Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-08-19 / 8. szám

«wvtfinj"1 62 jvuvw» Leánykámhoz. Azt se mondod, hogy szerettél, Azt se mondod, hogy szeretsz. Ajkaidra némaság ült. Kérdésimre nem felelsz. Vágyom üldöz? — bánod is te! — Megemészt a fájdalom? Mit törödöl mindezekkel? — Haragos kis angyalom! Am szeretsz — azt jól tudom, de Mit használ az énnekem — Ha szerelmed csak kínoz, ha Üdvöt adni képtelen? És ha volna rá jogod, ha Volna okod: ajkamon Sohse kelne egy panaszszó, — Haragos kis angyalom! Mért szemedben az a csillag: Hogyha fénye csak veszély? Mért szivedben az az érzés, Hogyha szived oly kevély? Mért a rózsa oly virágzó, Bűvös-bájos arcodon: Hogyha lelked oly kegyetlen — Haragos kis angyalom! Néha-néha azt hiszem, hogy Lelked értem született. Néha-néha azt hiszem, hogy Csak te adtál életet. S e hit oly jó, szélyeloszlik Ekkor minden bánatom. — Mig szeszélyed újra megjö .... — Haragos kis angyalom! Azt hivém, hogy a te lelked Égi fénynek gyermeke. Szivedet nem ejti tőrbe Féltékenység szelleme. Mind hiába — megcsalódtam! Földiekkel vagy rokon: Csalfa, büszke és szeszélyes .... — Haragos kis angyalom ! S mond: miért van ez ? miért a Női szív ily mozgatag? Benne üdv, öröm, ború, kéj Mért örökké zajlanak? Mért örül szived, ha benne Nékem nincsen irgalom ? Vagy talán ez mind szerelmed?... — Haragos kis angyalom ! — S végre is csak pillanatnyi Az a büszkeség, szeszély, Végre is csak enged a szív, Ajkad bármiként beszél. Végre is karomba zárlak S csókra jösz, azt jól tudom. Mért kínoznál hát tovább is Békülékeny angyalom ? Beatus Ele. Pletyka. Darázsfészekbe nyúltam, — mindenünnen boszút lihegve rajongnak körül ellenségeim, — sűrűén repked­nek lábaim körül a golyók a vastag szemtelenség öblös lö vegéből — bármi nyughelyre lépjek be, buzogány szerű Öklök emelkednek s veteran nyelvek kétélű törökké he- gyezödnek ellenem, — vénülő szépségek könyökei lánd- sákká változnak (ejh ha megölhetnének! —) titkon ber­zenkedő bizonyos jól ismert kecsek pillanat alatt százszor elvennék életemet. „Vigyázz ! itt jön a P 1 e t y k á s !“ Ez a jelszó. Es lám! e varázsige mégis idéz elő a mi szegény, babonátlan korunkban is csodákat, mert a szerény polgári főkön fel- bodrozott hajfürtökkel, vitorlás léghajóként duzzadozó nők a természet törvényeivel ellenkezőleg szelet hajtanak és sulyegyenöket vesztik csak azért, hogy egy könnyen el ne essenek; nagy szájak görcsöket kapnak; nagy lábúak kis lábacskákat mutogatnak, s mint hajdan Stuart Mária, felkiáltanak: „jobb vagyok, mint hirem“ — mind e cso­dákat bájos nőolvasóim, ez egyszerű szó idézi elő: „pletyka.“ E szócska ijedelme a járdatipróknak, rémképe a kávénénikéknek, lidércznyomása a csábítóknak, s most már nem is úgy ijesztik az embert: jön a burkus! jön a mumus! — hanem .... jön a pletykás! Borzasztó! De én ezé lómat értem. A czél szentesíti az eszközö­ket s ha én az én néma fecsegésemmel csak egy rosszat is jóvá teszek, csak egyetlen hibát is eltávoztatok: örö­mest leszek mártyrrá, örömest szenvedem a szellemi tör­pék kaján pillantásait és kopott tüszurásait, csak a helyes­sen gondolkodók méltányoljanak, csak ők értsenek meg. Igen bizony kedves kisvárosi csalhatatlan hőseim és hősnőim, a pletykás áldozatra van szánva, hanem a ti javatokért, quae medicamenta non sanant: ferrum sanat; quaeferrum non sanat: ignis sanat; quae ignis non sanat: Pletyka sanat. Most már a jó városi tanács nem post festum, vagy mint a zsidó mondja Szukhot után Eszrogim fogja az íté­leteket végrehajtani, s a piacra hozott gyümölcs jövőre előbb átmegy az érettségi vizsgálaton, mielőtt egy család ismét áldozatúl esnék éretlenségének, mert különben ott terem a Pletykás! Ezentúl a nők fel lesznek jogosítva, hogy férjeik­nek, helytelen magukviseleteért, otthon papucsleckét tart­sanak s szelíd szemrehányással őket édes kötelességeik teljesítésére kényszeritsék, de tartózkodni fognak a nyil­vános botránytól s nem hiszik azt, hogy nemük dicsőíté­sét azzal mozdítják elő, ha mint dühös Medea, bár in fla­granti kapott férjüket mások előtt megtámadják s velők a papucs elviselhetlen súlyát éreztetik, mert a Plety­kás megláthatja! Bizonyos kétértelmű urak, kik korábban sok szivet dobogásba hoztak s itt, amott mint hangadók szerepeltek, dacára annak, hogy régi nimbuszuk eltűnt, nem fognak multjok miatt annyira sülyedni, hogy népszerűségüket dantoni szónoklatokkal ittas, játékosok között szerezzék vissza, mert a Pletykás mindent meghallhat! Bizonyos nagyanyák nem fognak ezentúl neheztelni, ha unokáik édes anyjuk kíséretében hosszú távoliét után messzeföldről meglátogatják, hanem inkább a jövő remé­nyeit a szívesség jeleivel halmozzák el, mert különben aPletykás bekopogtat az ajtón! Bizonyos kalandszeretö „ifiurak“*) megkímélhet­nék magokat attól, hogy költséges és fáradságos kirándu­lásra vállalkozzanak egy drága sült ludért, holott a Pletykás helyben sokkal olcsóbb libapecsenyét is ajánlhat. Ha békés polgárok az által akarják jelét adni ró­zsás kedvüknek, hogy a különben is göröngyös utcákat *) E ásóért nem Tállal felelősséget a Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents