Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-16 / 37. szám

reu akadálytalanul működhessék, a melyre képességet bir magának szerezni, hogy ne legyen kénytelen alamizsnából tengetni életét és erkölcsének árúba bocsátása árán megszerezni azt, amit testi és lelki tehetségeinek becsületes munkássága által is képes előteremteni. Ezen nézeteket vallva üdvözöljük mi Angolország merész határozatát és óhajtjuk, vajha a többi államok is okkal móddal mindinkább gondoskodnának a nők ész- és természetszerű munkaköréről, hogy így napról napra kevesebb lenne a társadalom áldozatainak a száma és mennél hathatósabb gát vettetnék a bűn által való keresetmódnak.

A képviselőház szeptember 15-én ül ismét össze és — mint az „E—r“-ben olvassuk — legottan a kiegyezési törvény-javaslatok tárgyalásához fog és pedig azon rendben veszi azokat elő, a mint az egyes kiküldött bizottságok előterjesztik jelentéseiket. A szeszadó és bank-törvényjavaslatról előre láthatólag szeptember közepéig kész lesz az előterjesztés; körülbelül egyidejűleg elkészül az osztrák-magyar vámszövetségről szóló törvény-javaslattal is a vámügyi bizottság, a pénzügyi bizottság pedig szeptember 15-ike körül a czukor-adó törvényjavaslat tárgyalását megkezdi. A jogügyi bizottság szintén felveszi a munkát az országgyűlés kezdetével s reménylhetőleg hamarosan bevégzi, úgy hogy még a kiegyezési javaslatok mellett, ha talán valami ok miatt fenakadás lenne, tárgyalható és en bloc elfogadható lesz.

Heti szemle.

— szept. 15.

A lefolyt héten nagy hadgyakorlatok tartattak Kassán és Czegléden, melyeken fényes kíséretével részt vett ő Felsége a király is. — 0 Felsége e hó 8 án hajnalban érkezett Kassára, hol nagy fénynyel a legünuepélyesb módon, ezernyi közönség zajos lelkesedése által fogadtatott. A hadgyakorlat Kassán három napon át tartott, mely felett teljes megelégedését nyilvánítá a felség. Király 5 Felségének Kassán időzése alatt volt az orosz czár névnapja, mely alkalommal nagy udvari ebéd volt. A zenekar az orosz hymnust játszá s Ő Felsége a következő felköszöntőt mondá: .Poharamat emelem drága barátom és szövetségesem Sándor orosz császár egészségére, kinek nevenapját ma ünnepeljük.“ — E toaszt kínos benyomást s mély levertséget szült, mely csak akkor enyhült, midőn a hivatalos lap közié az eredeti felköszöntot, melyben e szó: „szövetséges“,nem fordult elő.

Király Ő Felsége 12-én este indult el Kassáról Czeglédre, hová 13-án hajnalban megérkezett. Ma délben utazott el Ü Felsége Czeg- lédről Gödöllőre.

*

A képviselőház ma tartotta meg első ülését, melynek tárgya az idő közben érkeközben rendesen a .Gyógyászat“-ot olvasgatja. Eleinte irigylendő étvágygyal fogyasztja a kiflik és vajas pereczek tömegét, később arcza halványulni kezd, szájszélei üde színüket elvesztik, hideg veríték gyöngyözik homlokán, s nem tudja reggelijét egészen elkölteni.

Miért? A „Gyógyászatiból keresett aranyeres bántalmára tanácsot, s szerencsésen kisütötte belőle, hogy az ő baja nem aranyér, hanem tüdővész.

Oda van. Rémképektől üldöztetve siet lakására. Szobájába zárkózik. Öltönyeit leveti, s vizsgálgatja önmagát. A kórjelenségeket, miket a czikkben olvasott, csakhamar fölfedezi, lélekzési nehézségeket tapasztal, olykor köhiut is egyet. A diagnosis csalhatatlan, napjai szám- lálvák.

Habár szentül hiszi, hogy deczembernél nem viszi tovább, rászánja magát az ebédlésre.

Asztalnál vig czimborákkal, élezés ka- laudhősökkel jön össze, kik a sovány kocsmai levest, adomákkal fűszerezik. A tüdővész csakhamar feledésbe merül s emberünk lesz a leghangosabb szóvivő. Ebédre elkölt egy levest, marhahúst háromféle köritékkel, főzeléket kétszeres ráadással (Auflag), pecsenyét, tésztát s bort is iszik elegendő mennyiségben. Tele gyomorral lévén, egyszerre csak eszébe jit a „Gyógyászat.“

Ez még is különös, gondolja magában, jó ízűn ebédeltem. Pedig, hogy roszul vagyok az kétségtelen.

A kompániától búcsút vesz, s elmén a kávéházba „feketére.“

[ zett nagy számú kérvények és feliratok elő- i terjesztésén kívül a jövő ülések napirendjének ! megállapítása fog lenni.

*

Plevnánál 7-ike óta óriási harcz dühöng; : j az ágyuharcz éjjel sem szünetel. Támadás j támadást követett, de az első nagyobb siker I csak kedden este kisérte az egyesült román- j orosz hadoszlopok kétségbe esett erőlködéseit, i midőn Grivicza, a Plevna körüli redoute-ok I I legerősbje, három sánczczal együtt az oroszok I hatalmába került. A mai lapok szerint azonban Griviczát a törökök újból visszafoglalták és j ezzel a törökök javára megfordult a szerencse.

*

A montenegróiak Niksics várát elfoglalták. — Újabban Jezeránál folyt nagyobb üt- \

■ közét, melyben hir szerint a montenegróiak í j győzelmet arattak a törökökön.

*

A szerb rendes katonaság megkezdte felvonulását Alexináczba; Szerbia újabb actióba lépése már csak napok kérdése.

Felhívás a nyomortól sújtott törökök ügyében.

Midőn csaknem tőszomszédunkban küzdi két óriási nemzet az élethalál-harczot, a világ szemei pedig lázas izgatottsággal függnek a küzdők fegyverein s aggódva tekintenek a kétes jövőbe, mely a nemzetek sorsa fölött évtizedekre vagy talán örökre fog dönteni; nem szabad a háború zajába annyira bele- j merülnünk, hogy az ágyúk bömbölő moraja miatt ne halljuk a felkonczolt polgárok árvái- és özvegyeinek, a feldúlt városok és falvak töldönfutó lakóinak keserves panaszát. Mi, kik felkeressük részvétünkkel a csatatéren vérében elterülő hőst, hogy enyhítsük fájdalmát, nem hunyhatjuk be szemeinket a nyomor könyei előtt sem, melyek annyi ezer meg ezer békés polgárnak felénk, mondhatni, egyedüli részvevő barátok felé fordított megtört szemeiben láthatók.

Ennek tulajdonítható, hogy az ország csaknem minden részében megalakultak ezek segélyezésére a gyűjtő bizottságok; szegény, gazdag egyaránt siet, hogy tehetsége szerint kifejezést adjon rokonszenvének, enyhítse a mindinkább növekvő nyomort, lerója hálaadóját azon nemzet iránt, mely hontalan honfitársainkkal nem egy ízben annyi részvéttel osztotta meg hajlékát.

Nem tagadható nálunk is történt egymás; alig múlik el ugyanis nap, hogy pénz vagy gyöngéd női s gyermekkezekből tépés ne jönne szerkesztőségünkhöz; de a nyomor sújtotta békés polgárok segélyezésére kibocsátott felhívás eddig, legalább tudtunkra megyénkben igen keveset eredményezett. Felhívjuk tehát a megye területén levő társasköröket, különösen pedig a veszprémieket, valamint a humánus czélok iránt lelkesülni tudó összes polgártársainkat: vegyék az ügyet kezükbe; alakítsák meg a bizottságokat, melyeknek feladatuk leend a további teendők-, különösen pedig a begyülendő termények és egyéb adományok elhelyezése- és elszállításáról gondoskodni. — Mi, mennyire körülményeink engedik a czél előmozdítására mindent elfogunk követni.

A szerkesztőség.

A pinezér, ösmerve gyöngéjét, kezébe nyom egy más „allopatha“ újságot.

Mohón betűzi végig. A tüdővészről szó sincs benne. Van azonban egy más, csakis 1 orvosok számára irt szakértekezlet, mely figyelmét különösen magára vonja. Figyelemmel végig olvassa, egy mondatot sem szalasztana el. Arcza az olvasás alatt fokról fokra elsötétül, agyüterei megdagadnak, szemei kidíi- lednek, majd szivéhez kap, s kész az újabb diagnosis. Nincs tüdővészben, hanem gutaütési hajlamban szenved.

Lakására siet. Újból levetkezik, megvizsgálja magát a tükör előtt. Arcza vörös és duzzadt. (Ebéd ptán van, s a fekete kávé is kitünően Ízlett.) Szívdobogást érez. (Működik a félelem.) Fölfedezi, hogy a nyaka kurta, s eszébe jut egy dajka mese, hogy az oly ember, kinek tenyerén a hajlási ráncz nagyon messze húzódik kifelé, a harmincz évet nem éli túl.

Ő krumplikapáláskor múlt huszonkilencz

éves.

Tehát földi pályafutása még legföljebb pár napig tarthat, ez szent meggyőződése. Író asztala fiókját reszkető kezekkel nyitja föl. Könnybe lábad mindkét szeme, midőn abból egy kis csomagot kiemel. Csupa édes emlék, drága reliquia, melyektől oly fájdalmas a megválás. Egyenként ajkaihoz emeli, egy kis nefelejts szálat tízszer is megcsókol, s midőn" pillantása egy női arczkép vonásain fönnakad, hangos sírásba tör, s szivszaggatón igy jajdúl fel:

— Beh szomorú meghalni ily korán!

Szombathely, 1877. szept. 12-én.

T. szerkesztő ur! Nem mulaszthatom el, hogy ama nagyszerű s imposans ünnepély részleteiről, melynek Vasmegye székvárosa, Szombathely, f. hó 7-, 8- és 9-én tanúja volt, ne értesítsem t. szerkesztő urat; miután soraimnak czélja egyrészt az ünnepély részleteinek körülírása, — másrészt pedig, hogy bemutassam azon várost, melynek polgárait honszeretet és a humánus czél és intézetek iránti lelkesedés tüze hevíti!

Tán már is eltalálta t, szerkesztő úr, hogy a szombathelyi önkéntes tűzoltó-egylet zászló-felavatási ünnepélyéről kívánok szólani, melyre a dunántúli tűzoltó szövetség testületéi s így a veszprémi tűzoltók is hivatalosak valónak.

Nem akarom utazásunk élményeit ecsetelni, mely bár eléggé érdekes mozzanatokat rejt ugyan magában, de nem tartozhatik e levél szűk keretébe, s félre vezetne czélomtól.

A kiadott programra szerint az ismerkedési estély szept. 7-ének esti 9 órájára volt kitűzve, a „Battyányi-ligetbe“ mi, — veszprémiek, azonban ez ünnepélyről elkéstünk s csak 8-án reggel érkeztünk Szombathelyre,

— hol az ottani tűzoltók derék főparancsnokukkal élükön, az iudóháznál vártak reánk; kölcsönös s szívélyes üdvözlet után vonultunk a városba, melynek ünnepélyes színezete volt,

— a városban nemzeti zászlók lobogtak; az ablakokból szép szemek mosolyogtak reánk, s a minden oldalról nyilvánuló meleg és barátságos üdvözletek hatása alatt fellelkesülve s önelégülten vonultunk az őrtanyára, innen pedig ,a dunántúli tűzoltó-szövetség első közgyűlésére.“ — A délutáni órákban az érintett programúihoz híven az úgynevezett „Jégpin- ezéhez“ mentünk, hol hogy és mint éreztük ma gunkat, mellőzendőnek vélem; megjegyzésre méltó azonban a jégpincze kies fekvéses azon csinos berendezés, melyre tulajdonosa Horváth János úr sem időt, sem költséget nem sajnált.

Másnap délelőtt 11 órakor az őrtanyán összejővén, innen indulónk a zászlószentelési ünnepélyre. — A Szécsényi-téren e czélból felállított emelvény nagyszerűen volt díszítve;

— az ünnepély fénypontját azonban azon hölgyek tevék, kik ez alkalommal mint nyo- szoló lányok szerepeltek s úgy júnói termetük, mint becses szépségük által a bámulattal vegyes hódolat felkiáltását csalták ajkainkra. — Magát a zászlófelavatást, illetőleg az ünnepély erre vonatkozó többi részleteit tér szűke miatt elhallgatom. — Mint kedves és kelle- metes meglepetést említem még meg e helyütt azon körülményt, hogy midőn a zászlófelavatásra mentünk, — az őrtanyával szemben levő ház egyik ablakából, — egy díszes buquett hullott elénk, — e szavak kíséretében „Veszprémnek“. — Minden utánjárásunk daczára sem sikerült kitudui e kedves hölgy kilétét; mi azonban háromszoros éljent Máltánk reá, — fogadja a kedves meglepetésért köszönetünket.

A díszebéden mintegy 300 terítéket számláltunk, melyben a vidéki tűzoltó testületek tagjai, Szombathely és Vasmegye nota- bilitásai —- élükön a főispánnal vettek részt.

— Lelkes felköszöntések egymást érték, s különösen ki kell itt emelnem azon fesztelen és egyöntetű társalgást, mely az egész mulatságok savát képezé.

Közvetlen ebéd után következett a díszgyakorlat, — mely, mint minden más a legszebben sikerült.

Tessék az ily emberrel bot nélkül beszélni. Fogadni merek rá, hogy hatvan esztendős korában is jó étvágya lesz, akkor is orvosi lapot fog bettízgetm (A „Gyógyászat“ akkor már rég nem leend) s onnét ki fogja sütni, hogy bizony ő már hanyatló erőben van. —

Czudar egy betegség ez a „Hypochondria“.

Pedig az ember rendesen önnön maga szerzi, nincsen olyan vasidegzet, melyet a beteges képzelődés meg ne rontson.

S mennyien vannak, kiknek nincs ennél más bajuk. Liter számra isszák a patikák kotyvasztékait, a legkisebb léghuzamtól is félve bujuak el, s borogatások és pólyázásokkal kínozzák magukat.

Szeretném én azt az egészséges konstrukciót látni, melyet a patika meg nem ölne. Ugyanazért, ha már erőnek erejével betegnek képzeljük magunkat, forduljunk a legegyszerűbb s legbiztosabb gyógyszerhez: saját akaraterőnkhöz.

Kant gyönyörűen bebizonyító, hogy sok esetben a tényleg létező betegségnek is erős akarat által gátat szabhat az ember.

A mire e német bölcsész képes volt, mért ne lehetnénk mi is? Nem akarok beteg lenni, s nem is leszek az. Ki kell agyunkból űzni a töprengő gondolatokat, az egészségtan szabályai szerint éljünk s élvezzünk mindent a kellő mértékben, s akkor bátrau elmondhatjuk: Még is szép az élet!

BeUágh Lajos.

A programra utolsó pontját, — s így reám nézve nem csekély fontosságút s a legkedvesebbet képezte a bál, — melyen Szombathely s vidéke lelkes és szép hölgyei nagyobb részt résztvevőnek.

A kérlelhetlen sors itt is ellenem működött, midőn nem engedte meg, hogy mindegyikét megismerhessem. Különben kitudja, nincs-e ez így jobban? — Annyit azonban bátran megválthatok, hogy midőn haza érkeztem, csak akkor vevém észre, hogy ott feledem szívemet.

A bál után szívélyes búcsú és kézszorítások között váltunk meg Szombathelytől, — örökre szívünkbe zárva annak emlékét. S midőn itt még egyszer kívánom leróni Szombathely számos nemes, hazafias polgárai és hölgyei iránt hálánk és köszönetünk adóját a szíves fogadtatás-, s a magyar vendégszeretetért; azon szívből eredő óhajjal zárom be soraimat: adjon Isten hazánknak több oly várost és megyét minő Vasmegye és Szombathely. — Éljenek Szombathely lelkes hölgyei és derék polgárai! - Fogadja t. szerkesztő úr szíves üdvözletem kifejezését, mely- lyel maradtam Z. F.

Mi is tiszta szívből üdvözöljük Szombathely derék polgárait, kik daczára annak, hogy házaik többé kevesbbé cserép- vagy fazsindelyesek és így a tűzvésznek nincsenek annyira kitéve, mégis oly lelkesedéssel karolják fel a tűzoltó-ügyet. Példa ez nekünk veszprémieknek, hogy mi is buzogjunk tűzoltó- egyletünk iránt. Nekünk kétszeresen van erre szükségünk mert városuuk fekvése igen megnehezíti az oltást, a házak meg jóformán egymásra vannak építve úgy, hogy egy szélviharos tűzvész egész utczasorokat hamvaszthat el menthetlenűl. Az se altasson bennünket, hogy városunkban aránylag ritkábbak a tűzesetek; az okos ember mindig készen van a veszélyre, míg az oktalan a veszély perezébeu eszeveszetten kapkod fűhöz fához. Éljenek tehát a derék szombathelyiek! — Szerk.

Nevelésügy.

Évi jelentés

Batizfaby Sámuel tr. egyetemi m. tanár budapesti sebészi és orthopaediai magángyógyiutézatének XVIII. évi működéséről.

A budapesti sebészi és orthopaediai ma- gáugyógyintézet fennállásának XVIII-dik évében (1876-dik. évi május 15-től 1877-dik május 15-éig) összesen 602 beteg vette igénybe az intézet g-yógysegélyét. Ezek közül 541 jár- orvoslatilag, 61 pedig az intézet helyiségeiben gyógykezeltetett.

Az intézetben gyógykezeltek közül a testegyenészeti osztályon ápoltatott 21, az elkülönített orvossebészi osztályon pedig 40 nyert gyógyápolást.

A bennápoltak korát tekintve volt: 1—5 éves — 4, 5—10 é. = 5, 10—15 é. = 8, 15—20 é. - 4, 20—30 é. 14, 30-40 é. = 7, 40 —50 é. = 8, 50 — 60 é. = 6, 60—70 é. = 4, 70 80 é. = 1, összesen: 61.

A tulajdonképeni betegeken kívül több szülő, rokon és kisérő nyert rövidebb vagy hosszabb ideig teljes ellátást a gyógyintézetben.

A betegek hazánk következő megyéiből valáuak: Abauj, Árva, Bács-Bodrog, Baranya, Bereg. Bihar, Borsod, Csanád, Osongrád, Esztergom, Fehér, Gömör, Győr, Heves, Hont, Kolozs, Mármaros, Nógrád, Nyitra, Pesl-K. Kún, Tolna, Torda, Ung, Zala, Zemplén; nemkülönben több külföldi beteg is.

Ezek közül gyógyúltan távozott: 37, ja- vúlt = 14, nem javult = 6, meghalt ;= 4. Az év bezártával további gyógykezelés alá hozott és maradt = 14.

Az intézet betegeit a legjobb sikerrel gyógyították: Antal Géza, Gebhardt Lajos, Hirschler Ignácz, Kétli Károly, Kézmárszky Tivadar, Korányi Frigyes, Kovács József, Kovács S. Endre, Lumnitzer Sándor, Poor Imre, Reinitz József, Siklósy Gyula, Szontagh Ábrahám tudorok, tanárok és az intézet igazgató főorvosa.

Folyó évi május 15-kén lépett az intézet működésének XIX-dik évébe.

Az új intézet a tudomány legújabb vívmányai alapján terveztetett és építtetett a városligeti fasor 30-dik szám alatt fekvő saroktelkén.

Távol fekszik tehát a főváros minden gőzfellegétől és bűzétől.

Az épület czélszerű fekvése, jó berendezése igen sikerült. A zárt mozaikkal kirakott corridorokon széltől, esőtől, hidegtől menten sétálhatni.

Van az intézetben nagy társalgó-terem, tágas testgyakorda és fürdőszoba. Az intézet 1000 négyszögölnyi, tágas, szabad, száraz és magas téren a kert közepén fekszik: télen- nyáron folytonosan közlekedő közúti vaspályával és társas kocsikkal szemben.

Egészséges tiszta levegő tekintetében egyik legjobb helyen, a telek közepén, miáltal a légpangása lehetetlenné válik.

Az árnyékos helyekben sincs hiány, mi nem kevésbé szükséges. Úgy szintén a betegek számára megkivántató olvasmányokról is gon-