Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-08-19 / 33. szám
űrtartalmának megnevezése mellett vagy a származás, vagy pedig a rendeltetés helyére nézve illetékes közigazgatási vagy rendőri hatóságnak (kapitányságnak, szolgabirónak) bejelenteni és ugyanott igazolni: 1. hogy a küldendő bor, ser vagy szesz (pálinka, szilvó- rium) saját termése, vagy hogy azt a termelőtől ajándékba kapta. 2. hogy a szállítandó mennyiség saját vagy emberei (családja, szolgaszemélyzete vagy munkásai) szükségleteinek megfelel. Ennek megtörténtével a hatóság az illetőnek igazolványt állít ki, melynek előmutatása mellett a szállítmányt a vámsorompókon minden feltartóztatás nélkül beviheti. Heti szemle. — aug. 18-án. E héten is csak török győzelemről szólhatunk, habár döntő ütközetek nem, csak apróbb csatározások vívattak. Szulejman pasa megszállhatta a kajdicsi szorost a nélkül, hogy ellenségre bukkant volna; hasonlólag meg van szállva a törökök által Kálóiért, melyet azonban egy véletlen lőporrobbanás romhalmazzá változtatott. Lom-vonalról Sza- dina valamint Popkiöj és Kesrova mellől szintén török győzelmet jelentenek ügy, hogy a Balkán déli része teljesen meg van tisztítva az ellenségtől. Ismail pasa, ki az orosz határt át is lépte, Tergukassoff tábornokot feltartóztatta előnyomulásában. * A czár, legújabb hírek szerint, Gorny Studenben van. * A török hadvezéreknek egyesülése is szépen kezd sikerülni; legújabban jelentik, hogy Szulejman pasa Elenában egyesült volna Mebemed Alival. * A török kormány Boszniának és Her- czegovinának:Ausztria-Magyarországgal határos kerületeiben elrendelte az ostromállapotot és egyidejűleg egy császári irádé meghagyja, hogy mozgó és helyi nemzetőrségek alakíttassanak a férfilakosságból egész a 40 éves korig. * Az angol parlamentet Victoria királynő elnapolta és trónbeszédjében kijelenti, hogy Angolország viszonyai a külföldi hatalmakhoz békések, a keleti háborút illetőleg pedig addig semleges marad, míg érdekei veszélyeztetve nem lesznek, de amint ezek megsértetnének, bizalommal fog a parlament segélyére számítani. Felhívás a\ orosz invázió által földönfutókká tett tó- j rökors^ági lakosok segélyezésére, Polgártársak! Hónapok óta foly Bolgárországban a véres harcz, melyet Törökország fiai küzdenek a hazájokba betört ellenséggel. Vér és iszony jelzi az orosz sereg lépteit s a merre megy, halál és pusztulás jár j nyomában, Orosz hadak a Dunától a Balkán déli lejtőjéig terjedő föld nagy részét bekalandozták, s a merre jártak, nincs többé élet, nincs többé ember. A szántóföldek termése a csatamének patkói által elgázolva, virágzó ; arczczal, mintha vadalmába harapott volna, kidrukkolja a kövér fiorest a sovány kellner vékony tányérjára. Sándorffi szomszédom e közben az asztal a 4 tt úgy titokban hol egyik, hol másik kezének vizsgálgatja a pulsusát, vajon a gyomorlá z mily fokra hághatott a kövér pecsenye elmaradása miatt és kezdi zsebpati káját előszedni, ha valaki a bankettisták közöl éhtyphusba találna itt esni, hogy rögtön segíthessen. Véghelyi mérgesen lesüti a szemét és gondolkodik, mint fogja mondandó toasztjában az egész vacsorát össze- I komiszozni. Én, ki életelvemnek, soha jól nem lakni, most a jólakásig hódolhattam, bajuszom alatt mosolyogva végighordozora tekintetemet a tisztes, de éhes vendégkoszorún és nem kis élvezettel láttam, mint fordították elkeseredésöknek nyilait a muszka helyett j Kaszl felé, ki elég okos volt lőtávban nem mutatni magát, mert különben vagy Sipkát vagy Plevnát kapott volna. A várva várt ! pecsenye helyett féket eresztettünk a toasz- tok beláthatlan seregének. Benkő István volt a vezér, ki a keleti kérdésben a világon mondott és mondandó minden magyar to- ásztnak a velejét összefoglalta mondván: Éljen a török! Természetes, hogy a pecsenyét nem érintett ajkak egyhangúlag viszonozták ezt. Erre szoros egymásutánban emeltek poharat Csapó József az egyesülésre, Husvéth János a török nemzetre, Eötvös Károly azon öregre, ki pezsgőspalaczkját csak akkor durrantatja el, ha a török győz, Benkő István Klapka tábornokra, Husvéth János Eötvösre, Benkő Véghelyire, Dukavics S. Vikár Lajosra, Balogh Károly Csapó Józsefre, Benkő Szász Ferenczre, helységek feldúlva és lángbaborítva, a lakosság legyilkolva vagy elmenekülve, — egész vidékek áldozatul estek a betört ellenség j pusztításainak. Igen, polgártársak! a háborúnak nem egyedüli áldozatai azon vitéz férfiak, kik fegyverrel a kézben esnek el hazájok védelmében, j — hanem áldozata a szegény föld népe is: a nők, aggok és gyermekek ezrei, kik romba- í döntött tűzhelyükről ejüzetve, hontalanul bo- ! lyongnak hazájokban. És ha a vitéz török sereg vitéz sebesültjeinok szenvedése megérdemli a szív nemes részvétét, kétszeresen megérdemli azt az ellenség által földönfutóvá tett földnépe : amannak a háború szenvedésein kivül dicsőséget is hoz, ennek csak kint, ínséget és nyomort. Értesülve vagyunk, hogy Törökország déli tartományaiban ezrivel bólyongnak ezen felperzselt házaikból kiűzött szerencsétlenek, | jobbára munkaképtelen férfiak, nők, aggok és gyermekek; nem találva fedélt, mely éjjelre oltalmat adjon, nem ruhát, mely tagjaikat befedje, nem kenyeret, mely éhségüket csillapítsa. A legnagyobb nyomor nem a csatatére- j ken lakik, hanem a menekültek közt: ezer és ezer embertársunk küzd Törökországban az éhhalállal, Polgártársak! A gondviselés jó terméssel áldotta meg Magyarországot. Mindenkinek vau egy kevés fölösleges: ha pénzben nem, életben. Juttassunk Isten adományából egy keveset azoknak, kiket Isten oly súlyosan meglá- | togatott. Adakozzunk az orosz invázió által földönfutókká tett törökországi lakosok nyomorának enyhítésére. És miután a háború borzalmai nem tesznek különbséget ember és ember; keresztény, mohamedán és zsidó között, ami könyörületességünk is egyiránt, vallás- és nemzetiségi különbség nélkül forduljon mindazokhoz, kik egykori jólétök romjaiból nem menthettek meg egyebet a puszta I életnél és a bizalomnál, Isten és embertársaink j könyörületessége iránt. És miután ama vidékeken, hová e szerencsétlenek menekülnek, az élelmi szerek hiánya legnagyobb oka a nyomornak — mert ott már pénzért sem lehet kapni kenyeret, — adakozzunk necsak pénzben, hanem természetben is. Alig lesz, még a legszegényebb földmi- vesek soraiban is fia Magyarországnak, ki ha többel nem, egy két liter búzával vagy más élelmi szerrel ne járulhatna a felebaráti szeretet e müvéhez; és nem lesz senki elég kőszivű arra, hogy feleslegéből megtagadjon egy darab kenyérre valót, melylyel tán egy i embertársát mentheti meg az éhhaláltól. Ha akad Magyarország minden falujában egy egy emberbarát, ki polgártársai adomá- j nyainak átvételére vállalkozik, — ha akad minden vidéken vagy megyében egy vagy több buzgó férfiú, ki a távolabb íekvő falvak adományait egy forgalmi központon, vasúti vagy gőzhajózási állomáson összegyűjti, könnyűvé lesz téve a begyült adakozások elszállítása. Akik e nemes emberbaráti czélra közreműködni hajlandók, azokat ezennel felkérjük egyrészt az adakozások gyűjtésére, másrészt a begyült adakozásoknak a vidék főbb pont- ; jaira szállítására. A gyűjtés mindenre kiterjedhet, arai az élet fentartására szolgál, első sorban; búzára, rozsra, hüvelyes veteményekre s egyáltalán könnyen eltartható élelmiszerekre. Az adakozások tömeges és ezáltal olcsóbb elszállítása úgy eszközölhető, ha a gyűjtők a vidék egyes főbb helyein összegyűlt adományok minőségéről alulírtak megbízottját, Sztupa György' országgyűlési képviselő urat (lakik: Budapest, Kálvin-tér 1. sz) irásbelileg értesítik, ki az adományoknak — az egyes vidékek fekvése szerint — Budapestre, vagy egyenesen rendeltetési helyökre szállítása iránt í intézkedni fog. Az adományok hirlapilag nyugtáztatni fognak. Bízunk a magyar közönség emberbaráti részvétében a háború e szerencsétlen és ártatlan áldozatainak kimondhatatlan szenvedései iránt és kérjük polgártársainkat, járuljanak adományaikkal e szegény menekültek nyomorának enyhítéséhez, kikre Oroszország irtóháborúja a legsúlyosabban nehezedik. Isten áldása lesz a felebaráti szeretet e művén, s a műnek nemesszivíí munkásain! Budapesten, 1877. aug. 1G. Dr. Batitzfalvi Sámuel akad. tag, fővárosi bizottsági tag, dr. Borbás József, kórodai főorvos, főv. bizottsági tag, Cabdebo István, fővárosi bizottsági tag, Földvári Mihály, országos képviselő, megyei bizottsági tag, Forgó István főv. bizottsági tag, Gardos Károly fővárosi bizottsági tag, dr. Gebhard Lajos kórodai igazgató, fővárosi bizottsági tag, Gebhard József, ügyvéd fővárosi bizottsági tag, dr. Halász Géza, fővárosi bizottsági tag, HelC Ignácz országgyűlési képviselő, Királyi Pál, országgyűlési képviselő, fővárosi bizottsági tag, Kováesy Gyula, országgyűlési képviselő, megyei bizottsági tag, Krajtsik Ferencz, orsz, képv., főv. biz. tag, Miklós Gyula, orsz. képv. Molnár Antal, orsz. képv., Molnár Endre, kereskedő, főv. biz. tag, dr. Morzsányi Károly, ügyvéd, főv. biz, tag, Násztl Mór főv. biz tag, dr. Poór Imre, főorvos, akadémiai tag, főv. biz. tag, Szluha Ág., orsz. képv. Sztupa György, gyógyszerész, orsz, képv. f. b. t., Takácsy Miklós, f. b. t., Toldy István, lapszerkesztő, főv. biz. tag, Toperczer János, ügyvéd, főv. biz. t., Török József, gyógyszerész, főv. biz. tag, Urváry Lajos, lapszerkesztő, főv. biz. tag, Vogel Péter, ügyvéd. Népgyülésünk. A múlt vasárnap rendezett népgyülés a legkedvezőbb időjárás mellett tartatott meg. Már kora reggel, de különösen a kitűzött határidő, d. e. 10 óra előtt látni lehetett a vidéki kocsikat nagy számmal a vásártér felé tartani, hol e közben perczről perezre nagyobb nagyobb lett a néptömeg, mely példás rendben szakadt kisebb nagyobb csoportokra eszmét cserélendő a fontos napi események felett. Tíz órát már jóval elverte, még senki sem volt látható a két óriási nemzeti zászlóval a szónokok számára kijelelt vásártéri ház erkélyén. A hevesebb vérűek már kezdtek türelmetlenkedni, kivált midőn azon kósza hír kelt szárnyra, hogy a pesti vonatot is bevárják, melylyel nehány magasabb vendég érkezik városunkba. Ezen hírben mi való sem volt, hanem ezalatt az iparos olvasó-egylet helyiségében ütött ki a vezértérfiak közt egy kis csetepaté, mi a népgyülés megnyitását késleltette. A rendező bizottság határozati javaslatában előfordúlt ezen kitétel »haladéktalanúl“ volt a meghasonlás oka szemben a »kellő időben“ kifejezéssel. Egyik elnök a másik után köszönt le, míg végre korelnökké Dukavics Sámuel választatott meg, ki háromnegyed tizenegykor az erkélyre lépett és a jelenvoltaknak Husvéth Jánost ajánlotta népgyülési elKenessey Miklós Veszprém város független polgáraira. Ezek után Vóghelyi Dezső állt fel i és feszült tigvelem közt előadja, hogy jó lesz, ha azokért a’ vérző törökökért nemcsak beszélünk, hanem teszünk is és ő gyűjtést indítványoz itt mindjárt. Mint a macska a havat, úgy szoktam én néha a jövőt sejteni, de azt még sem hittem volna, hogy a toasztok ilyen pénzes mederbe is besandítsanak. Erszényemhez nyúlok, a jó ég tudja, miért és azt látom, hogy igen sokan követnek, hihetőleg a törökök iránti lelkesedés fokmérője most az egyszer az erszény lesz. Többé kevesbbé pártolták az indítványt Eötvös, Dukavics, Perlaky, Benkő, míg végre Csapó Józsefet kértek fel a pénz- gyűjtés0 rendezésére és az adakozók befejezésére Eötvöst. Gondolkodtam, mennyit adjak én most; ha sokat adok, az is baj lesz, ha keveset, az is; persze e két szélsőség közt legbiztosabb lenne a középút t. i. semmit sem adni, de, uram fia, akkor Véghelyitől meg nem maradok. Tanácsot tartottam tehát Üzente szomszédommal és abban állapodtunk meg, hogy mint aféle szegény ördögök egy fiorest írunk alá. Úgy lett; azonban eszünkbe jutott a konyhában rekett pecsenye, ennek az árát már csak azért se vigyük haza, nehogy, valahányszor azt megpillantjuk, mindannyiszor pecseuyedühbe essünk, elhatároztuk, hogy ezt is a szegény törököknek adjuk, ha már mi nem laktunk jó rajta, lakjék jól helyettünk egy derék Plevna-hős. lnneu van, hogy a tisztelt olvasó neveink mellett az adakozók sorában két-két forintot talál. A könnyebb ráis- merés végett ritkított betűkkel szedettem. Míg a pénzvándorlás tártott, azalatt szót emel Dukavics és sajnálatát fejezi ki a felett, hogy j városunk polgármestere nincs jelen, mire rae- legiben azzal válaszol Véghelyi, hogy ő van megbízva a polgármester urat képviselni. Erre Boguár Géza, kir. ügyész Sopronból, mond talpraesett köszöntést Veszprém megye- és városra, majd Benkő Bognárra, egy úttal kimenti a távullevő polgármestert és hét gyermeke után hét forintot tesz le a török sebesültek részére. Most felolvassák az adakozók névsorát és a befolyt összeget 85 írt 20 krban át is adják e sorok Írójának. A toasztok újra megeredtek, Husvéth élteti Baloghot, Germa- necz Véghelyit, Balogh a „Veszprém* szer- j kesztőjét- Dóczy Pál nem tudni, kire toasz- i tírozott, mert toasztját a jeleuvoltak éljenekbe fojtották, özente emel poharat Véghelyire,ki már régóta buzgólkodik a török sebesültek számára való gyűjtés körül, végre Balázs Géza felkö- szönti a nőket, kik tépéskészítés által eddig is már szép rokon ..zenvet mutattak a törökök iránt. Ezzel a toasztok sora be lett volua zárva, ha néhány buzgó ember engem is bele nem ugraszt a toasztírozásba. A szerkesztőt akarják hallani, mintha bizony annak a szerkesztőnek a toa3ztírozáshoz is kellene érteuie. Váltig szabódtara, hogy ón Kis Miska vagyok ebben a mesterségben, hogy éu minden toaszt- nak csak a végét szeretem, t i. ha már a poharat az ajkakhoz kell emelui és éljent dörmögni; de nem volt pardon, addig fecsegtek locsogtak a fülembe, míg végre haugosan tiltakozva a szabad akaratnak ilyetén kipáuy- vázása ellen elkezdtem toasztírozni. Aesopuson kezdtem, mert más hamarjában nem jutott eszembe; ez csúnya, rút külsejű és púpos hátú | nőknek. A népgyülés éljenei közt kilépett, ! Husvéth János az erkélyre, megköszönte a benne helyzeti bizalmat, a népgyfllést megnyi- tottnak jelentette ki és a rendező bizottság határozati javaslatának felolvasása- és indokolására Eötvös Károlyt szólította fel, ki először a resolutió pontjait olvasta fel, melyek így szólnak: A veszprémi népgyűlés egyhangúlag megállapodott abban, hogy 1) Az emberiség nevében kárhoztatja és elitéli azon népjogellenes kegyetlenségeket, ’ melyeket az orosz hadsereg s az általa fel- j fegyverzett bolgár lázadók a fegyvertelen tö- ' rök lakosság ellen elkövetnek. Felhívja a magyar felelős kormányt, hogy minden hatalmában álló eszközzel és | haladéktalanúl ezen kegyetlenségek megszün- ; tetősére törekedjék. 2) Oroszországot a magyar nemzet el- I lenségének, Törökországot pedig a magyar állam és a magyar nemzet barátjának tekinti. Kárhoztat minden állami cselekvényt, mely a török állam bármely területének elfoglalását czélozza, hacsak az a török állammal való szövetség alapján nem történik. Felhívja a magyar felelős kormányt, hogy i minden hatalmában álló eszközzel a török ! nemzettel szövetségre s az orosz hadaknak az aldunától visszaszoríttatására haladéktalanúl törekedjék. Ezen határozati javaslatot a népgyülés éljenekkel fogadta. Erre következett Eötvös Károlyuak gyújtó indokoló beszéde, mely szabatos és tősgyökeres magyar kifejezéseivel inkább a szenvedélyhez, mint az észhez szólott és mondhatni, rendkivííli hatást idézett elő oly annyira, hogy az éljenek meg a felhevűlt- ség szülte oroszellenes közbeszólások miatt perczekig volt kénytelen szünetelni és várni, míg ismét szóhoz juthatott. Utána Vikár Lajos ügyvéd emelt szót és szelídebb, in- kább elméleti fejtegetésekkel hatott a hallgatóságra, mely ezen szép beszédet is többszörösen félbeszakította helyeslő felkiáltásokkal. Több szónok nem jelentkezett és így az elnök féltévé a kérdést a határozati javaalat elfogadása iránt, mi egyhangúlag meg is történt, ezzel az elnök -a népgyülést befejezettnek nyilvánította, miközben Szász Ferencz, szent-istváni reform, tanító, kért szót s megható, őszinte szívből fakadt beszédben mondott köszönetét az egybegyűltek nevében a rendező bizottságnak azon kijelentéssel, hogy a hallott resolutionak minden egyes pontja a népgyűlés érzületével találkozik. Erre a nép- gyűlésnek háromnegyed tizenkettőkor vége szakadt, az egybegyűltek a legnagyobb rend- és csendben szétoszlottak. Este bankett, melyről lapunk más rovata kimerítőleg szól. Folytatás a melléklapon. lévén többedmagával kiállíttatott eladás végett, mint rabszolga a piaczra. A vevők mind a szebb rabszolgákou kezdték meg az alkut, a csúnya Aesopusra a kutya sem hederített, míg végre egy vevő mind végig kérdezt# őket, ki mit tud. Aesopushoz jutván rámordult .Hát te mit tudsz?* ,Semmit“ volta lakonikus válasz. „Hogyhogy?“ kérdi a meglepetett: ,Na, csak úgy, hogy amit tudtam, azt már előttem ezek mind elmondták, nekem nem maradt semmi.“ — Én magam is ilyen formán voltam most, akire kellett és lehetett volua toasztírozni, arra már mind toasztíroztak, nekem nem hagytak senkit; előrántottam hamarjában két tárgyat, Veszprém polgárságát és a nép- gűlés rendező bizottságát. Minkettőre sikerült éljeneket még pedig harsányan kiáltanunk. Ezen silány toasztomuak az az egy jó haszna volt, hogy Véghelyi és Eötvös szép szónoki tehetségeit kiugrattam a bokorból. Véghelyi csekélységemre emelt poharat, hogy mily nehéz és terhes állásom lesz uekem mint szerkesztőnek a legközelebbi jövőben, értve alatta a restauratiót, meg a követválasztást, meg hogy milyen aesopusi alak vagyok sat. sat. Erre Eötvös Károly állt elé és Véghelyire mondott oly remek toasztot, hogy kevés kivétellel mind köré csoportosúltuuk és bámultuk azt a szép szabatos előadást, azt a játszi elmét, mely hol a jelenvoltak közöl egy-egy kopasz fejre, a magáét sem véve ki, hol a .Veszprém“ újságra, hol erre, hol arra mindig tudott valami körömfont kitérő, enyelegve metsző valamit mondani, úgy, hogy az ember szívesen eltűrte a vágást, csakhogy gyönyörködhessék a magyar zamatú szép nyely- és előadásban.
