Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-08-26 / 9. szám
«■mníiAJ1 67 JTJUUvvw tőmagsegély rendeltetéséhez képest használtatik-e föl ? — a tanácskozmány a községi bizottmányokat jelelte ki e funetio teljesítésére. Megjegyezzük, hogy a tanácskozmánynak tudomására jött, miszerint a kormány 40,000 mérő gabonát tart készletben a lelkiismeretlen kereskedők netaláni gabonaárfelszöktetése ellensúlyozására. A központi bizottmányi gyűlés határidejéül sept. 6-ika tűzetett ki. A Figyelemreméltó kézből vettük e cikket. Közölnünk kellett s saját megjegyzéseinket csak azért függesztők hozzá, hogy X. X. ur ellenvetéseinek s ez által a végnélküli feleseléseknek elejét vegyük. Ellenészrevétel. E lapok aug. 5-iki számában X. X. urtól „(Egy)1) Észrevétel“ jelent meg azon tényre vonatkozólag, hogy Veszprém vármegye „egy magasabb rangú hivatalnoka“ a napokban állásáról leköszönt stb. Az észrevétel írója a leköszöntnek eljárását — dacára annak, hogy az egyéni elhatározások indokainak „tisztelöjeként“ (??) igyekezik magát feltüntetni — megtámadja. Legyen szabad nekünk viszont ez eljárásnak védelmére kelnünk. X. X. ur ezt állítja: „Az indokok mik (a melyek)1 2 3) a jelen rendszer alatt szolgálni felhívták sőt kényteték (?) az egyeseket: ma is állanak.“ Tagadjuk hogy állanának. A nemzet egy része bízott, s bíztak különösen amaz egyesek az öszszel a kormányban, mint a mely az országgyűlés egybehivását elősegítette, s a korona és nemzet között az óhajtott kibékülést valósítani ígérkezett. Azóta azonban majdnem egy év telt el, s a várakozások teljesültek-e? Ellenkezőleg! Az országgyűlés eloszlattatott, a nélkül hogy a nemzet jogos követelései mind ez ideiglen kielégittettek volna; a monarchiát épen a követett habozó rendszer miatt roppant veszteségek s még roppantabb megaláztatások érték; az eleinte sokat — s tán ereje fölött sokat — ígérő kormány annyi idő óta mitsem tudott kivinni, sőt e pillanatban ott állunk, hogy hazánk uj ex- perimentatiók — foederalisticus csoportokra osztás stb. szinterévé váljék. Egy szóval: a remények megsemmisültek. Magyar embernek elég ennyit mondani, — többet tán a jelen sajtóhatóság sem engedne. Miután tehát X. X. urnák állítása — hogy t. i. amaz indokok ma is állanának — vdótlan: valótlan lesz a belőle vont következtetés is Szükségesnek tartjuk egyébiránt megjegyezni, hogy „azon leköszönt magasb rangú hivatalnok“ a múlt őszszel sem hitte azt, hogy a hivatalvállalás által valami nagy „hazafiságot“ követ el — ámbár az ő volt állása oly természetű, hogy a politi- cumoktól magát lehetőleg távol tarthatta — sőt inkább azt még némileg hazafisága rovására — szeretett vármegyéje érdekéért — hozott áldozatnak tekintette, a mint ezt 1865. oct. 10-kén kelt hivatalelfogadási nyilatkozatában is kijelenté, midőn a helyzetet csak alkotmányosnak Iá tsz ónak“ bélyegezte — s a látszat, 1) Biz ez nyelvészeti germanismusnak látszik, az igaz. De semmivel sem kirívóbb, mint cikkírónak ilyetén szavai: „mitsem tudott kivinni“ „magát távol tartotta“ stb. 2) Az „a mi“ és „a mely“ kérdése még alig ha van eldöntve, erre figyelmeztetjük cikkírót. De ha el volna is : cikkírótól mindent inkább vártunk volna, mint ilyetén, ágyúval viselt szunyogháborut. fájdalom, csalt, — végül pegig határozottan és előre ki- nyilatkoztatá, hogy a közügy érdekében akar ugyan, de csak addig szolgálni, mig e szolgálatot „alkotmányos érzelmeivel összeférőnek találandja.“ Az okokat, hogy miért nem találhatja többé össze- férönek: immár föntebb elmondottuk. A leköszöntnek indokai és eljárása ennélfogva tökéletesen correct.3) Még egyet. X. X. ur gyanúsítani iparkodik a leköszöntet az által, hogy lemondását úgy akarná feltüntetni, mintha ő ez actus által talán a megyebeli hivatal-nem-vállaló „tekintélyes párt“ tetszését vadászta volna; azonban, mint X. X. ur hiszi, hiába, mert ellenkezőleg, visszatetszéssel találkoznék; — mi azt épen nem gondolnék, miután jól ismerjük amaz ellenpárt józan értelmességét, mely a helyes indokokat belátja és tekintetbe veszi. De bárminő vélemény kisérje is ezen magasabb rangú hivatalnok“ visszalépését: arról, őt bensőleg ismerve, jótállhatunk, hogy lemondásával senkinek — sem pártnak sem egyeseknek — tapsait nem vadászta, hogy nem demonstratióból, hanem saját meggyőződését követve köszönt le, és ez utóbbit kivéve, lépéséről senkinek sem tartozik számolni.4) Egy Jcomáromvármegyei. A szőlővel újra berakott földnek jövedelmezővé tétele. „Segíts magadon, Isten is megsegít.“ Példaszó. Mert államsegélyre most még kevesbbé lehet számítani, sőt igen valószínű, hogy az államot ért csapás következtében nagyobb teher fog a birtokos osztályra is nehezedni: igen fontos kérdés az : mikép tehetjük azonnal jövedelmezővé szölőföldeinket, a nélkül, hogy az ál 3) Ezt az egész logikát képtelenek vagyunk megérteni. Ránk ugyan nincs bízva a kormány védelme s talán nem is lesz, de — mellőzve bár a cikkíró j-Jtal a kormány ellen támasztott nehézségek helyes vagy helytelen voltát — cikkíró eszejárását illetőleg van egykét megjegyzésünk. Mondja u. is, hogy az illető egyén csak addig akart szolgálni, mig e szolgálatot „alkotmányos érzelmeivel összeférőnek találandja.“ Úgy de maga az illető egyén — mint szintén cikkíró állítja •— már a múlt őszszel belátta, hogy nem alkotmányos, csak annak látszó az állapot. Tehát ha mégis vállalt hivatalt: nyilván alkotmányos érzelme ellen történt az, mert azt csak fel nem tehetjük róla, hogy alkotmányos érzelme is csak látszó lett volna, mint maga az állapot alkotmányossága. Azt is mondja cikkíró, hogy az indokok, melyek a jelen rendszer alatt szolgálni felhivák az egyeseket, ma már nem állanak. De hát mikor szűntek meg ? Martius 3-án vagy julius 3-án? Amazt értenők, de miért épen most? Aztán az országgyűlés elnapolása nem sérté, hanem Königgrätz sérté az alkotmányos érzelmet ? és miért ? és mennyiben ? Hát az mit akar jelenteni, hogy az illető a hivatalbalépést „szeretett megyéje érdekében hozott áldozatnak tekintette?“ Ez szép és elismerésre méltó, de ha igy áll a dolog, minő gonosz vihar volt az, mely kioltá az áldozat oltárának tüzét ? Avagy a szeretett vármegye most talán a háború és fagy után jobb állapotban van, mint az őszszel ? Alig liinnők. Lám, minő furcsa következtetéseket szül az az erőltetett logika. Tanúság az egészből az, hogy az „alkotmányos érzelmet“ minden kaptafára ne törekedjünk felhúzni, mert nem megy. Aztán a helytelen védelem sokkal többet árt néha, mint használ. 4) Megvagyunk győződve, hogy X. X. ur gyanúsítani nem akart, de arról is, hogy cikkíró ugyan erősen tud ok nélkül gyanúsítani. Az ellenpárt józan értelmességét mi is igen jól ismerjük, s ép azért nem haboztunk X. X. ur észrevételének lapunkban helyet adni. Mi tiszteljük a hivataláról lemondott ur személyét és meggyő- déseit s épen azért végetlenül sajnáljuk, hogy ily szóváltásnak épen ő lett tárgyává. De nem mi tettük azzá s X. X. urnák észrevétele oly annyira tárgyilagos irányú volt, hogy abban személyes célzást vagy oly állítólagos otromba gyanúsítást csak epeszinü szemüvegen lehetett felfedezni. Béke velünk.
