Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-10 / 23. szám

egyik má9ik darabot meg nem ismételgetik. Különösen dicsérettel kell a papnöveldéi zenekart kiemelnünk, mely csak e tanévben alakult és máris hangversenyképességre fejlett; hasonlag elismerőleg kell a szabatos szavalatokról és a derék énekkarról nyilatkoznunk. A szépművészeteknek ilyetén pártolása csak nemesítőleg kell, hogy hasson azon fiatal kedélyekre, kiknek egykoron hivatásuk lesz az élet mostohaságai által zaklatott embereknek nemesebb és tisztább élvezetet nyújtani.

Zircit hír. — Pápa ő szentsége jubileumát Zirczen is megülték. Folyó hó 2-án d. vi. 4 órakor a rendi növendékpapság az apátság egyik ünnepiesen feldíszített termében ünnepélyt tartott. — Esti 9 órakor taraczk lövések és félórai harangzúgás mellett kezdetét vette a kivilágítás és a Zsoldos és Varinyi urak által készített tűzijáték, mely alkalommal az egész város kivilágittatott, csak az kár, hogy az apátság másodemeleti erkélyén felállított apostoli kettős kereszt lámpáinak a szél nem kegyelmezett. A kivilágítás alatt az énekkar két pápai hvmnust zengett. — Másnap hajnalban ismét taraczk-lövések, harangzúgás s az apátsági épület homlokzatán lengő nemzeti és pápai zászlók hirdették az ünnepet. — Kilencz órakor ünnepi szónoklat után az apát úr ő nagysága teljes segédlettel nagy misét mondott, mely alatt az énekkar harmonium kísérettel Gounod II. számú miséjét, gradualera Seylertől .Salve, salve Magna Domina,“ offertoriumra pedig Kemprer .Tu es Petrus“ karát énekelte. — Befejezte az egészet a díszebéd, mely alatt ő szentsége jóllétére s még hosszú életére az apát úr emelt poharat.

*Az őrs*, magy. Iparegyesület f. hó 3-án tartott közgyűlésén Ráth Károly orsz. képviselő elnöki megnyitó beszédében a veszprémi iparos ifjúsági vándorgyűlésről és munka-kiállításról is megemlékezvén, igen elismerőleg nyilatkozott mindkettőnek sikeréről és figyelemre méltó általános iparérdekű jelenségként tünteté fel az iparos ifjúság ebbeli józan irányú mozgalmait. Az egyesület díszérmeinek ünnepélyes kiosztása alkalmával Ráth bemutatá a közgyűlésnek a szinte kitüntetett Benkő István urat, mint a kiállítás legbuzgóbb létesítőjét, kit a nagy számban jelenvoltak megéljeneztek.

»Tépés a török sebesültek részére. — A lefolyt héten tetemes mennyiségű tépést küld- tok be szerkesztőségünkhöz Cseresnyés Nán- dorné, továbbá Penitsek Róza és Száli úrhölgyek.

»Elismerő okmány. — A munkakiállitáson elismerő okmányt nyertek:

I. Osztály. Házi ipar, női kézi'munkák és élelmi czikkek. Knau Gáborné (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Du- kavics Ilka (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Kiss Friderika gyermekkertje (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Veisz Matild (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Rozsos Ilka (Veszprém) szorgalommal készített hímzéseiért; Posgay Róza (Veszprém) ízléses és tiszta horgolásaiért; Boda Mariska (Veszprém) ízléses kézi munkáiért; Abelesz Czili (Veszprém) szorgalmas kézi munkáiért; Kosztka Károlyné (Komárom) szorgalommal készített erdei magmozaik-munkáiért; Éles Jánosné (Veszprém) finom kivitelű kötéseiért és csipkemunkáiért; Rozenberg Teréz (Veszprém)

No mutassa már Miska bácsi nekem azt a levelet!

— Te rólad csak azt írja, lelkem, hogy tiszteltet, meg csókoltál; különben a levél egészen nekem szól, s igen rövid, téged nem is érdekel....

Ezt a néhány szót olyan zavartan mondta a kisbiró, hogy mikor Örzsike az arczára tekintett, szinte megijedt tőle, mint valami sötét árnytól.

— Mutassa meg, édes Miska bácsi, azt a levelet — szólt remegő hangon a leány.

— Mondom, galambom, hogy az egész levél csak nekem szól. Pista valamit kér tőlem.

A kisbiró szeretett volna menekülni, de már késő volt. Az az angyali szelíd arcz olyan szomorúan tekintett rá, s abból a két szemből olyan esdeklőleg intett felé a fájdalom, hogy a jó kisbiró úgy érezte, mintha a szívét szorította volna valami.

— Lássa, Miska bátyám, — szólt Örzsike zokogva — csak maga volt még az, aki engem megtudott vigasztalni, s most maga is elfordul tőlem. Nem is lesz már nekem senkim a világon!.. .

Ugri Miskának hirtelen valami jutott az eszébe.

— Ne sírj hát no, galambom, majd elhozom azt a levelet holnap, mo3t nincs nálam.

— Még ma, ne holnap, még ma délután hozza el, kedves Miska bácsi, — szólt Orsiké esdeklő hangon.

A kisbiró gondolkozva ment haza felé; nála volt a levél, de nem adta oda Örzsiké- n®h, mert eszébe jutott az a valami, ami most u,gy furdalja belül a lelkét, s úgy szeretne Me szabadulni, de egy másik hang mindig azt súgja, hogy úgy tegyen, hátha sikerül.

finom kivitelű csipkemunkáiérfc; Rotkauser Teréz (Veszprém) szorgalommal és jó ízléssel készült kézi munkáiért; Holczer Anna (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Kovács Krisztina (Veszprém) ízlésesen es ügyesen készített kézi munkáiért; Leitner Ilka (Veszprém) csinos kézi munkáiért; Taub- ler Emma (Veszprém) csinos kézi munkáiért; Halmay Ida (Veszprém) csinos kézi munkáiért; Gyivis Lenke (Sz.-Fehérvár) csinosan és ügyesen készített kézi munkáiért; Defács Filoméla (Veszprém) ízléssel és szorgalommal készített kézi munkáiért; Rosenthal Mili (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Morvay Etel (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Lippay Anna (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Lőwenstein Gizella (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Izraelita népiskola (Veszprém) a kézi munka sikeres oktatásaiért; Benkő Mari (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Dunszt Mari (Veszprém) szorgalommal készített ügyes kézi munkáért; Kreutzer Karolin (Veszprém) szorgalommal készített ügyes kézi munkáért; Polczer Erzsébet (Veszprém) szorgalommal készített ügyes kézi munkáért; Kiss Luiza (Veszprém) szorgalommal készített ügyes kézi munkáért; Babay Kamilla (Veszprém) ízléssel és szorgalommal készült kézi munkáért; Gibitz Mária (Veszprém) ízléssel és szorgalommal készült kézi munkáért; Steiner Ilka (Veszprém) szorgalommal készült kézi munkáért; Barczi Mari (Veszprém) szorgalommal készült kézi munkákért; Molnár Karolin (Veszprém) szorgalommal készült kézi munkákért; Könczöl Gizella (Veszprém) ízléssel készített ügyes csipkekendő- és egyéb kézi munkákért; Stern Lina (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáért; Súly Mari (Veszprém) szorgalommal készített munkáért; Mészey Ilona (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáért; Kreiszler Janka (Veszprém) szorgalommal készített munkáért; Menczel Julia (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkákért; Leitner Lenke (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáért; Rosenthál Nándorné (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáért.

II. Osztály. A faipar minden néven nevezendő termékei. — Cseh Géza (Veszprém) jó ízlést és szorgalmat tanúsító fűrész- munkáért; Kecskés Gábor (Veszprém) igyekezet- és haladást tanúsító farag ványai ért; Solyom Dénes (Mencshely) szorgalmas és kitűnő műízlésű faragványaiért; Kindl József (Zircz) ízlést és haladást tanúsító tapló-munkáért; Huber Ferencz (Veszprém) szorgalmas kádármunkáért; Máday István (Veszprém) szorgalmas bognár-munkáért; Nagy Mihály (Veszprém) szorgalommal készített kádármunkáért; Emlioffer Antal (Veszprém) figyelemmel készített esztergályos-munkáért; Ern- hoffer József (Veszprém) ízlést és haladást tanúsító esztergályos-munkáért; Elő István (Veszprém) igyekezettel és tisztán készített kádármunkáért; Benkő József (Veszprém) igyekezettel és tisztán készített kádár-muu- káért; Deutsch Adolf fia fakereskedő (Veszprém) e vidéken készült gázdasági eszközök versenyképességéért; Trum Antal (Veszprém) szorgalmat tanúsító asztalos-munkáért; Buday Lajos (Veszprém) csinos és szorgalmas asztalos-munkáért; Kirmayer István (Kolozsvár) haladást tanúsító bodnár-munkáért; Babos

Délután elvitte a levelet Örzsikének, remegő kezekkel adta át neki, de világért sem mert volna a szemébe pillantani.

Örzsike elolvasta, egy darabig gondolkozott, azután hosszan, fájdalommal nézett a kisbiróra, aki ez alatt a tekintet alatt szé- gyenletébeu majd leroskadt.

— Ne neheztelj rám, édes Örzsikém, bocsásd meg ezt a kis hibát Miska bátyádnak!

( Lásd, most először életemben akartam komolyan hazudni, mert nagyon, nagyon szeretlek, — s most sem sikerült. Tudtam én előre hogy így lesz, de nem állhattam ellent, nógatott a szívem, s azért írtam ezt a másik levelet, hátha azt gondolod, hogy Pista irta

__

Né

zd, itt van az igazi levél is, nem dugom most már el előled, olvasd el, ha akarod; de ne vedd ám úgy, mintha az mind igaz volna, ne szomorítsd el a szíved, nem lesz ám az mind úgy, ahogy Pista írja, majd mást gondol ő is, osak hadd jusson haza!

Beszélhetsz te, derék jó ember, — az a levél csak olaj tűzre.

Mikor Örzsike elolvasta a Pista levelét, kihullott kezeiből s ő sírni kezdett keservesen; ez a sírás a múló remény, a szétfoszló boldogság keserve volt.

Bódi Pista azt irta abban a levélben, hogy nagyon jól érzi magát a katonaságnál, sokat mulat, mindenki szereti, s hogy neki nagyon tetszik az az élet, nem is marad itthon, hanem visszamegy még három esztendőre, mert most jár a tiszti oskolába, s nem sokára tiszt lesz belőle. Örzsit meg csak vigasztalja meg Miska bácsi, majd elmúlik az a másik három esztendő is, nem lesz az olyan hosszú.

Ezért nem akarta a kisbiró megmutatni az igazi levelet Örzsikének. Most ismerte meg

Imre (Veszprém) szorgalmas asztalos-munkáért.

III. Osztály. A fonó-szövet-, bőr- és ruházati iparczikkek. — Klibinszky Teofil (Kolozsvár) jó szabómunkáért; Polák Fülöp (Veszprém) szabályos sujtású és hímzett-varrású mellényért: tízunkofszky József (Veszprém) jó kefekötő-munkáért; Pécs Dániel (Veszprém) jó köteles-munkáért; Vikor László (Czegléd) jó takács-szövet-muukáért; Egri Gyula (Két- hely) jó czipész munkáért; Paulies Mihály (Veszprém) jó szűrposztó-munkáért; Fehér Antal (Veszprém) jó szűrposztó-munkáért; Kiss János (Veszprém) jó szűrposztó-munkáért; Baka Mihály (Veszprém) jó szűrposztó-munkáért; Skultéti György (Veszprém) jó magyar- szabó-munkáért; Sülé József (B.-Csaba) jó czipész-munkáért; Fapsics János (Veszprém) jó czipész-munkáért; Lang Miksa (Veszprém) jó czipész-munkáért; ifj. Bubla József (Veszprém) jó takács-munkáért; Huber János (Veszprém) jó tobakos-munkáért; Groszmaun Adolf jó szabó-munkáért; Kukorelli Gyula (Veszprém) jó czipész-munkáért; Kalmár András (Veszpném) ügyességet tanúsító házisapkáért; Grünhut Sámuel (Veszprém) jó czipész-mun- káiért; Joó István (Veszprém) jó czipész- munkáiért; Grisics István (Veszprém) jó .lábbeli-munkáiért; Tüdős József (Veszprém) jó lábbeli-munkáiért.

IV. Osztály. Kő-, érez- és lemeztárgyak. — Winkelmann Ferencz (Peremarton) műlakattal tanúsított ügyessége- és ügyekvéseért; Voleudt Ferencz (Veszprém) tisztán és ügyességgel előállított rézedényeiért; Girmindl András (Szombathely) ügyesen és szakértelemmel kiállított fecskendőjéért; Hegedűs Sándor (Veszprém) csinos pontossággal és ügyesen készített patkoló szerszámért; Scheiber Samu (Veszprém) ügyesen és csinosan előállított üveges-munkáiért; Sebestyén Sándor (Veszprém) ügyességet és törekvést tanúsító lópatkó- mintáért; Mayer Béla (Városlőd) haladást és törekvést tanúsító kőedényeiért; Frank Ignácz (Veszprém) különös csínnal és ügyességgel készített aranyműves-munkáért; Grácz Kálmán (B.-Csaba) tisztán és ügyességgel készített rézedényeiért; Fata János (Veszprém) kiváló szorgalommal készített kávéőrlőjéért; Kámán Ignácz (Veszprém) ügyessen és czél- szerűen készített ekéje- és taligályaért; Has- selbauer Lajos (Kolozsvár) nagy figyelemmel és csínnal készített vasszekrényeért; Gyulafy Gusztáv (Kolozsvár) nagy figyelemmel és csínnal kiállított aczél-számneveiért.

V. Osztály. Festő-, rajz- és Írásbeli munkálatok. — Lőbl Zsigmond (Veszprém) emlékképe gyakorlati kiviteléért; Fodor Lajos (Veszprém) műizléssel párosult szép kiviteléért; Boross Miklós (Zircz) galvanikus módon készített pénzmásolataiért; a róm. kath. hitközségi iskola (Veszprém) irás- és rajzbeli munkálatokért és mozgó a b c-ért; Auer testvérek (Veszprém) czímtáblák- és szép színezésű betűkért; Bojniczer Gizella (Veszprém) szép kivitelű olajfestményekért;. Treger Dániel (Veszprém) tollrajzokért; Várinyi Antal (Zircz) olajfestmény- és plastikai munkáért; Fogarasi János (Veszprém) kocsi-tervrajzért; Végh István (B.-Csaba) könyvkötészetért; Rák Gyula (Veszprém) határozott műkivitelű rajzokért; Khu Dávid (Veszprém) szépírásáért; Gerstner Ignácz (Veszprém) szénrajz-tanulmányfőért; Könczöl Gizella (Veszprém) gyorsirászatért; Bermüller Vilmos (Veszprém) gyorsirászatért;

ő is igazán Pistát, most látta csak, hogy a könnyelműség mennyire mehet, ha nincs mellette, aki visszatartaná.

Ettől a. naptól kezdve aztán nem látta mosolyogni Orzsikét senki. Ettől a naptól fogva Pista sem irt több levelet egész a búcsú napjáig: pedig addig jó nagy idő volt még hátra.

Oh mennyit kellett ez alatt szenvednie szegény leánynak! Még édes anyja előtt sem mert panaszkodni, mert attól félt, hogy szemére hányja a Pista viseletét. A biróné meghallotta valakitől a faluban, hogy a Bódiék fiúk ilyen meg olyan gyerek lett, s hogy már tiszt is lesz belőle, azt beszéli a tútorné.

Örzsikének ugyan nem szólt semmit az édes anyja, de Pál János uramnak sokszor mondta, hogy jó lesz azt a leányt máshoz adni, mert az nem úrnak való, már pedig Bódi Pistából nem lesz többé paraszt ember. Három kérő is megfordult az idő alatt a bi- róéknál, hogy Pista elment, s mind a három gazdag legény volt. A biróné pörölt is sokszor az urával, hogy mit várják azt a szeles fiút; de Pál János uram azt vetette okul, hogy várni kell még, majd máskép lesz minden.

Örzsike meg ezt mind megtudta vagy a szolgálótól, vagy maga is hallott néha valamit, s annál jobban sajgott szívében az a mély seb.

Igaz volt hát sejtelme, hogy ő nem látja többé Pistát soha az életben; mert az a Pista, aki visszajön, nem lesz többé az, aki őtet annyira szerette, aki annyiszor kérdezte tőle, hogy „szeretsz-e lelkem, Örzsikém?..,.

P.

(Folyt. kör.)

Kerekes Márton (Veszprém) építészeti rajzokért; Cser József és a róm. kath. elemi tanoda j 3. osztálya (Veszprém) szépírásért; Meszes Polikárp és a róm. kath. elemi tanoda 4. osztálya (Veszprém) szépírásért; Tolnay József és a püspöki iskola 1. és 2. oszt. (Veszprém) szépirásért; Nagy Lajos és a róm. kath. elemi tanoda 1. és 2. osztálya (Veszprém) szépirásért; az izraelita népiskola (Veszprém) szépirásért; népiskola A) 3. oszt. (Veszprém)

| szépirásért; az izraelita népiskola 5. oszt. (Veszprém) írásbeli dolgozatok- és rajzokért.

»Örömmel veszünk tudomást a „Szé- kesfejérvár“ ezen híréről: Az iparkiállítás eszméjét nem hiába pengettük éveken át, mert vasárnap a megyeház nagy termében gróf Zichy Nándor elnöklete alatt a gazdasági-egylet újjá alakítása érdekében tartott értekezlet magáévá tette ez eszmét s jövő évre egy gazdasági- és ipar-kiállítás rendezését elhatározta. — Örömmel üdvözöljük ez eszme ily módoni megvalósítását szükségesnek is tartjuk, hogy végre valahára mozogva, mi is a tettek mezejére kilépjünk.

»Színészet. — A székesfehérvári színtársulat tegnap kezdte meg első előadását városunkban. Adatott Ernani. Nagy opera 4 szakaszban. Irta Piave, zenéjét szerzé Verdi. Sajnáljuk, hogy e számunkban jelentést a lap korábbi bezárása miatt nem adhatunk.

»Alparancsnok-választás. — Pongrácz Dániel önk. tűzoltó alparancsnok lemondásával megüresedett alparancsnoki állásra a választás jövő vasárnap, junius 17-én d. u. 2 órakor fog az őrtanyai helyiségben megejtetni.

*A fiatal iparosok figyelmébe. — Lapunk csereviszonyt kötött a socialdemocratáknak Budapesten megjelenő „Munkás-Heti-Krónika“ czímfí közlönyével, hogy szemmel tarthassa azon elveket, melyek a munkás-mozgalomban fel-felmeriilnek, és szükség esetén azoknak tévességéről fiatal iparosainkat meggyőzze. A múlt vasárnapi szám ezen társadalombontó elvet hangoztatja: „Mig csak az állampolgárok elkülönített vagyonnal, elkülönített keresettel s így versenyharezban állanak egymással szemben, mindaddig a töke birtokosai a Vagyontalanokkal szemben hatalmat gyakorló osztályt fognak képezni a társadalomban. S így a polgári béke helyébe a versenyharcz, a a személyes szabadság helyébe pedig az embernek ember által való kizsákmányolása fog lépni.* — Fiatal iparosaink láthatják, hova vezetnek ezen elvek.

»Alapszabályok megerősítése. — A vagyontalan férfiak és nők kórházi ápoltathatása czéljából alakúit pápai krajezáregyesület alapszabályai a belügyminisztérium által meg- erősíttettek.

»Gymnasiumunk ifjúsága kedden — f.

hó 5-én — a jutási erdőben nyári mulatságot tartott. Kedvezőbb időt kívánni sem lehetett; a sikerről pedig elég világosan szól az a kedélyesség, melynél észrevétlen repült az idő, s mely a szűnni nem akaró kedvben elfeled- teté a táncz fáradalmait. — Az ifjúság korán reggel muzsikaszó mellett zászlókkal vonult ki a városon keresztül, hol az ablakokban a lant menők örömének tükrei látszottak: örvendő mamák, mulatni vágyó leánykák s picziny testvérkék mosolya üdvözölte és kisérte a menetet. — Útközben Jutáson pihenőt tartottak, de nem azért, hogy pihenjenek — hiszen ilyenkor elfáradni nem lehet, — hanem, hogy szívből jövő köszönettel üdvözöljék azt, ki, mint eddig, az idén is szíves előszeretettel karolta fel s az előkészületekben költség- és munkasegélylyel támogatta az ifjúság mulatságát. Midőn e szívességért köszönetöket kifejezni megállapodtak Veledics M. úrnál, új szívesség várt reájok, mert a kedves háziasz- szony vendégeiül tekintette s jó magyaros reggelivel vendégelte meg őket. — Egy jó negyedóra múlva zajosabb lett az erdő, s fellobogózott fái jelezték, hogy ma még zajosabb is lehet. — Kezdődött a mulatság, a játék, de vele a munka is: táncz — a tért megtaposni, koszorúkötés — azt feldíszíteni; majd változás kedvéért egy-egy kis dal, egy-egy kis labda s egyéb szórakoztató játékok. — Délelőtt a tartós derű eloszlatott minden aggodalmat, de a déli hőség kezdé újra éleszteni; azonban az ég felhőtlen maradt, s nem sokára valóra vált a remény. Jöttek a vendégek, oly szép nagy közönséget, mint itt, ritka mulatságban látott városunk: képviselve volt itt minden osztály, képviselve a vidék, még távolabbról is, ugyanazon kedvben, ugyanazon jóindulatú egyességben. A táneztér zsúfolásig telve úgy, hogy - kivált eleinte — aki esetleg a más lábán tánczolt, ügyetlennek senki sem nevezhető, mert mindenik örült, mindeniknek jókedve volt, s lelkesülésében — főleg a jó magyar dalra — mindeniknek tánezra állt a lába. — Mig egyik rész itt zsongott, a másik az árnyas gyepen csoportokban letelepedve víg beszéd közt vendégeskedett. S aki csak arra tévedt — persze jószántából, — az ugyan ki nem kerülhető, hogy itt is ott is ne osztozzék a kedvben. — s ha búja lett volna az az igazi magyaros jó szó, mely utóbb káden- cziára meg áriára ment ki, azt is elfeledteté vele. így folyt a mulatság változatlanul. Csak éjfél felé lehetett észrevenni, hogy már akad, ki távozni készül. A mulatság három óra tájban