Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-11-18 / 46. szám
III. évfolyam. 1877. 46-ik szám. Veszprém, November 18. %fo,¥&J és „Hív. Értesítő“ íj aegjelea minién TMirnap. Előfizetési dij : Égési évre ■ • S frt kr. í| Félévre ... 3 frt kr. Negyedévre - 1 frt 50 kr. !| ij F.gi es példány ára j ■!> lf» lii*. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS Jé VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ^ Szerkesztéség és kiadó- hivatal : Vár, t. sz. ! Hirdetéseket, valamint helybeli i| előfizetéseket Is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN könyvkereskedése Veszprémben. HIRDETÉSEK egytiasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoroiifeiiit 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. GM Az utazó ügynökök. A csalásnak is megvan az a jó oldala, hogy legalább megtanítja az embert óvatosnak lenni. Csak nem rég történt, hogy a szédelgés mániája meglepett kicsinyt és nagyot, szegényt és gazdagot; jött is rá a jótékony, de maró hideg zuhany, a krach és az emberek egy kissé kezdtek magukhoz és magukba térni, hogy bizony az a kétszer kettő' nem több ám, akár mint csűrjük-csavarjuk is a dolgot, mint négy. Egy ideig meghúztuk magunkat, de az újság ingere megint csiklandja idegeinket és mi kezdünk ismét — szédelegni. Hallunk ismét különböző „Hitel-, I földhitel- és biztosító-szövetkezet“-ről, hallunk „Országos hitel-szövetkezet“- i féle vállalatokról nemcsak beszélni, I de itt-ott ezeknek ügynökeivel találkozunk is, kik beutazzák az egész országot és különösen a jóhiszemű népet, a kisbirtokosokat iparkodnak hálójokba keríteni. Sokat, nagyon sokat szenvedett már a szegény magyar nép, csalódott itt, csalódott ott, de nem okúit és így félünk, hogy büszke természete mindennek ellent tud állni, csak a hízelgésnek nem és így újólag tőrbe esik. Hálátlan a szerep, melyre vállalkoznunk kell; bizalmatlanságot kell bizalom helyett hirdetnünk, bizalmatlanságot különösen a különböző utazó ügynökök iránt, kik hízelgőén fényes kilátásokkal, szemkápráztató hiteligé- retekkel, mint megannyi csalétekkel mennek a nép közé, hogy annak keservesen megtakarított filléreiért üres reményt, keserű csalódást adjanak. Akinek sok a pénze, attól nem vehetni rósz néven, ha néha fölös kiadást is tesz; de szánandó az, aki a betevő falat kenyér árán holmi fölösleges, talán luxus-czikket vásárol. Mi magyarok szegények vagyunk, nyo- morgunk, teljes lehetetlen tehát, hogy köztünk létesülhessen oly bármi néven nevezett vállalat, mely nekünk olcsó pénzt tudna akár mástól kieszközölni, akár maga kölcsönözni. És ha valami vállalatnál, bizonynyal a pénzvállalatnál kell nemcsak az elő-, de a hátteret is figyelembe venni és vajmi sokszor arra bukkanunk, hogy ott a szédelgés, a mások pénzén és pedig mennél előbb való meggazdagodás ördöge sötétlik. A különböző pénzintézetek életrevalóságának ép úgy, mint mindennek, az idő a próbaköve. Vannak biztosító-, pénz- és hitelintézeteink, melyeket az idők mostoliaság'a kipróbált és melyeknek nem megbizhatlan kóborló egyének, de solid fiókintézetek az ügynökei, ezekhez forduljunk, ezeknél biztosítsunk, ezektől kérjünk hitelt. Nem fogunk ugyan olcsó pénzt kapni, hol kapható az most ? de kapunk a mostani nehéz körülményekhez mérten lehetőt és ez segít. El tehát az utazó ügynökökkel, el különösen akkor, ha részletdíjak vagy bármi más czímeu előleget kérnek! Legyünk résen és ne adjunk együgyű s könnyelmű rászedetéstink által okot arra, hogy a ravasz kizsákmányolok hátunk mögött a markukba nevessenek és bárgyú hiszékenységünk felett gúnyosan élczel- he8senek. Érdekeink felett férfias és öntudatos őrködés, bizalmatlanság egyelőre minden új pénz- és hitelintézet és ilyenek kóborló ügynökei iránt meg fog bennünket attól menteni, hogy épen mi rajtunk menjen teljesedésbe, amit a magyar közbeszéd igen helyesen j így fejez ki, hogy — késő bánat ebgondolat. j _________ Az erdő-törvényjava8lat tárgyában végre mégis erélyes lépések tétetnek. Úgy értesülünk, hogy a íöldmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium kebelében bizottsági j tárgyalások vannak folyamatban, az ezen minisztérium által készített javaslat átvizsgálására. — Ezen tárgyalás már most vége felé halad, s befejeztük után a javaslat csakhamar be fog mutattatni a törvényhozásnak. A delegácziók összehívását deczember ! 4—5-ikére teszi a „Mont. Revue.* Ez alka- lammal Bécsben fognak ülésezni. A közös kormány egyelőre a közös költségnek csak kiadási részét terjesztené a delegátiők elé, i mivel a kiegyezés létrejötte nélkül nem lehet megállapítani az előirányzandő bevételeket; nevezetesen nem lehet tudni a monarchia két felének quótáját, a jövedelmeket s az osztrákmagyar Lloydnak fizetendő subventiót. Ha létre jövendett a kiegyezés Magyarország és Ausztria között, akkor előterjesztetik a közös költségvetés fedezeti része is. A törvényhatósági házi pénztárak behozatala ellen tudvalevőleg több törvényhatóság erélyesen felirt a kormányhoz és képviselőházhoz egyaránt. Miután a kérdés jelenleg, mint a belügyminiszter által bemutatott átmeneti törvényjavaslatból is kitetszik, nem kerül érdemleges tárgyalás alá, — a belügyminisztériumban az elvek megállapítása forog egyelőre főleg szóban. E tekintetben úgy értesülünk, hogy azon nézet, miszerint a házi pénztárak behozatala esetére az egyenes adók illető százaléka ne írassák le, hanem az, illetőleg az e czímen megtakarított, majd öt millió forintnyi összeg fordíttassék az országos deficzit törlesztésére, — napról-napra nagyobb tért nyer. Heti szemle. — nov. 17. A képviselőház a lefolyt héten több kisebb fontosságú törvényjavaslatot intézett el s elhatározta, hogy 21-én a határőrvidéki vasútról szóló törvényjavaslatot fogja tárgyalni s ennek esetleges bevégzése után 22-én a büntető törvénykönyv tárgyalása veeudi kezdetét. * Ázsiában Mukhtár pasa Erzerum közelében 9-én megverte a muszkákat, kiket vad futásra kényszerített. Azóta újabb ütközet hire nem érkezett. — Kars ostromát Laza>-ow tábornok vezeti. Saidow tábornok Ma:. a áj és Salgautnál, Roop tábornok Rosgalnál Tikmánál, hol Mihály nagyherczeg főhadj Villása is van, Alchasow tábornok pedig Vi és Madaradsikuál áll. Az ostromőv < Lio- meternyire közeledik Karsh oz, mely or v szerint teljesen be van kerítve. * Plevna sorsa már valószinüleg közelebb eldől. A török hadállásokban a: oly mozgalmat észlelnek, melyből a keztetik, hogy Osman pasa kitöm i . Eközben az oroszok folyton közelednek i plevnai védraüvekhez. Skobeleff az ug, . „zöld halom“ erődön kívül még i > api.:- positiót is megszállott. — Különb' áléi. - med Ali megindult Plevna fölmenté; i s ha idején érkezik, meg minden jobbra dúlhat. * Szerbia nagy buzgalommal folyiaíja hadikészületeit s csak Plevna elestét várja, hogy rátörjön Törökországra. — Montenegro Anti- vári tengerparti város ellen nyomult s ágyúzza azt. * A franczia képviselőházban élénk harcz folyt a Broglie — kormány ellen. Grévy Albert indítványt terjesztett elő, hogy enquete- bizottság küldessék ki a választási visszaélések tárgyában. Az indítványt a ház sürgősnek nyilvánította s heves vita után 329 szóval 203 ellen elfogadta. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Oh folyna le éltem!... Oh folyna le éltem e völgynek ölében, Mint házad előtt a folyócska halad, Mely habjai tiszta, ezüst tükörében Illattele, szép holdsúgaras éjen Tündökleni látja a csillagokat. Oh folyna le éltem e völgynek ölében Oly vidoran és olyan repesőn, Mint zeng a kicsinyke pacsirta az égen, Mikor újra születve a lét örömében A reggel aranytfíze ég a tetőn. Oh folyna le éltem e völgynek ölében Oly édesen, annyi öröm közepeit, Mint lebben a lepke virágra a réten, És nyugszik a szellő lánghevű délben, Hol árnyat a rózsa vet álma felett. Oh folyna le éltem e völgynek ölében Oly csöndesen és oly zajtalanúl, Mint csendül az esti harang a vidéken, S az éjnek fátyla leejtve szelíden Az est rózsás arczába borúi! ERÖDI DÁNIEL. Életem és Élményeim. 1815-beu születtem Akán Veszprém vármegyében. Ott, a hol a Bakony a Moór-Bo- dajki völgyet érinti, mely azt a Vértestől választja, —• egy kis házban — mely előbb számtartói lakás volt, éltünk. — Atyám házassága után ezen birtokot kapta atyjától — s itt élt 58 évig azon akkor divatos közmondás értelmében; „beatusille, qui procul negotiis* etc. Becsületes nemes érzésű, jó szivü, derült kedélyű férfiú volt, typusa a régi magyar aristocratiának; a múlt század történelmét jól ismerte, legkedvesebb olvasmánya az „Augsburger Allgemeine* volt, mely akkor szabad irányban írt. Nagyon szerette a zenét, igen szép bass-hanggal bírt, hegedűn és gordonkán játszott, vasárnapokon a templomban többnyire ő orgonáit. Szerette a kedélyes társaságot, nyitott házat tartott, szívesen látott mindenkit, — de ő csak ritkán távozott tusculánu- mából. Gazdaságával nem nagyon foglalkozott, annak részleteit anyánkra bízta, kit nagyon szeretett s ki nagyobb tevékenységgel birt mint atyánk. Nyolcz gyermekkel áldotta meg őket az Ur; és ő boldog volt, ha ezeket maga körül láthatta. Családjában családjának szeretett élni, mindig bízott a gondviselésben, lelke minden viszonyok között ruganyosságát meg- tartá s az volt meggyőződése, hogy a roszban is a jónak csirája rejlik. — Erős testalkattal bírt, nem betegeskedett, szerette szívből gyermekeit, később unokáit, saját és ezek barát- jait; — mindannyian hozzá siettünk, körülvettük, mert éreztük szivének jótékony melegét. Isten veled nemes alak, nemesebb lélek! — ravatalodnál gyermekeid és unokáid kö- nyeibe vegyült ez egész vidék fájdalmas sóhaja, s te sokáig élni fogsz — nem csak gyermekeid kegyeletes emlékében, de mind- azokéban — kik ismertek; nem volt fényes élted pályája, de nemesen töltötted be hivatásodat, boldogítva családi körödet, — Isten veled szeretett jó atyám! viszontlátásra! S mit mondjak anyánkról született báró Lezenszky Fannyről? Eszményképe volt ő a női nemesség-, gyengédség-, önfeláldozás-, vallásosság-, s kőte- lességérzetnek. — Kimondbatlanul szerette férjét, gyermekeit, az összemberiséget; — nyolcz gyermekét saját keblén táplálta, gondozta, ápolta; s szeretetének kiapadhatlan forrása időt és alkalmat talált e mellett mindenütt segíteni, a hol szükség mutatkozott. Különös éleslátással ismerte fel a betegségeket, s mig orvost hozatott, saját gyógyszereivel látta el a betegeket, sőt ha kellett, az első műtét vagy kötözést ő tette ritka értelemmel s nagy szerencsével. — Különös sikerrel gyógyította az elmebetegeket; volt némelykor három, négy ily betegje — s ezek részére egy kis kórházat alakított. Vasárnapokon hosszú sora a betegeket hozó kocsiknak járt az udvarban s vigasz nélkül senki sem bocsáttatott el, — férjének, gyermekeinek, és a szenvedőknek élt, magának soha! — Halála mindezekre pótolhatlan veszteség, a csapás oly nagy, hogy vigaszt csak évtizedek hozhatnak, ha igaz, hogy az idő minden sebet behegeszt. Ily angyali jóságu, magas miveltségü, szerető szülők által dédelgetve, fesztelen anyagi viszonyok közt éltük boldogul gyermek-éveinket. Atyánk nevelési főelve lévén; „csak erős edzett test felelhet meg szellemi és anyagi hivatásának,* mint a madarak úgy növekedtünk mi is szabadon a Bakony regényes hegyei közt, egyszerűen ruházkodtunk, egyszerűen éltünk, a főgond physicai fejlődésünkre volt irányozva. A jelen kornak nincs fogalma arról, mily kevés és mily könnyen kielégíthető igényei voltak az akkori nemzedéknek. Pénzt anyánk semmire sem adott ki a háztartásban, csak is arra, mit földünk meg nem termett; vásznat-, szappant, gyertyát, olajt, zsírt otthon készíttetett, a zöldséget megadta a kert, a húst a baromfi, borjuk, birkák s az erdők vadjai. Öltözékünk a legegyszerűbb volt télen-uyáron, s ezt is hon készítették. Vendég-szobánk csak egy volt, de azért elláttunk tíz vendéget is egyszerre, s ilyenkor mi fiuk atyánkhoz, a leánykák anyánkhoz mentek aludni, — a két gyermek-szoba, a nappali s ha kellett, még az ebédlő is vendég-szobává változott; s azért nem hiányzott se kedélyesség, se derült jó kedv. A fő tréfa mindig a szabadban volt. Nyáron az erdőben, melynek szélső lombjai házunk tetőjére csüggtek, — egy minden héten megújított zöld ágakból készült sátorban szoktunk volt ebédelni. A férfi-társaság többnyire vadászott nagy vadra, mely igen sok volt és sok kárt tett. Különösen a vad-disznókat üldözték, melyek nagy csoportokban jártak a Vértesből a BaÉ
