Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-10-21 / 42. szám
III. évfolyam. 1877. 42-ik szám. Veszprém, Oktober 21. r =e# és „Hív. Értesítő“ aegjeVn Bielen Tisirsap. Előfizetési dij : Egész évre • - 6 frt — kr. Félévre ... 3 frt - kr. Negyedévre • 1 frt 50 kr. Egyes példány ára lf> kr. KÖZGAZDASÁGI. HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS Szerkesztőség és kiadó- hivatal : Vár, i - sz. ! Hirdetéseket, valamint helybeli I előfizetéseket is, elfogad és ! nyugtáz *W>== J* VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. KRAUSZ ARMIN j( iönyvkoresheiése Veszprémben. HIRDETÉSEK egytiasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s |] külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. It9==—===C^Í A gyermekerő kizsákmányolása. Ha valamely terebélyes és életerős fának gyökereire férgek kaptak és elkezdik azokat őrleni, a fa lassankint fonnyad, a fonnyadást senyvédés váltja fel, mit a teljes kiszáradás kell, hogy kövessen. Az emberiség munkaereje is ily terebélyes fa, melynek gyökereit azon vékony szálak képezik, melyek gyenge gyermekkezek által szövetnek, értjük a gyermekmunkát. A budapesti munkások lapja, a „Munkás-Heti-Krónika“, múlt számaiban feljajdúl, hogy egyes fővárosi nyomdákban testileg, lelkileg fejletlen tanonczok kényszeríttetnek napi tizenöt órai, nagyobb részt éjjeli munkára. Nem tudjuk, mennyi a való ezen állításban, de ha csakugyan áll, hogy a gyermekerő ily könnyelműen és mondjuk ki nyíltan, lelkiismeretlenül kiz8ákmányoltatik akár egyes nyomdákban, akár egyes gyárakban, akár pedig egyes magánüzletekben, akkor az iparhatóságnak szent kötelessége közbelépni és a magyar munkásoknak ily pusztítását a hatalom minden eszközével megakadályozni. Természete az egyáltalán az embernek, hogy a pillanatnyi haszon- és érdekért vajmi sokszor feláldozza a későbbi talán jóval nagyobb hasznot. Szellemi rövidlátóság az egész, mely képes önmaga ellen is dúlni és megsemmisíteni azon eszközöket, melyek hi- vatvák az ő czéljait megvalósítani. Hogy a munka minden emberre nézve életfeltétel, azt senki soha kétségbe nem vonta, de hogy ép ezen feltétel ellen vétenek legtöbben, az is igaz. A két szélsőség küzd itt egymással, a nagyon sok és a nagyon kevés. Míg a tétlen és munkátlan ember testi és lelki erőit tespedni hagyja és e mellett nyomorog, addig a túlfeszített munka elernyedést, kimerültséget és munkaképtelenséget szül, mi mellett, magától értetik, szintén nyomorogni kénytelen az ember. E kettő közt kell annak lenni, ami az embert emberré teszi t. i. az erők fokozatos fejlődésének megfelelő munka, mi élvezetet és hasznot bajt. Csodákra, bámulatos sok és erős munkára képes az ember, ha idejét és erejét észszerűen be tudja osztani, míg ellenkezőleg csakhamar elpusztúl, ha vagy semmit sem, vagy erőn felett dolgozik. A gyermekeknek túlságos munkáltatása nem pusztán magára az illető fejletlen gyermekemberre veszélyes, de veszélyes magára a társadalomra is. Az ily korán kimerült munkásokból lesznek később azon elkeseredett és az adott viszonyokkal soha ki nem békülő egyének, kik mindent fel akarnak forgatni a nélkül, hogy a réginek helyébe jobb újat képesek lennének alkotni. A testi betegség csakhamar maga után vonzza a léleknek betegségét is, mely megnehezíti a józan ész működését, meg a tisztánlátást és, sit venia verbo, hasonlókká tesz az őrültekhez, kiknél az egész működést agyrémek és vad eszmék vezérlik. A nyomdák, a gyárak megfigyelhetnék, hogy amit vétenek az éretlen tanoncz ellen, azért keservesen lakóinak, ha az segéddé, gyármunkássá nő, mert megérik benne a bosszú a túlhajtott munkáért elégtételt venni oly áron, amilyenen épen vehet. A munkaadóban soha sem fog az ilyen mást látni, mint elnyomóját, aki az ő véres verejtékével akarja kincses ládáját megtölteni. Hasonlólag tanulhatnak azon gazdák is, kik inasukat az iga-vonó baromnál kevesebbnek tekintik és erőt- haladó dologra kényszerítik; tanúlliat- nak, hogy csak önmaguknak ártanak, mert nevelnek oly segédet, aki örökös hadilábon áll velők, és kit solia helyesebb gondolkozásmódra nem téríthetnek. Mi tehát határozottan ellene vagyunk, hogy éretlen gyermekek túlfeszített testi munka által elcsenevész- szenek és növeljék a társadalomban azon rothadt anyagot, mely nem engedi, hogy a socialis viszonyok inkább a józan ész, mint a vak szenvedély szerint oldassanak meg. A budapesti összekötő vasút mtítan- rendőri vizsgálata Cseörgheő közlekedési miniszteri osztálytanácsos vezetése alatt e hó 12-én tartatott meg. A pálya, a mennyire ez ideig elkészítve van, teljesen megfelelőnek találtatott ugyan, megnyitása azonban még csak valószínűleg vagy tizennégy nap múlva leend, miután előbb még egy távirdai összeköttetés egyrészt Budafok és Kelenföld, másrészt Kelenföld s Buda állomások közt, s néhány kevésbbó fontos helyreállítások létesítendők. Szállítási díj mérséklése. A magyar- országi vasutak határozata folytán miudazon szállítmányok, melyek a keleti háború által tönkrejutott török családok számára rendelt könyöradományokból állanak és Budapestre való továbbítás végett Sztupa György úr czíme alatt feladatnak, 50%-nyi viteldíjmérséklésben részesülnek. Beviteli tilalom. Az oppelni kir. porosz kormány, az osztrák-magyar birodalomból származó mindennemű kérődző állatnak, nevezetesen: szarvasmarha-, juh- és kecskének, valamint az ezektől származó nyersterményeknek fris és száraz állapotban való bevitelét vagy keresztülvitelét betiltotta. Kivételt képeznek: tej, vaj, továbbá olvasztott faggyú bordókban vagy bödönökben, melyeknek bevitele és átvitele meg van engedve. (Központi vasúti és közlekedési Közlöny.) Heti szemle. — okt. 20. A képviselőház elfogadta a szeszadóról szóló törvényjavaslatot, s ma megkezdte az általános vitát a czukoradó-törvéuyjavaslat felett * Az ázsiai harcztérről nagy orosz diadalt jelent a pétervári távirda. E szerint a roppant túlerővel támadó orosz seregnek sikerült Mukh- tar pasa centrumát áttörni és így serege nagy részét Karsba szorítani, másik részét pedig megadásra kényszeríteni. Ugyanezen forrás szerint 3 hadosztály, 7 pasa, 36 ágyú és töménytelen hadiszer jutott az oroszok kezébe. — Különben Mukhtar még mindig tekinté- lyesb haderővel rendelkezik, semhogy attól kellene tartani, hogy Török-Arménia ismét nyitva áll az orosz hadtömegek előtt. * Az európai barcztéren nagy események készülődnek. Mindkét fővezénylet döntő sikert akar kierőszakolni még a tél beállta előtt. — Plevna ellen az egész vonalon megindult a bombázás, mely a rohamtámadás bevezetését szokta képezni. A Lom vidékén Szuleiman pasa hadai már e hét elején csatakészen álltak, de a talaj nem szikkadt fel eléggé, hogy a hadműveletekre alkalmas legyen. Az eldöntés tehát készül, s meglehet, mire e sorok napvilágot látnak, már be is következett. * Görögország nagy erélylyel folytatja hadi készülődéseit, melyek a német sajtó részéről folytonos támogatásra találnak. — Szerbia nagyon keveset beszéltet magáról; megy-e, A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. A költészet tárgyai. Az ember földi élete sajátságos ideiglenes állapot, mely valami kifürkészhetlen messze múltból s valami beláthatlan mély jövendőből van egygyé szűrődve. Gondolataink, érzelmeink vagy tetteink eredményei egyrészről a múltnak, másrészről indokok, melyek a jövendőben következményeket vonnak maguk után. Nem is titok ez egy oly ember előtt sem, a ki értelmes lélekkel olvasgatta már az emberi tettek folyományát a történelem lapjairól, vagy látta azokat saját tapasztalásából. S ha e múltat és jövendőt mindössze is egy ember életének napjai, vagy egy nemzet századai közé foglaljuk, teszszük azt, amit úgyszólván testi érzékeinkkel észreveszünk, maradunk a kézzel fogható bizonyítékokra támaszkodó gondolkodásnak vagyis a tudománynak a körében. A költészet túllép e határon, a tényleges valóságot mint valami légszerű dicsfény környezi, mint a sugarak a nap testét, s el- a v^getlen múlttól a végetlen jöven- 01g. Gondolatok és érzelmek közepette jár, melyek túlesnek a közönséges tapasztalatokon, akepzelemnek légből készült szárnyaira ka- a. , et s messze-messze elviszi magá- t a hol a gondolkodás, a hol az értelem i / meS sem bir állni; világokat és lénye- , melyeket a közönséges fogalom u°gy alkotni, de még fölfogni sem képes, orosmarty mondásakint: — »Mit is tudnánk mi halandó emberek, ha a költészetnek égi szelleme nem játszanék velünk; ez nyit mennyországot és poklot előttünk; belenézünk mélyen és elámul lelkünk.“ — (Tündérvölgy.) Nem is egyéb a költészet, mint az ember múltjának és jövendőjének a kézzel fogható tapasztalat határain túl a végtelenségig való kiterjedése; az ember szellemibb részének mintegy sugárrá alakulása, mely világítva és melegítve áramlik szét s a beláthatlan múltat a végetlen jövendővel az emberi szíven keresztül áthidalja és összeköti. Tény ez, melyet maga a lélek, mióta az emberi testtel összeköttetésben áll, mintegy önmagából nyilatkoztatott ki. Azt ugyan mindnyájan elismerjük a tudomány tapasztalataira ^támaszkodva, hogy p o. éltünknek férfikora alatti tudatlansága ifjúkori hanyagságunknak a következménye; vagy felebarátainktól való megvettetésünk, mások iránti zordon természetünknek a büntetése; de volt már időszak és milliókra terjedő népség, mely és mikor az egyes ember életének egész mivoltát a testtel összekötött lélek előbbi állapotának következménye gyanánt fogták föl; leikőknek a testtel való egyesülését, mint valami büntetést, melylyel lelkűknek a túlvilágban már elkövetett bűnéért lakolnia kellett. A ki szerencsés volt, az azon jóságnak jutalmát élvezte, melyet gyakorolt földi életet megelőző másik életben; a ki szerencsétlen, az bűnhődött ottani gonoszságáért. Innét az indiai lelkületnek azon sajátságosán tűnődő természete s a testi kinézésnek az az önmegadó bágyadtsága. Itt tehát az életnek tényei és gondolatai egészen a földi létet megelőző túlvilági létbe mé- lyedtek el. E világnézettel egészen ellenkező álláspontra helyezkedett az ó-kor hanyatlásakor életbe lépő kereszténység. Origenes ajkairól ugyan hangzott még a léleknek előbbi életéről szóló tanítmány, de mindinkább mellőzött eszme kezdett ez lenni a kereszténység tovább terjedésével, mig annak fölvirágzásakor már egészen elhallgatott. A keresztény élet egészen ellenkezőleg az indiai vallásos élettel, a léleknek nem a múltjában, hanem a jövőjében gyökerezik. A keresztény nem azért teljesíti az erkölcsi törvényeket, nem azért töredelmez, hogy lelke múltjáért lakoljon, hanem hogy annak minél boldogabb földöntúli jövőt biztosítson. A léleknek az örökké való múltból a végetlen jövőbe átmenő ezen két iránya közt foglal helyet az ember földi élete azon mindennemű tevékenységgel egyetemben, mely majd történeti emlékezetben marad, majd a feledés tengerébe elmerül. így, vagy úgy, az mindegy, az élet egyformán oly állapot, mely miután egész prózaiasságában szemünk elé tárul, eleinte megszokottá, később közönyössé, végre egészen érdektelenné válik előttünk. Az az egyhangú nyüzsgés, ide s tova járás, kipkedés-kapkodás, mely egyik nap mint a másikon szemeink előtt lezajlik, s melyből oly erősen kirí az életföntartás vagy sokszor a piszkos önérdek hangja, oly körülmény, mely végre is a szívet elkérgesíti, a lelket elzsibbasztja s az ember egész valóján elbágyasztja. Mi lesz az, vagy honnét jöjjön a szikra, mely isteni ihletként a letarolt emberi kedélyre ily tavaszt áraszszon; mely a húsnak izmait újra ruganyossá tegye; mely a csont velőiben tüzet éleszszen, kérdés, melyre már az emberiség legrégibb elei úgy feleltek, hogy az élet -nyomasztó prózaiságából a lélek végtelenségének eszméjébe úgyszólván belekapaszkodtak. Egy csöp a végtelenség eszméjéből. ha a lélekbe hullik, oly ihlet, melytől elfeledi, hogy szenvedett, nem tudja többé, hogy csalódott, nem érzi, hogy fáradott. A ki ez üdvözítő csöppet képes nyújtani a többi halandónak, nem más, mint a valódi költő, s a közeg, mely által azt magunkhoz vehetővé teszi, a költészet tárgya. A költő az, aki szívünk idegei közül a végtelenség érzetének idegét megpendítvén, az által keblünket dagasztja, lelkünket fölemeli, új életre támaszt, feledteti, hogy emberek vagyunk s érezteti mindazt, a mi üdv, a mi boldogság. A költő egy pár perczig úgyszólván visszaad önmagunknak, lólekké tesz, léggé változtat s a végetlenség nagy eszméjébe fölolvaszt; érezteti velünk lelkünk egész múltját és jövendőjét s végességünk daczára is vghetetlenekké tesz. A ki olvasott már igéket, melyek valóban avatott költő ajkairól csörgedeztek; a ki hallott már hangokat, melyeket a művészi újj érintése bármely hangszeren is kicsalt; a ki látott már festményt, melyet fölkentkéz varázsolt a vászonra; a ki szeretett, a kinek szíve ekkor érzett és hangosan dobogott; az tudja, mit tesz a lélek végetlenségének eszméjébe fölolvadni, az érti, mily boldogító csak egy pár perezre is lényünk igazi mivoltát megízlelui< apunk mai számához félív „Hív. Ért.“ van csatolva.^^|
