Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-28 / 4. szám
tóságnál annyival inkább beérkezzenek, mivel különben a később beérkezett ilynemű folyamodványok figyelembe nem fognak vétetni. Heti szemle. — jan. 27. A képviselőház 20-án kezdte meg mű- dését az uzsora-törvényjavaslat tárgyalásával. Legélénkebb volt a vita a kamatmaximum megállapítását illetőleg, melyet elvégre 8%- ben fogadott el. * A bankválság folyton tart. Az osztrák miniszterek Budapesten voltak, de úgy látszik, semmi megegyezés sem létesült; egyszerűen megbeszélték a különböző felmerült terveket, megvitatták a provisoriumot is, egyáltalán a tárgyalás barátságos szellemben folyt. * A conferentia befejezte működését, eredménytelenül oszlott szét, nem is várt tőle senki eredményt. — Ezen idő óta némi csend állott be a politikai helyzetben. Legújabb hirek szerint a török kormány Oroszországtól felvilágosítást fog kívánni a Pruth mentén egybegyüjtött csapattömegek iránt s egyúttal követeli e csapatok visszavonását. Ismét négy hadtestet fog Oroszország mozgósítani. Szerbia és Montenegro nem hajlandók elválni Oroszországtól s külön békét kötni. Tan- és nevelésügy. ors{. kisdedóvó egyesület képe^déjének és árpakásának felavatása Budapesten, 1877. január 21. A politikai és társadalmi ziláltság közepette jól esik, habár rövid időre is megpihentetni szemeinket oly ponton, hol nem a rombolás ádáz szelleme tombol, de a nem- \ zeti művelődés szelíd geniusa, s vele egy jövő jobblét hajnalpírja mosolyog felénk. Ily pontot képez ez a közel múlt napok eseményeiben azon ünnepély, melyet az országos kisdedóvó egyesület ült f. hó 21-én, midőn a Rottenbiller-utczában épült új házát hazánk legszentebb ügyének, a nevelésügynek ünnepélyesen átadta. Hosszú idő telt el azóta, hogy az egyesület megalakúit és folytatta csendben, zajtalanéi áldásdús működését, de ez akadályok, melyekkel küzdenie kellett, nem engedték, hogy az eredmény a fáradság- és áldozatoknak megfelelő legyen. Az egylet saját helyi- j séggel, saját otthonnal nem bírt, míg végre a lankadni nem tudó kitartás diadalmaskodott az akadályoknak, ha nem is legutolsóján, de mindenesetre legnagyobbikán. Az ünnepély magasztosságát nevelte és azt nevelésügyünk történetében örökké emlékezetessé tette apostoli királyi párunk személyes jelenlétével. A király leszállott őseinek fényes trónjáról; az apostol megjelent a kisdedek között, hogy megszentelje a napot, mely annyi ezer meg ezer kisdedre, árvára s így közös mindnyájunk édes anyjára, hazánkra van hivatva még a késő jövőben is áldását terjeszteni. A nevezett napon már jóval az ünnepély megkezdése előtt nagy néptömeg gyűlt össze a fényesen fellobogózott épület előtt várva ő Felségeik megjelenését, kik pont 12 órakor érkeztek meg s a kapuban a közönség szűnni nem akaró éljenzései között Váraiy Gábor és Tisza Kálmánná által fogadtattak és a fényesen díszített terembe vezettettek. Hol ő Felségének, a királynénak egy kis árva díszes járó-kelőkön észlelhetém, odakünn nem valami langyos szellő lengedezhetett. Mondom, megijedtem tőle, s hirtelenében nem tudtam egyebet szólni, mint azt, hogy — ülj le!“ — Erre ő egy szélmalom megindításához szükséges szusszanással a pamlagra veté magát, kabátját kigombolta, csontos kezeit hajaba illesztette, rám nézett s végre valahára megszólalt : — Végem vau, oda vagyok!... Punctum, pausa. Egymásra bámultunk s hallgattunk. — Miért van véged, miért vagy oda? — Oda vagyok, végem vanj — ismétlé megfordított rendben előbbi szavait, s aztán egy százfélekép összegyűrt papirost véve ki zsebéből, azt úgy csapta elém tenyerével az asztalra, hogy azt gondoltam, rozzant asztalomnak ezzel van megadva a halálos csapás. Elolvastam. Bízón, szomorú dolog volt abban, hitelezője fenyegette, hogy ha a határidőre ki nem egyenlíti tartozásai, hát törvény elé kerül a dolog. Nem csodálkoztam többé föl- indulásán, s merem gyanítani, önök sem csodálkoznak rajta. Kérem, iutő levél a hitelezőtől! — Kit ne térítene ez józan észre, s kinek ne venné el az eszét?! — Látod? — kérdezé. — Latom, — mondám. — Érted? —- kerdé tovább. Hogy ne érteném, mondok, de hát csokrot nyújtott át „a legmélyebb hála jeléül-“ — Ö Felségeik elfoglalták a számukra fenntartott fényes helyet és az egész ünnepélyen át állva maradtak. Az ünnepélyt a képezdei növendékek és intézeti árvák szabatosan előadott üdvözlő énekkel nyitották meg, mire Várady Gábor egyesületi alelnök tartotta megnyitó beszédét, melyet következőleg fejezett be: „Áldott a szent hely, hova ő Felségeik lépnek egy nagy ügy s a nemzet nevében, az a hely, az az ügy megáldva s megszentelve van.“ Várady Gábornak többszöri éljenzéssel megszakított nagy hatású beszéde után P. fezatmáry Károly alkalmi költeményét adta elő, mire Bója Gergely a kormány, Káth K. főpolgármester a főváros nevében üdvözölte a jelenlevőket. — Ezután a képezdei növendékek a hymnust énekelték, ő Felségeik cerclet tartottak és bemutatták maguknak a választmány egyes tagjait nem különben Pucher építészt és nehány rendezőt, minek végeztével Várady Gábor és Tisza Kálmánná vezetése mellett az épület egyes részeit tekintették meg s több helyen legmagasabb tetszésüknek adtak kifejezést. Végre ő Felségeik miután nevöket az egylet vendégkönyvébe sajátkezüleg bejegyeztek, a közönség viharos éljenzései közt eltávoztak. Megemlítjük még, hogy az egyletnek a telket a tóvaros adta s az épületet 1874-ben kezdte Pucher József építész építeni, ki nemcsak Ízléssel és soiídau, hanem olcsón is épített; az egész 68(130 írtba került. E költséghez az állam 5000 írttal járult, az egyesület pedig 250u0 frtos kölcsönt vett fel. — Az építkezés olcsóságát nagyon elősegítette az építesz és számos iparos áldozatkészségé; az angol aszfaltozó társaság is díj nélkül végzett 959 forint értékű aszfaltozást. A VIDÉK. T. szerkesztő úr! Bécs, 1877. jan. 23-áu. (Miként lesz az orgyilkos öngyilkossá.) F. hó 21-én egy fiatal finom öltözetű, körülbelül 28 éves fiatal ember S. Wiener „scbottengasse“-i váltóüzletéhen 2 sorsjegyet rendelt meg magának a következő napra. E napon megjelent s midőn az üzlettulajdonos fivére a sorsjegyek előkeresésével foglalkozott, a fiatal ember éles borotvával kezében neki rohant nyakát átvágandó. De a sors úgy hozta magával, hogy a megtámadott a végzetteljes mozgásokat észrevette és kabátja sérülésén kívül semmi baja sem történt, mindamellett nem mulasztotta el a támadó felet földre teríteni és segítségért kiáltani. Az ellenfél látván, hogy e zavarból semmikép sem menekülhet, biztos kézzel a borotvát saját nyakába mártotta; biztos és ügyes kézzel, mondom, mert a megsebesülés oly nagy volt, hogy pár másodperezre utána kiadta lelkét. Mintegy rögtön keletkezett szél futotta át e hír a városrészt (belváros), nagy tömeg tódult az esemény színhelye felé, mi annál kevésbbé csodálandó, mert a bécsiek bevett szokása minden még legcsekélyebb és legbalgatagabb dolog felett is bámulni. A hullát törvényszerű bonczolás végett a Krankeuhausba szállították. Későbbi kutatások azon eredményre vezettek, hogy a tettes Zahourek Ferencz szabólegény, és hogy valószínűleg adósságai késztették e lépésre. Mily elszánt, mily jól kigondolt volt a terv, bizonyítja a biztos halálvágás önmagán és azon körülmény, hogy kalapja bélését kihasította volt, nehogy mint Franeeskoninál, a kalapkereskedő által jussanak nyomára. P. A. mit csináljak vele? azt tudod, hogy pénzem — i — Hallgass! — vágott szavaimba — tudom, hogy csak olyan szegény ördög vagy, mint én. De mit is szólhatnál? te sem tudsz I itt tanácsolni.... — Nem ám — gondoltam magamban — kivált ha mindkettőnknek üres a zsebe... Szegény barátóm jó fiú volt ő, semmi sem bántotta, csak egyesegyedül az adósság. Érhette őt akármi, föl sem vette; csak adósságait ne hozták légyen eszébe, ez az egy kihozta sodrából őt is, mint más halandót.— Hanem hiszen ha kedves pipájára rágyújtott, ezt is elfeledte. Ez a mentő szer jutott tehát eszembe azonnal; fogtam egy pipát, s kezdtem tömni az „ünneplő“ dohányból. — Végem vau, — ismétlé ezalatt harmadszor ; — ettől féltem mindig, s íme bekövetkezett. De csak most ne tette volna az az ak .............ilyen körülmények közt nem te hetek semmit! — Én sem — mormogtam válasz gyanánt, mialatt egyre tömtem a pipát. — Nem, akármi történjék is velem, ezt a szégyent nem várom be, nem, a világért sem!... Felforgatom az egész világot... vagy főbe lövöm magam; igen, ezt teszem!.. — Sokkal több eszedet tudom, mintsem ilyen bolondot feltenetnék rólad, pajtás! Hanem okosabbat mondok én: itt a pipa, gyújts rá, s bízd a/szerencsére magad! Balaton-Füred 1877. január 24. B.-Füreden az Eszterházy-vendéglő nagy termében e hó 21-én a török sebesültek javára tombolával egybekötött fényes tánczes- tély rendeztetett, melynek sikere minden várakozást fölülmúlt. Fény- és báli díszruhák nem söpörték ugyan a sikamlós parkettet, a gyönyörű szép barna és szőke hajfürtöket nem díszitó ugyan gyémántokkal kirakott arany párta, pánczél-derék és rizspor sem volt látható az egyszerűen zölddel díszített teremben: hanem igenis látható volt a mesterkéletlen szépség nemes egyszerűségében, gyémánt helyett oly szemek villogtak, melyeknek fénye egész a szívig küldé meleg sugarait. Vaspáuczél-derekas hölgyek helyett, liliom-karcsú leánykák, és menyecskék lejték erős férfi-karon a vigadó tánezot. Szeploket, májfoltokat, s egyebeket takaró púderra sem volt szükség. A Balaton vidéke ilyeneket nem terem, itt csak a természet szép rózsái dísz- lenek. Jó kedv pedig volt itt olyan, melyet nagy városban, csak az olvasott regényekből ismernek. A nagyvárosi bálkirálynék s az úgynevezett kitűnt szépségeit is hiányoztak, mert itt bizony mindegyik beillett bálkirálynénak, miután szépségben vetélkedtek. Eltekintve a reggelig tartó táncz- és jókedvtől az anyagi siker sem megvetendő, mert a török sebesültek számára 100 frt tiszta jövödelmet eredményezett a bál, s mely összeg Budapestre az egyetemi bizottmányhoz el is küldetett. Az idei két balt még egy harmadik zártkörű tánczvigalom fogja követni a jövő hó elején. ?? * E czikk t. Íróján is meglátszik, hogy azon sugarak fényébe mártotta tollát, melyeket a villogó szemek szívéig küldtek. Szerk. MŰVÉSZÉT. Feleki Miklós jubileumára készülnek a nemzeti színháznál, melynek 25 év óta lesz már tagja február hóban. — Feleki annál inkább megérdemli a közönség lelkes pártfogását, mert a hozzá hasonló rangú művészek ugyancsak szerény számmal vannak. * A gyapjú-utczai német színház igazgatója Bécsbe akarja vinni társulatát, mert (ami csodák csodája!; nem tud megélni Budapesten. — Helyébe Laube készül lejönni ideiglenesen. * Fővárosunk nem fogy ki a kitűnő énekesnők hailgathatásából. A svéd négyes, Patti, Donadio után most Nilson Krisztina, a svéd csalogány, tartja izgatottságban a művészi kö - röket. Nilson csak hangversenyben lépett föl; mert a nemzeti színház igazgatósága által felajánlott összeget keveselte. — Nilson asz- szouy a királyi család által is ritka kitüntetésben részesült. Bartalus Istváu »Vázlatok a zenetörténetből“ czíniű művének 1. kötetét kiadá. Ajánljuk t. olvasóinknak különös figyelmébe e művet, mely oly egyéné, ki hazánkban a legképzettebb zenetudós. A „Tinódy Lajos“ ezég bohózata, a »Tündérhaj,“ mely franczia utánzat s a német színház látogatói előtt nem ismeretlen, nagy silányság. Solymosi plane, az Ellenőr szerint, tisztesseges helyre nem való szövegű couplet- vel mulattatá a karzatot. * Lázas sebességgel kapta ki kezemből az áldott szerszámot s rágyújtott Soha sem fogyasztott el többet egy szál gyufánál. Helyet foglaltam vele szemközt s valódi gyönyörérzettel szemlélőm, mint simul el minden szippantás után egy-egy redő felrán- czolt homlokáról; mint lesznek szelidebbekké minden egyes füstgomoly után szemei, mint húzódik vissza terjengő füstfelleg közt az a megszokott ,pirók“ szín telt arczára. — Egy nagyot szippantott, egy nagy füstfelleget íútt ki sóhaj gyanánt szájából s megelégedetten nézett utána. — Bravó, pajtás, — kiáltottam fölugorva helyemről — most már én is rágyújtok, s együtt fumigáljuk adósságodat! — Hát hiszen mit is aggódjam — szólt birkaszelíden nézve reám — lesz a törvénynek annyi esze, hogy ráparancsol a hitelezőre, várjon addig, míg pénzem lesz, úgy-e? — Tökéletesen igazad vau !.. ■ így csillapítottam én le az én jó barátomnak felzaklatott kedélyét, s adtam vissza nyugalmát nem többel, mint csak — »egy pipa dohánynyal.“ P. A nemzeti színház előcsarnokában tudvalevőleg a magyar színészet kitünőbb hat képviselőinek karrarai márványból készült mellszobrát fogják felállítani, u. m. Szentpé- tery Zsigmond, Egressy Gábor, a két Szerdahelyi, Kántor Erzsébet és Tóth József mellszobrait. Utóbbi Izsó mintája szerint készül; az ifj. Szerdahelyi és Kántorilé mellszobrainak elkészítésével pedig Engel József, a Szentpé- teryével Huszár Adolf szobrászok bízattak meg. B. N. IRODALOM. Előfizetési felhívás küldetett be hozzánk a Máday Izidor által szerkesztett »Földmive- lési Érdekeink“ czímű mező- és erdőgazdasági képes hetilap 1877-iki folyamára. E lap cze- lul tüzé ki a földmivelés érdekében minden eszközt fölhasználni, a bajokat alkalmas intézkedések által elhárítani s ez által a gazdák szorult anyagi helyzetén segíteni. Hozni fog minden a gazdasági gépészet terén felmerülő újdonságot; a lótenyésztési rovatban e szakba vágó kérdésekről tüzetesen fog értekezni. Rovatai lesznek még: Ezakegyletek működése. — Gazdasági tanintézetemK és tanűgy. Szakirodalom. Sport. Méhészet. Kertészet. Magyar szaklapok szemléje, stb. A beküldött mutatványszám szakba vágó kérdésekkel foglalkozik s változatos, azért méltán ajánlhatjuk a szak- férfiak figyelmébe. A lap előfizetési ára egész évre ti írt, félévre 3 frt. Heteukint egyszer, hétfőn jelenik meg. Az előfizetési pénzek bérmentve Légrádi testvéreknek cziinzendők Budapesten uador-utcza 6. sz. * Ugyancsak Máday Izidor szerkeszti a »Falusi Gazda“ czímű képes népies lapot. E lap a gazdaságnak a kisgazdát érdeklő ágaira, úgymint a kertészet-, gyümölcstermelés- és borászatra fordít nagy figyelmet. Előfizetési ára egész évre 2 frt, félévre 1 frt. A „Föld- mivelesi Érdekeink“ és a »Falusi Gazdádra együtt előfizethetni negyedévenkint 2 írttal, félévre 4 frt-, egész évre 8 írttal. * A „Természet“ czímű természettudományi és földrajzi ismereteket terjesztő népszerű lapra is előfizetési felhívás küldetett szét. Szerkesztő: Berecz Antal. A lap minden hó 1. és 15-én jelenik meg. Előfizetési ára egész évre 4 frt félévre 2 frt. * A »Petőfi-Társaság lapja“ érdekes és gyönyörködtető tartalommal jelent meg. Tartalma: Serenade, Eudrődi Sándortól. Az a cudar asszony. Elbeszélés. Abonyi Lajostól. Emlékjegyzeteinkből. Folytatás, Lauka Gusztávtól. Heti szemle. Kálmán és Ida, Balázs Sándortól. Tárcza. A költői igazságszolgáltatásról, Torkos Lászlótól. Irodalom. Zene. Az aranykereszt. Hangversenyek. Nilson Krisztina. Ábrányi Köméitől. Vegyes. HÍREINK. ^Kinevezés. - A megyei igazoló választmánynak 1872-dik év óta fáradhatatlan, és buzgó elnöke Plosszer Ferencz kanonok úr ő nagysága betegeskedése miatt ezen választmány elnökségéről leköszönt, helyébe főispán úr ő méltósága által e hó 22-kén F'orintos István kanonok úr ő nagysága neveztetett ki, ^Adakozások a török sebesültek javára. Szerkesztőségünknél adakoztak: Krausz ^rmin 1 frt. Ransburg Fischer Leopoldiua 1 írt. Cseresnyés Vermes Árpádin 1 frt. Fischer Manó i frt. Freund Sámuel 1 frt. Julie de Maresch 1 frt. Stáhly György 2 frt. Az iparos ifjúság képző és segélyző egylete 4 frt 10 kr. ^Farsang. A veszprémi nemzeti Casinó termeiben szombaton, január hó 20-án rendezett» részvényes-tánczestély“ minden tekintetben fényesen sikerült, s reményleni engedi, hogy jövőre a Casiuóban tartandó' bálok ismét vissza fogják nyerni előbbi kedvességüket. Helybeli és vidéki hölgyek egyaránt szép számmal jelentek meg; ott láttuk: Bakarcsics alezeredesnét, Barcza Bélánét (Devecserből), Cseresnyés Nándornét, Fodor Gyulánét, Kindl- nét, Kőrössy Lajosnét, Kutassy alezeredesnét, Mórocza Kálmánnét (B. Füredről), Mórocza Zsigmondnét, Ruttner Sándornét, Szabó Im- rénét, Szaladkay istvánnét (Gyepesről), Szőllősy századosnét, Takács Lajosnét, Tamássyné sz. Böhm Claudint (Jákról), Vikár Lajosnét, Csirke k. a. Éhn k. a. (Somogyból) Fodor nővéreket (Berhidáról), Kerényi Gizellát, Komáromy Irént, Krausz Rizát, Nagy Mariskát, Pataky Antóniát, Szeute nővéreket, Végh Emíliát, Vida Gizellát, Vida Lujzát- és másokat. — Az első négyest 22 pár tánczolta, az utóbbiakat mindig több. általános volt a derű és mosoly, s így lett a „bál“-ból egy igen kedélyes, családias színezetű estély, melynek egész rendezésén» de különösen az érdekes változatokban gazdag „füzértáncz“ előállításán meglátszott a rendező urak ügyessége s fáradhatlan buzgalma. Ügy
