Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-06-24 / 25. szám
Melléklet a „VESZPRÉM“ 25-ik számához. de ennek egy része az adóleszámolás alkalmával, mint behajthatlan mindenesetre el fog esni. A népnevelési ügy: A megye területén a múlt 1876-dik évben volt összesen 295 iskola 399 tanteremmel; ezen iskolák közül az előírt tanszerekkel el volt látva 42, és még 58 találkozott olyan, hol egy tanteremre és egy tanítóra 100 gyermeknél több jutott. Faiskola volt 265, tornatér pedig 276, tornaeszközökkel azonban csak 88 volt ellátva. Tanító és tanítónő volt összesen 382, ezek közül rendes 346, segéd 36. képesített 318, nem képesített 64, túlkoru 85. A díjazást illetőleg a múlt évben még hat olyan felekezeti tanító-állomás volt, melynek évi fizetése a lakáson kívül a 100 frt; 13 olyan, mélyé 150 frtot, 52 olyan, mélyé 200 frtot és 63 olyan, melye a 300 frtot túl nem haladta. A megye területéről kimutatott tanköteles gyermekek összes száma 34339 volt; ezek közül télen-nyáron járt iskolába 22868, csak télen 8972, oktatásban épen nem részesült 2490 Tankönyvvel, legalább a szükségesek nagyobb részével, el volt látva 21484, tankönyvvel nem bírt 10356 írni olvasni megtanult 24815, csak olvasni 7025. Mig a bejelentett iskola-mulasztási esetek száma 4125, addig a büntetési eseteké csak 265 volt; a többi, állítólag, betegség- vagy szegénységgel kimentetett. Községi iskola volt a megye területén összesen 13; ezen iskoláknak fentartási költségeihez a múlt évben az állam 4763 frt se- gélylyel járult, építkezésre pedig 2576 frt 71 kr. engedélyeztetett. A Nagy-Vázsonyban pár év óta fennállott kisdedóvoda, a nép éretlensége és részvétlensége miatt, megszűnt; ellenben Veszprémben egy kisdedóvoda nyittatott meg; jelenleg fennáll tényleg 2, és pedig egy Veszprém és egy Pápa városában. Ezek szerint e kimutatást párhuzamba tevén a múlt évi eredménnyel, újabban azon kedvező siker mutatkozik, hogy mig egyrészről a mult 1875-ik évben az iskolát nem látogatók száma 3432 volt, s e szám az 1876-ik évben már 2490-re apadt, addig az iskola- látogatók száma 30016 ról 31840 re emelkedett, s azok száma is, kik írni olvasni megtanultak, a mult 1875-ik évi 24731-ről 1876-ban 24815-re emelkedett. A közbiztonsági állapotot következő adatok tüntetik fel; előfordult: 1 rablógyilkosság, 2 gyilkosság, 1 verekedésből esett gyilkosság, 2 rablás, 1 emberölés, 4 verekedésből és 2 véletlen lövésből eredt súlyos testi sértés és 146 tolvajlás. Tüzeset 50 fordult elő; kártékony jégverés nem volt. A gabonatermés a megye legnagyobb részén csak középszerűnek, de némely vidékén határozottan rosznak is mondható. A bortermés a tavaszi fagy, de különösen az őszi esők okozta rohadás miatt mind mennyiségileg, mind minőségileg silány volt, mihez járult még a bornak is csekély ára Az újonczozás eredménye és katona elhelyezés: Az összeírt 4484 egyén közül besoroz- j tatott 669, felnivizsgálatra küldetett 113, jogtalan távollevő volt 268, teljesen ismeretlen hadköteles pedig 376. A közöshadseregből a megyében az 5. számú huszárezrednek 1 és a 9 nek 3 százada, valamint a m. kir. honvédség, 7. huszárezredének 2 százada meg a 71. és 72. számú honvédzászlóalj pótcsapata volt elhelyezve. A honvédelmi minisztérium által elrendelt mozgósítási előkészületek raegtétettek úgy, hogy a netán felmerülő szükség esetén ez valamint a lóállítás is a leggyorsabban végrehajtható lesz. Közmunka: Az 1876 iki összes tartozás tett 62990 két-, 302 egyfogatú igás- és 77676 gyalog közmunkanapot, melyből pénzül megváltandó volt 14531 két-, 73l/2 egyfogatú igás és 21157 gyalognapszám, 23062 frt 60 kr. értékben, melyből befizettetett 20716 frt 37 kr. természetben leszolgálandó volt 48449 két- 228% egyfogatú igás- és 56519 gyalog nap, melyből leszolgáltatott 44106y2 két- 214% egyfogatú és 513853/4 gyaloguap; megváltatott 485 kétfogatú igás és 14 gyalog nap; hátralékban maradt 3875% két-, 14 egyfogatú igás és 4493‘/4 gyalognap; hatóságilag leírandó 30 kettős fogatú igás és 140 gyalognap. Új utak és műtárgyak : Építtetett az országutakon 845 futóöl út kőalappal, 301 kőalap nélkül; a fontosabb közlekedési utakon 1414 kőalappal és 5728 kőalap nélkül. Az országutakon építtetett 4 uj kő- és 8 fahíd, kijavíttatott 16 kő- és 8 fahíd; a fontosabb közlekedési utakon pedig újból építtetett és kijavíttatott 1-1 fahíd. A megrendelt 70 db nagyobb 400 db kisebb jelzőkövekből elkészült 70 db nagyobb és 80 kisebb db. A megyei pénztárban levő útfen- tartási alap ápril hóban tett 39298 frt 962/10 krt. Községi számadások: A községek 1861—1876 ig terjedő időre vonatkozó számadásaiból beadatott és átvizsgáltatván helybenhagyatott 2131 db, ellenben hátralékban van, részint be sem adva, részint észrevétellel visszaküldve 1026 db. Az 1876. évről beadatott 20 hátralékban van 242 db. A beadott és helybenhagyott községi költségvetések szerint községi pótadót kivetni 132 községben kellett. Kataszter. A földadó kataszteri munkálatok 8 község kivételével az egész megyében befejezvék. Mértékhitelesítés. Az 1874. 8. t. ez. értelmében Veszprém és Pápa városában felállított mértékhitelesítő hivatalok szerződésileg az említett két városnak adattak át. Betegápolási alap. A minden adólorint után kivetett % krnyi pótadóból ezen alapba befolyt az 1875. év 2. felétől 1877. márczius hó végéig 6828 frt 54 kr., a kiadás tett 5885 frt 32 krt; különben 1875. jul. 1-től is gyanította, milyen változás történt a szívében, mert másként miért járt volna csaknem mindennap a tiszltartóékhoz Pista? — Nem is volt már egyéb vágya, mint a halál, melynek közeledtét úgyis sejtette. Csak legalább még egyszer szólhatna Pistával!... Mikor Gizella kisasszony meg Bódi Pista a biróékhoz érte!', Örzsike épen álmából ébredt fel. Szemeit fölnyítva, maga előtt látta Pistát azzal a szép tiszttartó-kisasszonnyal; könyezett mind a kettő. Pista nem tudott szólni, zokogva borult a beteg leány_ keblére, s alig hallhatólag susogták ajkai: „Örzsikém, megtudsz-e bocsátani könnyelműségemért?“ ... Örzsike megbocsátott, nem is haragudott rá soha, szerette mindig, szeretni is fogja mindig, bár érzi, hogy nem sokára meghal; oh csak most, ebben az édes pillanatban tudna meghalni ! A kötelesség intő szava felhangzott; Pistának mennie kellett. De minő változás ! — hogy érzett két héttel ezelőtt, s hogy érez most; milyen vígan emlegette akkor, hogy újra visszamegy a „víg pajtásokhoz“, s meunyire szeretne most itthon maradni, vigasztalni azt a szegény beteg leányt! — Örzsike mosolygott, mikor Pista a búcsú csókját halvány arczára lehelte, s azt mondta neki szelíden, hogy nemsokára látják egymást, s akor ő „menyasszony“ lesz, — milyen boldogság lesz az!... jje Közel egy év telt el az események után. — Bódiéknál bizonyosan vendég van, mert a házban nagyobb a mozgás, mint eddig szokott lenni. Igen, s az a vendég Pista. De hova mehetett a kisbiróval? A falutól nem messzire látható a temető egy kis halmon. Ott van Pista, Miska bácsival együtt, ott állnak egy új sírhalom mellett, mely úgy meg van rakva koszorúkkal, bogy alig látszik a sok virágtól. A kisbiró épen most mutogatja Pistának, hogy ezt meg ezt a koszorút melyik leány kötötte. — Hát ezt a szépet, amelyik a kereszten függ, ki tette oda, Miska bátyáin? — Azt a tiszttartó leánya hozta, tudod, Gizella kisasszony, aki most már nem kisasszony, hanem boldog meuyecske; sokszor eljön imádkozni az Örzsike sírjához, s mindig hoz egy szép koszorút. — Áldja meg az Isten érte! — sóhajtott Pista, letörölve hulló könyeit. — Lásd Pista, ha korábban jöttél volna haza, a „szép menyasszony“-t talán nem viszi el előled a halál. . . — Visszakérem tőle, Miska bátyám! — Hallja? fújják az indulót, megpihent az ezred, s most már tovább megyünk — a porosz ellen. Isten áldja meg, kedves bátyám! — mondja meg a faluban, hogy még egyszer tisztelem minden jó ismerősömet, bocsássauak meg, hogy elhagyom őket; én nem jövök vissza többé soha!... — Pista, édes öcsém, állj meg még egy szóra, Pista!... Bódi Pista nem látott, nem hallott többé semmit; felült lovára, s gyorsan csapatához vágtatott, mely átutazóbau néhány óráig megpihent a faluban, s most tovább indult. # Egy évig nem hallottak róla semmit. Egyszer aztán megjött a falu házához a hír, hogy elveszett a háborúban.------Pá l János, meg Bódi Mihály még azután is csak „nászuram“-nakhítták egymást. Együtt lehetett őket látni mindenütt, egyik a másikat vigasztalta mindig. — Lássa nászuram — szólt szomorúan Bódi Mihály — csakugyan egymásé lett az a két gyerek, csakhogy nem úgy, ahogy mi akartuk 1... — A jó Isten akarta ezt így, nászuram ! P. 1876. decz 31-ig Veszprémmegye a betegápolási díjjak czímén kifizetett 12138 írt 81 y2 krt., melyből egyedül a sz. Rókus-kór- házra 7135 frt 80 % kr. esik. Vadászati jegyek. A kiadott 375 db különféle vadászati jegyekből befolyt 3908 frt. Marhalevelek. Kiadatott összesen 45606 db 5 kros és 12070 db 3 kros marhalevél 2642 frt 40 kr. értékben; befolyt 2382 írt 51 kr.; a községeknél hátr. van 259 frt 89 kr. A választók lajstroma. A központi választmány a képviselők választására jogosultak neveit az 1877. évre összeiratván, a lajstromba összesen 11821 választóképes vétetett fel. Magánpénztárak: A volt nemesi felkelési alapból újabban nevelési czélra átalakított alap tett az 1876. év végével 44781 frt 33-7 krt, mely alap kamataiból a pápai jogakademiára 3000 frt kiadatott; továbbá a b.-füredi szeretetházban 4 árva nevelésére évenkint fizettetik 200 frt. Az árva- és ösztöndíjalap tett 14945 frt 3 krt, melynek kamatjaiból 8 tanuló nyer minden évben fejenkint 84 frt ösztöndíjat; a legközelebbi közgyűlésen a 9. állás alapítása elrendeltetett. Az egykori börtönépítési alap tett 6127 frt 55 krt. Ez az első nevelési alaphoz csa- toltatott. A megyei jegyzői kar által az oklevelek kihirdetéséért járó díjakból alakított nevelési alap 5180 frt 68'1 krt tesz. A Marich alap 3700 frt 12 krból áll. A megye tulajdonát képezett házak eladásából befolyt 1090 frt 12 kr., kamatjai felsőbb intézvény folytán a közigazgatási költségek fedezésére fordíttatnak. A község-jegyzői nyugdíjalap tesz 2343 frt 9‘2 krt. Az 1848/49. évbeli veszprémmegyei honvédsebesültek, vagy azok árvái és özvegyei felsegélésére az 1861. évben alakított pénztár bír készpénzben 18397 frt 58 krt. Jegyzői szigorlat: Vizsgálatért folyamodott 11 egyén, képe- síttetett 7, visszalépett vagy visszavettetett 4. Bizottsági ülések: A megyei bizottsági ülésekben elintéz- tetett ápril 3-án 34, máj. 1-én és folytatólag 357, szeptember 5-én és folytatólag 12, november 6-án és folytatólag 249. végre deczember 16-án 38; összesen 690 ügydarab. A megyei házi pénztár: Az óvnegyedenkint megtartott vizsgálatoknál a pénztár mindig a legnagyobb rendben találtatott; az 1876. évi javadalmazásból 2382 frt 46 kr. lett megtakarítva. Egyletek: A megyében összesen 64 egylet és tár- 1 sulat van, még pedig: 7 takarékpénztár, 11 segélyegylet, 1 népbank, 14 casino, társas- és olvasó-kör, 3 nőegylet, 5 tűzoltó-egylet, 3 , lövész-egylet, 1 kertészeti társulat, 1 uszoda- \ részvénytársaság, 1 gőzcséplő-társulat, 6 temetkezési és 13 jótékony társulat. Kitüntetések: Az 1876. évben Szegeden tartott kiállításon 14 veszprémmegyei nyert részint érdemérmet, részint elismerő oklevelet. Ügyforgalom : Az alispáni hivatalhoz beérkezett ösz- szesen 11982 ügy darab: ebből előlegesen vagy véglegesen elin- téztetett 11949 a megyei gyűlésre fentartatott 27 elintézetben maradt 6 A veszprémi szolgabirósághoz: beérkezett 5120 elintéztetett 5112 elintézetlen maradt 8 A devecseri szolgabirósághoz: beérkezett 4975 elintéztetett 4934 elintézetlen maradt 8 A pápai szolgabirósághoz : beérkezett 5303 teljesen befejeztetett 5263 előlegesen 39 eliutézetlenül mi sem maradt. A zirczi szolgabirósághoz: beérkezett 5456 véglegesen elintéztetett 5373 előlegesen 61 elintézetlen maradt 22 Az enyingi szolgabirósághoz: beérkezett 3035 véglegesen elintéztetett 3030 előlegesen 5 hátralék semmi. Veszprém város polgármesteri hivatalának ügymenete a következő: a polgármesteri hivatalhoz beérkezett 2859 ü. i. elintéztetett 2825, elintézés alatt maradt 34. A városi kapitányi hivatalnál beérkezett és elintéztetett 1862 ügy darab. Közigazgatási kézbesítés volt 922, — törvénykezési 2102, — vasúti egészségügyi szemle volt 35. — Tolonczok száma volt 323. Pápa város polgármesteri hivatalához beérkezett 4501 ügyirat, — elintéztetett véglegesen 4472, — előlegesen 18, — elintézetlen maradt 11 ügydarab. Veszprém, 1877. junius 18. T. szerkesztő úr! Becses lapja múlt vasárnapi száma érdekes czikket közöl a halálbüntetésről; czikke végén tudatja olvasóival, hogy e tárgyra vonatkozó nézeteiknek becses lapja hasábjain tért enged. Ebből kiindulva határoztam el magam jelen sorok egybeállítására, melyeket, ha közlésre érdemesnek találná, szívesen felajánlok. Korunkban azon elvből kiindulva, hogy minden büntetésnem két alkatelemet (fenyítést és javítást) tartalmaz, általános az irány a halálbüntetés eltörlésére. Az újabb irók majd kivétel nélkül ellenzői sorában állanak. Ugyanis e büntetésnem alkalmazása által a bűnös javulása, erkölcsi megújulása lehetetlenné tétetik, — és megfosztva legfőbb java- és jogától, az élettől, — nemcsak physikai, hanem erkölcsi valója is lerontatik. — Helyteleníthető a halálbüntetés azért is, mert nem hozható arányba a gonosztevő belső bűnösségének mérvével, mivel nem minden gonosztevőre nehezedik egyenlő súlylyal, ugyanis felette nehéz a maximum és minimum meghatározásának lehetősége; de a főok, mit ellene felhozhatunk, hogy pótolhatlan s soha helyre nem hozható s az esetre, ha a bíróság tévedett s valamely ártatlant Ítélt halálra, az igazság égbekiáltó megsértése. — A felhozottak után ellene szól, hogy, bár igaz, miszerint a bűnös személyét érinti, mindazáltal a hozzá közel állókat sokkal nagyobb mértékben sújtja, mint bármely más büntetésnem (a kivégzett ártatlan családtagjai rendszerint megvetés tárgyai lesznek s mintegy a társadalom kebeléből kizáratnak). — Ha szigorúan veszszük a halálbüntetés nem egyéb, mint a középkori forbát-elv félszeg alkalmazása, midőn az állam olyasmit követ el higgadtan s az igazság ezége alatt, mit a gonosztevő szenvedélyes felingerültsége — vakságos — vagy boszuszomjában tett; sem az ész, sem az igazság nem követeli, hogy valaki azért, mivel másnak életét kioltotta, maga is életétől megíosztassék. — Igen szépen mondja II. Katalin orosz czárnő: „büntessük meg a gonosztevőket, de ne utánozzuk őket.“ De bátran mondhatjuk: nem is szükséges a halálbüntetés; ugyanis elrettentő hatása (mire pedig oly nagy súlvt fektetnek pártolói) korántsem oly nagy, mint általuk tartatik; a tapasztalás bizonyítja, hogy ott, hol már rég eltörölve van, a bűntettek épen nem szaporodtak, míg ellenben alkalmazása nem egy esetben az illető irányában szánalmat gerjesztve a büntetés hatását kisebbíti s a nép kedélyét elvadítja. Szükségtelen tehát, mert az élethossziglan tartó fogság a javít- hatlan gonosztevőre még elijesztőbb hatású s a börtönügy tökélyesbítésével fogságbüntetéssel czélszerfíen pótolható. Igaz ugyan, hogy majd minden népnél alkalmaztatott, sőt eltörlése után is nem egy helyt visszaállíttatott, de ez még nem érvény helytelensége ellen, hanem csak a mellett bizonyít, hogy a népek még nem érték el a műveltség azon fokát, mely mellett az ember ész- és erkölcsi lényét jobban becsülő világnézlet érvényre juthatott volna. — Mindezek azonban nem zárják ki, hogy lehet oly kivételes állapot, midőn a halálbüntetés rendkívüli eszközképen és átmenetesen alkalmazható (pl. ostromállapot vagy egyátalán, midőn a közrend és biztonság a rendes törvényes eszközökkel fenn nem tartható: de arra for- díttassék a főfigyelem, hogy az elemi műveltség a nép minden osztályaiban elterjedjen, a nevelés és oktatás czélirányosan szervez- tessék, a szerzés és kereset szükség idején lehetőleg könuyíttessék, — evvel kapcsolatban a börtőnügy tökélyesbíttetvén a fogságbűnte- tések a halálbüntetés pótlására alkalmasakká váljanak. Tán nem leend érdektelen röviden vázolnom, hogy miként áll jelenben törvényhozási tekintetben a halálbüntetés: Angliában még fennáll ugyan, de csak ritkán, — bevégzett gyilkosság és felségsértés eseteiben mondatik ki. — Franczia, Olaszország, Ausztria, Svédhon és Dánia fentartják ugyan, de igen ritkán veszik alkalmazásba, — itt is történtek már lépések eltörlésére. — Románia és Schwajz büntető törvénykönyvei már nem ismerik. Hazánkban az 1843-iki büntető törvényjavaslat ellene nyilatkozott, míg a most előterjesztendő büntető codexben ismét benfoglaltatik — de az 1870-iki magyar jogászgyűlés jelentékeny szótöbbséggel elvetette a halálbüntetést. Jelesb íróink közül némi megszorításokkal Pauler, Schnierer, Karvasy pártolják, Szemere, Horváth Boldizsár, Dárday határozottan ellenzik. Ha megengedi1) t. szerkesztő úr, jövő levelemben a börtönügyről fogok egyet mást elmondani. Igaz tisztelője eBe\erédy 'Viktor. ’/Lapunkat készörömest átengedjük az üdvös eszmecserének. Szerk.
