelhet egy szerény helyet a Lányok Lapja is, melynek előfizetési ára a nélkül is fölötte csekély, negyedévre 1 frt, félévre 2 frt. Számos írónő közreműködése mellett szerkeszti Dolinay Gyula, s az előfizetési pénzek czíme alatt Budapest ősz- utcza 15. sz. a. intézendők, * Táborszky ésParschnál megjelent új zeneművek; Kaphatók Krausz Armin könyv- és hangjegykereskedésében, valamint minden hazai zeneműkereskedőnél. 32 kedvelt magyar népszínházi dal, énekhangra zougorakisérettel vagy zongorára külön. Egybegyűjté Tisza Aladár. Ára az egész műnek 3 frt. 1. Ablakodig sétáltam,.. 2. Ez a kis lány jaj be czifra (here tyu, tyu, tyu)... 3. Zavaros a Tisza vize... 4. Hej, Miskolczbó ki kő mennyi... 5. Kanász vagyok hej, haj... 6. Bort ide ... 7. Olyan nagyon ... 8. SindÖ- lözik a veszprémi templomot... 9. Szilvás falú gyászban van ... 10. Hej, Budavár . . . Oh, Istenem! Tudjátok is ti azt! hiszen az ész nem érti a szivet. Hát a bűnt ismeritek-e ? — Oh nagyon, nagyon! Nézzétek: ott a rengetegben bujkál egy ember. Hol illatterhesen jár a szellő s boldog békében énekel a madár, ő remeg, fél, ha mozdul egy levél. A vadakkal egy tanyán lakik, de testvérnek egy sem vállalja el; mert ember, kinek magasb rendeltetést tűzött ki az ég s hozzá fönségesebb erőt is adott. — Ki másoknak ura, bírája lehetett volna, im az önmagának üldözője lett. Nem nyomozza lépteit a földi törvények őre, ettől megmenekült; de önmagával hordja üldözőjét, melytől nem menekülhet : a lelkiismeretet. Mi bűnt követett el? - Ne is tudakoljátok. Megítéli ő olykor önmagát Mások nehéz bilincsen sinyleűek, — de neki ez kevés. Hát a bitó vagy gilotin. . . ? — Nagyobbak az ő bűnei! . . . Vagy talán nem is bűnök azok — ámítja magát. De hasztalan. Kétségbeesve zúgja bár, hogy „a lélek, a szellem halhatatlansága: mind mese— őrjöngés — álom — semmi, semmi más“, s hogy „föltámadás, bűn, lelkiismeret — dajkák meséje, gyáva gyermekek ijesztgetője, réme!“ — nem fog felelni kérdezéseire sem a természet sem az élet, még a halál sem „igent.“ — De eljövend a büntetés; mert lesz — főitámadás! S,
