Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-08-26 / 9. szám
«wuifiP 68 JUiruww talok mint szülőföldek által képviselt tőkeértéket csökkenteni — vagy más szóval: azoknak szőlővel újra leendő berakását elhanyagolni kellene? E kérdésre egyszerű a felelet. Jövedelmezővé cukorrépatenyésztés által tehetjük. Ha az újra berakás évében üresen hagyjuk is a szőlősorok közeit, mert az uj szőlőnek megeredése igy biztosabban várható, a következő öt évben, sőt azután is az uj szőlőtök termővé erösülésekor bátran tenyészthetünk cukorrépát a szőlő sorok közt, s nem kell attól félnünk, hogy az káros hatású lenne a szőlőültetvény tenyészetére. En láttam Papvásárján uj szőlőültetvény között tenyésztett cukorrépát. A cukorrépák 15 —25 fontosak voltak, s az uj szőlő ép oly szépen díszlett, mint ott, hol cukor répa nem tenyésztetett, s két eredmény lön elérve, a föld uj szőlővel ültettetett be, s igy valódi tőkeértéke (melyet mint csak szántóföld elvesztett volna) fenntartatott, s e mellett hasznot is hajtott, jövedelmezett akkor is, mikor az uj szőlő csak költekezéssel jár, de nem jövödelmez még semmit. Előnye a cukorrépa szőlő közötti tenyésztésének az, hogy rakatásán, lelevelezésén, s fölszedet é- s é n kivül nem forditatik rá semmi költség. A levelezés költsége számitásba szinte nem vehető fel, mert a levél oly sok oldalulag értékesíthető (több helyen a répalevelet főzelékül használják, s embereknek is főzve ízletes tápláló eledelt ad, a marhák főzetlenül is jó izüen eszik, a tehenek gazdagon tejelnek tőle stb.) hogy értéke túlszárnyalja a lelevelezés költségeit. Igaz, hogy kétszer, háromszor meg kell kapálni, de az uj szőlő az időjáráshoz s gazosodáshoz mértten 4—6-ori kapálást szükségelvén, ugyanakkor a szőlővel együtt ez is megkapáltatik, s igy ez külön költekezéssel nem jár. A cukorrépa sorok másfél láb távolra jelöltetnek ki oly földön, hol más nem tenyésztetik. Szülőföldön a szőlő sorok 3 láb távolra vannak egymástól. S mert itt a cukorrépa a szőlősorok közötti középvonalra rakatik, igen természetes, hogy a répasorok egymástól ugyan fél öl, de a szőlő soroktól (melyek közben vannak) másfél láb távolra s igy a szabályszerű távolságban leendenek. A sorokban másfél láb távolságra legyenek egymástól a rászák. így minden négyszög ölön lesz 8 rásza, 1200 Q öles egy hold uj szőlőben 9600 rásza s ha egy-egy rásza csak tiz fontos gyümölcsöt növel is, már akkor terem 960 mázsa répa, s ha egy mázsa cukorrépának értékét csak 15 krra tesszük is,a jövedelem 960-szor 15 krajcár, azaz 144forint leend, s igy a termés értékét még kedvezőtlen időjárás mellett, több rászának kiveszése esetén is tehetjük 80—100 frtra osztr. értékben. S mily nagy mértékben növekednék ez érték, ha az alkotmányos élet visszaállításával élénkülő nemzeti erő az anyagi jobblét emelésére irányzottan cukorgyárak állításában is nyilatkoznék! Ez esetben egy mázsa cukorrépának értékét legalább is 30 krral számithatnók, s igy a jövedelem megkétszereződnék. S hol lehetne előnyösebben cukorgyárt állítani, mint épen Veszprém városban, melynek nagy folyóvize van, s közelében van a fával bővelkedő Bakonynak rengeteg erdeje. Szükségessé teszi a szőlőföldnek cukorrépával is beültetését jelenleg a szőlők leromlottsága, az uj ültetvényeknek több évig nem termése , de szükségessé teendi később, az uj szőlők termővé fejlödöttsége után is azon körülmény, hogy bő borterméskor a boroknak nincs ára, s az, ki csakis bort termel, hogy házanépét élelmezhesse, ruházhassa, a napi kiadásokat fedezhesse, kénytelen borát potom áron s annyival inkább elvesztegetni, mert a boraink hitele fölött őrködő, s azoknak könnyebben, jobb áron eladhatását célozó borkereskedelmi társulat hiányában borainknak nincs piaca, s ki kényszerítve vart borainak eladására, vevők fölkeresésére, attól az általa fölkeresett vevők oly áron veszik meg a bort, minőt szabni ők magok akarnak, mely ár épen nincs arányban a bor termesztésre s előállításra fordított költségekkel. S mily sok eset van rá, hogy a bő terméskor akónként 40—80 kron pazarolt bornak ára már a második évben, ha akkor nincs termés, 4—6 frtra emelkedik, s igy a kényszerüségböli eladással, ha egy év alatt minden akónál % apadást vennénk is föl, minden akó boron 3—4 frt a veszteség. S az eladás kényszerűsége megszűnnék, ha az égető szükségeket, a halaszthatatlan kiadásokat a cukorrépa termesztéséből nyert pénzösszegből fedez- hetnök. Tapasztalás bizonyítja, hogy a jó bort nagy meny- nyiségben termő évek ritkák, 1834-től 1848-ig s 1848-tól egész mostanig nem volt s a szőlők leromlása miatt nem is lesz mostanában jó bort és bőven termő év. 1853-ban bő szüret volt ugyan, de a minőség igen is messze maradt a mennyiségtől. S mert a jó bort bőven termő évek ily ritkaságok, azon kell lennünk, hogy ily évek terméseinek kényszerű eladása ellen biztosítsuk magunkat s ily biztosítékul szolgál a cukorrépának szőlőhegyeinken tenyésztése is. így nem küzd Ínséggel a szőlész akkor sem, ha bortermését bármely csapás megsemmisíti, mig eddig gyakran megtörtént, hogy bőterméskor telt pincék mellett is nyomorgott, szűkölködött, mert borát alanti áron sem adhatta el. így nem lévén kénytelen fölkeresni a vevőt, az által kerestetnék föl s borai jól kezelés föltétele mellett magasabb jövedelmet hajtanának. A cukorrépa nyirkos, de nem vizenyős, porhanyó, légjáratos, napfény által tartósan ért oly földben diezlik leginkább, melynek fenekenem kavicsos, s mely vagy természettel, vagy trágyázás folytán mesterséggel kövér. Megterem úgy az agyag, mint a kötött homoku földben; a futóhomok az, melyben nem diszlik. A földet jól meg kell porhanyitni, ha cukorrépa alá akarjuk használni, s mert az uj szőlőrakás a föld mélyen megfordítását s por- hanyósitását teszi szintén szükségessé, az uj szőlő alá elkészített földben a cukorrépa is dúsan tenyészik. Pap Gábor. (Folyt, kov.) Veszprém aug. 15. (Vége.) Legyen még szabad az igen tisztelt cikkírót kérdezni: vájjon hazánk minden polgára erejéhez mértten pártolja-e az irodalmat s a művészetet? Hány szép s hasznos vállalat meghiúsult már s hány tervezet szenvedett hajótörést a közömbösség meddő szikláján? — E becses lap 7. számában közlött s józan felfogású vezércikkben olvassuk: „Az irodalom pártolása megyénkben fölötte szomo- ritó. Nem hisszük, hogy az Akadémia s Kisfaludy társaság kiadványainak s a Buda-pesti Szemlének például volna nálunk tizenöt rendes olvasója összesen, majd két száz ezer lélek közül.“ De azért nem hallottuk, hogy a honatyák e t. vármegye tisztelt közönségét kiakarnák rekeszteni az alkotmány sáncaiból. Azt pedig, ami az egyik polgárnál jogi mértékül nem használatik, másra sem szabad alkalmazni. Hozzá szólván ezen tárgyhoz, még egy észrevételem volna. Szerény véleményem szerint az igen tisztelt cikkíró nagyon téved abban, midőn minden középosztá-
