Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-03-18 / 11. szám
Lepsény, 1877. márcz. 13 án. Tek. szerkesztő úr! Bár községünk közönsége nem adta semmi zajos életjelét a legközelebb lefolyt farsangban: a művészet, a szép s nemes iránti tiszteletét, pártfogását nem egyszer mutatta meg, úgy a többek közt f. hó 12-én. Ugyanis e nap estéjén futott be néhány házat egy hegedű művésznek községünkbe ér- keztének hire s így egy röktönzött zene-estély. Rövid idő múlva szép társaság gyűlt össze a helybeli nagy vendéglő ebédlő termében a művészt hallani s művészetét csodálni, s valóban nem kevésbbé lepett meg bennünket szegszárdi születésű szerencsétlen hazánk-fia Kristofek Sándor zenei tehetsége szánandó személyiségével szemben, kit a természet e ritka ajándéka mellett az öntudatos észtől megfosztott. Nagy világi bujdosásit folytatva ismét pár nap után Székes-Fehérvárra készül, hol művészete számos ismerőseinek bizonynyal kedves vendége leend. A közönség szűnni nem akaró tapsokkal jutalmazta a művészt minden darab után, kinek húrjai oly híven tudták a mély fájdalmat, s a tiszta örömet visszaadni. A számos darabból »Repülj fecském ablakára,® „Befújta az utat a hó/ „Tisza partján halász legény vagyok én,® „Kidőlt a fa «landolástól* s amit felejteni nem tudunk „Kalapom szememre vágom* — a legnagyobb tetszésben részesültek. A tiszta jövödelem 22 frt volt. A zene-estély */212 órakor ért véget, ! mely magyarosan pohár-koczintásokkal fejeztetett be. r. /. ! Győri levelek. i. „Végén csattan az ostor* Színtársulatunk, mely a téli ivad kezdetén kitűnő pártolásban részesült, most üres padok és páholyok előtt produkálja magát. Ennek oka részint kedvezőtlen anyagi viszonyainkban,— nagyobbrészt pedig a színészek színe — javának társadalmi állásában keresendő. A kereskedelem még mindig pang, hármas folyónkban ajég lehetlenné teszi a gabnaszállítást: és így mi csoda, ha „pénzszűkében bővelkedünk.® „A pénz“ ez a bökkenő — mondá Hamlet. Azért oly üres a színház, üresek az éttermek és kávéházak. Igaz ugyan, hogy városunk még akármely más vidéki várossal — már ami a vidám életet illeti — kiállja a versenyt. De úgy, amint ez a „Krach* előtti időben volt, nem lesz többé, talán soha. Látná csak édes, jó szerkesztő uram a mi ifjúságunkat a tekevagy kártya-asztal mellett, mikép hányja — veti azokat a rongyos ötös vagy tizes bankókat, látná jogászainkat, mily híven tudnak hídegvériiséget színlelni a legnagyobb veszteségek ntán is, mintha tökmagba folyt légyen a játék. .. . Szegény szülők, szegény hazánk! A hazárd-játék tilos. De nálunk a törvény is írott malaszt. Fényes nappal ott ülnek 1 egyetemi polgáraink nem a könyvek, hanem ! a kártyák mellett, nagy összegeket rakva egy- ' egy „Blatt“-ra, és ilyenkor nem találkozik ember, ki az ifjúság szenvedélyének ily lázas j kitörését legalább némileg gátolná. Ki az Auer-féle kávéházban megfordul és a könnyelműség ily eclátáns módoni nyíl- \ vánosulását figyelemmel kiséri: annak teljes í iróniának tűnik az ezrek által hangoztatott panasz: „nincs pénz.* Nincs pénzünk; de azért napról napra nagyobb mérvben terjed a luxus nemcsak egyben, de száz más dologban is. A középosztály kiemelkedék spharájából, a nóbli- sokkal vetélkedik, és ma holnap úgy lesz nálunk, mint Angolhonban, hol a nép két pártból, gazdagok- és szegényekből áll, folytonos viszályban, nélkülözve a közvetítő és kiegyenlítő befolyással biró, úgy a gazdagok, mint a szegények érdekeit szívén hordó közeget. Ily körülmények mellett a magyar színészetnek sem lehetnek rósz napjai nálunk. Nem is panaszkodott derék színigazgatónk Mannsberger Jakab kezdetben; de most, mióta társulatának egyes tagjai a közönség megvetésére érdemesítek magukat; minden törekvés telt házat csinálni dugába dől. A színésznek — mint minden más a nemzet erkölcsi életére befolyást gyakorolni akaró egyénnek — első sorban is tekintélyre van szüksége. Ha a színész azonban, mint a helybelieknek zöme, a társadalmi életben való alkalmazása által megütközésre szolgáltat okot a közönségnek, ha a színésznő megbélyegezve áll a világ előtt: akkor ne várjuk, hogy e szent ügy felvirágozzék, hogy a színészet csillagzata teljes fényében ott ragyogjon nemzeti életünk amúgy is borús egén. r. /. Ajka márczius 10-én 1877. Tek. szerkesztő úr! Előttünk igén érdekes és becses lapjába ez alkalommal nem irhatok sok örvendetest, mert vidékünkön e böjti napok kétszeres penitentianapok, pedig megbünhődte ám e nép is a múltat és jövendőt, annál kevésbbé van itt szó műélvezetekről, tudományos értekezletekről vagy felolvasásokról. Nem azért mintha talán nem volna szellemi erő vagy tehetség, mely ilyeket rendezni képes is volna, hanem tudja Isten; oly megmagyarázhatlan nyomást érez nálunk minden rangú- rendű ember, hogy feltűnő, mily közönyösen vesz itt mindenki mindent. Nem tudunk mi lelkesülni sem a törökbarátságon, sem az osztrák kiegyezésen, de nem is féljük ám sem a muszkát sem a poroszt, szóval mint Tompa Mihály mondá valahol : „E nép se vár, se fél.“ De ha igazi okát keressük ez elfásult közönynek, nem csodáljuk, hogy egykedvű e nép. Mert ha oda tekintünk az egyescsaládok tűzhelyeihez, kevés kivétellel oly földhöz tapadt szegénységgel találkozunk hogy majd mindenütt rántás nélküli levest főz a nyomor. Ehhez járul az adó, melylyel csakugyan túl van terhelve a földmives úgy mint kéziparos, még pedig annyira, hogy hangya-szorgalma s takarékossága mellett is alig bírja elviselni. A tavali rósz termés utóbaját itt is majd csak ezután érezzük egész súlyával. Ami kevés termésünk volt, azt vagy megettük már vagy az adóra kellett még az őszszel elvesztegetni, felesleges kiadásokra vagy mulatságokra éppen nem került egy krajczár sem. Tessék meghinni t. szerkesztő úr! még zenehangot sem halottunk e vidéken a múlt farsangon, oly egyhangú volt az élet mindenütt, szomorú képe ez a falusi életnek. Maholnap itt lesz a vetés ideje. Oh be sokau sóhajtozva kérdik öumaguktól: hounét vegyek ? kihez folyamodjam szükségemben. Hasonló sorsú polgártársának nincs, hogy kölcsön kérhessen tőle, pénzt sem szerezhet vagy j árulhat, mert jövedelmi forrása, a hálátlan földmívelésen s sovány fafuvarozáson kivül nem lévén, vető magot sok ember nem szerezhet, földje majd parlagon marad. Közegészségi állapotaink is igen aggasztók, küönösen az úgynevezett roncsolótoroklob nagyon bő aratást tartott a jövendő nemzedék között. Több helyütt e miatt az iskolai előadásokat is be kellett szüntetni; de újabb időben sikerrel gyógyítják e járványt orvosaink az úgy nevezett kárbolsavval. Mint minden rendkívüli esetnél, úgy e bajnál is, hamar ás határozottan felismerte a bajt, t. Schultheis Miksa úr járási orvosunk. Csak az ő tapasz- taltságának, okos intézkedéseinek köszönhetjük, hogy a járvány utjának gátat vethettünk. Kár, , hogy ezen úrnak fáradhatlan szorgalma és ideje, nemcsak mint ügyes és tudományosan képzett orvosnak hanem mint nemes emberbarátnak is minden oldalról és irányban oly nagyon igénybe van véve, pedig ily kétséges esetekben csak is ő reá van e vidék utalva, j Ha valaki még nem tudná gyógymódját a •pusztító íoncsolétoroklobnak, azok kedvéért közzé tenni tán nem lesz felesleges, mert ez a legsikeresebb gyógymód, állíthatom, — nekem is két gyermekemet mentettük meg e módon. A gyógykezelés egyszerű és ez: amint a beteg torokfájdalomról panaszkodik, azonnal ágyba vele, s a gyógytárban megszerezhető karbolsavból 10 cseppet egy pohár hideg vízbe vegyítünk, s ezen vegyitekkel minden negyed órában a torkot a beteg jól kigurgulázza, a torok belsejében mutatkozó j lobosodást pedig ügyes orvos által pokol kővel — lapis — égettessük ki, de e mellett kividről hideg borogatásokat is alkalmazzunk. Mióta ezen gyógymódot gyakoroljuk, kevesebb vagy épen semmi áldozatot sem vihetett e járvány. Fájdalommal kell tudomására hoznom e lapok olvasóinak, hogy a múlt hóban két jó barátunkat kellett az örök nyugalom helyére kisérni. Az egyikben főtisztelendő Schill Ig- nácz Zircz cis. rendű áldozárt és tósokberéndi plébánosunkat vesztettük el, ki hosszasb szenvedés után, májbajban szenderült át egy jobb hazába. Temetésén láttuk az összesereglett híveken kivül főtiszt Bula Teopbil zirczi perjel urat két szerzetes társával, a kerületi főtiszt, esperes úrral egyetemben a í kerületi kath. papságot, a prot. egyházak t. lelkészeit és tanítóit, a csingervölgyi bányai i tisztikart, tek. Kramarits Géza bődéi földbirtokos urat kedves nejével, és sok más úri egyéneket a vidékről. Másik halottunk t. Szed- lágh Ferencz a nagy-vázsonyi urodalomboz tar- í tozó Úrkút kerületi ispán volt. Közös bánattal kisértük e jó családatyát, lelkiismeretes és | értelmes gazdát az urkuti közös temetőbe. Legyen nekik könnyű a föld, mely fedi hamvaikat. Időjárásunk egy pár napon át már ta- vaszias volt, a húrosrigó is már kora reggel- i tői majd estig dalolt a begyormi bükkön; de ma bizony elnémult, mert oly zivataros för- meteg dúl a Csiugervölgyben, ha igy tart, pár napig, el leszünk szigetelve a világtól. A hófú- vatag már nálunk akkora, hogy lakásomtól alig mehetek irodánkig. A múlt vasárnap a szomszéd Bódé községben, ismeretlen ok következtében tűz ütvén ki a gyors segély és szélcsend következtében csak egy ház lett a lángok áldozata; az aj- kaiak is át akartak sietni segélyükre a tűz- fecskondővel az azonban fenékik be volt fagyva. í.ivirda, póstahivatal, ezenkívül a szálloda ; n-lyben lakó külön orvossai, szabóval, kalaposai bír. Fürdő egyikből sem hiányzik, sőt löbn helyütt nem csak minden emelet, de a legtöbb lakszoba is el van látva fürdőhelyiséggel, hála a dús vízvezetéknek, melynek áldásával minden egyes ház minden egyes helyisége el vau árasztva, a két csavar meg- eresztése által annyi hideg és meleg vízre tehetsz szert, mennyi csak tetszik. — Végre a mindennemű szeszes itallal kedveskedő „bar* (csapszék) mellett nem szabad hallgatással mellőznöm a fodrász-műhelyet, akarom mondani, műtermet, mert ez, minden vendéglőnek egyik íődísze, valóságos művészek tanyája; a finom Páris legfinomabb művészei nem volnának képesek a Medusa - főből tetszetősb Adonist elővarázsolni, mint Amerika fekete s nem fekete fodrászai; midőn a kényelmes nyugágyról iakább mint karszékről fölkelsz s a legpompásabb angol tükörben tisztességes ábrázatodat megpillantod, alig ismersz magadra, tíz évvel fiatalabbnak tetszel. E műcsarnokot sejtető helyiség gazdag, ízléses berendezése által méltó helyet foglal el a hölgyek társalgó terme s ebédlője között, melyeknek párját Európában biában keresed. A felszámlált előnyök következtében nem csoda, ha az amerikaiak kedvelik a vendéglői életet s magánszállás helyett sokan oda vonulnak nejeikkel, gyermekeikkel, uélkíilözketlen cselédeikkel együtt, s herczegi lakosztályaikért iejedelmileg fizetnek, lévén ez életmód kényel- ij* i8 mm<laraellett olcsóbb, mintha tulaj- x?.. ,,el}úyel bírnának, mert mindez nem gátolja okét abban, hogy egészen családias életet vigyenek. Majdnem annyi a vendéglői rendes lakosok száma, mint az örök zsidóként bolygó utasoké. Esteimen a hölgyek férjeik karján, díszruhába öltözve, jelennek meg az ebédre, mely alatt, úgy szólván, minden társalgás megszakad. — Az amerikaiak, bár sokat és sokszor esznek, mindazáltal igen kevés időt fordítanak az étkezésre. Egész hét folyamában nem őrzik oly sokáig a terített asztalt, mint mennyi időbe nálunk egy névnapi s hasonló t. ez. ebédek kerülnek; persze a kvaterkázás sem igen szegezi őket székeikhez, minthogy italuk evés közben rendesen csupán jeges víz, ámbár csak akarniok kell, s a világ legkitűnőbb borai azonnal rendelkezésükre állanak. Hogy a kapható rajnai, franczia, spanyol stk. borokat ne is említsem, Kohn hazánkfia, ki a philadelphiai világtárlaton is állított fel magyar borcsarnokot, 1855 óta New-Yorkban virágzó kereskedést űz a legjobb fajta magyar borokkal. — Ebéd után a hölgyek pávamódon sétálgatnak a tündérileg kivilágított csarnokokban s a mindenünnen feléjök kacsingató óriási tükrökben lopva nézegetik, vajon a bajtoronyba (oder was ?) nagy gonddal helyezett természetes virág nem csúszott-e el helyéből, nem bomlott-e fel a gordiusi csomó megkötésénél több fáradságba került csokrok valamelyike. Tout comme cbez nous. A férfiak udvariassági kötelmeiknek eleget vélnek tenni az által, hogy hölgyeiket az ebédlőből szótalanul kivezetik, mert e lova- gias tényök után azonnal a faképnél hagyták őket, szájukba dugváu egy illatos havannát, í melyet félig elszíaak, télig elvágnak, egyik j közös terembe mennek; beleülnek egy ringó székbe s lábaikat honi divat szerint egy más székre helyezve, számlálják a napi nyereséget, vagy ha nem álmodnak, hát álmodoznak a holnapi teendők halmazáról. A fogadó mellett, mint valódi amerikai különlegesség, méltó helyet foglal el a „boar- diug-bouse*, mit talán a „tápintézet* szóval lehetne leghelyesebben visszaadni, noha az épen nem meríti ki a fogalmat, melyet az angol szó magában foglal, azért egy kis körülírással igyekszem megfoghatóvá tenni, micsoda hát voltaképen a „boarding-house*. Ez nem szálloda, nem vendéglő, nem magánbáz, s mégis szálloda is, magánház is. Ez igazi amerikai eredetiség olyan intézet melyben azok, kik bármi tekintetből saját otthonnal nem bírnak s a szeszes italokat nyilvánosan mérő vendéglőktől szent borzadálylyal fordúl- nak el, bizonyos összegért lakást, élelmet, szolgálatot, szóval teljes ellátást nyernek, még pedig jutányosabb árért, mint a fogadókban. Mindenkinek megvan a maga, több-kevesebb kényelemmel bebútorozott szobája, melyben tetszése szerint tesz-vesz; az étkezés közösen történik, melynek végeztével, különösen esténként összejönnek a közös társalgó-terembe s ekkép a rideg állapot kényelmeit a társasélet örömeivel összekapcsolják. Többnyire együtt mennek sétálni, együtt mennek a templomba, lévén az amerikaiak kevés kivétellel mindnyájan szentek, már hogy aztán közöttük hány az álszent, hány a furcsa szent, ki tudná meg- monda •Vtf.' séf. Jövőre a községi bíró úr többször szemlélje meg a tűzinentő eszközt, hogy annak idejében használható állapotban és egészen felszerelve foghassuk bele lovainkat. S^ám L. HÍREINK. * Gyászhír. Rövid egy év alatt harmadszor köszöntött be a halál öldöklő angyala megyénk és városunk egyik legtiszteltebb és legérdemdúsabb családjába a Véghely-csa- ládba. Alig száradtak lel a könyek, melyek a családfa egyik letört fiatal hajtásáért hullottak és már egy az élet viharaiban edzett főág letörésén szomorkodunk, midőn Véghely lmréné, ' született Pázraáudy Karolina hült tetemeit kisérjük a nyugalom helyére. —- A boldogult a legszebb női erények tárháza, mint családanya, gazdasszony, honleány és szíve egész mélyéből igazán vallásos nő, a mindinkább ritkuló igazi magyar-nők mintaképe volt. — A kiadott családi gyászjelentés következőleg szól: „Véghely Imre s gyermekei: Dezső s neje Molnár Julia és gyémekeik: Kálmán, Sarolta; Jolán s férje Báli Albert és fiuk Albert; és Zoltán szomorodott szívvel jelentik forrón szeretett és felejthetetlen nejének, édes anyjuknak, tekintve öreg anyjuknak: Véghely lmréné, született szomori és somodon Pázmándy Karolinának, folyó évi márczius hó 12-én éjjeli 12 órakor, életének 58-ik s boldog házasságuknak 39. évében hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldggult- nak hűlt tetemei, a lielv. hitv. szertartása szerint, f. évi márczius hó 14-én d. u. 4 órakor fognak az örök nyugalomra kisértetni. — Kelt Veszprémben, 1877. márczius 13-án. Áldás és béke poraira!“ — A temetés, mint előre meg volt állapítva, f. hó 14-éu délután 4 órakor történt meg. A halottas háznál főt. Pap Gábor úr, a dunántúli ref. egyházkerület superintendense, országos képviselő és a bol- í dogultnak rokona tartott mélyen átérzett ; remek beszédet, élénk színekkel ecsetelvén az elköltözött érdemeit és főbb jellemvonásait. ! A sírnál főt. Csonka Ferencz szent-gáli lelkész és kerületi esperes úr dicsőítette nagy gonddal kidolgozott rövid beszédében a raegbol- | dogultat. Az egyházi szertartás többi részét a szent-gáli ref. egyház 60 tagú dalárdája töltötte ki összhangzó mélabús énekével. A megye és város összes testületéi és a bőid. családjának számos tisztelői versenyeztek egymással a rósz idő daczára a végtisztelet megadásában. Családjának, ismerőseinek és tisztelőinek áldása és kegyeletes megemlékezése tegye könnyűvé az igazi honleány hantjait; a mélyen sújtott család pedig a gondviselésben való megnyugvásban keressen írt óriási fájdalmának elviselésére, mely, hogy hosszú időre az utolsó legyen, hő óhajtása mindnyájunknak. »Lemondás az ügyvédségről. Tímár Elek pápai ügyvéd önkéntes lemondása folytán a székes-fehérvári ügyvédi kamara lajstromából kitöröltetvén, irodája részére gondnokul Vels Emil pápai ügyvéd neveztetett ki. “E sorok átvételére kérettünk fel. Kossuth Lajos legújabb arczképe megküldését ígérte a nála volt czeglédi küldöttség minden egyes tagjának. Ezen ígérete a lapok útján a czeglédi küldöttség fogadtatásának több részleteivel közzététetvén, nem kis bajt és kellemetlenséget okoztak szegény Kossuthnak. 0 is, Ihász ezredes is, száz meg száz levelet vettek azóta az ország minden részéből egyesektől, kik azt kérik, hogy neki is küldene egy arczképet. A mi kedves hazánkfiai, úgy látszik, azt hiszik, hogy Kossuth és Ihász legalább is Croesus kincseivel birnak, a kiknél néhány száz forint több kiadás tekintetbe sem jön. Gondolják meg, hogy ezen fényképek mindegyike 3 francba kerül, és hogy Kossuthnak már elég kiadása van úgy is, ha csak a nála tisztelgő 115 küldöttségi tag számára küld egyet-egyet. Ne terheljék tehát őt vagy Ihász ezredest oly kéréssel, amelyet teljesíteni amúgy sem képesek. Ha bírui akarják arcz- képét, hozassák azt meg saját .költségükre. Álljanak össze többen, és rendeljék meg a kívánt példányokat az illető turini fényképésznél. E részben szivesen kezükre járunk, a mennyiben tudatjuk velük, hogy egy fénykép (kabinet portré alakban) ára 3 franc, vagyis a bérmentes megküldéssel körülbelől 1 frt 50 kr. — A fényképész lakczíme következő: G. Ambrosetti. Pittore e Fotografo (Italia; Torino via Po 43. — Simonjai Ernő. ! »Félreértés. — Felette sajnáljuk, hogy R. P. J. enyingi levelezőnk félreértésből Kenyeres M. urat is azok közé találta sorozni, kik a jómiuapi enyingi tánczmulatságot megzavarták, pedig K. M. úr e mulatságról mit sem tudott. Tartozó kötelességünk ezt az ok nélkül megsértett úr érdekében a nyilvánosság előtt kijelenteni. *Hymen. - Auer Ignácz és neje, valamint Mannheim Dávid és neje tudatják, hogy gyermekeik Emilia és Miksa ma délután 4-kor fogják a helybeli izr. imaházban esküvőjüket tartani. Hasonlag Berger Jakab és neje, valamint Nay Mór és neje értesítik a t. közön*
