Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-09-16 / 37. szám
III. évfolyam. 1877. 37-ik szám. Veszprém, Szeptember 16. ygiy----—=*=-------— - -G'íü A és „Hí v. Értesítő“ j stgjtlts óladén vasárnap. Előfizetési díj : Egész évre • . 6 írt - kr. j Fél évrs . • - 3 írt — kr. Negyedévre . 1 írt 50 kr. Egy'es példány ára M)“ I£» lír-. r_ KÖZGAZDASAGI, HELYI j||pC ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM i MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Kiad ó-h 1 v a t a 1: f KRAÜSZ ARMIN ktinyTkereikedéit Vmprémbeo, || hova minden előfizetés hirde* j| i tésdij s postai reklamáczió ji küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábospetltsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s ; külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: ^kegyesr.nagy gymnasium.^ ^ -oá A „Veszprém“ t. olyaséihoz! Van szerencsém t. olvasójának szíves tudomására hozni, hogy október elsején a „Veszpém“ kiadóságát is átveszem Krausz Armin úrtól és így most már a t. olvasó közönségnek nem pusztán szellemi, de egyszersmind anyagi támogatását is kérem. Igénytelen tehetségemtől telhetőleg megteszek mindent, ami a lapnak bel- és külér- tékét emelheti, miértig nagybecsű ro- konszenvök- és kegyes pártolásukért esedezem. Tisztelettel Lévay Imre, felelős szerkesztő és kiadó. Á nő a társadalomban. Angolország, a világraszóló eszmék hazája, merész lépésre határozta el magát, mely talán csak azért nem képes figyelmet kelteni, mert a keleti események napjaink érdeklődését egészen elnyelik. A londoni egyetemen ugyanis a szenátus határozata következtében jövőre nők is tanúihatnak, még pedig valamennyi fakultásnál; a jó példát erre az orvosi fakultás kezdeményezése adta. Szinte látjuk, hány férfi és nő ajkán fakaszt ezen hír hol gúnyos, hol szánó mosolyt. Nem csoda, hisz a nő- emancipatio eszméje már maga elég ahhoz, hogy azon sokan nevessenek és azt a társadalmi agyrémek lomtárába dobják. Igaz, ez az ügynek a legkönnyebb megoldása, melynél nem szükség, hogy akár az ész, akár a szív működjék, elég azt egy hahotával a napirendről levenni. De aki a nőnek társadalmi helyzetét, elfogúlat- lanúl vizsgálta és lelkiismeretesen ta- ; uúlmányozta, aki megtanúlta a nőt többnek tekinteni, mint szórakozni vágyó perczeiben játszólabdának vagy gyönyörködtető bábnak, az nem fogja Angolország határozatát sem nevetségesnek, sem paradoxnak találni. Korunk józanabb társadalmi elvei mindinkább kezdik az embert visszaadni önmagának, nem sokat törődve azzal, vajon az férfi-e, vagy nő. Az egyediségnek ezen előtérbe tolása és ön- j állóvá tétele szükségessé teszi, hogy kiki tehetségeit aként érvényesítse saját jólétének megteremtésére, amint azokat az államtörvények és a társadalmi morál keretén belül érvényesíteni képes, hogy ezt az egyed megtehesse, okvetlen meg kell nyernie a társadalomtól azon előfeltételeket, melyek ahhoz szükségesek, ilyenek a különböző tanodák látogathatása, egyes élet-pályák tetszés, hajlam és képesség szerint való választhatása, stb. Hogy a nő eddig sok térről jogtalanul szoríttatott le a férfi által, azt ma az okos emberek belátják és iparkodnak is a bajon segíteni, de nem könnyű évezredes előítélettel szembeszállni, kivált ha még a természetben annyira uralkodó jus fortioris is az előítélethez szegődik. Azt mondjuk, hogy a nő tere a családi élet, arra kell őt nevelni; igaz, de vajon gondoltunk-e azoknak légióira, akik akár testi fogyatkozás, akár szegénység, akár egyéb körülmények miatt férjhez nem mehetvén családot soha nem alapíthatnak ? Vagy jutottak-e eszünkbe a minden segély nélkül özvegységre jutottakV — Ezek számára ott a tű, czérna, ott a főzőkanál. Ez is igaz; de az figyelmünket kikerülte, hogy a gép egy pár óra alatt többet varr, mint az a szegény teremtés negyvennyolca óra alatt képes varrni és így a verseny nevetségesen aránytalan erőkkel történik. A hatalmasok konyhája sem áll mindazoknak rendelkezésére, akiket a főzőkanálhoz utasítunk és így szép feleinknek jó része nyomorogni kénytelen, míg a férfinak hatalmában áll a pályák, a foglalkozások közt tetszése szerint válogatni és ha egyik terve dugába dől, másikba kapni, a nélkül, hogy valaki csak távúiról is akadályt gördítne útjába. De meg eltekintve a puszta megélhetés prózai oldalától miért legyen egy gazdag és szellemdús nő végkép elzárva a tudomány és magasabb művészet élveitől ? Miért ne találja fel ez a társadalmi intézmények közt azon helyet, amelyen ő is előkészítést nyerhetne a magasabb tudományok iránti fogékonyságra V És vajon végzetszerüleg csak a férfiak vannak-e jogosítva a tudományt terjeszteni, azt tovább fejleszteni és csak a férfiak vannak-e hivatva új felfödözéseket, új találmányokat tenni? Más szóval, vajon a leg- szellemdúsabb és legműveltebb nőnek mindig a legbutább és legneveletlenebb férfi után kell-e a társadalmi rangfokozatban következni? Sokan attól félnek, hogy a nő felszabadítása egy lenne a nőt nőiességéből kivetkőztetni. Téves. Ha nőiesség alatt azt értjük, hogy a nő egész napon át a tükör előtt áll és magát cziczomázza, hogy a férfiak kegyét megnyerhesse, akkor igen, el fogják ezt veszteni; de ha a nőiesség józanul annyit jelent, hogy a nő is ember legyen és ne fel- piperézett báb, akkor, úgy hiszszük, a józan felszabadítás csak előnyére fog válni mind a nőnek, mind magának az emberiségnek. Azt, hogy a nő egyszerre oly jogokat nyerjen, mint amilyenekkel a férfiak rendelkeznek, azt balgaság volna követelni; de igen is azt isten és ember előtt lehet, sőt kell is követelni, hogy a nő is ember számba vétessék és ne mi szabjak meg neki korlátolt és előítéletes felfogásunkkal, hogy mire képes, mire nem, hanem megadva neki az alkalmat magát kiképezhetni várjuk be, hogy ő maga mutassa meg, mire képes és mire nem. A nőiességnek ezen túlságos védelme a társadalom részéről is csak addig terjed, míg a nő az első ballépést el nem követi; amint ez megtörtént, a társadalom — követ dob rá és édeskeveset törődik további életével, míg a férfit ezer botlása után is pártfogása alá veszi. Több igazság, több méltányosság a nő helyzete iránt, kevesebb önszeretet a férfiak részéről és a nőeman- cipatio nem fog oly rémséges dolog lenni, mint gondoljuk. A szegény női nem nem kívánja azt, hogy a férfi minden hatalmat és méltóságot meg- oszszon vele, hanem, hogy azon a téA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Az éj. Csendes, magános perczekeu, A titkos éj óráiban, Midőn a fáradt lélektől Az álom messze, messze van! Úgy rémlik, mintha száz ajak Susogna halkan, csendesen — Mint millió hab-loccsanás Szelíden nyugvó tengeren. Álom helyett a képzelem Felölti könnyű szárnyait, És lopva a homályba száll Megtudni, kik suttognak itt, — Egy másvilági nép talán, Csodás, láthatlan szellemek, Kik éjenkint minden magányt Lassan benépesítenek ? . . . Vagy a csend halk moraja az? — — Hisz’ a csend legtöbbet beszél, Midőn álmatlan éjeken Oly nyughatatlan a kedély: A bolt öröm bús szelleme A gondtelt szívbe visszajön — Tán ők susognak csendesen: _Az_élő gond — s kihalt öröm? Vagy ez sem? — hát ki mondja meg, Az éj e titka mit jelent, Olyan csodásán, szüntelen Miről susog az éji csend? — Lehet, hogy szenvedő szívek S ezernyi elfojtott panasz Titkon kitört sohajinak Széjjelzüllött visszhangja az! . . . Lelkem mereng, a bú s öröm, Kihalt öröm beszél velem, Míg lassan-lassan visszatér Kifáradtan a képzelem, Sokára jő az álom is, Édes, titkos szeuderbe von; Mind hasztalan — vérző szivek Panaszairól álmodom. ‘Pintér Kálmán. A „Hypochondria.“* Még is csak szép az élet. A viruló természet szingazdag pompája: a lelket gyönyörködtető élvezetek, minők az utazás, színház, olvasmányok, stb; a test táplálásával egybekötött szórakozás, a kéjérzet, midőn tokajit szürcsölünk, vagy midőn nyárson sült malacz pecsenye szívderítő illata csapja meg szagló * E czikket a jelesen szerkesztett „Hason- szenvi Közlöny“ szept. 8-iki számából veszszük át. Szerk. Lapunk mai számához félív érzékeinket, mind csak azt hirdeti: szép az élet, s boldog, kiuek azt élvezhetni módjában áll. Persze, kinek a sors bőségszarűjából földi javakat s igy malaczpecsenyét is gyéren juttatott, nem lesz velünk egy véleményen. Más, ki már annyi jót élvezett, hogy szinte meg- csömörlött belé, előállhat czáfolatával. A harmadik pedig beteg-ágyon tölti napjait, allopatka-mixturák keserítik életét, nem is kívánjuk tőle, hogy osztozzék lelkesedésünkben. Szép az élet, de csak azoknak, kik jó egészségben, boldogságban s négylovas hiutón kocsikáznak végig rajta. — Ezt mondják legtöbben. Nincs igazuk. Nem kell sem négylovas hintó* sem boldogság. Ez az utóbbi különösen nagy szó, elér- hetlen valami. Sok okos ember, köztük nem egy kitűnő novellista, megmondta már, hogy teljes boldogság földi lényeknek nem adatott. Életünk pillanatnyi gyönyör, (az sem mindenkinek) melynek végre is határt szab ama bizonyos úri ember, kit meglehetősen hústalan állapotban s egy irtózatos kaszával pingálnak rendesen. S mindannyiunkuak ez a vége. Ezért nem lehet boldog senkisem. Ez azon árnykép, mely vigalmainkat megzavarja, napjainkra ónsulylyal nehezedik, s sziveinkbe az elégedetlenség magvát csepegteti. Mikor még Róthschildnak is meg kell halni! Csakhogy kérem, nem is akarok én halhatatlanságot prédikálni. Ha az ember örökké „Hiv.-Ért.“ van mellékelve. élne, éhen halna a sirásó. Már pedig ilyesmit nem vennék telkemre. Azután utódainkból mi lenne, ha mi évszázadokig ülnénk hivatalainkban, öt, tiz meg több nemzedék születnék utánunk, hiába epekedve egy kis üresedés, vagy egy jó örökség után. A minek kezdete volt, annak véget is kell érni. Ez igy van helyesen, s az volna baj, ha másként volna. Idővel minden elenyészik, a szerelem ép úgy, mint a vajas kenyér, a három emeletes sugárúti palota nem különben, mint a báli czipö. Azt akarom én mondani, hogy a kinek egészsége és pénze van, használja föl e rövid életet, mulasson s élvezzen tehetsége szerint, de okosan.- De kérem mikor beteg vagyok. Felelte hasonló oktatásomra nem régiben egy jó ösmerősöm, kinek rózsás pufók arcza a nagy egészségtől majd kicsattant. Hát mi a baja? —■ Mindenem fáj. De legjobban emészt az a tudat, hogy az orvosok bajomat fölismerni nem képesek, s annak székhelyét nem bírják felkutatni. Szeme közé nevettem. Ez az ember, kit a természet is bon-vivantnak teremtett. Erő, egészség, pénz, ép gondolkozásmód birtokában betegnek képzeli magát. Sok benne a képzelődés, s ez aztán annyi bajnak kútfőrrása, hogy orvos legyen, ki praescribálni tudjon neki. Emberünk alig várja, hogy a nap első sugárait ablakán besüsse, már talpon van, s elrohan kávéházába. Nagy adag fehér kávét rendel, hozzá kellő számú süteményt. Kávézás
