Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-08-12 / 32. szám
III. évfolyam. 1877. 32-ik szám. Veszprém, Augusztus 12. jgl'Ö—-=<m .uras és „Hív. Értesítő“ | Btgjsle» minién mirup. Előfizetési dij : Egész évre . - 6 frt kr Fél évre . - - 3 frt — kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Eg)'es példánj ára 15 kr. (o KÖZGAZDASÁSI, HELYI r_ ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM i MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Kiad ó-h 1 v a t a 1: KRAUSZ ARMIN küfijrtereikddéie Veszprémbe, ;i hova minden előfizetés hirde- jl tésdij • postai reklamáczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasáboe petitsor 6 kr. NYILTTÉR pet.iteoronkiiit 15 kr. a | külön minden beiktatásért |j 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: ^ kegyesr.nagy gymnasium.^ ífes= ■ A népgyülések. A társadalomtan mai fogalmai szerint minden egyénnek megvan a maga jog- és kötelességköre, melyben működését úgy saját, mint a köznek jólétére irányozhatja, sőt a tái’sadalmi morál szempontjából irányoznia is kell. A kötelességkor bizonyos, hol többé, hol kevésbbé súlyos terheket ró az egyesekre, melyeknek elviselését ha nem is egészen könnyűvé, mert hiába érző lények vagyunk, de minden esetre türhetó'vé teszi azon tudat, hogy egymásért, a közért tesz- szük, mit ha elmulasztunk, felbomlik az egyiitlét és mi leszünk azok, kik a fejetlenségben, a zűrzavarban legtöbbet, mondhatjuk, mindent veszítünk. A kötelességkor fogalmából kifolyólag kinek-kinek közölünk csak annyi a társadalmi értéke, amennyire kötelességét teljesíti, mert amit e körön kívül tesz, legyen az magában véve a legtökéletesebb valami, pusztán magán- és kizárólag egyedi jellegű lesz és mint ilyen nem követelhet magának még elismerést sem. A kötelesség eszméjének ily nagy horderejüsége mellett kell oly körnek is léteznie, melyen belül bizonyos társadalmi jogélvezetekkel ruháztatik fel az egyén és ezen kör képezi a társadalmi jogkört. Az egyén nem pusztán öntudatlan része a társadalmi gépezetnek, hanem, ha még oly kis mérvben is, öntudatos intézője ugyancsak magának ezen gépezetnek; befoly oly intézkedések létesítésébe, melyeknek előnyeit élvezi, terheit viseli, szóval, a társadalomnak alanya is, tárgya is egy személyben. Ha e kör, ezen jogkör nincs, vagy bármi kül- vagy bel- erőszak által meg van akasztva, a kötelességérzet létalapját vesztette és az együttlét kizökkent természetes kerékvágásából. Ezen jogkörnek természetes kifolyása, hogy elvégre tárgyunkra térjünk, a napjainkban országszerte tartott népgytílések, melyeknek feladata a jelenleg napirenden levő bonyodalmak elintézését illetőleg a döntő körökben is érvényre juttatni a nemzet szándékát és óhajait. A népgytílések politikai horderejével foglalkozni nem , lapunknak feladata, mi az egész meg- indúlt mozgalmat társadalmi szempontból vizsgáljuk és megvalljuk nyíltan, nem kis okunk van büszkéknek lenni, hogy a magyar oly öntudatosan és igazi magyar természetéből kifolyó önérzettel, szívós következetességgel járt és jár el, hogy méltán ki fogja, az óhajtott siker beállta- vagy kima- radtával, mindegy, egész Európa, talán az egész művelt világ becstílését vívni. De nem is lehet ez máskép, hisz napjainkban, alig hinné az ember, oly gyávaságot látunk egyeseknél ép úgy, mint egész népeknél, hogy szinte megundorodik az ember. Aki érti a félemlítés aljas mesterségét, azé a hatalom a nagy diófáig; a többi összehúzza magát, mint a mennykő Ladány mellett és mocczanni sem mer, nehogy észre j vegyék, hogy ő is létezik. Ennek lehet és kell is azután tulajdonítanunk, hogy annyi visszaélés követtetik el mások jogai- és kötelességeivel, azoknak bűnös elnyomása, ezeknek az el- viselhetlenségig való fokozása által. Nem ok nélkül van az önérzet keblünkbe oltva, ha ezt ápoljuk, értéket kölcsönöz ez lényünknek magunk és mások előtt. Helyesen fogta fel és alkalmazta ezen önérzetet a magyar nemzet a mostani válság közepette és fényesen igazolta általa azt, ami a magyarról úgyis régóta állott, hogy benn egyenetlen és megférhetlen önmagával, de künn, ha veszély fenyegeti, akar is, tud is egy lenni és egy szívvel és egy lélekkel cselekedni. Vajha belállapo- tainkat illető eljárásunkról is ugyanezt mondhatnék! De itt van min elszomorodnunk, ha magunk körül tekintünk és látjuk, mint húzunk annyifelé, ahányan vagyunk. Na de ne keserítsük egy rokonnemzet iránti lelkesedésünket azzal, hogy belállapotaink tükrét tartjuk ép a felhevtíltség izgató mámorában a nemzet elé, hogy lássa, mennyit mulasztott ép az által, hogy nem tudott egyetértő és összetartó lenni, hanem inkább merítsünk erőt, bátorságot és bizalmat minmagunk iránt, hogy valamint kifelé tudunk egyek lenni, úgy lehessünk egyek befelé is, és akkor a magyarnak nincs mit télnie, hogy a beállott népdulakodásban leszo- ríttatik azon térről, melyre a nemzetek sorsát intéző gondviselés állította, hogy nyugat és kelet között közvetítse a műveltséget, közvetítse a józan haladást. A mozgósítás költségeinek fedezésére vonatkozó tárgyalások befejezetteknek tekinthetők. A hitelintézeti consortium a kívánt összeget rendelkezésére bocsátotta a közös pénzügyminiszternek akkép, hogy azt általa meghatározandó időben és részletekben veheti fel a nyilatkozó szükséghez képest. A közös hadügyminiszter az úthálózatban, nem különben a posta- és távirdahálózatban előforduló változásoknak miként leendő nyilvántartása tárgyában részletes utasítást dolgozott ki, melyet a közlekedésügyi miniszter tudomás és alkalmazkodás végett a napokban küldött meg a törvényhatóságoknak. Az osztrák vasúti igazgatók értekezlete visszautasította a lemberg-cernovici vasul igazgatóság indítványát az orosz sebesülteknek osztrák vasúti vonalakon leendő szállítása iránt. A Rothschild, a hitelintézet és a Wodi- aner-consortium, mint egy bécsi lap értesül, késznek nyilatkozott 26 millió fedezésére. A nemzeti bank az átadott czimletek alapján 15 milliót fog szolgáltatni. A consortium %% provisiót kap. A kölcsön kamatlába 7%. A még hátralevő 11 milliót a consortium szolgáltatja maga, a külföld igénybe vétele nélkül, mi által mellőzve van a valuta-speculátio veszélye. Ezen összegért Hoffmann közös pénzügyér váltókat ad 7% kamatlábra. A consortium kötelezi magát, hogy ezen összegeket 3 hónap alatt a kormány szükségletére készen tartsa. Heti szemle. — aug. 11. A plevnai győzelem, úgy látszik, a szerencsét tartósan a derék török sereg zászlaihoz fűzte, mert azóta egymást érik a győzelmi hírek, míg az oroszok seregei páni rémületben egyik csatát a másik után vesztik el. így Szuleiman pasa Jeni-Sagránál teljesen megverte az oroszokat, Kazaulik és a Hain-Bron szorost bevette; Despotovics vezérlete alatt álló felkelők a törökök által szétugrattak és részben osztrák-magyar földre szoríttattak, itt lefegyverezték és internálták okét; Osman pasa pedig Lovcsa mellett aratott az ellenségen fényes diadalt. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Sötét az éj... Sötét az éj,... mély, síri csend Uralg a téreken, — Sötét felhő a bánat is Borongó lelkemen — ! Csak egy kis pásztortüz daczol Az éj sötétivei; Miként ha eltévedt utast Vezetne fényivel. Szerelmed égő lángja volt Az én szövétnekem; Ha az kialszik, én a sírt Ki nem kerülhetem. — r. — e. Máramarosból. Balatou-Füredről írt soraim miatt, hallom, megneheztelt rám a nemzet bárója. Hihetetlen, legalább előttem; hisz aki az életet víg oldalról képes felfogni, mint ő, lehetetlen, hogy bölcs ne legyen, a bölcs pedig sohasem haragszik. Socratesnek volt egy boldog emlékű életpárja, Xanthippe, ez egy napon reggeltől estig zsörtölődött a jó öreg Socratesre. So- cratea bölcsen hallgatott és tanulmányozta egyrészt önmagában a türelmet, másrészt nejében a veszekedés hajlamát. Estére kelve fogja magát és szép csendesen kimegy sétálni a ház elé. Na, ez több volt, mint amennyit Xanthippe elviselhetett volna; nem kellett sok, egy perez alatt felkap egy dézsa vizet és az ablak alatt nagy komolyan elsétáló Socratesnek a nyaka közé zúdítja. Socrates kimért phlegmával visz- szapillant és ezen szavakkal: »Tudtam, hogy ily égiháború után esni fog“ végét szakítja a családi tragicomédiának. Na, de a nemzet bárója ember is egyszersmind és így az emberi gyarlóság ép azon pillanatban vett rajta erőt, midőn soraimat átolvasta. Se baj! lovagias elégtételt kell neki adnom. Legközelebb kirán- dúlok hozzá, bemutatom neki magam és tetszésére bízom, párviadalt akar-« vagy örök barátságot. Ha az elsőt választja, amit alig hiszek, kiküldőm magam helyett helyettesemet, elég termetes gyerek, verekedjék az meg helyettem, mit is keresne a nemzet bárójának eltévedt golyója egy szegény szerkesztőnek sovány oldalbordái között. Olyan nincs. Hogy ez helyes eljárás, a leghatalmasabb emberek példája mutatja; a diplomaták összevesznek és a szegény népeknek kell verekedni. Ha a másikat választja, az őrök barátságot, amit hiszek is, reméllek is, szeretek is, akkor szent a béke; egy barátságos kézszorítás és mi örökre egyek vagyunk, karöltve járunk-keiiink Füred sétányain és megvalósítjuk a nagy demokratikus elvet, mint sétálhat egy nemzet bárója egy nemzet napszámosával. Megígértem, hogy távúliétem alatt folytonos érintkezésben leszek a t. olvasó közönséggel; ahogy-úgy be is váltottam. Az alföldről írtam, ha mást nem, egy vezérczikket az iszákosságról; ebből láthatni, hogy behatóan tanulmányoztam ezen nevezetes tárgyat, de kérem, félre ne értsen senki, nem practice, csak theoretice ám. Practice alig is tanúlmányozhattam volna, mert egyik-másik korcsmában olyan átkozott bort kaptam, hogy még a bicska is kinyílott tőle a zsebemben. Máramarosból is írok és mint aféle önző ember, csak magamon kezdem; hiába, minden szentnek még mindig maga felé hajlik a keze. Körutazási jegyet váltottam Czegléden; erszényem a tanú, hogy nem fösvénységből, hanem csak kényelmi szempontból, mert semmiért sem haragszom annyira, mint azért, ha minduntalan ki kell az erszényt nyitni. Egy eset van csak, mikor az erszény-nyitogatást örömmel gyakorlom, ha abba betehetek é3 nem, ha abból ki Kell venni. Nem tudom, más hogy van ezzel, de már nekem ez a természetem, a természetet pedig megváltoztatni nagyon bajos, kivált ha már inuen-onnau meg is őszült az emberrel. Feltűnő volt előttem, amint körutazási jegyet kértem, a hivatalnokoknak szokatlan előzékenysége; persze ezek a jó emberek azt gondolták, hogy annak, aki ebben a delicites világban 25 forintot ki tud drukkolni egyszerre, nagy úrnak kell lennie. Hadd gondolják, mindig jobb, mintha éhenkórásznak tekintik az embert, hiába, az úton minden ember annyit ér, amennyit mutat. A vonat, mely az alföldről hozott, tovább folytatta útját Budapest felé, én bucsútekintetet vetettem utána, midőn egyszerre látom, hogy egyik coupéból valami ruhadarabot dobnak ki az útra. Azt is, gondolám magamban, valami összeveszett feledékeny ember felejtette benn és valami jóravaló utitársa könyörületből kidobja, hogy mégis itt maradjon. Mi közöm nekem más bajához? Nagy-hegyesen járok le s fel a pályaudvaron várva azon időt, melyben magam is útra kelhetek. Amint így sétálgatok, úgy éreztem, mintha valamim hiányoznék; erszényem után nyúlok, megvan; tapogatom a fejemet, hála istennek még nem vesztettem el, eszemet is helyén találtam. Eh mit, gondolám, ezek a sejtelmek csak olyanok, mint mikor számokat álmodik az ember, melyek ép akkor jonek ki, mikor nem tette meg azokat. De csak megmaradt az én furcsa sejtelmem, hogy valamim hiányzik; utána gondolok még egyszer és komolyan, hát, uram fia, az én drágalátos plaidem hiányzik a vállamról. Hol hagyhattam én azt? Váróteremben még nem voltam, a restauratiótól is távul tartottam még kötözködő gyomromat. Na szépen vagyunk szerkesztő uram, mosolyogtam keservesen ma- gambau, amit megspóroltál a körutazási jegygyei, azt most duplán ki kell adni, mert piáid nélkül utazni ma, legenyhébben szólva, nevetséges; a plaid modern ruha, egész gondolkozásunk, összes cselekvésünk, lelkiismeretűnk, jellemünk, mind mind oly hűen van megtestesülve a plaidben, hogy kívánni sem lehetne különben. A plaidbe ép úgy, mint a modern gumilászti-lelkiismeretbe, minden belefér és belőle minden kitelik; ha kell téli gúnya, ott a plaid; ha kell szellős sátor a perzselő napsugarak elleu, ott a plaid; ha kóiikába estél, haskötő a plaid; ha arczodból dobot puffasztott valami átkozott sovány léghuzam, ott a plaid; gPJTLapunk mai számához fél ív melléklet és fél ív „Hiv.-Ért.“ van mellékelve.~^V
