Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-03-11 / 10. szám

10-ik szám

III. évfolyam 1877.

Veszprém, márczius 11.

és „Hív. Értesítő“

meg'elen minden vasárnap.

Előfizetési dij : Egész évre . - 6 frt — kr Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr.

Egyes példány ára

waics líl*.

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

r

■*%

ÉRDEKŰ, MIVELODÉSI ÉS

VESZPRÉM

i MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Kiad ó-hlv atal:

KRAUSZ ARMIN

könyvkereskedése Veszprémben,

hova minden előfizetés hirdetései ij s postai reklamáczió küldendő.

HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr.

NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. » külön minden beiktatásért. 30 kr. bélyeg.

Szerkesztőség: kegyesr.nagy gymnasium.

Nem kívánunk félreértetni.

Múltkori vezérczikkíink, „a mim- kásn)Toraor“ oly ellentétes Ítéleteket provokált, hogy nii magunk is habozni kezdtünk, vajon melyiknek adjunk igazat.

Voltak, kik feltétlenül helyeseknek tartották nézeteinket és velünk mindenben egyetértettek; mások sem nézeteinket, sem erőteljes hangunkat nem tartották egy megyei hivatalos közlönyhöz illőnek és így czikkünk felett pálezát törtek. Sokkal jobban szeretjük a nyíltságot és az őszinte magyar szókimondást, mint hogy rósz néven vennők, ha valaki nézeteinket nem osztva azok felett elítélő véleményt mond.

A józan haladás csak ott lehetséges, ahol kiki a maga legjobb meggyőződése szerint fejtheti ki elveit, mondhatja ki erről vagy arról szabadon ítéletét, mert az igazság szava, ha még oly keserű is, mindig többet ér, mint az ön- és mások ámítása. Egy mindenesetre szükséges, hogy az illetőt a legjobb szándék, a legnemesebb becsvágy lelkesítse, hogy minden nyilatkozatával csak használni akar.

Múltkori czikkiinkben mi a mun- kásnyomor folytán beállliató veszélyt távulinak jeleztük és a magas kormány s intéző körök figyelmét felhívtuk, vennék ennek elejét az által, hogy középítkezések-, közjavítások-, szóval közmunkára fogják a népet. A panasz nagyon általános, hogy a keresetforrás a népnél napról napra jobban job| ban apad, az adó meg évről évre nő;

I ily körülmények közt szent kötelessége mindenkinek, aki csak szívén hordja hazája és nemzete jólétét, tőle telhetőleg tanácscsal, javaslattal fellépni, hogyan és mint lehetne az elégedetlenségnek elejét venni, hogyan lehetne a nyughatatlan népet a józan társadalmi rend korlátain belül az államtörvények iránti tiszteletben megtartani.

Mi ezt tettük és óhajtottuk is tenni, szem előtt tartva programmezik- künkben kifejezett elvünket, mely „a tárgyilagos igazság feltüntetése és védelme minden körülmény közt.“ Egy perezre sem feledkeztünk meg sem arról, hogy egy megyének vagyunk hivatalos közlönye, sem arról, hogy az államtörvények iránti tiszteletet kell a népben feléleszteni, ahol az nincs meg, ápolni és fejleszteni ott, hol az szűnő- vagy apadófélben van. De mi, és ezt büszkén mondjuk ki, a szegény nép érdekét sem akarjuk figyelmen kivid hagyni; mert ha valaki , bizonynyal mi vagyunk azon helyzetben, hogy a nép anyagi és erkölcsi nyomorát közvetlen közelből szemlélhetjük és a felett ugyancsak elmélkedhetünk. Ha e nyomor szemlélete keblünkben a fájdalom érzetét a szokottnál magasb fokra csavarja, ha ezt elvétve sorainkon el nem titkolhatjuk és ha a keserűség olykor toliunk hegyére ül: nem következik még, hogy mi eldobtunk magunktól minden figyelmet, minden tiszteletet a felsőbb- ség iránt és a népet is ezen gondolkozásmódnak akarjuk megnyerni, sőt ellenkezőleg mi csak megnevezzük a gyermeket a maga nevén, rámutatunk a sajgó sebre és gyenge tehetségünk szerint gyógytapaszt ajánlunk,

Nagyon is jól tudjuk mi, hogy kormányunknak a mostani körülmények kötelességévé teszik az adót drákói szigorral behajtani, bár azt tette volna akkor is, mikor még az adó nem emelkedett ily magas fokra, legalább most nem volna a hátralék ily óriási és könnyebben visellietnők a terhet; de nem is erre fektettük mi a fősúlyt, hanem arra, hogy módokról kellene gondoskodni, hogy a szegény munkás nép keresethez jutva, képes is legyen adót fizetni és hogy így az állam gépezete meg ne akadjon. Ebben, ezen állításunkban, úgy hiszszük, még a rósz akarat sem találhat semmi gáncsolni valót.

Emberek vagyunk, hibázhatunk, de nem vagyunk annyira önhittek, ha hibáinkról meggyőznek, hogy azokat be ne lássuk, meg ne javítsuk. Mi tehát örömmel veszünk minden jóaka- ratú figyelmeztetést, jőjön az egyesektől vagy hivatalos helyről; csak egyet kérünk, hogy félre ne értsen bennünket senki és tiszta, utógondolat nélküli szándékunkat, használni a közügynek, félre ne magyarázza senki.

Ennyit kötelességünknek tartottunk mindazoknak kijelenteni, kik lapunkat és annak egyes czikkeit behatóbb olvasásra és megítélésre méltatják.

A honvédelmi miniszter körrendeletileg értesítette a törvényhatóságokat, hogy a f. évi őszi, illetőleg tavaszi fegyvergyakorlatokra a következő tartalékos katonák köteleztetnek: 1) az 1872. 1870. 1868. sorozási évbeli mindazon egyévi önkénytesek, kik tartalékbeli tisztekké lőnek előléptetve; 2) az előbbi pontban nem említett sorozási évbeli s szintén önkénytesekből előléptetett azon tartalékos tisztek, kik hosszabb időre elhalasztván tettleges szolgálatuk teljesítését, 7 évi tartaléki időtartam számukra nem maradt fenn, s igy több fegyvergyakorlatokon tartoznak megjelenni, mint amennyiben sorozási évöket tekintve résztvenni kötelesek; 3) az említett tartalékbeli tisztek azon része, kik korábbi időben a fegyvergyakorlatokat elmulasztották; 4) mindazon legénység, mely az 1872. 1870. és 1868. évben sorozhatott be; 5) azon tartalékba áttett egyévi önkéntesek, kik tényleges szolgálatukat hosszabb időre elhalasztották, kiknek számára tehát szintén nem maradt fenn az állítás évszámának megfelelő fegyvergyakorlati idő; 6) a tartalékos legénység azon része, mely korábbi időben a fegyvergyakorlatokat elmulasztotta; 7) a védtörvény 27. §-ában foglalt kedvezményben részesült, továbbá a családi tekintetből szabadságolt legénység, s különösen mindazok, kik kivételesen négyheti katonai kiképzés után tartósan szabadságoltattak. A fegyvergyakorlatoktól való felmentés iránti kérvények csak az esetben fognak figyelembe vétetni, ha azok a szükséges okmányokkal felszerelve az illetékes hadkiegészítési kér. parancsnoksághoz a iegy- vergyakorlat határideje előtt legalább 14 nappal benyújtatnak.

A közoktatásügyi miniszter két év előtt a középtanodákban oly módszeres értekezletek tartását rendelte el, melyek az időszakonkint bevégzendő tananyagot előre öszhangzólag megállapítsák, czélszerűen beoszszák és alkalmid szolgáljanak a tanítás módszeres kezelésének megbeszélésére. Ezen értekezleteknek felterjesztett jegyzőkönyveiből a miniszter örömmel vett tudomást a buzgalomról és ügyszeretetről, mely néhány jelesebb középiskola tanártestületében nyilvánul és tagadhatlan, hogy az értekezletek általában jó hatással voltak, nevezetesen üdvös intézménynek bizonyultak a tanári lelkiismeretesség fokozására. Minthogy azonban az értekezletek eredménye, — amint az a jegyzőkönyvekbe

A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA

Távolhangok.

ni.

Elszakadtál tőlem szép leányka, Elszakasztott a sors vad szele,

Oh azóta üdv, öröm szívemben Nem tenyészhet, búval van tele;

Hisz’ te voltál üdvadó reményem,... Sír utánad minden érzeményem !

IV.

Örökborús egem,

Nyugalmat nem lelek,

Elárvult szívem ah Úgy vérzik, oly beteg.

Kitépem, — foltevém —

S kitépnem nem lehet;

Mert benne hordozom Szentelt emlékedet.

V.

Fecske, gólya feltalálja Több helyütt honát;

Lepke szállhat egy virágról,

Más virágra át:

Szívem egyért — érted ég csak,

Mig ver és dobog,

És a sírban és a síron Túl is égni fog.

______ — r — e.

A franczia műveltség fővonásai.

(Folytatás.)

Kétséget sem szenved tehát, hogy az ember a görög műveltségnek is úgy szólván éltető eleme volt, de az is bizonyos, hogy a görög eszmék szerinti emberiség nem áll a fejlettségnek azon fokán, melyre azt a franczia eszmék emelték. Czélunkon kivül esnék e helyütt az embernek a régi görög idézeteiből összeállított képét adni, mindazáltal annak a lehető legrövidebb ábrázolását mégsem mellőzhetjük. A franczia műveltség eszméi szerinti emberiséget csakis tisztábban láthatjuk, ha azt a tökéletlenebb vonásű emberiség képével szembesíthetjük. Ilyen pedig a régi görög eszmék szerint alakult emberiség. Bármennyi dicséretes nyilatkozatot mondjunk is a régi görögöknek az emberiség eszméje körül kifejtett tevékenységéről, mindenkor tény marad az, hogy a görög világnézet szerinti ember valami sajátságos központnélküliséget tüntet I föl. A görög gondolkodás szerint az embernek,

I mint embernek nem vala értéke, hanem csakis viszonyítva az álladalomhoz. Nem az nyomott a latban, hogy minél emberebb, hanem hogy minél polgárabb valaki. Egy Lykurgus, egy Perikies nagy polgár volt ugyan, de vajmi kevéssé ember.

S e belső erkölcsi értéktelenségét és ürességét a régi görög világnézet szerinti embernek nem birja érezhetienné tenni mindazon természetes és anyagi szépség sem, mely a régi görög korból fönmaradt emberi alakoknak oly ritka tulajdona. Ha elgondoljuk, hogy azon emberek, kikről ez alakok másolvák, nem birtak erkölcsi öntudatra ébredni, kik saját vallomásuk szerint önnön tetteiknek nem kűt- forrásai, hanem csak eszközei valának a vaksers kezében, kik cselekedeteikuél az erkölcsi felelősség magasztos érzetére nem tudtak emelkedni, úgy előttünk áll azon fejletlenség, mely, az embert a görög műveltség korában még jellemzi. Míg e műveltség a/, ember anyagi oldalát a tökélynek netovábbi fokáig bírta emelni, addig az ember erkölcsi értékét illetőleg úgy szólván a kezdetlegesség körében maradt.

E fejletlenség összeköttetésben állott azon másikkal, melyet a társadalmi téren mintegy maga után vont. Mint az egyediséget tekintve, az ember testi és lelki tehetségeivel egyetemben tesz egy egész emberi lényt, úgy anuak társadalmi minéműsége csak mint férj és nő van teljesen betetőzve. Már a szent könyvek is úgy tüntetik föl a teremtés munkájánál a férfit, mint valami fejletlen s nem egészen teljes lényt mindaddig, míg ahhoz a teremtés koronája: a nő nem járúlt. A társadalmi életnek is mindig az emberiség e két neme teszi az alapját. Ahol egyforma figyelemben részesül mind a férfi, mind a nő, a hol virágzik mind a kettőnek neméhez alkalmazott tevékenység: ott teljes a társadalomra alkalmazott emberiség eszméje.

Tudjuk azonbau, hogy a régi görög világban ez nem volt így. A társadalmi életnek e két tényezője körül a férfiúság eszméje dúsan kifejlett, de figyelmen kivül maradt a nő, annak igényei, foglalkozásai és más egyebek. A régi görög nézet szerint minden a férfi volt, a nő pedig semmi. A férfi mindeLapunk mai számához féliv „Hiv. értesítő“ van csatolva.

nütt ott lehetett, az áldozatoknál, a köztéren, a gyűléseken, a lakomákon, a színházban, a nő pedig sehol. Már hogy mindez oly csonkásig a férfiból és nőből álló társadalmi emberen, mint az erkölcsi értéknek hiánya az egyeden, azt akárki észreveheti.

E csonkaságok, melyek a régi korból még az emberen maradtak, a franczia műveltség által egészültek ki. A franczia műveltségi mozzanatok, mintha érezték volna, hogy az ember egyediségének anyagi oldalát, azután meg a társadalomba illesztett emberiségnek férfiúi felét a görögök már oly tökélyre vitték, amilyenre csak a föld hátán lehet; mindjárt nem is e térre fordították figyelműket, hanem az ember erkölcsi értékének emelésére és a nőíség fölmagasztalására.

A franczia műveltség határai közt kezdett tehát először az ember, mint önmagában értékes erkölcsi lény föltűnni. Elgondolhatjuk, hogy ez nem valósúlt meg egyszerre minden franczia emberen, de nem is maradt az folytonos továbbterjedés nélkül. A franczia műveltség szerint az ember, mint ember lett becsülendő', miért is a polgárságra való képtelenség nem vonta maga után a Taygetus hegyéről való letaszíttatást, mint a régi spártaiaknál. Minden ember egy önálló lény, ki tetteiért lelkiismerete útján egy fensőbb erkölcsi törvényszék előtt felelős, ki nem hárítja cselekedeteinek súlyát a vak sorsra, hanem ott áll az egyed a „moi“ (moá). Amit Descartes, a nagy franczia bölcsész, bölcseleté alapeszméjéül fölvett, midőn mondá: »Gondolkodom, tehát vagyok“, nem csak a franczia bölcseletnek a leiken nyugvó természetéről