Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-09 / 36. szám

ill. évfolyam. 1877. 36-ik szám. Veszprém, Szeptember 9. .»s^5a3g:M, és „Hív. Értesítő“ »íjjelen minden ?asiroap. Előfizetési dij : Egész évre . . 6 frt kr. Fél évre ... 3 frt kr. í; Negyedévre . 1 frt 50 kr. j Egy es példány ára l i n lii-. 1 KÖZGAZDASÁGI, HELYI r T5! ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Kiad ó-h 1 v a t al: KRAUSZ ARMIN kö'nyrkereikedéid Vmpréaben, | hova minden előfizetés hirde- téHclij s postai reklamáczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábospetltsor 6kr. NYILTTÉH petitsoroukint 15 kr. s kiilün minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: ^kegyesr.nagy gymnasium.^ TanUgyiiiik. Emberi dolog egyik szélsőségből a másikba esni. Volt idő és talán nem is nagyon régen, hogy a magyar ta­nodákban megelégedtek azzal, ba a tanuló bevágta a szegényes tankönyv­ből vagy a tanár tollba mondása után leírt füzetből a feladott leczkét; bogy megértette-e, hogy szellemi vérévé vál­toztatta-e át a betanultat, arra édes­keveset gondolt mind a tanár, mind a tanrendszer. A memoria, az emlékező tehetség volt a fő, amit művelni, amit fejleszteni kellett, hisz Cicerónak mon­dása tantum scimus, quantum memoria tenemus megvesztegette az egész kort és annak felfogását. Ma a másik szélsőségben vagyunk ; a tudomány minden nemének óriási, az események kiilönféleségének vakítóan gyors fejlődése annyira elhagyta az emlékező tehetséget, mint a villanyfo­lyam a gyalogpostát. Okvetlenül válto­zásnak kellett tehát beállani és hogy a tanügy is amennyire-annyira lépést tart­hasson a kor rohamos haladásával, a a memoria helyett az értelem kimű­veléséhez fogott. De mint mindenütt, úgy itt is érvényesítette magát a ma­gyar természet; rohamos volt az át­menet, melyet inkább átugrásnak is mondhatunk, egyoldalú az értelembe való kapaszkodás, mely tanügyi hely­zetünket bizonytalanná, eredményeiben kétessé, egész lényében majdnem ne­vetségessé tette, innen van, hogy kö­zel két évtized óta még mindig — a kezdet nehézségeivel küzdünk. Tökéle­tesen úgy jártunk, mint egy fiatal, gyakorlati tapasztalatok nélkül való, önmagával eltelt fiatal gazda, ki egy nagy uradalmat vesz át. Nem ismerve sem az éghajlati viszonyokat, sem földjének milyenségét, sem igavonó barmainak erejét, nem még hozzá cse­lédjeinek természetét sem, neki ront mindennek, ittott a szélből kapott vagy olvasott elvek nyomán vakon újít, rombol, alakít lázas önteltséggel, míg végre belefáradva a sisyphusi munkába azt látja, hogy se pénz, se posztó. Mi is így tettünk, figyelembe sem vettük a magyar gyermek sajátos természetét és a magyar tanügy szintén sajátos viszonyait, hanem elmentünk a kül­földre, áthoztunk onnan mindent, amit legokosabb lett volna ott felejteni, nyakra-főre alkalmaztuk ; de alig szá­radt meg az elrendelést iró toliban a tinta, már beláttuk, hogy biz el­hamarkodott dolog volt, hogy ez czélhoz nem vezet; változtattunk te­hát megint és pedig csak azért, hogy változtatva legyen minden tekintet nélkül arra, hogy változtatásunk czél- szeríí-e vagy sem. Ezen alaki vál­toztatások furcsaságait megközelítik, ba felül nem múlják, a szellemi vál­toztatások furcsaságai. Módszeren nyargalunk és ez elég türelmes pa­ripa, kiki megölheti, amint akarja és tudja. A tanár felruháztatik min­dentudó hatalommal; neki tudnia kell majdnem perezre, mikor mennyire fog vagy kell haladnia tanítványaival a tárgyban, hisz a tanítás meg a neve­lés épen olyan, mint egy palotának az építése, hol még az utolsó téglá­nak vagy szegnek is meg lehet előre határozni a helyét és meg lehet előre szabni az árát. A nyűgöző és ellen­őrző tanácskozások sokasága aláássa az önérzetes tanárban a nem épen fá­radság nélküli tanításra való kedvet, a vizsgálatoknak formalitásokká ala- csonyítása megfosztja azon nemes ju­talomtól, melyet még remélhetett, ha megmutathatta, mire mehetett egy tan­év alatt tanítványaival. Es e szellemi Bábelt növeli a tankönyv-irodalomnak valóságos üzletté siilyesztése; alig csúszott egyik-másik az érettségi vizs­gálaton keresztül, már jogosítva érzi magát tankönyvet írni, tehát akinek még tanulnia kellene, az már komoly műben akar tanítani megfeledkezve arról, hogy a világon legnehezebb jó tankönyvet szerkeszteni. Hogy ezen tankönyv-kúfárok mennyit ártottak tan- ügyünknek, azt csak a jó ég tudná megmondani, érezni, érezzük valameuy- nyien. Ideje, bogy a sok kapkodásnak, a sok kisérlettételnek valahára vége szakadjon, mert a legutóbbi generatio ugyan nem fog sem mély tudományé, sem jellemszilárd férfiakat adui a ha­zának, hanem igen, felületes, elbizako­dott, öntelt egyéneket, kiknek arról még fogalmok sem lehet, hogy mind a tudomány, mind a nevelés, mind az élet terén vannak elvek, melyeket a szélrózsa minden irányába nem lehet forgatni. A jövő nemzedéket tartsuk legalább szem előtt és törekedjünk oly tanrendszerrel tanítani, mely mást is képes eredményezni, mint a gyermek fejében chaoszt, a tanár keblében szánó elkeseredést, a bíráló ajkain gúnyos mosolyt. Az eszközök megvannak, a tanintézetek el vannak országszerte látva és pedig nagy költségen beszer­zett tanszerekkel, el számos és mun­kabíró tanerővel, a test tehát megvan, nem lehetne ebbe életrevaló lelket, — egészséges és józan tanrendszert — lehelni ? A ezukoradó végleges szabályozása ügyé­ben Széli és Deprelis teljes megállapodásra jutottak s a javaslat szeptember 15-ére már a ház asztalára tétetik. A közoktatási miniszter rendeletet bo­csátott ki az elemi tanítók és tanítónők ké­pesítése ügyében: A tauítóképezdében vizsgára jelentkeztetik mindenki, aki elvégezte a ké- pezdét vagy magánúton képezte ki magát tanítóvá. — A rendelet egyéb pontja a 68. XXXVIII. törv. czikkböl van merítve. A képviselőház pénzügyi bizottsága a „N. H.“ szerint a szesz- és ezukoradó-tvjavas- latok tárgyában több szakértőt fog kihallgatni. E szakértők az ország különböző vidékeiről, és az illető iparágak különböző érdekköreiből hivattak meg. A szakértői kihallgatás befejez­tével megkezdi, és naponkint folytatni fogja a bizottság a szóban forgó tvjavaslatoknak tárgyalását. Heti szemle. — szept. 7. A hareztér minden pontján nagy erővel foly a küzdelem. A Sipka-szorostól a Lom és Osma-folyók partjain egész a Dunáig óriási erőfeszítéssel törekednek diadalt aratni a küzdő felek. Mehemed Ali a török fősereggel a Duna s az oroszok közé íurakodva oly műveletet tőn, mely siker esetén végromlással fenyegeti az orosz sereget. Ha Mehemed Ali művelete nem későn történt: úgy Osman pasa megszabadulhat ve­szélyes helyzetéből, melybe Lovácz eleste után A„ VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. A bolygó hollandi regéje. Észak-tengernek szilaj habjain, Hajót látnak halgatag éjfelen — Biborvitorlákkal, gyász-árboczon Mint siklik el a ringó tengeren.... A gyászhajó ingatag födélén Fel-alá sápadt arczú férfi jár, Hallgatva a szél hangos sirámát — Nézi — vad tánezban, hogy forog az ár. S biborvitorláival vakmerőn, Jár az örvényben, hullámhegyeken, Ott repül! most feldobja a tenger, Szélvész harczolja tovább — szüntelen... Sorsa örökre gyászos, czéltalan, Játéka viharnak, szilaj vésznek, — Örökködű partok bús lakói, A bús férfiról sokat regélnek. Ki, mi volt ? honnét jött ? mi czélja van ? Mért bolyong? mért fizi az oczeán? Tán a tengerek örök zsidója? Habsivatag kísérlet réme tán ? p a gyászárboczú setét hajó csak, Orvénysirok fekete lidércze? Mely magához vonja a hajókat, Összetöri s ledobja a mélybe! Örökködű partok bús lakói, A sápadt férfiról azt regélik: Sorsa úgy enyhül, ha talál egy nőt, Ki érte él, hű hozzá halálig.,. De örök átok lebeg felette; Nem szűnve őt gyötreni sohasem, Szilaj lelkének égő vágyával, Kell járnia a zúgó tengeren. Minden hét évben egyszer partra jő, Hogy találjon holtig hű lányszivet. És ha pár napig a parton időz, A bű leányt nem találhatja meg, Fölzúg az átok, — Sikkant a sirály.... A tajtékban megrecscsen hajója, Fölkapja a haragos fergeteg, A hajót s a férfit tovább hurczolja. S a sápadt férfiú szomorúbb lesz, Kínja lelkének égőbb, szilajabb — Mint Két futó csillag egymást — űzi Szívében egy vad vágy a másikat; S kimerülve elsötétült arczczal, Még tud remélni szép jövő után .... Hét hosszú év múlva! tán örökre Megszánja a véghetleu — oczeán! Hét év után partra száll bajója, De hfi leányszívet még nem talált. S aztán fuldokló hangon fölkiált: „Fel a horgonyt! fel a vitorlát! Fel legények! a vitorla dagad — Tovább bolygunk a szilaj tengeren, Mely csalfa mint az első leányszív, S mint a szerelem, örök s — végtelen !* Halasy Aladár. Lapunk mai számához félív Emlékek Amerikából. Tizennegyedik közlemény. Valószínűleg ez utóbbira is csak gúuy- kép ragadott ez elnevezés, mint például New-Yorkra a Gotham, lakóira pedig a gothamist név, mi rokonértelmű a „szele- burdi, oktondi, tökfilkó* fogalmakkal, avagy mint Cincinnati kapta sertésváros (Porcopo- lis) czimét, mondom Baltimore is ilyen formán viselheti ékes „monumental* jelzőjét, mert a nehány emlékszobor, mely szép téréit nem szépíti, dísztelenségben bátran versenyez egyik európai főváros díszkertjének díszszob­raival. New-Yorkra inkább lehetne ez elne­vezést használni, mert alig van valamire való tere, melyet egy-egy nagy emberök szobra nem díszítene. A szobrok iránti cultus egész mániává nőtte ki magát nálok. Isten őrizzen, hogy a jelesek közt is óriásilag kimagasló Washingtonra czélozzak, kinek majd minden város emelt egy-egy, New-York szinte két szobrot, hanem a sok apró, ismeretlen em­berke hasonló megörökítését nem tartom he­lyesnek s ekkép a méltán ünnepeiteket is mintegy a hétköznapiság körébe lerántani. Az is különös egy kissé, midőn valakinek, mint például a különben érdemdús Morse tanárnak 1871-ben, már éltében szobrot emelnek s je­lenlétében lelepleznek, még különösebb pedig, ha olyan is akad, ki maga állíttat magának emlékszobrot, és ezt is megcselekedte New- Yorkban a hatalmas vasútkirály, Vandercilt Kornél. Nagyszerűeknek ugyan nem mondhatók e gombaként sűrűén növő szobrok, hanem azért „Hiv.-Ért.“ vau mellékelve.'■üJül mégsem valamennyi silány, sőt nehány jó is találtatik köztük. Az irigy világ ez utóbbiakat elég tévesen, kivétel nélkül európai mesterek­nek tulajdonítja. A középületek közül előnyösen kieme­lendő a városház, melynek sugár tornya 1858- ban, az első tenger alatti távirda megnyitási ünnepélye alkalmával lángok martalékává lön, de aztán még szebben helyreállíttatott. Az idegenre nézve érdekes a kormányzó szobája, melyben több kiváló államférfi elég hű arcz- képén kivül látható amaz asztal, melyen Washington első elnöki izenetét irá a con- gressushoz. A városi tanácsteremben találtat­nak az első cougressus alkalmával használt székek, végre a polgármester szobájában van ama szék, melyen Washington az Egyesült- Államok első elnökévé igtattatott. Ezzel kapcsolatban csak megemlítem ama kevés számú történelmi nevezetességű helyet, mely New-Yorkban található, a kalmár­szellem ezeket is, mint már sok egyebet, úgy­is nem sokára cl fogja seperni. Kezdve a Battery-nál, a város legdelibb részén, az első említésreméltó hely a régi Castle Garden, mely kezdetben erőd, utóbb mulatókért volt. Ennek csarnokaiban énekelt elsőben Lind Jenny, Mario, Grisi s egyéb kitűnő művészek. Most a kivándorlók gyülhelye. A Broadway 1. száma alatt levő úgynevezett Washington- ház a függetlenségi harcz alatt felváltva lak­helyül szolgált Howe és Cornwallis lordok, Clinton és Washington tábornokoknak. 1793- ban Talleyrand is lakott benne egy ideig. — A Broadway és Pearl street sarkán levő korcsma egykor Washington főhadiszállása

Next

/
Thumbnails
Contents