Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-03-18 / 11. szám
III. évfolyam. 1877. 11-ik szám. Veszprém, márczius 18. *9-<m ét „Hív. Értesítő“ asjielsn mialoD vasárnap. Előfizetési díj : j Egész évre . . 5 frt — kr. Fél évre ... 3 frt - kr. i Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egj-es példáit)- ara 1*5 l£ 1*. Q KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS P'S““ VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. WO-- ■. ■ • ■ ~g>g 6 ö Kiad ó-h 1 v a t a 1: KRAUSZ ARMIN kSnyrtersskedéss Ve:iFrémbe», Íj hova minden előfizetés hirde* !J |j tésdij s postai reklamáczió |! küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoroiikint 15 kr. s j! külön minden beigtatáséi t 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: ^kegyesr.nagy gymnasium. A kis lutrik. Csak nem rég volt, hogy Oroszországban a jobbgondolkozásúak látva azon romboló hatást, melyet a pálin- kaivás a nép testére és lelkére gyakorol, mértékletességi egyleteket alakítottak. A kormány eleinte nem csak megengedte ezeket, de látszólag még pártolta is; azonban mikor észrevette, hogy amely mérvben javul a nép erkölcse, azon mérvben csökken a szeszes italok fogyasztása után járó állami jövedelem, egymás után betiltotta a nevezett jótékony egyleteket és az orosz nép ismét visszatérhetett a pálinkabódék búfelejtő légköréhez. Az orosz kormány előtt tehát többet nyomott a latban az állam jövedelmének ily módon csökkenése, mint a nép erkölcseinek javíilása. Hasonlólag áll a dolog a világ talán valamennyi államában dívó úgy nevezett kis lutrikkal. Az államok, az egyes kormányok, a társadalom tagjainak legjózanabb része egytől egyig mind belátják, bogy a kis lutrik létezése távúi attól, hogy emelné a va- gyonosodást, az anyagi jólétet, oly demoralizáló hatást gyakorol a népuek különösen erkölcsi életére, hogy szinte csodálni lehet, hogy az államok még eddig megtűrték ezen öntestökben dúló rákfenét. Sajátságos és látszólag nem épen megvetendő érdekek küzdenek a kis lutrik fenntartása mellett, míg az ezek ellen küzdők csak a messzebblátók által tudnak kellőkép méltányoltatni. Velünk született és édes mindnyájunkkal közös a vágy, mennél könnyebben vagyonhoz, mennél könnyebben pénzhez jutni; innen van, hogy kapva kapunk olyasféle intézményeken, melyeknél néhány krajczárral vagy forinttal százaknak meg ezreknek nyerése a csalétek, mely boldog-, boldogtalant lépre vezet. Addig, míg a világ világ lesz és az embernek elválhatlan jelzője marad a gyarlóság, addig e hibánk is meglesz és aki kizsákmányolási emeltyűjét erre illeszti, számításaiban nem fog csalatkozni. Nekünk mindig jól fog esni, ha keservesen megtakarított filléreinken kenyér helyett „lires reményt“ vásárolhatunk, mert ez mindig képes lesz képzelmünk elé hímezni azt, amit oly sováran óhajtunk, amit oly fájdalmasan nélkülözünk — vagyont, gazdagságot, hírnevet stb. és ez nekünk elég. Az államok, nincs kilátás, hogy deficit-hínárjaikból egyhamar kibontakozzanak és így nincs is kilátás, hogy csak kedvet is mutassanak a kis lutrikat megszüntetni, melyek oly szép summa jövedelmet hajtanak az állam erszényébe, mely megérdemli, hogy respectáltassék. Ily körülmények közt, mondhatni, értéküket vesztik azon bármily meggyőző érvek, melyek a lutrik ellen felhozhatók, pedig ezek is méltók, hogy számba jőjenek. Kiki öntapasztalásból tudhatja, hogy minél fiatalabb, minél tudatlanabb valaki, annál többet remél; míg a remény azon fokban száll alá, amelyben korosabb és tapasztaltabb lesz az ember, az aggastyánnál, csodálatos, a második gyermekkorral a remény is j megjö újra. Az érettségnek bizonyos magaslatán Isten után már csak saját eszétől és kezétől vár az okos ember ! mindent és aki ettől vár, soha nem, vagy csak nagyritkán csalódik; míg aki Fortuna asszony uszálya után kapkod, egyik csalódásból a másikba esik, utóvégre annyira beleéli magát a csalódásokba, hogy szinte éltető eleme lesz az üres remény és az ezzel karöltve járó édeskeserü csalatás. — Ezért lutriközönségünk egy jó része már csak ezen elemben leledzik és fájdalmasan feljajdúlna, ha az állam egyszer azon hihetetlen gondolatra vetemednék, hogy a kis lutrikat megszüntesse. Pedig óriási adó az a kis lutri, melyet csak azért nem tartunk terhesnek, mert mézes madzagon, melyet elvétve ajkunkhoz is értet, félmámorunkban húzza ki zsebünkből a pénzt. Amely intézmény annyi és oly finom szálakkal van a léthez fűzve, hogy annak erőszakos letépése ezer meg ezer földi álmot fosztana szét, annak ha mással nem is, de legalább a látszatával kell bírnia a létjognak és így — mi sem kívánjuk, hogy az állam azt megszüntesse, hanem óhajtjuk, hogy kiki, ha már tesz is a lutriba, csak fölöslegéből tegyen, soha ne abból, ami a minden- dennapi szükségre való; míg legokosabban cselekszik az, aki a lutrit lutrinak hagyja lenni és becsületes munka, nem pedig a vak sors által akar meggazdagodni. Emelnünk kell tehát a népben a munkakedvet és araily mérvben ezt teszszlik, azon mérvben fogy meg a lutrik szánandó áldozatainak száma. Az országgyűlés második ülésszaka tegnap fejeztetett be királyi leirattal. A 3-dik ülésszak holnap hétfőn nyittatok meg. A képviselőház azon bizottságai, melyekben az új ülésszak elején a tagok újra raegválasztaudók lesznek, pár nap alatt befejezik a jelen ülésszak alatti működésöket. A delegátiók, bécsi lapok híre szerint, valószínűleg szeptemberben fognak összeülni. — A közös költségvetési előirányzat is csak néhány hó múlva lesz készen. A pénzügyminiszter elrendelte, hogy a hadiszolgálat teljesítése végett behívott állami tisztviselők és szolgák netáni előlegeik három havi járandóságukból levonandók. Ha kinevezési díjakkal vannak hátralékban, úgy annyi részlet vonandó le három havi járandóságukból, ahány hónapra az illetők teljes havifizetésüket felvették. A hivatalos lap az igazságügyi miniszter egy rendeletét közli, amely szerint a pénzügyminiszter által a jövedelmi adó kiszabatása czéljából rendelt eljárási mód czélszeríínek nem találtatván, ennélfogva az adókivetés gyorsabb és szabatosabb eszközlése, valamint az adónak biztosabb behajtása érdekében, a pénzügyminiszterrel egyetértőleg rendeli, hogy a tőkéknek és kamatoknak zálogjogi bekebelezésére vonatkozó végzések, melyekben a hitelező neve és érthetőleg lakása is kiteendő — ezen esetről esetre egy példányban az illető kir. adófelügyelővel pontosan közöltessenek, a folyó évi január hó 1-jétől keletkezett ilynemű végzésekre vonatkozólag pedig a közlés pótlólag eszközlendő. Heti szemle. — márcz. 17. A képviselőház a múlt héten jelentéktelen tárgyak elintézésével foglalkozott. * A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. A balatoni halászleány. Este van, az éjnek szárnya Feketén száll le a tájra; Orma sötét a hegycsúcsnak, Komor felhők mögé bújtak A csillagok. Iszonyúan süvölt a szél... Reszket, búvik most, ami él, S a dühöngő Balatonnak Zajgó hullámi harczolnak A viharral. Egy leányka áll a parton, Lengő fürtjeit szabadon Kúszálja a süvöltő szél S kétségb’esett hangon beszél A viharban: »Szerettei hű szívemnek Merre vagytok? hol eveztek?.. Szívemet már a fájdalom Es a szörnyű aggodalom Megrepesztik. Oh ég ! küldd mentő angyalod, Veszni őket csak nem hagyod?! Engem, szegény árvát, tekints, Vagy számukra menekvés nincs Az ég alatt?!* A kétségbeesés szülte Kői hangokat elvitte Forgó szélnek vad morgása A zordon éj homályába, De égbe nem. „Hol maradtok ? merre késtek ? Sírva várom érkezésiek; A vész sírja iszonytató, Jertek, jertek az én forró Karjaimba!“ Mindig nagyobb nagyobb a vész, A lány a bősz habokra néz. . • — Villámlik ... Egy tüzes kígyó Fut az égen szemvakító Illanással. A nagy tözláng roppant fénynyel Önti a tó hullámit el, S — oh borzalom — a habok ott Egy küzdő halászcsónakot Temetnek el. — Egy sikoltás... a lánykebel Megkönnyebbült... már nem lehel. Az éj sűrű burkolata Legott ismét eltakarta A vidéket. * * * Lecsendesült a fergeteg, Csak zephirek lengedeznek, Es az ábrándos arczú hold Palástját — a felhőfátyolt — Levetette. Mintha gyöngyeső csepegne A víz ezüst tükörére, Oly csalékony csillogással Tánczol hab a holdsugárral Ölelkezve. Örök álmot alszik a lány, Angyalarcza hideg halvány; Sziszegő nád azt susogja A fülébe: Jobb lett volna Nem születned. Ah, de a víz fényes tükrén Mi lebeg ott oly feketén?.. Két férfi hullát ringat ott A kis hullám s egy felbukott Halászsajkát. Egyik férfi a lány apja A vad vihar áldozatja; Hát a másik ? .. ki az szegény ? A másik: — a halászlegény — „Kedvese volt.“ DUGOVICS ISTVÁN. A franczla műveltség fővonásai. (Folytatás.) S a nemzet, mely az emberi egyed jogait a másik egyeddel szemközt így érvényesítette, csak szellemének sugallatát követte, midőn az emberiségnek mint nagyobb egésznek tevékenységét az állammal szemközt szinte keresztül vitte. — A görög műveltség szerint mindent az államnak kellett tenni. Az állam emeltetett templomot, színházat, kikötőt; az állam neveltette a gyermekeket stb. Ebből természetesen nem is következett egyéb,fmint hogy minden az államé lett. Ellenben a fran- czia műveltségnél már vajmi korán fölismerjük, hogy az államnak a családi és emberi jogot fölfaló ezen természete ellen iparkodott érvényesíteni az emberiség jogait éppen úgy, mint az egyik egyedét a másik egyeddel szemközt. Azon gyönyörű székesegyházak, melyek | még Francziaország földén középkori marad- 1 ványok, művek, melyeket nem az állam építtetett, mint Athénében a Parthenónt, hanem amelyeket több embernek közös akarata és áldozatkészsége hozott létre. De jelenleg is ki tudná megmondani, hogy Francziaországban mennyi azon iskolák, egyletek, kórházak vagy egyéb intézmények száma, melyeket nem az állam hozott létre és tart fönn, hanem az emberiség. Nem is csekély jele annak, hogy mily fokon áll az emberiség ügye valahol, ha minél nagyobb azon tér, ahol az önegyediségéből kiindulva ténykedik, s minél több azon dolog, melyet ily módon létrehoz. Mindenesetre oly végeredmény ez, mely az eszmék lánczolatos fejlődése útján azon franczia gondolkodásból származott, hogy az embernek, mint erkölcsi lénynek, önmagában van értéke. S ha már ez is ily más kinézésűvé tette a franczia társadalmat, mint az ó-kornak központnélküli elmélete, mennyivel inkább azon gondolkodás, mely a nőt mint miuden szép, nemes és lélekemelő dolog kútforrását kezdte tekinteni. A vad népek közt a nő, mint gyengébb teremtmény, egészen az erősebb, vagyis a férfi szeszélyeinek van alávetve. Másutt a Lapunk mai számához féliv „Hív. értesítő“ van csatolva.
