Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-02 / 35. szám

A román cooperatió szerződésileg rendezve van. A románok Károly fejedelem parancsnoksága alatt fognak részt venni a bulgáriai hadjáratban. — Az angol kormány nem mondott le a reményről, hogy a görögöket nyugton maradásra fogja bírni. Valószinüleg e törekvésekkel áll összeköttetésben ama tény,

hogy az edinburgi herczeg Athénbe utazott. *

E héten egyes hírek merültek fel monarchiánk leendő mozgósításáról, mely hírek azonban meg nem erősíttettek.

Veszprém, 1877. aug. 27-én.

T. szerkesztő úr! Május elején történt ez évben, midőn a „Veszprém* czimü lapnak Philalethes nevű munkatársa azon óhajnak adott kifejezést: bár sok szép eszme meg ne halna, mielőtt alig kezdett élni, és bár sok hasznos terv dugába ne dőlne, mielőtt meg- valósttlt. — Minthogy az akkor eltitkolt házi gazda, ki egy eszmét megpendíte, csakugyan én voltam, súlyosan nehezült lelkemre a vád, hogy annak valósításához mint kezdeményező tettleg mindeddig nem járultam.

Parányi ugyan az áldozat, melynek hozására vállalkoztam; de tekintve azt, hogy minden nagy dolognak csekély a kezdete, hogy amiért én lelkesültem, a szegény tanulók segélyzése t. i. csak idővel és többek hozzájárulása által lesz eszközölhető — mint olyan, ki ma Isten kegyelméből boldogabb helyzetben vagyok, de a szegény diákok sorsában egykor én is osztozkodtam, az általam megígért 200 frtot szerencsés vagyok ezennel főt. urnák rendelkezése alá bocsájtani, bizalmas szeretettel kérvén annak gyümölcsöztetése és legjobb belátása szerint a nevezett czélra fordítása végett.

Azt mondja a szentirás: „hogy a szeretet találékony.“ T. szerkesztő urnák és t. tanártársainak találékony ügyszeretete fog arról gondoskodni, hogy míg e szép eszme közöttünk is, más városok példája szerint egyes buzgolkodók hozzájárulásával teljesen valósítva leend, más eszközök, péld. az ifjúság által többször rendezendő „ének- és szavalati ünnepélyek és mulatságos alkalmak* fölhasználása mellett is, — miután ezek a helybeli tiszt, közönség által oly szives készséggel szoktak felkaroltatni, a parányi kezdet mielőbb óhajtott virágzásnak örvendjen. Kiváló tisztelettel alázatos szolgája

Kisovics József,

kanonok plébános.

A kormány és a jégvermek.

Devecser, 1877. aug. 25-én.

Saját zsírunkban fülünk meg. Annyi a jótékony rendelet, hogy alig tudunk neki helyet adni és nem tudjuk elhatározni, melyikhez nyúljunk előbb. Nem szándékom recrimina- tiókba bocsátkozni, de annyit elmondhat mindenki, ki csak valamikép is be van avatva a dolgokba, hogy a közegészségügy, mely ed- digelé mostohán kezeltetett, a Tisza kormányban hathatós pártfogóra talált. A legjobb akarat, a kellő értelem, vonul át minden kormány rendeletén, mely a közegészségügy emelése czéljából a törvényhatóságokhoz menesztetik, de sajnos, mindezek egy kaptafára nem huzbörtönre, ha fölöttük téglányalakú táblácskákat nem veszünk észre, melyek mindegyikének közepén bizonyos szám (186), a rab száma, alul balra évszám (1880), a kiszabadulási év, ennek megfelelőiig az ellenkező oldalon egy törtszám (15/4), a kiszabadulási hó és nap volt látható. Borzasztó lehet e táblát folytonosan látnia a rabnak; nagy áldás azért reá nézve, hogy Idolgoznia lehet, s igy nincs szeme előtt táb- ája, mely kínosan emlékezteti őt helyzetére; hiszen neki még neve sincs, egy számot tesz csak, melyet, ha fogsága alatt kimúlik, még a sirfájára is odaírnak. Munka közben feledi önmagát, szerez is valami keveset és legtöbb esetben két sőt három mesterséget is megtanul, mert a szabályok szerint, ha egy mesterséget jól elsajátított, átteszik a másikhoz.

A fegyintézetben a szorgalmas kézi munkálkodáshoz szoktatáson kívül a szellem képzésére is kellő gond fordíttatik. Egy nagy terembe vezetteténk, melynek főiirata volt: iskola. A terem belseje világos és tágas, bármely gymnasiumnak díszterméül szolgálhatna. A falak a földrajznak és a természetrajz mindhárom részének tanításához szükséges képekkel vannak fóldíszitve, közöttük láttuk az abc-s táblákat is. A tanórák reggeli 6 órakor veszik kezdetöket. Az olvasni nem tudók kezdik az abc-nél, s mint hallottuk, sokan igen szép haladást tesznek; a többiek már szerzett ismereteikhez képest más órákban nyernek oktatást. A tanítónak (zsivány-tanitó a neve a váczi nép nyelvén, a papé zsiványpap), oktatás közben eszébe sem jut, hogy vagy hetven rabló-, gyújtogató-, gyilkosnak tart előadást, kik közül sokan talán akkor is azon törik a fejőket, hogy, ha kiszabadulnak, kin boszulják meg magokat, kinek az életet oltják ki s hogyan kerülik ki majd ügyesebben

hatók. Nem kételkedhetik ezen utóbbi állításomon senki, ki a vidéket és itt a közegészség- ügyi kezelést kellőleg ismeri.

A vidék, ez alatt én a népet értem, nagyon egykedvű az ily rendelet iránt, mert csakis erről gondoskodik gyámilag a kormány közegészségügyben; a felvilágosult lakósság eleget tesz egészsége helyreállítására, elég óvatos azon tényezők kikerülésében, mik egészségét veszélyeztetik. A nép idegenkedéssel fogad mindent, mi felsőbb helyről jön, kivált, ha áldozatot kell neki hozni,', ha ingyenes, akkor „hadd legyen.* A nép, de nagy kisebbsége az intelligentiának is a kuruzslók járma alatt nyög és fatalista.

Tagadhatlan, a mostani kormány, ami a közegészségügyet illeti, páratlan ügyszeretettel intézkedik, örömmel ragadom meg az alkalmat dicsérőleg nyilatkozhatni, rendeletéiről, örülök a dolgok ily fordulatán; mert elég keservesen panaszkodtam 1875 julius 21-én a „Hon“ esti lapjában megjelent meglehetős hosszú czik- kemben az akkori mostoha viszonyok miatt.

Nem szükséges orvosnak lenni, hogy örömmel fogadjon valaki egy rendeletet, mely a szükséges jégmennyiség beszerzését kötelezőleg mondja ki a községekre. Ha Skoda, a hires bécsi tanár azt mondja, hogy opium s chinin nélkül nem szeretne orvos lenni, akkor a jeget nem tette ezen szerek utáni helyre, hanem mint valami természetest, mint elsőt említeni fölöslegesnek tartotta. Alig van betegség, melyben a jég főszerepet ne játszanék; a járványoknál pedig alig egy. Midőn 1873-ban, mint a kormánytól kiküldött járványorvos Karczagon, hol a járvány (cholera) sok áldozatot ragadott el, működtem, Debreczenből hozattuk a jeget. Kell-e több bizonyíték a jég nélkülözhetlensége mellett? A tápszerek, a viz jó karban tartása jég nélkül alig képzelhető. A hideg viz korántsem oly ártalmas az egészségre, mint azt annyira szeretik hinni. Ki ne ismerné a mesét, hogy „ha valaki kihevülés- kor hideg vizet iszik, sorvadást kap,* hány ember életet sóztak már a hideg viz nyakába, jogtalanul. A hideg víztől magától kihevülés alkalmával gyomorhurutot igen, de sorvadást még soha senki sem kapott. Schnőller tanártól magától hallottam Bécsben, hogy ő és mások kísérletet tettek magukon, megmászták a Stájer hegyeket, kiizzadtak, a mint tudtak, rá hideg vizet ittak minden utókövetkezmény nélkül.

Ha katonáink a Marschok alkalmával időn- kint hideg vizet kapnának, úgy alig hiszem, hogy annyi katona veszett volna el Szt.- Pöítenben a melegség miatt.

Sérüléseknél szükséges, vérzéseknél, különösen üregekbőli vérzéseknél nélkülözhetlen a jég. A ministerium megtette kötelességét, most a törvényhatóságok dolga ezen annyira üdvös intézmény erélyes keresztül vitele.

Dr. Pollák József.

A VIDÉK.

Ajka, 1877. aug. 29-én.

T. Szerkesztő úr. A temetőből haza jőve írtam e szomorú sorokat, tehát a baráti és honfitársi részvét fájdalmától leveretten. Ugyanis most késértük az örök nyugalom helyére

a csendőröket. Nem tudom, olvasóim közül kinek volna hajlandósága átvállalni a tanító szerepét azon tudattal, hogy épen oktatás közben úgy megérinthetik, hogy a szó azonnal megakad örökre a torkán. Szerencse azonban, hogy ez nem történik meg, mert a rabok egytől-egyig a legnagyobb tiszteletet tanúsítják a tanító iránt, mi az ügyes bánásmódnak következménye. Az iskola megtekintése után elmentünk a kath templomba, mely a nemegyesült és protestáns templomok közt a legnagyobb és legdíszesebb; a berendezése elüt a kath. templomokéitól, mert az ülök számára a földszinten kívül emelet is van menetelesen készítve, az oltár igen emelkedett helyen van, s így az emeleten ülők közül mindenki láthatja a papot; a földszinten középen foglalnak helyet a fegyintézet hivatalnokai.

Az imádság és szellemi foglalkozás után kézimunkát végeznek a rabok. S minthogy legtöbben már odakünn elsajátítottak bizonyos mesterséget, azért itt a mesterségek egész sorozatát látjuk képviselve. Az ugyanazon iparághoz értők csoportosítva vannak, s egy osztályt képeznek. Az osztályok zárt ajtók által vannak egymástól elkülönítve s megfelelő számú őrrel ellátva. Egyikből a másikba csak úgy lehet jutni, ha kopogás által tudtára adjuk a benlevő őrnek bemenési szándékunkat. Erre csikorog a zár, megnyílik a nagy ajtó s mi szabók közt találjuk magunkat, kik illedelmesen felállnak, s habár szólniok nem szabad, arczuk elárulja, hogy jól esik nekik a megszokottakon kívül másokat is látniok. Muukaközben meg van tiltva nekik a beszélgetés. Nagy ügyekezettel varrják a honvédöl- töuyöket; itt egy fiatal gyerek szúr erőseket a kezében levő posztóba, mogorva arczot vágva reánk; ha kést adnának kezébe, minket is

az ajkai közös temetőbe tek. Gáty Lajos közbirtokost, községi virilist és választott megyei bizottmányi tag urat. A boldogultnak egyes érdemeit itt előszámlálni felesleges volna, mert kik a „Veszprém* hasábjait olvassák, kevés kivétellel ismerni és tudni fogják ki volt megboldogult honfitársunk. Kedves neje, fiai Zoltán és Ödön urak, leánya Lenke kisasszony s töhb gyászoló rokonai vigasztalódjanak azon öntudatban, hogy mindent megtettek a szeretett férj illetőleg atyjuk egészségének helyreállítására, mi csak tehetségükben állt, habár fájdalom sikertelen, mert tegnapelőtt délután 2 órakor végsorvadásban kiszenvedett. Benne nemcsak társadalmi életünk egyik jeles tagját, hanem a haza is — egy értelmes — és minden körülmények közt rendületlen hű fiát, a csálád pedig támaszát vesztette. Legyen neki könnyű azon föld, mely a nemes hamvakat fedi.

Rendes időjárásunk mellett nemcsak az aratást, de már nagy részben a cséplést is elvégezték gazdáink. Az eredmény kevés kivétellel kielégítő, de csak az őszieket értem. A tavasziak csak is a mélyebb fekvésű fenék földben díszlettek. A kapás növények eleinte szépen fejlődtek; de e hóban beállott s folyton tartó áfrikai forroságban már sokat szenvedtek; a burgonya elhervad, helylyel-közzel pusztítja az úgynevezett csimaz, a kukoricza csak szárral fog fizetni, mely többnyire meddő marad s csövet nem hozhatott, vagy ha hozott is — az üres és szemnélküli. Rétjeink szénát jó közép termést adtak, mely minőségre az idén igen jó, de sarjúnkat már elperzselte a kánikulai forróság. Makk, gubacs erdeinkben egy szem sincs — így a sertés hizlalás az idén költséges lesz. Káposztánk szinte hervadóban, borunk, minőségre jó lesz talán, de nagyon kevés gerezd lóg a szőlőágakon, így nem lesz víg szüretünk, gyümölcs semmi.

A fennebbiekből láthatja a szíves olvasó, hogy nem igen dicsekedhetik vidékünk a nagyon kürtőit jóléttel, mert csak valamivel vagyunk jobban a múlt évinél és ezen számlára több is lesz mindenkinek aránylag a kiadása, mert az elmaradt adó és külön nemű adósságok behajtásában ugyan csak élénk tevékenységet fejtenek ki mind a kormány, mind az egyes hitelezők.

Közegészségi állapotaink megnyugtatók, járványos betegségek még nem mutatkoztak.

Tisztelettel

S\ám Lőrinc

Devecser, 1877. aug. 29-én

T. szerkesztő ur! F. é. aug. 26-án a devecseri polgárság által a polgári lövész- egylet helyiségében a „török sebesültek“ javára, táncz mulatság rendeztetett; a megnyitás, mely délután 2 órakor vette kezdetét, sok élénk fölköszöntés és „éljenek a törökök“ fölkiáltása mellett kezdődött; a 15 tagból álló rendezőség, török zászlóval, fej díszszel és mellszalaggal díszítve, a devecseri önk. tűzoltóegylet, több más polgárok kíséretében, egy török zászló és három nemzeti zászló alatt a török induló buzdító hangjai mellett, a városházától d. u. 2 órakor megindultak, a polgári lövész-egylet helyisége felé, megérkeztük után, azonnal megtörtént a megnyitás; a nagy tikkasztó melegség miatt t. polgáraink a déluodaszegezne a falhoz, mint azt, kiért most büntetésből a posztót kell szurkálnia. Mellette őszbeborult öreg szorgoskodik és félszemmel felénk tekint, mikor idehozták az élet mosolygott le arczárói, nemsokára ki fog szabadúlni; ittléte alatt három mesterséget tanúit meg, pedig mikor behozták, egyet sem tudott.

Az egymásután elhelyezett asztalok mellett még sokan dolgoztak, mind durva szürke anyagból készült ruhába bujtatva, itt nincs különbség köztök, hej pedig künn találkozva nem néztek volna sokan közülök egymásra! A szabók során keresztül haladtunk s mielőtt az aranyozókhoz benyitottunk volna, egy 18 éves selmeczi suhanczczal találkoztunk, oly alázatosan köszönt, mintha nem is ő lett volna az, ki egy pálinkamérő asszonyt, mert neki pálinkát hitelben többé adni nem akart, fejszével leütött, s mert még életjel mutatkozott benne, késsel a padlóhoz szegezett. A börtönök egyikében még útközben egy 13 éves gyereket is láttunk, imádságos könyvet tartott kezében; hatszor büntették már lopás miatt, hetedszer is lopott, két évet kapott érte. Az aranyozók egészen gyáriasan dolgoznak, a folyosón egynéhányan elkészítik a képvagy tükörrámát, a szobák elsejében gyúrják a tésztaanyagot, melyből egyszersmind ékítményeket formálnak, a másodikban az ékítményeket a rámára illesztik és szárítják, a harmadikban az aranyozásra előkészítik és a negyedikben aranyozzák, már az ötödikben a szállításra csomagolják. Nagy csodálkozásunkra magát a vállalkozót is ott láttuk dolgozni, még csak nem is fél, hogy valamelyik elkeseredett rab a fejére talál ejteni egy nagy képrámát. Egyik barátom unszolására, ki nem nézhetett nyugodtan néhány veszélyes eszközt a rabok kezében, csakhamar tovább álltunk, de hiába,

táni forró órákban, magukat otthon visszavonták, de a midőn a nap égető fényes sugaraival elköltözni s leáldozni látszék, azonnal láthattuk, mily gyorsan ügyekeznek polgáraink kedves családjaikkal egy kissé a szabadba, hogy ott az üde szabad levegő által felfrissüljenek.

Az estélyen szép számú helybeli és vidéki közönség jelent meg, mely az 500 számot jóval felülhaladta; t. közönségünk a czél jótékonyságánál fogva, nem vonta vissza magát az adakozástól, hanem annál is inkább ki hogy tehette, tárczáját megnyitotta, s iparkodott filléreit lerakni török testvéreink zsámolyára s ezáltal szaporítani adakozásaink ösz- szegét, amely 151 frt 62 krt tiszta jövedelmet és 860 gram tépést eredményezett.

Világításunkat kifogástalannak nyilváníthatjuk ; az estély a legszebb rendben ment végbe, melyet csakis a rendezőség ügyes és fáradhatlan tapintatosságának köszönhetünk; a rósz mulatásról senki sem panaszkodhatik, mert mindenki a legjobban éreezhette magát, miután az étel- és italban úgy a rendis szolgá- ; lattal megfelelőleg ki volt elégítve; a táncznak az éjfélutáni órák vetettek véget, s a í fáradhatlan kitartó rendező urak reggeli 3 I órakor a még künn levő nagy számú polgárok kíséretében zeneszó mellett haza felé indultak s a városban eloszoltak.

Fogadja legőszintébb köszönetünket a

t. közönség, mely tömeges részvétével biztosította a jó kimenetelt; fogadják végre kö- szönetünk kifejezését, kik felülfizetések által járultak a szép czél előmozdításához.

Felülfizetések: Dr. Grünfeld, (Ajka) 70 kr., Buchwald Ármin 1 frt 20 kr., Spiegel Jakab 1 frt, Diósi Ignácz 20 kr., Mautner József 10 kr., Horváth János, (Halimba) 10 kr., Wincze N. S.-Vásárhely 70 kr, id. Hegedűs Ferencz 20 kr., Nyirádi István 20 kr., Liatel- meyer N. 10 kr., Morvái Károly 10 kr., Pollák Manó 70 kr., Schwartz Samu 70 kr., özv. Mautnerné 10 kr., Schwartz Károly 20 kr., Wincze Iván 20 kr., Beck János 1 frt 10 kr., N. N. 40 kr., Főt. Supka Márton 1 frt 50 kr., Steuer József 1 frt 40 kr., dr. Schulthess Frászt Alajos 40 kr., Ihász Lajos 4 frt 40 kr., Barcza Kálmán 1 frt 40 kr., Fodorné asszonyság 40 kr., Arnstein N. 20 kr., Somogyi N. 10 kr., Frászt János 1 frt 40 kr., Rost Rudolf (Noszlop) 1 frt, Szelke Géza S. Vásárhely 70 kr., Mautner Henrich 70 kr., Vogl János 40 kr., Szász N. 10 kr., Rosenberg Bernát 70 kr., Arnstein Lipót 20 kr., özv. Brunner Józsefné 1 frt, Schon Móritz, (Noszlop) 70 kr , Weisz Károly 1 frt, Sauer Herman 1 frt, ifj- Hegedűs Ferencz 30 kr., Mautner Gábor 70 kr., Nagy János 10 kr., Pilder János 50 kr., Madli Ferencz 10 kr., Schwartz Manó 20 kr., Horváth Ferencz 1 frt, Wargha Mihály 40 kr., Sütő János 70 kr., Puskás Sándor 80 kr., Fábián N. ellenőr 70 kr , Gulden György tisztartó 70 kr., Hirschler N. 20 kr., Flaschits Alajos 50 kr., Barbalits N. 50 kr., Orbán N. 20 kr., Barcza Béla 70 kr., Sándor Dezső 70 kr., Grünhut N. 80 kr., Löhlein főerdész 10 kr., Kun Aladár 1 frt, N. N. 10 kr., Mező Vilmos 70 kr., Kakas István 2 frt, Waghi N. kolontár 40 kr., Győrfi Géza 1 frt 40 kr., Saner Jakab I frt 40 kr., Németh István 30 kr, Schwab N. 40 kr., Schvartz József 40 kr., Saner Jakab 40 kr., Nagy Imre 1 frt és 860 gram tépést, Somomért bognárok közé jutottunk ; itt azután valóban azt gondoltuk, hogy a kalapácsütésekből nekünk is kijut, a hosszú késeknek élét pedig, melyekkel a dongákat nyesték, szinte éreztük a nyakunkon végig siklani; itt láttunk egy atyát fiával együtt, az alma nem messze esett fájától. Az asztalosok osztályában gyönyörködtünk az ügyesen elkészített bútordarabok és más tárgyakban, innen elmentünk a papirmalomba, a könyvkötőkhöz s a mosókonyhába, hol, nagy teknok előtt állva, mostak azok, kiket másra használni nem lehetett. Mielőtt a betegek osztályát megtekintenek, nézzünk be abba a konyhába is, a hol főznek. Nagy kádak terülnek itt el szemeink előtt, melyekben gőz által főzik meg az ételt; most a terjedelmes tűzhelyen csak egy-két edény áll, gyöngébb étel fői bennök a betegek számára, de estére már készülnek, mert két rab bizonyos hengeralakú készüléken akkorára nyújtotta a tésztát, hogy fölért volna akármelyik nő uszályával. Hogy pedig a raburak ne kényszerüljenek az ételt kenyér nélkül megenni, kényérsütő-kemencze áll rendelkezésükre, mely mind a hatszáz rabót ellátja egy sütésre jól kisült kenyérrel; egyet elénk adtak, oly jóízű volt, hogy az egészet megettük.

Szerencsésnek érzi magát azon rab, ki pontosan végezheti napi munkáját, mely nem engedi szervezetét elsatnyúlni; kétszeresen boldogtalan az, kit a börtön levegője ledönt s heteket keli testi, de legtöbbször lelki kínlódások között ágyban töltenie, mert míg munka közben a napok gyorsan mennek, s elfeled szomorú helyzetére gondolni, betegségben azon borzasztó gondolat, hogy börtönben halhat meg, s nemcsak hogy nem lesz, ki egyetlen könyet hulláson sírjára, hanem mint a társadalom fattyúhajtásának vesz-