Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-11-11 / 45. szám
III. évfolyam. 1877. 45-ik szám. Veszprém, November 11. ét „Hív. Értesítő“ I aegjtlia mlsiei minit. Előfizetési dij : Egész évre . • 6 írt - kr. Félévre . ■ - 3 írt - kr. Negyedévre . 1 írt 50 kr. Eg)'es példán)' ára IS ki'. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS ,ä VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. | Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAÜSZ ARMIN iönyriereikeiéts Vesiprénie», HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. —Gflt A bőrgyártás. Nem tudjuk, igaz-e, nem-e, de azt hallottuk, hogy a bécsi világkiállításon az első kitüntetést nyerte tokaji bor — gyártott volt. Ha ez igaz, akkor kalapot kell a bőrgyártás előtt emelni, mely a tökélynek oly magas fokára emelkedett, hogy a legszakér- tőbb emberek sem képesek a gyártott bort a termésbortól megkülönböztetni. E dolognak azonban kettős oldala van, a tudományi és a nemzetgazdá- szati. Ha az elsőt veszszük tekintetbe és pedig eltekintve mindentől tisztán tárgyilagosan, haladásnak kell a vegytan terén a bőrgyártást jeleznünk, mely oly vidéken, hol bor nem terem, a hiányt mesterséges úton pótolja, feltéve természetesen, ha a vegyelemek a testi szervezetre, a fogyasztó közönség egészségére káros befolyást nem gyakorolnak. Ha a másik oldalt, t. i. a nem- zetgazdászatit tekintjük, okvetlenül el kell Ítélnünk a bőrgyártást, mint olyan üzletágat, mely a solid bortermelésnek nemcsak veszélyes versenytársa, de tökéletes megrontója, hogy ne mondjuk, megsemmisítője és ez által a bortermelésre alkalmas vidékeket anyagilag megkárosítja, az egész emberiséget pedig, mely a bort mint élvezeti és gyógyítási szükséges ezikket nem nélkülözheti, testileg, lelkileg megrontja, mint már ezt, fájdalom, nagyban teszi a gyártott pálinka. Alkalmazzuk már most a mondottakat Magyarországra, azt fogjuk találni, hogy nálunk semmi szükség sem forog fenn arra nézve, hogy bor gyártassák. Magyarország némely vidékének több a bora, mint a vize. Aki állításunk igazságán kételkedik, kérdezze meg honvédeinket, akik a sza- badságharczban résztvettek; azok el fogják neki mondani, hogy nem egy helyütt víz hiányában bort voltak kénytelenek bográcsaikba önteni és úgy főzni. Igaz, hogy hazánk felsőbb részeiben nem terem meg a bor, de terem a többi részen annyi, hogy nem csak ide, de még rendezettebb borászati viszonyok között a külföldre is elég jut. Itt megjegyezzük, hogy a valódi fogyasztásra sokkal kevesebb kell a termésborból, mert ez nem legtöbbször, hanem jóformán mindig mennyisége által erőlködik amannak milyenségét elérni, vagy legalább pótolni. E kézzel fogható okon kívül ellene van még a bőrgyártásnak nálunk az egészségi tekintet is. A magyar ember borivó és hajlamát ki kell, hogy elégítse, ha lehet, termésborral, ha nem lehet, gyártottal ; az első esetben egészséges, a másodikban satnya lesz, mint ezt népünkön itt-ott már észlelni is lehet. Mindezt tekintetbe véve mi határozottan ellene vagyunk a bőrgyártásnak, mert erre egy az, hogy semmi szüksége sincs hazánknak, más meg, hogy népünk egy részének jövedelem-, illetőleg keresetforrását apasztja ki, egyes túlgazdagok telhetetlenségét növeli, fajunkat satnyítja. De mind a mi, mind mások felszólalása haszontalan lesz, ha a hatalom közbe nem lép törvényhozó erejével. A törvényhozás feladata lesz a bőrgyártás ügyét a lehető legszigorúbb kritika alá venni és a felett pálczát törni. Visszaélések azért lesznek, de ha ezeket következetes és fokozott szigorral ellenőrzik és büntetik, nem úgy, mint most, hol egyik-másik ellenőrzött fél csak mosolyog saját ellenőriztetésén, hanem amint azt egy alattosai érdeke fölött őrködő férfias hatalomtól joggal elvárhatni, — akkor emelik a vagyonosodást, ezzel nő az adóképesség is, mi az állam hatalomképességével egyértelmű. Adja az ég, hogy feltevéseinkben ne kelljen, mint már annyiszor, oly keserűen csalódnunk! A párisi világkiállítási bizottság tagjaivá, Trefort miniszter a magyar országos központi bizottság javaslatára, kinevezte Fáik Zsigmond kereskedelmi tanácsost, Leckner Lajos mérnököt és Német Imre miniszteri tanácsost. Miniszteri rendelet. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minisztérium a következő rendeletet tette közzé: »Jóllehet az ál- lamtávirda-építési anyagok — mint államvagyon — a fenálló törvényes gyakorlatnál fogva, vámmentesek, a foldmivelés-, ipar s kereskedelemügyi miniszter ur átirata szerint, mégis fordultak elő esetek, hogy több vámbérlő a távirda-építési anyagok szállítása alkalmával, ezek után hidvámot szedett. A nevezett miniszter urnák ez iránti megkeresése folytán felhívom a törvényhatóságot, miszerint saját területén kellően intézkedjék, hogy az állam- távirda-építési anyagok — mint kincstári szállítmányok, meg ne vámoltassanak. Heti szemle. — nov. 10. A képviselőház 8 napi vita után 101 szavazat többséggel elfogadta a bank-törvény- javaslatot általánosságában. A részletes tárgyalás tegnap vette kezdetét. Ázsiában Mukhtár pasa újabban ismét komoly vereséget szenvedett s úgy látszik, Trapezunt felé vonul vissza s magára hagyta Erzerumot, mely valószínűleg már legközelebb ostromzár alá kerül. Megbizhatlan forrásból már Erzerum elestét jelentik, mely az örmény lakosság árulása folytán került volua orosz kézbe. * A bolgár harcztérről nem jelentenek újabb csatát. A törökök Orhanieban nagy előkészületeket tesznek az offensivára. — Bár az orosz gárdák már legnagyobb részt Bulgáriában vannak, még folyton érkeznek Romániába orosz csapatosztályok. — A Zimmer- mann-hadtest a Dobrudzsában már téli szállásra vonult. * Görögországból sem hallani jó híreket. György király a török határra rendelte csapatait, e tény azt sejteti, hogy Görögország azon esetben, ha az oroszok újra átjönnek a Balkánokon, a porta görög tartományait fogja megszállani. * A porta és Szerbia közt a feszültség hirtelen növekedett a porta azon jegyzéke következtében, melyben erélyes rendszabályok mellett a szerb figyelő hadtest visszavonását követeli. — A moutenegróiak megkezdték a bombázást Serdan erőd ellen Spuz mellett s 20 ágyút vittek Podgoricza elé ennek ostromlására. A franczia kamarák 7-én minden hivatalos formaság nélkül megkezdték működésüket. A korelnök Dessaus volt, ki rövid, de igen erélyes köztársasági szellemű beszédet mondott. Erre 120 szavazat többséggel Grévy ideiglenes elnökké választatott s az ülés véget ért. — A Broglie-kormány egyelőre hivatalban maradt. Veszprérnrármegye bizottságának nov. hó 5. s következő napjain tartott rendes közgyűlése. A Br. Fiátb Ferencz, főispán, megnyitó beszédében tisztelettel üdvözli a bizottsági tagokat, örül, hogy az értelmiség oly szép számban jelent meg, örül pedig annyival inkább, mert az előfordulandó tárgyak komolyak, nevezetesek s oly horderejűek, melyek a figyel A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Zongora mellett. Veged, verjed, kedves lányka, Oh mi jól esik e dal! Keblembe annyi édes Elmúlt érzést visszacsal... Érzem a letűnt időnek Legboldogabb napjait, Ezt az ártatlan kort, mslynek Napja, fénye csak a hit... Tiszta csermely, virító lomb, Verőfényes égibolt, Vígan zengő madáréuek, Minden mint a régi volt... Veged, verjed, kedves lányka, Verjed édes angyalom, S ártatlanul mint a gyermek, Én őrökké hallgatom... DENQI JÁNOS. A költészet tárgyai. (Folytatás.) Valamint a valóságos természetben a férfiúnak és nőnek megjelenését az elemek- oek egymás ellen küszködő uralma előzte meg> úgy volt ez a költészet fejlődésében is. Ezredeknek kelle elfolydogálni s a legnagyobb világrész műveltségi élményeinek lezajlani, mig végre mint egy újabb nap derült föl azon korszak, mely alatt az elemek elvesztették abbeli uralmukat, hogy a vallásnak és költészetnek kizárólagos tárgyai legyenek. A költészet fejlődésében is meg van az időpont, midőn hallatszott a hatalmas szózat — Teremtsünk embert. — Ázsiának ős népei nyelv és szokások tekintetében már vajmi régen megállapodtak, polgári törvények közepette éltek, vallási szertartásokat gyakoroltak, kereskedtek és ipart űztek, de arra a fokra sehogy- sem bírtak emelkedni, hogy költészetükben az embert és annak élményeit adták volna visssza. Az ő költészetük merően elemköltészet. China, Babylonia, Perzsia, Egyptom, Syria, stb., keleti tartományok ős költészeti hagyománya a mint az elemeket imádó vallásoknak kifolyása, úgy magán is hordja az ember nélküli elemszerűséget. Mindazáltal nem tagadhatjuk, hogy már az ős keleti költészetben is mintegy össze kezdtek szürkőzni azon dolgok, melyekből kell vala előállni a költészet újabbi és valódi tárgyának az embernek. Az ilyenféle, hogy így mondjuk szellemi parányoknak föltünésére India földén akadtunk. Mostanában már az ember testi szervezetének aprólékos bonczolása és kiismerése mellett nem csekély előhaladást tett az egyes ember vagy nemzetek lelkületének ismerete is, de az a titkos forrás, az emberi lélek, melyből fakad föl a nemzetek nyelve és egész tevékenységének irányzata, még bizony mind a mai napig meglehetős homályban áll előttünk. Vájjon miképen is van az, hogy Európa földén épen azon nemzeteknél lett az ember a költészet tárgya s érte el legmagasabb fejleményét, melyek nyelvileg rokonok Indiával? Gondviselésszerű rendeltetése-e az már az árja népeknek, melyek Európában laknak s nyelvileg az indus szanszkrit nyelvben gyökereznek, hogy ők legyenek az. ember költészetének zászlóvivői, vagy hogy ez már magában az ilyen nyelvvel járó lelkületben parányszerűleg benne rejlik, oly bonyodalmas kérdés, melyet csakis fölvethetünk, de meg nem bírunk oldani. Annyi bizonyos, hogy Indiának vallása és költészete már a messze hajdankorban is valami emberies minémüség által ütött el azon többi ázsiai vallástól, melynek hívei, ha az apostol mondásával élhetünk, az elemek hatalma alatt állottak. A régi tűzimádók szent könyvében merően elvont két elem a világosság és sötétség küzd egymás ellen, mig az ős India nagy költeményeiben a Mababaratában és a Ramayana- ban már meglehetősen emberszerű alakok állnak elénk, mint küzdők. Azonban mig a költészetben csak ily emberszerű valami is előfordulhatott, előbb bosszú korszaknak kelle elfolydogálni, a mely alatt az emberiség eszméje még inkább elmosódva lappangott az elemiség közepette s csakis mint legkezdetlegesebb embryo, mint nemi különbség kezdett jelentkezni. Ez a legelső pont, a hol az emberiség, mint költészeti tárgy először föltűnt s ha ez épen India földén lett kivehető, mi okból jöhetett az egyébből, ha nem abból, hogy India nyelvében a szavak némileg meg lévén különböztetve, a vele élő nemzet is mintegy lélektani indok által ösztönözve volt a nemekkel való foglalkozásra. A nemi különbség tehát, elvonatkozva az emberrel való összeköttetésétől, oly dolog, mely első mozzanat gyanánt tűnik föl arra nézve, hogy az elemek költészeti uralma lejárjon, hogy azok mint a virág szirmok lehulljanak s az ember mint a költészetnek igazi gyümölcse megteremhessen. E mozzanat is, mint az emberi műveltségnek vajmi sok tényezője, a vallási élet körében merült föl és szerepelt. A férfiúságnak és nőiségnek jelvénye egyik legkedveltebb tárgya volt India ős vallásának, honnét átvándorolt az egyéb népekhez is, melyek különben tűzimádók voltak, mint a syriaiak. Ha pedig a Lingam — cultus, — mert így hívták Indiában a nemek jelvényét, ily idegen népnél is megbonosulbatott, mennyivel inkább azon görögöknél, kik az indus szellemnek fölfogásával belső lélektani összeköttetésben állottak. A görögöknek már nyelve sem más, mint a szanszkrit nyelvnek Európa éghajlata alá átültetett ágazata. A belszervezet, vagy hogy kézzelfoghatóbban mondjuk, a csontváz, mindkettőben megle- pőleg hasonló. A nemek szerinti megkülönböztetés a szavakon tisztán kifejlett szóval a nyelvben és lelkületben való benső' rokonság kétségtelen, mit egyebek mellőzésével igazol a nemeket ábrázoló jelvények vallásos tisztelete is, mik Görögország földén — phallosz — és kteisz — nevet viseltek Tárgyai voltak ezek valamikor a kiskorú görög költészetnek épen úgy, mint az indiának, de a görög műveltség virágzó korában, midőn már a kifejlett “’Lapunk mai számához a „Budapest“ czímtí képes politikai napilap előfizetési felhívása és féliv „Hiv. Ért.“ van_csatolvaj
