Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-06-10 / 23. szám
pártolólag felterjesztett folyamodványát a belügyminisztérium visszautasította, mire a bizottság helyeslésével találkozott azon indítványa az alispánnak, kérné a közigazgatási bizottság a drágasági pótlék engedélyezését mire a kérvényezők már csak azon tekintetből is méltók, mivel a megye a közigazgatási bizottságok megalakításánál nem szaporította más megyék példájára a kezelő személyzet számát, hanem megtoldván a délutáni munkaidőt egy órával a megszaporodott teendőket a régi személyzetre ruházta, mely feladatának ernyedetlen buzgalom- és kitartással képes csak eleget tenni. A főorvosi jelentés szerint az egészségi állapot a lefolyt hóban sokkal kedvezőbb volt mint az előzőben; járványos jellegű betegségek csak Suúr és Lókut falvakon fordultak elő; az előbbi helyen 5 beteg gyerek közül roncsoló toroklobban meghalt 3, felgyógyult 2; Lókuton a megyei főorvos igen szelíd lefolyású, — a mennyiben csak 1 áldozatot kívánt, kanyarót talált. Az adófelügyelő jelentése szerint május hóban befolyt a pápai hivatalnál 48083 írt, a veszpréminél 65250 frt, a zirczinél 21690 frt, összesen 135024 frt, a múlt év megfelelő havi bevételéhez képest 44665 írttal több. Tekintetes szerkesztő úr! Az „Eger“ f. évi 22 számában a veszprémi iparkiállítás ismertetésére vállalkozott Szabó Sándor, az egri áll. ipartársulat kiküldöttje. Nem szándékunk azon téves állításokat, melyek a kiállítás valamivel tüzetesebb átvizsgálása után könnyen elkerülhetők lettek volna, helyre igazítani, minthogy mi a városunkban lefolyt mozgalmak közt nem tartjuk legnevezetesebbnek a kiállítást; következményeiben sokkal fontosabb volt ennél az iparos ifjak első vándorgyűlése, melyről Szabó úr azt állítja, hogy az daczára a kürtőit reclameoknak nem felelt meg a hozzá kötött várakozásnak. A megelégedés nagyon egyéni, mi részünkről és velünk azok, kiknek orruk a petroleumszaggal nem igen rokonszenvez, meg vagyunk az eredménynyel elégedve, hogy a „Munkás Heti-Krónika* pártja, melynek egyik előharczosakint szerepelt a vándorgyűlésen Szabó úr is, elégedetlen lesz, előre tudtuk. Akit megvernek, történjék a nemes műtét akár bottal, akár szóval vagy szemmel, soha sem érezheti magát valami nagyon jól, ki hosszú orral hagyja el a gyűlési termet, az elért eredményekkel megelégedve nem lehet. De lássuk, miért vagyunk mi megelégedve és miért nincs Szabó Sándor úr. Mikor az iparos ifjak vándorgyűléseinek eszméje felmerült, azon czél lebegett a tervezők szemei előtt, hogy a magyar iparos ifjak meg- óvassanak a külföldről importalt veszélyes irányú s munkás mozgalmaktól, mit csak úgy lehet elérni, ha valódi érdekeiket velők megismertetjük, ha az úgy nevezett munkásosztály, mely nálunk a külföldi értelmében nem létezik, czélzatait leleplezzük; ha meggyőzzük őket arról, hogy az önálló iparosok és az intelligens osztály épen nem ellenségük és hogy az önművelés és önsegély eszméje minden nagy hangzású, fellegvárakat ígérő irányzatok nélkül együttesen és önerejükből is megvalósítható. — Ez volt a főczél és ezt sikerült is elérni, daczára a három pesti és egy egri küldöttnek, kik a magyar iparos ifjúságot minden áron, a a budapesti betegsegélyző- és rokkantpénztár gyámsága alá akarták volna helyezni. Ezen irányzattal szállott szembe a „Munkás Heti-Krónika* négy tagú párja; de leveretett. — Innen van Szabó Sándor úr elé- gületlensége. — Különben Szabó Sándor urat veszprémi szereplésében valóban sajnáltuk, s óhajtanók bárha a többször idéztük lapnak a tulajdon és evvel az örökösödési jogot meg- j támadó hasábjai helyett behatóbb figyelemmel tanulmányozná Ketteler művét melyre a kis takarékpénztáraknál hivatkozott; akkor minden esetre vívmánynak tekintené azt, mivel most nincs megelégedve. ‘Pliilaletes. HÍREINK. A hivatalos lap e következő legfelsőbb kéziratot közli: Vállás- és közoktatásügyi magyar minisztérium előterjesztésére dr. Kovács Zsigmond pécsi püspököt veszprémi püspökké kinevezem. Kelt Bécsben, 1877. évi máj. 6. FERENCZ JÓZSEF, s. k. TREFORT ÁGOSTON, s. k. »Köszönet. -- A gymnasiumi igazgatóság kedves kötelességének tartja Veszprém városa és vidéke nagyérdemű közönségének hálásan megköszönni azon szíves és valóban impozáns részvételét, melylyel a tanuló ifjúság nyári mulatságát megtisztelni kegyeskedett. Hasonlag köszönetét mond t. Veledics Mihály jutási molnár úrnak, ki az egész tanuló ifjúságot a legnagyobb szívességgel megvendégelte. A gjnnn. igazgatóság. »Személyi hír. — Am. kir. pénzügy- miniszter Harabesevszky Henrik adótárnokot Veszprémmegye területére kir. adófelügyelővé, Il-od oszt. pénzügyi titkári ranggal és illetményekkel nevezte ki. *Te deum. - Az uj püspök kinevezte- téseért jövő csütörtökön délelőtt kilencz órakor lesz a székesegyházban a szokásos Tedeum, melyet Pribék István felszentelt püspök úr ő méltósága fog tartani, ki e végett bérmálási körútját is megszakítja. »IX. Pius jubilaeuma. — Ö szentsége püspökségének ötvenedik évfordulója múlt vasárnap tartatott meg. Taraczkdurrogások és a székesegyház tornyából kilengő Pius- zászlók jelzék a magasztos ünnepet. Az alkalmi szent-beszédet nagyságos és főtiszt. Kisovics József kanonok-plebánus úr tartotta, mely egészben emelkedett, de különösen egyes részeiben valóban remek volt A káptalannak honn levő tagjai a város előkelőbb polgárait megvendégelve lelkes pohárköszöntéseket mondtak ő szentsége jólétéért. Az ünnepet mintegy bezárandó d. u. négykor tartották meg a helybeli papnövelde nővén dékei a már jelzett műsorozat szerint a Pius- ünnepélyt. A papnövelde tágas ebédlője zsúfolásig megtelt válogatott közönséggel, egyebek közt ott volt megyénk derék főispánja b. Fiáth Ferencz, Késmárky József, törvényszéki elnök, Bezerédy Gyula'', megyei alispán és még számosán mind az egyházi, mind a világi férfiak közöl. A műsorozatnak minden egyes pontja szépen adatott elő; a jelenvoltak nem is fukarkodtak gyakori és sűrű tapsaikkal, sőt, ha az ünnepély magasztossága tiltólag közbe nem lép, kicsibe múlt, hogy relli felől várja a főtámadást, miért is a szemben fekvő Nikápolyt nagyban erősíti. Két monitor állandóan e tájon czirkál s az orosz parti ütegek és védművek bombázását élénken folytatja. * Az ázsiai harcztérről egyre leverő hírek érkeznek. Az orosz hadak már közvetlen Erzerum közeiéig nyomultak. A törökök ellenállási képessége meg van törve s Ázsiában a hadjáratnak sorsa már eldöntöttnek vehető. * A herczegovinai s az albániai határszélen szintén megindult már a küzdelem. Mindkét ponton a török fővezénylet ragadta meg az offensivát s nem épen sikertelenül. Szulejman pasa elfoglalta Krstaczot s ezzel közelebb jutott Niksicshez; Ali Saib pasa pedig Spuz felől intézett támadást a montenegróiak déli serege ellen, mely megveretett s visszaszoríttatott. * A görög kormány megalakult, melynek feje Kanarsi lett, ki a panhellenismust képviseli. E kormány valószínűleg nem sokára ki fogja tűzni a háború zászlaját. — Hogy Szerbia szintén háborúra készül, alig szenved kétséget. Milán legközelebb úgy nyilatkozott, hogy a hazának szüksége lesz minden fia karjára. Az orvos-egylet ügyében. Elvitázhatlan tény, hogy az emberi társadalomban koronkint bizonyos eszmék buk- kanak fel, melyek az isteni szikra az emberi lélek folyományai lévén, nem osztják a halandó embernek magának sorsát, illetőleg ritkán tűnnek el nyomtalanul a föld színéről; kivált ha az igaz, a jó és a szép bélyegét hordozzák magukon, uralkodó eszmékké, irányadó Bzövétnekekké válnak a tévedések és előítéletek sötét tömkelegében. Vannak a társadalomban, mint az eszmék világában egyes hatalmasok, a kiket, vagy a bennük lakozó erős lélek, vagy a vak sors szeszélye emel magas polczra. Ha egy eszme ezen boldog szabadalmazottaktól ra- gadtatik meg s karoltatok fel, igen hamar talál rokonszenvre, gyorsan terjed s nyomban emelkedik uralomra, és ragadja a közönség ezreit vak hódolatra. De ha az eszme egy közönséges halandó agyának szüleménye, akkor egy a viharos tengeren úszó gyenge sajkához hasonlít mely a szilaj haboktól vetve hányatva, hol felbukkan, hol eltűnik és a szerencsés véletlentől függ, hogy végképen el nem enyészik. Ezen kis elmefuttatás után hadd térjek át egy eszmére, mely távol sem volt új már akkor is, de a melynek megyénkbeni létesítését én indítványoztam két évvel ezelőtt „Veszprém* első évfolyama 11-ik számában — értem a megyei orvos-egyesület alakulását. Miután akkoriban senki sem szegődött indítványomhoz, czikkecském is, a legtöbb hírlapi közlemények sorsában osztozott, az érdekeltek agyonhallgatták. Két évvel később, ugyan e lapok múlt havi 16-ik számában Dr. Sándorfy Miksa lép fel ugyanezen indítvánnyal, de már nagyobb szerencsével mint én, amennyiben már két kartárs szóllott hozzá (és most a harmadik) és fejlesztette nézeteit az alakulandó megyei orvos-egylet ügyében. Szükségtelennek tartom Dr. Kerényi az ily egylet czélszerűségét hangsúlyozó érveit tudok eléggé hálát adni az Istennek, hogy olyan derék gyerekkel áldott meg, mint Pista. — Kántor uram is hányszor mondta már azóta, hogy mennyire szeretett volna abból a gyerekből tudós embert nevelni, de az én uram mindig csak azt vetette okul, hogy parasztnak született az. Azt is mondta, hogy ilyen eszes gyerek még nem fordult meg a keze alatt, s hogy ő titokban olyan könyvekre is tanította, amit csak az úri gyerekek szoktak tanulni, meg aztán még néha német szóra is oktatta. — Aztán lássa Csutorásné, az én uram mégis mindig azt mondja, hogy jobb’ szeretné, ha az a Pista gyerek itthon költené el azt a sok pénzt. Pedig mindig Írja szegény, hogy menynyire szeretik a katonaságnál még a tiszt urak is, és mindig odaírja a levélbe, hogy ne sajnáljuk tőle azt a néhány forintot, majd megérdemli ő azt. Bizon nem is sajnálom én, lelkem, amíg lesz. — Jaj, csak az a holnap itt volna már, hogy láthatnám; Istenem, Istenem, mennyire megváltozhatott ennyi idő alatt! Bizon harmadtél év nagy idő, hosszú idő, kivált azoknak, kiknek szívében harmad- fél év óta nincs kedv, nincs öröm, csak a biztató remény meg-megújuló s ismét elhaló vigasza. Sok történt ez idő alatt ott a másik háznál is, Pál János uraméknál. A „kis Orzsikéből* olyan szép, olyan kifejlett nagy leány lett, hogy aki csak látta, mind azt mondta rá, hogy ilyen gyönyörű teremtés nincs több a világon. — De hova lett az az Örzsike, aki mindig mosolygott, aki maga volt a született jókedv, aki soha azt sem szaporítani, miután alig van közöttünk valaki aki az ilyen egyesülés üdvösségéről önönmagunkra valamint a közönségre nézve áthatva nem volna. Kifejtettem ebbeli nézeteimet akkoriban s mást most sem igen mondhatnék. Dr. Pollák azon aggodalmát, hogy a székhelyre nézve Pápának vagy Veszprémnek adjuk-e az előnyt, egy kissé elkoránlottnak tartom, miután ennek eldöntése a majdan egybegyült tagok akarat nyilvánításától függ, mely mindenkit tökéletesen nem elégíthet ki, de azért reményiem, nem fog megoldatlan gordiusi csómot képezni, amitől, amint hallom, a pápai lapok ez ügybeni czikkirója is tart, (a lapot nem láttam) mert ha nemzetek közelednek egymáshoz, olyan nemzetek képviselői, melyeket több száz mértföld, tengerek választanak el egymástól, ha ilyen távol földről összegyűlnek tudományos eszmecsere végett, nem hiszem, hogy egy megyének orvosait a távolság akadályozná az összejövetelben. Hol legyen az első összegyíilekezés, mely az egylet léteiét, életét tárgyalja, ezt bízzuk egy szűkebb körű talán csak a két megyei főorvos úr barátságos megbeszélésére. Ha azután a hol tartandó egyéb gyűlések állandó székhelyéről az alakuló közgyűlésben heves viták után sem tudnánk megállapodásra jutni, könnyen léphetünk egyességre oly tormán, hogy egyszer Veszprémben, egyszer meg Pápán gyülésezünk. Szorítsunk tehát háttérbe minden kicsinyes érdeket. Karoljuk fel az eszmét, hogy el ne tűnjék ismét. Egyesüljünk saját javunkra és a közjóért! Vár-Palota, 1877. junius 7, Hazafiúi tisztelettel kész szolgája ‘Dr. Herz Adolf. A közigazgatási bizottság ülése. Veszprém, 1877. jun. 4. Az ülés csaknem kizárólag a szakjelentések meghallgatásával volt elfoglalvá. Az alispáni jelentés szerint a hivatalos ügyforgalom következő volt: maradt a múlt hóról 31 ügydarab május hóban érkezett 940 „ Összesen 971 „ előlegesen elintéztetett 271, véglegesen 586, mint gyűjtőszám evidentiaban tartatik 8, a megyei bizottsági gyűlésre félretétetett 28, elintézetlen 78. Ezen utóbbi tétel oly tekintélyes, milyennel alispánunk hivatalos jelentéseiben még nem találkoztunk, oka pedig egyrészt az, hogy május havának felénél nagyobb része még gyűlésezésbe telt el; másrészt pedig, hogy Kolossváry József másod aljegyző máj. 14. óta a hadgyakorlatokon van és így teendői tiszttársaira nehezednek. Előbbi állításunk igazolására ide iktatjuk a május havi ülések sorát: 1-én jegyző szigorlat, 3-án pénztári vizsgálat, 4-én a számon- kérő-szék ülése, 6-án állandó választmányi ülés, 7. 8. 9. 11. 12. 16. 17. 22-én bizottsági ülés, 14. 15-én a közigazgatási bizottsági ülés, 30-án előértekezlet a Tallián Pálné hagyatékából alakítandó nevelési alap ügyében. A jelentés végén előadja az alispán, miszerint a megyei segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzetnek drágasági pótlék ügyében beadott és megyei bizottsági végzés alapján tudta, mi fán terem a gond, a szomorúság, aki olyan édes-bájosau tudta dalolni azokat a szép újnótákat, hogy aki hallotta, meggyógyult a szíve, ha tele volt is búval, bánattal. Örzsike nem a régi volt többé, aki azelőtt is ismerte, nagyon észrevehette rajta a változást. Sokkal szebb, sokkal gyönyörűbb volt most, mint kis leány korában, de arról a szép arczról úgy elszállt a gyermeki vidámság, mintha csak mosolyogni sem tudott volna soha. Mi okozhatta ezt a hirtelen változást ? Hiszen Bódi Pista nem veszett oda, haza jön nemsokára, s itt lesz már az az idő is, amiről a biró uram meg a tútor olyan régen beszélgetnek egymással. Valami más okának kell lenni annak a néma búnak, valami titkos sejtelem fészkelhette be magát szívébe, hiszen ennyi idő alatt csak begyógyulhatott az a fájó seb, melyet a válás okozott, begyógyíthatta azt az az édes remény, melynek teljesedése nincs oly nagyon messze. Csak egy ember tudná ennek a változásnak az okát megmondani igazán, — s ez az ember Miska bácsi, a kisbiró, ki Bódi Pista elmenetele óta mutatta csak meg valóban, hogy milyen hűséges jó Miska bácsija ő annak a búslakodó kis lánynak. Ö tudna csak beszélni sokat, nagyon sokat arról, hogy miért némultak el azok az örökké csevegő kedves ajkak, elmondaná ő mindazt, amit érez, hiszen olyan roszul esik neki is az, amiért az Örzsike szíve fáj, — de hát miért szólna, miért hintené el a sejtelem mart) tövisét másnak a szivében is, elég, ha kettőjökét megvé- rezte már. Oh, miért is lett az a fiú katona, vagy ha már annak kellett lennie, miért nem hallgatott, miért írt meg mindent olyan pontosan ; inkább ne írt volna meg egy betűt sem, hanem jött volná haza úgy, ahogy elment. A bucsúzás fájdalmát majd csak elfelejtette volna lassankint az a leány, s milyen boldog volna most a viszontlátáskor! — És ennek mind az ő együgyű feje az oka; miért is parancsolt rá arra a könuyelmű gyerekre, hogy mindent megírjon, ami csak vele történik !... Pedig hiában töprenkedett annyit magában a jószívű Ugri Miska, nem volt ő oka semminek, hiszen a két gyerek iránti szeretet vezérelte mindenre; nem is tett roszul semmit, hiszen csupa jóság a lelke, — de hát nem ismerte ő ázt a „Pista gyereket* úgy, ahogy maga gondolta, s azért csalódott. — Ki tehet róla, hogy a fiatal szív olyan változékony, olyan könnyű, mint a falevél, melyet a szél egyszer erre, másszor arra fú 1 Miska bácsi-amint megígérte, csakugyan úgy gondját viselte Örzsikének, hogy az édes anyja sem jobban. Ha jó idő volt, nem múlt el egy nap sem, hogy el ne ment volna bíró uramékhoz. Tudta, hogy milyen jól esik Örzsikének, ha látja, ha Pistáról, meg a régi szép időkről, no meg aztán ha arról beszél neki, mi lesz, hogy lesz ezután. Úgy féltette, úgy őrizte miudentől, úgy iparkodott még a legcsekélyebb bút is elhárítani tőle, ne hogy gyökeret verjen abban a szelíd, angyali szívben. Mikor aztán elmúltak a jó idők is, s a nyár helyébe a hosszú unalmas tél jött, mikor a lányok hol a fonóba, hol ide vagy oda mentek egy kis tánczra vagy épen lakodalomba, Miska bácsi akkor is mindig ott volt mindenütt, mert Örzsike úgy hozzá szokott már, hogy nélküle nem is érezte volna jól magát sehol. Hát még mikor Pistától egy- egy piros pecsétű levél érkezett — pedig sokszor érkezett olyan, eleintén minden hó- uapban kettő is — akkor volt igazi öröm ! Az a pajkos Pista olyan tréfásan letudott írni mindent, ami csak vele történt, hogy különben még a jegyző úr sem tudta volna. Egy darabig szorgalmasan írta Pista a leveleket, hanem aztán mindig ritkábbak és ritkábbak lettek azok, úgy, hogy később már csak két három hónapban írt egyet, az is rövid volt; ellenben meg tútorné asszonyom elbeszélte Miska bácsinak, hogy Pistának milyen sok pénzt küldenek ők mostanában, mert mindig azt írja haza, hogy nagy szüksége van rá. Egyszer nagyon sokáig nem írt Pista s ez úgy elszomorította Örzsikét, hogy a jó Miska bácsi már alig volt képes vigasztalni. Végre mégis megjött a várva-várt levél. De bár soha sem jött volna, vagy veszett volna az utón úgy, hogy soha se találja meg senki! Ez a levél volt az Örzsike megszomorítója. Nem is akarta neki megmutatni szegény Ugri Miska, de hát az lehetetlen volt, mikor Örzsike már az arczárói is leolvasta. — Ugy-e Miska bácsi, édes Miska bácsi, levelet küldött Pista ? — e szavakkal sietett Örzsike a kapujokon belépő kisbiró elé. — Levelet? — azt ám, tegnap küldte, — Ir-e én rólam sokat, olyan sokat, mint máskor szokott, hogy van, mit csinál?
