Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-12-16 / 50. szám
Péter 3 kr., Sóós János 10 kr., Kőszegi Imre 10 kr., Tímár Mihály 4 kr., Barbély György 2 kr., Gulás Mihály 4 kr., Antal Péter 4 kr., Horváth József 4 kr., Kálmán János 3 kr„ Domonkos Józsefné 4 kr, Szürszabó József 50 kr Pósner Jónás 5 kr., N. Csepeli József 8 kr., Cs. Pintér Péter 10 kr., Kiss Györgyné 10 kr., Czeczey Károly 10 kr., összesen 27 frt 95 kr. kész szíves szolgája Sigray István községi jegyző. Szent-Gál, 1877. decz. 10-én. Tisztelt szerkesztő úr! Folyó hó 9-én a szent-gáli társas-olvasó-körben beszélgetés közben a rokon török nemzetről sem felejtkeztünk el, minek jeléül tehetségünk szerint egy kis adományt gyűjtöttünk, mit ide mellékelve azon kéréssel küldök, hogy azt illető helyére szíveskedjék elküldeni. Az adományozók ezek: Gombás Lőrincz 1 frt. Sűdi K. 50 kr., Berki József 20 kr., id. Berecz Lajos 20 kr., Kovács Dénes 10 kr., Csapó Benő 20 kr., Csapó Károly 20 kr., Pap Dezső 10 kr., ifj. Kovács János 30 kr., ifj. Berecz Lajos 10 kr., N. N., ifj. Tamás Lajos 10 kr., Nagy Benő 30 kr., összesen: 3 frt 50 kr. kész szolgája Sűdi Károly jegyző. T A N Ü G Y. Lénárd és Gertrud.* Száz éves művet ismertetünk meg a magyar olvasó közönséggel, hogy az abban foglalt elveken épüljön; oly elvek azok, melyek igazságon és tapasztalaton alapulva soha el nem avulhatnak, sőt minden új nemzedékkel ismét megifjodva, újra érvényre emelkednek. S kinek volna ez elvek érvényesítésére inkább szüksége mint nemzetünknek, melynek népnevelésügye az utóbbi évtizedekben nyert nagyobb lendület daczára nagy részben parlagon hever még; értjük a népnevelést a szó szoros értelmében, mely ha javult is itt-ott valamivel, általában még sem felel meg a kor követelményeinek. Pestalozzi nevelés-elvei a mai paedago- giának lelkét képezik ; ezen elvek természetes bázison nyugosznak, s mintegy a természetből magából fejlődnek. Ez az, a miért a régibb nevelési elvek fölött győzedelmeskedtek és az egész miveit világban elismerésre találtak. Petalozzi müveiből tudtunkkal eddig csak egyes rövid szakaszok lettek magyarra fordítva, de még ezek is csak kevesek előtt ismeretesek; egész munka, minő a fönczimzett, nem látott még napvilágot hazai nyelvünkön, mi annál feltűnőbb, mivel aránylag egy országban sem hódított P. szelleme oly hamar s oly nagyon mint épen nálunk. De P. nem is volt közönséges szellem; ő korszakot alkotott, mert — akár mennyire tagadják is némelyek — újat teremtett és reformált, de nem utánzóit vagy folytatott; ő új fejlődést készített elő oly téren, mely általános érdekeltséggel és figyelemmel kisértetik, — az ifjúság nevelése és kiképzésében, miért is jogosan illették őt a modern paedagogia alapítója nevezettel. * Pestalozzi „Lienhard und Gertrud“ czímü müvének magyarfordítása három kötetben, mely a legközelebbi napokban kerül ki aajtó alól. Nem lehet szándékunk ezúttal a nagy paedagogus érdemeinek részleteibe bocsátkozni; reméljük, hogy többi jelesebb művei- j nek magyarra való átültetésénél még több ízben kínálkozik majd erre alkalom. Most csak alkotó szellemének egyik legjelesebb termékéről, „Lénárd és Gertrud*-ról akarunk szólani és ennek keletkezését, tartalmát és határát röviden jelezni. Ezen könyv jellegéről és czéljáról P. maga több ízben nyilatkozik. Előszavában, mely a magyar kiadásban is közöltetik, ezeket mondja: „Őrizkedtem, hogy ahoz, mit elbeszélendő vagyok, és mit tevékeny életem pályáján nagyrészt magam észleltem, saját véleményemet hozzá ne tegyem, hogy abban a népnek saját érzelmei, Ítélete, hite,/ beszéde és kísérletei nyerjenek kifejezést. És most j majd elválik; — ha tapasztalatim valók, és ha úgy ecseteltem, amint magamba felfogtam j s amint czélomul tűztem ki, akkor bizonyára j megteszik hatásukat mind azoknál, kik az [ általam ecsetelt dolgokat naponként maguk j észlelik. Ha pedig helytelenek, vagy csupán képzelődésemnek kifolyása és saját véleményem haszontalan kifejezése, akkor ép úgy j mint a vasárnapi prédikácziók el fognak múlni { hétfőre.* Más helyütt pedig azzal jellemzi P. I e könyv czélját, hogy általa „a nép valódi állapotából és természetes viszonyaiból kiinduló jobb népnevelést kíván eszközölni.“ „Ez volt — úgy mond — első szavam, melyet a szegények és elhagyottak szivéhez intéztem. Ez volt első szavam azokhoz, kiket Isten itt a földön helyetteseinek rendelt a szegények és elhagyottak számára. Ez volt első szavam az anyákhoz és azok szívéhez, melylyel Isten ! azért áldotta meg őket, hogy övéiknek azzá I legyenek, mivé senki a földön helyettük nem lehet “ Más alkalommal pedig mondá: „Láttam j a nép nyomorúságát, és e könyv, mely ezen I állapot szülte érzelmeimnek kifejezése, még Lá- ! nárd és Gertrud is benső tehetetlenségemnek műve volt és ezt a korombeliek oly kőnek tekinték, mely éltet hirdet, de maga holt.“ „Nem kívántam én életemben egyebet, mint azon szegény népnek jóllétét és boldogságát, melyrt szeretek és boldogtalannak látok, mivel szenvedéseit magam is átéltem, mint csak kevés más ember a földön.“ Ezeu idézetek eléggé jellemzik a könyv irányát és czélját és legkevésbbé sem tulzunk, ha azt mondjuk, hogy páratlan a maga nemében, daczára annak, hogy megjelenése óta több, hasonló irányt követő könyv kelt vele versenyre; (Geschichte des Dövflein Trauben- heim, Scbleztől, — Uli der Knecht Gottbef- től mindkettő magyarul is — stb.) de ezek egyike sem közelíti meg P. művét, mert nem hatottak annyira a társadalmi bajok forrásaiba és inkább társadalmi mint nevelési utón akartak a fenforgó bajokon segíteni, miért nem is emelkedtek azon magaslatra, melyen „Lénárd és Gertrud“ áll, és nem is idézhettek elő ahoz hasonló hatást. De a mondottak után nem csuda, ha P. említett könyvével több sikert aratóit a többi hasonló irányú könyvek szerzőinél. Nem dolgozott ő hiában mint amazok s ha nem is birt elég képességgel eszméiuek kellő kivite- ! lére. annál nagyobb mértékben meg volt benne a tehetség az emberek megfigyelésére, megítélésére és ecsetelésére. Ha nem is volt képes eszményeit valósítani, de birt ő azon erővel szivének szeretetdús óhajait mások szivébe átszivárogtatni költészeti előadási tehetsége következtében*. Remélhette, hogy gyakorlati tehetségű emberek is el fogják olvasni könyvét s általa serkentve érzik majd magukat A malom Rózsájának viruló piros arczát 8zemlélgetem és így iparkodom elfeledni, hogy a vonzó fejecske is egykor rút koponyává fog változni. Mily kellemesen hatott reám, midőn tegnap fáradalmas gyalogolás után a hegyekről a völgybe értem le és a vígan kelepelő malom előtt víg gyermekeket láttam egy asztal körül terebélyes diófák árnyában, kiknek egy a gyermekkoron csak alig túl levő bájos leányka tejes és vajas kenyeret adott. Fáradtan és szomjúságtól kínozva a gyermekek mellé ültem és kértem a kedves leányt, ki engem barátságos „hozta Isten“-nel fogadott, adna nekem is egy pohárral az édes fehér italból, melynél mindig többre becsültem otthon a sört. A szende gyermek, ki alig tanúlla az illemet valami magánintézetben, jobb bánásmóddal és több természetes kellemmel birt, mint holmi fe- szelgő városi kisasszony, mosolygó arczczal nyújtott nekem egy pohár tejet, a nélkül, hogy unalmas kérdéseivel úntatott volna, vajon ki vagyok és honnan jövök. A hőség igen nagy volt és nyolcz óra folyásig mentem; — „Rózsa*, így szólíták a gyermekek a kedves leányt, többször megtölté poharam s vajas kenyérrel is ellátott; nekem már rég Ízlett valami oly jól, mint az, mit e kedves kis kezek nyújtónak. S mily kellemesen s minden feszesség nélkül lehetett vele csevegni. A gyermekek későbben elhagytak bennnünket és én magam valék Rózsával. Beszéltem neki utazásaimról, az egyetemi életről, ő meg egyszerű életüket irta le nekem a malomban. Anyja két év előtt halt meg és most neki kell a háztartásról gondoskodni. Jó soká cseveghettünk egymással, mert a fák csúcsai a már leáldozó nap fényében ragyogtak, midőn egy férfialak közeledett felénk. Ez Rózsa atyja volt, kinek társaságában egy pohár bort kellett ürítenem. Tudom, nem hasztalanúl szólított fel, ismét meglátogassam malmában, i — minden bizonynyal eljövök — Rózsa hatal- j másán vonz a magán álló malomhoz, az ár- 1 uyas diófák aiá. Fehérvár, szept. 7-én. Mióta Rózsát láttam, semmi kedvem sincs vándorolni, kora I reggel a malomba megyek és este fájó szívvel térek onnan haza. Rózsa persze nincs mindig mellettem, a kedves gyermeknek sok dolga van a ház körül, azonban én a diófák alatt ülök addig a malom előtt, hol a gyermekekkel játszom és néha-néha csak megjelen Rózsa az ajtóban és vagy kellemes mosolyával vagy néhány barátságos szóval üdvözöl. Néha a kis réten heverészek a malom mögött és a kerekek víg kelepelésót hallgatom, mely nekem zeng- zetesebbnek tetszik a legszebb zenénél. Bár soh’ sem kellene távoznom e kedves helyről és a szívélyes Rózsától; a lyánka oly jól fog fel mindent, mit neki megmagyarázok, úgy, hogy gyakran magam sem tudom, minek örüljek jobban — a kedves értelmes lénynek, vagy kellemdús kis arczának — én úgy, hiszem, hogy mindkettő lánczol oly ellen- állhatlanúl hozzá. Szept. 14-én. A fűben fekszem és merengek ; Böske, Rózsa legfiatalabb húga, játszott azt valósítani, mit ő csak ecsetelni tudott. Ki csakugyan talált is elég olvasót, ezek azonban nem egyforma véleménynyel voltak könyve iránt, mert mig a legtöbben regény gyanánt olvasgatták és a szerzőt a regényírásra képesítettnek ítélték, addig az értelmesebbek sokkal jobban tudták annak becsét és értékét meghatározni. Bonstetten Károly, hires iró, ezen mű elolvasása után megkérte Pestaloz- zit, hogy költöznék át jószágaira. Zinzdorf gróf osztrák pénzügyminiszter környezetébe akarta őt felvenni. Későbben Hohenwart gróf által Florenczben megismerkedett Lipót tos- kánai nagyherczeggel, ki már alkalmazást készült neki adni, midőn II. József halála következtében a német császári trón megürült, melyet mint törvényes trónkövetelő azonnal el is foglalt, minek folytán az alkalmazás abbamaradt. Luiza, III. Frigyes Vilmos porosz király hitvese e könyv olvasásánál a következő szavakra fakadt: „Ha magam ura volnék azonnal kocsira ülnék s elmennék Pestalozzihoz Svaizba, hogy a nemes férfiúnak könyes szemekkel és kézszorítással köszönetét mondjak. Mily jót akar ő az emberiségnek Igen az emberiség nevében mondok neki köszönetét.“ A könyv tartalma röviden a következő: A főszemély Gertrud Lénárdnak, egy jószívű de gyenge jellemű férfinek felesége, kinek ő támasza ás gyámolítója. Ennek háztartása és gyermeknevelése képezi P. eszményképét; ily háztartást meg ily forma nevelést és oktatást szeretne ő a népnél általában meghonosítani A falubeli iskola berendezésénél Gertrud is közreműködik. Háztartása az ecsetelt viszonyok fényoldalát teszik; ezzel szemben rettenetes árnyoldalként mutatkozik egy romlásnak indut parasztközség. Elbeszéltetik továbbá, hogy mit tesz Árnyai, a falu jószívű és mély belátással biró ura a romlás meggátlására. Az elsé két részben gyors egymásutánban fejlődnek az események, a többiekben — a magyar kiadásban harmadik kötet — már lassabban fejlődik a történet; itt már nem a regény a fődolog, hanem a történtek alapján önmagától felmerült kérdések megoldása. Itt a regény helyenkint egészen háttérbe lép mig a bölcselkedő elmélkedés túlsúlyra emelkedik s azért kell szem előtt tartanunk, hogy P. nem akart regényt Írni, hanem, mint előszavában maga mondja, kísérletnek tekinté azt, „hogy a népnek néhány reá nézve fontos igazságot olyképen megmondjon, hogy fejébe és szivébe hassanak;“ csak igy láthatjuk be, hogy a történelmi alapot eszméinek terjesztésére való hathatós eszköznek és nem czél- nak tekintette. És mit akart Pestalozzi? Diesterweg azt mondja: Pestalozziról nem egy estén, de még éveken sem lehet annyit mondani, hogy abból törekvését kellően megítélhessék, s mert magunk is osztjuk e véleményt csak a nép boldogí fására czélzó főeszméit akarjuk érinteni. 8 melyek azon eszmék a mikkel az emberiség boldogságát elősegíteni vélte ? „A nép emelésére szolgáló főeszköz az iskola. Bármit követnek is el, hogy a falubeli jobbakat jó útra tereljék, még sem érnek czélt, ha nem gondoskodnak az iskolák javítása által az ifjúságról és utókorról.* Zsengerí Samu (Vége köv.) szerű ápolása. Dr. Klenke Ármin után K. — Beniczky Irma. Kiadja a Franklin-Társulat. Ára 40 kr. Különösen hölgyeink figyelmébe ajánljuk e könyvet, ha arczszineik élénkségét | minden káros hatású szerek mellőzésével megtartani óhajtják. Igen szép rendben és vilá- ! gosan leírva találjuk itt mindazon eszközöket, melyeknek segélyével szépséget idézhetünk elő s a már meglevőt hosszú ideig fentarthatjuk. Az egészséges és szép fejlődést nagyban előmozdítják az egészséges lakás és ruházat, a langyos vízben való gyakori fürdés, a rendes táplálkozás; itt megengedi a szerző, hogy a testidomainak gömbölydedségét előmozdítani óhajtó no jó sört igyák, s néha egy pohár maláta-kivonatot vagy jó óbort. Minthogy a nőnek hivatása tetszeni, a szerző különös gondot kíván fordittatni a külbőrre s elsorolja mindazon hasznos, de ártalmatlan szereket, melyeket sikerrel lehet alkalmazni, hogy a bőr- : nek fehérséget, lágyságot, továbbá simaságot, I átlátszóságot, élet- és egészségszint kölcsönözzünk. Mint nagyon elterjedett bőrszépítő szert a szerző is ajánlja az ugorkának (természetesen a nyers ugorkának) kisajtolt levét, a kereskedelemben „ugorka-tej* a neve; ezt azonban minden hölgy otthon is megkészítheti magának következőképen: egy félliter fris ugorka- levet hirtelen fel kell forralni és épen olyan hirtelen kihűteni, az edényt hideg vízbe állítva, és azután a levet megszűrni; a mig meghűl, mérsékelt melegen felolvasztunk 7y2 gramm marseillei szappant és ugyanannyi fehér (tiszta) | viaszt; addig készen legyen 120 gramm meg- ! hántott édes mandula, melyet tiszta mozsárban j péppé törnek, s azt apránkint összekeverjük | az ugorkalével és átnyomjuk tiszta, nem keményített muszlinon, aztán jól összekeverjük e folyadékot 240 gramm jó tiszta borszeszszel, az egészet jól összekeverjük a felolvasztott szappan- és viasztömeggel s nagyon jól kidolgozzuk. Reméljük, hogy jó szolgálatot tettünk hölgyeinknek e könyv bemutatásával kijelelve a forrást, honnan a természetes szépséget meríteni lehet. * Olcsó könyvtár. 41. sz. Farsangi kalandok. Beszély- Irta Kovács Pál. Ára 20 kr. 42. sz. Lilla. Érzékeny dalok 3 könyvben. Irta Csokonai Vitéz Mihály. Ára 30 kr. 43. sz. Carmen. Beszély. Irta Mérimée Prosper. Frau- cziából fordította B. P. — Ára 20 kr. 44. sz. Tisztujítás. Vígjáték négy felvonásban. Irta Nagy Ignácz. Ara 40 kr. * A „Hasznos Mulattató* (szerkeszti Dolinái Gyula) 23ik- füzetének tartalma: 1. Az élet harczosa. Elbeszélés, irta: Csengey Gusztáv. (Folyt.) 1. Az első hópelyhek. Költ. Boér Miklóstól. 3. Kék nefelejts .. Költemény K. Magy Sándortól. 4. A fenyő regéje a Télről. Putlitz után szabadon: Tordai 5. A folyók és tavak. Közli: R—sz K—n. 6. Különös esők- Hobel után németből. 7. Gondolatok Hánrich Árpádtól. 8 A régi görögök testgyakorlása. Közli: Frankovich Antal. 9. Innen onnan. — Bethovenről. — Legjobb máz lábbelikre. — Korai burgonyatermesztés. 10. Vegyes közlemények. 11. Számrejtvény, szótag-talány, tréfás-kérdések, koczka-rejtvény, megfejtések. Borítékon : Előfizetési felhívás. Szerkesztői mondanivalók, megfejtők nevei, hirdetések. IRODALOM. Közhasznú családi könyvtár. Gyakorlati szépítészet. Az egészség és szépség természetmellettem; soh’ se hittem volna, hogy egy kis gyermek ily okosan tudna beszólni! S mily büszke volt a kicsike a csinos kalapra, melyet neki Rózsa csinált. Fejemre tévé azt s örömteljesen csattogatott kezeivel; e pillanatban épen Rózsa tartott felénk, ki midőn a fejéket látta rajtam, szintén részt vett kis húga szives nevetésében. „Megtarthatom a kalapot?* kérdem a kisdedtől, de ez hamar levevé fejemről és így szólott: „Nem, nem, az enyémet nem, hanem testvérem csinál neked másikat, ha megkéred őt.“ ,Fog-e majd búcsúzáékor egy emlékjelt velem adni, melyet kedves kezei készítettek számomra?* kérdém komolyan a lyánka felé fordulva. „Bucsúzáskor ?* ismétlé szomorúan. „Rózsa!* hangzók most a malom felől és mielőtt valamit válaszolhattam volna neki, elhagyott bennünket s atyjához ment. Mily gyorsan vonúlt mély szomorúság mosolygó arczára, midőn búcsúról szóltam. 0 szeret engem és sokkal egyszerűbb s természetesebb, semhogy előttem eltitkolhatná. Csak mindig oldala mellett maradhatnék — széles e nagy világon nincs szebb hely, mint azon darabka föld, melyen atyja malma áll. (.Folyt, köv.) Vidéki lapszemle. A „Pápai Lapok“ erős vonásokkal ecseteli Pápa város anyagi és erkölcsi sülyedtségét. Egyebek közt azt mondja, hogy a város nem egyéb, mint egy óriási koldústanya; majd ismét, hogy a műhelyek üresek, mert a mester a korcsmában iszsza a szerszám árát. A rendőrség figyelmét hívja fel a közjó érdekében, hogy a korcsmái és kávéházi záridök megtartására ügyeljen. A „Zalai Közlöny“ -ben komoly hangok emeltetnek fel a közeli tisztújítás érdekében, mely hangok abban egyesülnek, hogy önmaga, szép joga és hazája elleni vétséget követ el mindazon virilis és bizottmányi tag, ki jobb meggyőződése ellenére azokra szavaz, kik sem képzettséggel, sem munkaszeretettel nem birnak fontos hivatalok betöltésére. A „Győri Közlöny“ Dr. Kovács Pál örömünnepe alkalmából egy nappal előbb, szombaton jelent meg és telve van az ünnepelt férfiúról szóló jelesebbnél ! jelesebb közleményekkel, egyebek közt a tározóban j van. „Arany lakodalom“ Félszázados saját irói jubileumára írta Kovács Pál, — telve egészséges humorral. — A múlt csütörtöki szám vezérczikke így kezdődik : Húzzátok meg a lélekharangot 1 Haldoklik egy életrevaló eszme : a „Bábaszabályozás“ ügye. A „Vasmegyei Közlöny“ ugyancsak mossa a jó szombathelyieket, hogy első sorban szeretnek nagy várost játszani, hogy Budapest után Szombathelyt illeti meg az első hely, a divatnak mily barátjai, hogy menynyire szeretik a névtelen levelek firkálását és a pletykát. E finom tulajdonságokból kijutott bizony majdnem minden városnak. A „Székesfehérvár ét Vidéke“ decz. 8-iki szá- I mában „Megyei tisztikar“ csikkében névszerint veszi elő a megyei tisztviselőket és nyilatkozik azoknak mü- i ködéséröl. — Merész gondolat! Még mi magyarok nem i vagyunk oda művelődve, hogy az ily nyílt jellemzése a még működő egyéneknek ne eredményezzen több roszat1 mint jót. A „Székeifejérvár“ decz. IJ-iki száma a nevelés fontosságáról beszél és kifejti, hogy csak nevelés
