Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-10 / 23. szám

egyik má9ik darabot meg nem ismételgetik. Különösen dicsérettel kell a papnöveldéi ze­nekart kiemelnünk, mely csak e tanévben alakult és máris hangversenyképességre fej­lett; hasonlag elismerőleg kell a szabatos szavalatokról és a derék énekkarról nyilat­koznunk. A szépművészeteknek ilyetén pár­tolása csak nemesítőleg kell, hogy hasson azon fiatal kedélyekre, kiknek egykoron hi­vatásuk lesz az élet mostohaságai által zakla­tott embereknek nemesebb és tisztább élve­zetet nyújtani. Zircit hír. — Pápa ő szentsége jubile­umát Zirczen is megülték. Folyó hó 2-án d. vi. 4 órakor a rendi növendékpapság az apát­ság egyik ünnepiesen feldíszített termében ünnepélyt tartott. — Esti 9 órakor taraczk lövések és félórai harangzúgás mellett kezdetét vette a kivilágítás és a Zsoldos és Varinyi urak által készített tűzijáték, mely alkalom­mal az egész város kivilágittatott, csak az kár, hogy az apátság másodemeleti erkélyén fel­állított apostoli kettős kereszt lámpáinak a szél nem kegyelmezett. A kivilágítás alatt az énekkar két pápai hvmnust zengett. — Más­nap hajnalban ismét taraczk-lövések, harang­zúgás s az apátsági épület homlokzatán lengő nemzeti és pápai zászlók hirdették az ünnepet. — Kilencz órakor ünnepi szónoklat után az apát úr ő nagysága teljes segédlettel nagy misét mondott, mely alatt az énekkar harmo­nium kísérettel Gounod II. számú miséjét, gradualera Seylertől .Salve, salve Magna Domina,“ offertoriumra pedig Kemprer .Tu es Petrus“ karát énekelte. — Befejezte az egészet a díszebéd, mely alatt ő szentsége jóllétére s még hosszú életére az apát úr emelt poharat. *Az őrs*, magy. Iparegyesület f. hó 3-án tartott közgyűlésén Ráth Károly orsz. képviselő elnöki megnyitó beszédében a veszprémi ipa­ros ifjúsági vándorgyűlésről és munka-kiállí­tásról is megemlékezvén, igen elismerőleg nyilatkozott mindkettőnek sikeréről és figye­lemre méltó általános iparérdekű jelenségként tünteté fel az iparos ifjúság ebbeli józan irányú mozgalmait. Az egyesület díszérmeinek ünnepélyes kiosztása alkalmával Ráth bemutatá a közgyűlésnek a szinte kitüntetett Benkő István urat, mint a kiállítás legbuzgóbb léte­sítőjét, kit a nagy számban jelenvoltak meg­éljeneztek. »Tépés a török sebesültek részére. — A lefolyt héten tetemes mennyiségű tépést küld- tok be szerkesztőségünkhöz Cseresnyés Nán- dorné, továbbá Penitsek Róza és Száli úrhölgyek. »Elismerő okmány. — A munkakiálli­táson elismerő okmányt nyertek: I. Osztály. Házi ipar, női kézi'munkák és élelmi czikkek. Knau Gáborné (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Du- kavics Ilka (Veszprém) szorgalommal készí­tett kézi munkáiért; Kiss Friderika gyermek­kertje (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Veisz Matild (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Rozsos Ilka (Veszprém) szorgalommal készített hím­zéseiért; Posgay Róza (Veszprém) ízléses és tiszta horgolásaiért; Boda Mariska (Veszprém) ízléses kézi munkáiért; Abelesz Czili (Vesz­prém) szorgalmas kézi munkáiért; Kosztka Károlyné (Komárom) szorgalommal készített erdei magmozaik-munkáiért; Éles Jánosné (Veszprém) finom kivitelű kötéseiért és csip­kemunkáiért; Rozenberg Teréz (Veszprém) No mutassa már Miska bácsi nekem azt a levelet! — Te rólad csak azt írja, lelkem, hogy tiszteltet, meg csókoltál; különben a levél egészen nekem szól, s igen rövid, téged nem is érdekel.... Ezt a néhány szót olyan zavartan mondta a kisbiró, hogy mikor Örzsike az arczára te­kintett, szinte megijedt tőle, mint valami sötét árnytól. — Mutassa meg, édes Miska bácsi, azt a levelet — szólt remegő hangon a leány. — Mondom, galambom, hogy az egész levél csak nekem szól. Pista valamit kér tőlem. A kisbiró szeretett volna menekülni, de már késő volt. Az az angyali szelíd arcz olyan szomorúan tekintett rá, s abból a két szemből olyan esdeklőleg intett felé a fájdalom, hogy a jó kisbiró úgy érezte, mintha a szívét szo­rította volna valami. — Lássa, Miska bátyám, — szólt Örzsike zokogva — csak maga volt még az, aki en­gem megtudott vigasztalni, s most maga is elfordul tőlem. Nem is lesz már nekem senkim a világon!.. . Ugri Miskának hirtelen valami jutott az eszébe. — Ne sírj hát no, galambom, majd el­hozom azt a levelet holnap, mo3t nincs nálam. — Még ma, ne holnap, még ma délután hozza el, kedves Miska bácsi, — szólt Or­siké esdeklő hangon. A kisbiró gondolkozva ment haza felé; nála volt a levél, de nem adta oda Örzsiké- n®h, mert eszébe jutott az a valami, ami most u,gy furdalja belül a lelkét, s úgy szeretne Me szabadulni, de egy másik hang mindig azt súgja, hogy úgy tegyen, hátha sikerül. finom kivitelű csipkemunkáiérfc; Rotkauser Teréz (Veszprém) szorgalommal és jó ízléssel készült kézi munkáiért; Holczer Anna (Vesz­prém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Kovács Krisztina (Veszprém) ízlésesen es ügyesen készített kézi munkáiért; Leitner Ilka (Veszprém) csinos kézi munkáiért; Taub- ler Emma (Veszprém) csinos kézi munkáiért; Halmay Ida (Veszprém) csinos kézi mun­káiért; Gyivis Lenke (Sz.-Fehérvár) csinosan és ügyesen készített kézi munkáiért; Defács Filoméla (Veszprém) ízléssel és szorgalommal készített kézi munkáiért; Rosenthal Mili (Veszprém) szorgalommal készített kézi mun­káiért; Morvay Etel (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Lippay Anna (Vesz­prém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Lőwenstein Gizella (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáiért; Izraelita népiskola (Veszprém) a kézi munka sikeres oktatásaiért; Benkő Mari (Veszprém) szorgalommal készí­tett kézi munkáiért; Dunszt Mari (Veszprém) szorgalommal készített ügyes kézi munkáért; Kreutzer Karolin (Veszprém) szorgalommal készített ügyes kézi munkáért; Polczer Er­zsébet (Veszprém) szorgalommal készített ügyes kézi munkáért; Kiss Luiza (Veszprém) szorgalommal készített ügyes kézi munkáért; Babay Kamilla (Veszprém) ízléssel és szor­galommal készült kézi munkáért; Gibitz Mária (Veszprém) ízléssel és szorgalommal készült kézi munkáért; Steiner Ilka (Vesz­prém) szorgalommal készült kézi munkáért; Barczi Mari (Veszprém) szorgalommal készült kézi munkákért; Molnár Karolin (Veszprém) szorgalommal készült kézi munkákért; Könczöl Gizella (Veszprém) ízléssel készített ügyes csipkekendő- és egyéb kézi munkákért; Stern Lina (Veszprém) szorgalommal készített kézi munkáért; Súly Mari (Veszprém) szorgalom­mal készített munkáért; Mészey Ilona (Vesz­prém) szorgalommal készített kézi munkáért; Kreiszler Janka (Veszprém) szorgalommal készített munkáért; Menczel Julia (Vesz­prém) szorgalommal készített kézi munkákért; Leitner Lenke (Veszprém) szorgalommal készí­tett kézi munkáért; Rosenthál Nándorné (Veszprém) szorgalommal készített kézi mun­káért. II. Osztály. A faipar minden néven nevezendő termékei. — Cseh Géza (Vesz­prém) jó ízlést és szorgalmat tanúsító fűrész- munkáért; Kecskés Gábor (Veszprém) igye­kezet- és haladást tanúsító farag ványai ért; Solyom Dénes (Mencshely) szorgalmas és kitűnő műízlésű faragványaiért; Kindl József (Zircz) ízlést és haladást tanúsító tapló-mun­káért; Huber Ferencz (Veszprém) szorgalmas kádármunkáért; Máday István (Veszprém) szorgalmas bognár-munkáért; Nagy Mihály (Veszprém) szorgalommal készített kádár­munkáért; Emlioffer Antal (Veszprém) figye­lemmel készített esztergályos-munkáért; Ern- hoffer József (Veszprém) ízlést és haladást tanúsító esztergályos-munkáért; Elő István (Veszprém) igyekezettel és tisztán készített kádármunkáért; Benkő József (Veszprém) igyekezettel és tisztán készített kádár-muu- káért; Deutsch Adolf fia fakereskedő (Vesz­prém) e vidéken készült gázdasági eszközök versenyképességéért; Trum Antal (Veszprém) szorgalmat tanúsító asztalos-munkáért; Buday Lajos (Veszprém) csinos és szorgalmas asz­talos-munkáért; Kirmayer István (Kolozsvár) haladást tanúsító bodnár-munkáért; Babos Délután elvitte a levelet Örzsikének, re­megő kezekkel adta át neki, de világért sem mert volna a szemébe pillantani. Örzsike elolvasta, egy darabig gondol­kozott, azután hosszan, fájdalommal nézett a kisbiróra, aki ez alatt a tekintet alatt szé- gyenletébeu majd leroskadt. — Ne neheztelj rám, édes Örzsikém, bocsásd meg ezt a kis hibát Miska bátyádnak! ( Lásd, most először életemben akartam komo­lyan hazudni, mert nagyon, nagyon szeretlek, — s most sem sikerült. Tudtam én előre hogy így lesz, de nem állhattam ellent, nóga­tott a szívem, s azért írtam ezt a másik le­velet, hátha azt gondolod, hogy Pista irta __ Né zd, itt van az igazi levél is, nem dugom most már el előled, olvasd el, ha akarod; de ne vedd ám úgy, mintha az mind igaz volna, ne szomorítsd el a szíved, nem lesz ám az mind úgy, ahogy Pista írja, majd mást gon­dol ő is, osak hadd jusson haza! Beszélhetsz te, derék jó ember, — az a levél csak olaj tűzre. Mikor Örzsike elolvasta a Pista levelét, kihullott kezeiből s ő sírni kezdett keserve­sen; ez a sírás a múló remény, a szétfoszló boldogság keserve volt. Bódi Pista azt irta abban a levélben, hogy nagyon jól érzi magát a katonaságnál, sokat mulat, mindenki szereti, s hogy neki nagyon tetszik az az élet, nem is marad itthon, ha­nem visszamegy még három esztendőre, mert most jár a tiszti oskolába, s nem sokára tiszt lesz belőle. Örzsit meg csak vigasztalja meg Miska bácsi, majd elmúlik az a másik három esztendő is, nem lesz az olyan hosszú. Ezért nem akarta a kisbiró megmutatni az igazi levelet Örzsikének. Most ismerte meg Imre (Veszprém) szorgalmas asztalos-mun­káért. III. Osztály. A fonó-szövet-, bőr- és ru­házati iparczikkek. — Klibinszky Teofil (Ko­lozsvár) jó szabómunkáért; Polák Fülöp (Vesz­prém) szabályos sujtású és hímzett-varrású mellényért: tízunkofszky József (Veszprém) jó kefekötő-munkáért; Pécs Dániel (Veszprém) jó köteles-munkáért; Vikor László (Czegléd) jó takács-szövet-muukáért; Egri Gyula (Két- hely) jó czipész munkáért; Paulies Mihály (Veszprém) jó szűrposztó-munkáért; Fehér Antal (Veszprém) jó szűrposztó-munkáért; Kiss János (Veszprém) jó szűrposztó-munkáért; Baka Mihály (Veszprém) jó szűrposztó-mun­káért; Skultéti György (Veszprém) jó magyar- szabó-munkáért; Sülé József (B.-Csaba) jó czipész-munkáért; Fapsics János (Veszprém) jó czipész-munkáért; Lang Miksa (Veszprém) jó czipész-munkáért; ifj. Bubla József (Vesz­prém) jó takács-munkáért; Huber János (Vesz­prém) jó tobakos-munkáért; Groszmaun Adolf jó szabó-munkáért; Kukorelli Gyula (Vesz­prém) jó czipész-munkáért; Kalmár András (Veszpném) ügyességet tanúsító házisapkáért; Grünhut Sámuel (Veszprém) jó czipész-mun- káiért; Joó István (Veszprém) jó czipész- munkáiért; Grisics István (Veszprém) jó .láb­beli-munkáiért; Tüdős József (Veszprém) jó lábbeli-munkáiért. IV. Osztály. Kő-, érez- és lemeztárgyak. — Winkelmann Ferencz (Peremarton) műla­kattal tanúsított ügyessége- és ügyekvéseért; Voleudt Ferencz (Veszprém) tisztán és ügyes­séggel előállított rézedényeiért; Girmindl András (Szombathely) ügyesen és szakértelem­mel kiállított fecskendőjéért; Hegedűs Sándor (Veszprém) csinos pontossággal és ügyesen készített patkoló szerszámért; Scheiber Samu (Veszprém) ügyesen és csinosan előállított üveges-munkáiért; Sebestyén Sándor (Vesz­prém) ügyességet és törekvést tanúsító lópatkó- mintáért; Mayer Béla (Városlőd) haladást és törekvést tanúsító kőedényeiért; Frank Ignácz (Veszprém) különös csínnal és ügyességgel készített aranyműves-munkáért; Grácz Kál­mán (B.-Csaba) tisztán és ügyességgel készí­tett rézedényeiért; Fata János (Veszprém) kiváló szorgalommal készített kávéőrlőjéért; Kámán Ignácz (Veszprém) ügyessen és czél- szerűen készített ekéje- és taligályaért; Has- selbauer Lajos (Kolozsvár) nagy figyelemmel és csínnal készített vasszekrényeért; Gyulafy Gusztáv (Kolozsvár) nagy figyelemmel és csín­nal kiállított aczél-számneveiért. V. Osztály. Festő-, rajz- és Írásbeli mun­kálatok. — Lőbl Zsigmond (Veszprém) em­lékképe gyakorlati kiviteléért; Fodor Lajos (Veszprém) műizléssel párosult szép kiviteléért; Boross Miklós (Zircz) galvanikus módon ké­szített pénzmásolataiért; a róm. kath. hitköz­ségi iskola (Veszprém) irás- és rajzbeli mun­kálatokért és mozgó a b c-ért; Auer testvérek (Veszprém) czímtáblák- és szép színezésű be­tűkért; Bojniczer Gizella (Veszprém) szép kivitelű olajfestményekért;. Treger Dániel (Veszprém) tollrajzokért; Várinyi Antal (Zircz) olajfestmény- és plastikai munkáért; Fogarasi János (Veszprém) kocsi-tervrajzért; Végh Ist­ván (B.-Csaba) könyvkötészetért; Rák Gyula (Veszprém) határozott műkivitelű rajzokért; Khu Dávid (Veszprém) szépírásáért; Gerstner Ignácz (Veszprém) szénrajz-tanulmányfőért; Könczöl Gizella (Veszprém) gyorsirászatért; Bermüller Vilmos (Veszprém) gyorsirászatért; ő is igazán Pistát, most látta csak, hogy a könnyelműség mennyire mehet, ha nincs mel­lette, aki visszatartaná. Ettől a. naptól kezdve aztán nem látta mosolyogni Orzsikét senki. Ettől a naptól fogva Pista sem irt több levelet egész a búcsú napjáig: pedig addig jó nagy idő volt még hátra. Oh mennyit kellett ez alatt szenvednie szegény leánynak! Még édes anyja előtt sem mert panaszkodni, mert attól félt, hogy sze­mére hányja a Pista viseletét. A biróné meg­hallotta valakitől a faluban, hogy a Bódiék fiúk ilyen meg olyan gyerek lett, s hogy már tiszt is lesz belőle, azt beszéli a tútorné. Örzsikének ugyan nem szólt semmit az édes anyja, de Pál János uramnak sokszor mondta, hogy jó lesz azt a leányt máshoz adni, mert az nem úrnak való, már pedig Bódi Pistából nem lesz többé paraszt ember. Három kérő is megfordult az idő alatt a bi- róéknál, hogy Pista elment, s mind a három gazdag legény volt. A biróné pörölt is sok­szor az urával, hogy mit várják azt a szeles fiút; de Pál János uram azt vetette okul, hogy várni kell még, majd máskép lesz minden. Örzsike meg ezt mind megtudta vagy a szolgálótól, vagy maga is hallott néha vala­mit, s annál jobban sajgott szívében az a mély seb. Igaz volt hát sejtelme, hogy ő nem látja többé Pistát soha az életben; mert az a Pista, aki visszajön, nem lesz többé az, aki őtet annyira szerette, aki annyiszor kérdezte tőle, hogy „szeretsz-e lelkem, Örzsikém?..,. P. (Folyt. kör.) Kerekes Márton (Veszprém) építészeti rajzo­kért; Cser József és a róm. kath. elemi tanoda j 3. osztálya (Veszprém) szépírásért; Meszes Polikárp és a róm. kath. elemi tanoda 4. osztálya (Veszprém) szépírásért; Tolnay Jó­zsef és a püspöki iskola 1. és 2. oszt. (Vesz­prém) szépirásért; Nagy Lajos és a róm. kath. elemi tanoda 1. és 2. osztálya (Veszprém) szépirásért; az izraelita népiskola (Veszprém) szépirásért; népiskola A) 3. oszt. (Veszprém) | szépirásért; az izraelita népiskola 5. oszt. (Veszprém) írásbeli dolgozatok- és rajzokért. »Örömmel veszünk tudomást a „Szé- kesfejérvár“ ezen híréről: Az iparkiállítás eszméjét nem hiába pengettük éveken át, mert vasárnap a megyeház nagy termében gróf Zichy Nándor elnöklete alatt a gazda­sági-egylet újjá alakítása érdekében tartott értekezlet magáévá tette ez eszmét s jövő évre egy gazdasági- és ipar-kiállítás rendezé­sét elhatározta. — Örömmel üdvözöljük ez eszme ily módoni megvalósítását szükséges­nek is tartjuk, hogy végre valahára mozogva, mi is a tettek mezejére kilépjünk. »Színészet. — A székesfehérvári szín­társulat tegnap kezdte meg első előadását városunkban. Adatott Ernani. Nagy opera 4 szakaszban. Irta Piave, zenéjét szerzé Verdi. Sajnáljuk, hogy e számunkban jelentést a lap korábbi bezárása miatt nem adhatunk. »Alparancsnok-választás. — Pongrácz Dániel önk. tűzoltó alparancsnok lemondásával megüresedett alparancsnoki állásra a választás jövő vasárnap, junius 17-én d. u. 2 órakor fog az őrtanyai helyiségben megejtetni. *A fiatal iparosok figyelmébe. — Lapunk csereviszonyt kötött a socialdemocratáknak Budapesten megjelenő „Munkás-Heti-Krónika“ czímfí közlönyével, hogy szemmel tarthassa azon elveket, melyek a munkás-mozgalomban fel-felmeriilnek, és szükség esetén azoknak tévességéről fiatal iparosainkat meggyőzze. A múlt vasárnapi szám ezen társadalombontó elvet hangoztatja: „Mig csak az állampolgárok elkülönített vagyonnal, elkülönített keresettel s így versenyharezban állanak egymással szemben, mindaddig a töke birtokosai a Va­gyontalanokkal szemben hatalmat gyakorló osztályt fognak képezni a társadalomban. S így a polgári béke helyébe a versenyharcz, a a személyes szabadság helyébe pedig az em­bernek ember által való kizsákmányolása fog lépni.* — Fiatal iparosaink láthatják, hova vezetnek ezen elvek. »Alapszabályok megerősítése. — A va­gyontalan férfiak és nők kórházi ápoltathatása czéljából alakúit pápai krajezáregyesület alap­szabályai a belügyminisztérium által meg- erősíttettek. »Gymnasiumunk ifjúsága kedden — f. hó 5-én — a jutási erdőben nyári mulatságot tartott. Kedvezőbb időt kívánni sem lehetett; a sikerről pedig elég világosan szól az a kedélyesség, melynél észrevétlen repült az idő, s mely a szűnni nem akaró kedvben elfeled- teté a táncz fáradalmait. — Az ifjúság korán reggel muzsikaszó mellett zászlókkal vonult ki a városon keresztül, hol az ablakokban a lant menők örömének tükrei látszottak: örvendő mamák, mulatni vágyó leánykák s picziny testvérkék mosolya üdvözölte és kisérte a me­netet. — Útközben Jutáson pihenőt tartottak, de nem azért, hogy pihenjenek — hiszen ilyenkor elfáradni nem lehet, — hanem, hogy szívből jövő köszönettel üdvözöljék azt, ki, mint eddig, az idén is szíves előszeretettel karolta fel s az előkészületekben költség- és munkasegélylyel támogatta az ifjúság mulat­ságát. Midőn e szívességért köszönetöket ki­fejezni megállapodtak Veledics M. úrnál, új szívesség várt reájok, mert a kedves háziasz- szony vendégeiül tekintette s jó magyaros reggelivel vendégelte meg őket. — Egy jó negyedóra múlva zajosabb lett az erdő, s fel­lobogózott fái jelezték, hogy ma még zajosabb is lehet. — Kezdődött a mulatság, a játék, de vele a munka is: táncz — a tért megta­posni, koszorúkötés — azt feldíszíteni; majd változás kedvéért egy-egy kis dal, egy-egy kis labda s egyéb szórakoztató játékok. — Dél­előtt a tartós derű eloszlatott minden aggo­dalmat, de a déli hőség kezdé újra éleszteni; azonban az ég felhőtlen maradt, s nem sokára valóra vált a remény. Jöttek a vendégek, oly szép nagy közönséget, mint itt, ritka mulat­ságban látott városunk: képviselve volt itt minden osztály, képviselve a vidék, még távo­labbról is, ugyanazon kedvben, ugyanazon jóindulatú egyességben. A táneztér zsúfolásig telve úgy, hogy - kivált eleinte — aki esetleg a más lábán tánczolt, ügyetlennek senki sem nevezhető, mert mindenik örült, mindeniknek jókedve volt, s lelkesülésében — főleg a jó magyar dalra — mindeniknek tánezra állt a lába. — Mig egyik rész itt zsongott, a másik az árnyas gyepen csoportokban letelepedve víg beszéd közt vendégeskedett. S aki csak arra tévedt — persze jószántából, — az ugyan ki nem kerülhető, hogy itt is ott is ne osz­tozzék a kedvben. — s ha búja lett volna az az igazi magyaros jó szó, mely utóbb káden- cziára meg áriára ment ki, azt is elfeledteté vele. így folyt a mulatság változatlanul. Csak éjfél felé lehetett észrevenni, hogy már akad, ki távozni készül. A mulatság három óra tájban

Next

/
Thumbnails
Contents