Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-21 / 3. szám

Uj zenemüvek. Táborszky és Parschnál ismét új zenedarabok jelentek meg Budapes- i ten. A beküldött füzet czime: Eredeti dalok. Szerzetté Szabó Imre, zongora kísérettel el­látta Erkel Gyula. Tartalom - Áldjon meg a Mindenható! Tulipános a szűröm gallérja.. — Ez a világ még sohasem látott __A czigány bú ja. Ára 1 frt. * Új zenemüvek. Táborszky és Pársctmá! Budapesten, megjelentek és minden hazai könyv- és zennemü- kereskedésbeu kaphatók: Veszprémben Krausz Árminnál Török induló. Zongorára szerzé F. F. Ára: 60 kr. Itácz Pál. Bölcsész-csárdás. Eredeti magyar („Búra, búra, búbánatra születtem.“) Éneklik a „To- lonczban.“ Ára : 60 kr. Kende Pál. 5 magyar népdal az „Ördög párnája“ és „A kintornás család“-ból. 1, Csók, csók, csók, jaj de édes csók. 2. Vékony haja van a piros almának. 3. Nincs oly legény a faluban mint Pista. 4. Egyet, kettőt perdülök veled. Ének- hangra zongora kísérettel (vagy zongorára külön ) Ára: 80 kr. 5. Szállj dalom. Ára: 1 frt 20 kr. Erkel Gyula. Blaháné legkedvesebb dalai. Énekhangra zongorakísérettel vagy zongorára külön. A há­romszéki leányokból, „Maros vize folyik csen­desen.“ Hogyha én levelet írhatnék. — Száraz ágon bús gerlicze. A falu rosszából: Fogadásom tiltja szeretni. Eresz alatt fészkel a fecske. Ára: 80 kr. Blaháné és Tamássy legkedveltebb dalai. Énekhangra zongora kísérettel vagy zongorára külön. A falu rosszából: Itt vagyok, ragyogok. Sárgán virágzik a repcze. Alig virad, alig alko­nyul. Húzzad csak, húzzad keservesen. Ä ripa- C80S Pista dolmányából : Zsuzska lelkem csak egy szóra. Czifra szűröm szegre van akasztva. Hallod-e rózsám hallod-e ? Ára: 1 frt. HÍREINK. «Személyi Mr. — B. Fiáth Fersnez fő­ispán úr ő méltósága múlt csütörtökön, e hó 18-án, érkezett viszsza városunkba. «Kérelem az országos ,Eötvös-alap“ érdekében. A magyarországi néptanítók Jl-ik egyetemes gyűlése által kiküldött 50-es bizott­ság még 1875-ik évben elhatározta, miszerint „Eötvös-alap“ czím alatt egy oly országos alapot igyekszik létrehozni a tanítók által befizetendő évjárulékokból, kegyes adományok-, jótékonyczélú előadások, vigalmak jövedelmé­ből s netáni végrendeleti hagyományokból, mely alapból szegény ügytársainknak, egye­temünkön s más fensőbb tanintézeteinken tanuló szorgalmas és kitűnő gyermekei évi segélyt nyernének tanulmányaik folytatására s ez által lehetővé tétetnék több tehetséges ifjúnak a haza javára való k ik ép ez tété s e, mely különben a szegénység miatt elveszett volna; másrészt ugyan az alap segélyt nyúj­tana szegény elnyomorodott, nyugdíjban nem részesülhető tanítók-, vagy ezek Özvegyei- és árváinak. Az e czélra alkotott szabályok a nagyméltóságú belügyminiszter úr jóváhagyá­sát megnyervén, alapunk érdekében még a múlt évben szétküldtük kérvényeinket az egyházi és világi méltóságokhoz, tanfelügyelők-, tanigazgatókhoz, ügytársainkhoz, hatóságok- és pénzintézetekhez s itt el nem sorolható czímekbez. Erősen meg valánk győződve, hogy a nemzet valódi napszámosai, a népta­nítók érdekében intézett kérelmünk meghall­gatásra talál s ez utón fenti czélunk megva­lósítása el lesz érhető. A magyar haza fiainak jótékonyságáról s a tanférfiak iránti anyagi és erkölcsi támogatásáról sokkal inkább meg vagyunk győződve, hogysem a csekély ered­ményt ezek hiányában keresnők; hiszen mi együtt éreztük a nemzettel a múlt évi csa­pásokat, egyaránt sújtottak ezek kicsit nagyot; ennek következménye volt az, hogy a jótékony közönség minden helyről áldozatra kéretett fel s alapunk nem részesülhetett oly párto­lásban, mint azt jobb időkben jogosan re- ménylhettíik volna. Mind ezen körülmény mellett alapunk egy év alatt 1600 frtot nyert és itt köszönettel emlékezünk meg a kegyes adományokról s befizetett évi járulékokról, melyek lehetővé teszik, hogy alapszabályaiuk- ban kifejtett czélunk egy részét már ez évben megvalósítsuk s általa az „Eötvös - alap-1 jótékonyságát már ez évben többen élvezhessék. Mielőtt azonban ez érdemű pályázati hirde­tésünket közzé tenuők, tisztelettel fordulunk mindazokhoz, kikhez kérvényeinket intéztük és gyűjtőíveket küldöttünk, méltóztassék e kérelmeinket meghallgatni és kegyes adomá­nyaikat, illetve gyűjtéseiket az alap pénztár­nokához (Ürley János igazgató úrhoz: Buda­pest, VIII. kér. ősz-utcza) beküldeni. Kérjük továbbá azokat is, kik nem gyűjthettek, méltóztatnék a gyűjtő-íveket is ugyanazon czím alatt beküldeni. E kérelmünk oka egy­részt abban található, hogy a befolyt összegek aránya szerint hirdethessük ki a pályázatot, másrészt pedig, hogy szabályaink értelme szerint a nméltéságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz felterjesztendő számadásunkat mielőbb elkészíthessük. Különösen kérjük tanító társainkat, a tantestületeket, szíves­kedjenek az „Eötvös- alap“ érdekében . a lehetőt megtenni, hogy évről évre gyarapod­ván, minél tágabb körben terjeszthesse ki jótékonyságát. E czélból sietünk — kérelmünk mellett — emlékezetükbe hozni, hogy a téli évszak, különösen a farsang tartama 'alatt köreikben jótékonyczélú előadásokat, táncz- vigalmakat rendeznének, melyek sikerét biz­tosítja közönségünk áldozatkészsége s a hírlapok buzgó támogatása. Csak akarni kell s a néptanítók filléreiből s általuk a közönség jótékonyságából nem sokára létesülni fog az örök időig tartó „Eötvös-alap“, mely míg egyrészt a halhatatlan emlékű férfiú nevének megörökítésére szolgál, másrészt a néptanítók benne egy oly örökséget hagynak hátra, melyért a jövő nemzedék áldani fogja emlé­küket. Ismételve kérjük azért a magyar haza fiait, tanító társainkat, ápolják, segélyezzék e zsenge intézményt, melynek jótékonysága évről évre növekedni fog; újólag kérjük folyamodványaink meghallgatását s az „Eöt­vös-alap* javára szánt kegyes adományok és évi járulékok mielőbbi beküldését, hogy már ez évben minél többen érezhessék az „Eötvös alap“ jótéteményeit. — Mély tisztelettel maradván Budapest, 1877. január 1-én, az „Eötvös-alap“ közp. gyfíjtőbizóttság nevében: Komjáthy György, titkár. Péterfy Sándor, elnök. *A török sebesültek javára adott szer­kesztőségünk egy aranyat, Beck Alajos 3 ezüst húszast, Weigang József 1 ezüst frt. Szabó Eerencz 3 ezüst húszast, Harmath Gergely 3 ezüst húszast, Weiszbarth Károly 1 ezüst frt. Pintér Kálmán 3 ezüst húszast, Kis Sán­dor 3 ezüst húszast, Hantz Gyula 1 ezüst frt. «Adakozások a vajda-hunyadi eloláho- sodott magyarok számára — r. I frt. Cser József 1 frt. Krausz József 1 frt. a Veszprém szerkesztősége 1 frt. összesen 4 frt. *E gyászjelentést vettük: Márkus Ká­roly, Lajos, Miklós, Antal és Gyula kiskorú testvérek, nemkülönben özv. Kamarel-Schwerdt- ner Juliánná s gyermekei: Carolina férjezett Ludvig Jánosné és József szomorodott szívvel tudatják szeretett édes atyjuk-, illetőleg sógo­ruknak eó'ri Márkus Lajos Veszprémmegye volt tiszteletbeli főjegyzőjének, később zala­egerszegi cs. kir. törvényszéki elnöknek, élete 64-ik évében folyó hó 14-én esti 11 órakor végelgyengülés következtében történt gyászos elhuny tát. — A boldogultnak hült teteme f. évi januárhó 16-án d. u. 4 órakor fog a vesz­prémi alsó városi sírkertben a rom. kath. vallás szertartása szerint örök nyugalomra letétetni. — A szentmise áldozat pedig 17-én délelőtt 10 órakor fog a szent Eerencz-rendiek helybeli egyházában bemutattatni. — Kelt Veszprémben, 1877. január 15-én. — Béke lengjen hamvai fölött! «Pápay Viktor tanár úr múlt hétfőn az iparos ifjak művelődési körében a mester­ségek keletkezése-, fejlődése- és törvényeiről tartott felolvasásán szép számú közönség volt jelen. Az érdekes felolvasásról, mely tárgyát illetőleg a helyzethez ügyesen alkalmazott, kidolgozásában pedig a tudományos részletek­nél is eléggé gyönyörködtető volt, csak di­csérettel szólhatunk. Leghelyesebb is úgy.- az elméletet a közéletivel összeegyeztetve tár­gyalni.- Tánczpróbát tartott a múlt szombaton néhány család t. Kovácsné asszony házánál. A tánczolni tanuló növendékek dicsérendő eredményt mutattak fel, mely igen szépen tanúskodott Milcula János tánczmester úr ritka tapintata- és ügyességéről. A tánczmü- vészet iránti lelkesedés annyira elragadta az ifjú nemzedéket, hogy az egyik kis tánczosnő még a jó W. bácsit is felszólította egy tánczra, ki általános derültség közt teljesí­tette is az ártatlan óhajt. Az általános jó­kedvben a „nagyok“ is szivesen megosztoz­tak a kicsinyekkel s a derék báziaszszony kedvessége által fűszerezett kedélyes estély késő éjjel ért véget. *Az angol-hölgyek zárdájában kedden január 16 án tartott tánczpróba-üunepély meg­lepően szép volt. Ha a nevelési rend — bár magasabb irányú, de a képzés minden tekin- ben kedvesen helyes — módjáról szólanánk, csak a mindenfelől többször hangoztatott di­cséreteket kellene ismétlenünk. A belső élet ezen kis epizódjának élvezetét, mint örvende­tes jutalmat, olvashattuk le úgy a szerény nevelőnők gondosan figyelő tekintetéről, mint az örvendő szülők, ismerősök és más vendé­gek (kik között városunk és a vidék legelő­kelőbb hölgyeit szemlélhettük), de leginkább a mindeniknél boldogabb gyermekek derült arczáról. A táncz hat órakor kezdődött s ki- lenczig tartott. Az előirt s mondhatni, leg- művésziebb darabokból összeállított műsor minden darabja az utolsó vonásig gyönyörköd- tetően, sikerült, ami a fáradbatlan s képzett tánczmesternek is kétség kivüi igen dicsérő elismerést nyújt. — A leánykák mind ró­zsaszínbe voltak öltözve, kedélyöknek megfe­lelt az egyforma öltözék. A tánczok közöl a kicsinyek „cseh polká“-ját e vidám kis terem­tések mulatva s mulattató jó kedvvel ismé­telték meg; a nagyobbak az elegáns „me­nüét“-ben és a csoportozatokban gazdag „adagio-allegretto*-ban ügyeskedtek kiválóan. Á tükörtáncz (melynek fő nehézségei, hogy a tánczoló párok mindegyik teremben csak a zene üteme által vezéreltetnek, s különösen, hogy a belső teremben tánczolók a fátyol* áltükrön a külsőben tánczolóknak valódi tü­körképét adhassák, mozdulataikat épen for- ! dítva kell tenniök, mi könnyen megzavar­hatná figyelmöket) oly sikerült volt, hogy eleinte a társaság jó részét valóságos csalódásba hozta. De a leánykák öröme a magyar tánczban érte el főfokát, nem hiába „magyar leánykák.“ A csárdáson kivüi láttuk azokat a művészi tár­sas magyar táuczokat, melyeket újabb időben az egészen közönségessé vált négyesek, kerin- gők, gyors- és hapszpolkák egészen háttérbe szorítottak mindenütt, oly ügyesen előállítva, amint csak kivánui vagy képzelni lehet. A sortáncz, nagy- és körmagyar, riadó, mind jól sikerültek. A „cotillon“-ban a rózsakoszorúk­ból tánczközben rögtönzött sátrak, kapuk, fa­lak ügyes pontossággal készültek el. Szóval az egész kis mulatság sikerültén szép és meg­nyerőén kellemes volt. Ismételten meg kell dicsérnünk az erre valóban méltó tánczmes- tert, Miknla János urat, ki amellett, hogy minden ily alkalommal szakmájában kitűnő képzettségét tanúsítja, megmutatta a leány­kák plasztikailag szép magatartásában s moz­dulataiban, hogy a táncz hatásának mennyire tudatával van s mily figyelmet fordít reá. — Az általánosan víg estét mégis zavarta egy körülmény, miről mindenki beszélt s amin mindenki elszomorodott: a főnöknő, gyöngél- kedése miatt, nem lehetett jelen. De angyali jó lelke látható volt a leánykákon, kikre min­den gondját áldozza. Áldással kisérje érte életén a szülők s növendékei szeretetes hálája. «Örömmel registráljuk azon hirt, hogy a b.-füredi fürdő intézet rendes főorvosává a sz.-mártoni főapátság és tihanyi apátság con- ventülése egyhangúlag Dr. Huray Istvánt, B.-Füred és Zalamegye tiszteletbeli főorvosát választotta meg. — Dr. Huray István úr szak- képzettsége és finom bánásmódja által eddig is oly bizalomban részesült a szenvedők ré­széről, amilyen csak kevés orvosnak jut osz­tályrészül. — Ezen körülmény könnyűvé tette a választást és a conventülés egyhangú sza­vazatával csak a közóhajnak adott kifejezést. «Auer Lipót hegedűművész, hazánkfia és városunk szülöttje, ki jelenleg Sz.-Péter- váron tartózkodik, körútra indul 8 első sorban a fővárosba érkezik, hol hangversenyezni fog. «Hangverseny van készülőben többek közreműködése mellett, a gymnasiumi tan­eszközök javára. Az érdekes műsort jövő számunt hozza. «Felhívás. Az 1874. 34-ik tv. 32-ik §-a értelmében az igazságügyminiszteriumhoz min­den év elején felterjesztendő általános jelen­tés tervezetének elkészítése végett kiküldött bizottság munkálata f. évi február 4-kén fog a választmány által tárgyaltatni. Hogy ezen jelentés úgy a kamara, mint minden egyes tagjának érdekeit kellőleg felkarolhassa, az ügyvédség és jogszolgáltatás terén tett tapasz­talatokat magába foglalhassa: a választmány utasítása folytán tisztelettel felhívom a ka­mara összes tagjait, miszerint az évi jelentésbe felvétetni kivánt észrevételeiket, az igazság szolgáltatás terén tett tapasztalataikat a fent jelzett határozatot megelőzőleg alulírottnál írásban benyújtani s ez által a kiküldött bi­zottságnak adatokat szolgáltatni szíveskedje­nek. Kelt Székesfehérvárott, 1877. jan. 7-én, a választmány megbízásából Pálffy Károly, a székesfehérvári ügyvédi kamara titkára. Felhívás. Az 1874. 34-ik tv. 13-ik §-a értelmében minden főnök köteles lévén a nála gyakorlaton levő ügyvédjelölt magavise­letéről az ügyvédi kamarat évenként értesíteni, tisztelettel felhívom az ügyvédi kamara azon tagjait, kiknél ügyvédjelöltek alkalmazásban vannak, miszerint ezek múlt évi magaviseleté­ről e kamarát 15 nap alatt értesíteni szívesked­jenek, megjegyezvén, hogy az ily jelentések hivatalos színezetőknéi fogva bélyegmentesen adhatók be. Kelt a székesfehérvári ügyvédi kamara választmányának 1877. január 7-kén tartott üléséből. — Pálffy Károly, ka­marai titkár. «Vettük a zirez-, pilis-, pásztói egyesült apátságokba kebelezett cziszterezi sz. rendnek névtárát a folyó 1877-ik évre. A rend összes személyzetének létszáma: apát 1; áldozár 65; egyszerű fogadalmat tett növendék 19; ifjabb növendék 9; újoncz-növendék 4; összesen 98. A zirczi apátság lelkészségeinek összes katb. lélekszáma: 1. A veszprémi egyházmegyében: 13866; ezek közt 2175 tanoncz. II. A szé­kesfehérvári egyházmegyében: 5382; ezek közt 891 tanoncz. Összesen: 19248; ezek közt 3066 tanoncz. ‘Ujónezozás. Az 1877. évi újonczozás Veszprémmegye területén következő napokon fog megtartatni: Devecserben jan. 23-tól febr. 3-ig. Veszprémben febr. 5—20-ig. Enyingen febr. 22-től márcz. 3-ig. Zirczen jan. 23-tól febr. 3-ig. Pápán (szolgabirói járás) febr. 5 — 17-ig. Pápán (város) febr. 19—24-ig. — Az utóállítások Veszprémben a devecseri és vesz­prémi járást illetőleg márcz. 5-én, az enyingi járásra vonatkozólag márcz. 6-án, Pápán pe­dig a zirczi járás számára febr. 26-án, a pápai szolgabirói járás- és Pápa városára nézve febr. 27-én lesznek. — Minden sorozó járásnál az első és második, szükség esetében a har­madik nap is, a felszólamlások tárgyalására lesz szánva. Evvel kapcsolatban megemlítjük, — mi műit számunkból tévedésből kimaradt — hogy a pápai szolgabirói fősorozó-járás az 1877. évben 146 újonczot és 16 póttar­talékost köteles adni. «Veszprémi kelme. — Gymnasiumunk tanárai közöl többen nemcsak szóval de tettel is a hazai ipar pártolásának terére léptek, amennyiben veszprémi készítményű kelméből csináltattak maguknak téli öltönyöket, melyek olcsóságuk daczára is teljesen megfelelnek minden igénynek. Egy-egy 14—15 írtba jő. Ajánljuk ezt különösen szegényebb sorsú ta­nulóink szüleinek. «Szeszélyes időjárás. - A napokban két virágcsokrot kaptunk nyiló mezei virágokból; pénteki hetipiaczunkra meg idei gombát is hoztak már. Valóban ritkaság ez a Bakony környékén január derekán. Csak azután meg ne dideregjük május, június, julius hóban. Lapunk múlt évi 48-ik számának „Postaköz- iekedésünk“ czímű hírében említett paraszt­jóslatnak igaza volt. *A „Somogyiban olvassuk: a Balaton annyira megáradt, hogy sok helyen a vasút- töltések szomszédságában vernek ki a hullá­mok. A halászat roszul megy, még a part­vidéki lakosok sem igen esznek halat. «Nagy vizek. — Országunk több vidé­kén ismét mutatkoznak az áradások; így a Dráva-vidéki lapályokat víz borítja; a Drávát alig lehet a tenger közepette megkülönböz­tetni. Vetések, rétek, legelők víz alatt; az eső meg folytonosan esik. «A Jókai Mór által szerkesztett „Élet­képek“ czimű szépirodalmi lap megszűnt. Az előfizetők a „Fővárosi Lapok“-kai fognak kárpó­toltaim. Jókai neve tehát, mint a „Debreczen“ írja, nem birt annyi vonzerővel a magyar olvasó közönségnél, hogy az „Életképek‘-et életképesekké tegye. Ajánljuk ezt a mai szá­munkban levő czikk „a kereskedelmi bál utó- hangja“ t. írójának. «Betegforgalom a Veszprém városi köz- kórházban az 1876. év utolsó negyedében. Az első negyedről ápolás alatt maradt 16 férfi ós 15 nő, szaporodott az utolsó negyedben 23 férfi- és 7 nővel. A gyógykezelt 61 beteg közöl felgyógyult 18 férfi és 6 nő; meghalt 7 férfi és 1 nő, összesen 8; gyógykezelés alatt maradt 16 férfi és 15 nő. A halálozási arány mindenesetre kedvezőnek mondható, ha tekintetbe veszszük, hogy mely osztályból ke­rül ki azok legnagyobb száma, kik a közkór­házak humanistikus intézményét veszik igénybe. Ezek többnyire földhöz tapadt szegények, kik ha betegség által támadtatnak meg, ahelyett, hogy mindjárt orvosi segélyhez nyúlnának, körülményeik által kényszeríttetve, a bajt el­hanyagolják, s csak akkor, midőn a csodán kivüi más rajtuk alig képes segíteni, gondol-,' nak komolyabban bajukra. Igen, a betegek egy jó része akkor folyamodik a közkórhá- zakboz, midőn már lelke csaknem nyelve vé­gén van. Valóban esek szakértő gyógykezelés és gondos ápolás mellett ily eredményt el­érni. Még szembetűnőbbé válik a dolog, ha azon különféle nagyrészt súlyos kóreseteket veszszük figyelembe, melyek a fent említett contingenst szolgáltatták. Előfordult ugyanis a múlt negyedben: 3 az ízek heveuycsúza, 3 aggkór, 3 váltóláz-senyv, 2 tüdőgümőkór, 1 májrák, 1 bőrfarkas, 3 váltóláz. 1 szájlob, 1 hagymáz, 3 bujakór, 1 toroklob, 3 fiűdés, 1 szőv csonttörés, 1 aggkóri comblob, 1 tüdőlég- dag, 5 hörghurut, 1 lágyékmirigylob, 1 gör- vélyes szemlob, 1 ábrázatorbáncz, 1 zúzódás, 2 tüdőgyuladás, 2 szemtakár, 2 tüdőhártya- lob, 1 fagylob, 1 Bright-vesekór, 1 vérsze­génység, 1 mébrák, 3 lábfekély, 1 csontszú, 1 ínhúslob, 2 kosz, 1 paralysis agitans. *A veszprémi kereskedő iijuság által a „kereskedő segédek betegsegélyző egylet“ javára rendezett tánczestély alkalmából felül­fizetni szíveskedtek: T. Bartuscbek János úr 1 frt. T. Berger Jakab úr Tapolczáról 5 frt. T. özv. Buchwald Autalné úrhölgy 2 frt. T. Dukovics S. úr 2 frt. T. Kadelburger Emil úr 4 frt. T. Kindl Béla úr 2 frt. Nagys. Kisovics József kanonok úr 5 frt. T. Kopácsy Árpád úr 2 frt. T. Kopácsy Ipoly úr 1 frt. Mélt. Kopácsy József úr 5* frt. T. Krausz József úr 3 frt.T. Menczel Adolf úr 3 db. huszas. T. Nay Jakab úr 1 frt. T. Nay Eezső úr 1 frt. T. Rotbauser Mór úr 3 fit. T. Ruttner Sándor úr 20 frt. T. Somogyi Mihály úr 1 frt. Tek. Sörös Bálint úr 2 frt. T. Wurda Adolf úr 5 frt. T. Wurda Manó úr 4 frt. Összesen 69 frt és 3 db. ezüst huszas; mely összeg az egylet pénztárába beszállitatván, a nemes czélt ily módon támogató emberbarátoknak ez alka­lommal elismerését és köszönetét nyilvánítja az egyl. elnökség. *A büntető igazság gyors keze. — Múlt vasárnap d. u. vett a veszprémmegyei szolga- biróság a rátóti jegyzőtől jelentést, hogy So- mogyból a kanász meggyilkolása után elrab­lóit sertéseket Rátóton hajtották keresztül a győri vásárra A szolgabiró közlésére az alis­pán úr nyomban távírt Győrbe, honnan más­nap d. e. 10-kor azon örvendetes sürgönyt vette, hogy Vitális Sándor, nem rég a bör­tönből szabadult fegyencz, kilencz darab ser­téssel elfogatott. Ha csak egy két órával is késnek a közigazgatás közegei, Vitáris a ser­téseken túlad és a hatóság nyomát veszti. Csak igaz az, hogy az idő nemcsak pénz, de hatalom is.

Next

/
Thumbnails
Contents